Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

\ ÍVJA Nagyobb önállósággal, nagyobb felelősséggel Megyénk gazdaságinak az elmúlt öt évben végzett munkájáról, a sikerekről és a gondokról, valamint a hatodik ötéves terv több megyei célkitűzésekről ké­szített interjút Barta Ala­jossal, az MSZMP Heves megyei Bizottságinak tit­kárával Koós József. Az interjú lapunk 3. oldalán olvasható. Művészet emberközelben Moldvay Győző karácsonyt beszélgetése Borsos Miklós­sal a 4. oldalon. A nyugtalan mester Egyedülálló foglalkozást űző kisiparos portréját raj­zolja meg Hekeli Sándor lapunk 5. oldalán. Ám a riportban — úgy hisszük —, nemcsak a szakma ér­dekessége a „sztori’’, ha­nem a mester életútja is . ­A legidősebb tanítvány ... Olyan kiváló mesterei vol-í tak mint Székács Elemér, Baross László és Fleisch­mann Rudolf. Szüllő Fe­rencről, Fleischmann ma is élő legidősebb tanítvá­nyáról rajzol portrét Men- tusz Károly lapunk 5. ol­dalán. A harmadik karácsony Találtak-e tartalmas, me­leg emberi kapcsolatokra, szeretetre az idén már har­madik évüket hazájuktól távol töltő etióp és arab di­ákok Gyöngyösön? Erről szól Köhidi Imre cikke ■ a S. oldalon. Együtt maradnak*e? Olyan családhoz látogatott el munkatársunk amely, lehet, hogy utoljára van ezen az ünnepen együtt __ F eszültségekkel, gondokkal terhes életekről számol be írásában a lap 6. oldalán Gábor László. Varázs és ember A nevelő-oktató munka egyik legfontosabb ténye­zője a pedagógus egyéni-v sége. Ennek varázsáról, semmivel sem pótolható emberformáló erejéről idéz személyes élményeket Pé­csi István a lap 7. oldalán. Szélrózsa címmel lapunk 10—11. ol­dalán színes összeállítást olvashatnak, melyben a hu­moros írások mellett meg­találhatnak különböző ér­dekességeket a hires éte­lektől, a. játékgyártáson ét a technika legújabb cso­dáiig. A VI, ötéves terv energiaprogramja tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tanács szerdán ülést tartott. Meghallgatta és jóváhagyó­lag tudomásul vette Falu- Végi Lajos miniszterelnök­helyettesnek. az Országos Tervhivatal elnökének be­számolóiát az 1981—1985. évi népgazdasági terveket egyeztető magyar—szovjet tárgyalások befejezéséről. A kormány elfogadta Aczél György miniszterelnök-he­lyettes beszámolóját a ma­gyar—szovjet kormányközi k ült a rá 1 is együttműködési bizottság üléséről. A kormány a VI. ötéves tervtörvény, valamint a jö­vő évi költségvetés végre­hajtását szolgáló határoza­tokat fogadott. el. Jóváhagy­ta a népgazdaság 1981. évi tervét, s az annak megvaló­sítását segítő hitelpolitikai irányelveket, hitelkereteket. A Minisztertanács meg­tárgyalta és elfogadta a VI. ötéves terv energiagazdál­kodási programját. A követ­kező időszakban a népgaz­daság valamennyi ágazatá­ban a kiemelt feladatok kö­zött ize repel az energiata­karékos termelési szerkezet kialakításának gyorsítása, a termelés energiaigényének csökkentése és az import tüzelőanyagok helyettesítési lehetőségeinek feltárása. A kormány megtárgyalta és jóváhagyta a gyógyszer-, a női'ényvédőszer- és inter­medier- (alapanyag-) gyártás központi fejlesztési prog­ramját. A következő tíz év­re szóló program megvaló­sításának célja: növelni a gyógyszeripar és a növény- védőszer-gyártási világpiaci versenyképességét. bővíteni a két gyártási ág alapanyag­bázisát. A Minisztertanács határo­zatban szabályozta' az ipari miniszter feladatait és ha­táskörét, módosította az Or­szágos Anyag- és Árhivatal feladatkörét és rendeletet alkotott a Magyar Kereske­delmi Kamara tevékenysé­gének korszerűsítésére. A kormány módosította a társadalombiztosítási tör­vény végrehajtására kiadott 1975. évi rendeletét. 1981-től kezdődően 1990 végéig meg­felelő átmenetet biztosítva — változik az < öregségi nyugdíjhoz szükséges mini­mális szolgálati idő és a nyugdíjalapba beszámítha­tó jutalom mértéke. A nem fizikai munkakörökben meg­szűnik az úgynevezett to- vábbdolgozásra ösztönző évi háromszázalékos nyugdíj­pótlék. Egyetértett azzál, hogy a munkaügyi minisz­ter 1981. január 1-i hatály- lyal módosítja a bértarifa­rendszert. A Minisztertanács elhatá­rozta, hogy 1980. december 31-i hatállyal megszünteti az Útépítő Trösztöt. A 14 újonnan alakuló vállalat fel. ügyeletét a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium lát­ja el. A kormány módosította az államigazgatási és igazság­szolgáltatási dolgozók mun­kaviszonyának egyes, kérdé­seiről szóló rendeletét. Az ülésen megtárgyalták és elfogadták a Miniszterta­nács. a kormánybizottságok, valamint a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság 1981,. I. félévi munkatervét. (MTI) i XXXI. évfolyam. .302. szám ÁRA: 1.60 FORINT 1980. december 25., csütörtök AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA mm PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK I Hinnünk kell az erőnkben Bé léke. család, munka, boldogság! Köz­helyek? Ha annak is tűnnek így nyomtatásban, nem azok, sőt az élet, a min­dennapok nélkülözhetetlen tartozékai, a tár­sadalom alapvető pillérei. Olyan fogalmak, amelyek nemcsak karácsonykor, a béke, a szeretet, a család, az örömszerzés, az ünnep napján kívánkozik a dúsan, vagy kevésbé megterített asztalhoz, hanem ott vannak bennünk, velünk, a dolgos hétköznapok mindegyikén is. Voltak karácsonyok, amikor távol volt a béke, mert elűzték a fegyverek; voltak ka­rácsonyok, amikor szétzilált családok bo­lyongtak, pusztultak a világban; voltak ka­rácsonyok, amikor az alkotó munka helyett az embertelenség réme dúlta Európát; vol­tak karácsonyok, amikor a szeretet helyét a szívekben a gyilkos gyűlölet foglalta el, és voltak karácsonyok, amelyek örök fi­gyelmeztetésként, és mementóként állnak: ha ember vagy és élni akarsz, őrizd, vi­gyázd a békés életet! Három és fél évtizede nem volt világégés, de a glóbuszunkon itt-ott parázsló, vagy fellobbanó tüzek arra intenek, hogy van­nak még erők, amelyek nagy veszéllyel fe­nyegetik földünk lakóinak életét, létét. De vannak és egyre többen vannak azok is, akik szembeszállva a háborús pusztítás erőivel, óriási erőfeszítéssel ugyan, de mindeddig el tudták hárítani az emberi­séget fenyegető nagy veszélyt. Ide, ezek közé tartozik hazánk is. amely 'pártunk,/ kormányunk következetes békepolitikájával,' népünk egyetértő támogatásával — együtt­működve a Szovjetunió, a baráti szocialista országok, Európa és a világ országainak jó­zanabb kormányaival, valamint a haladást, a békét nemcsak óhajtó, hanem szolgálni is akaró valamennyi erőkkel — nagy erőfeszí­téseket lett és tesz a nemzetközi helyzet bé­kéjéért, a további romlás megállításáért. Mert van mit védenünk, van mit félte­nünk! Olyan utat tettünk meg az eltelt év­tizedek alatt, amelyek alapvetően megvál­toztatták egész életünket, és az egyre ne­hezedő körülmények között és ellenére is békében, biztonságban, nyugodt politikai légkörben élhetünk, nézhetünk a holnap elé. A munka, a szorgalom, népünk tehetsége meghozta a gyümölcsét, gyarapodtunk, gaz­dagodtunk, többen és többek vagyunk. Ha megyénk karácsonyfájára pillantunk, azt látjuk, hogy gondjaink ellenére is sokkal szebben, gazdagabban csillog az, mint akár egy lel évtizede is. Üj létesítmények kerül­tek a fa alá. megyénk térképére. Felépült és termel a Bélapátfalva: Cementgyár, befe­jezés előtt áll az egri kórház rekonstrukció­ja, folytatjuk a gazdag recski érc feltárását. 13 ezer új lakásba költözött és költözik ti­zenháromezer boldog család Óvodák, isko­lák. tantermek, intézmények épültek, hogy szolgálják a tudást és a kultúrát, megter­meltük a kenyerünknek valót, és jut hús és bor a nemcsak ünnepi asztalra is. Több fiatal választhatott szakmát, vált kenyér- keresővé. jutott el a köz.épiskolába, vagy az egyetemre mint eddig bármikor. Nem vállalkozhat a krónikás arra. hogy az eltelt évek. a mögöttünk lévő és nem könnyű munkájának kétségtelenül meglévő, minden eredményét felsorolja, hogy a me­gye karácsonyfáját teljesen feldíszítse. In­kább arról ejt néhány szót. — nem ünnep­rontásnak szánva — hogy lehetett volna ez a fa gazdagabb is. ékesebb is és az ünnepi asztal dúsabb is, S hogy ilven lett amilyen — igaz, hogy ez nemcsal^ rajtunk múlott — rajtunk is, tőlünk is függ. Nem hiszem, hogy mindenkor és mindenhol jól ismertük fel és hasznosítottuk a lehetőségeinket. Voltak — mit voltak: voltunk — akik áb­rándokat kergettek és voltunk, akik elmen­tek a jobb, a több lehetősége mellett, Az hogy egv-egy helyen milyen gazdag, vagy szegény a karácsonyfa, nemcsak a társada­lomtól, hanem az egyes embertől, a család­tól is függ. Az élet soha nem volj könnyű, l és nem könnyű ma sem. A család össze­tartásáért, eltartásáért, felneveléséért ma is meg kell küzdeni. És nem vagyunk egy­formák! A víz és a bor példázatát ma is gyakran elmondhatjuk, mert sokszor más még a szó, és más a tett is. Beszélünk ar­ról hogyan éljünk, de nem úgy élünk: má­sokat a munkára buzdítunk, de elhúzódunk, ha tenni kell; vannak, akik úsznak az árral, mert valahogy majdcsak lesz. Egyes helye­ken még ma is hiánycikk a nyíltság és az őszinteség. Karácsony az óhajok napja is: jó lett volna bizonyos dolgokról előbb hal­lani és még jobb lett volna soha nem tud­ni róla; jobb lett volna, ha egy-egy helyen a kapkodás helyett a következetesség, a ja­vítgatunk helyett a javítottunk valósult vol­na meg. Mindezek ellenére is bensőségesnek, bol­dognak ígérkezik az idei karácsony. És mint .eddig is volt, ezután is úgy lesz: az ünnepeket a hétköznapok követik, s hogy milyenek lesznek ünnepeink, az elsősorban a hétköznapoktól, a munkásnapoktól, tő­lünk függ. Egy ötéves tervet zárunk, és a hatodik ötéves tervünk küszöbén állunk. Az új terv gazdaságpolitikai iránya azt tű­zi célul, hogy munkánkban, gazdasági te­vékenységünkben következetesen folytas­suk az idei évben már érvényesülő, a XII. kongresszus által megerősített gazdaságpoli­tikai gyakorlatot. Nem nézünk könnyű na­pok és hónapok elé. de a terv célkitűzésé­nek a megvalósítása minden szorgalmasan, fegyelmezetten dolgozó embernek boldogu­lást ígér." Hinnünk kell erőnkben, hinnünk kell magunkban. Hit nélkül nincs ember. És erősítsük napról napra: a szocializmus­ba vetett hit és tett nélkül nincs boldogu­lás. De ne feledjük azt sem. hogy az embe­reket nem lehet kényszeríteni arra, hogy mit higgyenek, mint gondoljanak. Legfeljebb azt és annyit lehet elérni, mint amit pél­dázatunk bizonyít. Valahol egyszer egy fel­mérést készítettek, amelyben ez a kérdés is szerepelt: vallásos-e ön? És bizony akadt nem egy válasz, amely így hangzott: a hi­vatalban nem. de odahaza igen! És bár ez a válasz nem tükröz valami nagy bátor­ságot, ha talán tréfásan is hangzik, még mindig jobb, mintha valaki cinikusan, le­nézően beszél a valóságunkról, mindarról, amit küzdelmes munkával elértünk. Hinnünk kell és bíznunk! „A kommunista mindig bízik — mondotta a XII. kongresz- szus záróbeszédében Kádár János. — Ez is megkülönbözteti a más. politikai nézeteket vallóktól... Másik különbség is van. A kommunista azt mondja: szeretnék boldog lenni, szeretném, ha családom boldog len­ne, de nem a másik dolgozó letaposása, ki­zsákmányolása árán, nem a kizsákmányo- lóknak való hízelgéssel és talpnyalással sze­retnék boldog lenni, hanem saját munkám­mal. a saját jogomon, és a saját rendsze­remben osztályos társaimmal együtt! A kommunista akarja ami az élettől jár neki. de azt munkával, osztályos társaival együtt akarja. Úgy nem tud boldog lenni, hogy mások nyomorúságban és elnyomásban él­nek. Ez kommunista sajátosság, ezt kell megőriznünk”. És arra törekednünk, hogy minél többen, a nem kommunisták és nem­csak a mi országunkban élők is így véle­kedjenek. Karácsony van, a béke, a család, a v~t- dogság ünnepe. Amikor a terített üí. al melleit összecsendülnek a poharak, egymás egészségére koccint a család, a jó barát, és kivan kellemes ünnepeket, gondoljon min­denki arra. hogy legalább ilyen legyen az elkövétkezendő karácsonyunk is. B [ízzunk ebben és hogy így legyen cse­lekedjünk. tegyünk érte! Cseleked­jünk és tegyünk érte mindannyian, akik ennek a hazának, ennek a megyének a ka­rácsonyfája alatt ülünk! Kellemes, békés, boldog karácsonyt! Papp János

Next

/
Thumbnails
Contents