Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

caesartöl Rasnroe r \ Évezredes út a 279. békéhez Janus. a kétarcú Isten templomának kapuját bezárták és ismét béke honolt az ókori Rómában. Olykor ugyan meg­esett, mint Karthágóval, hogy lerombolták és felszántot­ták, de többnyire Caesar eszméje győzött: „Addig kell békét kötni, amíg mindkét fél bízik magában”. „Istenbékéje" Eleinte a középkorban sem volt másként. Főleg, amíg lójárásnyira, szomszédok ha­dakoztak egymással. „Isten­békéje” így hívták a hábo­rú szünetét, amíg a katonák néhány napra haza-haza jár­hattak szántani, vetni, arat­ni. Azután a népvándorlás, a tucatnyi keresztes háború, a tatárjárás megismertette Európával a kor totális há­borúját. Akkor tájt már többnyire a megszállt föld kirablásával, lakóinak leölé­sével teremtettek békét. A diplomácia inkább egy-egv cselre szorítkozott, mint Ba- tu kánnál, amikor a magyar királyi pecséttel előcsalogatta az elbújt lakosságot, le- arattatta velük a gabonát, s csak utána mészároltatta le őket. megteremtvén a tatá­rok békéjét. Ám a végső bé­ke végül ismét egyszerűen jött el. A tatárborda, belső trónviszály miatt, hazakot- ródott. Az európai országok urai azonban mind gyakrabban ugrottak egymásnak. Ha igaz a szám, amelyet egy angol történész állít, az újkorban és Európában — egesz pon­tosan: 1450-től 1930-ig — tizenegy ország 278 háború­ban vett részt. Nőttön nőtt a tűzerő, kiterjedtek a távla­tok, óriás szövetségek szü­lettek, mind nehezebb volt békében maradni. Hétéves háború, harmincéves háború, vagy éppenséggel a törökök 513 éves európai hóditása — a pusztítás lángjai Észak­tól Délig csaptak. Békét már nem két fél képviselőinek, hanem országcsoportoknak kellett kötniök. Közep-Europa és kalmórrőf Az országokra kiterjedő háborúk azonban meglepően hamar meghozták az európai béke gondolatát is. Ejtekint­ve az aranyszájú királyok és püspökök vasárnapi szóvirá­gaitól, 1462-ben már akadt uralkodó, aki átfogó békére, kollektív biztonságra gon­dolt. Podjebrád György cseh király terve volt. hogy egyesüljenek a közép-euró­pai keresztény fejedelmek békében, a török ellen, s hogy ebben az összefogásban mindenki egyenlő legyen. „A békeszövetség tagjai lemon­danak a háborúkezdés jogé­ról, vitáikat kizárólag a szö­vetség oldhatja meg, • elő­ször diplomáciai úton, s csak ha az eredménytelen, közös fegyveres erővel. A békeszö­vetség vezetése, amely kül­ső országok között is közve­títhet. öt-öt évenként más­más tagországban székeljen, s a nemzetek többségi sza­vazatával döntsön az ügyek­ben” — így hangzott a terv, amely végül csak terv ma­radt. Két éven at tárgyalt ugyan Podjebrád György Franciaországgal, Burgun­diával, Lengyelországgal, Magyarországgal, Velencé­vel, de a pápának sikerült tervét elgáncsolnia. És sok vér folyt még le a folyókon, amíg — a múlt században — megszületett az első. ál­talános európai békeszer­ződés. A táncoló bécsi kong­resszus teremtette meg kal- .márrőffel Európa új területi és politikai arculatát. a nagyhatalmak rendjét. I GkMm&m 1980. december 25., csütörtök Száz év telt el és a nagy­hatalmak ismét „kinőtték” Európát. Hiába volt Marx Károly intése, hogy „az er­kölcs és az igazság egyszerű törvényei, amelyeknek a ma­gánemberek közötti viszonyt kormányozjiiok kellene, a nemzetek közötti érintkezés­nek is legfőbb szabályai le­gyenek” — a helyzet még nem érett meg erre. 1914- ben Európa soha nem látott vérözönbe süllyedt. A ko­rábbi háborúk áldozatainak számát ezrekben mérték, most megjelentek a milliók. Churchill, Wilson, Lenin A kilatástalan helyzetben Winston Churchill ezt mond­ta: „Rég elmúlt a bécsi kongresszus kora, midőn az arisztokraták, a győzteseket és a legyőzötteket képvise­lő államférfiak és diploma­ták. előzékeny és udvarias 'ötákra gyűltek össze, s kö­zös elvek alapján dönthet­tek politikai rendszerek sor­sáról. Napjainkban — mondta Churchill — a veze­tőket fanatizált, forradalmi elvektől föllelkesített népek, százmilliók veszik körül.” Két ember mégis akadt, aki általános béketervvel állt elő. Woodrow Wilson volt a? egyik, az USA elnöke. de híres 14 pontjával teljes ku­darcot vallott. Amerikai bé­két szeretett volna teremteni Európában, s ez nem > sike­rült. Békéje rablóbéke lett. politikája. személyes sorsa katasztrófába torkollt. A másik béketerv Lenin müve volt. Néhány órával a forradalom győzelme után a szovjetek kongresszusa ki­hirdette a bekedekrétumot, amely azonnali, igazságos, demokratikus béketárgyalásra tett javaslatot, amely elítél­te az annexiókat, kinyilvá­nította a nepek egyenjogú­ságát, elvetette a rablószer­ződéseket. s a titkos diplo­máciát. Remény »agy »dóság ? Közel hat évtizednek kel­lett még eltelnie, benne az eddig legvéresebb világhábo­rúval, hogy e dekrétum, legalább európai méretben, realitássá váljék. Helsinki — 1975 — fogalom immár, öt kontinens reménye. De az utóbbi hónapok, hetek ko­mor híreinek hallatán mégis sokan kételkednek. Azt kér­dik. igaz lehetne, hogy Eu­rópában a háború örökre a múlté? A tét természetesen óriá­si, de a lehetőség is párat­lan. Tény, hogy a 280. eu­rópai háborút már aligha venné lajstromba bárki, vi­szont az is tény, hogy vén kontinensünk példátlanul jó helyzetben van. Európa országai között eddig min­den béke a győztesek és legyőzöttek békéje volt. A fogcsikorgatva aláirt, okmá­nyon még nedves volt a tinta, s a vesztes máris les­te: mikor, hol, hogyan vág­hat vissza? A 279. háború után azon­ban, azon az 1945-ös tava­szon, eddig soha nem volt új helyzet állt élő. amely soha nem látott eredménnyel biztat. A két részre sza­kadt kontinens egyik fele sem „győztes”, vagy „legyő­zött”. Más-más rendszerű, de egyenrangú felek szerződtek Helsinkiben az ősi elv alap­ján, hogy mindkét fél bí­zik magában, s a közös fe­lelősség világos tudatában, hogy a tét az élet, a tét: kö­zös hazánk — Európa. Firon András fejteit síkságok rendefise*- nek. A fejlődők tehát meg akarták akadályozni, hogy a kitermelés a monopóliumok prédája lehessen. „Félő, hogy a tengerfenék a tőkeerős és fejlett technológiájú ipari ál­lamok önkiszolgáló boltjává válik” — mondta például egy vitában a Fidzsi-szigetek képviselője. Törekvésüket a szocialista országok küldöttei támogatják. A konferencia végül egy nemzetközi irányí­tó testület létrehozásában ál­lapodott meg. A tervek sze- 36 ország megbizottai. ból álló Tengerfenék Ható­ság saját hatáskörében is folytatna termelést, illetve szerződést kötne a különbö­ző területek kiaknázásáról, el­lenőrizné azt, bevételeinek egy részét pedig — az új beruházások mellett — a fejlődők segélyezésére fordí­taná. A Tengerfenék Ható­ságban a tengeri hatalma­kon, a szárazföldi térmelő­Tangerjogi konferencia Sfe'lr-* 4a£Sas£9ft 5#*®-» tersgarrei rtnáéBctai államok te képviselve len­nek. A leglényegesebb kérdé­sekben egyetértéssel kell ha­tározni. Préda vagy közös kincs? A legutóbbi ülésszakon született kompromisszumot a fejlődők elfogadhatónak nevezték. „Áttörésről” be­szélt az Egyesült Államok delegátusa is. Számos részlet- kérdés vár még ugyan