Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

Nagyobb önállósággal, nagyobb felelősséggel (Fotó: Szántó György) — Kádár Jánost idézzük a magyar szakszervezetek kö­zelmúltban tartott XXIV. kongresszusán mondott be­szédéből: „Joggal mondhat­juk, hogy nagy utat tettünk meg, de helyzetünket ideali­zálnunk egyetlen területen sem szabad. Mi mindig azt hangsúlyozzuk, hogy sok még a megoldatlan felada­tunk. Ez nagyon fontos, mert arra indít bennünket, hogy ne álljunk meg egy pillanatra sem, hogy min­dig előrehaladjunk.” Ma­radjunk ez utóbbinál, konk­rétan megfogalmazva a kér­dést: hogyan és miben si­került előrehaladnia me­gyénk gazdaságának az el­múlt öt évben? — A .megye V. ötéves ter­vének célkitűzései nagyrészt megvalósultak. Javult a gaz­dálkodás színvonala, a terme­lés növekedése a termelé­kenység emelkedéséből szár­mazik. előrehaladás van a takarékosság, a gazdálkodás belső tartalékainak feltárása és hasznosítása terén. Számszerű megfogalmazás­ban mi Íven eredményeket értünk el? A termelés anya­gi-műszaki bázisának fej­lesztésére a tervezett 25 mil­liárd forinttal szemben 29 milliárd forintot fordítottunk. Ezzel egyidejűleg a - termelő ágazatokban a foglalkozta­tottak száma évenként mint­egy 0,5 százalékkal csökkent. A termelés növekedése éven­te az iparban 4—5 százalék, a mezőgazdaságban 4 száza­lék, mindkét ágazatban gyor­sabb az országos átlagnál. 1980-ban mintegy 3—4 szá­zalékkal termel több termé­ket a megye ipara az előző évinél. Közismert, hogy a megye iparán belül jelentős súlyt képvisel a nehézipar, ezen belül a bányászat és a villa­mos energia termelése. A Mátraalji Szénbányák Válla­lat Thorez Bányaüzeme és a Gagarin Hőerőmű kölcsönös előnyökön alapuló együttmű­ködésével, mindkét üzemben végrehajtott szervezési in­tézkedésekkel, a termelő be­rendezések jobb kihasználá­sával nőtt a villamosenergia­termelés. Ez igen jelentős tény, ha. figyelembe vesszük, hogy az elmúlt években a világpiacon a nyersanyagok és energiahordozók ára je­lentős mértékben növekedett, melyek importja jelentős ter­heket rótt népgazdaságunkra. Kiemelném, hogy a Thorez Bányaüzem folyamatosan biztosítani tudta az erőmű lignitszükségletét. Ez annál it figyelemreméltóbb, mert nem mondhatjuk, hogy az időjárás az elmúlt években kegyes volt hozzánk és a kül­színi bányászatot a kedvezőt­len idő ugyanúgy nehezíti, mint a mezőgazdasági mun­kák végzését. El kell azt is mondani, a Mátraalji Szén­bányák és a Gagarin Hőerő­mű Vállalat jelentős létszám- csökkentés mellett növekvő hatékonysággal teljesítette V. ötéves tervét. Ami különösen fontos, együttműködve az or­szágban a leggazdaságosab­ban, a legolcsóbban állítják elő a villamos energiát. Az ipar többi ágazatairól, megyénk mezőgazdaságáról is elmondható, hogy a ter­melési szerkezet korszerűsí­tésével, a kül- és belföldi piaci igények változásához való alkalmazkodással hoz­zájárultak a népgazdasági egyensúly helyzetének javí­tásához. A gépiparban, a könnyűiparban, a mezőgaz­daságban és élelmiszer- iparban jelentős exportfaj- lesztő, vagy tőkés importot kiváltó fejlesztéseket hajtot­tak végre. Ennek következté­ben különösen az utóbbi év­ben sikerült növelni a tőkés exportot. A mezőgazdaságban cé­lul tűztük ki, hogy ebben az ötéves tervben a korszerű termelési eljárások kiszélesí­tésével növekedjenek a ter­méshozamok, fokozódjék az állati termékek termelése. Adottságainknak megfelelő­en célul tűztük ki a szőlő- és zöldségtermelés növelését. Elmondhatom, hogy a célki­tűzések elsősorban a növény- termelés területén teljesül­tek. Ebben az évben búzából 56 százalékkal, kukoricából 17 százalékkal, szőlőből 42 százalékkal többet takarítot­tak be. mint 1975-ben. A cu­korrépa kivételével vala­mennyi növényféleségből nö­vekedett a termelés. Gazdaságunk fejlődésével összhangban javult a lakos­ság életszínvonala, az élet- körülményekben mutatkozó