Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-04 / 259. szám
Rómeó és Júlia .. .ott ül a néző, hogy megtekintse Shakespeare összes műveit. Vélem, hogy nemcsak az angol BBC-nek ez az egyik legnagyobb, ha ugyan nem a legnagyobb vállalkozása, a dráma-, tragédia-, vígjátékíró költő óriás műveinek képernyőn történő interpretálása, de a Magyar Televízió is elismerésre méltó nagy fába vágta a fejszéjét az angol tévé- filmsorozat műsorra tűzésével. Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy hathetenként gyakorlatilag több éven át sugározza Shakespeare öszes drámai műveit, mert ez még csak (?) műsorszerkesztési gond. Ám, óriási munka a szinkron. Alig merem leírni, nehogy megkérdőjelezzem ezjel az eredeti alkotás értékét. de mégis papírra kívánkozik: felbecsülhetetlen szerepe van e drámai ciklus és a néző kapcsolatában a szinkronnak. Felbecsülhet etlení Fő szerepe! Fő szerepe! A shakespeare-i életmű nem tiszteletből, kegyeletadásból került a Magyar Televízió műsorába, legfeljebb „is” ... Hanem sokkal inkább és alapvetően művelődéspolitikai megfontolásból. A magas fokú ismeret- terjesztés igényei és szükségletei miatt. Azért, hogy a magyar televíziónéző és az angol — egyáltalán van nemzetük az óriásoknak? — drámaíró-óriás újra találkozhassál hogy az utóbbi az előbbinek, napjaink legkorszerűbb (?) nyelvén, a televízió eszközeivel mondhassa Rómeó: Patrick Ryecart: Júlia: Rebecca Saire el mindazt, amit három évszázaddal ezelőtt az emberről, . az emberiségről tudott. S amely tudás ma is eleven, friss és az is marad az emberiség holnapjai során. Egyszóval a szinkron. A Rómeó és Júlia, a ciklus első — es nem véletlenül elsőnek bemutatott, mert talán a legismertebb és legnépszerűbb — drámája egyszerre figyelmeztetett erényeivel és hibáival együtt a szinkronizálás buktatóira is. Hegedűs D. Géza Rómeója és Hűvösvölgyi Ildikó Júliája nemcsak szép, érzelmektől dús, de érzelgősségtől mentes, a citátumok hatásától felszabadult szinkronalkotás volt, hanem a magyar szöveg és az angol szájmozgás is összecsendült: fülünk és szemünk egynek érezte, vélte az angolt a magyarral. A ..kórus” hangja ugyan szépen csendült Sinkovits Imre tolmácsolásában, de a szép szöveg sajnos inkább csak „alászövegelésnek’1 tűnt, mintsem igazán szinkronnak: a száj mozgása, sőt néha a gesztus is messze elkerülte a szöveg ejtését, formálását. Zavart a shakespeare-i szöveg, a Mészöly Dezső-i műfordítás élvezetében. Kizökkentett a hangulatból, amiatt a „történésből” teatralitás lett, a szövegből dikció és sajnos nemcsak a „kórus” esetében fordult ’mindez elő. Hiszem és bízom benne, hogy ez a korántsem másodlagos hiba, lévén, hogy a másod- (?) szereplők hangjában fedezhető fel, nem kíséri végig a sorozatot, nem válik „elsődleges" főszereplővé Shakespeare kései és a mi mai bánatunkra. Gyurkó Géza Egy levél nyomában Gond-e a gyermekélelmezés Bélapátfalván? Egy levélből, melyet a gyermekélelmezés helyzetéről írott cikkünkre küldtek, úgy tűnik, igen: gond. Idézet a levélből: ..A Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat igazgatójának nyilatkozata szerint Bélapátfalván megoldott a diákélelmezés.. Ha ez így lenne, nagyon sok bélapátfalvi édesanya örülne. Nem tudom, hogy hol van lehetőség arra. hogy a diákétkezést lebonyolítsák. Nem beszélve a nyáron ideirányított úttörő kiránduló- csoportokról. Az lenne a legjobb megoldás, ha előbb a gyakorlatban valósítanák meg és csak azután írnának róla.” Eddig a levél, s mivel valóban nagy gond, mondhatnánk országos méretű a gyermekélelmezés megoldása, .nyilvánvaló, hogy megnéztük, valóban ez a helyzet Bélapátfalván? A község iskolája körzeti, két másik szomszédos községből is idejárnak a felső tagozatosok. Hogy bírja ezt el a napközi otthon? Az iskola igazgatójának válasza elgondolkoztató. Nem az a gond. hogy kimarad esetleg gyerek, hanem az, hogy az iskola napközi otthonos konyhája kihasználatlan. Maguk is arra számoltak. legalább a bejáró gyerekek élnek a lehetőséggel, de többségük nem veszi igénybe az iskolai étkeztetést. 120 gyermeket ellátó konyhájukban mindössze 84 ebédet kell megfőzni. Többre nincs igény. Évek óta kihasználatlan ebben a községben a napközi otthon kapacitása. Sőt. Miután végre siket ült szakképzett szakácsot alkalmazni, az jelent külön problémát, hogy a nyári hónapokban egyáltalán nem veszik igénybe a helybeli/ gyermekek a napközis étkeztetést, Az egyetlen igénv az itt táborozó úttörők ellá0j\ Mmültnn 1880. november 4., kedd tása — s ezt is vállalják, mert van rá ember. Bélapátfalván — ami gond. az az üzemhez nem tartozó felnőttek üzemi élelmezése. De hát ez, ha gond is, távolról sem a gyermek- étkeztetés gondja és hiánya. Mindenesetre, ha már Bélapátfalván jártunk, megnéztük a környéken is, mi a helyzet. Szilvásváradon a a bélapátfalvihoz hasonlóval találkoztunk. A gyermekélelmezést biztosító konyha kapacitásának alig kétharmada kihasznált. Nincs jelentkező. Az első—negyedik osztályosok még csak ott maradnak a napközi otthonban, de a felsősök között már alig van jelentkező. Negyven gyermekkel többet tudnának ellátni, ha lenne rá igény. Egercsehi általános iskolájába hat község gyerekei járnak. Éppen erre való tekintettel bővítették, korszerűsítették nem is olyan régen a konyhát. Kétszáz gyermek ellátását biztosíthat náhk — ha lenne rá igény. De naponta mindössze kilencven gyermek eszik a napközi otthon ebédlőjében. Évek óta nem volt rá példa, hogy jelentkezőt kellett volna elutasítani. Nem valós tehát a panasz. Éppen az ellenkezője igaz. Míg másutt a" szülők megoldatlan gondja a napközik zsúfoltsága, a helyhiány, addig itt a meglevőt sem használják ki. Vajon miért? Sokak szerint magasak a térítési díiak. Való igaz. ahol a két szülő keresete eléri, vagy éppen meg is haladja a havi nyolcezer forintot, 's gyerek is csak egy vagy kettő van a családban, ott a térítés össz.egp eléri az ötszáz forintot. De az is igaz. ezért a gyermek tízórait, friss ebédet. s uzsonnát kap. S talán furcsa is. hogv éppen ezekben a családokban, ahol magasnak tarfiák a térítési díjakat. s ezért nem veszik >°énvb° a nankázU nem ritkaság a gyermek ^-.ét-háromszáz forintos havi zsebpénze. Általános iskolában 1 Egy tény, az anyagi jóléttel nem párosul mindenütt a korszerűségre, az anya otthoni megterhelésének csökkentésére való törekvés. Az országosan közös gond ebben a körzetben nem gond. A gond itt más. Megtanítani helyesen élni kicsiket és nagyokat. Deák Rózsi fMr év& múzeum Petőfi szülőháza Kiskörösön megemlékeztek a Petöfi-szülöház múzeummá nyilvánításának 100. évfordulójáról. A nádfedeles kis házon már 18(il-ben emléktábla hirdette, hogy „Itt született Petőfi Sándor 1822. december 31-én”. A szülőház azonban csak 1880-ban leit múzeum a Magyar Írók és Művészek társasága jóvoltából. Az épületet a közelmúltban újították fel. (MTI fotó — Karath Imre felv. — KS) Sétálgató-város vagy sétáló belváros? VOLT EGYSZER egy Strand-párt. De az hajdan volt, a „békésen sétálgató kispolgárok” városában, amikor egy korszerű, ám csak Egerben új gondolat véghez- vivőinek valósággal párttá kellett szerveződniük az ellenzők egységfrontjával szemben. A maradiság csatát vesztett akkor — Éger fürdőváros. Jó konzervativja. inkát a szél elfújta. „A város kilépett zárt kisvárosi életéből.” És mit tapasztalunk? A hatvanas évek elején a városi főmérnök nagyralátó- an, sétáló-belvárosról álmodik. Egy interjúban kifejti, mi minden feltétele volna ennek. 1990-re teszi a megvalósulást. Azután pályázatok, tanulmányok, koncepciók, végül rendezési és kiviteli te’rvek. Lám ’80—81-re megépül a 25-ös fő kö?Jeke- dési út városi átkelő szakasza, amely elkerüli a történelmi városmagot. Közben persze vannak viták, harcok is. Szemben állnak jó, kevésbé jó és csapnivaló elképzelések hívei, ütköznek korszerű és utópisztikus elgondolások, összecsap a maximalizmus és a gazdasági lehetőség. Szerencsére már nem kell Űtpártot alapítani. Van párt. amelyfk fent. és lent megharcol, és ezután csatasorba állítja tagjait minden érintett szervnél, vállalatnál, hogy épüljön az az út. Milyen szép is, milyen lelkesítő. Ha pedig az átmenő forgalomtól tehermentesítjük a belvárost, miért ne kerülhetné el azt egyáltalán a forgalom az indokolt, legszükségesebb kivételekkel. Így gondolták ezt a tervezők, így, akik megyei határozattá emelték a gondolatot. Hivatkoznak külföldi példákra, ahol a közvélemény az utóellenőrzés során lényegesen pozitívabb, mint előtte volt, és a zárt terület kiterjesztését kéri. De nem kell kintre tekinteni példáért. Biztosan másokat is megcsalt már a gyalogosok utcája bel- városú hazai városok hangulata. hogy talán különb Egernél, pedig csak a forgalmi stressz „hiánya” az üdítő, andalító. Egy ilyen horderejű döntés megvalósítása természetesen körültekintést igényel. Számos különböző — érvényben, elveiben, módszereiben különböző — megoldás kínálkozhat más-más érdekek figyelembevétele és rangsorolása alapján. A TERVEZŐ ÉS A FELELŐSÖK jó időben közszemlére tették és egészen nyitott körben megvitatták az elképzeléseket, Az volt a szándék, hogy megismerjük: mi mindenhez kapcsolódhat, miféle követelményei lehetnek, milyen érdekeket érint (sért?), mit kell még figyelembe vennünk a tervezés, a hatósági intézkedések során. Az eszmecsere elvben egyetértő volt. A klasszikus kérdés — „Jó lesz ez nekünk?” csupán egyes számú, önös értelemben vetődött fel. De úgy igen, és szomorító szapora- sággal, végül is szinte egybehangzóan. Nem másként, teszem azt: „Jó lesz ez így?” „így lesz ez jó?”, „Hogyan is lesz jó?” — formájában. Nem. A részérdek determinálta egyéni-lokális csoportszempontból mindjárt az egészben tamáskodva, de legalábbis magától értetődően külön elbírálást követelve. Ismerik ezt a tudathasadást. Jó, hogyne, nyilvánvaló, miért nem korábban, de ránk ne vonatkozzék, nem vonatkozhat. Mert ugye, a mi ügyünk közügy, abból is a legelső. AZOKNAK VOLT IGAZUK, akik hangoztatták, hogy ennyi szellemi és anyagi ráfordítás, többek között egy félmilliárdos beruházás fo- lyamánya nem bukhat meg gondolkodási restségen, tehetetlenségen. amelyet objektív kényszernek álcáz a kényelem. Obstrukció, amerikázás helyett egyedül javasolható és tevőleges ..hozzáállással” kerülhetjük el, hogy a sétáló-belvárosból, sétálgató-város legyen ismét. Kalmár Péter-FANTASZTIKUS REGE XXXIII. — Nem kell holnap bejönnie. Holnap, 1 holnapután én sem leszek benn. Nagyon fáradt vagyok. Rettenetesen fáradt, De kérem, a kulcsra vigyázzon! Ha velem történne valami, akkor is ... Vegye úgy. hogy ez az utolsó kívánságom. —Értem, professzor úr ... Megcsókolhatom ? — Ha a fiatalember megengedi . .. — Tőlem... — József igyekszik nemtörődöm arcot • vágni. Mária megcsókolja Fox1 mant. — Hát akkor ... menjenek Isten hírével... —Mi az, hogy az „Isten híre”? — A Fekete Gén. József és Mária értetlenül egymásra néznek. maid Márkkal. » pilótával elindulnak Az éjben a delfinek önfeledt fütyülése hallatszik, Mária megáll, nézi a kiki ugráló. fénylő testeket. — Milyen szépek . . . Ügyé, milyen szépek édes Józsefem 1 — Igen. szépek. És jók is. Meg okosak is. De menjünk mert késő van, Márknak még vissza is kell jönnie. — Ó. semmi az nekem, egy ilyen pompás kocsival... Foxman villája elől startolnak. eszeveszett sebességgel. Szinte szállnak. A plexi mögött csak elmosódott fények látszanak. — Megérkeztünk. — Jól van. Márk. Jól van pilóta. De honnan tudta, hogy hová kell jönni? Hiszen még sosem járt nálunk!— Ez egy jó pilótát egy csöppet sem zavarja. Foxman tud mindent, én tudok mindent ennyi az egész. — Mi n^‘ano'C°tr€ Vös jük. de olyan furcsa, neke: ez az egész ... mint egy ostoba detektívregényben... — Ugyan József, még sosem olvastál detektívregényt. azt se tudod, hogy milyén az... — Látod, épp ezért nem olvasok. Mert úgyse értenék belőle semmit. Gyere, mindjárt hajnalodik. Márk tiszteleg, beül a gyorskocsiba és elhajt. József és Mária hosszan néznek utána: Majd egymásba karolnak, és belépnek a házba.- 63. Lilian és a Dottore beszélgetnek. Odakint mór haj- nalodik. — Nos, kedves Lilian, itt az eredmény. — Köszönöm Dottore. Majd átnézem reggel. Most nagyon fáradt vagyok. — Lilian, kötelességemnek tartom fölhívni a figyelmét egv apróságra. Bertram agyának van egy pontja, amely nem válaszol. Semmilyen impulzus hatására nem változik a frekvenciagörbe. — És? Miért baj ez? — Azért: kedves Lilian, mert ez azt ielenti. hogy az agyának ez a része csak nekünk nem válaszol. — Hát akkor kinek? — Ezt én nem tudom. Csak azt tudom, hogy ez azt jelenti. hogy Bertram agyó- nnk ez a része másnak válaszol, méghozzá folyamatosan. — És hogyan? — Bioáramokat sugároz ’ '' - 4mú''" Jl’* A Vi oto'1«1-> b’oáramovat fölfogja, az mindent tud. ami főnökünk agyán átfut. — Ezek szerint... arra gondol, hogy ... — Igen. Arra gondolok, hogy az MGB elvesztette a csatát. — És most mi lesz, Dottore? — Semmi. Bertram fölébred. és végzi tovább a dolgát, De valaki, vagy valakik, vagy valami minden gondolatáról tudini fog. — De ki? — Ezt nem tudom, Lilian...' — És mi a teendő? —Nem tudom. Én mindenesetre fölmondok. Az MGB elvesztette a csatát. Mit ér az olyan hírszerző. akinek minden híréről más is azonnal tud? — Dottore, eszembe jutott valami! — Tessék, hallgatom. — Ha mondjuk maga átvenné a hatalmat.., ha Bertramot kiiktatnánk... akkor az MGB-talán valami előnyhöz juthatna . .. Hiszen csak Bertram agyában van leadó... — Legalábbis így tudjuk. — Az én agyamat Bertram átvilágíttatta. Az én agyamban is van leadó, Dottore? — Nem tudom. Bertram csak néhány hülyeségre volt kíváncsi, mert Bertram szerelmes. De a maga kérdései sokkal komplexebbek voltak. Lilian, a maga kérdései nem egyszerűen egy szerelmes nő kérdései voltak . .. Maga másra volt kíváncsi. — Ugyan . .. — Nekem mindegy, Lilian . . én úgyis fölmondok. (Folytatjuk) 1
