Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-31 / 305. szám
A családok cserearányai A Tiszai Erőmű Vállalat tiszalöki telepén a szabadtéri 120/35 kilovoltos áramelosztó felújításán dolgoznak a helyi tmk és a VERTESZ brigádjai. A több mint 25 éve szolgáló berendezést alaposan átvizsgálják, kijavítják, illetve kicserélik, hogy a nagyobb terhelésnek megfeleljen. (Fotó: Elek Emil felv. — KS) Kérem a forgalmi okmányokat! Közúti ellenőrzésen Megint túlléptük a keretet. Elterveztük, hogy kinek mennyiért veszünk ajándékot: a gyerekeknek, a nagymamáknak, a testvéreknek, és magunknají. A szeretet ünnepére készülve a „kerettúllépés” bűnébe estünk. Karácsonyra vásárolni jó, bár olykor idegeinkre megy a zsúfoltság, a tömeg és az, hogy éppen az nincs, amit keresünk — egyébként minden kapható. Nem mondhatom, hogy nálunk olcsóság van. Megkérik az áru árát. Ami pedig olcsó, az hamar elfogy. Az árukínálat az idén bőséges volt. Karácsony előtt azonban megnőtt a hiánycikkek száma, mert az emberek többsége előre megfontolt szándékkal vásárol, s nem azt veszi meg, ami van. A kereskedelem pedig egyfolytában szabadkozik: képtelenség előre felmerni, hogy miből mennyire lesz szükség! El kell fogadni ezt az érvelést. Kormányunk nagy súlyt helyez a fogyasztói biztonságra — ezen belül az ellátási és az árbiztonságra. Az ellátási biztonság fenntartásában sikerei nagyobbak, mint az árbiztonság fenntartásában. Ebben a hónapban a fogyasztói árak színvonala mintegy öt százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt decemberben. Mi, vásárlók ezt képtelenek vagyunk kiszámítani — jobb, ha a Központi Statisztikai Hivatalra bízzuk a dolgot. Eléggé megzavart bennünket az elmúlt hónapokban a rengeteg árengedmény. Esetenként 30— 40 százalékkal lehetett olcsóbban vásárolni. Évtizedek óta először fordult elő, hogy az ipar futott a kereskedelem utón, az pedig a vevő után. Akinek volt pénze és szerencséje, az sok min'dent olcsón meg tudott venni. Aki pedig „tervszerűen” vásárolt, az esetleg ráfizetett^ Valamikor nem így gondoltuk A jó áruellátásnak ára van. Évek óta drágul az élet, e'gyre nehezebben tudunk kijönni a pénzünkből. Az árak mozognak — rendszerint felfelé. Valamikor nem így gondoltuk. Természetesnek vettük, hogy nő a munka termelékenysége, csökken az önköltség, s azt vártuk, hogy fokozatosan csökkennék az árak is. Nem egészen így történt. Évek óta csak drágul a termelés, nő az önköltség. Régebben az növelte az önköltséget, hogy megnőttek a vállalatok úgynevezett általános költségei, amelyek az üzemek szociális 'ellátásával, a hatalmas adminisztrációval kapcsolatosak. Aztán meg az növelte az önköltséget, hogy megnőttek a szocialista állam szociális, kulturális, egészségügyi ellátó funkciói; növelnie kellett az adókat, az elvonásokat, ez pedig emelte az árakat. Az időközben jelentkező munkaerőhiány miatt gyorsítani kellett a gépesítést; elsősorban a nehéz és egészségre ártalmas fizikai munkát kellett kiküszöbölni. A gépesítés az esetek többségében nem csökkentette, hanem növelte a termelési költségeket. A vállalati nyereségérdekeltség olyan rendszere érvényesült, hogy a vállalatoknak évről évre növelniük kellett nyereségüket. Ezt pedig csak úgy érhették el, ha mindig „új” és „új” termékkel jelentkeztek, amelynek árába már az előzőnél magasabb nyereséget kalkulálhattak. Olykor az állam is belekényszerült hatósági áremelkedésekbe, mert ha az önköltség nő, a termelői ár emelkedik, akkor a fogyasztói árszínvonal csak úgy tartható, ha az állami költségvetés támogatást ad. Amikor már az állam úgy érezte, hogy a • növekvő támogatási terheket nem bírja, kénytelen volt emelni a fogyasztói árakat. Más oka is volt erre. Sok területen a termelés bővítésének, a szolgáltatások fejlesztésének, a háztáji tevékenység növelésének nem volt egyéb akadálya, mint az alacsony ár. Ilyenkor az ellátási szempont az