Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-11 / 264. szám
Nincs szükség elefántcsonttornyokra.,. Beszélgetés a (Fotó: Szántó györgy) Lassan egy esztendeje annak, hogy — 1979. november 30-án — megalakult a Borsod, a Nógrád és Heves megyék kutatóit, tudósait tömörítő Miskolci Akadémiai Bizottság, amelynek legutóbbi. salgótarjáni ülésén nemcsak az eddig megtett út eredményeit mérlegelték, hanem szó esett az elkövetkező öt esztendőre szóló tervről is. Ezekről beszélgetett munkatársunk dr. Zam- bó Jánossal, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjával, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető tanárával, a MAB elnökével. A gyakorlat vonzásában — Véleménye szerint miért volt szükség erre a szervezeti formára? — Nem akartunk, s nem is fogunk minden áron in- tézményesdit játszani, ezért bízvást állítom, hogy kellett ez a szellemi erőket egyesítő testület. A Budapest-köz- pontúság hátrányairól már sokat hallott mindenki. Tulajdonképpen ezeket számoljuk majd fel. No, nem máról holnapra, hanem fokozatosan. Hasonló szervezetek alakultak Szegeden, Veszprémben, Pécsett és Debrecenben, s a sort mi fejeztük be. Célunk — s ezt már az alakuló összejöyetelen egyértelműen tisztáztuk — az volt, hogy Észak-Magyaror- szág területén koordináljuk a tudományos életet. Másokhoz hasonlóan hittünk a jelenlét előnyében. A tőlünk messzire munkálkodók nem ismerik úgy körzetünk égető, megoldásra váró gondjait, mint mi, akiket ide köt nemcsak a múltunk, hanem a jelenünk és a jövőnk is. Ebből is nyilvánvaló, hogy a helyi bajok orvoslásához kívántunk — szándékunk ma sem változott — segítséget nyújtani. Tévedés ne essék: nem rendelkezünk, nem irányítunk, senkit sem utasíthatunk. Ilyesféle jogkörünk nincs, de nem is tartanánk igényt rá. A mi szerepünk egy-egy fontos és sokakat foglalkoztató kérdéskör elemzése, többoldalú megvilágítása, szakszerű feldolgozása, s az így összeállított, javaslatok sorát tartalmazó anyag vagy tanulmány ajánlása azoknak, akik valóban hivatottak a döntésre. így teremtettünk gyümölcsöző kapcsolatokat az egyes minisztériumokkal, megyei pártbizottságainkkal és tanácsainkkal. —- Milyen elképzeléseket karolnak fel. mihez adnak hasznosítható tippeket? — Azt valljuk, hogy a tudomány egyik legalapvetőbb feladata a gyakorlat, a t.er.m.elés igényeinek mind maradéktalanabb szolgálata. Nincs szükség a világtól elzárkózott, a rideg elefántcsonttornyokba húzódozó tudorokra. akik akarva-akarat- lan is elszakadnak a valóMpnísfoSn W&b aiivc-aibÄ 11«# kedd Miskolci Akadémiai Bizottság elnökével Ságtól. Nyitott szemmel járunk az életben, felfigyelünk a legsúlyosabb nehézségekre — persze szívesen vesszük, ha partnereink is küldik a jelzéseket — s megpróbálunk gyógyírt ajánlani felszámolásukra. — Anyagi lehetőségek? — Nagyon sovány a pénztárcánk, épp ezért adminisztratív apparátust sem működtetünk. nálunk mindenki társadalmi munkában tevékenykedik, a lelkesedés azonban ma is olyan töretlen, mint a rajtkor yolt. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy számíthatunk a különböző szervek és ipari, valamint mezőgazdasági üzemek hathatós támogatására. különösképp, ha olyasmivel foglalkozunk, amit ők nagyon lényegesnek tartanak. Eredmények — közelről — Mit produkáltak, menyit értek el tizenegy hónap alatt? — Stabilizálódott a gárda, kialakultak a szervezeti keretek. Az albizottságok — az egészségügyi, a bányászati, a kohászati, a gépészeti, a közgazdasági, a vegyészeti, a mezőgazdasági és a társadalomtudományi — mellett, illetve azok keretében létrejöttek a kisebb sejtek, s ma már mintegy négyszázhetven aktív kolléga közreműködésének örülhetünk. Hasznos konferenciákat, szemináriumokat rendeztünk — többek között — a szocializmus építésének aktuális gazdasági, társadalmi és ideológiai kérdéseiről, a környezetvédelem bányászati és kohászati vonatkozásairól. Egerben. Miskolcon és Salgótarjánban együttműködési megállapodásokat kötöttünk a TIT. illetve a MTESZ megyei szervezeteivel. Nem alkotunk valamiféle zárt kört. épp ezért szívesen fogadtuk tagjaink sorába az ipari nagyüzemek képviselőit is. akik semmiféle tudományos minősítéssel nem rendelkeztek, mégis olyan témákra hívták fel a figyelmünket, amelyek a legaktuálisabbak , voltak. Ök bekapcsolódtak a pályázatok hir- detésétífe is: nemcsak ötleteket adtak, hanem a zsebbe nyúltak, s finanszírozták a díjakat, bizonyítva, hogy a vérbeli mecénások közé tartoznak. Jó érzéssel mondhatom: sokat tettünk a fiatal tehetségek felkarolásáért. Pályamunkák írására ösztönöztük őket, s rátermettségük igazolására fórumot biztosítottunk. ígéretes tervek — Elkészültek az 1980— S.5-ÖS évekre szóló elképzelések. Hallhatnánk ízelítőt ezekből? —■ Jó érzés arról szólni, .hogy albizottságaink igen komolyan vették megbízatásukat, s okos ötletek sorával jelentkeztek. Foglalkoznak majd a rétegvizek le- csapolásának ügyével, nemcsak Borsodban, hanem Nóg- rádban is. — A kohászatban izgatja őket az ércelőkészítés jobbá formálása. Valamennyien arra törekszenek, hogy a tudományos káderképzést az eddiginél zökkenőmentesebbé tegyék. Javaslatok sorával kívánjuk megkönnyíteni az olefinprogram továbbfejlesztését. Megvizsgáljuk a recski ércvagyon legésszerűbb hasznosításának lehetőségeit, s azt is megindokoljuk: miért lenne érdemes itt kénsavgyárat létesíteni. Annál is inkább, mert az utóbbi időben az import kén ára igen megnőtt épp ezért okosan, megfontoltan kell bánnunk meglévő kincseinkkel. Mezőgazdász kollégáink a fehérjetermelés fokozásának módozatait. a lejtős szántóterületek gépesítésének esélyeit kutatják többek között. Én azt hiszem':'jó'úTra léptünk, mert szűkebb hazánk javára óhajtunk tevékenykedni nemcsak az elkövetkező fél ét'tizedben, hanem azután is... Pécsi István XXXVI11. „Nézd, mit csináltam... Itt vagy a készülékben... látod? Valóban, a szép szőke nő ott mosolyog, csodálkozik a képernyőn. „És hol a kamera?” „Egészen kicsike, alig lehet látni ... ott van a képernyő mellett... de van egy kamera a 1 karórámon is ... ugye szép?” „Igen. Csakhogy' ez engem nem érdekel... Ne találkozzunk többé.,.” A fiatalember földhöz vágja a televíziót és a karóráját. „Rendben”. A következő képeken, a már ismert jelenetek: Jones az irodájában, ahogy fütyö- részik. ahogy Charlie-val, Dan-nel. Foxmannal beszélget. Jones az ágyban Lilian- nal. Ez a jelenet egv kicsit más mint az előző, reális képsorok: az ágyban ugyan Lilian szeretkezik Jones-szal. de néha egy képernyőn feltűnik a kamaszkori szőke nő is. immár nem utcai ruhában, hanem kibomlott mellekkel. kinyújtott combokkal, fülgerjedt állapotában. Az ismeretlen férfi, akinek háta. tarkója folyamatosan fénnyel megvilágított, egy kis asztalnál gombokat nyomogat. Váratlanul, a komputer távolabbi részén, a „szív” közelében egyszerre kezd feltűnő, lüktető fénnyel világítani a és a zöld jelzőlámpa. A vetítővásznon látható kép összetörik, helyette a Fekete Gént tartalmazó páncélszekrény látható kinyitott állapotában, üresen. Majd Mária, amint magához ölelve a táskáját, körbeforog és azt sóhajtja: „Ö, kisfiam, édes kisfiam ...” Az ismeretlen férfi a szív közelében megnyom egy gombot, egy másik vetítő- vásznon delfineket láthatunk közöttük úszkál Foxman is. Az ismeretlen férfi egy mikrofonba a következő szöveget mondja: „A Génbankot kirabolták. A Fekete Gén eltűnt. A Fekete Gén eltűnt. Riadóztassak? Halló! Halló! Riadóztassak?” Foxman kiúszik a medence szélére, egy mikrofont akaszt le a medence oldaláról, abba beszél: ..Egyelőre nem szükséges. Figyelje Jones agyképét”. — „De a képeket a komputer adagolja! Nem ad más képet. csak az üres páncélszekrényt.” „Akkor maradjon nyugton. Várjon. A madárkák úgysem tűnhetnek el.” Az ismeretlen férfi idegesen masíroz a komputer belsejében. A fény folyamatosan követi, a hátára tapad. 72. Mária és József a repülő- léii forgatagban. Egymásba karolnak, a bőröndjeiket már Egy a jelszónk:a béke 35 éve alakult meg a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség 1943. OKTOBER 29-ÉN este fél nyolckor Londonban a Royal Albert Hall nagytermében nyílt meg az öt világrész 63 országából 40 millió fiatalt képviselő több száz küldött részvételével a háború utáni első világifjúsági konferencia. Ez a nap lett a világszervezet születésnapja. Az 1945-ös világkonferencián. ott voltak a fiatalok képviselői a skandináv országoktól az Atlanti-óceánig, a Szovjetuniótól a Csendesóceánig, Afrikától Indonéziáig. Munkás, paraszt és szak- szervezeti szövetséghez tartozó szervezet 54 volt, értelmiségi 43, katonai 24, vallásos 49, cserkészszövetségi 12, sportegyleti 11. Hatvankét ifjúsági csoportosulás pedig kimondottan politikai jellegű volt. Foglalkozásukat tekintve is színes kép tárul elénk, ha a korabeli statisztikai összeállításban tallózunk. Gyári munkás, katona, hivatalnok, bányász, tudományos kutató, újságíró, pap, gimnazista és magánvállalkozó éppúgy volt köztük, mint farmer és egyetemi docens, vagy szabad foglalkozású író, költő. Politikai nézeteiket tekintve a résztvevők között egyaránt volt konzervatív és progresszív, radikális, liberális. kommunista, szocialista, vallásos és ateista fiatal. A világifjúsági konferencián részt vevő küldöttek túlnyomó többsége nagyon komolyan vette a tanácskozásokon való szereplést. Különösen kiemelkedtek aktivitásukkal a kisebb országok, a még akkor gyarmati sorban élő népek és nem utolsósorban a frissen felszabadult Kelet-Európa küldöttségeinek fiataljai. Kitűntek fegyelmezettségükkel és a minden kérdés iránt megnyilvánuló érdeklődésükkel. A munkabizottságokban hozott határozatok közül számos máig is érvényes. Néhány elhatározás a sok közül: Az ifjúság feladata is, hogy a kormányokkal, az Egyesült Nemzetek Szervezetével együtt küzdjön a félfasiszta és fasiszta államok elszigetelődéséért és megbuktatásukért. Ilyenek voltak akkor Argentína, Görögország, Portugália és Spanyolország re- zsimjei. Az egyik határozat kimondta, hogy az atomerőt békés célokra kell felhasználni. Az egyes államok ifjúságának képviselői hazájukban törekedjenek arra, hogy a kormány jó munka- feltételeket nyújtson a fiatal nemzedéknek. Jobban szolgálják a közösséget, de közben maguk is bontakoztassák ki egyéni képességeiket. A fiatalok is lépjenek be a szakszervezetekbe, kapják meg ők is a felnőtt dolgozókat megillető jogokat nemre, korra, nemzetiségre, bőrük színére való tekintet nélkül. Oda kell hatni, hogy a fiatalkorúak ne dolgozzanak heti 44 óránál, a 16 éven aluliak heti 36 óránál többet. Minden fiatal 18 éves korától kezdve választó és választható legyen. Ki kell harcolni a lelkiismereti szabadságot, az ingyenes oktatást saját anyanyelvükön a nemzeti és a kulturális hagyományoknak megfelelően. AZ ELMARADOTT ORSZÁGOKBAN végre kell hajtani a földreformot és demokratikus választójogi törvényeket kell hozni. Az Egyesült Nemzetek Szervezete ismerje el teljes mértékben a gyarmati országok fel- szabadulásának jogát, szavatolja ezt az ENSZ és határozza meg, hogy melyik gyarmat mikor nyeri el függetlenségét. Lehetővé kell tenni a gyarmati országok fiataljainak is a felsőoktatási képzést. Az ifjúsági mozgalmakat pedig minden ország fiatalsága köteles segíteni ezekben az országokban. A határozatokban rögzítettekért cserében az ifjúság felajánlja országaik kormányának az újjáépítésben való aktív részvételét és a jobb, szebb világért való közös harcot a felnőttekkel. A londoni konferencia nagy jelentőségű esemény volt a magyar fiatalok életében. Huszonöt éves elzártság után először találkozhatott szabadon a világ demokratikusan gondolkodó fiataljaival küldöttségünk. A konferencián 18 magyar felszólalás hangzott el. Három ízben a magyar küldött felszólalásának eredményeként zárult a vita, figyelembe vették javaslatainkat. A határozatot szövegező egyik szűkkörű bizottságnak is volt magyar tagja. Egy plenáris ülésen elhangzott magyar felszólalás alapján módosították a megfogalmazott határozatot. Az alapokmányhoz két írásbeli javaslatot nyújtott be a magyar küldöttség. A DÍVSZ létrejötte, 35 évvel ezelőtti megalakulása a világ demokratikus érzelmű ifjúságának történelmi vívmánya. Az első olyan nemzetközi szervezet, amely egyesíti öt világrész demokratikusan gondolkodó ifjúságát. Jelenleg a DIVSZ-nek 101 országban 157 tagszervezete és 46 társult tagszervezete van, amelyekhez százmillió tag kapcsolódik. Külön elismerés és busz- • keség számunkra az, hogy a DÍVSZ központja, székhelye 1951 óta Budapesten van. (Az új székhazat 1969-ben avatták fel.) A DÍVSZ első szervezeti szabályzatának óriási jelentősége az, hogy összefoglalta a fiatalsággal kapcsolatos minden fontos kérdést. A világszervezet által rendezett eddigi tizenegy Világifjúsági Találkozó is azt bizonyítja, hogy a DÍVSZ alapcéljai és feladatai a legtöbb kérdésben azonosak a londoni elhatározásokkal. A VILÁG SOKAT VÁLTOZOTT az elmúlt 35 év alatt, de a Föld ifjúságának változatlanul időszerű feladata a tartós béke, a népek közötti mély és őszinte barátság ápolása, megőrzése és erősítése. Viel» Sándor leadták, egy önjáró hordártargonca már viszi is a repülőgép felé. — Sikerült. Azt hiszem, sikerült — mondja idegesen Mária. — Benned van már a kapszula? — Még nem. Majd a repülőgépen. Mosf olyan ideges vagyok. Félek, hogy Foxman mégis csak bemegy a Gén- bankba, és észreveszi a lopást. — Ez nem lopás! — Mindegy, hogyan nevezzük ... Te nem félsz? Józsefből teljesen újszerű, mondhatni: férfias hangok törnek elő: — Nem! Nem félek! — És szeretsz még? — Igen ... — József hangja egészen visszalágyul, elér- zékenyülve ismétli meg: — Igen. 73. Lilian és Dán Jones lakása, irodája előtt találkoznak össze. — Hát maga ... — kérdezi Dán. — Hát te? — kérdez visz- sza Lilian. Ö hamarabb kapcsol. — Csak ide... Ebbe a villácskába ... — Én is. — Mehetünk együtt..: — Nekem tilos bárkit idehoznom. Még nekem is csak hívásra szabad. — És most. .. szabad? — Ezt Lilian egészen keményen. határozottan kérdezi. — Most.. a helyzet olyan, hogy... te is itt dolgozol? — Ahogy vesszük ... Fé- lig-meddig... — Ügy nem lehet! Vagy egészen, vagy sehogy. — Ezt Jonestől tanultad? — Igen. Honnan ismered? — A szeretője vagyok ... bocsánat. Lilian jókedvűen puked- lizik, majd megkérdezi: — Hát te? Hogy élsz? — Tudod. Lilian, lesz egy gyerekem. — A Génbankból? — Igen... illetve, azt akarom mondani, hogy Erzsébet ott dolgozik, és ..'. — Gratulálok. Fiú vagy lány? Vörös, szőke, barna, fekete? Milyen lesz? — Még nem tudjuk ... — Teljesen saját gyerek lesz? Csak úgy vaktában? — Igen. Vaktában. — Ezt nevezem! Hiába, a szerelem . .. — Hiába csúfoskodsz velem. Igenis szeretem Erzsébetet. — Ja igen. Akitől a gyereked lesz... Ez érthető. — Akkor... megyünk? — Te is itt dolgozol? — Már megint kérdezel... mindig csak kérdezel... igenis. Itt dolgozom. — Akkor mehetünk. — Együtt? — Igen. Miért ne? — És mit fog szólni Jones ? — Semmit. Mit szólhatna. Tudja, hogy előtte is voltak férfiak az életemben. — És utána? Lilian keményen szembefordul Dan-nel. így mondja: — Utána nem, 74. Jones most ébredezik. Mellette Charlie. Lilian és Dan. Csend van. feszült, várakozásteli csend. Jones lassan magához tér. — Milyen szépen együtt vagytok... Mi újság? — Jones kérdése elsősorban Charlie-hoz szól. Charlie a fejét ''akarja. — Baj van, Főnök. Nagy baj. — Igen? — Igen. A leadót megtaláltam. a címzettet nem. — Hát akkor, mehetünk kapálni... — Dán. te mit keresel itt? — ezt Charlie kérdezi. — Hoztam egy lyukkártyát. A Kék Pisztrángban találtam. Rajta van Mária vagy a fiújának az összes útvonala. — Bánom Is én á Kék Pisztrángot.;; Jól befürod-; tünk a Magnólia-akcióval. Mindent tudnak rólunk. De nemcsak rólunk, az MGB- ről is. — Én a jövő hónaptól nem veszem föl a fizetésem — ez Charlie. — Én meg szakállt növesztek — így Jones. — Van egy ötletem -» mondja Lilian. — Hallgatunk, drágám — Jones ingerült, ironikus, tehetetlen. — Csak kimegyek a szobából. — Miért? — Hogy ne halljak semmit. — Persze, a leadód... attól tartasz, hogy... — Igen. Pontosan. Attól tartok, hogy nekem nem szabad tudnom semmiről. — Hát akkor... én nem is tudom... — Lilian sóhajt, töpreng. — Mindenesetre szeretnék beszélni Foxmannal, a Génbank igazgatójával. Azt hiszem, az öreg átejtett minket, de alaposan. Áte.i- tette Bertramot, engem, titeket, mindnyájunkat. — Szerintem is' ... — ezt Dán mondja. Megint lelkes. — Attól tartok, igazatok van. Attól tartok, hogy te. hetetlenek vagyunk. Ha a harmadik ügynökség két ügynökség főnökeinek agyából egyenesen veszi át az információkat, akkor nincs mit tenni. — Mégiscsak van egy ötletem — mondja újra lelkesen Lilian. — Nincs itt egy ólomkamra? Ahonnan nem jöhetnek ki az agy hullámai? — De van. — Jones föláll előremegy. Kicsit ideges. Járása hajlott, nagyon megviseltnek látszik. Megöregedett. Kinyit egy ajtót, a folyosó végén. — Tessék, parancsoljatok. Mikor mindenki belépett, az ólomkamra ajtaja dördül, ve becsapódik. — Tessék, Lilian. Hallgatunk. (Folytatjuk,)
