Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

Télen lehetne olcsóbban ? Rugalmas árpolitikát az idegenforgalomban! 72 óráig a stobadban — összefogott a kornyék — Küzdelem Robik« életeert Ha két órát HA KÜLFÖLDRE KÉSZÜL a magyar turista,'jól megvá­lasztja az .időpontot: »nyár középén nem megy az olasz vagy francia tengerpartra, mert prospektusok nélkül is jó! tudja, hogy ott olyankor csillagászati magasságba emelkednek az árak. nem is szólva a várható zsúfolt­ságról. Ha teheti, tavasszal vagy ősszel utazik, esetleg nyáron hegyvidékre — álta­lában akkor és oda. amikor és ahol a pénztárcájának megfelelő árakra számíthat. Nehezebb helyzetben van, ha szabadságát, vagy hétvé­gi idejét ..valahol Magyar- országon" kívánja eltölteni. Minden logika amellett szól ugyan, hogy a hazai turiz­must — az utóbbi időben tapasztalható visszaesés után — fel kell lendíteni, de e té-i ren még kevés történt. Kezdeményezések már vannak. Olvashatjuk az egyik szállodavállalat hirdetését, amely szerint „négyet fizet, hetet kap", vagyis négynapos főszezoni tartózkodás árából egy teljes hétig kap teljes ellátást a hazai vendég egyik­másik szállodában az őszi­téli hónapokban. Biztos, hogy vannak, akik élnek az alka­lommal, s a nyár örömei he­lyett inkább a kikapcsoló­dást, pihenést választják. Ám legföljebb reményt kelt arra, hogy mások is kö­vetik a példát. Egyelőre in­kább az az általános gyakor­lat. hogy az idegenforgalmi irodák, vállalatok és ven­déglátóhelyek túlnyomó többsége egyetlen kalkuláci­ót alkalmaz télen-nyáron. Nem ás szólva arról, hogy áz a kalkuláció inkább a legvastagabb pénztárca,jú külföldi lehetőségeihez mé­retezett. Abból kellene tehát kiin­dulni, ami van. ami reális. Hogy a kapitális trófeáért sóidat kell fizetni a külföldi­nek, teljesen rendjén. van, hiszen valami • olyat kap a pénzéért, amihez kévés he­lyen juthat. Aligíta lehet ki­fogása bárkinek az ellen, hogy magasak a külföldiek­nek rendezett különleges lo­vastúrák díjai —, meist ezt is csak azok veszik igénybe, akik eleve számítottak a magas árakra. Hamarosan lesz rulettkaszinó, amelyben nyugatnémet márkát fogad­nak csak el. Hadd legyen. A szerencsejátékon mindenütt mesés összegeket keresnek a banktulajdonosok. keressen rajta a magyar állam is. Senki sem kívánja, hogy a szolgáltatásokat kedvezmé­nyesen, netán ráfizetéssel kí­nálják. Aki szikrázó nyári napsütésben. fürdés,-csóna- kázás-vi toriázás közben ép­pen skót whiskyre szomjazik a Balaton partján, szívesen megfizeti érte a horribilis árat is. 'Olyankor nem saj­nálja a turista sem magától, sem családjától a'rendkívüli kiadásokat. Ám Ugyanezt várni ta­vasszal. vagy ősszel; netán derűsebb téli napokon a ha­zai. vagy a szomszédos or­szágokból megszabott forint­kerettel érkező turistától — teljesen- irreális várakozás. Márpedig nem szabad meg­feledkezni arról, hogy ven­dégeink nagy többsége ezek­ből az országokból érkezik. No, még arról sem. hogy a ha­zai idegenforgalom, vagy más- néven belső turizmus hosszú időn át növekvő be­vételi forrás volt,' s nem le­het lemondapi róla ma sem. Bár tény, hogy — ugyanúgy, mint Európa szinte minden országában — az erre a céh ra fordított pénzzel takaré­koskodnak leginkább az em­berek. Az országjárásra in­duló hazai turista mindin­kább áttér a hőtáras-höpa- lackos kosztolásra. Legfel­jebb még egy-két üveg üdí­tőt vásárolnak útközben. Eb­ből ‘ugyan nem él meg a vendéglátóipar! DE EZÉRT CÍvÍK MAGÁ­RA VETHET. Ahol' úgy szá­molnak.- hogy ‘az alkalmilag betévedő vendégnek kétsze­mélyes ebedért ott kell hagy­nia otthoni háztartásának egyheti kosztpénzét — ott nincs miért csodálkozni, ha az elkészített ételek kéthar­mada-háromnegyede meg­Kalandorok kíméljenek Tulajdonképpen semmi kü­lönös: néhány sor. Ez a há­zassági hirdetés. Mégsem csak néhány sor csupán. Mennyi minden zsúfolódik össze benne olyan tömörség­gel, hogy a súlyos fogalmak­nak ez a drámai feszültségű íve már szinte fel sem tű­nik a felületes olvasónak. — Elvált, huszonhat éves asszony vagyok,, technikusi végzettséggel. Keresem olyan férfi ismeretségét, aki meg­értő társam tudna lenni. Ka­landorok kíméljenek. Jelige: Gyere, fogd meg a kezem! Ez volt a kiinduló pont. Vajon lelhető meg a hir­detés mögött? Hogyan ala­kult a sorsa és milyen sor­sok kapcsolódtak hozzá a hirdetést követően? ★ Meglepődik, amikor el­mondom. miért kerestem meg. Láthatóan zavarban van. Tétován néz szét maga körül. — Tulajdonképpen azért adtam fel a hirdetést, mert arra számítottam, hogy a vá­laszok Között találok leg­alább egyet, amelyik felkelti berniem a reményt. Azt is-gondoltam, több levelet is kapok, de hogy ennyit... ? Néhány mozdulat és már egy nylonzacskót mutat fe­lém. Tömve borítékkal. — De ez csak egy része a válaszoknak. A többit, az érdektelenebbeket már el­égettem. ★ ...Jászberényben élek. itt is dolgozom. 28 éves. barna. Ili) cm magas vagyok ésj szem­üveget viselek. Nem dohány­zóm.. Vidám természetű, de ksnnoly gondolkodású, egy­szerű embernek tartom ma­gam. Kertészmérnök vagyok. A foglalkozásom egyben a hobbim is. Szeretek szóra­kozni. utazni, színházba jár­ni. de ha más nincs, a tv, a rádió, a lemezek és az olva­sás nyújt kikapcsolódást. Nem bérhásban élek. így itt­hon is akad bőven tenniva­ló. Eléggé családcentrikus típus vagyok. Kellemes ün­nepet kívánok: Sanyi.” kr Nem kéreti, sokáig magát, bár, kicsit szégyenlősen em­lékezik vissza. — Van két gyerekem, aki­ket az apjuk már kétszer el­rabolt. Igen. jól értette. Ér­tük ment egyszer az oviba, egyszer pedig innen, a közös lakásunkból lopta el őket. Elvitte a gyerekeket az any­jához. Azt mondta, egy olyan nőre, mint én vagyok, nem bízza a gyerekeit. Mondja, miért? Hát milyen nő va­gyok én? Munka után mind- /járt rohanok haza és csak a két gyerekemnek élek. — Hol vannak most a gye­rekek ? — Amióta a volt férjem kétszer is elrabolta őket, az anyámnál vannak. Oda nem mer menni, mert fél az apámtól. k „Én elvált vagyok. 180 ma­gas. 40 éves és közgazdasági végzettségű. Amennyiben ez önnek megfelel, találkozzunk. Kérem. írja meg a helyet, az időpontot és a felismerési le­hetőséget. Személyesen bő­vebbet.” k — Nekem pokol az életem, amióta a válást a bíróság kimondta. A lakás közös. A marad. (Nem is szólva' ar­ról, hogy, az autó értékelé­sére legbarátságosabb ábrá­zatái felvevő pincéi' netán udvariatlanná válik, ha meg­hallja. hogy az utasok ma­gyarul beszélnek. Még most is, amikor már kezd a le­gendák ködebe veszni a vendéglátóipari munkaerő- hiány!) Nincs viszont semmi cso­dálatos