Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-05 / 260. szám
A Csepel Autógyár Egri Gyárában nagy érdeklődéssel olvastuk a Népújság cikksorozatát, keresve benne: mi az országos tapasztalat, mennyiben egyezik azzal a mi tapasztalatunk? Bár ez nem vigasztal bennünket, de egyezik. Az elmúlt 10 évben három nagyvállalathoz tartoztunk. így belső mechanizmusát a legközvetlenebbül ismertük meg — mi . voltunk az irányítottak. Így tapasztalatunk birtokában mondhatjuk, hogy a helyzet ellentmondásait jól jellemzik a cikksorozatból megismert példák, és mindegyik közös jellemzője: akadályozza a hatékonyság növekedését, tehat a népgazdaság és a vállalat alapvető céljai ellen hat. A vállalati belső mechanizmus hibái nálunk is számos ellentmondás forrása. Különösen 1979-től egyre feszítőbb, hogy a gyári átlagbér (nem bérszínvonal!?) évi fejlesztése, az év végi nyereségrészesedés, vágy a gyár fejlődése közvetlenül nem függ a gyár teljesítményétől. Közvetve persze függ a vállalati nyereségen és a belső mechanizmuson keresztül. Ugyancsak gond. hogy gyárunk három felső vezetőjének és valamennyi osztály- és üzemvezetőjének prémiuma jelenleg is a vállalat nyereségétől függ (nem a gyári nyereségtől!?) annak ellenére, hogy a gyár mindössze lü százalékban képes a nagyvállalati nyereséget befolyásolni. Ugye furcsának tartanák a vállalatok vezetőt, ha az ö prémiumuk az iparág eredményétől. vagy netán a nemzeti jövedelem növekedésétől függne, és természetesnek tartják, hogy a vállalati nyereséghez van kapcsolva. Pedig egy iparágnak közel ugyanúgy része a vállalat. mint a vállalatnak a gyárai. A népgazdasági szabályozórendszer ugyanakkor a vállalat számára biztosítja (a nyereségből képezhető „R”- és „F”-alapon keresztül), hogy a személyi jövedelmek növelésére és a vállalat fejlesztésére akkor nagyobb a lehetősége, ha a vállalat jobb teljesítményt nyújt, azaz hatékonyabb a gazdálkodása. Ez is valóban azt mutatja, ahogy a cikksorozatban megállapítják, hogy a gazdaságirányítás korszerűsítése a gyárakba, gyáregységekbe ,,nem kapott belépőcédulát". Ez még akkor is igaz, ha a ,.vidéki” gyárakba azért több döntési jogot már letelepítettek, mert a munka „letelepült” és azok nélkül a munkát nem lehetett volna irányítani és elvégezni. Ilyen jogok az igazgatás, a munkasellátás, a munkaerő-gazdálkodás, a a személyzeti, az anyagi- műszaki- ellátás területeire tartozó egyes alapvető döntési jogok. A gyáregységek vezetői (így mi is) megismertek és folyamatosan figyelemmel kísérték a gazdasági szabályozás rendszerét, fejlődését és szükségszerűségét meg akarták érteni. (Ösztönözték erre őket helyesen a területi párt- és társadalmi szervek is.) Ez alapján többségében felismerték helyzetük ellentmondásosságát is és harcoltak azok megszüntetése ellen, de nem sok eredménynyel. Joggal fel lehet ezek után tenni a kérdést, mi az oka, miért nem történt előrelépés? (Ezt mi is sokszor feltettük.) Nem lenne tudományosan megalapozva? — lehelne kérdezni. Nem így van. bőséges szakirodalom tárja fel a helyes utat. és bizonyítja a jelenlegi helyzet helytelenségét. Az 1972-ben kiadott ..Kohó- és Gépipar Gazdaságtana” II. kötet VIII. fejezet például a 'következőket írja: „Az egyes funkciók elhatárolásánál — az alapvelő vállalati adottságokból kiindulva — helyes az új körülmények között olyan elv érvényesítése, hogy — csak az olyan gazdasági funkció legyen, mely a vállalat egészének jövőjét, fejlesztését, vagy a vállalat egységeinek kooperációját és hatékony működését döntő módon befolyásolja (stratégiai funkció): — decentralizált legyen általában minden olyan gazdasági funkció, amely az operatív tevékenység ellátását tartalmazza (taktikai funkció).” Ez önmagában is világos, de a fejezet további részében érveléssel is alá van támasztva. Vagy talán nem volt előírva? — kérdezhetné valaki. Korábban minisztériumi ajánlások hívták fel a vállalatok figyelmét a helyes belső mechanizmus kialakítására, de az 1977. évi VT. törvény az állami vállalatokról már előírja a III. fejezet 13. § (2.) bekezdésében: „A vállalat igazgatója — azoknál a vállalatoknál, amelyeknek elkülönült szervezeti egységei vannak (gyár, gyáregység. mezőgazdasági nagyüzem kerülete, stb.) — a szervezeti és működési szabályzatban, továbbá a kollektív szerződésben köteles ^gondoskodni e szervezeti egységek külön elszámolási és ösztönzési' rendszerének megállapításáról is. E rendszernek kell biztosítania a szervezeti egységek gazdálkodási önállóságát és felelősségét, valamint érdekeltségét gazdálkodási és fejlesztési tevékenységük ered- ménvessegében.” • Ez már nem szakiroda- lom, nem ajánlás, hanem minden állampolgárra kötelező törvény. Ezek után aligha lehet más okot, magyarázatot találni a megvalósítás elmaradására, mint a cikksorozatban: a továbbfejlesztett népgazdasági szabályozórendszer már valóban magasabb követelményeket támaszt a vállalatokkal szemben, a gazdálkodásuk hatékonyságának növelése to vá bbfej lődés ük ku 1 - csává válik. így a vállalati belső irányítás mechanizmusának korszerűsítése szükségszerű belső követelménnyé válik. A népgazdasági új gazdaságirányítási rendszer megalkotói és bevezetői a 60-as évek második felében már felismerték, hogy a népgazdaság fejlődése a vállalatok önállóságának fokozásával meggyorsítható. Az elmúlt 12 évben elért fejlődés bizonyította ennek igazságát, azt. hogy a nagyobb önállóság réven kibontakozott alkotókészség, kockázat- és felelősségvállalás a hatékonyság lendítői- vé váltak, ugyanakkor a korábbinál jobb feltételeket biztosítottak az üzemi demokrácia kibontakoztatásához. amelv e hatást ismét tovább erősítette. Mindezt tovább lehet és tovább kell vinni a gyárakig, azokon belülre is. Népgazdasági céljaink elérése érdekében afckor lehet jól mozgósítani A borsodi bányák előnye: negyvenezer tonna szén minden erőnket, ha a vállalati belső irányítás a gyáregységek kollektíváját közvetlenebbül teszi érdekeltté — azaz megteremti ennek ösztönzési rendszerét. a vállalati belső szabályozó rendszert. Feltehető még mindig egy kérdés: meg lehet-e ezt csinálni ? Minden bizonnyal meg. Ha a vállalatok tudják bírálni a népgazdasági szabályozórendszert, akkor bizonyosan képesek saját belső szabályozórendszert . is alkotni és eredményesen működtetni. A mi meggyőződésünk szerint a vállalati belső tisztánlátás es valódi rend (nem a túlzott központi irányítás által elképzelt „rend”) megteremtése a célhoz vezető út. A vállalatok szervezettségének színvonalát szükséges tovább növelni a munkafolyamatok területen és az információs folyamatok területén egyaránt. Valami elindult 1979. évtől — tapasztalható néhány jelből ‘ a Csepel Autógyárban is. A gyárak — helyesen — a vezérigazgatóhoz tartoznak. nem valamelyik szakigazgatóhoz és így nincsenek . annyira a funkcionális szervek túlburjánzásának'” kiszolgáltatva. A vállalatnál az R—4U-es számítógép belépése kapcsán felgyorsult a szervezésfejlesztés. A VI. ötéves terv koncepcióját a gyárak vezetőivel megvitatták a vállalat vezetői, sőt az 1981-es tervet már tervtárgyaláson véglegesítettük. Bizonyosak lehetünk abban. hogy ezek meghozzák gyümölcsüket. Természetesen a Csepel Autóban is csupán elindult valami, de az alapvető cél még nem látszik közelinek és más vállalatok is a kezdetnél vannak. Ebben a Népújságnak az ügyet segítő kezdeményezését — gondolom sok más Heves megyei gyáregységgel együtt — fontos támogatásnak tartjuk, és reméljük e cikksorozatban és vitán túl is biztosítottnak vehetjük, mert szükség van rá. Demeter Pál a Csepel Autógyár Egri Gyárának igazgatója Átadták rendeltetésének a tiszai Koala ifi n ámító Vállalatot Lenin,városban ünnepélyes külsőségek között átadták a legkorszerűbb hazai kőolaj- feldolgozót. A kőolajfinomí- tó a magyar—szovjet olefin kémiai egyezmény keretében a már felépült olefinmüvei és a Tiszai Hőerőművel szerves technológiai egységben van. Az nj finomító az olefinmüvet benzinnel, a Tiszai Hőerőművet pedig fűtőolajjal látja el. Ahogyan az ecséd-rózsai Egyetértés Termelőszövetkezetben mondják, aa utolsó három év jelentős változást hozott a 4300 hektá- ras gazdaság életében. A közös mellett a háztáji művelés fölfej lesztése érdekében igen sokat tett a vezetőség, s a programba igen sokat dolgozó, illetve nyugdíjas kapcsolódott be. Hortobágyi Gusztáv elnök így fogalmazott: „Kettős szempont érvényesül ebben a jelenségben. A háztáji, a kis- árutermelés révéiig hússal, zöldséggel gyarapszik a népgazdaság, a földművelők, állattenyésztők pedig szépen megtoldhatják a közösből származó jövedelmüket.’’ A háztáji gazdálkodás kezdeti szakaszában, vagyis három esztendővel ezelőtt szőlőtelepítéssel indult a munka, az ..Aglária” környékén kijelölt területen. Itt mostanáig 130 család 40 hektárnyi rizlingszilvánit telepített, amely „már kezdi mutogatni magát”. Ez, Paraszt Imre ágazatvezető szerint, annyit jelent, hogy az idén meghozza a beléje fektetett munka értékét, egy-két, éven belül pedig már szép haszonnal fizet. Segít a közös A vállalkozás sikerét sokban befolyásolta a közös gazdaság segítőkészsége, áldozatvállalása. A szőlő telepítését ugyanis a nagyüzemi rendszeren belül, az „Egyetértés” gépparkjának, technikai felszerelésének és szakembereinek a közreműködésével oldották meg, s költségeit megelőlegezték a háztáji termelőknek. A munkadíjat mindenkinek csak akkor kell megtérítenie, ha a táblák termőre fordulnak, ha nyereséges lesz a szüret. A mozgalom kiszélesítését segítette ugyanekkor a Hatvan és vidéke Takarékszövetkezet, amely 20—20 ezer forint kölcsönt folyósított a vállalkozóknak. Ebből vehettek oltványt, s egyéb, az induláshoz szükséges fölszerelést. A Rózsaszentmárton- ban lakó szövetkezetieknek persze nem kell Ecsédre járniuk a háztáji szőlő végett. Nekik a helybéli tsz- pince szomszédságában juttattak parcellákat. És nem csupán szőlő alá! Az ecsé- di, rózsái határban a három év során 15 hektáron már kukoricát, burgonyát is termesztettek azok a szövetkeA Borsodi Szénbányák az év eddig eltelt időszakában a tervezettnél mintegy negyvenezer tonnával több szenet szállítottak a felszínre. Különösen eredményesen dolgoztak a lyukói üzem bányászai, akik időarányos érvük, hoz képest egyhónapos előnyre tettek szert. A Bíikkalja Bányaüzem teljesítményének értékét növeli, hogy tonnánként a tervezettnél tíz forinttal nagyobb önköltségcsökkenést értek el. A Borsodi Szénbányák az év végéig terven felül további százhúszezer tonna szenet k'üd felszínre. (MTI) Importfenyőből dolgoznak Petőfi bányán Nincs egy szál hazai fenyő sem azok között a gömbfák között, amik máglyába vagy hasábba rakva ezerszámra sorakoznak a kis petőfibányai telepen. Mindet a határainkon túlról, vagonban utaztatták ide, a végállomásra, ami végül is csupán átmeneti pihenőhelyként szolgál. ÉRDÉRT, így mondja a közhasználat arról az üzemről, arpelvnek cégtábláján ezt a feliratot olvashatjuk: Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság petőfibányai üzeme. Ezt tisztáztuk. — Mikor és hogyan vették át a faházak gyártását a M á traalji Szé n bán yá któl ? Ezt pedig tisztázni akartuk. Azért is, mert a legújabb előírás a fenyőből készült faházak előállítását „megtiltotta”. — Sehogy sem vettük át és nem is készítünk faházat. Ezt a dolgot pedig Balázs József műszaki vezető segítségével tisztáztuk pillanatokon belül. A korábbi hír tehát egy sóhajtásnyi idő alat' szertefoszlott, semmivé lett Kiderült ugyan, hogy töb' gépet átvett a fafeldolgoz 'üzem, de ezek nem elégsé gesek ahhoz, hogy faháza- kat gyártsanak. Néhány célgép hiányzik. — Ha volna kereslet, tudnánk faházakat készíteni — jegyezte meg a műszaki vezető. — De ebben a kérdés»" ben a gazdaság illetékes vezetői dönthetnek csak. — Akkor hát mit csinálnak? — Gömbfát válogatunk méret és minőség szerint. A kecskemétieknek a szalag- parkettához alj- és középréteget állítunk elő. Tetőlécet készítünk. Egy hónapja pedig a hulladék egy részét a gödi Dunamente Tsz-nél értékesítjük, ők a táblásított lambériához használják fel. Számokat is hallunk sorba. Miből mennyi készül. Azt is megtudjuk, hogy az éves tervük teljesítésében hogyan haladtak előre. Minden részletben pluszszázalékokat értek el eddig, ami csak tovább javulhat az év hátra lévő részében. Tulajdonképpen megrendelésre dolgoznak. Az ER- DÉRT-nek és a TÜZÉP-nek, illetve a kecskemétieknek és a gödieknek. Furcsa dolog, hogy teljesen a MÁV-nak vannak kitéve. A telepen általában két napra elegendő fenyő- gömbfa van. A vasúti kocsik a Szovjetunióból, Cseh-' Szlovákiából és az NSZK- iól indulnak el Petőfibányá- a Ha a feladó időben és megfelelő ütemben rakja meg a vagonokat, akkor nincs semmi gond itt. a hajdani bánya valamikori fatelepén. De ez csak óhaj inkább, mint valóság. Néha nem győzik kirakni a vagonokat. olaja* Bériig Szorongva várják a jelzést Selypről: jön-e vagonjuk? íme, kicsiben az, ami általában is annyira nehezíti a termelői munkát — a szállítási ütemterv teljesítésének ingadozásai. Ha meggondoljuk, hogy évente hatvanmilliós értéket termelnek meg ennek az üzemnek a dolgozói, „gondjaik” minősítésén nem fogunk mosolyogni. Az eredményük alapszáma sem akármennyi: nyolcmillió forint. Igaz, hogy az árváltozások a kezükre játszottak, de az „ölükbe pottyant” pluszt nem úgy kezelik mint amivel büszkélkedniük lehet. Az más, úgy is fogják fel. Van ennek az üzemnek még egy sajátossága azon kívül. hogy munkájának alapanyaga egy szálig importból származik. Mégpedig az a törekvésük, hogy az importanyag minden minden darabját hasznosítsák. így csinálnak már egy hónapja a hulladékból is ipari feldolgozásra alkalmas alapanyagot, tehát úgy forintot, hogy azt nem tűzre- valóért kapják. Amivel azután csakugyan nincs mit kezdeni, az a kályhába kerül. Kárba nem vész Keresik ezt is az emberek, mennek is érte. Ha Petőfibányán nem is gyártanak többé faházat, de azért a fenvőgömbfákat feldolgozzák. és nem is akármilyen hatékonysággal. (gmf) zeti tagok, akik nem terményben kérték ki háztáji járandóságukat. Fokozódó kedv A háztáji bizottság és az ilyen célra beállított agronó- mus irányításával folyó munka az idén tovább fokozódott. Az eredmények láttán száz család vállalt föl mintegy 15 hektárnyi földet, hogy a családi kézi munkaerő kihasználása révén paradicsomot termesz- szen. A palántát, a gépi művelést itt is az „Egyetértés” biztosította az indulás sikere érdekében. A gyomtalanítás, a szedés a háztáji tulajdonosok feladata volt. És akik vállalták a kockázatot, akik a fáradságos kézi munkát adták, azok nem csalatkoztak! Az első esztendő igazolta a paradicsom létjogát, pedig az időjárás nem kedvezett a zöldségnek. Még az első fagy előtt „leszüretelték” a termést, a Hatvani Konzervgyárba szállítva, amellyel szerződéses viszonyt alakított ki a közös gazdaság. És a mérleg : egymillió forinton felüli bruttó bevétel 15 hektárról! De nincs még benne, amit a „Ropp” és „Vardana” holland paradicsomfajták magjáért kapnak a termelők. Mit ígér a jövő év? Mint Hortobágyi Gusztávék mondják, újabb ötven család jelentett be igényt paradicsomtermesztésre, tehát növelniük kell a háztáji területet. Kukoricából sertés Ecsédi. rózsái utunk kapcsán érdemes, szólnunk a háztáji állattartásról, a sertés- és szarvasmarha-tenyésztésről is, bár e téren nem annyira látványos az ágazat fejlődése. Ellenőrizhető tény azonban, hogy az 1979-ben földmegváltásként kiadott 2100 tonna kukorica. árpa jelentős mértékben serléssé „lényegült”, vagy éppen bikát hizlaltak, Rózsában nyúlhúst „termeltek” belőle a szövetkezeti családok. A gazdaság révén ugyanis 600 sertés, 5400 házinyúl, 9 vágómarha került a feldolgozóiparba, s hasonló végeredménnyel kecsegtet az idei esztendő. Tehát a gazdaságirányítás idevágó elveit sikerrel ültették át a gyakorlatba az „Egyetértés” háza táján, s miként az érdeklődésből kitetszik, az ágazat jövőre tovább fejlődhet. Az egészséges tendencia láttán csupán egy dologra kell figyelmeztetnünk. Baj lenne, ha a háztájiba fektetett több és több energia a közös eredményeit, termelési sikereit rövidítené meg. Időben jelezzük e veszély lehetőségét... Moldvay Győző NmísnoGí 1980. uovuiiber 5,, szerda a. Háztáji sikerek az „Egyetértésiben fl vállalati belső mechanizmus a gyáregységből nézve Hozzászólás ,,A munkapadtól a vezérigazgatóig” című cikksorozathoz