területi különbségek mérsék­lődtek. Számottevő fejlődés következett be a lakás-, egészségügyi és kulturális j el­látottság terén. A foglalkoz­tatottak átlagbére évről év­re növekedett, dinamikája általában meghaladta a ter­melés növekedését. — És mire mondhatjuk azt, hogy ..sok még a megoldat­lan feladatunk”, vaeyis amivel ioíreal nem lehetünk elégedettek? — A megye gazdaságának fejlődése az V. ötéves terv során nem volt probléma­mentes. Nébánv korábbi gon­dunk nem enyhült kellő mér­tékben. illetve újabbak is ke­letkeztek. Elsősorban azokat Interjú Barta Alajossal, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkárával Még néhány nap és vége az esztendőnek. Ez az évzá­rás annyiban is különbözik a többitől, hogy most nem csupán az év eredményeit és gondjait összegeztük, ha­nem egy ötéves tervidőszakét is. Ezért kerestük fel Barta Alajost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottságának titkárát, nyilatkozzék szőkébb hazánk, Heves megye lakossága hogyan dolgozott, mi­ként élt az elmúlt öt év alatt? a gondokat említem, amelyek közvetlenül összefüggnek népgazdaságunk egyensúlyi helyzetével. Az a vélemé­nyem, hogy az elért eredmé­nyek ellenére a termelési szerkezet korszerűsítése a le­hetségesnél lassúbb ütemben ment végbe. Nem javult kel­lő mértékben a termelőesz­közök kihasználtsága, néhány exportfejlesztő beruházás sem hozta a várt eredményt. A folyamatban tevő beruhá­zások gyorsítására tett erő­feszítéseink nem mindenütt jártak kellő eredménnyel. A munkaerő-gazdálkodás javítására, a munka szerinti elosztás következetesebb ér­vényesítésére irányuló célki­tűzéseink teljesítésével csak részben lehetünk elégedettek. Az erre vonatkozó politikai döntések végrehajtása lassan megy végbe. A mezőgazdaságban ma is meglevő gond. hogy a ter­melőszövetkezetek gazdálko­dásában, a termelési eredmé­nyekben meglevő különbsé­gek lényegesen nagyobbak, mint amelyet a gazdálkodás feltételeiben levő különbsé­gek indokolnak. Kedvezőtlen, hogy az állattenyésztésben a szarvasmarha-állomány, ezen belül a tehénállomány csök­kent. A mezőgazdasági tsz-ek kisebb részében a gazdálko­dás eredményessége nem ja­vult, hanem inkább romlott a tervidőszak folyamán. — Az eredményeket, a si­kereket általában termé­szetesnek tartjuk. Egyrészt, mert így szoktuk meg, más­részt ahogyan mondotta: összességében szükebb ha­zánk, Heves megye lakossá­ga sem válik ki a sorból, a „mieink” sem dolgoztak rosszabbul a többieknél. Az „összességében” fogalma azonban gyakran vezetheti félre az embert, vagy ese­tenként be is csaphatja. Vegyük példának megyénk építőiparát. Vajon mi lehet az oka, hogy az utóbbi né­hány évben valóban dina­mikusan fejlődő ágazat munkájában — lapunkban is gyakran foglalkoztunk vele — az idén igen ko­moly zavarok keletkeztek? — Visszatérő gondunk az építőipari kapacitás és ke­reslet összhangjának hiánya. A tervidőszak elején úgy lát­tuk, hogy mintegy másfél milliárd forint értékű kapa­citáshiány van megyénkben. A beruházások mérséklésé­nek hatására a kapacitás- hiány csökkent. El kell azt is mondani, hogy az építő­ipari kereslet nem egyenle­tes. a pénzügyi források hiá­nyában a tervidőszak végén jelentkezik nagyobb építési igény. 1980-ban a gondokat fokozta, hogy a megye két jelentős építőipari szerveze­te, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat és külö­nösen a Heves megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat is a valóságtól elrugaszkodva több feladat elvégzésére vállalko­zott, mint amire képes. A gondokhoz kapcsolódik, hogy főként a tanácsi válla- ' \t a mértéken felül vállalt megyén kívüli munkát, s ez a helyi kivitelezés rovására ment. A helytelen vállalko­zás-politikából eredően mind­két — ha más okok miatt is — vállalatnál gazdálkodási, pénzügyi zavarok is keletkez­tek. Az építőiparban jelent­kező problémák gyors meg­oldását kiemelt feladatnak tekintjük, annál is inkább, mivel a VI. ötéves terv meg­alapozása szempontjából fon­tos szerepe van az ágazatnak. — Közismert, hogy a zöld­ségtermesztésnek megyénk­ben igen nagy hagyomá­nyai és jó adottságai van­nak. Az oly régóta várt he­vesi zöldségtársulás és hű­tőház megvalósítása viszont most is „kicsúszott” az öt­éves tervből. Miért? — Ma is az a véleményünk, hogy a hevesi térség képes „ az eddiginél is több zöldsé­get termelni, Ezt igazolják a mezőgazdasági üzemek el­múlt években elért eredmé­nyei. A zöldségtermelő tár­sulás és hűtőház létrehozá­sával kettős célt kívántunk elérni. Zöldségtermelő ha­gyományainkra alapozva a termőterülethez közel olyan feldolgozó bázist létesíteni, amely lehetővé teszi az ér­tékesebb, külföldön is kere­sett feldolgozott, hűtött áruk arányának növelését, ugyan­akkor területfejlesztési cél­kitűzéseinknek megfelelően üzemtelepítéssel elő kíván­tuk segíteni Heves nagyköz­ség iparfejlesztését. A hűtő­ház megvalósítása két alap­vető okból húzódik el. Az egyik, hogy a beruházások mérséklésére irányuló köz­ponti döntések megszüntet­ték az igen jelentős mértékű (70 százalékos) állami támo­gatás nyújtását a hűtőház létesítéséhez. Mindezek elle­nére a társulás létrehozásá­ról nem mondtunk le, de fe­■ lelőtlenség lett volna pénz­ügyi fedezet hiányában a beruházás előkészítése, illet­ve megkezdése. A másik, hogy ösztönzésünk ellenére az érdekelt mezőgazdasági nagyüzemek kevés hajlandó­ságot mutattak a társulásban való részvételre, az ezzel együtt járó anyagi terhek vállalására. — Hasonló „menleveleik” vannak a Recsken több év­tizede feltárt, de még ma sem hasznosított érceknek is? — Ügy fogalmaznánk he­lyesen, hogy a szakemberek több évtizede sejtették, hogy Recsk térségében jelentősebb érckészlet előfordulása lehet­séges. A kutatás és a feltá­rás a IV. ötéves tervben kezdődött meg és jelenleg is folyik a kibányászás felté­teleinek megteremtése. A fel­tárás eredményeinek ismere­tében elkészült a javaslat a rézércvagyon hasznosítására, a kitermelő és feldolaozó együttes létesítését“©. Most vagyunk olyan információk birtokában, amelyek alánján a beruházás megkezdésében dönteni lehet. Bízunk abban, hogy a kormányzati szervek elhatározása az eddigi' mun­ka továbbfolytatását jelenti. — Napjaink gazdasági fel­adatainak megvalósításában egyre nagyobb önállósággal kell rendelkezniük gazda­ságvezetőinknek. Ügy tű­nik, hogy néhányan nem­csak élnek, hanem visszaél­nek ezzel a megnövekedett önállósággal. A gyöngyös­halászi termelőszövetkezet elnökét viselkedése, maga­tartása miatt váltotta le a tagság. Vezetőik miatt a bátori termelőszövetkezet csaknem másfél millió fo­rintos bírságot fizetett ki. Megyénk illetékes párt- és állami szervei mit kívánnak tenni, hogy a lenini nor­mák töretlenül érvényesül­jenek a vezetésben? — Gazdasági feladataink végrehajtása, a vállalatok, szövetkezetek eredményei nagymértékben függnek at­tól, hogy milyen az adott gazdasági egység vezetése. Meggyőződésem, hogy veze­tőink döntő többsége nagy felelősséggel és hozzáértéssel irányítja a rábízott gazdasá­gi egységet. A nehezebbé vált gazdasági feltételek kö­vetkeztében azonban néhány vezetőről kiderült, hogy fel- készültsége. vezetői készsége, vagy egészségi állapota nem teszi alkalmassá az adott munkakör ellátáséra. Néhá­nyan nem tudtak alkalmaz­kodni az új körülményekhez, nem tudták vállalni az önál­ló döntések kockázatát. El­mondhatom, hogy az elmúlt öt évben fokozottabban fi­gyelemmel kísértük a veze­tők tevékenységét. A hatás- körileg illetékes pártszervek rendszeresen értékelték, mi­nősítették a munkahelyi ve­zetőket, s amennyiben szük­ségessé vált, cserét hajtottak I végre. Az esetenként előforduló, a közvéleményt is foglalkozta­tó néhány említett, de mond­hatnám egy-két más gazda­sági vezetővel kapcsolatos gond nem a felkészültségből, vezetői rátermettségből, ha­nem emberi magatartásbeli problémákból ered. Az önál­lóság nem jelenti, nem je­lentheti azt, hogy a gazda­sági vezető nem köteles mér­legelni döntésének várható gazdasági és — hangsúlyoz­nám — politikai következ­ményeit, figyelembe venni az érvényben levő jogszabályo­kat, a társadalom érdekeit. Előfordulhat, hogy egyes vezetők önkontroll hiányá­ban olyan döntéseket hoz­nak, amelyek esetleg az egyénnek, vagy a szűkebb kollektívának hasznosak le­hetnek, ugyanakkor a társa­dalom egészére veszélyesek. Itt jegyzem meg, nagyon nagy a jelentősége annak, hogy a munkahelyi kollektí­va, a helyi párt- és tömeg­szervezeti vezetés, az illeté­kes állami és érdekképvise­leti szervek időben észleljék az egy-egy vezető szemléle­tében kialakuló torzulást és megálljt parancsoljanak azoknak. — Tudjuk, hogy nincsenek még végleges döntések me­gyénk hatodik ötéves ter­vével kapcsolatban. Mégis megkérdezzük, hogy a bir­tokában levő információk szerint mit Ígér Heves me­gyének a következő terv­időszak? — VI. ötéves terv irány­elveinek előkészítése megtör­tént. Hogy mégis mi várha­tó, mit ígér az új ötéves terv? Alapvető feladatunk, hogy a népgazdaság egyen­súlyi helyzete, ezen belül a külgazdasági egyensúly erő­teljesebb javításához az ed­diginél fokozottabban járul­junk hozzá. Az eredményes hozzájárulás alapja minde­nekelőtt a rendelkezésre álló szellemi és anyagi kapacitás, valamint az üzemekben még fel nem tárt tartalékok moz­gósítása, a veszteségek csök­kentése. ( A gazdasági növekedés csak akkor szolgálja a gaz­dasági egyensúly tartós javí­tását, ha a munkatermelé­kenység növekedése megha­ladja a termelést; ha az egy­ségnyi eszközre jutó terme­lés növekszik, a beruházási tevékenység javul, a termelés fajlagos anyag- és energia­igénye a technológiák töké­letesítésével és a gyártmány­korszerűsítéssel csökken, ja­vul a termékek minősége. Ennek megfelelően kell meg­határoznunk egy-egy ágazat termelési célkitűzéseit. Mit kap a megye lakossá­ga a VI. ötéves tervben? A lakossági erőforrások foko­zottabb bevonásával tovább folytatjuk a lakásigények kielégítését. Ügy látjuk, hogy mintegy 11 ezer lakás építésére lesz lehetőség a megyében. Befejeződik a megyei kórház építése, meg­kezdődik a gyöngyösi kór­ház rekonstrukciója- Bővül a szociális .otthqni, hálózat. Az oktatás a^'én elsősorban az általános iskolai tanter­mek számát tervezzük nö­velni, és javítani a középis­kolai és szakmunkásképzés tárgyi feltételeit. Fontosnak tartjuk a lakosság közmű­ves vízellátásának javítását. Ennek érdekében a tervidő­szak folyamán további 16 község egészséges ivóvízel­látását akarjuk megoldani, természetesen a lakosság anyagi hozzájárulását is igényelve. A népgazdasági terv a fo­gyasztás mérsékelt növeke­désével számol. Az igények jobb kielégítése érdekében több .új kereskedelmi léte­sítmény épül, illetve kor­szerűsítéseket hajtanak vég­re az üzemeltetők. A szol­gáltatások iránt várhatóan növekvő igényt a hálózat bővítésével, a szolgáltató szervezetek korszerűsítésé­vel kívánjuk kielégíteni. A VI. ötéves tervben a gazdaságpolitika fő irányvo­nala a hatékonyság és a versenyképesség növelése, a minőségi tényezőkön alapu­ló, intenzív fejlődés kibon­takoztatása lesz. Ez alapoz­za meg a népgazdasági egyensúly további fokozatos javítását, megszilárdítását, valamint a lakosság élet- színvonalának megőrzését, az életkörülmények — le­hetőségekhez igazodó — ja­vítását. A terv megvalósí­tása az eddigieknél nagyobb követelményeket támaszt a gazdasági és politikai mun­kával szemben. Az eredmé­nyes végrehajtáshoz szük­séges, hogy a megye lakos­sága, minden dolgozója te­vékenyen vegye ki részét a közös feladatokból, legyen kezdeményezője a konkrét munkahelyi feladatok meg­határozásának és megvaló­sításának. — Köszönjük a beszélge­tést. Koós József .NiimsMSi 1980, december 25., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents