Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-29 / 280. szám
KÉT FILM Őszi ma a képek, a Mttszatok, vagy amiket rru a köznapi életben egyszerűen látnivalóknak hiszünk, hatalmat nyernek — nyerhetnek rajtunk és be is tölthetik végzetünket. És ezt már azok után mondja, hogy korábban, látszólag teljesen értelmetlenül, elméletileg igyekezett indokolni egy jelenséget. ami „a tudomány mai állása szerint” megfejthetetlen, képtelenség. A film suta magyar címe — az olasz cím: Circuito chiuso — Ördögi kör — ne tévesszen meg senkit. Giu- liano Montado filmje a maga nemében jó munka. Ez a rendező ismeri a krimi- csinálás és a lélektan soksok fortélyát. Alakjai, a helyszín, amit ehhez a lélektani kísérlethez kiválasztott, kitűnőek. A pár tucat ember között otthonosan mozog, ismeri a mai ember kínlódó lelki- és idegállapotát. érzi. hol vannak a meg- gyötörhetőség határai. Ap- róbb-nagyobb lelki levetkőz- tetésekkel, jó Vágásokkal eléri. hogy mi is az általa kiválasztott pillanat hatása alá kerülünk és kiguvadó szemmel figyeljük, hol van az a bizonyos pont a filmen belüli filmben, ahonnan a gyilkos golyó kirepülhet. A bravúr annál értékesebb, mert az alapszituációt háromszor ismétli, és valahányszor felsorakoztatja kiválasztott és érdekessé szűrt közönségét, mindig tud újat alkotni, túl a titokzatosság fenntartásán és a szakember komor fontoskodásán. A közönségsikeren túl értéke ennek a ■ filmnek, hogy néhány olyan gondolatot pendít meg, amely napjainkban ritkán szerepel a filmesek kelléktárában: a lélektannak azt a részét, amely az embereket a váratlanul rájuk törő fogságban vizsgálja. Mert ez a film végül is — az érdekes alapötlet ellenére — azért izgalmas, azért lebilincselő, mert a több tucat ember tarkán- színesen kitárja szürke kis élete és jelleme néhány szé- gvellnivalóját, a vádolható- ság állapotában. A vezető színészek: Flavio Bucci. Aurore Clement, Et- tore Nanni, Brizio Montina- ro, Elisabette Virgili, Maffia Sbragia új arcok, s jelzik azt a folyamatot is, hogy a film új típusú színészeket keres a mai hősök megformálásához. Farkas András konc/EK JÓZÍEF: m,, mm? 5. — Elmosogatnál? Anna kéréséhez a legkedvesebb mosoly társul. Jó lenne, ha észrevenné, hogy megsebesítettem az ujjamat, de nem veszi észre. Igaz, rejtegetem az asztal lapja alatt, nem szeretném, ha meglátná, de ... azért mégis jó lenne, ha meglátná. A kiskanállal csilingelek a feketés csésze falán, és dörmögök, hogy persze, majd elmosogatok, csak előbb kiugróm valami újságért. Meglepődik. Miféle újságért? Hiszen itt vannak mind. Jár vagy hat újság, mi kell még? Az az egy olyan, szóval kell egy újság és kész. .— Megbolondultál, fiam? — néz rám nagy szemekkel. Hát persze, hát persze, hogy megbolondultam. Ugrálok lefelé a lépcsőkön. Hogyne kellene az az újság. Különben hogyan iöjjek ki ilyenkor a lakásból? Majd mondok valamit Csak később... Az az érdekes, hogy a magam számára is váratlan, amit teszek, de a dolog nem hagv nyugton. Mes kell bizonyosodnom. Miközben a lépcső- házban megyek lefelé, megint elfog a szokásos rossz A film végén a szemüveges szociológus, akinek fantáziája van, a töprengő ember csendes lelkesedésével mondja a rendőrfelügyelő nek: a képek néha erősebbek a valóságnál. Ez az „erősebb” azt is jelenti, hogy Szomorkás játék, tele vígjátéki elemekkel. És még sincs kedvünk örülni: csak néha felkuncogni, hogy milyen nevetségesek és szánan- dók is tudunk lenni, amikor magunkat és az életünket olyan ügyetlenül komolyan vesszük. Ez a Gurikin, a film főhőse és tengelye, műfordító, az értelmiségi, akiből minél több kellene széles e világon Külseje előnyös, arca megnyerő. magatartása ellen semmi kifogás bennem, ahogy a filmvásznon elém lép. Majd idegesít, izgat. Itt van, de ott szeretne lenni, eleget tesz, itt. de ott hiányzik. Amikor itt van, akkor sincs itt egészen, mert már azon töri a fejét, mit is kell és lehet ott hazudnia. Ez az „itt” a családi otthon Nymával, az „ott” Alia, a fiatal és csinos gépírónő, az új, a nagy, a késői, az igazi szerelem. Gurikin, akinek asz- szony-lánya van. Ügy érzi, hogy joga van ehhez is. ahhoz is. igyekszik is mindenütt eleget tenni. De az idő kicsúszik alóla, versenyt fut az elszaladó percekkel. És ő szeretne győzni, szabadulni a szorongató érzéstől, hogy lemarad itt is, ott is. Azt hiszi, az a megoldás, ha a család, a szerető, a konfliktusokkal teli munkahely nyűge aló) más feladatokba menekül. Itt van ez a dán fordító a nyakán, felvállalja még a tehetségtelen Varvara megsegítését is, tapétázásba fog, mert ezzel akarja bizonyítani Nymánál, hogy minden rendben, az évtizedek nem múltak el a lánggal és a füsttel együtt. Nem kergeti el az időrabló „vodkás szomszédot”. Hari- tonovot sem barátkozásával és gombaszedésével együtt. És lódít, kimagyaráz, hazudik, ügyetlenül, félszegen, mint akinek az apró mulasztásokon és a nagy késéseken kívül már nincs is jelleme, akarata, célja és tennivalója. Éé akkor én, a néző, rájövök, hogy a film rer"Vrö- jének. Georgij Danyelijának a csapdájába estem. A főhőst és néhány társát nem kifelé tereli a zsákutcából, nem is akarja, hogy kijussanak onnan. Mennyivel egyszerűbb es könnyedebb volna ez a film, ha a főhős, ez a döntésre és férfias határozottságra alkalmatlan Gurikin szép lassan, húzódozva, jobban kiszámított lépésekkel kimászik a csávából és — vagy ide. vagy oda — dönt. A rendező egyre többet rak . nyakába, egyre inkább félúton állnak meg elképzelései és tettei, hogy aztán az egész eseménysor megálljon egy — sakknyelven szólva — hármas patthelyzetben. Gurikin is, Nyi- na is. Álla is rabjai saját érzésüknek és folytatódik a „se vele, se nélküle” játék.. A végtelen csavar őrli őket. amíg a kihalás be nem következik. De mikor, hogyan? A rendező azzal tetézi a bennünk felgyülemlő feszültséget, hogy szavakban, ész-, okokkal, vagy a kijózanító megaláztatásokkal nem szegi kedvét hőseinek. Azok konokul végzik a rájuk mért érzelmi csapás miatti szenvedéseiket. A hangnem, a finom lélektani fogások sora meglepi a nézőt. A történet egy kicsit a valóság felett lebeg, hiszen az emberi kapcsolatokban olyan fehér foltok is akadnak, mint 'Hansen, aki Gurikinéknél élve, mit sem vesz észre mindabból. ami a házaspár között történik. Gurikin úgy viselkedik a főiskolán, fúrós kollégájával szemben. mintha megmásíthatatlan ítélete ellen a másik semmit nem tehetne. És a história mégis fogva tartja a nézőt. Szergej Vronszkij képei az őszi világot. a romlás virágainak a színeit juttatják eszünkbe. Andrej Popov zenéjének okos monotóniája fokozza a feszültséget., amely a szófukar főhősében és bennünk is működik. Oleg Baszilasvili Gurikin- ja érdekes típust testesít meg. Mellette Natalja Gun- darjeva, Marina Nyejolova és Jevgenyij Leonov alakításai zárják szorosra a kört. A kétdimenziós gyilkos „KÉREK EGY TABLETTÁTI" Gyógyszertári gondok, tervek Az elmúlt évtizedben meglehetősen növekedett gyógyszerfogyasztásunk. Sokszor akkor is a patikák segítségét kérjük, amikor nem feltétlenül szükséges. De vajon kapunk-e mindig a megszokott folyadékokból, pirulákból, krémekből, kenőcsökből. Sajnos nem. Az országos kép azt mutatja, hogy hiányzik például a Karil, az Antineu- ralgica, az Algopyrin és a Kefalgin. S ugyanerre a listára kívánkozik az emésztést elősegítő Lukullin, a fertőtlenítő hatású Vregyt, valamint a közkedveltté vált Vt- tacolan is. S milyen a gyógyszerellátás szűkebb hazánkban, Heves megyében? Válaszoljanak erre a legilletékesebbek: Végh Miklós a Heves megyei Tanács Gyógyszertári Központjának igazgatója és Palotai Sándorné, gyógyszergazdálkodási osztályvezető. — Az Algopyrin ellátása kielégítő a megyében. Anti- neuralgicából nálunk nines hiány. Hosszú hónapok óta nem kapható viszont Kefalgin. A Karil hiánya központunkban is jelentkezett Vi- tacolan pedig korlátozott mennyiségben van. Ami nemcsak a megyében, hanem szintén országosan jellemző hiánycikként jelentkezik: a Bolus adstringens, a Nitro. penton és a gyermekgyógyászatban használatos Tetrin- fánpulnis. Ezeknek a gyógyszereknek a hiánya a . legtöbb esetben a csomagolásnál előforduló nehézségek, valamint az alapanyag-ellátás akadozása miatt keletkezik. Nálunk valamivel később jelentkeznek a hiánycikkek mivel a központi gyógyszerraktárunkban szerencsére 140 napos tartalék készítményt tudunk tárolni. — Mii tesznek a hiányok megszüntetésére? — Ahhoz, hogy a betegellátás folyamatos legyen: napra kész információkkal kell ellátnunk az orvosokat. Tájékoztatókat adunk ki számukra, feltüntetve a hiánylistát, a korlátozottan rendelkezésre álló és az új ké- szítményű gyógyszereket. Ezzel elkerülhető, hogy az orvosok olyanokat rendeljenek, amelyek tartósan nem közérzet, ami reggelente jön rám. Ez a rohanás teszi. Gyomromban a siettemben bekapott reggeli, csak éppen, hogy egyek valamit, tenyeremmel az államat dörzsölöm, ellenőrzőm, jól fogott-e a borotva; nem kel- lene-e visszaállnom a pengére, igaz. a villanyborot- ,va egy arcmasszázzsal is felér, hát jó, a kabátzsebemet csapkodom, benne van_- a lakáskulcs, jelzi-e csörgése, bezártam-e az ajtót, nem kellene visszamenni, mégiscsak megnézni, ahá, ott jön a troli, olyan gyorsan szalad végig az utcán, hogy futnom kell, ha el akarom érni. Menetrendet nem ismer. kiszámítani lehetetlen. Bevág a megállóba, mire odaérek, már be is csukta az ajtót, s meglehet, hogy percekig áll még így a piros lámpa előtt, de én g járdán topogok. Néha az az érzésem, hogy szándékosan az orrom előtt vágta be az ajtót a vezető. Nem tetszik neki a képem? Van, aki türelmesen elmagyarázza a vezetőnek, milyen hibát követett el, majd leszáll. Ml, akik fennmaradtunk. mée végighallgatjuk, miiven cifrán válaszol a vezető, és az utasok közül sokan a vezetővel nevetnek egvütt. Próbáltam bejárni gépkocsival is, de parkolni lehetetlen. A múltkor, az utasok kérésére. hogy hol késett tíz percig, a troli vezetője azt mondta, hogy gyűlést tartottak Azt hittem gúnyolódik. a gyűlés témája az volt hogy miként lehetnének pontosabbak a járatok. Hogy nem így. az biztos. No nem, nem. Most szépen, nyugodtan leballagok kaphatók. S egyúttal a betegeket is mentesítjük a felesleges utánjárástól. Ez az információhálózatunk kiterjed a megye legkisebb gyógyszertáraira is. — Gyakran előfordul, hogy a gyógyszerész a szabadon vásárolható készítményekből sem adja meg a kért mennyiséget. Jelentheti ez azt, hogy ezekből is kevesebbet szállítanak a gyárak? — A korlátozás nem függ össze a hiánycikkekkel. Rendeletek szabályozzák a vény nélküli gyógyszervásárlást. Ezek közül csak három-négy napra elegendő mennyiség adható ki. Tisztában vagyunk azzal is, hogy sokan ezt kijátsszák. Pedig ha meggondoltabban, felelősséggel vásárolnának. talán kevesebb gondunk lenne a hiánygyógyszerekkel. A hiányok megszüntetésére irányult ennek az ötéves tervünknek legnagyobb, általunk lebonyolított beruházása is. Várhatóan az év végére átadásra kerül a harminckétmillió forint értékű, kétszáz négyzetméter alapteés finoman, mintegy véletlenül, megnézem azt a kaputelefon rossz-e, nem rossz-e, mert már kezdem azt gondolni, hogy én bolondultam meg. A zebrán majdnem elüt egy őrült. Ügy közelíti meg a zebrát, hogy a frász áll belém. Közvetlenül a sáv előtt ledekkol, és vigyorogva nézeget. Irtó büszke magára, hogy milyen pontosan csinálta, és milyen jó a fékje. Hát tudhatom én ezt, hogy ilyen jó a fékje, s különben is, milyen jogon rángat bele engem az ostoba szórakozásába? Látom, átszól az oldal ülésen ülő testes asszonynak, miközben felém vág a szemével; ni, hogy megijedt az ürge. Nevet. az anyósforma asszony meg nagyot csuklik, és megszorítja ölében a holland kosarat. Ő is megijedt. Ez egy krokodil. A becsüket ajtó fedezete mögött, s annak a lehetőségnek a védelmében, hogy nemsokára rákapcsol a gázra, teljes biztonságban tudja magát. Talán arra sem gondol, hogy most felírom a rendszámát. Az emberek egy része olyan, mint a világba szabadult, neveletlen gyerek, az sem érdekli, mi a következmény, csak megy az esze. meg a- pillanatnyi elképzelése után. Fel fpgom ielenteni, ez biztos Elég lesz-e a büntetés, hogy elriassza a hasonló viselkedéstől a későbbiekre? Ez nem biztos. A büntetést elegánsan kifizeti, s még el is dicsekedni vele, szokás lett. Hát igen, elég ;ól élünk, -ól keresünk, a szabályok megsértése csak amolvan „dádázással” jár, mintha a hiba elkövetője nem lenne felelőssége tuda(Fotó: Szabó Sándor) rületű, korszerűen felszerelt infúziós új galenusi ée az ehhez szükséges analitikai, mikrobiológiai laboratóriumunk, egy valóságos kis .■ffyógyszergyár”, vhol az eddiginél megfelelőbb körülmények között előállíthatjuk már a megye lakossága számára szükséges, és a hatóságok által engedélyezett gyógyszereket. — Mennyire zavarja . munkájukat az, hogy sokan tartalékolnak otthon a szükségesnél is több gyógyszert? — Annyira nem súlyos a helyzet, hogy ebből hiány keletkezzék mások számára. Törekszünk viszont a „házi patikák” egészséges felszámolására, elsősorban a józan észre hatva. Megemlíteném azt a kampányunkat amelynek az, volt a lényege hogy mindenki mutassa be szakembereinknek az otthon tárolt gyógyszereket, tgv eldönthető, hogy mi az, amit már ki kell dobni, és mi az. ami még felhasználható. Mindenesetre nem vezethet jóra az otthon felhalmozott gyógyszerkészlet Kis Szabó Ervin tában, mintha nem lenne felnőtt. S hát amikor a jogosítványt kapta? Akkor fel_ nőttnek látták? Amikor vezetni tanultam, az oktató tragikus helyzetek magyarázásával kezdte. így állt a kamion, úgy állt a lovaskordé, amúgy meg a gépkocsi. Vér, agyvelő, csontdarabok. Emlékszem, úgy ültünk a padban, mint akiket odaszögeztek, kiguvadt szemmel figyeltük az előadót, s a szemekből olvasva úgy tűnt, hogy alakját körülveszi valami rendkívüliség, amitől szinte elvarázso- lódnak a hallgatók. Különös lelkesedéssel beszélt róla, miként lehetett volna a gyors helyzetfelismeréssel még így is elkerülni a tragédiát, én pedig elgondolkoztam: mire is tanítanak itt bennünket? A bravúrra? Hogy a jó gépkocsivezető mindenre talál megoldást, még akkor is. ha ő idézte elő a hibát? Hiszen ez az oktató egészen másra tanít, mint amire kellene. Nem autóversenyzőket képeznek itt. A közhelyeket, a kötelező tudnivalókat kellene először elsajátítani, nem a különleges helyzeteket. Persze, jólesett imponálnia. De mire tanít vele? Követésre nevel, ahelyett, hogy... Itt állok a kaputelefon előtt. De hát nem tudom ellenőrizni. Ehhez legalább két ember kell. Fönn oedig Anna van. Akkor már tisztességesebb elhinni "tekj, hogy tényleg működik. (Folytatjuk)
