Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1980-11-05 / 260. szám

Mexikói betett Budapesten A Mexikói Modern Állami Kaiéit a budapesti Operettszínházban megkezdte magyarorszá­gi vendégszereplését. Művészeti vezető: Guilier Mina. (MTI Fotó — Ben kő Imre felvétele — KS) A Pillangókisasszonyról és a színházról A Pillangókisasszonyt, Puc­cini operáját mutatta be hétfőn este telt ház előtt a debreceni Csokonai Színház az egri Gárdonyi Géza Szín­házban. Ezt a tényt önmagá­ért érdemes feljegyezni, hi­szen Egerben a zenei ese­ményeket, hangversenye­ket, kamarazeneesteket is komoly érdeklődés fogadja, az esztrádműsorokat pedig néha rajongó túlzásokkal is várja a fiatalság. Az egri— miskolci társulat operetteket játszik, az utóbbi években azokat is vitatható értékű énekesi gárdával. Operát a közönség csak akkor hallhat az egri színpadon, ha idehoz, zák a művészek akár innen, akár onnan a más színpadra tervezett, de azért itt is jól megférő előadást. Mint most az operatársulat. Nem először lép az egri hallgatóság elé a Csokonai Színház, ahol a Debreceni MÁV Filharmonikus Zene­kar jelenti a zenei bázist, amelyre az operai produkci­ók felépülhetnek. A telt ház most is szavazatszerűen amellett bizonyít, hogy eze­ket a vendégjátékokat érde­mes szaporítani. Eddig ugyanis az történt, hogy a szezon elején és végén jöt­tek „tájolni” a debreceni operisták. Talán azért, mert egy-egy ilyen tájolást beter­veztek. vagy mert ennyiszer hívták őket. A város művészeti gond­jainak gazdái jól tudják, hogy az egriek színházi igé­nye koránt sincs kielégítve azzal a nyolc bemutatóval, amit a Gárdonyi Géza Szín­ház kínál közönségének. Az igény már évek óta több. A A távoktatás továbbfej­lesztését tervezi az Országos Pedagógiai Intézet felnőtt­nevelési osztálya, amely a Művelődési Minisztérium ok. tatási szerveivel együtt ta­nulmányozza a középiskolai távoktatás új formájának al. kalmazási lehetőségeit. El­képzelésük : az ország több részében távoktatási közpon­tot, azok körzetében pedi" konzultációs központokat szerveznek. A rendszerben részt vesznek a művelődési házak, otthonok, könyvtárak és más intézmények, a Ma­gyar Rádió és a Televízió is. A távoktatási központok ma­guk a középiskolák, ezek OMmkM X9S0, november 5-, szerda szervezés bizonyos jelei is azt mutatják, hogy a buszos pesti színházlátogatások kez­denek divatba jönni. De nem kell nagy számítgatás ahhoz, hogy kimondjuk: ésszerűbb és könnyebb idehozni jó színházi produkciókat, akár énekes színpadot is a közön­ség kedvéért. Kellenek-e az igazán nagy nevek ahhoz, hogy a néző beüljön a nézőtérre? Nem feltétlen! Igaz, műveltség és fegyelmezettség kérdése is, mennyire érvényesül egyfaj­ta sznobság, a nagy nevek iránti .vonzalom. A ^Pillangó- kisasszony mostani egri elő­adása tanulságtételnek is fel­fogható. Nem volt hibátlan az előadás, a férfihősök nem mindig álltak azon az érzel­mi szinten, ahogyan a darab szerint is elvárhattuk volna. De az apró szeplőkért bősé­gesen kárpótolt a Hegyes Gabriella által énekelt és alakított Cso-cso-szán. Jelen­ségnek is feltétlenül rokon- szenvet keltő. Úgy van a színpadon, hogy az ének és a játék kettős kalitkájában- fogságában könnyedén mo­zog. az érzelmeket nemcsak külsőségek ilyen-olyan hang- súlyozásával közvetíti, hisz is abban, hogy ennek az átélt érzelemnek hatnia kell. Eles árnyékaként tűnt fel ennek a Cso-cso-szánnak a Szuzu- kit éneklő-alakító Tibay Kriszta Liszt-díjas. Kettősük méltán aratott sikert. Pin- kertont Karnausz Tibor, a konzult Virágos Mihály Liszt-díjas énekelte. A kar­mester feladatát Tarnay György látta el. Az. egri színházban a más méretek­hez. honosodott zenekar nem mindig vette figyelembe a irányítják levelező diákjaik tanulását. Feladatokat adnak a tanulóknak, s ezek teljesí­tését ellenőrzik. A megoldott feladatokat a tanulók vissza­küldik a központba — a kö­zépiskolába —, ahol elbírál­ják: a tanuló elsajátította-e a tananyag kijelölt fejezete­it, továbbléphet-e vagy is­mételnie. gyakorolnia kell a régi leckéket. A tanulók rendszeresen — hetenként többször — fölkeresik a la­kóhelyükön vagy annak kö­zelében lévő konzultációs központot — iskolát, vagy művelődési intézményt, ahol olvashatnak, meghallgathat­ják a rádió, a televízió ne­kik szóló műsorait, s ahol oedagógusok. népművelők se­gítik a tananvae megértését, elsajátítását. Ily módon a levelezők állandó kapcsolat­ban lehetnek tanáraikkal. kamarajelleget, s ezért né­hány részletnél az énekesek „megküzdöttek a hallgató­ságért”. Az operát Kertész Gyula érdem« művész ren­dezte. Élményt kapott az egri közönség — mennyi fia­tal volt a nézőtéren! — és kóstolt azokból az érzelmek­ből, amelyek már fényévnyi távolságra látszanak tőlünk tündökölni. Sűrítsük ezeket a zenés, operista és más színházi ven­dégjátékokat Egerben! A szellemi és művészi mozgás, a művészeknek és a közön- séftp^kr-ég csak hasznára le­het! Farkas András XXXIV. A maga kérdései felölelték Bertram egész eddigi és mos­tani működését. Maga túlsá­gosan is kíváncsi volt, Lilian! Magát nem is Bertram agya érdekelte, hanem az MGB egész működése, felépítése, szervezete, sejtjei, eszközei, katonái! — Dottore! ön túlságosan messzire merészkedik. De én megbízom magában __ Ve­g ye át a hatalmat! — Nem lehet, Lilian, saj­nos nem lehet. Én egy egy­szerű orvos vagyok, még akkor is. ha egy ügynökség­ben dolgozom csak. Itt is emberek vannak, és itt is vannak orvosi problémák. És ezek a pompás műsze­rek! Engem a hírszerzés nem érdekel. — Nos. akkor ébressze föl a főnököt, Dottore. — Hadd aludjon reggelig. Egyébként, a viszontlátásra... engem nem lát többé. A felmondásom ott van Bert­ram ágya mellett. — A felmondásban hivat­kozik valamire? Mondjuk énrám? — Nem, Lilian. nem. Mondtam már, hogy én nem vagyok hírszerző. Nem vá­gyom efféle érdemekre. GYÁRFÁS MIKLÓS hang­játékában — „Isten ve­letek, indiánok — a Toldy Gimnázium 35 éve érettségizett diákjait vonul­tatta fel a sikeres író hegyen épült villájának kertjében. Az idill tökéletes: vasárnap délelőtt, nyaraló, a kert vé­gében úszómedence, madár­csicsergés. feleségek otthon főzik az ebédet, A találkozó­ra csak négyen jöttek el. A többiek meghaltak, külföldön tartózkodnak, van, akit egy délelőtti hangverseny köt le, van, akit a börtön, vagy az elvonókúra. Az iskola, az együtt töltött nyolc év, az órák fojtott izgalma, apró csínytevések örök kötelékek, de nem kevésbé azok az emlékek, amelyek liánként fonnak körül életeket és em­beri civódások, akaratlan sértések ellenére is megőriz­nek közösségeket, A hangjáték és az író ter­vezett utolsó regénye játék a múlttal és emberi sorsokkal. Mert mi is történt az elmúlt 35 évben? Deák Pistát 1944 decemberében mint katona­szökevényt elfogták a nyila­sok és kivégezték. Kertész Bálint — Kék Hegyek Lova­sa — 1944. októberében meg­szökött az óbudai téglagyár­ból és Vietórisz Pali — Ezer­szem — egy elhagyott pad­lásrészen elbújtatta, hónapo­kon át hordta neki az élel­met. Apja, dr. Kertész Sán­dor 1955 nyarán öngyilkos lett, pedig senki sem kérte tőle számon ítéleteit. A harminc-ötven éves érett­ségi találkozók, a jelen és a múlt találkozása mindig rejt magában drámákat, még ak­kor is, ha az emlékezés meg­szelídíti az érdes éveket. Magyarázatok tesznek vilá­gossá látszólag immorális tetteket, Vietórisz 1973 nya­rán Balatonfüreden elcsábí­totta Czobor feleségét, s ez­zel nagy veszedelemtől men­tette meg osztálytársát. Mert mi lett volna, ha a csinos fiatalasszonyt az iraki kábí­tószercsempész ágyában ta­lálja meg a rendőrség? A tizennyolc fiatalember — VIII/a — sem vonhatja ki magát a társadalom és a történelem törvényszerűségei alól, mégis nem ez volt az író célja, hanem egy pillan­tást vetni erre a nemzedék­ié. amelyet a háború, a fel - szabadulás évei, sikerek, ku­— Hát. köszönök mindent, Dottore. Váljunk el béké­ben. Nagyon tisztelem ma­gát, mint orvos. Végül is, ha úgy vesszük, megmentette az életemet. — Arra a lövésre gondol? — Igen. — Nos vegye úgy, hogy megmentettem másodszorra is. Csend. Lilian és a Dottore feszülten nézik egymást. — Igaza van, Dottore. Megmentette az életemet, másodszorra is. — Viszontlátásra, Lilian. — Viszontlátásra. A Dottore távozik. Lilian odalép egy mosdó­kagylóhoz, gyorsan, férfia­sán derékig lemosakszik. Prüszköl a hideg víztől, ha­ja türülközés közben vörö­sen. hosszan lobog a tükör előtt. A tükörben látjuk az arcát. Nagyon fáradt. Bőre beszürkült. a szeme alja táskás, ráncosodik. De a szembogara él. Ragyog, mint az eleven tűz. Lilian felöltözik, belép Bertram szobájába, a Dot­tore búcsúlevelét, felmondá­sát böngészi egy aprócska lámpa fényénél. Bertram al­vó arca rezzenetlen a gyön­ge fényben. Megkönnyebbül, s lassan visszaszépül. darcok (ártották össze. Ezek a fiatalok, akik már értő tu­dattal lépték át 1945-öt, nem voltak hősök, se diákkoruk­ban. sem később, s hogy va­lami tartalmat adjanak éle­tüknek, indiánost játszottak. A költői nevek mögött — Hajnali Sas, Piros Nap Ár­nyéka, Kék Hegyek Lovasa — nincs tartalom, emberi el­hivatottság. Világosan látja ezt a nyomozó, amikor a já­ték befejezésében mérlegre teszi az író sikereit, életmű­vét. Agárdi Zoltán nem nagy író, de pártfogoltja társadalmi rendszerünknek, akinek hűsé­gére mindenkor lehet számíta­ni. Nemcsak villát, kertet, úszómedencét, de műveit is a rendszertől kapta. Nem való. színű, hogy eljön majd egy korszak, amikor őt és műveit gödörbe szórják az utódok. Az ítélet mégis súlyos: „Nek­tek már nincs helyetek eb­ben a világban. Elavult a hűségetek, a képmutatástok, az ellenzékiségtek is. Mások következnek. Nekik már nincs szükségük álomlovak­ra, kihűlt ifjúságra, indián csatakiáltásra, ök maguk a kiáltás, amelyet még az élet örök igazságaival sem tud túlharsogni a kudarcok nem. zedéke.” Az egyébként derűs játék záró mondatai után úgy tű­nik, hogy Agárdi Zoltán so­ha nem fogja megírni élete főművét, mert magára hagy­ta osztálya, a VIII/a, és ma­gára hagyta az idő. Kitűnő színészek — Gábor Miklós, Garas Dezső, Gera Zoltán, Tnmanek Nándor — játéka tette emlékezetessé a színházi bemutatót. A SZERPENTINEN felfelé haladva a csúcsok felé új és új szépségek bomlanak ki az ember előtt, nem kevéssé az ismeretterjesztő szerkesztőség óráin, amikor tudósok, kuta­tók szólhatnak ismeretlen életünk olykor derűs külö­nösségeiről, pszichoanaliti­kus fodrászokról, az állatok érzékenységétől,' a Nóbel-díj odaítélésnek kialakult rend­Otthagyja az alvó Bert- ramot, kilép az ajtón. 04. , * József és Mária összebújva ülnek egy bevetőn. Csóko- lóznak. József Mária blúza mögé próbál nyúlni, de Má­ria nem engedi. — Nem szabad? Még mindig nem szabad? — kér­dezi József. — Nem, édesem. Nem sza­bad. Nagyon fontos dolgot kell megbeszélnünk. — Tudom — mondja Jó­zsef kissé türelmetlenül. Ke­véske haja össze van bor­zolva, eléggé szerencsétlen képet vág. — Meg kell be­szélnünk, hogy mikor me­gyünk a mamához, hogy te mikor költözöl a mamához, hogy ez a Foxman milyen remek ember, meg a delfin­jei ... unom már. Érts meg, én is csak férfi volnék ... Nem bánhatsz velem így! Nagyon szeretlek, és le aka­rok veled végre feküdni! Ezen nincs mit megbeszél­ni ! — Ne légy ingerült, édes Józsefem. Minden úgy lesz, ahogy akarod, csak egy ki­csit figyelj rám. Nagyon fontos, hogy most megértsük egymást. — Én megértelek téged, csak te nem értesz meg en­gem! — Ne veszekedjünk, édes Józsefem! Semmi értelme... — Nem veszekszem, csak mondom a magamét. És abban pedig igazam van! Teljesen igazam van! Egy férfival sem lehetne ezt csinálni! — Dehogynem, édes Jó­zsefem ..., de most nem er­ről van szó. Tudsz egy ki­csit rám is figyelni? — Tudok. — Látod, ilyenkor úgy szeretlek! Amikor ilyen jó fiú vagy ... — Nem vagyok jó fiú! — De az vagy ... Látom a szemeden ... Te jó vagy ... — Mondd már, hogy mit akarsz. 1, jéről, a magyar és svéd fia* talok szorongásairól, a ma­gánhangzók gyakoriságáról, a Nasca-vonalak titkáról. Az utóbbiról. Ez a 300—400 négyzetkilométert behálózó vonalrendszer Danikén sze­rint egy évezredekkel koráb­bi repülőtér kifutópályája, 4 ahová ismeretlen bolygók űrutasai érkeztek nyomot hagyva maguk után, mint síelők a frissen hullott ha­von. A 4000 méter magasan fekvő plató azonbah nem más, mint a Titicaca-tó kör­nyékének tizenhatszorosan kicsinyített mása, afféle gya­korlótér, melynek vonalai a környező hegycsúcsokon épült erődök irányába mu­tattak. Itt gyakorolták be azokat az érintkezési formá­kat, amelyekkel az erődök őrségei hírt adhattak egy­másnak. Ennek az ősi hír- szolgálatnak nyomait fedezte fel az itt járt magyar kuta­tócsoport. Elméletük és ta­pasztalataik helyességét iga­zolták a limai térképészek is. Azért lett volna érdemes Danikén rögeszméire utalni, mert műveit az egész vilá­gon ismerik, s dokumentu­mai igazolni látszanak azt a feltételezést, hogy évezredek­kel ezelőtt egy fejlettebb kul­túrával rendelkező égitest fiai már jártak a földön. Tény és tanács is volt, ha egy fodrásznak több ideje jut (25 perc) vendégei pana­szainak meghallgatására, - mint egy orvosnak (5 perc), valóban érdemes lenne, ha a szakma fortélyainak megis­merése mellett pszichológiai képzésben is részesülnének. Mintha azonban most túl­súlyban szerepeltek volna természettudományos kérdé­sek, pedig ha az ember visz- szaidézi a magánhangzóku­tatás eredményeit, épp ebben az öt percben nyílt volna le­hetőség egy-egy Ady- vagy Balassi-vers, a XVI. és XX. század két jellegzetes líriku­sának bemutatására. Színei­ben, hangulatában is gazda­gabbá vált volna az ismeret­terjesztő óra. — Nagyon nehéz, átko­zottul nehéz. Röviden: se­gíts nekem ellopni a Fekete Gént. Segíts nekem eltűnni valahová, afiol nyugodtan megszülhetem. Segíts nekem abban, hogy a Fekete Gén a mi kettőnk gyereke lehes­sen! — De miért? — Mert a Fekete Gént csak én szülhetem meg! Senki más! A Fekete Gén az enyém! Más még a kö­zelébe se juthat! — Hát persze, hogy nem.' A professzorod megtiltotta. — De nekem adott egy kulcsot! Tessék, nézd meg! Ez a kulcs az! Ha a Fekete Gént én nem lopom el, so­hasem lesz élő, eleven gyer­mek belőle! Értsd meg, édes Józsefem, most az egy­szer érts meg! Enyém a Fekete Gén, csak az enyém! — Értem. De Foxman azt is mondta, hogy ez a gye­rek ... — Gyereket mondtál, édes Józsefem? A gyerékünk ... mondd így, a gyerekünk .. . így sokkal szebben hangzik! — Na, szóval, mi legyen a kölyökkel? — Édes Józsefem! Milyen jó vagy! És csak az enyém... — Meg a kölyöké... is­merem én az életet. Szóval, t mi a teendő? De ne bőgj, mert azt nem bírom elvi­selni. És okod sincs rá ... — Azért bőgök, mert na­gyon szeretlek. — Mária sí­rása elcsitul, már csak ki­csit hüppög. — Azonnal el kell lopnunk a narancssárga kapszulát, még ma reggel. Délelőtt, ha ügyes vagy, már repülőgépen ülhetünk. Szállhatunk fenn. a magas­ban. Ha segítesz nekem, édes Józsefem. Jegyet kell szerezned ... — De hová? — Nem tudom. Minél messzebb ... annál nehezeb­ben találnak ránk. (Folytatjuk) Művelődési intézmények közreműködésével A távoktatás új formája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents