Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)
1980-11-22 / 274. szám
Megrendelésre; télén is Lehetséges megoldások Térjünk vissza sorozatunk alapkérdéséhez: mi avatja a lakáskérdést társadalmi problémává? A lakáshiány, vagy a lakások elosztási rendszere? Az eddigiek ismeretében azt mondhatjuk, mind a kettő: nincs ugyan elegendő la- Icás, de a hiány csakis az egész lakásgazdálkodási rendszer jobb működése esetén enyhíthető. A hazai bérlajsáspiác megteremtése nem új gondolat. Az ezzel kapcsolatos elméletek közös lényege, hogy a jó minőségű új bérlakások elosztását fokozatosan a piaci erők vegyék át, ami azt jelentené, hogy ilyen lakásokhoz csak azok juthatnának, akik nem' szorulnak különösebb szociális támogatásra, akik megfizethetnék a lakás értékével arányos lakbéreket. Mindez persze építészeti követelményekkel is járna. Kétféleképpen is differenciálni kellene az új bérlakásokat: „felfelé”, ha úgy tetszik a „luxus” minőségű, illetve „lefelé” az olcsó bérű bérlakáskategória létrehozásával. Mindkét esetben számolni kell bizonyos korlátokkal: a jelenleg is magas — és egyre növekvő — építési költségek eleve behatárolnák a bérlakáskategória „felfelé” nyitását, fiiszen az egész nem érne semmit, ha az úgymond „jobb” lakások iránt nem lenne kereslet. (Persze számolni kellene azzal is, hogy a csillagászati magasságokat ostromló építési költségek jórészt visszavezethetők az építőipar mai, nem kielégítő szervezettségére, teljesítőképességére, rendjére és fegyelmére is...) Az „olcsó” bérlakás pedig sokak szerint azért megvalósíthatatlan, mert „az állami lakásépítkezésekből már így is mindent kispórolnak”. Ez is vitatható álláspont, mert sem a tervezőket, sem az építőiparosokat semmi nem ösztönzi az építési költségek csökkentésére. Az „olcsó lakás” ellenszenves gondolat a lakáspolitikus számára is, de: az „olcsó lakást” nem kell feltétlenül az ötvenes évek „cs”-lakásaival azonosítani, s legfőképpen nem kellene végleges megoldásként kezelni. Inkább olyan megoldásként, hogy a ma még pincékben, üzlethelyiségekben és albérletben élők lépjenek egyet a korszerűbb lakás felé, s megszabaduljanak például az albérleti uzsorától (ennek ösz- szege a legóvatosabb becslések szerint is másfél milliárd forint évi jövedelmet jelent äz állami lakások bérlőinek). Mindezzel együtt járna természetesen a bérlakáskategória erőteljes differenciálása az állami dotáció nagysága szerint is. ily módon is közelítve a kívánatos szociálpolitikai célt. Az elképzelés alapja, hogy ha viszonylag nagy számban vannak piaci áron bérelhető, jó minőségű lakások, akkor valószínűtlen, hogy a magasabb jövedelmű csoportok tagjai a szerényebb minőségű lakásokba törekednének. Ez azt is jelentené, hogy az olcsó bérlakásoknál a piaci értékesítés és a hatósági elosztás valamiféle kombinációja alkalmazható, amely — az előbb vázoltak értelmében — nem vezetne a jobb módú társadalmi rétegek további privilegizálásához. Mi tagadás: tetszetős elmélet. ám hogyan -és honnan teremthető elő a gyakorlati megvalósításhoz nélkülözhetetlen lakásmennyiség-tarta- lék. (Hogy például: viszonylag nagy számban legyenek piaci áron bérelhető, jó minőségű lakások.) Nos, ez akkor jelent igazán nagy — szinte megoldhatatlan — problémát, ha csakis az újonnan épített lakások kategóriájában gondolkodunk. De — mondják az újabb elmélet hirdetői — a racionális lakásgazdálkodás nem tekinthető el a meglevő lakások ésszerű újraértékesítésétől, illetve újraelosztásától sem. Ök a cserepiac élénkítésének és a kereslet-kínálat viszonyai szerint történő szabályozásának hirdetői. A jelek szerint éppen az a lakáskategória mozdíthatatlan, amire a legnagyobb szükség lenne. A jó néhány évvel ezelőtti lakásbérrendelet — mert ellentmondásos volt — nem ösztönözte cserére azokat, akik egyedül, vagy má- sodmagukkal lakják a száz- valahány négyzetmétereket. Ráadásul a cserepiacon — mert itt aztán valóban jogos szóhasználat a „piac” — tökéletes anarchia uralkodik, jóllehet se szeri, se száma a lakáscseréket nehezítő, agyonbonyolító jogszabályoknak. S nincs olyan intézmény — ügynökség?, hivatal?, netán hatóság? —, ahol megfelelő feltételekkel segíthetnék, gyorsíthatnák a cserepiac működését. (Az ez ügyben illetékes ingatlanközvetítő vállalatok jelenlegi szervezettségükkel, munkafeltételeikkel alkalmatlanok a lakáscserék lebonyolítására.) Megint csak utópia — mondhatná valaki. Csakugyan az? Az egyik városban — nem a főváros! — a lakásépítők, a lakáshivatal és az ingatlanközvetítő jól szerMint lapunkban beszámoltunk róla, a közelmúltban Hevesen tartotta ülését a Miskolci Akadémiai Bizottság mezőgazdasági szak- bizottsága. Ezen az ülésen jóváhagyták a testület 1981 —1985 közötti időszakra szóló munkatervét: Mint dr. Szalai György kandidátustól, a bizottság elnökétől megtudtuk. a munkaterv összeállításánál arra törekedtek, hogy az észak-magyarországi táj mező- és erdőgazdaságának fejlesztését elősegítő témákat dolgozzanak ki. Ennek alapján részletesen elemzik majd egy-egy ágazatban a lehetőségeket és segítséget nyújtanak az előbbre lépéshez. A tudomány eszközeit felhasználva támogatást adnak az észak-magyarországi tájegységen gazdálkodó mező- gazdasági üzemeknek termelésszerkezetük javításához, a környezeti és a talajadottságokhoz való igazításához Kidolgozzák azokat az elképzeléseket. melyek elősegítik a lejtős területek észszerű hasznosítását az élelmiszer-termelésre, különös tekintettel a növényi fehérje, valamint a hústermelésre. Ezenkívül megvizsgálvezett akciója eredményeként olyan lakáskontingenst teremtettek, aminek segítségével villámgyors és célszerű cserék sorozatát tudták megoldani. Igaz, a cél érdekében sorozatban szegték meg az idevágó — agyonbonyolított és semmire sem jó — szabályokat. Ügy tűnik tehát, lenne keresnivaló a lakásgazdálkodásban — éppen a lakáshiány enyhítése miatt. S úgy tűnik, lenne keresnivaló néhány más lehetőségben is. Ilyen például, a tetőtér-beépítés. Elvileg mindenki támogatja, szorgalmazza, ám gyakorlatilag minden ilyen akció szinte lehetetlen. Kiszámították : egy tetőtér-beépítés megvalósításához több száz jogszabály tökéletes ismerete, több tucat engedély beszerzése szükséges. Az erre alkalmas házat természetesen kinek-kinek saját mkgá- nak kell kiszemelnie, s ha szerencséje van, akkor a tizedik-huszadik próbálkozásra kiderül, hogy a kiszemelt tetőtér valóban beépíthető-e. Nemcsak technikailag, jogilag is. Az ésszerű — és a mainál eredményesebb — lakásgazdálkodás kialakítása megköveteli. hogy gondolkodásunk megkövesedésein túllépjünk. A lakásprobléma igazi megoldása aligha várható csakis a lakásépítőktől. Ez csak olyan lakáspolitika esetén lehetséges, amely a különböző — s a ma még tán furcsának tűnő — eszközök integrálásával törekszik arra, hogy a lakásgazdálkodásnak nyújtott állami dotáció1 a kedvezőtlen helyzetben levő társadalmi csoportnak jusson. (VEGE) ják a szőlő- és a zöldségtermelés, valamint az erdőgazdálkodás fejlesztési lehetősé, geit Heves és Borsod-Aba- új-Zemplén megyében. Elhatározták. . hogy 1981 tavaszán megvitatják az új közgazdasági szabályozók hatását az észak-magyarországi dombvidéken tevékenykedő mezőgazdasági nagyüzemekben, és javaslatot tesznek arra. hogy a jövedelmezőséget hogyan javíthatják tovább. Emellett vizsgálat alá veszik az erdészeti szaporítóanyag termelését és a nemesített szaporítóanyagok üzemi elterjesztését az Északi-Középhegységben. Megvizsgálják a lejtős területek gépi művelését, a tokaj-hegyaljai borvidék fejlesztését, a bikavérprogram megvalósításának tapasztalatait. továbbá a délborsodi tájon folvtatott meliorációs és talajjavítás hatását a mezőgazdasági termelésre. Ezek mellett napirendre tűzik a hegyvidék gabonájának, az őszi árpának gazdaságos termelését és a hevesi homokhát fejlesztési programjának eredményeit is. Vértes Csaba A közgazdasági szabályozók Hatásától — a lejtős területek védelméig Mit vizsgál a szakbizottság? A bükki kisvonat tovább pöfög Szinte nincs is olyan hónap, amikor nem olvasunk, vagy hallunk egy kisvasút megszüntetéséről kerek e hazánkban. Borsod megyétől Zaláig. A gazdaságtalan, korszerűtlennek mondott keskeny nyomtávú vonatok sorra eltünedeznek. A játéknak tűnő pöfögök természetesen már nem szolgálhatják a tömegközlekedést ; ahhoz kicsik, elavultak, drágák. Ám néhol továbbra is a kirándulók, az országjárók, a gyerekek kedvencei maradnak. Kétszázezren évente Mi — úgymond —. „megmentettük” a magunkét. A szűkebb hazánkbeli erdei vasutak mindegyikének megszüntetéséről még szó nem esett komolyan. Az azonban igaz, hogy az illetékesek, no meg az üzemeltetők, évek óta sürgették a Szalajka-völ- gyi kisvonat korszerűsítését, mert a régi vágányok, no meg a pöfögő-nyögő mozdonyok egy-egy szezonban alig bírták a fordulókat.- A turisták száma is nőttön nőtt. Évente mintegy kétszázezer utast szállított — bátran mondhatni — a Bükkhöz, a táj szépségéhez, romantikájához tartozó kisvasút. Szilvásváradtól a Szalaj- ka-völgyön át az Istállóskő aljáig közlekedik ez a vonat. Az üzemeltető, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság azonban belátta, hogy a pályaszakasz felújítása már halaszthatatlan. Saját anyagi erőből azonban természetesen nem futotta volna a milliókat is felemésztő munkálatokra, így állami támogatással célcsoportos beruházásként kezdtek a kivitelezéshez. SjojfcesjÄjc Hegyek között, völgyek között. rángostavak megálló közötti rész durva munkálataival készen is voltunk, az idén júliusban pedig megindult itt a vasútforgalom. I^imgradt,. tehát az idei szép május, s a június. Az gyón érdekli, hogy a kisvonat miért nem járt. Ök csak a ténnyel álltak szembe. Ám azt azért érdemes megjegyezni, hogy a mintegy 12 millió forintos beruházással. felújított érdéi vasút sok munkát, energiát igényelt. Kialakították a megállóhelyeket, új telefonvonalat építettek, biztonságosabbá tették a pályát. Bár azon már lehetne vitatkozni, hogy ha úgyis rekonstrukcióra került sor, akkor ne használt — 1908-ban gyártott iparvágányt építsenek be. Új mozdony A határidők elhúzódtak tehát, s október 31-töl megszűnt a kisvasút rendszeres járata. Így már csak jövőre vehetik birtokukba a kirándulók, s akkor már fölmehetnek vele az istállóskői végállomásig. — Júliustól október végéig 54 ezer utast szállítottunk az idén — tájékoztatott az erdei kisvasút üzemvezetője, Simon István. — Ez természetesen számunkra lemaradást jelent, ám több éves gyakorlatunkhoz híven az idén télen is indítunk szerződéses járatokat. Jó a kapcsolatunk az IBUSZ-szal, a szakszervezeti üdülőkkel, s ha írásban elküldik a megrendelést, egy autóbusznyi utasnak már begyújtjuk a mozdonyt. Egyébként a két régebbi Diesel-mozdonyunk mellé az idén kaptunk egy korszerűbbet, erősebbet is. Ei utóbbi próbameneteit a közeljövőben kezdjük. Vagyis akkor, ha már végigmehet az egész szakaszon. S hogy ez mikor lesz? Erre az üzemvezető sem mert határozott választ adni. Egy biztos: a következő szezonban a kisvasút tovább pöfög. Józsa Péter Snóbel Ferenc mozdonyvezető már tíz éve szállítja a kirándulókat (Fotó: Perl Márton) Áz elmúlt esztendő februárjában! Csúszik a föld ... no, és a ..teljesen” fel- ' újított teljes vasútvonal átadása is. A helyszínen Szálai Gábor mérnök, az erdő- gazdaság műszaki vezetője és a rekonstrukció rányítója éppen a telefonoszlopok kitűzését végezte az erdei múzeum tájékán: — Gyakorlatilag már szinte csak ez a munka van jiát- ra — mondta a szakember. — Tavaly februárban láttunk a felújításhoz, s az alsó szakasz, tehát a Szilvásvárad végáMomás és a pisztidegenforgalmi szezon fontos két hónapja. Mintegy százezer látogató nem ülhetett föl a hangulatos erdei vasútra. — Az elhúzódás oka elsősorban az volt, hogy megbomlott a talaj egysége, s több helyütt újra elölről kellett kezdenünk a töltés javítását . — folytatta a mérnök. — A halastó és az Istállóskő közötti szakaszon is pontosan ezekkel a gondokkal küzdöttünk, küzdünk. Ezért nem utazhattak az idelátogatók ezen a nyáron végig, a vonal teljes Hosszában. Nyilván sem az olvasókat, sem a kirándulókat nem na1980. november 22., szombat á a
