Népújság, 1980. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

1980-11-20 / 272. szám

Gyöngyösi Játékszín Keresztelő volt a fő trükkjük Jubileumi előadás Variációk piros Zsigulira és egy kék Polskira Feltétlenül figyelmességet kell látnunk abban a tény­ben. hogy éppen az ötvene­dik előadását mutatta be a hazai, közönség előtt a Gyön­gyösi Játékszín. Ahogy a műsorközlő bejelentette, azt a programot sorozatban fél- szrt'szor vitték közönség elé. Ez a szám önmagában is sokféle tartalmat hordoz. Nemcsak azt, hogy ötvened­szer léptek színpadra a sze­replők ugvanazzal az össze­állítással, hanem azt is, hogy a produkciót győzték közön­ségei is. Félszázszor tudtak érdeklődést kelteni maguk iránt, ami elismerésre méltó tény. A Gyöngyösi Játékszín élő bizonyítél« arra is, hogy a műkedvelő színészetnek van létjogosultsága még ma is, hiába kongatták meg néhá- nyan többszőr is a vészha­rangot. hiába vonták kétség­be máskor többen is a mű- kedvelés mai színpadképes­ségét. De a gyöngyösi együttes annak is élő példája, hogy az állandó megújulás olyan követelmény ebben a mű­fajban, amit nem lehet fél­A M agy arm's zag története sorozat ötödik kötetével je­lentkezik — egyebek között — a téli könyvvásáron az Akadémiai Kiadó. A könyv 1790-től az 1848-as forrada­lom kitöréséig kíséri figye­lemmel az ország történetét. A magyar történetírás fel- szabadulás utáni időszaká­nak legjelentősebb eredmé­nyeként már az olvasókhoz került a Magyarország tör­ténete sorozat három köte­te: az 1848. március 13-től 1943. április 4-ig terjedő kor­szakot elemző hatodik, hete­dik és nyolcadik kötet. Mint ismeretes, a könyvfüzér könyvel nem kronológiai, sorszám szerinti rendben je­lennek meg., A legújabb műről Mérep Gyula akadé­mikus, egyetemi tanár, a kö­tet főszerkesztője nyilatkozott az MTI munkatársának. —- Egy nagy történeti szin­tézis esetében, mint ennél a műnél is, természetesen „cso­portmunka” folyik: a soro­zat minden egyes kötelét, korszakát egységes szerkesz­tői elvek kimunkálása előz­te meg. Az eddigieknél na­gyobb figyelmet fordítottunk a gazdaság-, a társadalom-, Befejeződött a Magyar Te­levízió legnagyobb koopro- dukciós vállalkozása; ma. gyár—francia—NSZK— olasz közös alkotás született Verne Gyula világhírű re­gényéből. a Sándor Mátyás­ból. A 6 részes sorozat epi­zódjait december 9-től, kedd esténként láthatják a ma­gyar1 adásban. A nagyszabású alkotás főrendezője Jean Pierre Decourt aki számos több részes francia filmnek — közöttük a Magyarországon is népszerű Arsene Lupin- sorozatnak — a forgatását is irányította. A forgatókönyvet a regény alapján Claude Desailly írta. Sándor Má­tyást — majd a későbbiek­iüSU- november 30„ csütörtök vállról venni, mert jaj an­nak a csoportnak, amelyik a tegnapról megmaradt, kis­sé megszáradt babérjain akar a ' közönségigény magassá­gaiba emelkedni. A gyöngyösiek is népszín- müves együttesként kezdték negyedszázaddal ezelőtt. Az­tán jött az operett is, a drá­ma is, majd a szatíra és az irodalmi színpad, hogy az újabb állomások a „korral való haladást” igazolják. Ez a fajta önmaguk meg­újítása vonzóvá tette az egy­kori kitérőgyári csoportot és elindultak hozzá a fiatalok, a tizenévesek, az iskolai Iro­dalmi színpadok és vetélke­dők neveltjei is, akik már nem akarták abbahagyni ott, ahol a pedagógia von­zásköre megszakadt. Velük a csoport is nyert. Ez mu­tatkozott meg ezen a jubi­leumi előadáson is. A fiata­lok nyelvkultúrája, új látás­módja és önmércéje elfújta a port mindazokról a koráb­bi színpadi kellékekről, amik még ott lapultak a múlt re­likviáiként a hajdanvolt mű­kedvelődé» terein. De az is igaz, jut éppen most az eszünkbe, hogy a a kultúra- és az intézmény­kutatásokra. Ebből követke­zően ezeket új módon, szé­les összefüggésükben tér-' gyalják az egyes részek. így első ízben kerül az olvasó­közönség elé a korszak tel­jes magyarországi és erdélyi gazdaságtörténete. Munkánk­hoz a legkorszerűbb gazda­ságtörténeti elemző módsze­reket, így az úgynevezett faktoranalízist, sőt a számí­tógépes adatfeldolgozást is igénybe vettük. — Az ismeretes, hogy a feudalizmusból a kapitaliz­musba való átmenet idősza­ka Nyugat.Európában több évszázadon keresztül tartott. Magyarországon viszont a XVIII. század második felé­lői kezdődően, s főleg 1790 és 1848 között, tehát igen rövid idő alatt játszódott le. A kötet anyagának rendsze­rezésekor világosan kirajzo­lódott, hogy ennek az átme­netnek Kelet- és Közép- Európa valamennyi országá­ra jellemző tünete, hogy — a feudális társadalmi viszo­nyok továbbélése miatt — nehezen, torzultan ment végbe, s minden esetben be­fejezetlen maradt. Hazánk­ban az évszázadokra vissza­Gyöngyösi Játékszín önmeg­valósításának mércéje min­denkor magasabban bille­gett, mint a hasonszőrű együttesek háza táján. Olyan hivatásos színészekkel ját­szottak együtt, akiknek a ne­ve önmagában is százakat vonzott még a kis gyöngyösi színházterembe is!' Valahogy a „mindenséggel mérték” magukat, dicséretükre szól­va, de anélkül, hogy önelé­gülten bámulták volna a köldöküket. Számos elisme­rés, díj és oklevél is járt ennek nyomában, ahogy leg­utóbb a KISZ KB oklevele. Ez a mostani ötvenedik jó alkalom volt arra, hogy a közönségnek is bizonyítson a Gyöngyösi Játékszín, ahogy jó alkalom volt arra is, hogy önmagukat is megmu­tassák: ilyenek Vagyunk, lássátok-! Hogy milyenek? A legjobb szándékaik sze­rint: mindig élők, mindig megújulok, mindig igénye­sek, mindig maiak. Egy hajdanvolt szép ha­gyománynak, a munkásszín­játszásnak avatott őrzői ők. (gmf) nyúló történelmi előzmények, különösen felizzították az önmagát túlélt, létét maka­csul védő régi, és a csírái­ban már bontakozó, áttörni iparkodó, ám a feudális gá­taktól akadályozott új közöt­ti ellentéteket. Az átmenet első szakaszára a gazdasági életben is általánosan jel­lemző volt a távoli piacok­nak szánt, a robotra alapo­zott nagy tömegű mezőgaz- dazdasági árutermelés; s 1848-ig az maradt a terme­lés jellemzője. A gondokat csak tetézte a bécsi kormány gazdaság-, elsősorban vám­politikája. Az ezekről szóló részletes kutatási eredmé­nyek kötetünkben kerülnek először nagy nyilvánosság elé. (MTI) TfißNCStMi IMRE i * Jó ideje, két személygép­kocsi — egy piros Zsiguli és egy kék Polski Fiat — is gyarapítja már a lefoglalt tárgyakat az egri bírósár gon. S hogy így kivonták őket a forgalomból, annak nem éppen mindennapi tör­ténete van. A jámbor jár­művek sajátos kirándulások szereplőiként népes bűnszö­vetkezetet szolgáltak hete­ken — vagy talán: hó­napokon — keresztül... Az egyébként még több autót is birtokló kiterjedt rokonságból’két csalód— a fóti Németh és a pásztói Kolompár família — saját jogosítvány híján, fogadott pilótákkal járta az országot. Távoli orvosokhoz, pesti szabóhoz vagy búcsúba, vásárba vitették magukat, ahányon csak a kocsiba fér­tek, máskor meg bíróságra, rendőrségre vagy — uram bocsá’ — börlöni beszélőre. Ha pedig egyébre támadt kedvük: hát betörésre, lo­pásra. Mivelhogy az említett csa­ládok életéhez ez utóbbiak is hozzátartoztak régóta. Többüknek volt baja a tör­vénnyel, jó néhányukat el­ítélték már hosszabb-rövi- debb időre. Jellemző, hogy aki a mostani ügy első szá­mú vádlottjává vált, például öt évi büntetéséből szaba­dult legutóbb... A kiruccanásokon ült a kocsikban idősebb és fiata­labb, nő és férfi egyaránt. A legöregebb sem volt azon­ban több 46 esztendősnél, míg a legkisebbek rendsze­rint a csecsemők közül ke­rültek ki. Amelyek azért ér­demelnek különösebb figyel­met, mert jobbára csupa munkabíró « emberről van szó, az apró­ságok pedig inkább csak „kellékül" szolgáltak az uta­zásokon. A két autóval járó' csapat bűnös útjain különben a nő­ké volt a főszerep. Ugyanis az volt a legfőbb trükk, hogy: keresztelni viszik a gyereket. Főleg a plébániá­kat látogatták, s a szentség felvételének ürügyén ipari kor miért csak a könyökvé- dő? Itt az egész páncél!... Jó-jó, persze-pex-sze, ez csak játék, ez csak játék ... De hisz itt a megoldás! A legjobb búvóhely éppen ma­ga a páncél!... Hogy nem egészen énrám szabták? An­nál jobban elférek benne! Csak az alkalmas pillanatot kell kilesni... meg a gyere­keket hazapaterolni... — Apu, süket vagy?l Egyikük a kabátujját is olyan erősen találta meg­rántani. hogy reccsent a hóna alatt. — Tünés! — riadt a hát- ramozditókra kombinációi ködbevesző csúcsairól. Azok odalent tovább zajongtak. — Máris lathatalan vol­nék? — vigyorodott el hi­teti en-boldogan. Minden hi­hetőbb volt ebben a pilla­natban, minthogy szeren­csétlenjei egy kukkot sem hallottak szavaiból, amelye­ket pedig ő a saját fülével teljesen tisztán hallott. Pon­tosan elmagyarázta nekik, hogyan találnak haza. és még ajándékot is ígért.. Ha nem hallották, nem hal­lották! Annál jobban fog­nak majd ujjongani! Mun­kára !,.. Próbaképpen néhány lépést tett a teremőr felé. Az idős ember nem vett tudomást jelenlétéről. A láthatatlanság boldog inkognitójában egyre felszabadultabban forgoló­dott a teremben. A páncél­ruhához egyelőre nem nyúlt, de újabb és újabb próbákat tett az emberekkel. Kivá­lasztott magának egy-egy ro­konszenves, vagy éppen el­lenszenves alakot, úgy in­tézte. hogy szembe haladjon vele, aztán könyökével ala­posan oldalba lökte. Egyre inkább meg kellett győződ­kodtak gazdagítani magukat anyagiakban is. Már amikor szükségét látták az efféle „rablómesének". Mert ami­kor a pap nem volt odahaza — mint még a szóban forgó bűncselekmények sorozatát elindító Alsónémediben, ahonnan ez év április 3-án a lelkész 120 ezer forintot érő ezüst evőeszközkészletét és 8200 forint készpénzét vitték magukkal — egyszerűen csak betörtek a lakásba ... Május 20-án, Gyöngyöspa­tán próbálkoztak pénzt sze1- rezni a papiakból, de a ha- rangozónak sikerült őket megakadályoznia ebben. Másnap a jászárokszállósi lóvásárból visszafelé jövet o, viszneki parókián már több sikerrel jártak, noha bizo­nyos, hogy az elemeit római Szűz Mória-szobornál és a négy üveget tartalmazó szen- teltolajtartónál többre szá­mítottak. Talán kicsit le is hűthette kedvüket a számuk­ra szerényebb zsákmány, mert további néhány állomá­suk már világi porta volt. Mindjárt Visznekről Zárónk­ra hajtattak, ahol egy kert­jében dolgozgató özvegyasz- szony szobájából 34 ezer fo­rintot kotortak elő a szalma­zsák alól, a konyhai lócáról pedig az 1350 forint koszt­pénzt vitték magukkal. Az­tán — mint írva vagyon: a bűnös visszatért tette szín­helyére — ismét Gyöngyös­patára bátorkodtak, ahol azonban a gazda tetten érte Május 26-án Pásztoréi star­tolva Űzd felé tartott a két kocsi, miközben előbb Mátra- balián akarták „kereszteltet- ni” a gyereket, majd — mi­vel itt nem nyertek bebo­csátást — Mátraderecskén jelentkeztek hasonló szán­dékkal. Szerencséjükre a pap még nem téri; vissza a templomból, a házvezetőnő­jével pedig könnyen elbán­tak. így aztán nem volt aka­dálya annak, hogy négy­ezer forintot elvigyenek. Tettükön fölbátorodva már eszükbe se jutott a borsodi kohászváros, s egyre beljebb jöttek Heves megyébe. Üjabb kis időre — gondolván ta­lán, hogy ezzel esetleg né­mileg kiengesztelhetik az égleket — ismét elkerülték a lelkészeket. Egerbaktán leverték a lakatot egy nyá­rikonyháról, s elemelték a benn talált zsebrádiót, majd a falu másik házánál az aj­tó melletti veder alól előke­resvén a kulcsot, besétálták a további prédáért. Kedvel­ték-e vagy sem, vagy csak, mert más nem mozdíthattak el könnyebben, de a feltúrt lakásban megint csak egy Szűz Mária-szobornál kötöt­tek ki. Utána bemerészked­tek Egerbe is, s ismét a ke­resztelés ürügyén — nem válogatván most már fele­kezetek között — története­sen a református tiszteletest látogatták meg. Ügy hogy utóbb 8900 forintja látta ka­rát. Egercsehiben 1200 forin­tot érő hat tyúk zárta a kü­lönös kirándulások sorát. Míg a bíróságon — első fo­kon — szigorú ítélet tett pontot a fóti-pásztói „ki­rándulók” történetének vé­gére. Az egri városi járási ügyészség által Decembertől, kedd esténként A Sándor Mátyás a televízióban ben Antekirtt doktort — Bujtor István alakítja, akire a nagy romantikus hősök megjelenitőjeként ismert, ne­ves külföldi művészeket megelőzően esett a válasz­tás. Namir szerepében Pa- padimitru Athina látható. Verne regényéhez képest némileg módosították az epi­zódok cselekményét. A tör­ténet időpontját a magyar viszonyoknak megfelelően csaknem 20 évvel „visszaiga­zították”. Az író művében ugyanis 1867-et jelölt meg időpontul, amikor Magyar- országon elképzelhetetlen volt a regényben jelzett forra- dalmi helyzet. A decembertől képernyő­re kerülő Ver ne-regény bői első ízben készült tv.prog- ram. A mozilátogatók vi­szont — évekkel ezelőtt — már megismerkedhettek a romantikus történet amex’i- kai filmváltozatával. (MTI) Befejező rész: De hol . lehetne itt egyál­talán elrejtőzni? Az illem­hely annyira kézenfekvő, hogy azt bizonyára ellenőr­zik zárás előtt a teremőrök. Különben nálunk is egy­mást taposnák a műkincs- rablók... A cserépkályha? Szűk. A kandalló? Teljesen alkalmatlan. Márpedig kell lennie megoldásnak! Egyszer csak majd látjuk a tévében, hogy megfújták a könyökvé­dőt ... azaz csak halljuk, mert akkor már ki tudja, hol lesz!... Miért minden­ről nekem kell lemaradnom? Miért mindig én legyek a gyámoltalan? Miért mindig engem gyilkoljon a felesé­gem a sóhajtásaival?!... Nekem is jogom van az élethez! Ki beszél itt a kö­nyökvédőről?! Nekem min­den kell! Igenis, például a könyőkvédő! Vagy-vagy! Nem alkuszunk!...- De ak­a ragadós kezű embereket, mielőtt 860 forintot őrző bu- gyellárisának végképp lába nőtt volna. Csecsén szárnyas állatokkal boldogították ma­gukat a kudarc után: nem kevesebb, mint 20 csifkét és két galambot szedtek össze fürgén az egyik udvaron, összesen 1513 forint érték­ben, a végső soron csak eredményes nap befejezése­ként. Mert egy ilyen „turnét" nem szabad pompás lakoma nélkül zárni! nie róla, hogy valóban lát­hatatlan, mert senki sem lökte vissza, senki nem uta­sította rendre, nem rúgta bokán — még csak pofákat sem vágott senki. Most már teljes mellszélességben cé­lozta meg a látogatókat. így jött rá, hogy nemcsak lát­hatatlan, hanem testetlen Is. Az embei’ék elfolytak, el­lebegtek mellette, senkibe nem sikerült beleütköznie ... Egyedül maradt a terem­ben. Csak a páncél állt az egyik ajtónál, a teremőr a másiknál. Sejtette már, hogy a közömbös maszk az öreg arcán csak taktika, az ilyen sasorrú, kemény öregembe­rekkel mindig vigyázni kell. Szeretett volna kisurranj, de az öreg túl közel állt az aj­tóhoz. Így hát inkább lecö- vekelt a terem közepén, é6 igyekezett minél közömbö- sebb arcki fej ezést ölteni... Mindez késő volt már. Az őr kimozdult leshelyéről, és a terem közepe felé indult. Ö ugyanekkor kifelé próbált húzódni, de amikor észre­vette, hogy csapdába került, ismét mozdulatlanságba me­revedett. Az öreg néhány szórakozottnak álcázott lé­pés után éppen vele szem­ben állapodott meg: — Kihűl az ebédje, uram... Nekem ugyan semmi közöm hozzá, de a gyerekeit is, gondolom, csak magának kellene hazavinnie ... — Már jól vagyok — sze- •rette volna minél gyorsab­ban válaszolni, de az a két valaki közben hátulról már megfogta a karját... Ki hitte volna, hogy ez a vékony arcú kis ember épp a legszelídebb szavaktól fog megvadulni, és éhgyomorra ekkora monoklikat tud osz­togatni! bűnszövetségben, részben dolog elleni erőszak­kal, üzletszerűen jelentős ér­tékre elkövetett lopás bűn­tettével vádolt társaság a vizsgálatok, a tárgyalások sorén tagadta tetteit, nem akaxri emlékezni. A megta­lált, lefoglalt tárgyak, a ta­núvallomások, a bizonyíté­kok, a szembesítések azon­ban egyértelmű alapot ad­tak az igazságszolgáltatás képviselőinek döntésük meg­hozatalához. Az Egri Járásbíróság Per- bíróné dr. Halász Annamária tanácsa id, Németh András- né 1, rendű vádlottat 8 évi 6 hónapi, fegyhézban végre­hajtandó szabadságvesztésre ítélte, s mint többszörösen visszaeső bűnözőt, tíz évre eltiltotta a közügyektől, ifj. Németh Andrásné II. rendű vádlottat pedig 8 évi fegy- házban végrehajtandó sza­badságvesztéssel s a köz­ügyektől 10 évre történő el­tiltással sújtotta. Németh Ferencné III. rendű vádlott büntetése 5 év 6 hóriap fegy- ház, s hat év közügyektől való eltiltás; id. Kolompár Gyula IV., Illetve id. Kólóm- pár .Gyuláné VI. rendű vád­lottaké kétévi börtön és há­roméves eltiltás a közügyek- től. A VII. rendű Kolompár istvánné 5, a VIII. x-endű Németh András 3 év hat hónap, p X. rendű Németh Mária 5 év hat hónap fegy­házbüntetést kapott, s a köz­ügyektől 5. 4, illetve 6 évre eltiltották őket. A gépkocsik vezetésére vállalkozott Kár­páti János, valamint Dán, esik Miklós — akiket „mun­kaadóik” a bűncselekmé­nyekből, a lopott tárgyak értékesítéséből fizettek — egy-egy éves börtönbünteté­sét 3 esztendei próbaidőre felfüggesztették. Az ítélet nem jogerős, — de máris tanulságos, Gyóni Gyula Megjelenés előtt: A Magyarország története ötödik kötete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents