Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-09 / 237. szám
Tudamányos kutatók A népzenekutató Nagy Miklós Egri . kutatók nyomában járván egy nem mindennapi tudományág jeles művelőjéhez vezetett utunk. Nagy Miklóssal, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola ének-zene tanszékének adjunktusával barátságosan berendezett munkaszobájában beszélgetünk. Nagy Miklós vérbeli egri ember, a Ráchóstya szülötte. A debreceni zeneművészeti szakiskola szolfézs és zongora tanszakán szerezte diplomáját, s különböző kezdeti szárnypróbálgatás után talált igazi otthonra a főiskolán, melynek 15 esztendeje eszi a kenyerét. Zenei és művészi hajlama már kora gyermekkorában megmutatkozott. Jól kezelte a harmonikát, gyermekelőadáson a kis Töröcsik Marival is játszott együtt. 1970-ben merült fel benne a nemes gondolat: hogyan élnek azok a népdalok, melyeket még oly szeretettel emlegetett dalos kedvű nagyanyjától hallott. A kezdeti érdeklődés, kíváncsiság csak a tágabb rokonságra, atyafiakra, családi barátokra terjedt ki. Gyűjtésének első szép eredményei nyomán a kezdeti puszta érdeklődés tudatossá. sőt szenvedélyévé vált. Első tudományos publikációja az egri hóstyabéli gyűjtés eredményéről szólt, és a főiskola tudományos közleményeiben jelent meg. Nagy Miklós tiszteletet követelő célja, összegyűjteni Eger és környéke népdalait, mely teljesen elhanyagolt terület. Megtudjuk, hogy a századfordulón Vikár Béla gyűjtött már Egerben. De Legányi Ferencnek, a nagy egri polihisztornak is vaskos feljegyzéseit őrzi a vármúzeum, melyeket Nagy behatóan elemez. Megtudjuk, hogy nem kis nehézséggel járt az egri bástyákat járva feloldani az öregek bizalmatlankodását, amikor régi népdalok után érdeklődött. Gyűjtési módszere a következő. Első lépésként kipuhatolja azokat az adatközlőket, akik régi népdalokat ismernek, majd pedig szóra bírja őket. Semmit sem jegyzetel, hanem minden szavukat. a‘ beszélgetés lefolyását elejétől végig magnetofonszalagra rögzíti. A szekrényhez vezet, ahol magnókazetták tömege áll szépen felcédulázva, tanúskodva 10 esztendő szorgos és szívós munkájáról. Otthon azután lehallgatja a szöveget és rögzíti ezt is, a dallamot is. Nyomatékkai hangsúlyozza, hogy az a szándéka, hogy most, amíg talál kellő számú idős adatközlőt, rögzíti a népdalokat, s a feldolgozás várathat még magara. Népdalkutató munkájának súlypontja az egri hóstyákra terjedt ki, de felöleli Heves megye' északi falvait csakúgy, mint Makiárt. Mezösze- merét és Füzesabonyt. Sőt, a szomszédos Borsod, megyei Bogács és Cserépváralja sem maradt ki. Gyűjtött népdalainak zöme Eger hóstyái mellett a várostól északra, északnyugatra elterülő térségből került ki. mely a pa- . lóc etnikum magjának tekinthető. .. Ma másként lehet gyűjteni. mint 40—50 éve. Akkor még ismeretlen dallamtipu- sokat lehetett felfedezni. Ma már a gyűjtő nem azon munkálkodik súlyponttal, hogy eleddig ösmeretlent gyűjtsön, hánem hogy a vidékre jellemző, teljes értékű, változatos, szép szövegű és dallamú variációkat találjon. Hazánkban már kevés az úgynevezett élő népdalgóc. Hármat említ: a Dunántúl egyes területeit, északon a palócokat- és Kelet-Magyar- országot. De még ma is a leggazdagabb népdalkinccsel az erdélyi magyarság bír. A palóc dallamokról idáig még monográfia nem készült, csak publikációk jelentek meg szép számmal. Üt törő munkájában jó segítőtársra talált. A Magyar Tudományos Akadémia népzenei kutatócsoportján Borsa Ilonától maximálisan minden támogatást megkapott, és meleg szeretettel emlékezik Nagy Miklós reá. Publikációi iránt érdeklődöm. Jegyzetfüzetből sorolja hosszan cikkeit. Csak egyet- kettőt jegyzek ki a hosszú sorból. Első írása az Orff- hángszerekvöl szólt. 1972-ben a summásdalokvól értekezett, 1975-ben pedig az egri bástyák balladáiról Sok-sok írását közölte a Népújság, de nem hiányoztak Nagy Miklós írásai a Hevesi Szemléből sem. A közelmúltban látott napvilágot a Gárdonyi Géza Társaság Kiskönyvtára sorozatban „Szállj el. fecske- madár, Hevesen keresztül” 219 oldalas kötet, melyben 101 balladát és bal ládaszerű dalt, adott közre Eger környékéről értékes bevezető tanulmány kíséretében. A vaskos kis kötetben az. úgynevezett klasszikus balladák mellett találunk betyárballadákat, rabénekeket, új balladákat, helyi balladákat és balladaszerű dalokat is. A kötet egyik nagy értéke, hogy az egyes dallamok kapcsán közli a felkutatott szövegvariációkat is. A kötet másik értékét a közölt dallamok adják. Megtudjuk, hogy egyik-másik balladának igazi magja, történeti alapja is van. Nem kell .sokat példa után kutatnunk. Ráakadunk a híres bükki betyárról, a Vidróczki Marciról szóló népdalokra. A kötet mintegy négy esztendő szívós kutatómunkájának az eredményét összegezi. Feltűnően sok szép szövegű és dallamú balladát sikerült megmentenie Nagy Miklósnak szinte az utolsó órákban a feledéstől. A szaggatott, drámai cselekményü, tömör felépítésű balladák egyike-másika véres tragédiákról dalol. A klasszikus balladák sorában ilyeneket találunk: A szégyenbe eseti lány. Anyai átok. Háromszoros magzatgyükos, A halálra táncoltatott leány, A halálra ítélt húga, A megszólaló halott. Az utóbb említett három balladának 5, illetve 6 variációját sikerült feltárnia. S míg jegyzetelek, vaskos korrektúra-köteget tesz eli- bém Nagy Miklós. Kiderül, hogy a Zenemű Kiadó gondozásában két füzete fog megjelenni, „Eger környéki népdalok” címmel. Itt is egy- egy dallam több szövegvariációját adja közre. A két füzet Eger és a palócföld legkedveltebb és legjellegzetesebb dallamtípusait tartalmazza. Gyűjtési területén számos úgynevezett Páva-kör, azaz népdalkórus működik, melyek dicséretre méltó misz- sziója az, hogy átmentsék és ápolják egy-egy falu örég- jeinek az ajkán még élő régi szép népdalokat. Gyűjtő- útja során — mint, humoros ízzel meséli — „partizánko- dik”, azaz szaktanácsokkal szolgál egyik-másik kórusnak, mivel nincs gazdája ennek a nemes területnek. Amikor a tervek iránt érdeklődöm. jóleső érzéssel veszem a hírt, hogy dr. Bodó Sándortól, a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatójától megbízást kapott Nagy Miklós, hogy egiy 10 szerzői ív terjedelmű kötetet állítson össze egy 70 éves bükkszéki parasztasszony dallamkin- cséröl: Már folyik is e munka. De szeretne behatóan foglalkozni a summásda lókkal is. Sok palóc kényszerült a letűnt világban 4—fi—8 hónapra messze földre, a Dunántúlra, az. Alföldre elszegődni summásnak, s ez a sajátos paraszti életforma kitermelte a maga jellegzetes dallamkincsét is. Megtudjuk, hogy legtöbbnyire katomada- lok dallamára íródott a szöveg, de át is vették, és a saját ízlésük szerint formálgat- ták a távoli vidékek dalait is. Nagy Miklós népdalkutatónál tett látogatásunk egy súlyos gondot is felvet. A megye kulturális éleiét irányítani hivatott szervek mind ez ideig nem vették pártfogásuk alá értékes népdalkincsünket. Itt és most talán, és természetesen nem is a gyűjtőmunkára, a publikációra gondolunk, de a szerte működő népdalkórusoknak sincs gazdájuk, nincs szak- tanácsadójuk. Falusi parasztságunk dicséretre méltó kezdeményezései, a Páva- körök megérdemelnék, hogy végre gazdát kapjanak. Sugár István Balogh László képzőművész kiállítása ..Kinetika, városesztétika” címmel nyílt meg az egri vármúzeumban az idei képzőművészeti világhét alkalmából. A reprezentatív hely és a világhét alapgondolatának — Művészet a változó világban — e kinetikai anyaggal és a városesztétikai megoldásokkal történő összekapcsolása önr magában is megvallja azt a szándékot és azt az elfogadni látszott értékrendet, amely itt, ezen a kiállításon felvonul. A kinetika, mint: ahogyan az ünnepi megnyitóban el is hangzott, nem a legfrissebb képzőművészeti gondolat, hiszen évtizedek óta nagy nevek kapcsolódnak a tér új értelmezéséhez, az alkotásnak, a térnek, a mozgásnak és az időnek ilyen újszerű összérendezéséhez. A lépték az ember — mondják — és az embert körülvevő mesterséges és természetes környezet, úgy olvad egységgé, új egységgé és harmóniává, hogy a mozgó mű a környezet minden pontjára hat. Anélkül, hogy az új képzőművészeti formák, tartalmak külső és belső jegyeiből akárcsak távolról is vitába szállnék az új elképzelések vallóival, meg kell állapítanunk egy nyilvánvaló tényt, éspedig: a technika a maga szédületes tempójú forgatagával, motorjaival, számítógépeivel beláthatatlan fejlődési folyamatot gyorsít 'fel korunkban. Természetes, hogy a gondolkodás, a művészet életformáit is megmozgatja, megváltoztatja, mert mindén új nemcsak az újság ingerével hat, nemcsak azt az agresszív hatást váltja ki, ami kívülről is érezhető erejéből következik, hanem arra is igényt tart — ha értő emberek kezébe kerül a gép és az anyag —, hogy a lehetőség határain belül mindent kifejezzen. És itt „a lehetőség határain belül" megszorításra helyeznénk a nyomatékot, a hangsúlyt. Ezek a kiállításon szereplő kinetikai rendszerek, fénv- nyel. zenével, a mozgató motor erejével működésbe hozva játékos látványt nyújtanak. A szemünk és mögötte elménk figyel, összpontosít, kivárjh azt a sorozatot, amíg a zene és a gép a változatokat lejátssza. A látvány betölti a teret. A felvillanó fények, a ránktötő zene és a térben fhegjelenő mozgás várakozásra késztet bennünket és mire a produkció ■véget ér, az az érzésünk, hogy a legnemesebb értelemben véve, igényesen eljátszottak velünk. A különböző szín- és formakompozíciók gyors felvillanása automatikusan szü- - letik meg és elhal, mert a gép nem tud mást és többet, mint amit neki programoztak, s azt lejátssza. Nem állíthatom meg, nem élvezhetem például a zöld tónusra váltást a harsogóbb színek után, nem rendezhetem át. Csak azt tehetem, hogy ha a program lejárt, új kulcs szerint, esetleg új formákat illesztve a tengelyre vagy a paravánra, játszom egy újat. Érteni vélem Balogh László mobiljait, mint ahogyan azt a törekvést, ahogyan eddigi térplasztikái itt-ott láthatók. Csak abban nem vagyok biztos, hogy ezek a mobilok, térplasztikák, viliódzó kombinációk, akár még a forgalmi ritmusváltásokra válaszolva is, megváltoztatják a térről alkotott, eddigi fogalmainkat. Hiszen ez eddig is és ezek után is tengernyi mozgást produkál, természeteset, technikait is. Azzal az élet és tér eddigi összhangját alapvetően és esztétikailag nem változtatjuk meg, ha ezentúl például a Vasarely által elképzelt ábrákkal benépesített falakra a szivárvány minden színét meghatározott program szerint, este tíztől hajnali négyig felvetítjük. Mindezt azért mondom el, mert a kinetika álmodéi és prófétái — talán elsősorban a valóban színes egyéniségnek tűnő Nicholas Schöffer- re gondolok — minden más képzőművészeti ágat elavultnak, a múltból ittmaradott- nak ítélnek. Túlzásnak látszó kijelentéseikben odáig mennek, hogy az ember, akiért a harang szól és ,min- den e földön megfogalmazandó, már nem is szabadulhat ennek a kinetikai játéknak izgató és izgalmas hatásától/ Senki nem tagadhatja, hogy a világ változik minden nappal, mi is változunk együtt ezzel a világgal. Részt veszünk társadalmi és szellemi forradalmakban, mert ez a század nem hagy nyugtunkat jóformán egy pillanatra sem. Az azonban nem árt, hu marad még néhány kifejezési forma, amelyben az egyéniség, az alkotó nemcsak a látvány 1950. október 9., csütörtök ’.r-v páti Miklós SSTüGÍn Ti™-FANTASZTIKUS REG: xr. Lilian egy elsötétített, tompított fényű helyiségben fekszik. Az orvos föléhajol, megkérdezi: — Hogy érzi magát? — Köszönöm, ahogy ilyenkor érezheti magát az ember. — Nagyon derék kislány maga. Az egész műtét alatt remekül viselkedett. — Sikerült? — Lilian bátortalan mosolya mögött egy érzéki nő ajka ragyog. — Igen. A főnöke beszélni akar magával. — Valóban? Ez remek. Az orvos kilép a szobából az előtérbe, karon fogja az ott álldogáló, várakozó férfit. Suttogva mondja neki: — Bertram. Lilian még nincs abban az állapotban... — Tudom Dottore, tudom. . Bertram félreállítja a doktort és belép Lilianhez. ' — Hogy van, Lilian? — Köszönöm, jobban. A doktor nagyon ügyes. — Olasz orvos. Dottore. Arany keze van. Nos? — Semmi. Foxmanról sikerült valamit megtudni? Bertram a táskájából elővesz egy kis készüléket, a szobát betölti Foxman hangja: „A delfinek nem állatok! Nem tudom micsodák, de nem állatok! De a fűztől nagyon félnek. És meg is van rá minden okuk...” —1 Bertram .előrepörgeti a kazettát, belehallgat.. — Nem érdekes... Ez sem...- ez sem... Itt van, tessék: ennyi a hasznos információ, „A veszélyesség szellemi természetű, egyelőre. — Hallhatnánk bővebbet erről?” — Ez Jones hangja! — Igen, Lilian. Figyeljen. — „Sajnálom, nem. A kísérlet még nem ért véget. Addig nem nyilatkozom. S lehet. hogy azután sem.'1 —, Ennyi. — Nem sok ... Ezért nem volt érdemes ... bocsánat... — Lilian ... nagyszerűen viselkedett. Ki lőhetett magára? Nem látott semmit? Senkit? — Nem ... hátulról ért a lövés... — A gazemberek! Ezt a primitív módszert... Szé-' gyen. szégyen. Foxman se lehetett. Ö egyszerűen nem képes ilyesmire. Különösen egy nő esetében ... — Lilian .... „akartam már mondani... Maga nagyon szimpatikus. — Bertram ... most nem erről van szó. Most háború van. A háborúban nincs idő a szerelemre ... — Talán:., én nem is tudom '. .. — Több időt nem engedélyezhetek! — Ez a Dottore hangja. — Bocsásson meg. főnök, de Lilian egészsége most . .. — Mindennél fontosabb! — Bertram kezet csókol Lili- annak. Lilian hálásan mosolyog. — És köszönöm a látogatást — szól a kilépő Bertram után. 1 33. Jones és Charlie sakkoznak. — Elsáncolok — mondja Charlie. — Látom — morogja ' Jones. Csend. Charlie iszogat va- 'amit. — Jones, kérsz még limonádét? — Nem. Most sakkozom. — Hol lehet Dán? — Nem tudom. — Alszik. Amekkora gazember. képes, és nyugodtan alszik. — Amíg mi békésen sakkozunk .., — És megálmodjuk a Magnólia-akciót... — Talán njár nem is tudja, hogy mi az... — Felhívjuk? — Hívjuk. — Ne felejtsd el, én lépek mondja Charlie, és a telefonhoz lép. Búgó hangra ébred a vonal végén Dán. — Hello, Dán. Kapcsold a képet is. — Látni akarunk, te hétalvó! Dán videoképe. Még mindig álmos. — Elnézést, főnök. Hello. Charlie! — Van valami terved velünk? Látunk még ma? — Ne égessetek. Zavarban vagyok. — Szóval, »mi lesz? Meddig várjunk rád? — Mindjárt dél ... — Micsoda? Délben nekem fontos találkozóm van... — Kivel? — Az informátorommal.. . — Nem valami nőügy ez is? — Ugyan, hogy képzelitek ... azaz ... — Szóval, nőügy — mondja Charlie. — Majd meglátom. Attól függ, mit mond. „ — Szóval. informátor ... — mondja Jones. — Nem. illetve... Hol ebédeltek? — Itt. a kantinban — mondja Charlie. (Folytatjuk) I erejével akar érzelmet kiváU tani, de gondolatait úgy közli, hogy az egész embert a maradandó élmény hatása alatt tartsa újból és újból, #1 ahányszor az elmélkedésre a nyugalom és a meghitt magány, a szemlélődésnek az a bizonyos belső, fénylő békési sége adódik. Rokonszenvem minden al<í kotóé, mert tudom, hogy a teremtés a dolgok szellemi megszenvedése elsősorban; amíg a forma és a tartalom összeadja a világra jövő testet. Kétszeresen nehéz ez a feladat azoknál, akik az: anyaggal újszerűén birkóznak, hitüket olyan új formákba csepegtetik át, ame- jek a jövőben alakulhatnak! csak igazán valamivé, ami-- kor a nagyszerű, monumentális . Test lenyűgöz egy vá4 rost, maga köré csavarja ég azt akarja, hogy az ő léta legyen a fókusza, kisugárzója annak a szemléletnek; amely boldogabbá teszi a<4 életet, kiemeli az emberekei a mai sokféleségből, szürkeségből és, gazdagabbá teszi a megismétlődő, folyton változó élmény által. De ebben a térben még adjunk helyet valami módon az egyéniségnek is, a köz mellett az egyesnek is, aki azáltal ad hasznot a többinek, hogy sors, hogy jellem, hogy egyéniség, hogy 'csak a saját szemével és eszével érti meg a világot. Ez sem kevés! A kí.sérletezőszándék aa igazi értéke ennek a kiállításnak! Farkas András Életveszélyes a Hegyei Művelődési Központ Hónapok óta hírlik a me-' gyeszékhelyen, hogy a Megyei Művelődési Központ épületének egy része erőteljesen repedezik. A tényt nemcsak észlelte az ottani vezetés, hanem tisztázni is akarta azt, hogy .valóban mi a helyzet. Lapunk tegnapi: számában már közöltük azt, hogy a gondok valóban aggasztóak, s gyors megoldásra van szükség. Erről kérdeztük Sebestyén Jánost, az MNK igazgatóját, aki így összegezte az előzményeket: — Júliusban hivatalos staj tikai vizsgálatot kértünk a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalattól. Egy hete megkaptuk á cseppet sem kedvező 'szakvéleményt. En. nek lényege az, hogy a ház nagytermi szárnya életveszélyessé vált, s ezt semmilyen terhelésnek nem, szabad kitenni, azaz itt rendezvényt nem tarthatunk. Hadd jegyezzem meg. hogy az épület alapját 1774-ben emelték, s az utolsó nagyobb felújításra 19fi4-ben került sor. A negyven kiscsoport profi-, ramjait s a különböző műsorokat évente mintegy 135 —150 ezer ember látogatta, így aztán érthető, hogy a régi gondok az idő múltával még. inkáb súlyosbodtak. — Merre a kiút, hogyan lesznek úrrá a pillanatnyi nehézségeken ? t — Megnyugvással mondhatom, hogy az egri és a megyei vezetés nem hagy magunkra bennünket, s a lehetőségekhez képest mindent megtesz azért, hogy az igen mostoha körülmények közt is eredményesen dolgozhassunk. Egy héten belül próbahelyiségeket biztosítunk — szerte a városban — többek között a, népi, a társastánc- csoportnak, a beat- és a szimfonikus zenekarnak, valamint még néhány kis közösségnek. Ezzel — legalábbis ideiglenesen — meg. birkózunk a jelenlegi halókkal. Előreláthatóan '981 vécére elkészül a városi művelődési és ifjúság’ ház. s ide csoportosítjuk át rendezvényeink egy részét. — pán —> á Alkalom üt elmélkedésre Balogh László kiállításáról
