Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-12 / 265. szám
Á termék értéke AZ IDEI ÉV ELSŐ felében a vegyipar új termékeinek kilencven százaléka — az úgynevezett forgalomba- hozatali követelmények szemszögéből vizsgálva — megfelelt a minőségi előírásoknak. A bútoroknál ez az arány a hatvan százalékot sem érte el. Ráadásul ez utóbbiaknál a kifogásra okot adó hibák döntő része a technológiai fegyelem megsértésének következménye — pontatlan megmunkálás, eltérés a szabványtól, a kárpitozás egyenetlensége, a vasalások, díszítések lógnak stb. — azaz könnyen elkerülhető minőségrontó tényező. A vevő viszont joggal elvárja, hogy azt kapja a pénzéért, amit gyártónak és forgalmazónak — szabványban, osztályozásban, árképzésben, tanúsítványban rögzített — kötelessége adni. Jobban megnézzük, mire és mennyi pénzt adunk ki — ezt bizonyítják a kiskereskedelmi forgalom adatai, s ennek tapasztalatai szűrhetők le a termelői felhasználást szolgáló vásárlásokból is. Az év első hat hónapjában például — összehasonlító áron — a ruházati termékek eladása azonos volt az egy évvel korábbi időszakéval. A termelői forgalmazás körében megnőtt a minőség miatti viták száma. A leszállított áru eltért a szerződésben rögzített jellemzőktől, azaz mind több jele van annak : a vevő egyre inkább ügyelni kezd arra, fontosnak tartja, mit kap a forintjaiért. A vAsArlAs-lélektaNI vizsgálatok azt mutatják, hogy a vevők túlnyomó része a jó, tartós minősítéshez — vagy jelzőhöz — a drágát társítja. Bizonyos fokig tehát természetesnek véli, ami jó, tartós, annak megkérik az árát. Eddig semmi hiba. A baj akkor kezdődik, ha a vásárló úgy tapasztalja, hogy bár megkérték az árát, a kiadott forintokat az áru nem éri meg. Például azért nem, mert kényelmetlen szabású, mert egyenetlen alkatrésze miatt megbízhatatlanul működik, mert színezése foltos, festéke fog s így tovább. A szakemberek fogalmazása szerint a műszaki jellemzőknek és a minőségi előírásoknak, a használati értéknek, az árnak, a megbízhatóságnak hármonizálS'iia kell, ezek kölcsönhatása a gyártmány tervezésétől egészen odáig terjed, hogy a vevőt — a felhasználót — semmi se zavarja az áru mindennapos hordásában, működtetésében, kezelésében stb- A termékkészítés és értékesítés egyetlen mozzanatában sem lehetnek tehát az előbbiek különálló fogalmak, illetve ha ez bekövetkezik, akkor valaki károsodik. Míg 1979 első félévében az új ruházati árucikkek 72, a második félévben 66, idén az első hat hónapban már csak 63 százaléka felelt meg a forgalombahozatali feltételeknek. A vásárlói kifogások több mint a hetven százalékát megalapozottnak találta a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet. Szembetűnő tehát, hogy legtöbbször a vevő károsodik, olykor a forgalmazó, azaz a kereskedő, s Olcsó gázolások Mindjárt így. elöljáróban szeretném tisztázni: tökéletesen tudom, hogy dráguló világunkban a gázolások nem tartoznak a kimondottan olcsó „mulatságok” közé. Egy-egy felelőtlen nemtörődömség tragikus következményéért sokan fizettek már drága árat — nemritkán a saját vagy közeli hozzátartozójuk életét. Az alábbiakban másféle gázotokról lesz szó. Azokról, akik — mondhatni — rendszeresen gázolnak, de mégis megússzak, nem vonják és nem is igen tudják őket felelősségre vonni. Igaz az is, hogy az általuk okozott kár nem mérhető azokéhoz, akik embereket ütnek el. Ezzel együtt: ténykedésük a legkevésbé sem nevezhető áldásosnak. Ellenkezőleg. igen káros vagy — találóbb kifejezéssel élve — kártékony, és bár sokat egyelőre nem tehetünk ellenük, tétlenül, tehetetlenül nézni szintén helytelen lenne. Egy példa: mikrobuszszal megyünk Hevesről Egerbe. A véletlen úgy hozza, hogy nekem jutott a pilóta melletti hely. Megyünk úgy tisztességes 70—80 kilométerrel, amikor az egyik faluban baromfihad tűnik elénk, oktalan kendermagosok békés serege — és persze, az úttesten. Mi sem lenne természetesebb, mint ilyen esetben használni a féket, de a mi emberünknek ez eszébe sem iut. És a következő oillanatban belerobogunk a tvvkseregbe azok szegények nagy rikoltozva. lármásan menekülnének de nem mindnek sikerül, ket- *ö közülük eltaposva. s tollának jelentékeny részé- *öl, megfosztva fetre.no avton, s nyújt tragikus s egyben komikus képet. Mosolyogni azonban nincs kedvem, egyszerűen nem értem, mi szükség volt erre a vandál pusztításra...? Már meg, is akaro-m kérdezni, de ekkor esze mbe jut, hogy engem szívességből hoztak el, különben is, az utasok közt ül a sofőr főnöke, az ő dolga, hogy felelősségre vonja. Nem szól azonban ő sem, így hát megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. És ugyanez a jelenet — más-más pilótával. másmás baromficsapattal — sajnos igen gyakran ismét- ^ lődik. Igaz, van ellenpélda is, de sem eléggé ellensúlyozni, sem pedig meg nem történtekké nem tudja tenni a felelőtlen gázolásokat, melyek címünkben az „olcsó” jelzést kapták. Félreértés ne es- í, sék: nem azért, mintha egy-gy szétlapított liba, kacsa vagy férce olyan kis értéket képviselne, és természetesen azért sem. mintha az emberi életeket követelő balesetekhez kívánnánk mérni! Azért olcsó gázolások ezek. mert a gázoló nemcsak koúkrétan. de képletesen is nyeregben érezheti magát. Nincs ugyanis, aki felelősségre vonná az eltaixisott jószágért, aki arra kötelezné, hogy térítse meg az okozott kárt. És — sajnos — úgy tűnik. nincs is megoldás. Pedig olyan országúti ,.csirkefogókról’’ felütőkről) van szó akikből- az agresszivitás bizonyára más esetekben is elő-előtör. Hasznos lenne kiemelni őket a közlekedésből. hogy ..olcsó” gázolásaikért — drága árat fizessenek. B. Kun Tibor csak nagyon ritkán, elvétve a gyártó. Föltételezhető, hogy erre vezethető vissza az érdektelenség azzal szemben, mit szól a vásárló az áruhoz, innét ered a széles körben élő fölfogás: vigye az árut a vevő, a többi az ő dolga. MIKÖZBEN a megnehezedett piaci lehetőségekre panaszkodnak a gyártók, érthetetlenül keveset törődnek a korábban vázolt harmóniával, tehát azzal, hogy termékük műszaki és használati értéke, megbízhatósága arányban álljon az árral. Hiába kitűnő például műszakilag a berendezés, háztartási gép, termelő eszköz —, ha egyetlen, csekély jelentőségű részeleme, történetesen gyenge szigetelése miatt ismétlődően elektromos zárlat bénítja meg. Az ilyesminek azután híre megy, s kárba vész az egész termékbe fektetett munka, mert az áru — megbízhatatlansága miatt eladhatatlanná válik. S ez csak egy, de nem az egevtlen eset a jó lehetőségek elpuskázá- sából... ! Az előbbieknél is kevesebb figyelem jut a fogyasztási szerkezet finomabb átalakulásaira, a többi között arra, hogy míg 1960-ban még csak 150 ezer elvált férfi, vagy nő élt az országban, az 1980-as népszámlálás szerint számuk már, meghaladja a 420 ezret. Kézenfekvő, hogy az ilyen, egyszemélyes háztartásoknak sokféle áruból egészen mások az igényei, mint annak a 2,7 millió családnak, ahol egy, vagy több személy aktív kereső, s a létszám két főtől tizenhatig terjed. S ott vannak még a nyugdíjasok is, az előbbiektől szintén eltérő szükségletekkel és igényekkel, nekik megint más a jó, a tartós, az olcsó, vagy a drága, mint a keresőknek. TÁLÁN NEM TCIXJZZUK el reményeinket, ha azt írjuk: eljött annak az ideje, hogy a gyártók és forgalmazók — éppen a kereslet növekedésének mérséklődő irama, a vevők fokozott megfontoltsága, igényessége miatt — akár kénytelen-kelletlen is —, de több figyelmet szenteljenek az áruk minőségére. S ha a szabályozás, ösztönzés jó irányban hat, akkor nem lehet kétséges, a felhasználó, a vevő megkapja azt, ami a pénzéért jár neki. L. G. Egymillió pár cipó Hatvanból...? Tízéves a gyár Tíz esztendő történelem. Kezdjük néhány összehasonlító adattal a Duna Cipőgyár hatvani üzemének most lezárt életszakaszát. 1970. második felében mindössze százan kezdtek itt munkához, s ez a száz asszony, leány, akik között mutatóban akadt néhány férfiember, abban az időben csak felsőrészkészítéssel foglalkozott. Jószerint az anyavállalat bedolgozói voltak! Alig három évvel később megindul a készárutermelés, jobbára műbőr női csizma szovjet exportra, meg aztán női és leánykacipő, aminek a darabszáma eléri a kétszázezret. Persze szaporodik a foglalkoztatottak lé- lekszáma is. 1975-ben, amikor félmillió párra növekszik a kerekharaszti gyáregység évi cipőtermelése, már hatszázan dolgoznak a tűzőműhelyekben, a szalagoknál. Az idei tervük pedig, ötszázra csökkent dolgozóval, Kozák Géza igazgató kilencszázezer pár cipő. Időközben a kereseti viszonyok is változnak! Aki öt esztendeje például 2300 forintot vitt haza,, az ebben az évben megkeresi a három és fél ezret minden hónapban. A darabszám, a kereseti lehetőség -nem minden. Illetve nem független az indulástól kezdve eszközölt különböző beruházásoktól. Mert mi volt itt 1970 tavaszán? A korábban önálló község, Ke- rekharaszt, központi épülete. Tanácsi hivatallal, orvosi rendelővel, postával, italméréssel. És amikor szerencsésen összetalálkozott két igény — a Duna Cipőgyárnak dolgos kéz, a Hatvanhoz csatolt Pénz és tanács Nem lett világszenzáció, a hírügynökségek telexgépei nem remegtek bele a tény- be. hogy megalakult az OTP gyöngyösi fiókja mellett működő tanácsadó bizottság.' Az ember hajlamos arra gondolni, hogy ennek a bizottságnak nagyon ■ hasznos szerepkört szánták: azt tudatja a hozzá fordulókkal, milyen úton-módon tudnak a legkönnyebben és a legeredményesebben a nagy oáncél- szekrénv mél vére nyúlni. Arra már csak igazán nem vállalkozhat ez a több mint tíz tagú testület, hosv az ilve- ténvaló pénzszerzésről beszélje le az embereket“’ Minek tenné9 TJsvanis az OTP- be vasv beviszi,k a forintokat. vasv kihozzák onnan. Ahosv kiderült nontosan erről van .szó. Ezt a célt szolaália a tanácsadó testület is. Afféle közvetítő a pénzintézet és a lakosság között. Innen oda továbbítja az észrevételeket. Például. Sokan szóvá telték, hogy a különböző befizetésekre nehezen tudnák időt szakítani, mert mire a munkájukból beérnek az OTP-hez, már csak zárt ajtót találnak. Ha mégsem, akkora bent a várakozók tömege. hogy kedvszegetten fordulnak sarkon azonnal. Most következett a jó tanács. "^Nem kell egy lépést sem tenni a befizetések miatt. Tessék adni a cégnél egy meghatalmazást a pénz- ügvieknek. amelynek értelmében a különböző résztéte- lek végösszegét utalják át a pénzintézet fiókjának. Ott majd a megefelelő helyekre befizetik a megfelelő meny- nvisésű forintokat. Milyen egyszerű. Fáradságba sem kerül annak, aki eddig a csekkek tucatját töltötte ki minden hónapban. Kölcsönt felvenni, pénzt elhelyezni — mikor, mire, hogyan lehet: ez mind ennek a tanácsadó testületnek az önként vállalt tevékenysége. Mondia még valaki azt. hogy az OTP csak a pénzzel törődik ! (•—érj településnek pedig munka kellett —, akkor a városvezetés ezt az épületet adta oda üzemi célra az iparágnak. Először csak belsőleg alakították át az egykori tanácsházát. önerőből. Még mosdó sem volt, ahol megtisztálkodjon a pionír gárda, amely hetekig Pestre járt a szakmát elsajátítani. Az évek múlása és a munkához jutók egyre javuló teljesítménye azonban ösztönzőnek mutatkozott. Ilyenformán a központ állami támogatással előbb új üzemcsarnokot, fürdőt, később étkezdét, konyhát, művelődési termet, kis könyvtárat építtetett az egyre terebélyesedő telephelyen, illetve annak szomszédságában. A pionírokból, a sebtében betanított munkásnőkből, férfiakból pedig kialakult a gyáregység vezérkara. Ambrus Ferencné, Bartók Gyulá- né, Csontos Kárölyné, Gombkötő Istvánná művezető, Árvái József tmk-műhely főnök, Kovács Szilveszterné személyzeti előadó, Kovács Ká- rolyné szakszervezeti titkár lett. Említettük, hogy a kerekharaszti gyáregység létének első éveitől termel külföldi piacra. Ez a teljesítmény azonban a kezdeti időkben csupán a termelés 10—12 százalékát alkotta, s kizárólag a Szovjetunióba irányult. Az új üzemcsarnokba összpontosított technika, a modern gépek mellett kifejlődött munkáscsapat azonban mihamarabb alkalmassá vált arra, hogy minden olyan terméket előállítson, ami csak a Duna Cipőgyár, az anyaüzem profiljához tartozik. Ekkor — és a piaci igények megnövekedésével párhuzamosan — hagytak fel itt is a műbőrrel, a csizmákkal, áttérve a jó minőségű bőrárura, amely a női és leányka-, valamint fiúcipők nagyon_ széles skáláját öleli ' fel. A strukturális - változás aztán átformálta az értékesítés frontját is! Ennek az eredménye, hogy a Hatvanban előállított termék 45 százaléka ebben az esztendőben már külföldöp talál vevőre, s nemcsak rubelt, hanem dollárt is hoz a népgazdaságnak. Jövőre tovább módosul az exportarány, növekszik a tőkés igény. A megemelt követelményektől azonban senki sem fél. A termelés minőségi színvonalának igen hatékony biztosítéka a tíz esztendő folyamán kibontakozott szocialista- brigád-mozgalom, amely soraiban tudja az itt dolgozók jó hetven százalékát. Ami a gyáregység jövendőjét illeti, az első tíz esztendő különböző jellegű áldozatvállalásai megalapozták az egyre hatékonyabb termelést. A szocialista beruházások, a gyár támogatásával életre keltett óvoda, a telep mellé épített áruház, bisztró, a Hatvant Kerekharaszttal összekötő szerződéses buszjáratok sokasága, a „gyesről” Árvái József tmk-vezető visszatért kismamák részére állandósított délelőtti műszak mind hozzájárultak a ió közhangulat, a jó közérzet kialakulásához, megtartották a bőrös szakmának az itt el- indultakat. A Damjanich Szakmunkásképző Intézettel közösen szervezett iskola- rendszerű oktatás első sikeres évei pedig arról győztek meg mindenkit, hogy a szakmai vértezettség nem csupán a gyár érdekeinek használ, hanem egyéni teljesítmény, egyéni jövedelem szempontjából szintén sokat jelent. Az 1979-ben és 1980- ban 'tett sikeres vizsgák utón Sóki Éva, Gorda Edit, Lang Márta így küzdötte fel magát fiatalon a gyár legjobban kereső dolgozói közé. És távlatilag biztatást jelent a gyár-vezetésnek, hogy jelenleg 41 ipari tanuló végzi a szakmunkásképző három osztályát. És ami az erkölcsi megbecsülést jelenti, az évfordulón ebben sem volt hiány. Király János gépkocsivezető, Kozák Géza igazgató, Szűcs Jánosné szalagmunkás miniszteri kitüntetése mellé huszonöt törzs- ■ gárdista kapta, meg a vállalat kiváló dolgozója címet. Hogy van-e törekvés a hatvani gyáregység bővítésére? Illetve milyen téren várható fejlesztés? Miként a szakemberek kifejtették látogatásunk alkalmával, a gyártelep teljesítőképessége szempontjából meghatározó a felsőrészellátás, és éppen e téren kellene növelni a kapacitást. Ha ezt a gondot meg tudják oldani, akkor az egység beállhat az évi egymillió pár cipő folyamatos termelésére. Pillanatnyilag átmeneti megoldást keresnek, éspedig olyan formában, hogy a leszabott alkatrész összeállítására néhány kisipari szövetkezettel folytatnak tárgyalást. Siker esetén mór 1981-ben biztosított az egymilliós előirányzat. De eközben arról sem mondanak le, hogy belső bővítés, illetve munkaerő-utánpótlás révén próbálják megoldani ezt a fontos termelési célkitűzést. Moklvay Győző A nevelés és a munka kölcsönhatása Az Országos Pedagógiai Intézetben üléseznek az UNESCO délkelet-európai nevelésügyi szakértői. A kedden kezdődött háromnapos tanácskozásukan a nevelés és a munka kölcsönhatását vitatják meg. A világ 'számos országában ugyanis, csakúgy, mint hazánkban a nevelés és a munka kölcsönhatásának vizsgálata a pedagógiai kutatások egyik fontos területe. Az ülésen Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország és Románia pedagógiai intézeteinek képviselői beszámolnak arról, hogy országukban a különböző típusú iskolákban miként alkalmazzák a munkára nevelés elvét. A tanácskozás résztvevői megtekintik a százhalombattai általános iskolában folyó pedagógiai kísérletet, majd meghatározzák az együttműködés ötéves tervét. 1980. november 12., szerda 1
