Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

\ Szalay Lajos:' Az állatok temetése Horthy Maria rajza i Vészi János: Alfa születik Címe szerint akár tudo­mányos fantasztikus mű­nek is gondolhatná az ol- vasó Vés2t János tanulmány- kötetét. A könyv tartalmai nézve a két jelzőből ma mái csak az első LgaZ. Az előző mondat „ma már”-ja azt jel­zi. hogy alig tizenöt-húsz evvel ezelőtt még valóban fantasztikusnak tűnhetett volna az ötlet, miszerint életképes vállalkozás egy olyan épület kialakítása, amely iskolai, művelődési házi, könyvtári, sporté eset­leg éltermi, egészségügyi és egyéb szolgáltató feladatokra alkalmas egyszerre. Az a bi­zonyos alfa, vagy komplex művelődési intézmény ugya­nis nem más. mint á felso­rolt feladatoknak megfelelni tudó közintézmény, ahogyan Vészi írja a kötetben, a jövő közintézménye. Miből eredhetett korábban egy ilyen vállalkozás fan­tasztikuma. amikor célszerű­sége, gazdaságossága nehe­zen vitatható. Ügy vélem ab­ból, hogy a magyarországi kapitalizáció kibontakozá­sával szinte párhuzamosan kiépülő művelődési intéz­ményrendszer elemei eleve egymástól elkülönülten fej­lődtek. e ezt sokáig tör­vényszerűnek is tartottuk. A széttagoltság igazából a felszabadulás után öltött ko­moly méreteket, amikor — a szocialista kulturális forra­dalom kétségtelen pozitívu­maként — létrejöttek az egymástól teljesen. vagy csaknem teljesen elkülönült művelődési otthonok és köz- művelődési könyvtárak ezrei. Magyarországon a hetvenes években már 7550 oktatási, művelődési intézmény mű­ködik 13 704 épületben, va­gyis egy településen átlag több mint nyolc. Intézmény­hálózatunk tehát hihetetle­nül szétaprózódott. Jó egy évtizede már, hogy a műve­lődéspolitikai irányítás hoz­zákezdett a különböző kul­turális területek helyzetének rendszeres elemzéséhez. Az értékelések egyik legfonto­sabb tanulságai az ember művelődése és műveltsége olyan egység, amely csupán elvileg, az elméleti gondol­kodás szintjén bontható seét közoktatásra és közmű­velődésre. Éppen ezért elen­gedhetetlen művelődési in­tézményeink egységesítése is, legalábbis kisebb települé­seken, új lakótelepeken, ahol a Szakosított művelődési in­tézményhálózat nem működ­het gazdaságosán. A hetver nes évek elején, közepén néhány lelkes és hozzáértő építész, népművelő és peda­gógus — köztük Heves me­gyeiek is, Zay Béla, a Füzes­abonyi Járási Hivatal osz­tályvezetője. és az azóta fia­talon elhunyt sarudi iskola­igazgató. Bak József — kezdi szorgalmazni a mór meglevő közoktatási és közművelődési intézmények egységesítését, és az új létesítmények ter­vezésénél a komplex szemlé­let érvényesítését. Vészi Já­nos maga is szorgalmas élesztője az ügynek, s hama­rosan a téma egyik legtájé- kozottabb hazai szakértőjévé és propagótorává válik. Az ebben a kötetben összegyűj­tött négy tanulmány, és a gazdag Illusztrációs anyag nemcsak a nevelési közpon­tok korszerűségéről, a ben­nük rejlő nagy lehetőségek2 ről nyújt képet, hanem be­pillantást enged Vészi "mű­helyébe is. A'születésük sor­rendjében közreadott tanul­mányok ugyanis pontosan mutatják, milyen utat járt be a szerző a gondolat fel­vet, 'lésétől kezdve egy kőnk-' rét terv kialakításáig, a Bu­dapest II. kerületében felé­pülő „alfa” funkcionális ter­vének elkészítéséig. Talán furcsa, de a Heves megyei recenzens tollából végül az kívánkozik ki, hogy számon kérjen a szerzőn egy olyan tanulmányt, amely jó­szerivel meg sem születhetett akkor, amikor ez a kötet nyomdába került. Ez azt a címet viselhetné: „Alfa szü­letett”. A besenyőtelki komp­lex művelődési központ munkatapasztalatainak feldolgozására gondolok itt, mivel az országban az elsők egyikeként ott kísérhető nyo­mon, hogy mit ér a gyakor­latban egy alfa, ha eredeti­leg is annak tervezték, és építették, milyen előzetes re­ményeknek felelt meg Verés Zoltán invenciózus építésze­ti terve, és a besenyőtelki értelmiség lelkes munkája? De ez a számonkérés nyil­ván inkább biztatás és té­maajánlat a következő kö ét­hez, amely remélhetőleg ha­mar — arról számol majd be. hogy Vészi szakavatott bábáskodásával újabb intéz­mények születtek, s legalább ilyen érdeklődéssel várjuk a tudósítást arról is, hogy mennyire bizonyították élet­képességüket művelődésünk e szuperbébijei. Köpf László ■^P 1936 szeptember első nap­ján a felnémeti iskolában üres lett egy tanítói állás: negyven évi szolgálat után nyugalomba vonult Boross Endre kántortanitó. Az ese­ményt krónikás hitelességű feljegyzés örökítette meg — sejtetve, hogy a falu s az is­kola életében egy korszakot zárt le Boross tanító úr tá­vozása az egyetlen tantermes felső iskolából”. Boross Endrét — vallja az írás — a „jól kiérdemelt nyugalomba munkatársainak tisztelete, sok-sok ezer tanítványának és szülőknek hálája, Felné­met község egész lakosságá­nak nagyrabecsülése kísérte — hiszen csaknem valamény- nyit tanította —, akik vala­mennyien szívből kívánták a távozónak, hogy ha nem is gondtalan, de nyugodt pihe­nése legyen. Egyénisége, szor­galmas és munkás tanítói képzettsége, és működése él­ni fog a szivekben — időt­len időkig!.. A krónikás feljegyzésből megtudjuk majd azt is, hogy a nyugalomba vonuló kán­tortanító utolsó tagja volt egy dinasztiának,- amelynek élete-sorsa három emberöl­tőn át egy volt a faluéval: „a Boross-családban 140 éven keresztül apáról fiúra szál­lott a felnémeti kántorság. Boross Endre, a most nyu­galomba vonult kántor 40 évet töltött itt, ...édesapja: Boross József 52 évet, s 70 éves korában vonult nyug­díjba, nagyapja: Boross Ala­jos pedig 48 évet. Mivel Endre agglegény volt, vele magvaszakadt a Boross- családnak.” Száz esztendőt meghaladó szolgálat, három emberöltő a munkában. Vajon mi maradt utána, örökségéből mit őr­zött meg a közösség, amely­nek szolgálatát annyi időn át vállalták a Boross család tanítói pályára lépett férfi tagjai? Ma még tán azt mondhatni: sok mindent. A hajdani falu bennszülött la­kosságának ötven év körüli nemzedéke még emlékezik az 1936-ban nyugalomba vonult tanítq úrra, az időseidnek méginkább. S ma még van néhány olyan lakója is a te­lepülésnek, akik az édesapá­ról, Boross Józsefről őriznek magukban egyre távolodó, de nem halványuló emléke­ket. Arról is többen tudnak még, hogy „az első Boross kántor” több mint száz év­vel ezelőtt — már betűve­tésre tanította itt a gyerme­keket. Egy szépírói célzatú emlékezés róluk akár így is kezdődhetne hát: alakjuk a mesék világába lép át, s né­ha eggyé olvad a tudatban, mert így beszélnek róluk: „engem még a Boross kán­1866. szeptember 3-án Bo­ross Józsefet az atyja nyu­galomba vonulása után meg­üresedett tanítói posztra ki­nevezték. Az idős mester, s a népes család most már bizakodóan nézhetett jövője felé. Rá is szolgált. Mert Bo­ross Alajost — több, mint negyvenévi felnémeti taní­i A három nemzedék tor tanított”, „ez vagy az még a Boross kántor idejében történt”. Hogy pontosan me­lyikre gondolnak, döntse el a hallgató, akinek — kor­osztályától függetlenül — amúgy is tudnia illik, hogy „a felső iskolában”, meg „a régiben”, „a nagysoriban” tanítottak... Falu és tanítója viszonyá­ra persze mégsem csak a legendák vetnek tiszta fényt, dokumentum értékű adalékok is hitelesítik. 1866-ban, augusztus hó utolsó napjaiban történt, hogy a falu elöljárói levél­ben folyamodtak plébánosuk­hoz: „eszközölje ki” az ér­seknél Boross József kán­tortanítói kinevezését — lé­vén. hogy a nevezett fiatal- segédtanító édesapja. Boross Alajos, már igen elaggott, meg beteges is. A levelet va­lamennyi elöljáró aláírta: Hermann József jegyző, Er­délyi István bíró. Korózs András törvéríybíró, Korózs György. Szarvas János. Ma- kovits János, Eged Mártony, Barta János. Bossós István és Nagy János hitesek. A plébánost Balássy Fe­rencnek hívták, s a faluban mindenki tudhatta róla. hogy tudós ember (ideje java ré­szét a Lyceum bibliotékájá­ban töltötte), meg azt is, hogy a szabadságharc ideién a honvédseregben szolgait. Világos után meg jó ideig bujdosós volt a sorsa. Ba­lássy — aki később a Magyar Tudományos Akadémia tag­ja lett — vállalta a külde­tést, alighanem maga vitte a falu, az öreg és az ifjabb tanító kérelmét a hatóságok-, hoz. Néhány nap múltán! meg is lett az eredmény^: téfckodésa alatt — igencsak próbára tette az élet. 1829 februárjában kétéves kisfiát' ragadta el a halál, 1836-ban pedig harminchét esztendős feleségét, Ludvik Barbarát veszítette el. Egyedül maradt árváival a hajdani) Nagysor elején meghúzódó egytanter- mes iskolaépület egyetlen la­kószobájában. Igaz, a jelek szerint még „meglehetős” ál­lapotban volt az épület (1816-ban építették), ám az anya nélkül maradt népes családnak már mégis szűkös és sivár. Boross Alajos aztán nem­sokára újra megnősült, s az új feleség. Schuller Erzsébet nevelte az^árvákat édes gyer­mekeivel együtt. Ügy lát­szott, valamelyest jobbra fordult a család sorsa. 1839 májusában Borbála nevű leánya házasságának örülhe­tett a tanító úr, akit a ko­rán megözvegyült, még fia­tal harangozó, Szele János vett nőül. Az öröm után azonban megint üröm követ­kezett: 1841 és 1845 között három kiskorú gyermekét veszítette el a család: előbb a három és fél' esztendős Alajost, aztán a másfél éves Józsefet, majd a mindössze egy napig élt Karolinát te­mették el. Első házasságuk­ból származó kisebbik leá­nyának. Máriának esküvőjét is a gyász árnyékában tartot­ták meg csendesen. Az ő férje is tanító volt. Stészel Istvánnak hívták, s Ivádon működött azokban az évek­ben. Boross tanító úr a meg­próbáltatások ellenére is oda­adó munkása volt a falunak. Pedig a tanítás menetében is voit ötykor zökkenő. Hol a székek hiányoztak a tante­haevta Í‘ 3 se§édtanttó hagyta el az iskolát. máskor meg a tanulói létszám csap­pant meg. 1852-ben például ilyen állapotokat találhatott L'eJTmetÍ iskoIába betérő atogato. az iskolaépület ál­lapota „meglehetős”, van benne egy 26,5X18 láb alap- területű tanterem, ám tö­kéletes felszerelésére mé" néhány székek hiányzanak ” tanító egy szobával ellátva leven, az iskolai termet szük­ségből használni kénfelenítte- hk amely „külömben a se- gednék állandó lakása” A tanítás mégis folvt. télen százhúsz gyerek szorongott a' tantetemben, nyáron meg ahogy munkára fogták őket' mar csak hatvan. Az ..egv-' osztalyu vegyes alsó elemit” végző gyereksereg akkor ép- pen uj ABC-könyvből tanul­vásá™7 már ha meg fud,ák vásárolni a szülők —; i85i­ben a Lyceum nyomdájában készítettek a praktikus kön.y­Béía ,7 Szerzője Tárkánvi Béla volt —. amelynek 48 c dalan az írás és olvasás láttát f .CPPÚgy megta- áh.tu- m'nf. a •■sokszorzó táblát . a „romai számokat” aztan egv „erkölcsi ABC-t” a nagyobbak meg húsz rövid „elbeszelest”, amolyan pél­dazat.iellegű olvasmányokat ..az anyai szóról”, a gyer­meki szeretetről”, „a könnyí­tő fuveeskeről”. „a kenyér­ről”. melyek mindenPke "rö­vid, aforizmaszerű tanulság­gal zárult. Miként pl. a far. kasokról szóló mese végén olvassuk: ..Annak, ki hazud- m szokott egyszer másszor./ Akkor sincs hitele, mikor igazan szól.” 1866-ban. amikor Boross A la ,os reszkető kézzel kérel­mét papírra vetette egv 6Vzép é,et állott mögötte ö maga bízón v anyagiakban szegénv volt fiT tehe,ofaes és ambiciózus fia. az 1846. március 7-én született József kárpótolta no meg a falu is. amelv olv embersegael állott mellé Ma ohLn ! - Teeh0fődás nélkül olvasni kero sorait amelvből — a korszokás alázata elle­nere is — egv egyenes tar­dikV*! m a,akia maaas"- dik fel. „Nagy családdal és szorult körülmények között soad?k há Vanz az Is,en mí­sodik hazassaapm folytán több gyermekekkel áldott ™e±pk’k közül kettő més ne eletlen: a közelebbről el­múlt mostoha időkben pedig öreg napjaimra, magam és családom biztosítására mit- sem szerezhettem, kevés jö­vedelmemből semmit sem te­hetvén félre: s így minden reményemet egyedül emlí­tett fiamban helyheztetem, ha ti, állomásomon marad­hatna: én nála nőmmel és gyermekeimmel együtt meg­vonhatnám magamat, s ez­által valamennyire biztosítva leendenék. Amihez, Excel- lenoiád kegyes engedelmével. bátorkodom némi igényt is formálni. ' mert negyvenkét éy óta itt helyben, a .. .köz­ségben. az Excellenciád kegy­úri joga alatt álló egyházban szolgálok: az öreg szolgát pe­dig nemigen szokták minden jutalom vagy kenyér nélkül hagyni.” Az ifjabb Boross immár elfoglalta apja állását, s most már rajta volt a sor. hogy a falu megbecsülését és elis­merését kivívja magának. Rászolgált a bizalomra. Mű­ködése alatt az iskola bővült ű.i épülettel gazdagodott, s neveltjei közül néhányan — igaz, kemény és becsületesen megszervezett munkával — már értelmiségi pályára lép­hettek. De más területen is dolgozott a köz 1 javára. A tanfelügyelőség által javasolt népkönyvtár felállításában, s a 97 kötetből álló alapgvűj- temény beszerzésében épp­úgy szerepe volt, mint ab­ban. hogy 1891-ben az állan­dó postahivatal — a falu anyagi helyzetének romláía ellenére is — megmaradjon: Boross József magára vállaí- -a postahivatal ingyenes vezetését”. Es persze' az is­kolatanszerekkel való ellá­tása ,is. Jelentősen javult az ő tanítósága idejében. Egy 1884- es feljegyzés szerint „Szol- csányi Gyula egri Könyv-. Zenemű- és Papírkereskedé- seben” 49 forint 92 krajcár értékben vásároltak tanesz­közöket. köztük tankönyveket is. amelyeket a szegényebb sorsú tanulók használhattak. Csak meghatódással gondol­hat az ember árra, hogy az akkor megvásárolt földgöm­böt — jó ötven év múltán — még maga is forgathatta méghozzá abban az épít- leiben, «hol Boross tanító úr született, több évtizeden át tanított, s Endre fiát is a pálvára olv céltudatosan ké­szítette. Pedig körülményei ' ha anyagi helyzete házas­sága eredményeképpen jobb is volt apjáénál — nem min­dig «legszerencsésebbek vol- tak. Tanítói állásának elfog­lalasatol 189fí-ig pl. _ fja • Endre ekkor keríyt az isko­lához — szinte évről évre egyetlen segédtanítóval lát­ta el az oktatást, s ezek min- deniKe is csak ideiglénesen tartózkodott mellette. 1916- is- mégis töretlenül dolgozott, s csak akkor, életének het­venedik évében vonult nyu­galomba. Ekkor lépett vég? legesen örökébe már a di­nasztia harmadik nemzedé­ket képviselő fia. Endre, aki ezután még húsz esztendőn at tanított... * . Ilyenkor, télen, ha köri száll a falura, a fákat Zúz­mara borítja, s ezernyi hó­fehér karácsonyfaként dísz­lenek a kertekben, felsejlik bennem egy régi. gyermek kon emlék. Ablakunkból a Boross-család udvarára Iái- tarn. ahol koronatövisfák nyúltak emeletnyi magasság­in l7' 68 felé' s őzünők voltak, mint egy mesebeli ország kertjének üvéghangon csilingelő „égigérő fái”. Haj- nalonkent, araikor „Sándoi ur Boross József egyik veje meghúzta a harangot, ha, fel- ébredtem, még a csilingelést a fák üveghangjának csiljn gelesét is hallani véltem bzollott is az a csengő, csal eppen nem a fákon, hanem az urasági hintóval Eger feli trappoló parádés lovak nya kan A legszebb ébredése! voltak ezek. s mert az uc! vart, a fákat s ,a csengősztV mindig együvétartozónak túri tam, mindig eszembe jutót tak a mesék és régi történe tek melyeket a Boross-lá nyok_ egyikétől. Mara' nénitől hallottam. Külc nos módon a történetel- hose mindig Margit né­ni édesapja, Boross Józse volt. akit egyszer lova sebe- vagta.ia mentett meg a far £a*okt°L arpint ké<6 éjszak Ebeiből Felnémetre ig.yeke £ett, s aki máskor a boszor­kányokkal kapcsolatos hie delmeket foszlatta szét. maíri — egy kolerajárvány idejér mentette az embereket v kor terjedésétől. így nőtt le gendás alakká szemünkben -■ néhai tanító úr. aki akkoi már rég halott volt. ám a falu őrizte emlékét. Hi»v- gyuk. hogy még őrzi ma is Lőkös István j ( i t j ( | f a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents