Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1980-11-11 / 264. szám

1 megváltozott feltételek között Miért fontos a melléküzemág. Sokan vitáznak arról, hogy szükség van-e a mezőgazda- sági nagyüzemekben mellék­üzemági tevékenységre, vagy sem. Nos, a hetvenes évti­zed bebizonyította, hogy igenis szükség van rá, hiszen a jövedelem egyik forrása! Még inkább szükség lesz a 80-as évtizedben, főleg a mezőgazdasági termelést jól kiegészítő, a termelési szer­kezetbe jól beépíthető mel­léktevékenységre. Az MSZMP Központi Bizottságának 1978. március 15-i határozata alá­húzza, hogy „támogatni kell a mezőgazdasági vállalatok­nak, szövetkezeteknek nép- gazdasági szempontból is hasznos kiegészítő tevékeny­ségét. . Jó példa a járásban Heves megye termelőszö­vetkezetei az ország más' ré­szein tevékenykedő gazdasá­gokhoz hasonlóan a mező- gazdaság mellett főleg ipari, építőipari, élelmiszeripari, kereskedelmi és szolgáltató tevékenységgel foglalkoznak. Ezek társadalmi igényeket biztosítanak és a termelés­politikával összhangban fej­lődnek. A közös gazdaságok egy része a melléküzemágak árbevétele és nyeresége nél­kül nem tudná megvalósítani évről évre a bővített újra­termelést. A kiegészítő tevékenységek, üzemi szerepét jól érzékelte­ti, hogy a szövetkezetek ár­bevételének csaknem 35 szá­zalékát adják. Az idén év végéig ez várhatóan eléri majd a 37 százalékot. Mind­ez legmagasabb az egri, a legalacsonyabb pedig a fü­zesabonyi járás szövetkeze­teinek gazdálkodásában. Nyolc nagyüzemben: Isten­mezején, Mátraderecskén, Bátorban, Felsőtárkányban, Mátrabaltán, Tarnaleleszen, Nagyrédén és Tarnamérán a kiegészítő tevékenységből va­ló részesedés eléri a 60 szá­zalékot. Legnagyobb a nagy- rédei és a tarnamérai terme­lőszövetkezetben, ahol 130— 150 milliós bevételt jelent évente. Az ország szövetkezeteiben 1978-ban 130 ezren végeztek munkát a melléküzemágak­ban. Heves megyében a szö­vetkezetek összlétszámúnak 16—18 százaléka folytat ilyen irányú tevékenységet. Ezek nagy része betanított,- vagy pedig segédmunkás. Nagyobb szerepet kap az élelmiszeripar A kiegészítő üzemágak fejlesztését indokolja, hogy Heves megyében a kedvezőt­len termőhelyi adottságok között gazdálkodó nagyüze­mek előrehaladását hosszabb távon is ezek ésszerű hasz­nosítása biztosítja! Jó példa erre az egri járás néhány gazdasága, ahol a pénzügyi biztonságot éppen a mkllék- üzemági tevékenységből szár­mazó árbevétel, illetve nye­reség adta. Amint a Heves megyei TESZÖV elnöksége javasolja, a következő években a mel­léküzemágak elhelyezésére, illetve összetételének meg­változtatására lesz szükség. A VI. ötéves terv gazdaság­politikai célkitűzéseinek meg­felelően csökkentik az épí­tőipari, illetve kereskedelmi szolgáltató tevékenységet, és helyettük inkább az ipari, illetve élelmiszeripari fej­lesztéseket végzik. Különösen ez utóbbi fontos, mivel jól kapcsolódik a mezőgazdasági termeléshez. Az élelmiszeripari ágazat bevétele a közös gazdaságok­ban jelenleg 312 millió fo­rint. A Heves megyei szö­vetkezeteknek azonban csu­pán 40 százaléka foglalkozik ezzel a fontos kiegészítő te­vékenységgel. A legjelentő­sebb ezek közül is 128 mil­liós évi árbevételével a nagy- rédei Szőlöskert Termelőszö­vetkezet, ahol eredményesen bontakozott ki a borászati valamint a zöldségek és gyü­mölcsök mélyhűtése. Más élelmiszeripari ágak, mint a húsipari, vagy a sü­tőipari tevékenység fokozása a helyi áruellátást, a válasz­tékot javíthatja! Heves me­gye történelmi borvidékein a, szőlősterület növelése maga után vonja a borászat fej­lesztését. Különösen a sző­lőfeldolgozás, a tárolóterek bővítése és a palackozás vár további fejlesztésre. Előnyben a fafeldolgozás Heves megyében 49 ter­melőszövetkezet foglalkozik egyéb ipari, tevékenységgel, amely évente 366 millió fo­rint bevételt jelent. Az épí­tőipari munkákhoz megyénk­ben bőségesen áll rendel­kezésre kő, kavics és homok is. Különösen a kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövet­kezetekben fontos helyet foglal el a fakitermelés és -feldolgozás, amelyből még korántsem használták ki a lehetőségeket. Ennek fejlesz­tése a hatodik ötéves terv­ben inkább előtérbe kerül, melyet különösen jól szolgál a pétervásári és a bodonyi termelőszövetkezet által meg­alakított faipari társulás. Megyénk termelőszövetke­zetei közül néhány foglalko­zik fém- és műanyagipari munkákkal, illetve elektro­mos szereléssel is. Ezek to­vábbfejlesztését főleg a fü­zesabonyi járás gazdaságai­ban szorgalmazzák. Jó kez­deményezés az átányi szö­vetkezetben folytatott seprű- készítés, valamint a néhány helyen létrehozott varrodák működtetése is. A mellék­üzemágak közül fontos he­lyet foglal el a szállítás is. miután ennek árbevétele évente 184 millió forint. Eb­ben élen jár az erdőtelki Szabadság Termelőszövetke­zet, melynek fenntartása a következő öt évben is meg­marad. A szövetkezetek a háztáji gazdaságokból szár­mazó termékeket rendszere­sen felvásárolják, ami éven­te 670 millió forintot jelent. A hatodik ötéves tervben ez várhatóan tovább növekszik majd! Csak a megyén belül A területi szövetség a jö­vőben nem támogatja a He­ves megyétől távol eső szö­vetkezeti melléküzemágak működését, csak azokat, amelyek a megyén belüliek és a jogszabályoknak megfe­lelően tevékenykednek. An­nak ellenére, hogy ebben az évben életbe lépett közgaz­dasági szabályozórendszer szigorította a melléküzem- ágak tevékenységét azzal, hogy nyereségük jelentősen csökkent, a jövőben is fenn­maradnak. A kiegészítő te­vékenység ésszerű fenntartá­sa és a lehetőségek megfelelő kihasználása ugyanis a 80-as években még inkább fontos termeléspolitikai célkitűzés lesz. Ezért a megváltozott köz- gazdasági környezethez kell, hogy igazítsák melléküzem- ági tevékenységüket a szö­vetkezetek úgy. hogy azok gazdaságosan működjenek és jövedelmezőséget biztosítsa­nak! Ennek megfelelően ke­rülnek előtérbe a faipari és az élelmiszeripari fejleszté­sek. Így várható, hogy foko­zatosan megvalósítják a nagyüzemek az MSZMP Központi Bizottságának 1978. március 15-i határozatát, amely a melléküzemágak ki­bontakozását irányozza elő. Meiltus/. Károly Egy „megszállott” újító Hol a megbecsülés, a siker? Nincs is talán hazánkban olyan üzem, vállalat. vagy gyár, ahol nap mint nap ne törné valaki a fejét egy új megoldáson, könnyebb és eredményesebb technológián, valamiféle egyszerűsíté­sen: közismert nevén újítá­son. Ám ezeknek nz életrevaló ötleteknek, találmányok­nak a sorsa sokszor bizony a