Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1980-10-09 / 237. szám

Panaszkodás helyett alkotó tetteket Interjú Szabó Istvánnal, a TOT elnökével A jelképes értelmű köz­mondás szerint ..a gazda sze­me hizlalja a jószágot”, ami persze nem pusztán az ál­latokra, de a különféle szán­tóföldi növényekre is érten­dő. Csakhogy a különbség sem elhanyagolható: míg az állat jobbára megvédhető az időjárás viszontagságaitól, koránt sincs így a kultúrnö­vényekkel. gyümölccsel, sző­lővel, az. élelmiszeripari alap­anyagokkal. 1980 sem volt — bár még túlzás múlt időben szólnunk! — valami kegyes hozzánk. mindenesetre az utóbbi hetekben jótétemény a napfény mind a kukorica-. . ra. mind a cukorrépára, mind a szőlőre, s a különféle zöld­ségekre. Szabó Istvánnal, a Terme­lőszövetkezetek Országos Ta­nácsának elnökével a mező- gazdasági szövetkezetek hely­zetéről. feladatairól beszél­getnünk. — Miként ítéli meg az idei gazdálkodást? — Ennek annyiféle össze­tevője van. hogy nehéz len­ne ma holmi sommás meg­állapítást tenni — válaszol a TOT elnöke. — Nagyjában- egészében azonban elmond­ható. hogy bármennyire is szeszélyesnek bizonyult 1980 eddigi 9 hónapja, általános­ságban elégedettek lehetünk a már magtárba . jutott ter­més mennyiségével és jórészt a minőségével is. Jóllehet, az aratást megelőző vérmes re­ményeink a búzahozamokat illetően az időjárás közbe­szólása miatt nem válhattak valósággá, azért az idei át­lagterméssel nem kell szé­gyenkeznünk! A nádudvari Vörös Csillag Termelőszövet­kezetben például 6353 kiló volt a. búzaátlagunk, ami ugyan nem rekord, mégis jó­nak mondható, de az ország más termelőszövetkezetéi ben, legalábbis azok tekintélyes részében, elégedettek az idei aratással,' pedig az időjárás miatt nagyon elhúzódott; embert és gépet egyaránt ke­mény próbára tett a szeszé­lyes nyár. Persze emiatt költségek dolgában nem valami rózsás az összkép, annajt ellenére, hogy a tsz-tagok szakértel­me. szorgalma, helytállása, leleménye sok kiadást pótolt. Erre most is szükség van, hi­szen az őszi betakarítás, va­lamint a szántás-vetés dan­dárja még előttünk van. eze­ket a szokásosnál sokkal rö- videbb idő alatt kell elvé­geznünk. E munkálatok sike­rét bizony hátráltatja, hogy két-három hetes késedelmet szenved egyik legfőbb növé­nyünk, a kukorica érése, ami többszörös gondokat okozhat. Hogy mást ne mondjak: máris bizonyos, hogy jócs­kán megugranak a szárítási költségek. De a szállítás megszervezése is ad dilem­mákat: 30 millió tonna ter­ményt kell most a tároló- helyekre hordani. Elkél tehát az idén is a társadalom meg­szokott segítsége, hiszen köz­tudomású. hogy a szeptem­bertől novemberig eltartó kü­lönféle mezei teendőket ko­rántsem jellemzi akkora gé­pesítési színvonal, mint a ga­bona betakarításáét. Nyilván nem valamiféle mulasztás ez. az okok nagyon is összetet­tek; több tucatnyi növényi termékről van szó, ezeknek szinte mindegyike más-más gépet igénvel, nemritkán olyat. amilyen legföljebb mutatóban akad. gondoláink például a szőlőkombájnokra. — Végül is. megítélése sze­rint. teljesülnek-e a tsz-ek idei előirányzatai, s mivel az V. ötéves terv utolsó eszten­dejében járunk, miként vé­lekedik annak végrehajtásá­ról? — Mivel állattenyésztés dolgában általában tói ál­lunk. s úgy tűnik, hogy — például a sertéstartásban — sikerül megakadályozni bizo­nyos kedvezőtlen tendenciák fölerősödését. hozzávetőleg elérhetőnek vélem az idei terv teljesítését, bár az eset-, leges korai fagyok, vagy egv tartós esőzés még károsan befolyásolhatja ezt. Ami a tsz-ek V. ötéves tervét ille­ti. föltehetően sem összessé­gében. sem alfejezeteiben nem teljesül maradéktalanul, fim az elmaradás nem túlsá­gosan nagy. — A közelmúltban már a VI. ötéves terv irányelveit vitatta meg a TOT elnöksé­ge. ahol is két fontos mo­mentumot emelt ki hozzászó­lásában. Az egyik negatív. a másik pozitív előjelű volt. — Föltehetően arra gon­dol, hogy egyetértettem az­zal a megállapítással, amely szerint az utóbbi években nem javult eléggé az agrár- termelés hatékonysága. Ezt sajnos lépten-nyomon tapasz­talni. Amit viszont örvende­tesnek mondottam: kiemelten számít a kormányzat a me­zőgazdasági termékekre — hazai és külhoni hasznosí­tásra egyaránt.' Lesz tehát dolgunk, még ha nehezebb körülmények között is. A mezőgazdasági termelés szín­tereinek, e települések fej­lesztésének programja is új hangsúlyt kap. Kicsendül az előirányzatokból, hogy még az apró falvakban, községek­ben is erősíteni kell a népes­ség rhegtartását. Nagyon nagy dolog ez! Gyakran hangsúlyozom, hogy minden terület' agrártermékére szük­ség van. Az ilyen alapállású településfejlesztés ebből a szempontból is kedvező. — Gyakran hallani, hogy ezekre a területekre nem kí­vánkozik az értelmiség, a jól képzett szakmunkás, s a termelőszövetkezeti értelmi­ség is kivonult... — Ott, ahol 8—10 falu tar­tozik egyazon közös gazda­sághoz, valóban előfordulha­tott, hogy ez így történt. Meglehetősen sok szakember jár városi lakhelyéről falusi munkahelyére naponta. hi­szen a mezőgazdasági terme­lés ma sem irányítható iro­dából. Felsőoktatásunk ele­gendő szakembert képez, mégpedig jó színvonalon, s a tsz-ek zöme ^befogadja őket.- A diplomások szerepe az utóbbi években történt áttö­rés következményeként, mondhatni. meghatározóvá lett a szövetkezetek szakmai vezetésében is. Ezt a folya­matot némelyek olykor haj­lamosak úgy értékelni, hogy lám, a technokraták kiszorí­tották a paraszti elemet a termelőszövetkezetek szakve­zetéséből Helytelen véleke­dés ez. hiszen ez az új gar­da zöme is paraszti szárma­zék. Arra azonban figyel­meztet ez a tény, hogy a szö­vetkezeti demokráciát, a tag­sag érdekeinek még követ­kezetesebb érvényesülését jobban betartsuk és betar­tassuk. Az értelmiség ma már nem elszigetelt, felmor­zsolódó csoport a szövetke­zeti kollektíva gyűrűjében, hanem értelmiségi környe­zetben dolgozó réteg, ami je­lentősen megnöveli tevé­kenységének pozitív hatását. A nagyobb gond az, hogy a városoktól távoli, illetve ked­vezőtlen adottságú, alacsony jövedelmű tsz-ek nehezen képesek megfelelő környeze­tet teremteni a kvalifikál­tabb szakemberek számára. Itt nem pusztán a diplomá­sok. hanem a technikusok utánpótlása is akadozik. Ami a szakmunkásokat illeti, ösz- szességében kedvezően módo­sult a helyzet. A tsz-ek föl­ismerték érdekeiket, amit az is jelez, hogy a szakmunkásál­lomány öt év alatt 9 száza­lékról 29 százalékra gyara­podott. — A TOT elnökségi ülé­sén úgy fogalmazott, hogy romlott az agrártermelés ha­tékonysága. .. — Igen. ez így van — folytatta a TOT elnöke. — Ennek sok oka van. s nem is mindig a tsz-ek tehetnek róla. A más ágazatokban gazdálkodók is átélik ezt a folyamatot. Biztató viszont, hogy a felismerésen már túl vagyunk. Panaszkodás he­lyett ma az alkotó tetteken van a sor: a szövetkezeten belüli teendők mozgatója egyebek között nem más, mint a közgazdasági gondol­kodás meggyökereztetése, megszilárdítása. A gazdálko­dás javítását, a hatékonyság növelését persze sok helyén még mindig afféle reszort­feladatnak tekintik, s min­denáron. egyoldalúan a ter­melés növelésére törekednek, illetve ezt kérik számon. Ügy vélem, hogy csaknem szabad kezet kellene adnunk a me­zőgazdasági üzemeknek a ter­mékszerkezetük az adottsá­gokhoz való hozzáidomításá- ban. az ellátási és hasonló kötelezettségek teljesítésében. VIlyen irányító és termelési szemlélet vezethet csak si­kerre a mezőgazdasági szö­vetkezetek gazdálkodásában. Keresztényi Nándor Újpesti vendég megyénkben Závori László (középen) és Kozák Géza, a kerekharaszti üzemegység vezetője (Fotó: Szántó György) Heves megye és a főváros Ív. kerülete között több éve tart a baráti kapcsolat. Szer­dán a további együttműkö­dés elmélyítése, a kapcsola­tok szélesítése hozta me­gyénkbe Závori Lászlót. Bu­dapest IV. kerülete,- Üjpest első titkárát. Az újpesti pártbizottság első titkára Hatvanban fel­kereste a Duna Cipőgyár ke­rekharaszti üzemegységét — felvételünk itt készült —, majd a továbbiakban Gyön­gyösre, illetve Egerbe uta­zott, ahol szintén a IV. ke­rületben található gyárak Heves megyei üzemei után érdeklődött. A megyeszékhelyen töb­bek között ellátogatott a Budapesti Bútoripari Válla­lat -7. számú gyáregységé­be, ahol üzemlátogatáson vett részt. Tapasztalatcserén f Az újonnan megválasztott megyei tanácstagok A június 8-i helyi tanács­tagi választásokat követően alakult meg Heves megye Tanácsa, amelynek tagjai között harminckilencen elő­ször tevékenykednek sző­kébb hazánk parlamentjé­ben. Közül ük” huszonnyol­cán még peryi íkiigpztak ta­nácstagként, így a társadal­mi tevékenységük elkezdé­séhez és végzéséhez rendkí­vül sok segítségre, bőséges ismeretre van, illetve lesz szükségük. Ezért hívta meg az újonnan megválasztott megyei tanácstagokat teg­nap. szerdán egy tapaszta­latcserére a Hazafias Nép­front megyei bizottsága, va­lamint a megyei tanács ve­zetése. Az új tanácstagok. vala­mint a közéletben.' a társa­dalmi tevékenységben és a tanácsi munkában jártas szakemberek kötetlen be­szélgetésen tértek ki a la­kosság képviseletének leg­apróbb részleteire is. Pin­tér István, a megyei pártbi­zottság munkatársa és Mé­száros Albert, a Hazafias Népfront megyei titkára a tanácstagi munka politikai feladatairól adott tájékozta­tást. Dr. Varga 1ózsef, a megyei tanács elnökhelyette­se a VI. ötéves tervi elkép­zelésekről beszélt. Görög István tanácsos pedig az ál­lamigazgatási. a . tanácsi munka gyakorlati kérdéseit vázolta fel. A beszélgetésbe bekapcso­lódott új tanácstagok el­mondták , egyebek között, hogy örültek a kezdeménye­zésnek. miszerint a tapasz­talt szakemberek átsegítik őket a kezdeti nehézségeken, együtt teszik meg velük a lakosság képviseletének el­ső, ám rendkívül fontos lé­péseit. Úgy érzik — mond­ták —. hogy bármikor tá­maszkodhatnak majd a ré­gebben tanácsú munkát vég­ző társaikra, a megyei ta­nács vezetőire, valamint a népfront munkatársaira. Teendőik között említették továbbá, hogy javítaniuk kell, s szorosabbá fonni a kapcsolatokat a területükön levő munkahelyek vezetői­vel, kollektívájával. Mind­erre természetesen azért lesz szükség, hogy maradék­talanul eleget tehessenek megbízatásuknak, s megfelel­jenek a választópolgárok el­várásainak. Az új megyei tanácstagok, valamint a jelenlévő szak­emberek végezetül meg­egyeztek abban, hogy rend­szeresebbé teszik majd az ehhez hasonló beszélgetése­ket. „Édes hazám, fogadj szívedbe. Sütő Bertalan - Egercsehi Másfél évtizede járom He­ves megye északi, munkás­lakta falvai!: munkásdalokat, munkásmozgalom-történeti emlékeket, munkáshagyomá­nyokat gyűjtök. A múltat idéző visszaemlékezések egy­behangzó tanúsága: az ide­genbe kényszerült, politikai, vagy gazdasági okok miatt ..hazát cserélt” kivándorlók nem fordítottak hátat népük­nek, szülőhazájuknak. Jelen­tős részük — még az új tár­sadalmi rend kivívása előtt — hazatért, hogy itthon le­gyen munkása az új rend­nek, a szocialista társadalom­nak. Ilyen munkásokkal hozott össze a sors, akiknek az éle­té és annak emigrációban töltött szakasza, kálváriához hasonlítható. Sok hányódta- tás. megalázás, nélkülözés után fogadta vissza őket a magyar haza. Valamennyien rászolgáltak arra, hogy éle­tüknek . egy-egy mozzanatát megismerjük. Sütő Bertalan egercseh;- bányatelepi munkás életút- jával már, 1972-ben megis­merkedtem. Már akkor izga­tott a kérdés: Milyen irányú és hatósugarú volt a hevesi paraszt- és munkásrétegek emigrációja a századelő évei­ben? Mikor, és miért váltott át ez a folyamat emigráció­ba? Hogyan érvényesült az emigránsok hazatérése után az idegenből hozott szokások rendszere? Szeptember utolsó napjai­ban látogattam meg ismét Berci bácsit, .aki 35 évesen megtört fizikummal, de em­lékeitől nem - megfosztottan idézett fel néhány sorsdöntő eseményt életútjáról. Mikor és hol került kao- csolatba a munkásmozga­lommal ? — 1912. év tavaszán Barta Dezső, id. és ifj. Göböly Já­nos társaságában jutottam el a Rimamurányi Vállalat ko- rompai acélgyárába. Ott dol­goztunk a martinon, és a finomhengerműben. A szak- szervezetek ‘ kezdeményezésé­re bérsz.trájk tört ki. A gyár vezetősége megtiltotta, hogv a gyűlésen ■ részt vegyünk. Mi tizennégyen mesielentiink a gyűlésen de hétfőn már nem engedtek be a munkába. Azonnal szanáltak -bennün­ket. — A rimamurányi „fekete- könyv” tanulsága szerint a korompai sztrájk alkalmával. 1912. június 15-én 265 mun­kást zártak ki az üzemből. „szocialista eszmék terjeszté­se miatt”, s megtiltották fel­vételüket valamennyi rima­murányi üzem vezetőségének. De esett-e bántódása Sütő Bertalan martinásznak? •— Igen. Akkor nem volt szabad csoportosulni, amikor meghirdették az általános sztrájkot. Én akkor kerestem Göbölyéket, hogy a felmon­dás után maradunk, vágy ha­zajövünk Csehibe. Akkor fo­gott meg két csendőr, és be­vitt a városházára. Ott vé­resre vertek, mert szerintük sztrájkra buzdítottam a ra­kodókat. Átadtak két másik csendőrnek, hogy tovább pu­hítsanak. Azok közül az egyik Heves megyei volt. Ö segített kimosakodni a vér­ből. majd elbocsátott. Haza is jöttünk. Két hét múlva hozta az újság, hogy a sztrájknak vége. mindenki visszamehet a munkahelyére, nem lesz bántódása.. Mi ak­kor már itthon maradtunk. — 1922—1934 között volt emigrációban Csehszlovákiá­ban. Miért akkor került kül­földre'.' — Az egercsehi bányánál nézeteltérésem volt a csen­dőrökkel. Egy darab kerék- ráfnak való vasat szereztem az üzemtől és bevittek Eger­be a megyei börtönbe ki­hallgatásra. Nem voltam el­ítélve. nem voltam túl szi­gorú őrizetben. Csak dolgoz­tattak. az élelmet hordtuk a raboknak. Megismerkedtem Légrády Sándor fogollyal, aki 1.919-ben a Szepes megyei Káposztafaluban kiosztotta az uradalom magtárából a terményt a nincsteleneknek. Ezért kilenc évre ítélték. Ott raboskodott még Bóta Berta­lan is.: aki négy évet kapott a propagandatevékenysé­géért. amikor elítélték 1919 őszén. — Hogyan segített a fo­golytársain? — Egy fénifűrészt vittem be nekik egykilós vekniben elrejtve, és ők a börtönrá­csot kifűrészelték. Sikerült megszökniük. Én is megszök­tem. de nem jöttem haza, mert tudtam, hogy keresni fognak. Amikor a körözést kiadták, már túl voltam a határon. Hangonvon keresz­tül szöktem, ahol a kommu­nisták szöktek 1919 őszén. Csehszlovákiában. Maledar. kovicski -nevű bányászfaluban telepedtem le. Ott meg is nő­sültem. s a gyermekeim is ott születtek. — Mikor jött haza az emigrációból? — Már 1932-ben írtak az .itthoniak, hogy tíz év után amnesztiában részesülök, ha visszajövök. Nem hittem ne­kik. Akkor már odakötött a család is: feléségtem Zsófia Kloss. felső-sziléziai bányász- családból származott. 1934- ben rászántam magam az útra. Előbb csak egyedül jöt­tem. s később megérkezett a család is. A pártnak és a tanácsnak a munkájából kivettem a ré­szem a felszabadulás utáni években. Munkámat elis- ’ merték, de ami velem 1912- ben történt, vagy ami miatt 1922-ben emigráltam, azt nem tudta, csak a rokonságom. Ma öregesen élünk a felese­gemmel a kétezer forint nyugdíjamból. 'Nem is gondolná az em­ber, hogy hány Sütő Berta­lan vagy Légrády Sándor él közöttünk, akik a korompai sztrájk részesei voltak, vagy terményt, földet osztottak a kommün idején a nincstele­neknek. Nem foglalták tör­ténelmi dokumentumokba szereplésüket: nem érte el őket a hivatalos elismerés. Legyünk tisztelői ezeknek a hétköznapi hősöknek, akik bizonyították osztályhűségü­ket a viharos években, s nem verték dobra tetteiket. Éltek és dolgoztak. Élnek,, szerény magányukban, sokszor a név­telenségben. Sorsuk egybeol­vad a magyar munkásmoz­galommal, amely nélkül inai életünk sem ismerhető meg. Nemesik Pál 1950. október 9,, csütörtök h

Next

/
Thumbnails
Contents