Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-02 / 282. szám
A finnek és a magyarok jó barátok (3.) A kevesebb több is lehet És ha vége a konjunktúrának 7 Épülnek az új házak, de kinek? Nem végeztem közvélemény-kutatást, de sok jel és észrevétel utal arra, hogy a népgazdaságnak a hatodik ötéves terv időszakára előirányzott fejlődési üteme a leginkább vitatott kérdések közé tartozik. Sokan keveslik a nemzeti jövedelem évi átlagos háror. százalékos növekedési előirányzatát. Kétségtelen, korábban gyorsabb fejlődéshez szoktunk, tehát jogos a kérdés, hogy a hatodik ötéves terv során miért csak 14—17 százalékos nemzeti jövedelem- növekedést javasoltak? Ebben a kérdésben megfogalmazódott az a következtetés is, hogy a következő években csökken a belföldi felhasználás, a lakosság fogyasztásának és az egy főre eső reáljövedelem növekedésének üteme is. Tehát nem elméleti közgazdasági kérdésről van szó, hanem nagyon is mindennapi, mindnyájunkat közvetlen érintő ügy került napirendre. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának az 1980. november 13-i üléséről kiadott közleményben világosan megfogalmazták, hogy a világgazdaság-- ban végbemenő kedvezőtlen folyamatok hatására, valamint a gazdálkodás hatékonyságának nem kielégítő növekedése miatt csökkenteni kellett a gazdasági növekedés ütemét, a felhasználás és a fogyasztás előirányzatait. Nézzük csak egy 1 kicsit részletesebben, hogy miről van szó! A külgazdasági feltételek nem javulnak, az sem lehetetlen, hogy romlanak. Mindez a magyar vállalatok piaci lehetőségeit kedvezőtlenül befolyásolja. Köztudomású, hogy hazánk kis ország, sem nyersanyaggal, sem energiával nem bővelkedünk. Elháríthatjuk-e a kedvezőtlen külgazdasági hatásokat? Nem. legfeljebb célszerű intézkedésekkel csökkenthetjük. Csak egyetlen adatot ragadunk ki a magyar népgazdaság helyzetének és fejlesztési lehetőségének érzékeltetésére. Népgazdaságunk 1978-ban egyszázalékos nettó termelési többletet 1.69 százalékos anyag- és energiafelhasználás növekedésével ért el. A külgazdasági hatások és a magyar népgazdaság jelenlegi helyzete, szerkezete nem teszi lehetővé, hogy a következő öt évre a nemzeti jövedelem gyors ütemű fejlesztését tervezzük. Ha mégis erre törekednénk. még több anyagra, még több energiafelhasználásra — fokozott tőkés behozatalra — lenne szükség, és ez jelentős mértékben tovább rontaná életszínvonalunkat. Az adott és a várható gazdasági helyzetben nem lehetséges a nemzeti jövedelem gyors ütemű fejlesztése. Most az intenzív növekedés időszaka következik. Gazdasági törvényszerűség határozza meg, hogy az ex- tenzív szakaszhoz viszonyítva az intenzív időszak növekedési lehetősége szükségszerűen kisebb. Nem a múlthoz, nem a megszokáshoz és nem vágyainkhoz, hanem a gazdasági feltételekhez kell mérni terveinket. Nem kell sopánkodni, nincs mit szégyenkeznünk. mert a nemzeti jövedelem háromszázalékos évenkénti növekedési üteme a nemzetközi mérce szerint is elfogadható. A hatodik ötéves terv időszakában a népgazdasági egyensúly megteremtése és a minőségi fejlődés lesz az elsődleges feladatunk. Ezt a két alapvető feladatot egy időben kell teljesíteni. Nem hátrány, ellenkezőleg, előnyös, hogy most a lassabb fejlesztés időszaka következik. Nem minden áron és nem minden vállalatnál kell többet termelni, hanem elsősorban jobb árura, idehaza, a szocialista országokban és a tőkés piacon gazdaságosan értékesíthető cikkekre van szükség. Amelyik vállalat ilyen árut tud termelni, ott az eddiginél többet gyártsanak. Ezek a vállalatok egyrészt eredményes munkájukkal önmaguk előteremtik a gyorsabb fejlesztés anyagi feltételeit, másrészt központi forrásokból, hitelekből nagyobb lehetőséget kapnak a gyorsabb fejlesztésre. Amelyik vállalat kevésbé tud megfelelni a fokozott minőségi követelményeknek, amelyik kevésbé gazdaságos, az kisebb mértékben fejlődhet. Logikus és szükséges, hogy a önhibájukból veszteséges vállalatokat fokozatosan megszüntessék, a munkaerőt és a berendezéseket máshová irányítsák. Ezt jelenti a szelektív fejlesztés, a gazdaságosság, az exportképes termelés növelésének, illetve a gazdaságtalan tevékenység visszaszorításának követelménye. A nemzeti jövedelem évi három százalékos növekedési üteme sok embernek kevésnek tűnik. De ha jól meggondoljuk, hogy ezt a kevesebb többletet milyen minőségi követelmények szerint, a minőség és a gazdaságosság szerint súlyozva milyen körülmények között kell teljesíteni, akkor kitűnik, hogy a keMegtartofcta nagyközségi küldöttértekezletét a Hazafias Népfront hevesi Bizottsága is. Az értekezletre a járási művelődési háziban került sor, ahol a korelnöki megnyitó, majd a Szózat elhangzása után Özsvári László, a HNF nagyközségi bizottságának elnöke köszöntötte a küldötteket, valamint az elnökségben helyet foglaló párt_ és tanácsi vezetőket, a helybeli üzemek, intézmények, a KISZ és más testületek képviselőit. Bejelentette. hogy száz küldött közül 85-en jelentek meg, majd röviden értékelte a HNF VI. kongresszusa óta eltelt években végzett munka eredményeit. Ezekhez, mint hangsúlyozta, nagyban hozzájárult a népfrontnak a járási és nagyközségi pártós tanácsi szervekkel, a helybeli üzemekkel, s természetesen nem utolsósorban — a lakossággal kialakult jó kapcsolata. Az elnöki megnyitó után Varga István,. a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának titkára tartotta meg az elnökség beszámolóját. Elöljáróban hangsúlyozta: a népfront szervező, irányító és mozgósító munkája hatékonyabbá vált, majd a testületi tevékenység tapasztalatairól szólt, kiemelve annak jelentőségét, hogy aktívan vesznek részt a településpolitikai célok kimunkálásában és megvalósításában. Mint a beszámoló további részéből is kiderült, a nép- fröntmozgalomnak nagy szerep jutott a szocialista demokrácia kiszélesítéséért végvesebb az adott vállalatnál, illetve gazdálkodó egységnél mennyivel több lehet. Az sem lehet vitás, hogy a feladat egésze és a hozzáfűződő társadalmi érdek nem kevesebb, hanem minden eddiginél nagyobb és fontosabb. Lehetséges, hogy egyik-másik vállalatnak többször át kell dolgoznia terveit, hogy a gyorsan változó követelményeknek megfelelhessenek. De nem arra van szükség, hogy a számokkal bűvészkedjenek, nem a felsőbb szerveknek, hanem elsősorban önmaguknak készítsenek reális, jó terveket. Azok cselekszenek helyesen, akik a rendelkezésre álló szakembereket és időt a piaci feltételek, az árra vonatkozó prognózisok kidolgozására jól kihasználják. Ezek jól hasznosíthatók a termékszerkezet, a minőségjavítás, a termékek és a gyártási eljárások korszerűsítésére, fejlesztésére. Amikor a termelés fejlesztéséről döntenek, fokozottan vegyék figyelembe az importanyagok, alkatrészek beszerzésének korlátáit, az importanyagok helyettesítését: Lehetséges, ma még úgy tűnik, hogy egyik-másik vállalat gazdaságtalan, ezért sorsa, jövője bizonytalan. Ezek vizsgáljak felül eddigi tevékenységüket, vezetési módszerüket. Az irányítás korszerűsítése, az üzem- és munkaszervezés, a fegyelem következetes megkövetelése annyi tartalékot rejt még magában, hogy a most még gazdaságtalan, a tartósan alaphiánnyal gazdálkodó vállalatok újabb programot dolgozhatnak ki, amelyeket a vállalati tervekbe beépítve folyamatosan megvalósíthatnak és ezzel működésük hatékonyságát, egyben jövőjüket biztosíthatják. zett mozgalmi munkában. Ennek fő megnyilvánulási módja a különböző fórumokon megtartott lakossági tanácskozások voltak. Nagy figyelmet fordítottak az ezeken elhangzott lakossági javaslatokra, és azok megvalósításáról a következő tanácskozáson már számot is adtak. A továbbiakban arról szólt az előadó, hogy az ez évi képviselői és tanácstagi választások politikai, szerveze- ,ti előkészítésének minden szakaszában érvényesült a partirányítás . és a választások népfrontjellege, a testületek felelőssége. Hatvan jelölőgyűlésen közel 300 aktíva működött közre, a hangulat mindenütt őszinte, baráti, sok helyen családias volt. összesen 2605 választópolgár jelent meg ezeken, a felnőtt lakosság 31 százaléka, és 152 közérdekű javaslat hangzott el. Külön foglalkozott a beszámoló annak jelentőségével. hogy Hevesen a HNF rendszeresen foglalkozik a cigánylakpsság < helyzetével évenként szerveznek számukra településpolitikai fórumo kát. ahol egyebek között ismertetik a jogok és kötelességek egységét. Örvendetes eredmény, hogy életkörülmé_ nyeik javítására számos fontos intézkedés született, min: pl. az ivóvízellátás megoldása, telekkialakítások, legutóbb pedig a szilárd burkolatú út megépítése társadalmi munkával.' Ezt követően elégedetten állapította meg a HNF nagyMint arról az előző folytatásban saó volt, „jó passzban vannak” a finnországi gyáriak, részvény társaságok, konszernek. Az évközfoeni mérlegek azt mutatják, hogy a haszon, a profit a vártnál nagyobb lesz, hízik a tőke. Nem alakult viszont a vártnak megfelelően a dolgozók helyzete. VÁLTOZATLANUL A LEGNAGYOBB GOND a munkanélküliség, amely főleg a fiatalokat sújtja. Az országban száz munkaképes korú ember közül négyen nem kapnak munkát. Arról is szót ejtettünk, hogy Poriban és környékén két évvel ezelőtt 13 százalék volt, és most is magasabb, mint az országos átlag, hétszázalékos a munkanélküliség. S ez itt sem egyszerűen gazdaságii gond, hanem ennek politikai és erkölcsi hátrányai is vannak Nem egy helyen a bűnözök száméi növelik a munkanélküliek. Bár az infláció gyors növekedése is eléggé nyugtalanítja a községi bizottságának titkára, hogy a munkahelyi kollektívákat és a lakosságot egyre inkább a lakóhely sze- retete, a fejlődése iránt megnyilvánuló felelősség- érzet és cselekvő aktivitás jellemzi. Ennek korábbi főbb eredményei az új park tervezése és építése, az 50 személyes, ideiglenes óvoda kialakítása, valamint az új óvoda építéséhez felajánlott több mint 4 millió forint értékű támogatás volt. A „Hevesért 2 napot” mozgalom keretében 20 kollektíva összesen 414 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett, többszörösére emelkedett a' lakóházak előtti parkterület, amelyet' a lakosság szintén a tanácstagok és a népfrontaktívák szervezésével hozott létre, A településszépítési versenyben a nagyközség 1978-ban a harmadik, tavaly pedig a 2. helyezést érte el, az V. ötéves tervben végzett társadalmi munka' értéke meghaladja a 20 millió forintot. Az eredmények és a további elképzelések ismertetése után a hozzászólásokra került sor. maid megválasztották az új. 35 tagú nagv- községi népfront-bizottságot, amely ezt követően nyilvános ülést tartott és megválasztotta a 13 tagú elnökséget, a tisztségviselőket, továbbá tíz megyei küldöttet. A Hazafias Népfront Heves nagyközségi Bizottságának elnöke ismét Özsvári László, titkára pedig Varga István lett. (A szerző felvétele) bérből és fizetésiből élőket, a legélesebb ütközőpont a tömegek és a kormány, valamint a különböző pártok között mégis a munkanélküliség. Éles hangú sajtóviták, egymás elleni kirohanások, rágalmazások a jobb- és baloldali politikusok között, egymásra mutogatás, a másik lejáratása, a felelősség áthárítása zajlik. Közben a helyzet mát sem változik, sőt valamelyest még romlott is. Romlott, mert a munkanélküliség felszámolása stagnál, és annak ellenére, hogy ebben az évben a nemzeti jövedelem és a profit is növekszik, azoknak a munkásoknak és alkalmazottaknak, akiknek még van munkájuk, a jövedelmi szintje csökkenő tendenciát mutat, a reálbér alacsony. Egyre élesebb bírálatok érik a szakszervezeteket és a kormányt, amelyek képtelenek biztosítaná a munkások és alkalmazottak jogát a munkaadókkal szemben. Arvo Alto, a kormány kommunista tagja, munkaügyi miniszter, a Poriban elhangzott beszédében elmondta, hogy a munkaadók és a kormány felhigítjál| a munkásokkal, a szakszervezetekkel kötött szerződéseket, sőt megszegik azt. A konzervatív pártok köreihez tartozó munkaadók egyre alacsonyabbra csúsztatják a béaeket. A miniszterelnök pedig sem a kormánytól, sem a bankoktól nem követeli meg a szerződések betartását, kiengedte kezéből a gyeplőt. Sőt — mint ahogy Arvo Alto mondta — a miniszterelnök szerint a munkások és az alkalmazottak harca * a szerződés betartásáért. a bérek növeléséért, szerződéseHenes. A kommunista miniszter megdöbbentőnek nevezte, hogy egy magát a munkásmozgalomhoz tartozónak valló szociáldemokrata vezető szájából ilyet hallhat. A finn kormány és a nemzeti bank akciói, amelyet folytatnak, munkásellenesek. szószegök. Látszólag a munkásember ügyének a támogatásáról beszél a miniszterelnök, valójában a munkaadók érdekeiből indul ki, azt védi. A kormány és a bank vezetése közömbösen nézi az infláció növekedését, képtelen annak megfékezésére, mégpedig- len azért, mert a tőkés haszon, a profit a szent előtte. BÍRÁLTA a munkaügyi MINISZTER a szakszervezetek vezetőinek’ tevékenységét is, mert visszatartják magukat a harctól „a munka béke rendőre” szerepében tetszelegnék. Egyedül a kommunista párt lép fel következetesen a dolgozók ferdékéiért, életkörülményeinek megvédéséért. A Finn Kommunista Párt fenntartás nélkül támogatja a munkásoknak a reálbér megvédéséért folytatott harcát, politikája erőteljesen és következetesen fellép azok ellen, akik a munkás jogokat csorbítani akarják. Kétségtelen — és azt hiszem a fentiekből érzékelhető —, hogy eléggé ideges, feszült a helyzet, a hangulat az egyes gyárakban, munkahelyeken. Nem egy helyen voltak munkásmegmozdu- lások, mert a munkások jogtalannak, egyre rosszabbnak tartják helyzetüket, és ?n- nek javítására törekszenek. Kezd egyre nőni azoknak a száma, akik azt vallják: a finn munkás tűrőképességét sokszor próbára tették már, sőt túl is feszítették, de mindennek megvan a határa! A kormány pedig —■ fogalmazódik meg — ne há- borog'jon a munkásköveteléseken, hanem mérlegelje, vegye figyelem.be azt. A kommunisták és a velük szimpatizálók nem tartják magukat ábrándozóknak, a realitás talaján élnek és lépnek fel a dolgozók érdekeiért, amely szerintük összefügg a nemzet jövőjével is. Egyébként sem Poriban, sem Helsinkiben az utca embere, az „idegen” nem érzékeli azt a feszültséget, amely a munkások és a munkaadók, a munkanélküliek és a kormány között fennáll. Az üzletek szépek, áruval zsúfoltak, de az árak?! Két, az átlagmunkás körülményeitől jobban élő — a szakmunkások órabére 20—25 márka — családdal beszélgettünk arról, hogy milyen is az élet Finnországban. A válasz Poriban és Helsinkiben is ugyanaz: elviselhető, de a néhány évvel ezelőttinél érezhetően rosz- szabb. Jellemző erre például az is, hogy a lakásépítés, és főleg a lakásvásárlás jelentősen visszaesett. A Puolimat- ka építőipari magánvállalkozás a legnagyobb Finnországban, 5500 embert foglalkoztat,-házgyára van, beton- elemgyáruk, kulcsátadásra építenek. És amíg nem is olyan régen, évente 700, most csak 250 lakást építenek Poriban, mert ennyire van igény. Ezért aztán Svédországtól kezdve Amerikáig, Hollandiától Lengyelországig és a Szovjetunióig vállalnak munkát. (A vállalat igazgatója Veíkko Hoffren két szaunázás között, vodka, sör és hal mellett arról érdeklődött, milyen most, hogy néz ki a Rákóczi út és a Margitsziget. Az 50-es években ugyanis, mint versenyző, gyakran megfordult fővárosunkban, amit nagyon szépnek talált. Egyetlen dolog nem tetszett neki Budapesten, mégpedig az, hogy egyszer sem tudott győzni, mindig Csermák mögé szorult, a kalapácsvetésben.) És hozzátette: szívesen jönne Magyarországra építkezni, de sajnos eddig még nem tudtunk üzletet kötni. SUMMÁZVA AZT LEHETNE HÄT ELMONDANI: annak ellenére, hogy nem rossz az élet Finnországban, az infláció és a munkanélküliség egyre fokozódó réme, a bank és a tőke szorítása, a bizonytalan holnap idegessé, feszültté teszi a közhangulatot, a társadalmi közéletet. Pedig most a fellendülés. a konjunktúra időszakát élik! Hogy mi lesz, ha vége a konjunktúrának, ha szűkül a piac. és még kevesebb lesz a munkalehetőség és ilyen ütemben nő az infláció? Erre a választ nem én. hanem az idő, a jövő adja meg! Papp János fNmiisöii€i I960, december 3., kedd Fazekas László HNF-küldöttértekeilet Hevesen A lakóhely szeretete, a cselekvő aktivitás konkrét megnyilvánulásai