árstabilitási szempont fölé kerekedett: emeltük az árakat. Kimondtuk, hogy az a legdrágább, ami nincs. Végül ne felejtsük el, hogy a világon mindenütt a mezőgazdasági és a bányászati tevékenységek területén ki kellett terjeszteni a termelést a rosszabb feltételek ellenére is. Az olajat, a földgázt, a búzát, a kukoricát, a húst olyan körülmények között is elő kell állítani, ahol a természeti, geológiai feltételek rosszak, az önköltség magas. A nyersanyagok és az energia- hordozók féktelenül gyors áremelkedése nem kerülte el hazánkat sem. Tavaly nyáron a megnövekedett terhek jelentős részét kénytelen volt az állam áthárítani a vállalatokra és a lakosságra. Valamikor nem így képzeltük.., Az átvészelés nehéz útja Körülbelül hét évvel ezelőtt megbolondult a világpiac. Teljesen megváltoztak az árarányok, méghozzá a mi kárunkra. Az általunk kivitt termékek ára lassabban nőtt. mint az általunk behozottaké, tehát romlott a cserearány. Leértékelődött a munkánk. Nemsokára a vállalatok, szövetkezetek számára is bekövetkezett a cserearányromlás: a költségek gyorsabban nőttek, mint az általuk előállított késztermékek árai. Végül pedig eljutottunk oda, hogy a munkásember számára is romlani kezdtek a cserearányok: nem nőtt olyan mértékben a keresete, mint amennyire megemelkedtek a mindennapi élet költségei. Arra törekszünk, hogy a magánháztartások „cserearányai” a VI. ötéves tervfogas volt. Másként aligha tudták volna a szőlőt leszedni a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz tábláin. Amikor nagyon kétségessé vált, hogy a legjobb szándék ellenere sike- rül-e az őszi tétben a fürtöket megmenteni, akkor az irodisták ott hagyták a jól fűtött szobákat, az építők sem a téglákat keresték, ahogy, minden más foglalkozásúak is átálltak a szüretre. Kaptak segítséget a vállalatoktól, a néphadseregtől és az iskoláktól. És mivel mi mindenben olyan előírásosan tudunk könyvelni, azt is papírra vetették, hogy a tanulók több mint nyolcezer társadalmi műszakot teljesítettek és leszedték a termés felét. Ezer műszakot jelez az egyéb kategória. Mindösszesen pedig azt adja tudtul a kimutatás, hogy a fürtöknek több mint a hatvan százalékát „idegen” kezek gyűjtötték be a tőkékről a gyöngyösi tsz-ben. Kell-e magyarázni, mire mentek' volna a külső segítség nélkül a tsz gazdái? Kell-e magyarázni, hogy a diákok mennyire jól vizsgáztak a munkában? Nagyrédén hallottam: — A mi tapasztalatunk az. hogy a legszorgalmasabbak az ált alános iskolások, mer! őket még nem rontották el. — Kik? A felnőttek? — Nem a mi tsz-ünk felnőttjei. az biztos. Ennyit a véleményekből amihez még egyét hozzá kell tenni. Mégpedig: időszakban ne romoljanak, az árszínvonal-emelkedést az ezzel azonos mértékű bér- emelkedés ellensúlyozza. Régen, ha az éleszínvonal valamilyen okból lassan nőtt, azzal vigasztaltuk az embereket. hogy közben azért épülnek a kórházak, rendelőintézetek. óvodák, bölcsődék, iskolák, művelődési otthonok: nemcsak az a jövedelem, ami a borítékban van. Most inkább azzal érvelünk, hogy a családok többségének nő a vagyona: mind több családnak van automata mosógépe, színes televíziója, új lakása, épül a metró, nyílnak az új áruházak, üzletközpontok. Ez talán nem mindenki számára meggyőző vigasz, de sok benne az igazság. Ha nem nő egy család reáljövedelme — vásárlóerőben kifejezett pénzbevétele — , akkor is javulhatnak az élet- körülményei. Ha eddig félre tudott tenni havonta bizonyos összeget, ezután is spórolhat, így javulhat a lakás felszereltsége, a bútor-, ruhaállomány, tehát javulhat az életszínvonal. Ma már egy nemzetgazdaság növekedését nemcsak azzal mérik, hogy évente hány százalékkal nő a nemzeti jövedelem. hanem azzal is, hogy hány százalékkal nő a nemzeti vagyon. Igazi vigasz Mai nehéz helyzetünkben igazi vigasz az, hogy, hazánk népességé életszínvonalban, ellátottságban, szociális juttatásokban viszonylag jól áll. Az is vigasz, hogy ma már hazánkban önhibáján kívül alig él valaki nyomorban. Az állam viszont mindent elkövet azért, hogy az árszínvonal-emelkedés elviselhető legyen, ne veszélyeztesse a fogyasztói árbiztonságot. Stabil, erős, ellenállóképes népgazdaságunk, szorgalmas munkásságunk és parasztságunk van. És annyi belső tartalékunk, amely — ha gyorsabban megmozdulna —, talán elég is volna a világpiac káros hatásainak ellensúlyozására. — Sajnálattal kellett tapasztalni, hogy nyugdíjas tez-tagjaink csak elenyésző létszámban vették ki a részüket a szüretből. A megállapítás sugallta a kérdést: — Mi lehetett ennek az efca? — Azt mondhatom, vélt sérelmeik miatt távolodtak el a termelőszövetkezettől. Nemcsak akkor kell jönni a tsz-be. amikor a saját problémájukat kell megoldani, hanem akkor is, amikor a szövetkezet bajban van. Nagy igazság. Akár jelmondatként is—felhasználhat- nák bárhol ezeket a szavakat. amelyeknek realitását nem lehet kétségbe vonni. Valószínűleg nem is akarja ezt tenni senki. Csak van ennek az ok és okozat sorrendnek egy olyan része is, ami legalább annyi figyelmet érdemel, mint ? másik. Mi az. hogy ..vélt sérelmeik miatt távolodtak el a termelőszövetkezettől”? Itt valamit illett volna idejekorán tisztázni. Mindenekelőtt ezt a ..vélt” sérelmet. Ha valóban alaptalanul érezte magát bárki úgy a nyugdíjasok közül, hogy amikor neki lenne szüksége a közösre, akkor legfeljebb üres ígéretet kap. vagy a 'hosszabbik esetbe- egyszerűen elnéznek a feit fölött — akkor ezt a ferde felfogást azonnal tisztázni kellett volna. A szálkát is mindjárt ki kell húzni a bőr alól. nehogy gyulladást okozzon. Mint ahogy azt is megkell magyarázni, ha valaki teljeÉvekkel ezelőtt lehetőségem volt arra, hogy egy alkalommal a Budapesti Rendőr-főkapitányság központi éjszakai ügyeletének szolgálatellátásában részt vegyek. Az ügyeletes tiszt örömmel dörzsölgette a kezét: — No, ma megint nyugodt éjszakánk lesz — mondta, majd hozzátette: — Amikor eljön hozzánk egy újságíró, akkor biztos, hogy nem történik semmi. Igaza lett. Végigunatkoz- tuk az éjszakát, s azóta hittem a rendőr—újságíró babonában. A napokban azonban elkísérhettem az egri városi közlekedési alosztály ellenőrzésre induló csoportját. Már az eligazítás sokat sejtetett a nyolcórás programból. Az egri közlekedési alosztály vezetőhelyettese —, az akció vezetője közölte az akcióban részt vevő rendsíthetetlen kéréssel állít be a tsz-be. A semmitmondó „nem lehet” soha nem tekinthető valódi válasznak. Arra is gondolni kell, hogy az idősebbek már sokkal érzékenyebbek, nehezen viselik el a visszautasítást, és még nehezebben a lélektelen választ. Még valamit kell végiggondolniuk: ha olyan feltűnően sokan távol maradtak a szürettől a nyugdíjasok, akkor az a bizonyos „vélt sérelem” hátha nem is olyan minden alapot nélkülöző neheztelés. Ha annyian úgy érezték.. . ! Csak bennük lenne a hiba? Kétségtelen, ez a kényelmesebb magyarázat arra, ami a szövetkezetben sokaknak feltűnt. Kényelmesebb, mert semmi utánagon- dolást nem kíván, nem kell elemezni a jelenségeket, hanem elés csak egy nagyon jói hangzó indokolást megfogalmazni és máris napirendre lehet térni felette. — Ne sértődjenek meg ok nélkül. Ennyit kell csak mondani. Csak az nem biztos, hogy valóban elég-e csupán eny- nyit mondani? Mert a korábbi kijelentést meg is lehet fordítani tgv: > — Nemcsak akkor kell várni a nyugdíjasokat, amikor a tsz-nek a saját problémáit kell megoldania, hanem akkor is. amikor a nyugdíjasok ügyes-bajos dolgán kellene segíteni. A kölcsönösség oda és vissza is érvényes: mindig. G. Molnár Ferenc őrökkel, önkéntesekkel, és a KPM ellenőrével, hogy feljelentést csak indokolt esetben alkalmazzanak. A legfőbb cél a közlekedők segítése, az ittas gépjármű- vezetők kiszűrése, a körözött, lopott gépjárművek felderítése, a járművek műszaki állapotának, a vezetői engedélyek hatósági bejegyzéseinek ellenőrzése. — Használjuk a figyelmeztetés eszközét, de ha kell, helyszíni bírsággal, feljelentéssel sújtsuk a re- nitenskedőket. Ezek után kiadta az útvonalat, célul Pétervására belterületét jelölte meg, s a rádióval felszerelt rendőrautók elindultak az ellenőrzési pontok felé. Alig hagytuk el a megyeszékhelyt, amikor egy lerobbant teherautóra bukkantunk. Nyitrai hadnagy megkérdezte, hogy kell-e segítség, s csak azután mentünk tovább. miután megbizonyosodott arról, hogy nem. Nemsokkal déli 12 óra után lezárták a Pétervásá- ráról kivezető utakat. A parancs így szólt: — Minden gépjárművet ellenőrizni a megadott szempontok alapján ... Forgalomból kivonva, feljelentve Feljelentés lett a sorsa az első ellenőrzött gépjármű- vezetőnek. Gengeliczki István istenmezeji lakos nem tudott magyarázatott adni arra, hogy miért nem vitte UH 79-36 forgalmi rendszámú gépkocsiját műszaki vizsgára. Ugyanis a forgalmi engedély bejegyzése alapján ezt már egy hónapja meg kellett volna tennie. Autóját a forgalomból a helyszínen kivonták,. s közlekedési szabálysértésért feljelentették. Nem sok szerencsével járt Bugyi János sem, aki az általa vezetett FL 98-53 forgalmi rendszámú tehergépkocsival eltért a menetlevélen feltüntetett útvonaltól, valamint forgalmi okmányait nem az előírásoknak megfelelően vezette. Szintén a feljelentés sorsára jutott Annus Tibor pétervásári lakos is. aki nem az ő nevére kiálított menetlevéllel közlekedett az Észak-ma- magyarországi Sütőipari Vállalat tulajdonát képező FM 49-38 forgalmi rendszámú teherautóval. Aki a vezetést Annusnak átengedte — Molnár Ferenc — a vállalat igazgatója előtt felel szabálytalanságáért. A KPM ellenőre a borsodná- dasdi mezőgazdasági termelőszövetkezet SH 24-53 forgalmi rendszámú. IZS típusú gépkocsi ménét levelének vezetésénél talált furcsaságokat. Pontosabban a kilométerórához képest jelentős eltérést. A gépjármű vezetőjének menetlevél nélkül kellett hazatérnie, s a feljelentés után elszámolnia útjaival. Hogy miért volt üres a délutáni órákban az AX 50-93 forgalmi rendszámú UAZ gépkocsira kiállított menetlevél? Magyarázata egyszerű: Sípos Károly gépjárművezető aznap egyetlen útját sem írta be. A KPM illetékese őt is feljelentette, üres menetlevelét. pedig a helyszínen bevonta. Nem kerülhette el a feljelentést Besenyei János sem, akinek autójával sem- mi probléma nem volt, csak f éppen a személyi igazolvá- | nyának érvényességi ideje járt le már jó ideje. Szarka Menyhért, az FS 41-19 forgalmi rendszámú tehergépkocsival — már a következő ellenőrzött szakasz — Sírok belterületén „került rendőrkézre”. Figyelmeztetéssel megúszta a szabálytalan menetlevélvezetést. Az FO 93-20 rendszámú teherautó vezetőjének arra kellett felhívó’ a figyelmét, hogy világítása nem az előírásnak megfelelő. Mivel a hibát a helyszínen kijavította, folytathatta útját. Számvetés Este nyolc órakor a pa- rádi körzeti megbízott irodájában — az akció befejezése után — az út őrei jelentették, hogy kirívó szabálytalansággal nem találkoztak. öten kerültek a feljelentés sorsára, míg húsz autósnak a pénztárcájába kellett nyúlnia. Mindez 299 ellenőrzött gépjármű mérlege. Külön örömmel szolgált az illetékeseknek, hogy ezúttal minden szonda megőrizte eredeti tulajdonságát, s egyik sem színeződött el. —Az akció elérte célját — értékelt Nyitrai. hadnagy. — A közlekedési fegyelem megszilárdítására, a baleset megelőzésére törekszünk a jövőben is. Különösen most, az ünnepek előtt. — Kérem a közlekedőket, hogy ne ronsák el a karácsonyi, szilveszteri hangulatot "az ittas vezetéssel. Közlekedjenek szabályosan akkor is ha nem látják embereinket az utak mentén. Azt hiszem, ez mindenki érdeke, s érdemes megfogadni a figyelmeztető tanácsot. Elvégre mindenkit hazavárnak. Kis Szabó Ervin Hl finn i cnnü?& 1980. december 31., szerda Pirityi Ottó Megsértődött nyugdíjasok Szó, ami szó: nagy össze-