tisz­tázásra. de az új tengerjogi konvenció megkötése először került kézzelfogható közel­ségbe. Az országok többsége üdvözli ezt, hogy a tengere­ken ne, a „szabad préda”, hanem a „Közös Kincs” elve érvényesüljön. Szegó Gábor Kíe legyen az őceőn? A megfigyelők — stílszerűen — tengeri kígyóhoz hason­lítják az ENSZ tengerjogi értekezleteit. Nem véletlenül: a világszervezet III. tenger­jogi konferenciája mai for­májában 1973 óta folyik. Üléseit felváltva tartották Genfben és New Yorkban, s kilenc ülésszak megannyi fordulója után csak most ju. . tottak el odáig, hogy remél­hető: a jövő évre kidolgoz­zák a „tengerek írott alkot­mányát”. Növekvő ellentét A lassúság könnyen ma­gyarázható: a tengerek, óceá­nok jogi helyzete napjaink egyik legbonyolultabb ügye, számtalan gazdasági, politi­kai, kereskedelmi érdeket érint. A világóceán kincsei­nek kiaknázása ma már a nemzetközi érdekütközések elválaszthatatlan, része, szo­rosan összefonódik az Észak— Dél kérdéskörrel is. Könnyen megjósolható, hogy a gondok és az ellentétek a tengereken a jövőben csak nőni fognak, hiszen mind fontosabb a Föld felületenek majd há­romnegyedét kitevő vízfel­szín birtoklása. Mégpedig nem csupán közlekedési, stratégiai, vagy élelmezési­halászati. hanem nyers­anyag-szempontból is. A szárazföldek folytatásában, az úgynevezett kontinen­tális talapzatban. il­letve a tengerfenéken talál­ható nyersolaj, földgáz, ás­ványkincs tényleges szerepe még csak hozzávetőleg be­csülhető fel. de tény: a vi­lág nyersolaj-termelésének körülbelül húsz. földgázter­melésének tíz százaléka már egy-két éve a kontinentális talapzatról származik. Az olaj- és földgázkészletek 20— 20 százaléka található a part men ti övezetekben. A mélytengeri fémbányászat jelentőségét — elsősorban nikkel-, réz-, kobalt-, man­gán. és vastartalmú rögök felhozataláról van szó — ma meg csupán találgatni le­het. Ágyúgolyó es tőkehal felmentését kéri, mivel Chap­man szerinte nem beszámít­ható. DOHA: sitása, s a tanácskozás köré­nek gyors bővülése a fejlődő országokkal túlhaladottá tet­te e határozatokat. A felsza­badult gyarmatok a tenger­jog megváltoztatásának szó­szólói lettek. Számukra ez az új gazdasági világrendért folytatott küzdelem része lett. Az ENSZ 1970-ben „az emberiség közös örökségé­nek” nyilvánított« a nyilt tengereket, illetve a mély­tengeri ásványkincseket. Az­óta a tanácskozás középpont­jában két kérdés áll: 1. hol er véget tehát a nemzeti szuverenitás a tengereken ? 2. kik és hogyan aknázhat­ják ki a nyílt tengerek kin­cseit? Tengerfenék Hatóság A maratoni tárgyalásso­rozaton — úgy tűnik — most ősszel sikerült a vitás kér­dések javát megoldani. A nem hivatalos megállapodás 12 mérföldnél húzza meg a parti tenger határát. A fel­ségjogot e Orvban csak a szabad hajózás joga korlá­tozza. Ez elengedhetetlen, hiszen különbesn jó néhány tengerszoros és csatorna — Gibraltár, Hormuz, Malacca, stb. — békés nemzetközi for­galma lehetetlenné válna. Egyetértés született a 200 mérföldes gazdasági öveze­tekről. Itt a partmenti or­szágok kétoldalú megállapo­dásokkal adhatnának halá­szati jogot más államoknak — köztük a tengerrel nem rendelkezőknek. Vita van még e gazdasági övezet pon­tom jogi státusáról és a kon­tinentális talapzat egyértel­mű meghatározásáról. A tengerfenék kiaknázása körül folyó vitában szintén kialakult egy lehetséges kompromisszum körvonala Az ellentétek magva itt az volt. hogjV a mélytengeri bá­nyászat bonyolult technikai Emlékezetes kép*, „csataJelenet” a brit—izlandi tőkehalhábo- rÓban. Az izlandi őrhajók tüzet nyitottak azokra az angol halászliajókra, amelyek behatoltak az izlandi felségvizekre. (Fotó — MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Nagy-Britannia ar. Északi-tenger olajlelőhelyei révén már majdnem önellátó kőolajból. A képen egy hatalmas, 601 ton­na súlyú olajkitermelő objektum, amely 1978 óta működik. Érthető hát. hogy a tenge­rek hovatartozása, a tengeri jog létfontosságú. Rég a múlt ködébe veszett a ten­gerjog atyjának, a holland Hugo Grotiusnak normája :ő a XVII. században a kilőtt ágyúgolyó hatótávolságánál, három tengeri mérföldnél húzta meg a felségvizek ha­tárát. (Egy tengeri mér­föld = 1855 méter.) A máso­dik világháború óta ez fo­kozatosan 6—9—12 mérföld­re nőtt, majd megjelent, a gazdasági zóna fogalma, s végül a nemzeti szabályozás ellentmondásos. helyzeteket szült. (Gondoljunk csak az emlékezetes brit—izlandi tő­kehal vitára.). Az ENSZ már az ötvenes évektől igyekezett rendet te­remteni — inkább kevesebb, mint több sikerrel. 1958-ban az I. tengerjogi konferencián állaoodtak meg először a nyilt és parti tenger fogal­mában. A parti vizek hat- mérföldes határát az 1960- as, II. konferencia megerősí­tette, de a tengerek haszno­HÖMA: Zaklatott esztendő végén, politikai bizonytalanság, szüntelen szociális feszültsé­gek közepette ülnek az ola­szok a karácsonyfa alá. A terrorizmus folytatódik; az ország gyászolja a földren­gés több mint háromezer ál­dozatát. Közel 200 ezren ..ün­nepük” a karácsonyt akóko. csikban, vagonokban, konté­nerekben a dél-olaszországi földrengés sújtotta vidéke­ken, nem messzi a romba dőlt településektől. A kül­földön dolgozó vendégmun­kások közül sokan, otthon híján, haza sem tértek már. MOSZKVA: Leonvid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió, Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke magas !<■ tüntetéseket nyújtott át szer­dán a Kremlben a Szojuz— T—3. űrhajósainak. A no­vember 27. és december 10 között végrehajtott űrutazás résztvevői közül Leonyid Ki- zim parancsnokot és Gen- nagyij Sztrekalov kutatóűr­hajóst a Szovjetunió Hőse címmel, Lenin-renddel és az Aranycsillaggal. Oleg Ma­karov fedélzeti mérnököt pe­dig — aki ez alkalommai ne gyedszer járt a világűrben, s korábban már két ízben megkapta a Szovjetunió Hő­se címet — Lenin-renddel tüntette ki. NEW YORK: Hivatalosan is vádat emel­tek Mark David Chapman ellen, aki december 8-án meggvilkclta John Lennont. A tárgyalást január 6-ra tűzték ki, addig Chapman el­megyógyintézeti megfigyelés alatt marad. New York ál­lam bírósága .ettéért maxi­málisan életfogytiglani bör­tönbüntetést. de legalább 25 évet szabhat ki. Hivatalból kirendelt védője azonban minden valísztn^cég szerint Mintegy kilencezer méter magasságban „eltűnt” két gyerek egy szaúd-arábiai re­pülőgépről. Minden jel sze­rint a nagy magasságban ha­ladó repülőgépről a nyomás­különbség ..szippantotta” ki őket a gép testén keletkezett résen keresztül. A maga ne­mében egyedülálló kataszt­rófa részletei egyelőre homa. lyosak. WASHING TON— TEHERÁN: A Carter-kcrmányzat vilá­gosan értésre adta, hogy hát­ralévő hivatali idejében már nem óhajt semmit tenni az Iránban fogva tartott túszo­kért, s a probléma megoldá­sát Reaganre és csapatára bízza. Ez a következtetés a washingtoni külügyminisz­térium szóvivőjének kijelen­téséből szűrhető le. A szó­vivő közölte, ..nem hiszi, hogy a túszokat elengedik i»- nuár 20-ig. amíg Carter el­nök. még a Fehér Házban tartózkodik”. Hírügynökségek jelentik

Next

/
Thumbnails
Contents