homályba vész. Mondhat­nánk. körülbelül úgy, mint a diplomamunkák sora, me­lyek közül nem egy és nem kettő valamelyik egyetem könyvtárában vagy irattárá­ban porosodik. ★ Ha a hasonlat nem is a legpontosabb, azért az újí­tásokra a legtöbb esetben sokkal nagyobb szükség van a mindennapi munka során, mint egy disszertációra. S vajon így is becsülik meg? Kap-e támogatást az a lel­kes, ötletekkel teli dolgozó, aki szabad idejét. sokszor még pénzét is. föláldozva a közösségért, a jobb és haté­konyabb munkáért fárado­zik?' A gyakorlat bizony ennek az ellenkezőjét példázza gyakran, jóllehet mind a tár­sadalmi, erkölcsi, mind az anyagi elismerés ,,kéznél van”. jülBákor Boskó Jánossal ta­lálkoztam. nyugodt, kimért beszédéből, szakszerű előadá­sából. egy-egy műszaki prob­lémát érintően, vagy egy­szerűen csak megérzésből, de rögtön tudtam, hogy ő egy megszállott újító. Nem a pénzért, a megbecsülésért loholva töri a fejét mindig valami újon. Talán azért csupán, hogy megmutassa, mire képes. Ügymond a ku­rázsiért. ★ Magáról pem is szívesen beszel. Rögtön belekezd az épp legújabb elképzelésébe, ami — reméljük nem kiabál­juk el — a szabadalmazta­tás előtt áll. Műszak után vagyunk, az aerosolüzem már csöndes. A gépek leálltak. — Csak sikerüljön a jövő héten a próbagyártás — mondja a fiatalember. — Arról van szó. hogy aerosol- palackokat sehol a világon nem csinálnak olyan — mechanikus — eljárással, amint azt kiterveltem. így még tnrmamintákat is ké­szíthetünk a palackokra. Boskó János esztergályos­ként kezdte. Itt a Fémmű­vek siroki avarában szaba­dult fel. Már az édesapja is liszkói munkás volt. s a fiú sarát bevallása szerint, tőle örökölte az újító hajlamot. a problémaérzékenységet — a műszaki vért. Több mint tizenöt éve dolgozik az üzem­ben, s most művezető. — A brigádmunkában a Dolgozz Hibátlanul akció ke­retében mintegy harminc ki- sebb-nagyobb javaslatot, újítást nyújtottunk be kö­zösen. Ha van vajami ötle­tem. nem rejtem véka alá. Még munkatársaimnak is .,adok” belőle. Sok barátom is segít aztán, ha új elkép­zelést kell megvalósítani. Szerszámokat készítenek, esztergálnak. köszörülnek, mikor mi szükséges. De hót tőlük sem kívánhatom meg. hogy fusizzanak, vagy mun­kaidőn kívül az én hobbim­nak éljenek. így hát, mint ez a szabadalmam is: sokba kerül egy-egy elképzelés. Egv.- üveg bor ennek, csoko­ládé az asszonynak, elintéz­ni valamit a másiknak. Az újítások soha. semmit nem is kamatoztak. ★ Az a tapasztalat, s ez így is van a Fémművekben is. kár volna tagadni, hogy az emberek általában idegen­kednek az újtól. Legalábbis legelőször. Jobb a megszo­kott gépen, a begyakorlott mozdulatokkal dolgozni, mint megtanulni egv újabb fogóst, vagy elméletet. Az újonnan Szüret Villányban Az ország egyik leghíresebb borvidékén, Villányban is szüretelnek. Képünk a Viliány- kövesdi műemlék pincesoron készült. (MTI. fotó — Bisztray Károly felv. — KS) Ecsédiek az építők között Dolgozik a Zsana—2-es Bizonyára emlékeznek még az olvasók a zsanai gázkitö­résre, a heteken át tartó megfeszített küzdelemre, ahogyan a 200 atmoszféra nyomással kitört őrjöngő ku­tat megfékezték. A Köolaj- feltáró Vállalat dolgozói azó­ta rendet teremtettek a ki­törés helyén, zár került a hírhedt kettes kútra, szabá­lyozták, termelésre alkal­massá tették. Lefojtva, a nyomást felére csökkentve már a vezetékbe lehet en­gedni az értékes energiahor­dozót. Vállalkozó, gyors munkára A zsanai gázmezőn több kutat is üzembe lehet állíta­ni, s tudva azt, milyen nagy szükség van ma a hazai olaj­ra. gázra, lehetőleg minél gyorsabban kell a munkát el­végezni. Az olajkutatók ere­detileg december közepére tudták csak vállalni a Zsa- na—2-es befogását a terme­lésbe, ám az igény az volt, hogy lehetőleg már a fűtési szezon kezdetén dolgozzék ez a kút. Ekkor jelentkezett a Mátraalji Szénbányák Ec^é- di Külfejtéses Üzeme. A cső­fektető üzemrész, amely az egész országban dolgozik a nehézipar nagyberuházása­in. nem sokkal előbb éppen kezdő munkások azonban ha­marabb megszokják az újat is. Meg aztán ott egy másik dolog is: a féltékenység, az irigység. Mert ami nem si­kerül az egyiknek, miért is sikerülne a másiknak? A legenda is hamar megszület­het: hogy ez vagy az az újí­tó ki tudja hánv százezret vett föl a cégtől. Pedig nem így van. Az igazáért valóban meg kell harcolnia egy újítónak. ★ Egy fájó pontja a műve­zetőnek is akad. Nem volt éppen akkor bent. amikor az egyik lakatos beadta DH- javaslatba az ő újítását. Fel- lebezett. De már hiába. Ilven is előfordul, persze nem ez a gyakorlat, hiszen manapság, amikor annyit be­szélünk anyag- és energia- takarékosságfól. import- megtakarításról. gazdasá­gos és ésszerű üzemeltetés­ről. akkor valóban sokkal több figyelmet érdemelnének meg az ötletteli újítók. Hi­szen ők nem elsősorban ma­gukért. az újítási pénzért hozakodnak elő terveikkel, hanem magáért a gyárért. így van ez a Fémművek­ben is. Boskó János csak egv a több száz újító közül, aki nap mint nap töri a fejét ésszerűbb megoldásokon, műszaki problémákon. És a gazdaságosság, a si­ker mindenképpen őket iga­zolja ... Józsa Péter Zsana körzetében dolgozott.- s vállalkozott erre a gyors munkára is. Június 23-án kezdték el a vezeték építését 15 kilomé­teres szakaszon a zsanai ku­tak és a szanki gázüzem kö­zött. Három cső egymás mel­lett széles árokban. így el­mondva sokkal egyszerűbb­nek hangzik, mint amilyen valójában volt ez a munka. A lényeg: november 15-re vállalták, s október végén már termelt a Zsana—2 is, folyamatosan áramlik a gáz a szanki üzembe. Nem ez volt a legnehezebb A csővezeték-építőket nem könnyű együtt találni, hi­szen vagy az ország távoli vidékein dolgoznak, vagy dekádsztinetben, a pihenő­napokon az otthoni munká­jukkal vannak elfoglalva. — A következő munkasza­kaszban már egy újabb, az üzem történetében a legna­gyobb munkánkat kezdjük el — fogadott Menczel Sándor, az ecsédi üzem vezetője. — Négyszáz milliméteres gáz­vezetéket építünk Kisúj­szállás és Leninváros között Kenderes határában. 1982 szeptemberéig tart ez a munka, 350 milliós beruhá­zás. A zsanai csővezetékhez , már csak néhányan mennek vissza tereprendezésre a be­fejező tennivalók elvégzésére. A zsanai 15 kilométer nem is tűnik az új mellett olyan nagy feladatnak, ám az ilyen nagynyomású berendezése­ket fölszerelni egyáltalán nem veszélytelen feladat. Ha­sonló munkán éppen a cső­fektetők fő-építésvezetője szenvedett halálos balesetet egy próbaüzemnél. Erre is bizonyára emlékeznek még az újságolvasók. Az új fő­építésvezető Vágó István. aki egyébként három évtize­des törzsgárda-tagságáért éppen a napokban az Ecsé- den rendezett ünnepségen kapta meg a vállalat emb­lémájával díszített aranygyű­rűt. Bódi János termelési fő­mérnök. a csőfektetők mű­szaki irányítója, sokat járt Zsanán az utóbbi hónapok­ban. — Talán nehezen hihető, de én annak a bizonyos gáz­kitörésnek csak a közelébe jutottam el. annyi gondunk volt a csatlakozó berende­zésekkel. A három cső amit nekünk a kúthoz 'Tellett köt­ni. különböző átmérőjű Ez jelentett valamelyest bonyo­lultabb műszaki feladatot, meg a szokatlanul széles árok, amit ehhez ki kellett ásnunk. No és a határidő. Ilyen gyorsan még nem dol­goztunk: úgy szerveztük a munkát hogv a dekádszüne- tekben harminctagú csoport az ecsédi központból vo­nult ki. s a hegesztést fölya- matosan tudtuk végezni. Csúcson a hegesztők Akik ilyen építkezéseken dol­goznak, gyakran vannak tá­vol a családjuktól; s bizony pénzzel sem lehet ma már megváltani a nehéz munka- körülményeket. Az élet kényszere is, hogy azok, vál­lalkoznak e vádormunkára, szinte mindannyian univer­zális szakemberek, leszámít­va persze az itt is nélkülöz­hetetlen segédmunkaerőt. A gépkocsivezetők például mindenféle erőgépre, jár­műre szóló jogosítvánnyal rendelkeznek, s külön vizs­gájuk van a darukezelőknek is az erőgépek vezetéséhez. A csúcson talán mégis a he­gesztők vannak: minősíté­seikkel az országban is az élmezőnyhöz tartoznak. Né­melyik hegesztő például mar­kológépet, rakodógépet is tud vezetni, kiszolgálja magát. S most néhány bűvös jel: EC—2B. COC—2B. Ezek a minősítés különböző fokoza­tai, a laikusnak ebből csak annyi a lényeg, hogy a he­gesztők munkáját radiográf~ fal ellenőrzik, mindenki ga­ranciát vállal a sajátjáért. Egyébként bármilyen minő­sítéshez legalább két év gya­korlat szükséges, s az ecsé­diek mindannyian minősí­tett hegesztők. Nézzünk néhányat közülük. Szabó Béla személyzeti ve­zető, aki a továbbképzé­sekért is felelős, a minőségi prémiumot jelentő verseny­ről tájékoztatott: ha a he­gesztések tíz százalékán va­lami hibát talál a röntgen, az már kizáró ok minden­féle versenyből, sőt öt szá­zalék fölött már büntető levonásokkal kell számolni, A prémium akkor jön, ha a hibás munka az egy száza­lékot sem éri el! Bénus Ferenc hegesztő ne­ve mellett ez áll: 0,17. Pon­tosan 6430 centiméternyi ál­tala készített hegesztést vizs­gáltak meg, s összesen 11 centiméterben találtak hibát. Vagy a gyöngyösi Tornai János, aki nemrég szerelt le a katonaságtól, s vállalta ezt a szolgálatot: 79 vizsgált var­rat 79 tökéletes munka! Nul­la hibaszázalék. A fiatal he­gesztő albérletben lakik, már épül az új lakása Gyöngyö­sön. Ahhoz is kell az itteni, jó munka után járó magas kereset. ~ic Ők voltak azok akik tár­saikkal a zsanai kút gyors munkába állításán dolgoztak Csaknem egy hónappal rövi­dítették le a vállalt határidőt, s a munka, amit végeztek, nem szorult hiánypótlásra. Ezekben a napokban már az ország más részébe utaz­tak. Nem könnyű a munká­juk. az életük. A brigád zö­me. a szakemberek túlnyo­mó többsége mégis így, az örökös utazással, vándormun­kával érte el a törzsgárda- kort. Ilckcli Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents