Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-23 / 275. szám
Osztozni a feladatokon Magánerővel as idegenforgalomért Emberek a papíron Nincs még túl sok példa megyénkben a magánvendéglátásra, az egyszerűbb sütögetőkön — pecsenyét, lán- gost,' palacsintát árusítókon — kívül, a többet kínáló, úgynevezett kifőzdéket jószerével a két kezén megszámlálhatja az ember. A KIS- OSZ-nál egészen pontosain hat olyan kereskedőt tartanak számon, aki étlapot is ír, másoknál színesebb választékkal várja az ebédelni vágy vacsorázni szándékozókat. S a már szellemes nevet is kapott bérlők — az „állmaszekok”, vagyis az állami , illetve szövetkezeti üzletek „átvételére’’ kedvet kapó szakemberek — sem túlságosan tülekednek pályázataikkal a szocialista szektornál. Félnek a kockázattól, ezért aztán a vendéglős ritka, mint a fehér holló. Ám azért már akad! Kékestetőn — a Mátra nagy forgalmú kirándulóhelyén — nyitott kaput néhány hónapja a gyöngyösi Csordás László, akinek „kifőzdéjét” igazán vendéglőként is emlegethetjük. Mert a hegyen, a csúcshoz nem messzire emelt alpesi jellegű, tágas épület elegáns, kedves kis éttermében egyszerre akár hatvanon is asztalhoz, illetve pulthoz ülhetnek falatozná, vagy egy-egy kávéra, hűsítőre! Érthető kíváncsiság adja nekem is kezembe a kilincset : — Vajon, hogyan szánta rá magát a látszatra is tekintélyes beruházásra, s miként sikerült tervét megvalósítani? — kérdezem a tulajtól. — A feleségemmel huszonkét évet töltöttünk a vendéglátóiparban — mondja a főnök —, előbb a gyöngyöst majd az egri vállalat alkalmazásában. Voltam beszerző, elszámoló, áruszállító, raktáros, majd melegkonyhás üzletvezetői* tanfolyamot végeztem. A párom pedig kitanult szakácsnak. Tizenkét esztendeig irányítottam a gyöngyösi „80-as” lakótelep egytálételeket is forgalmazó falatozóját, utóbb pedig ki1980, november 33.. vasárnap (Fotó: Szántó György) sebbi egységekben folytattuk a munkát. Szóval: úgy éreztük, szereztünk elég ismeretet, gyakorlatot ahhoz, hogy önállóan is beszállhassunk a versenybe, a fogyasztóért. — Őszintén megvallva, legelőször egy csárdára gondoltunk, amikor az engedélyt megkaptuk. A Gyöngyös fölötti Szurdokparton, ahol a máig meglevő épületben valamikor is vendéget fogadtak. Aztán kiderült, hogy nem felel meg az elképzeléseinknek. Bánatunkban aztán egy kicsit lejjebb adtuk. Valamiféle „beállós” kis házikóra, amolyan jobb bódéfélére változott a tervünk. Olyan valamire, ami még távol áll a vendéglőtől, de ahol már nem esik az eső az ember tányérjába, ki-ki praktikusan étkezhet. Üjabb választásunk a Mátrára esett, pontosabban: Mátraházára. Valahogy azonban itt sem sikerült nyélbe ütnünk, a dolgot, sót, utóbb, lent a városban is hiába próbálkoztunk helyhez A napokban tudta nélkül kísértem végig szokásos délutáni sétáján. Félszázig számoltam a szembejövőket, akik közül a kétszáz méternyi útszakaszon nem kevesebb, mint harminchétén köszöntek neki. Volt, aki szervusszal, volt, aki jó na- pottal, s volt, aki csókolom- mal. De azok sem mentek el mellette közömbösen, akik nem ismerik. Ki hófehér „Ferenc Jóska”-szakállát, ki buggyos térdnadrágját, ki a méltóságteljes mozgását pásztázta végig tekintetével. A nyolcvanhatodik évét járja. Hála a sorsnak, a természetnek: a több mint nyolc és fél évtized még csak kikezdeni se bírta szellemi frisseségét. Bár a kényszer néhányszor a kórházba parancsolta, de a tisztes s jó falatokat ma sem kell megvetnie, és nem érzi kényszernek egy-egy híg kis- fröccs „elpusztítását” sem. Lassan húsz éve lesz, hogy ismerem, s tisztelem. Sziporkázó bölcsességeivel ma sem tudok betelni, irigylem gazdag tudóstárát, többünknek is bőven jutna abból a kemény akaratából is, amely- lyel még a több évtizedes- családi magányosságát is ie tudta győzni. Nem panaszkodó, s nem is jutni. Végül is segítséget kellett kérnünk mindazoktól, akik csak szóba jöhettek Gyöngyösön. S így jutottam sok-sok szaladgálás árán Kékestetőre, ahol telket bérelhettem, s — gyorsított eljárással is: kéthónapos átfutási idővel — építési engedélyt kaptam. A többi már rajtunk múlott! Tőkénkből, mindenféle pénzzé tevéséből, a rokonságtól, ismerősöktől, meg az OTP-től kapott kölcsönökből, családi, baráti közreműködéssel, kisiparos munkájával 116 nap alatt felépítettük a házat, elkészítettük a hozzá szükséges 36 méteres csatornát. S összebarkácsoltuk, kisebb részben megvettük a berendezést is. Egyelőre ennyire jutottunk. A tetőtérben elképzelt hatszobás „turistaszállót" későbbre hagytuk. Ha az üzlet annyira jól megy ... A III. osztályú kisvendéglőben — a hideg, a „bicskás” tálakat nem számítva — ti- zenkétféle ételt kínálnak, az idegenforgalom gondjain, feladatain osztozni kívánó Csordásék. Jelenleg ugyan még nem különösebbeket, de például hal, belsőség azért máris akad a választékban. S mondjuk, a változatos összeállítású. bőségesnek is mondható betyárpecsenye, a legdrágább ajánlat is éppen hogy csak valamivel kerül többe 35 forintnál. Vegyes körítéssel együtt. — A feleségemmel, szakács fiammal, s két alkalmazottal dolgozom — magyarázza a „cégvezető”. Rövidet nem mérek, szeszes italból csak palackos sört és bort tartok. Ügy vélem azonban, hogy így is megtaláljuk a számításunkat, hiszen a kezdeti érdeklődés sem rossz. S akadtak már egészen igényes, „konferenciázó” vendégeink is, akik szintén elégedetten távoztak ... Valami elkezdődött Heves megyében is, a vendég nagyobb kedvéért. Mi tagadás: érdeklődve várjuk a további folytatást is. Tudományegyetemen. Abban az épületben, ahol hatvan évvel ezelőtt jogi doktorrá avatták Gibás Imrét. Hallgatom kedves, meleg szavait, nézem sugárzó arcát fénylő szemeit, s egyre töb bet tudok meg regénybe illc életének kisebb s nagyobb epizódjaiból. Ha az emberről van szó, az mindig izgalmas és egyben a legkényesebb téma. Egyáltalán: lehet-e a szubjektumot szubjektivitás nélkül megítélni, értékelni, sorsáról dön teni? Ha még annyira igyekszik is bármilyen szerv, bármilyen testületé a legobjek tívebben végezni ezt a munkát, aligha zárhatja ki teljesen a tévedés kísértetét. Utóvégre ki láthat bele az emberbe? Mennyivel tudhatunk róla , többet. mint amennyit magából láttatni enged? Ezért olyan „kényes” a személyzeti munka, hátha még az a tanácsi dolgozók körére vonatkozik, hiszen ennél az intézménynél mindenkinek a munkája a lakosság ezreire hat ki. De elképzelhető-e. hogy éppen a tanácsnál legyenek a „tökéletes” emberek? Ha pedig nem azok. akkor várhatunk-e tőlük kifogástalan munkát — magatartást? Nemcsak számok Mennyien tudják, hogy Gyöngyösön a városi tanács épületében hányán dolgoznak? Az érintetteken kívül nagyon kevesen ismerhetik ezt az adatot. De talán nem is sokat mond a városlakó polgárnak, hogy a vezetők száma tíz, az ügyintézőké pedig éppen 51. A két évvel korábbi állapotokhoz képest öttel csökkent a számuk, amelynek oka, hogy felsőbb rendelkezésre szűkíteni kellett a végső adatot, illetve: bizonyos feladatokat a megye magának tartott meg. Sokan vannak a tanácsnál, vagy kévésén? Az állampolgárnak ez a kérdés csak akkor válik élővé, ha ügyesbajos dolgával kell fordulnia a közigazgatási szervhez és ott gyorsan, vagy lassabban intézkednek. A tanácsnál folyó személyzeti munka csak így és ennyiben érinti az egyes polgárt, ö tehát nem a számok, a statisztikai adatok alapján mond véleményt, ha egyáltalán véleményt mond. És a káder- és személyzeti munka érdemi részét sem mérlegeli, legfeljebb, ha személyes tapasztalatai erre késztetik. Pedig a tanácsnál mindenki, vezető és ügyintéző — érte van, az ő érdekében végzi így vagy úgy a munkáját, tehát létezésük és munkájuk közügy, még akkor is, ha csak papíron és papírral „ügyintéznek”. A papíron ilyenkor is emberek vannak. Sohsem volt akárki, ma sem csak egy a sok közül dr. Gibás Imre. Egernek, az otthont adó városnak egyik legérdekesebb élő történelmi nevezetessége. Gratulálunk, Imre bácsi! Koós József Legalább kétévenként Nem az elnöknek, vagy valamelyik helyettesének elhatározásától függ, hogy mikoi és hogyan foglalkozzanak a személyzeti feladatokkal Rendelkezések szabják mep a tennivalókat és azok időpontjait. Például azt, hogy t városi tanács végrehajtó bizottsága előtt kétévenként kell számot adni erről a munkáról. Ahogy történt ez legutóbb is. A jelentés nagyon sok pozitívumot tartalmaz. Szól arról a fejlődésről, ami az utóbbi két év alatt bekövetkezett az állomány politikai, szakmai és rátermettségi képzettségében, tulajdonságaiban. Felsorolja, milyen mértékben felelnek meg a szakmai előírásoknak a tanács dolgozói, és nem titkolja, hogy majdnem a negyedrészük nem rendelkezik a szükséges belső végzettséggel. Ök lennének azok a hajdúk, akik megpróbálnak harangot önteni, pedig... ? Ha fel is sejlik az emberben ez az óvatoskodó kérdés, bizonyára tudja rá a feleletet is: a tanácsnál nem lehet selejtet gyártani — ott a harangöntéshez érteni kell pecsétes végbizonyítvány nélkül is. Ha tehát összevetjük a szakmai követelményt a tényekkel, azt mondhatjuk, aggodalomra nincs oka senkinek, különösen, hogy ilyen jól még soha nem állt a gyöngyösi apparátus végzettség dolgában, mint most. A jó munkának ez a feltétele tehát nem hiányzik. A szavak mögött Érdemes a jelentés szavaira is odafigyelni. Például: ..A vezetők a jelenlegi felállásban alkalmasak a sokoldalú feladatok ellátására, a hármas követelményeknek megfelelnek”. Ebből az is következik, hogy a korábbi felállásban nem voltak alkalmasak? De, hogy miért... ? És az is, ha netalán mégis valamiféle változás következne be a „jelenlegi felállásban” — akkor. .. ? Tegyük fel. valamelyik vezetőt magasabb tisztségbe „visznek el” — hogyan választják ki az „utódját”? Van-e megfelelő ..tartalék" itt, helyben vagy akár máshol is — kéznél? Mert a tervszerű káder- • munka egyik fontos követelménye ez. Nem elég csuoán a mai állapotokat formálni, a holnapra is gondolni kell. Hány osztályvezetőnek van meg a „pótlása” már? Például — ha az egyikük nyugdíj előtt áll? Erről a jelentés nem • ad tájékoztatást. Valljuk be. szerte e kis hazában sem erős oldalunk a kádertartozékok tervszerű kéozése. Még akkor sem. ha a gyöngyösi tanács apparátusának esetében az elmúlt két évben a vezetőknél ..három csere történt”. Történt? Csak úgy, magától? A minősítésekről Mindenkinek alapvető joga. hogy ismerje a róla, a A tv ifjúsági és gyermekdramaturgiáján a napokban válogatták ki azokat az alkotásokat, amelyeket karácsonyi ünnepi gyermekműsorban sugároznak. Az ünnep előestéjén — december ‘24-én — 16.55-től Lázár Ervin Berzsian és Di- dekin című mesejátékét követhetik nyomon a legkisebbek. Fazekas Mihály Ludas Matyijának újabb feldolgozását is megismerhetik. A nemrégen vetített játék- és rajzfilmet követően ezúttal — december 26-án délelőtt — a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek tolmácsolámunkájáról alkotott véleményt és ahhoz hozzátehes- se a saját gondolatait is. Ha úgy hozza a sors: bizonyos kitételekkel ne értsen egyet. A gyöngyösi tanácsnál a rendelkezéseknek megfelelően igyekeznek ennek a feladatnak eleget tenni. Még arra is ügyelnek, hogy minél szélesebb körből gyűjtsék be a megjegyzéseket, ebben a párt- és a társadalmi szervek állásfoglalását is beépítsék, tehát a lehető legalaposabb és körültekintőbb munkát végezzék. Ügy tetszik, minden rendben is volna. Csak hát... „A munka és a magatartás hiányosságait nem minden esetben rögzítik, azt szóban mondják el.” Vagy: a vállalatoknál, intézményeknél és a városkörnyéki községekben „az ellenőrzések alkalmával a hiányosságok feltárása és a feladatok meghatározása még nem elés következetes és mélyreható”. Mondhatjuk: nem csak » gyöngyösiek ilyen „megér- tőek” és „jó szívűek”. Öl# legalább nem titkolják a> hiányosságukat és nem igyekeznek kimagyarázkodni. Ezután még egy mondatot hadd idézzünk: „Ügy ítéljük meg, hogy tanácsunknál megfelelően érvényesül a bizalom. a nyíltság és az őszinteség.” Szívünk szerint hozzátennénk (éppen a korábbi idézetekre hivatkozva! — általában. A nyíltság igényével Valljuk be, szívesebben hangoztatjuk a nyíltságot, az őszinteséget, mint amennyire gyakoroljuk. Pedig ezek nélkül nincs demokrácia. Ha vannak a nyíltságban korlátok, ha bizonyos tilalomfákat állítunk fel pjinden olyan esetben, amikor „kényelmetlen” kérdésekre kellene választ adni, amikor a közvélemény is „beleláthatna” a munkánkba, akkor nem a demokrácia kiteljesedését szolgáljuk. Mert a személyzeti és kádermunka feladatainak ilyen vagy olyan végrehajtása nem lehet ..belső ügy”. Az egyes emberre vonatkozó kitételek, akár munkájával, akár személyes ügyeivel összefüggésben, valóban nem tartoznak senki másra, csak rá és a környezetére. Ilyen módon tehát ez sem magánügy, ahogy a városi tanács mostani jelentése sem akként kezeli. Hiszen hivatkozik a minél szélesebb körű információk begyűjtésére és a minősítés demokratizmusára. Helyesen. Éppen ez a fajta törekvés, ez az alaposságra épülő munka kelthet a város polgáraiban, lakóiban megnyugvást, mert maguk is láthatják, tudhatják, hogy ott, ahol dönteni, értékelni kell — megfelelő felelősseggel teszik ezt meg. Ügy a jó, ha ezt a gyöngyösiek is tudhatják. sában látható a népszerű történet. A karácsony másnapi tv-programban mutatják be a Tessék engem elrabolni című gyermekfilmet. A Márton Klára novellája alapján született, mai környezetben játszódó, modern problémát feldolgozó alkotás egy gyermekotthon kis lakójának éleiét meséli el. A gyermekek körében közkedvelt bábjáték sem hiányzik az ünnepi műsorból. Neves bábművészek közreműködésével viszik képernyőre december 27-én délelőtt Tarbay Ede Kunkori és a kandúrvarázsló című meséjét. (MTI) G.yóni Gyula Imre bácsi, a gyémántdiplomás dicsekvő típus. Pedig lenne mire, lenne mivel akár még felvágnia is. De ő nem ilyen. Még azt sem tőle tudtam meg, hogy 1980. november 10-én milyen eseményre is szólította Budapestre a díszes meghívó. Az , állam- és jogtudományok doktorát, a nyugállományú pénzügyi főtanácsost gyémántdiplomával tüntették ki a nevezett napon az Eötvös Lorónd Fotó: Szántó György G. Molnár Ferenc Mesejátékok a karácsonyi tv-műsorban
