Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-04 / 259. szám
I A minőség ideje „TERMELJ TÖBBET — jobban élsz” — így hangzott a néhány évtizeddel ezelőtti jelmondat. Félő azonban, hogy nemcsak a szlogen avult el azóta, hanem a hozzátapadó szemlélet is. Legalábbis akkor, ha a világpiac mércéjén mérjük termékeinket. Évente 3—4 millió magyar utazik külföldre, akik nem csukják be a szemüket a fejlett ipari országok nagyvarosaiban, ha kirakatok elé érnek. Igaz, a jobb és korszerűbb áruknak az ára is magasabb, de többet tudnak a régieknél, műszaki para- métereik megbízhatóbbak. Ma még sok vállalat monopolhelyzetben van, tehát hiába keresünk például másik lábast, vagy hűtőgépet, azon ugyanaz a márka áll, hiszen profilgazda nincs másik. Igaz, mondhatja bár ki, de vannak azért területek, ahol már többen versenyezhetnek (bútor, televíziói, mégis sok baj van a minőséggel, s még ez a verseny sem az igazi. Optimizmusra csak akkor lehetne ok, ha az áruellátás már olyan színvonalon állna. hogy a rossz, vagy a gyengébb minőségű termékekre rá sem néznénk. De amíg örülhetünk annak is, ha megkapjuk a régóta várt szekrénysort, vagy kiegészítő bútort, netán a padlószőnyeghez illő gyerekágyat, addig igazán nem lehet számítani arra, hogy válogatni fogunk. így van ez a legkorszerűbb műszaki cikkekkel (Colorion, Videocolor, három- csillagos hűtőszekrény), a divatos játékokkal, és még tovább sorolhatnánk a példákat. Ha valaki hozzájut ilyen készülékhez, annyira megörül neki. hogy minőségi kifogásait gyakran inkább elhallgatja, „majd kijavítja a szerviz” — felkiáltással. Egészen más a helyzet, ha termékeink külföldre kerülnek, és baj van a minőséggel. Hogy érzékeltessük a dolgot; exportunk értéke egy évben megközelíti a 300 milliárd forintot, így ha csak az áruk egy százalékára érkezik minőségi reklamáció, maiakkor is 3 milliárd forintos tételről- van szó. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a veszteség ennél is több, amit sok vállalat egyszerűen kénytelen „leírni”. MIBŐL EREI) A HIBA? Vagy nem tökéletes a termék, vagy baj van a csomagolással, esetenként a szállítással. A jogos kifogásokat a legtöbb helyen a termelésre lehet visszavezetni, legalábbis ezt állapítják meg a vizsgálatok, jelentések, hiszen innen ered a hibák nyolcvanöt százaléka. A dolog hátterében pedig az áll, hogy a vállalatok inkább „engedékenyen” kezelik a minőségi előírásokat, mintsem veszélyeztessék a szállítási határidőket. Ebből aztán az következik, hogy a magyar termékek árszínvonala sok esetben még a közepes kategóriába sem kerül. Ha viszont nagyobb gondot fordítanának a minőségre, többet kérhetnénk termékeinkért. amelyekben nincs kedvesebb anyag, vagy kevesebb munka, mint a konkurrens cikkekben. Legfeljebb „lazább” a munka. Sok esetben aztán nehezen megszerzett hírnevünket is elveszítjük, ami persze együtt jár azzal, hogy az eladási árak is lejjebb csúsznak. A minőségellenőrzés ma már a termelési folyamatnak szerves része. Érzékeny műszerek vannak, amelyek kimutatják a hibákat. Mi az oka annak, hogy ennek ellenére még mindig kevés javulás észlelhető a minőségben? A magyarázat a hibás szemléletben keresendő, a piac — legyen az hazai, vagy külföldi — lebecsülésében, s abban, hogy az eredmények értékelésénél még ma is a mennyiségi mutatók játsz- szák a főszerepet. Pedig nemcsak a közgazdászok és a gazdasági szakemberek tudják és érzik, hogy ezen változtatni kell, hanem mindenki, aki egy személyben termelő és vevő. MERT A ROSSZ minőséget végső soron úgyis a vevőkkel fizettetik meg. (E. P.) Előnyben az energiatakarékos tárolás Nagyobb üzlet a kukorica ■ ■■ A hetvenes évtizedben a. hazai takarmánymérlegben döntővé vált a kukorica, és az állattenyésztés fejlesztésében meghatározó szerepet kapott. Még inkább fogalmazhatunk úgy, .hogy a hizlalás legnagyobb anyag- ráfordítása lett! A hazai húsfogyasztás és a húsexport miatt jelentősége még tovább növekszik a jövőben. A közvetlen fogyasztói és exportigényeken túl egyre meghatározóbbá válik a kukorica élelmiszeripari feldolgozása is. A legnagyobb része ugyanis tápokba keverve kerül felhasználásra. Emellett növekszik az emberi fogyasztásra kerülő kukoricatermékek jelentősége is. főleg az étkezési kukorica. a belőle készült pehely, az olaj és a keményítő. A Sza,badegyházán hamarosan felépülő úgynevezett invert cukorgyárban kukoricát dolgoznak fel nyersanyagként. A hazai adottságok általában megfelelők a termeléséhez. Hat megyéből: Fejér, Tolna. Baranya, Bács-Kis- kun, Békés és Hajdú-Bihar- ból származik az ország nagyüzemi kukoricatermelésé- nek fele. A termelési rendszerek elterjedésével és segítségével mind a terület, mind pedig a termelés színvonala jelentősen növekedett. Noha Heves megye éghajlati és talajviszonyai alapján nem tartozik a nagy kukoricatermelő megyék közé, ennek ellenére jelentős a termelése. Megyénk földjein az idén tavasszal 27 500 hektáron vetettek a gazdaságok kukoricát, csaknem másfél ezer hektárral kisebb területen. mint tavaly. A. háztáji gazdaságokban ugyanis csökkent a kükoricatermelés ebben az évben. A rendkívül hűvös, csapadékos tavasz miatt eltolódott a vetés, sőt több helyen hiányosan kelt ki a kukorica, amit csak silózásra használhatnak fel. Az érése is megkésett, így csak október közepén kezdhették meg a betakarítását. A közös gazdaságokban azonban jók a terméskilátások, hiszen hektáronként négy-öt tonna közötti hozamra számítanak. Heves megye üzemei köiz-ül a legnagyobb kukoricatermelő a vámosgyörki Egyesült Barátság Termelőszövetkezet, ahol ebben az évben 1300 hektáron takarítják be ezt a növényt. Mellette a tar- namérai. az andornaktalyai, a poroszlói, a hatvani, a ti- szanánai, a íeldebrói, a füzesabonyi. a detki, a viszneki az erdőtelki, a horti. és a gyöngyüspatai termelőszövetkezetben. valamint a Füzesabonyi Állami Gazdaságban foglalkoznak nagy területen kukoricával. Főleg rövid tenyészidejű fajtákat termeltek ebben az. évben a gazdaságok, amelyek biztonságosan beértek, miután sem szeptemberben, sem október elején nem szenvedtek jelentősebb fagykárt. A késői érés. valamint a nemrégi esőzések miatt viszont a kukorica víUartal- ma 30—35 százalék között ingadozik. Emiatt szántani kell. Annak ellenére, hogy az. ötödik öl éves terv ben néhány ü.jabb nagy teljesítményű szárítóval gyarapodott Heves megye mezőgazdasága. ezek üzemeltetése komoly energiafelhasználást igényel. Ezért fő feladat, hogy az olcsóbb és energiatakarékosabb nedves tarolást minél több gazdaságban elterjesszék. Az idén ősszel néhány szövetkezetben mar élnek ezzel a lehetőséggel. A Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat is időben felkészült a kukorica átvételére. A megkésett betakarítás október második felében felgyorsult. A vállalat kápolnai telepére eddig főleg Egerből. Kere- csendröl és Egerszalokrol vittek kukoricát, melyet szárítanak is. A domoszloiak viszont már szárított kukoricát küldtek a gábonafor- galmi vállalat ludast telepére. A tavalyinál több, ösz- szessen 27 ezer tonna kukorica átvételére számítanak, amely várhatóan a betakarítás elhúzódása miatt november végéig eltart majd. Amennyiben a kukorica törés torlódik, akkor november második felében, a nyárihoz hasonlóan kombájn-átcsoportosításra kerül sor Heves megye gazdaságaiban a munka meggyorsítására. Mentusz Károly A fiatalokkal a fiatalokért Szerencsére régen túl vagyunk már azon az ingerült és ideges hangulatú vitán, amikor azt akartuk eldönteni: ilyen-e vagy olyan-e ez a „mai” fiatalság. Már tíz éve annak is, hogy született egy párthatározat a fiatalokkal való törődés kereteiről és azóta mintha tudomásul vettük volna, hogy a fiatalok a „mi” fiataljaink — nagyjában-egészen olyanok, amilyenekké neveltük őket. Az is természetes, hogy időnként számba vesszük mindazt, amit már tettünk a fiatalokért és ugyanakkor felsoroljuk azokat is, amiket még tennünk kell értük. Mostanában pedig már egyre többször azt is hozzáfűzzük mindehhez, hogy eredményt csak akkor érhetünk el, ha a fiatalokról való gondoskodásba bevonjuk — a fiatalokat is. Róluk nélkülük? Ez nem menne. Szélsőségek nélkül Olyan furcsa. Ha azt soroljuk, ami a „pozitív” oldalra kerül a számbavételkor, akár dagadó büszkeséggel is nézhetünk a tükörbe. Megállapíthatjuk, hogy nálunk nem szólam, szépen hangzó politikai szöveg a fiatalokról való gondoskodás, a velük való törődés. Hosz- szú időn át mondhatjuk a „leltár” tételeit, kezdve a gyermeknevelési intézményekkel, folytatva az ifjúsági mozgalommal és befejezve a pártba való felvétel statisztikájával. Annyi jó kerekedik így ki, hogy akár túlságosan szépnek is tetszhet a végeredmény. Pedig úgy igaz minden, ahogy a „lista” jelzi. Ha viszont azt kezdjük firtatni. milyen hiányosságok, formalitások és "félrehallá- sok nehezítik még nálunk a harminc éven aluliak életét, akkor meghökkenthet bennünket a „hiányzik még” címszó alá írható tételszám nagysága. Mert ez is igaz, valameny- nyi igaz, együtt is, külön- külön is. Valamiféle rossz ízű bűvészkedés ez a szavakkal? Korántsem. A valóság ilyen, tehát több síkú, le nem egyszerűsíthető, és jelen van benne a jó is és a rossz is. a szívderítő tény éppen úgy, mint a bosszantó hiányosság. Tessék megkérdezni magukat a fiatalokat: nem tudnak-e akár kapásból egy sor jót felsorolni az életükből és mindjárt mellette egy sor rosszat is ? Tiszteljük a tényeket A pártbizottságoknak az is feladataik közé tartozik, hogy időnként felmérjék a hozzájuk tartozó területen, mit tettek már eddig az ifjúsági törvény végrehajtásáért azok, akiknek lehetőségük van a cselekvésre és kötelességük is a cselekvés. Így történt ez Gyöngyösön is. A „mérleg” most is két serpenyőt egyensúlyozott. Az egyikbe szépen belerakták azt. ami az eredményeket igazolta, a másikba pedig azt, ami a hiányosságokat jelezte. Akkor sem kertelt ez az összesítés, amikor egy-nyíl- tan kimondta, hogy a párttagok, az alapszervezetek és a pártszervek sem tettek még meg „mindent”. Szólt a jelentés a formalitásról is, a „kipipálásról”, és arról is, hogy gyakran elégségesnek tartják a „felelős” személy kijelölését, aztán mindenkit magára hagynak. Majd az év végi számonkérésnél megkérdezik: no, mit is csináltál eddig? Szembekötősdi helyett adatokat állítottak egymás mellé, hányán vannak a lakásra várók között fiatalok, hány gyerek jár ma iskolába úgy. hogy szinte szétfeszítik a tantermek falait és hányán veszik kézbe a bizonyítványt a nyolcadik után. mennyi közöttük az általánost végzett cigány és a munkáscsaládok sarjai közül hányán tudnak „lépést tartani” a jó szellemi körülmények között nevelkedőkkel. Ha lenne helyünk, folytathatnánk a cseppet sem mosolyt fakasztó tényeket. Mi azonban a lényeg? Az a szemléletmód, ahogyan a városi pártbizottság kezeli ezt a feladatot, az ifjúságról való szakadatlan gondoskodás feladatát: a valóság tisztelete alapján. Ezért volt furcsa jelenség, amikor a meghívott KISZ- esek közül jó néhányan szót kértek és szinte egyhangúan azt sorolták, micsoda szép dolgok születtek náluk, micsoda nagyszerű munka folyik az üzemükben, micsoda kitűnő eredményeket mondhatnak a magukénak. Ez a hang nem volt szinkronban a másik hanggal. És Fóliázott ajtótok A jövő évtől kezdve az ípületasztalos-ipari és faipari vállalat mintegy százezret bocsát a házgyárak rendelkezésére abból a speciális, pvc-fóliával. bevont ajtótokból, amely a BNV-n igen nagy tetszést aratott, és vásárdíjat kapott. A hosszadalmas mázolás jelentősen megnövelte a lakóépületek átadási idejét, ugyanakkor mázoló szakmunkásokra is szükség volt. Ennek megszüntetésére szerezte be az EPFA az ajtótok- fóliázó gépsort, amely fehér színű, vagy famintázatú pvc- fóliát ragaszt a vállalat szakemberei által kialakított, újfajta szerkezetű ajtókra. Az új termékből eddig 8 ezret készítettek, a sorozat- gyáistáafc jotore kezdik meg. Rackák a Mezőföldön nem is ez a hangzásbeli különbözőség a lényeg, hanefn az a vitathatatlan tény, hogy úgy tüntették fel magukat, mintha a pártbizottság ösz- szegezésében szereplő hiányosságok csak „a másiknál” fordulnának elő. Pedig tudhatják, azért, mert még nem jelenthetjük ki, hogy az ifjúsági törvény rendelkezéseit mi már végrehajtottuk, senkinek nem veszik a fejét. Ugyanis ezt a törvényt, a vonatkozó párthatározatot nem lehet végrehajtani. Amíg lesznek „mai fiatalok”, amíg lesznek az életük kezdetével bajlódó emberkék, addig a határozatok és a rendelkezések is érvényben lesznek. A mai fiataloknak is jut majd tennivaló ugyancsak, ha majd ők lesznek a felnőttek. De hát... lehet ez másként? Gyöngyösi sajátosságok Sok a gyerek. Ez jó. Kevés a tanterem. Ez nem jó. Egyre több a klub. a közművelődési lehetőség. Ez jó. Sokkal kevesebben használják ki ezeket a kereteket, mint ahányan tehetnék. Ez nem jó. Sokkal jobban állhatnának a gyöngyösiek, ha az új gyermeknevelési központ építkezése nem „csúszott” volna annyit, mint amennyit csúszott. Még a szakmunkás- képzés „épületgondjait” is sikerült volna elkerülni. De hát — ez van. Kimagyarázkodni biztosan tudnak azok, akikre ez az ügy tartozik. Igaz, hogy alapos ismereteket nyújtani, jól nevelni, szűkösebb iskolai helyzetben is lehet, ha nem is olyan olajozottan, mint amikor minden a helyén van. Csakhogy itt. sincs minden a legnagyobb rendben. Egyre inkább kezdik emlegetni a nevelés fontosságát, csak mintha most a „másik oldalra” csúsznának át: nevelési központúságot hangoztatnak. Pedig ez így nem jó. Nevelni és tanítani — csak együtt, egyszerre lehet, egymást kiegészítve és erősítve az elme és a jellem formálásában. Nem árt azt is kiemelni, hogy a fiatalokért a felelős elsősorban és mindenekelőtt a család. Azzal, hogy bölcsődébe, óvodába, majd napközibe, illetve kollégiumba adja be valaki a gyerekét, hogy rábízza a pedagógusokra, majd az ifjúsági szervezetre, még nem mentette fel magát a szülői kötelességek „elsőbbsége” alól. Mintha ebben a megítélésben nem lenne egységes felfogás a mátraalji településen. Ök — ilyenek Kár keseregni azon. hogy a mai fiatalok ilyenek, amilyenek. Az lenne a baj, ha nem különböznének attól, amilyenek a mai felnőttek voltak annak idején. A fiatalok mindig megmaradnak furcsa, az előző nemzedékkel össze nem hasonlítható, esvre nyíltabb szemű és szívű „mai fiataloknak”. Azt kell csak tudnia mindenkinek. akik közel kerülnek hozzájuk, hogy a fiatalokról csak a fiatalokkal együtt lehet gondoskodni. Róluk dönteni és őket meg nem kérdezni, értük cselekedni és őket be nem vonni — ez eleve sikertelenséget von maga után. A gyöngyösi városi pártbizottság is ennek az elvnek az alapján mérte tel' az elért eredményeket és sorolta fel a tennivalókat a meghívott fiatalok jelenlétében, az ő megkérdezésükkel. G Molnár Ferenc íÜMim© 198U. november 4,, kedd A pödrött szarvú raokajuhot még honfoglaló őseink hozták magukkal Kisázsiából Tudatunkban úgy él. hogy hazánkban a rackajuh a Hortobágyon és a Kiskunságban található. holott a Mezőföldön gazdálkodó Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinátban mintegy háromszáz darabot tartanak ebből a kiveszőiéiben levő fajtából. Ez az állomány a jövő juhtenyésztése tick egy ik genetikai kincse is. (MTI fotó — Szabó lm re felv. — KS)