abban, hogy szerte vidéken, az országutak szé­lére települt szövetkezeti vendéglátóhelyek fellen­dülnek. Nem kell magasabb mate­matikai tudás annak kiszá­mításához. hogy ha ezer ada­gon csak egyenként harminc forintot keres ' a vendéglő, az harmincezer forint., míg száz adagnál az egyenként száz forintos haszon is csak ennek egyharmada. S hiába a hivatkozás a magas rezsi­re és mindenféle egyeb ki­adásokra. a vendéglátóipar iránti együttérzésből még egyetlen turista sem hagyta ott a fél havi fizetését. S nem is fogja. Ugyanez áll a szálláshe­lyekre. Minek szépítsük: fél­időben a szállodák egy ré­sze kong az ürességtől, le­számítva a hivatalos kikül­dötteket. vagyis azt az ese­tet. amikor az állam egyik zsebéből a másikba vándorol a forint. A lent idézett „né­gyet fizet, hetet kap"-hoz hasonló, ésszerű alkalmi ár- leszállításokkal. az évszak­hoz. a turisták anyagi lehe­tősegeihez alkalmazkodó ár­politikával ezen is lehetne — mi több: kell — segíteni. MINDENKÉPPEN: SZÁ­MOLNI KELL. A lehetősé­gekkel. a realitásokkal és nem utolsósorban azzal, hogy Magyarország továbbra is szeretne megmaradni az idegenforgalmat fogadó or» szágok sóiéban. Ehhez pe­dig olyan rugalmas árpoliti­kára van szükség, amiről tu­domást szereznek a hazai és — némi ügyes hírveréssel — a várható külföldi vendegek is. Várko«yi Endre Popov József, a megtaláló Ahogy azt a család előző este megbeszélte, december 12-én, pénteken délután II- lésné négy gyermekével fel­ült »Poroszlón a buszra, hogy a hét végét édesanyjá­nál* Sarudon töltsék. Érke­zésüket. mint mindig, most is nagy ölöm fogadta. Ter­mészetes, hogy a nagymama örült az unokáknak, s lá­nyával is régóta szívesen beszélgetett volna már. No nem azért, mintha bármibeja is hiányt szenvedne, még társasága is mindig akad. hi­szen a másik lánya — aki­nek két gyermeke van — ott lakik hat száz méterre a szü­lői háztól és esténként oda jár tévét nézni. Most is így történt, s a gyerekek meg­beszélték, hogy szombaton délután ott nézik a Négy páncélos és a kutya című filmet. A két családból ösz- szejött hat gyermek közül Robiba volt a legkisebb, kíméljenek volt férjem nem hajlandó a részét nekem eladni. Estén­ként felhozza ide a barátait és leisszák magukat. És azt az ocsmányságot, amit olyan­kor rám kiabál a volt fér­jem. Szörnyű! — Mit szólnak ehhez a szomszédok ? — A legjobb szomszédom, a Böbi azt mondtat nézd. én nagyon egvüttérzek veled, de lásd be, a ti vitáitokba mi nem avatkozhatunk bele. Ne is várd tőlünk. ★ „Szajlán születtem. Nagy- szüléim nem élnek. Nőtlen vagyok. Nemrég építkeztem Egerben, kétszintes családi házat, egyelőre egyedül la­kom. Ha ezt a pár sor írá­somat megfelelőnek találod, részemről a személyes talál­kozásnak semmi akadálya nincsen. ?6 éves vagyok, 167 centi magas.” •k — Három hete egy nőt hozott fel magával a kedves volt férjem. A szobák egybe­nyílnak, ők pedig nem tet­tes hangfogót a szájukra. Elképzelheti. Tudom, ez.t is azért tette, hogy megpróbál­jon kiüldözpi a lakásból. Meg is mondta, mindent el­követ. hogy mielőbb eltirhul- jak. Így mondta. Azt gon­doltam. kicserélem a zárat a bejárati ajtóban. Tudja, mit csinált? Betörte az ajtót. — Ha egyszer közös a la­kás. .. ! — De hát neki mindent szabad? Nekem semmit? En­gem és a két gyereket ki védi meg? , ★ „Kék szemű, bajszos. 38 éve*, 171 cm. barna hajú felszolgáló vagyok. Hogy mi­ért határoztam el, hogy egy hirdetésre válaszolok? Súlyos ok. Nap mint nap felkínálja egg-egy. úgymond kocsmai szépség" a szerelmét. Ettől undorodom. Én egy olyan nő személyére vágyom, akit az élet már megtanított arra, hogy bármily helyzetet józan megfontoltsággal tudjon el­dönteni. No, így esett rád a választásom.” ke — Ettől a hirdetéstől is elment a kedvem. Én minden levélre tisztességesen vála­szoltam. Fényképet is kap­tam. de azok csak az arcot mutatják a legtöbbször. Min­den járáshibás, csípőficamos, púpos férfi nekem írt? Ha látta volna őket... ! Mert találkoztunk is. A kíváncsi­ság vitt engem is. Most már úgy vagyok velf. hogy idő­töltésnek ez is megfelelt. ★ Vasúti munkás vagyok 18 évi szolgálattal. Van szép. saját lakásom. 2 szoba-kony­ha. fürdőszoba, spájz. folyo­só." Talán sikerül társat ta­lálni az ön személyében. Le­gyen szíves írjon minél ha­marabb, mert, a héten vág­tam hízott disznót és küldök kóstolót.” kr — Nagyon rossz egyedül lenni, mert hiába a két gve­rek. az megint más Még alig múltam el húsz éves. és már olyan sokat próbáltam az életből. A férjem ivott. Minden pénzt elvitt otthonról és ha részegen hazajött, nem számított az sem, hogy a gye­rekek látják, agyba-főbe vert. ■ ■ m aki viszont sehogy sem tud megbarátkozni azzal a gon­dolattal. hogy állandóan mindenki vele foglalkozik. Ezért aztán, hogy kívánságá­nak nagyobb nyomatékot szerezzen, egy hatalmasat „bemosott” az egyik bátyjá­nak. akit az akció után az ájulás környékezett, mire a robusztus kis Robi úgy dön­tött. hogy visszamegy nagy­anyjához és anyjához. Ter­mészetesen utánaküldték a nyolc és fél éves Zsuzsit, akinek társaságát szintén nem tudta elviselni a család kedvence. Közölte, hogy ő már elég nagyfiú ahhoz, hogy azt a rövid utat egye­dül is megtegye. És hogy ezt bizonyítsa, unokanővérét a földre lökte, aki ezzel befe­jezettnek tekintette Robika kísérgetését és hazament. A kis du reás azonban lelkiis- meretíurdalást érezhetett a többiekkel szembeni1 bánás­mód miatt, s ezért úgy dön­tött — száz méterre nagy­anyja házától —. hogy mint a mesében, világgá megy. Ezért aztán célba vette a Szántóföldet, és bukdácsolva eltűnt a leereszkedő köd­ben. Mindez a kora délutáni órákban történt. Három napig hatszázan keresték Innen azonban már na­gyon komolyra fordult a történet. Amikor 18 óra kö­rül a két család újra össze­jött, kiderült Robika eltűné. se. Először az apát értesítet­ték Poioszlón. aki nemsok­kal azelőtt tért haza a He­ves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat munkásait szállító busszal. Ö azonnal rosszat sejtett, s a rendőr­ségtől kért segítséget. A me­gyei rendőr-főkapitányság emberei azonnal a helyszín­re érkeztek s megkezdték a kutatást. Hajnali kettőkor azonban le kellett fújni az akciót, mert akkora köd volt, hogy nem láttak egy méter­re sem. Amikor a katonák is hírt kaptak a kisfiú eltűné­a hajamat tépte, rugdosott. Nemegyszer a szomszédok­nál kerestünk menedéket. Utóbb már éjfél felé magam szedtem össze a gyerekeket és, kimentünk inkább az ut­cára. — Édesapja nem próbált a volt férjével beszélni? — Azt mondta. - ő meg­látja, biztosan agyonüti, in­kább el sem jön hozzánk. ★ ..Svédországba hívom önt feleségül, egy új, csodálatos élményekkel teli életet kez­deni egy kisportolt, fiatalos. 40 éves. 160 magas, szimpa­tikus férfi oldalán. Minden nyáron a spanyol tengerpar­ton vitorlázom. Ehhez és a hétköznapok szürkeségeihez is keresek egy egyszerű nőt társul. Ha jobb ajánlatot kap. ne dobja el a levelem. Esetleg adja át a címem an­nak a barátnőjének, akire a szituáció éppen ráillik.” ★ — A hirdetés eredménye? Látja. Ennyi. Egy marék le­vél- több fénykép ■ és néhány találkozás. Amelyek arra voltak csak jók. hogy pilla­natok alatt döntsék: inkább maradok a két gyerekkel. A reményt azonban nem adtam fel. Hátha lesz még alkalom arra, hogy valakivel megis­merkedjem. Kérdés: mikor? Ha letelt a murtkaidőm, ro­hanok haza és a két gye­rek. .. Érti? ★ Ennyi. A tanulság? Ha va­lakinek .kedve van hozzá, fogalmazza meg. Attól Tar­tok, annyiféle a tanulság, ahányan végiggondolják. Mert az életben semmi sem egyszerű. Robika túl van a veszélyen (Fotó: Perl Márton) séről, többen önként jelent­keztek, hogy részt vehesse­nek a kutatásban. A két fa­lu -7- Sarud és Poroszló — lakói, sőt még a környékbe­liek is teljes összefogással dolgoztak. Másnap már Mis. kolcról is érkezett rendőri segítség, de a köd az esti órákban újra pihenésre kényszerítette a gyermek életéért izguló segítőket. A harmadik nap a kijelölt ku­tatási terület minden méte­rére jutott ember, habár akkor már egyre fogyott a remény. Küzdöttek a sárral az emberek, a rendőrkutyák, de senki nem kímélte ma­gát: hatszázan járták a 'ha­tárt. A szántás szélén Valamikor ■ tizennégy óra tájban, 72 órával a gyermek eltűnése után egy sápadt, sártól nehéz gumicsizmás fiatal férfi tépte fel a ta­nácsháza egyik irodájának ajtaját. Popov Józsefnek hív­ják, a helyi termelőszövet­kezet megbecsült traktoro­sa. Az ijedtségtől és a futás, tói alig tudott szólni, míg végül lihegve kinyögte: — Megvan a gyerek holt­teste, a szántás szélén lát­tam.. Senki nem kérdezett semmit, csak felugrottak a repceföld irányába. Robika az első hangos szóra kinyi­totta a szemét, s az elsőse­gély után, mint minden trónkövetelő családfő-jelölt, az édesanyját akarta. Előbb azonban a Czövek Károly által vezetett poroszlói pos­ta autóján, majd a Füzes­abonyból hívott mentővel az egri ' kórház gyermekosztá­lyára szállították, ' ahol ki kell hevernie háromnapos kalandjait. Amikor fölröppent a hír,- hogy az Illés család kedven­ce él, egyszerre sóhajtott egy nagyot a környék. Köszöne­tét senki sem várt a megfe­szített küzdelem után. A lé­nyeg mindenkinél egy volt: győztesen hagyhatták el a „csatateret”. S most mégis: köszönet *. mindazoknak, — rendőröknek, katonáknak; s - a lakosságnak — akik segí­tettek, hiszen egv gyermek ' életét mentették meg. ♦ Dr. Kovács Zoltán, ú me2 gyei kórház gyermekosztáj lyának főorvosa arról tájé­koztatott bennünket, hogy Robika túl van az életve­szélyen Állapota fokozato­san javul, most már talán műtéti beavatkozásra sem lesz szükség. A részletes kórkép-magyarázat után annyit meg hozzátett: — Ha két órával tovább kint van a gyermek a sza­badban. 'akkf.r alósztnü, hogy már nem tudunk segí­teni . . i G. Molnár Ferenc Ki- Szabó Er*ia \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents