Népújság, 1980. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1980-12-23 / 300. szám

Közelebb az élethez. Január elsejétől módosul a pályázati rendszer Nincs szOkség Enyhítő körülmény-re MIÉRT LENNE kevesebbet érő egy vígjáték, csupán azért, mert víg és játék, mint egy tragikus dráma? Miért kevés a magyar vígjáték,' s emiatt miért a derűs televíziós játék? Az utóbbi kérdésre netán az első kérdés a felelet? Tabi László tévére fel­újított Enyhítő körülmény című vígjátékét nézve jutott eszembe újfent a fenti kér­dés, mert bár nagyon jól szórakoztam, akadt azért A kiadottól eltérően az Eugéne Labiche és Mate Michel munkája, az Olasz szalmakalap nem január 2- tól, hanem 3-ától látható az egri Gárdonyi Géza Szín­házban. A darab bemutató­jának elhalasztását a nehéz­ségek indokolják: ugyaneb­ben az időben próbálják egy-két elnyújtott pillanata az előadásnak, amikor — anélkül, hogy végleg »kizök­kentem volna a műélvezet­ből — módom nyílt a derű mai állásáról eltöprengeni. Legfőképpen azon, mi is kell ahhoz, hogy egy játék víg legyen, hogy a vígság játékká váljék, szórakoztas­son, s mind így együtt azért még valamiféle mondandó­Miskolcon. a Csárdáskirály- nó című operettet Jancsó Miklós rendezésében, amely sok szereplőt elvont. A já­tékrendben más változás nem lesz, tehát a Pygmalion című darabot december 25- től 28-ig láthatja a megye- székhelyen az érdeklődő kö­zönség. ja is legyen. Ne oktató, ne „bezzeg” — mondandója, ne kis igazságot naggyá- pum­pálva, vagy nagy igazságot elkóklereskedve szóljon hoz­zám a képernyő. Kell hozzá egy megcsava- rintott alaphelyzet, kelletik hozzá azon akarat, hogy ezt a megcsavarintott helyze­tet visszacsavarintsák. ami­től persze megint csak túl­csavarodnak a dolgok, míg­nem ... Igen, kell hozzá hepiend, kell hozzá, hogy addig tartson a játék és a vígság, mígnem minden a maga méltó helyére kerül. Kelletik persze áttekinthe­tőség és igényes tisztesség és nemcsak tisztességes fel­adattudat a műfaj iránt és miatt. Aztán nem árt, ha rutin is van, mármint a szerzőben és a rendezőben, s végképpen nem árt, ha tehetség is mindkettőben. Tabi László és Kazán István mindi.ertővel rendel­kezett, így az Enyh'tő kö­rülmény sikeréhez az egyik legfontosabb kellék (kellé­kek!) adva volt, nincs szük­sége az előadásnak enyhítő körülményre. Most már csak(?) színészek kellettek, akik nem ismernek tréfát a humorban, akik olyan komolyan veszik a vigságot, hogy önmagában véve már az is igen mulatságos. Nos, Kazán István színészei ko­molyan vették, hogy vígjá­tékot játszanak, némi tanul­sággal is persze, sok kis bolondsággal és kellő köny- nyedséggel. Andai Györgyi, Gyabronka József, Zenthe Ferenc, Straub Dezső és a többiek szemmel láthatóan jól érezték magukat a víg>- játék ugyan nem mély, de korántsem sekély, még ke­vésbé sekélyei vizében. TABI LÁSZLÓ magános cédrusnak tűnik „hagyomá­nyos” vígjátékaival a gro­teszk, az abszurd, a búr» leszk, a kabaré mai világá­ban. Kár, hogy oly ritkán látni mindig derűt, mindig sikert hozó játékait —, a képernyőn is. Gyurkó Géza Ezerki leneszázhetvenhét- ben jelent meg az a rende­let, amely a felsőoktatási intézmények nappali tago­zatán végzett pályakezdő szakemberek elhelyezkedését szabályozta. Mi tagadás: ak­koriban ez nem váltott ki általános tetszést, hiszen a társadalom igényeinek meg­felelően számos kötöttséget vezetett be. A fiatalok egy része morgolódott, azt azon­ban mindenkinek be kellett látnia, hogy a közös érdek semmiképpen nem szorulhat háttérbe. A kis települések is vártak pedagógusokra és orvosokra, jelentkezők azon­ban nem akadtak. mert majd mindenki városra . tö­rekedett. Nos — többek kö­zött — ennek a gondnak a felszámolását reméltük. Sajnos nem egészen így történt. Lapunk hasábjain már többször ^írtunk arról, hogy a jónak tűnő elképze­lések a gyakorlatban meg­lehetősen torzultan valósul­tak meg. Az ügyeskedők most is - megtalálták a kis­kapukat, s egyre-másra kö­tötték a csak számukra elő­nyös egyezségeket. Ugyan­akkor az is előfordult, hogy a protektorok után Öröm az iskolásoknak: hétfőn megkezdődött a téli vakáció. December 22-től január 4-ig az alsó és kö­zépfokú iskolákban szünetel a tanítás, pihen az 1 millió 162 ezer általános és több mint . 203 ezer középiskolai diák. A napközi otthonok­ban viszont az idén sincs szünidő, továbbra is fogad­ják a tanulókat. A pedagó­gusok vidám műsorokat, já­tékokat, kirándulásokat szerveznek számukra. Az iskolák január 5-én népesülnek be újra, ekkor folytatják az oktatást, A vakáció utáni első tanítási napon nem kapnak félévi bizonyítványt a tanulók, a tanév első fele januar vé­géi! fejeződik be. Az értesí­nebn szaladgálok, a ráter­mettebb, a felkészültebb, de kevésbé rámenős ifjak hát­rányos helyzetbe kerültek. A napi és a szaksajtó a tapasztalatok mérlegelését javasolta, s a mindennapi valóság törvényeit figyelem­be vevő módosítást sürge­tett. Jó érzés arról szólni, hogy nem feleslegesen emeltünk szót, hiszen a Miniszterta­nács 1981. január elsejétől határozatban rögzíti a vál­tozásokat. Humánus gesztus ez. hiszen valós bajokat or­vosol. A helyes alapelv — s ez így van rendjén — ma­rad. a visszásságoknak azon­ban hadat üzennek, azt akar­ják elérni, hogy a képessé­gek versenyében a legjobba- ké legyes a pálma. Épp ezért a feleslegessé vált kötöttsé­geket megszüntetik. Nem korlátozzák továbbra is a benyújtható pályázatok szá­mát. mindenki annyiszor próbál szerencsét, amennyi­szer óhajt. Nem kell bizony­gatni, hogy ezzel esélyeit ja­vítja. Az egyetemeken és a főiskolákon január 31-ig kell kifüggeszteni az állások jegy­zékét. Ez is jó, mert bőven marad idő az utánanézésre, tőket február 6-án adják át. Január, február a pálya- választás döntő szakasza: az általános iskolák mintegy 126 ezer nyolcadikos tanuló, ja ebben az időszakban dönt, milyen pályára lép. A továbbtanulni szándékozók kitöltik a jelentkezési la­pokat, amelyeket az általá­nos iskolák legkésőbb már­cius 20-ig továbbítanak a középiskolákba. A tanulók a jelentkezési lapon ez év­ben is két iskolát nevezhet­nek meg. s diák szociális juttatásokat: diákotthoni, ta­nulószobai, étkezési ellátást is igényelhetnek. / Ismeretes a tanév továb­bi programja is. A tavaszi szünet. 1981. április | 6-tól a mérlegelésre, a választási rg, az ügyintézésre. örvendetes, hogy az eddi* ginéi jóval nagyobb szerepet kap a négy, illetve az öt esztendőn át végzett munka értékelése. A hallgatók jelé lemzéseit alaposan, a sabloó nokat mellőzve, minden lé­nyeges részletre kiterjedően kell elkészíteni, a munkál­tatók ugyanis így képet al*. kothatnak a náluk kopogtató fiatal emberekről, tehetségük­ről, szorgalmukról. Dönté­seik így megfontoltabbá, re­álisabbá válhatnak. Az is új, hogy a fiatalok: közvetlenül tárgyalhatnak az oktatási intézmények veze­tőivel, úgy véljük, ez mind­két fél javát egyaránt szol­gálja, s «lejét veheti a ké­sőbbi csalódások sorának. Él­képzelhető, hogy valaki a diploma megszerzését köve­tő három hónap alatt sem talál megfelelő állást, ők ez­után pályázat nélkül keres- 1 hetnek helyet maguknak. Kellett ez a módosítás, s megnyugtató, hogy nem so­káig váratott magára. Az el­képzelések jók, ígéretesek£ reméljük, a megvalósítás ist zökkenőmentes lesz... Pécsi István április 11-ig tart, a szünet utáni első tanítási nap áp­rilis 13-a lesz. A tanév utolsó tanítási napja: az alsófokú oktatási intézmé­nyekben, a középiskolák I— III. osztályaiban, valamint az egészségügyi szakiskolák I—II., a gépíró- és gyorsíró- iskolák í—II. osztályaiban 1981. június 12-e, a közép­iskolák IV. osztályaiban és az egészségügyi szakiskolák III. osztályaiban május 9-e. Az írásbeli érettségi vizsgák a középiskolákban május 18-án, a nemzetiségi gimná­ziumokban május 16-án. a dolgozók középiskolájá­ban június 1-én kezdődnek. A közös írásbeli érettségi­felvételi vizsgák ideje má­jus 25—26-a. (MTI) Főszerepben: a vers és a fenyőfa Vakációnyitó Majd kiderül, ha kiderül... Nyomoz a rendőr tizedes (Straub Dezső). Olasz szalmakalap: január,8-tó! Műsorváltozás a színházban Január 51 Újra Megkezdődött a téli vakáció GÖMÖRY ALBERT: Háromkirályok ii. Az egri Hámán Kató Me­gyei Üttörőházban hétfőn a szünidő első napján megnőtt a forgalom. Délelőtt es dél­után kisdobosok, úttörők és ifivezetők népesítették be. Elsőként az immár hagyo­mányos vers- és prózamon­dó találkozóra került sori Azok a kis „előadóművé­szek” adtak randevút egy­másnak. akik az őszi Gár­donyi Géza-versenyen sike­resen szerepeltek. Az irodalombarát kis csa­pat neves versmondók le­mezeit hallgatta meg és módszertani« tanácsokat ka­A napokban osztotta ki a Miskolci Akadémiai Bizott­ság az 1980-ban meghirde­tett témákra beérkezett pá­lyaművek jutalmait. Dr. Zámbó János, a MAB elnö­ke, az MTA rendes tagja a következő dolgozatokért nyújtott áj, díjakat: d.r. Ti­sza Miklós egyetenjd adjunk­tus és dr. Tisza Miklósné könyvtáros „Tudósportré ’ jeligéjű, illetne Nagy Sándor református lelkész. „A. Ein­stein” jeligéjű tanulmányá­ra, az „Észak-Magyarország WO. december 25.. kedd pott ezen a delelöttön. Ez a játékos foglalkozás egyben felkészülést is jelentett a ta­vaszi úttörő művészi szem­lére. ' Délután mintegy száz paj­tás részvételével táncmulat­ságot rendeztek, amelyrte a kiemelkedő úttörőmunkát végzőket hívták meg: a há­zigazdák az intézmény ifi- klubosai voltak. A progra­mot filmvetítés színesítette. Este azok a dolgozó és kö­zépiskolás fiatalok vették birtokukba a termeket, akik egész évben segítették az úttörőház munkáját. i tudományos múltjának fel­dolgozása az MTA alapítá­sától napjainkig” című té­makörben. A Miskolc szén­bázisú hőellátásának gazda­ságossági vizsgálata című­ben „Innováció” jeligével Székely Tibor okleveles bá­nyamérnök és dr. Simon László okleveles gépészmér­nök és „Pro tíbno publico” jeligével Kelényi Ferenc villamosmérnök és Tóth Béla vegyészmérnök kapott elismerést. Végül „A gyepgazdálkodás fejlesztése Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, különös tekintet­tel a juh- és húsmarhatar- tásra” című témában a „Szakember” jeligéjű mun­kával dr. Kertész István rendszerszervező ért el si­kert. Mindent összevéve: eléggé sivár látvány volt a gyéren fölcicomázott fenyőfa; ha az ünnepi kedélyfeltételek kö­zül csupán ez az egyetlen adott, akkor az öröm sem lehet teljes ... Valami ilyesféle járt Raf­fael fejében, amikor szakasz­vezető komája legzordabb szolgálati pofáját magára erőltetve elbődülte magát: — Kovács, ne zabálja a szaloncukrot, mert ha itt va­riálni akar, megmutatom magának, hol lakik a kapor- szakállú úristen! Értve va­gyok? Na! — Hé. maga ott. katona! Hozzám! Gábor riadtan pattant elő­re. I ^ — Katona, maga velünk jön őrszolgálatba! Készüljön föl! — Most, karácsonykor? — rebegte a szerencsétlen. — Micsoda! Karácsony­kor!!!? — üvöltötte Mihály. — Mit képzel, mi ez. hon­védség, vagy gyönyörtanya? Álljon vigyázzba, ha a fel­jebbvalójával beszél! És, ha most itt bőgni kezd nekem, olyat találok mondani, hogy még a krumplivirágjaimat is betlehemi csillagnak nézi. Lelépni! — Indulás — vezényelt később Mihály szakaszveze­tő. — Minden megvan? — De meg ám — vigyor­gott vissza Raffael. A házikó, vagy inkább ka­lyiba. ahol váltaniuk kellet: az őrséget, meglehetősen roz­zant állapotban szomorko- dott. Egy kormos vaskályha szuszogott belé némi életet; két vaságyból, egy gyálulat- lan asztalból és három sto- kiból (hadi-hokedli) állt a berendezés. Mihály szakaszvezető át­vette a stafétabotot a lekö­szönő örparancsnoktól, elő­rámolta a magával hozott húst, kenyeret, az ötliteres demizsont, a kolbászokat, a szalonnát, a krumplit; Raf­fael előhúzta a pálinkásüve­get, Gábor oda idétlenkedett az asztalhoz a karácsonyra kapott csomagjával, majd megvacsoráztak és nyugovó­ra tértek. — És az őrség? — kérdez­te még a kölyök. — Azzal maga ne törőd­jön, húzza a lóbőrt! — tor­kollta le Mihály. És össze­röhögött Rafaellel. Másnap reggel kiküldték Gábort, nézze meg a terepet: majdnem térdig süllyedt a hóba, de derekasan körbe­járta az őrzendő objektumot. Közben Mihály föltette főni a gulyást, Raffael vágta a fát, felváltva kortyolgattak a borból és a pálinkából. — Ez nem lesz rossz, ko­mám — mondta az öregka- tona, és beleszimatolt az il­latos párába. — Hol szerez­ted a húst? Onnan? — Még szép — mondta a szakaszvezető és nekilátott a krumplihámozásnak. — Meg­ebédelünk és nosza. Mit ját­szunk ? — Tekintettel kell lenni a kopasz elvtársra. Fáiért. Ahhoz nem kell ész. Megérkezett a hóval borí­tott ifjú katona, szabálysze­rűen jelentkez.etl. majd kö­zölte. hogy semmi rendkí­vülit nem tapasztalt. — Hihetetlen — dünnyög- te Mihály. — Na, vetkőzzön neki, és igyon egy kis pálin­kát. — Én, én nem. — da-^ dogta az újonc. — Nincs „nem”, masa szolgálatban van és a szol­gálat egész embert kíván. Gábor hát ivott, az illatok azonban hamarosan a . tűz­hely felé csábították. Mihály akkor hintette a második ádag paprikát a gulyásba. — Ennyi paprika! — ször- nyülködött az ifjú. Raffael fölnyihogott: — Mihály úr kérem, el­hozta magával a vaníliát? Merthogy másképp nem tu­dok madártejet . készíteni „a fiatalúrnak... Nem? No,: se­baj. este majd várja őt a karácsonyfa alatt a hajasba­ba. meg a kisvasút; mert ne feledd, fiacskám, tiagy nap ez a mai; mi itt hármán a szeretet ünnepén, amikor a béke. fuvallata lengi át a földet; mi itt az emberiség testvériségét vagyunk hiva­tottak szimboli ... szimbo- iea .. . vagy mi a rosseb, igen tisztelt szakaszvezetö és nem­különben nagyrabecsült hon­véd elvtárs ... — Kuss! — mondta Mi­hály —, kész van az ebéd. Aztán perdült a kártva. Mihály. Raffael. Gábor — ez volt a -sorrend szolgálat­ban. meg a játékban is. Pénzkupacök gyűltek az asz­talon: majd kiderül, később hogyan oszlanak meg a csi­nos kis halmocskák, ki előtt fogyatkozik meg. és ki előtt tornyosul magasra. A fájer — mint tudjuk —, igen egyszerű játék: ieosz- tunk hármat, négy a talon, egyet-egyet lehet cseréin*); akinek a legtöbbje van, az viszi az alapot, meg amit ráígértek... Gábor előtt fogyott a ha­lom. S .fogyott az üvegből a pálinka, a demizsonból a bor. {Folytatjuk.) Tudósportrék - Miskolc höellátása — Gyepgazdálkodás Az akadémiai bizottság jutálmazottjai

Next

/
Thumbnails
Contents