Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-07 / 235. szám
Nők apróban A NŐKET ISMERNI KELL, S aki megismerte a nőket, az tudja. hogy fogalma sincs a nőkről. E „bonmot”- ot kivételesen én találtam ki, gondos utánérzés és más. a nőkről szóló egyéb kijelentés' felhasználásával. E gondolat (?) persze ugyanúgy lehet közhely, olcsó szellemeskedés is, mint ahogyan lehet igazság is. A dolgok egyszerre lehetnek nagyszerűek és kisszerűek — lám. megint egy tőlem való bölcselkedés — aszerint, hogy ki. mikor és miért mondja ki őket. A kellő helyen, a kellő időben megfogalmazott közhely is magával ragadó lehet és keltheti hallgatójában, nézőjében a mélységesen mélységes érzetét. Sőt: bizonyosságát! Természetesen mindez nem azért kívánkozott -egy tévékritika élére — ha egyáltalán ide kívánkozott —, mert e sorok írójának kényszerképzete — és érzete volt a bölcsességnek ható közhelyeket, vagy a közhelynek tűnő bölcselmeket elmondani. A Nők apróban című filmkomédia íratta velem ezeket a bevezető sorokat, azon tűnődve közben, hová is soroljam nyilvánvaló műfaján túl, mondandója mélységét illetően a Kolozsvári Grand- pierre Emii regényéből Szálkái Sándor írói és rendezői közreműködésével készült kétrészes produkciót? Be kell vallanom, hogy már a regény olvastakor. amikor nekem is eszembe jutott, vajh’ milyen jó film, vagy tévéprodukció is lehetne ebből, szóval már akkor is ott incselkedett bennem a mindent tudni akaró kis ördög: felület, vagy mélység? Világosabban fogalmazva: az írónak valóban van mondandója a nőről, mint korunk társadalmi jelenségéről, vagy csak remek sziporkái vannak, melyeknek fényétől a háttér láthatatlan, van-e, vagy nincs is. Ám azt is be kell vallanom, a könyv akkor annyira lekötött, hogy közben jel is felejtettem további incsél- kedésre uszítani kíváncsi kis ördögömet. Mert Kolozsvári ' Zciiei világnap Misi - Nóra. Gáli Oszkár és rendszerelő neje, Sárika — Kovács szintjét és lehetőségeit vetem csak össze: a regény tette-e jobban dolgát a saját műfaján belül az el-, és kimondandót illetően, vagy a filmkomédia? Ez az egyik kérdés. A másik: azok számára, akiknek ez volt az első találkozásuk a témával, akik nem olvasták a regényt, azok számára mit hozott e kétrészes szatirikus filmkomédia? Nos, rögtön a második kérdéssel, illetőleg a reá adandó válasszal kezdem: jól szórakoztak két estén át. S ez manapság, az igényes tői. Ha minden jó. amikor a vége jó, akkor ez bizony fordítva is igaz: minden rossz — lehet legalábbis —, ha a vége az. A terjengősség és a tempótlanság, amely elsősorban a második részre, azon belül is a huligánbandába keveredett lány esetére vonatkozik, nem vált a Nők apróban előnyére. Ám az sem szolgálta az írói, rendezői mondandót, hogy a fiimi nyelv valahogyan komo- rabban, nehézkesebben, kevesebb iróniával, de annál több és néhol erőltetett drá- maisággal mondta el Misi és Sári mai történetét, mint tette volt ezt a regény. A kedves könnyedség, az elegáns pajzánság, a ritmus játékosabb váltakozása nem volt mindig hű kísérője ennek a filmkomédiának. AMELYET MINDEZEK ellenére és mindezekkel együtt szívesen megnéznék újra egy későbbi, nem is túl távoli időben. Gyurkó Géza Egy orgonista Párizsból Az Országos Filharmónia idei hangversenysorozatának első művésze, Jean Guillou orgonáit az egri székesegyházban. Ogy hiszem, egyideig majd várni kell, amíg egy ilyen méretű egyéniség szólaltatja meg újból ezt az egri orgonát! Műsorában két Widor- mű, három Schumann-kÁ- non, két Liszt-darab, az Orfeusz, a B—A—C—H fantázia és fúga és egy improvizáció szerepelt. Charles-Marie Widor magyar származású zeneszerző, ugyanúgy a Saint Sul- pice-ben orgonáit, mint Marcel Dupré, vagy éppen ez a mostani vendég, Jean Guillou. Hogy mekkora hagyományai lehetnek az orgonamuzsikának a franciáknál és egyáltalán Párizsban, arra a megszólaltatott két Widor-mű és ez a hangverseny is remek bizonyíték, Ugyanis ezen a koncerten egy olyan művész táncoltatta az egri orgona- billentyűit, aki e műfajban nem véletlenül nemzetközi tekintély, fiatal kora ellenére. A Widor V. szimfóniájából vette variációit úgy, olyan természetességgel zengette meg, mintha a mű orgonára született volna, a színeknek olyan gazdagságát vonultatva fel. amellyel ritkán találkozunk. A matuzsálemi kort megért Widor, Albert Schweitzer egykori tanára nemcsak hangoztatta magyar származását, de zenéjében js fellelhetők azok a nyomok, amely a temperamentum, a vérmérséklet óhatatlan tanúi. A VI. szimfóniából vett Allegro a Schu- mann-kánonok kitűnő értelmezése után következett a műsorban és sajnáltuk, hogy ez az orgonavarázslat ebből a szimfóniából csak eny- nyit adott. Talán ,a vendéglátók iránti kedvesség, vagy a Liszttel váló érzelmi, szellemi rokonság késztette az orgonistát az Orfeusznak, ennek a mélyen szántó lírai remeklésnek saját átiratában való megszólaltatására, de tény, hogy ebben adott a legtöbbet abból a latin szellemből, amely annyira más, másként szólal meg, mint a német, vagy a közép-európai hanghordozás. Az olykor nem tesz jót egy átiratnak, hogy mindenképpen az eredeti, zenekari hangzás erőltetett elérésére törekszik; itt azonban a Liszt egyéniségét, szenvedélyét, hangulatait érzékeltető futamok plasztikusan adták a mű tartalmát. A másik Liszt-szám is beleillett abba az érzelmi vonulatba, amit Guillou mint orgonista és mint zeneszerző képvisel. Az improvizáció Tinódi Históriás énekének dallamára történt. Ha ezt néhaivaló, jó Tinódi Lantos Sebestyén hallhatta volna! Ennek a szikár dallamnak az égbemenését. Eszünkbe jutott, hogyan hangszerelte Berlioz mai formájúra a Rákóczi-indulót. Hát valami Előadások—vetítések- tárlatvezetések Folytatódik a múzeumi hónap programsorozata A 19. múzeumi és műemléki hónap programsorozatának keretében számos érdekes előadásra kerül sor e héten is. Hétfőn például a Megyei Művelődési Központban a magyar—török kapcsolatokról beszélt Sugár István tudományos kutató. Ma az egri Várbarátok Köre rendezvényeinek keretében Kozák Károly régész mutatja be a gótikus palota történeti kiállítását. A tárlatvezetés öt órakor kezdődik. Csütörtökön hat órától Heves megye avar kori benépesüléséről hallhatnak az érdeklődők a tanárképaő főiskola pinceklubjában Szabó János Győző muzeológustól, szombaton pedig fél négytől az I-es számú egri kórházban az épület művészettörténeti értékeit ismerteti Majtényi Júlia. Gyöngyösön is gazdag az októberi kínálat. így szerdán öt órától a madártani kutatások jelenlegi helyzetét vázolja Solti Béla muzeológus, a Mátra Múzeum klubtermében. Két nappal később, négy órától a 214. Szakmunkásképző Intézet fiataljainak Varga András arról számol be, hogyan kell szakszerűen gyűjteni az állatokat. ahhoz hasonló történt itt is, Percek alatt húzta fel az orgonista ebből a dallam,ból egy nagyszerű zenei épület falait, oszlopait, rakta fel kupoláit, és mindig a témánál maradva, a Tinódi-dal- larnnál, azt fejtve ki többször és úgy, hogy a históriás ének távoli zengése mindig visszaszóljon ránk, Mi már néha azt hittük, egy- egy gyérebb értékű orgona- koncert után, hogy ezen a hangszeren csak öreg dallamokat lehet játszani és öregesen. Ezen az estén nem volt fiatalabb és jobb orgona az országban! Farkas András Vásárhelyi őszi tárlat Hódmezővásárhelyen, á Tornyai János Múzeum termeiben vasárnap megnyitották a XXVII. őszi tárlatot! A képzőművészeknek ezen a hagyományos és rangos seregszemléjén az ország külön,böző tájain alkotó 93 képzőművész 214 festménye, grafikája, valamint szobrászati alkotása került a közönség elé. A festmények, grafikák jelentős része a vásárhelyi műhely realista irányzatának megfelelő felfogásban ábrázolja főként az alföldi tájat, az ott élő embereket, munkájukat. A művészek többsége az ottani művésztelepen is gyakran alkot. Közülük ez alkalommal Kárpáti Tamás, Budapesten élő festőművésznek ítélték oda az 1980. évi Tor- nyai-emlékplakettet. A hódmezővásárhelyi Városi Tanács munkajutalmát Kéri László festőművész, Engel Tevan István és Püspöky István grafikusok, Kocsis Nagy Margit és Szabó Gábor szobrászművész kapta meg. A Csongrád megyei Tanács munkajutalmát Hézső Ferenc festőművésznek, a Művészeti Alap munkajutalmát pedig Somos Miklós festőd művésznek adták át. Sokéves hagyomány, hogy az őszi tárlat alkalmából a hódmezővásárhelyen élő művészek egy környékbeli mezőgazdasági üzemben külön bemutatót, „kis őszi tárlatot” rendeznek. Ez alkalommal a hódimező vásárhelyi tangazdaságban nyílt meg a hódmezővásárhelyi képzőművészek 31 alkotásából rendezett kiállítás. Az ügyvéd tanácsot ad: Páger Antal Grandpierre Emil olyan nő-, és egyben jellemtípusokat sorakoztatott fel regényében, hogyha elfogadtam a kiinduló helyzetet, Misi és Sárika fonák szerelmű házasságát, akkor már teljesen érdektelenné vált a figurák és a kapcsolatok realitásén töprengeni. Ez van, így van: ezt kell olvasni. Két esztendeje tán. vagy még több is, hogy elolvastam a vidám regényt, amely a derű és a szatíra világán belül itt, ott, amott a női sorsokban egyéni tragédiákat, a nevetés mögött a könnyeket is meglátta és megláttatta. Érthető kíváncsisággal vártam hát. milyen lesz képernyőn ez a filmre, tévére kívánkozó, fonák alapötletre épülő sztorisorozat ? NEM, IGYEKSZEM NEM szembesíteni — már ameny- nyire ez egyáltalán lehetséges — az olvasmányélményt a képernyő élményével. A szándékot, a megvalósítás iásO. október kedd derű hiányának oly gyakori és oly hosszan tartó időszakában már önmagában véve is elismerés. Jó és szép színésznők váltakozó, azazhogy nagyon is változatlan helyzetekben, Gáti Oszkár, aki mint fiatal és kényszer Casanova végre nem, mint illegális harcos jelenik meg a képernyőn. ízléssel, mértékkel, de prüdériától mentesen fényképezett, rendezett intim pillanatok, néhány sikerült férfi karakterfigura, jól bonyolított történetfűzés — mi kell több a boldogságtól«? A televíziónéző boldogságához. Az utóbbi évek legjobb „könnyű” (?) televíziós estje lett volna a Nők apróban, ha ... ... igen: ha. Az a bizonyos „ha”, amely miatt kell azt írnom, hogy a regény a maga világát jobban rajzolta és teremtette meg, mint a belőle és miatta készült film. A regény annyi volt, amennyi kellett, hogy elmondja azt, amit az író szándékozni akart elmondani. A film terjengős lett. Különösen a második rész vált vontatottá. Mintha a forgatókönyvíró, a rendező, de még az operatőr is megfáradt volna a sok helyszínII FEKETE GEK TITKA-FANTASZTIKUS REGENYix. Bemegy a szobájába, öltözik. Egyedül fütyörészik. Majd fölhívja Máriát. Mária és József a videoképen látható, még mindig csóko- lóznak. József rendes utcai ruhában. Mária szinte meztelenül, fürdőruhában, Foxman, kicsit ingerült mozdulattal, elzárja a képet. 27. Autó érkezik a telefonfülkéhez. Liliant az orvos és a sofőr óvatosan befekteti a hordággyal ellátott személy- kocsiba. Lilian a rohanó autóban a mennyezetet nézi, a mennyezetkárpit mintája elhalványodik, összemosódik, olyan, mint egy homokszürke sivatag. Az autó fékez, csikorog mindene. Három lövés hallatszik. A sofőrt — aki azonnal meghalt — az orvos kilöki a kocsiból, a helyére ül. Száguld, kanyarokat vág át, olyan mint egy ámokfutó. 28. Mária és József reggeliznek. Dúsan terített asztalnál ülnek. — Jó itt nálad — mondja József és boldogan mosolyog. — Nekem is veled... — De nekem nagyon jó.. Sok zöldséget eszel, sok te. jet, sajtot, mindenféle vitamint. — Meg kalciumot... — teszi hozzá Mária. — Én tubusokon, meg tablettákon élek otthon. — József láthatóan sajnál tatja magát. — Jobb a tej, a gyümölcs, a hagyma, a paprika meg a paradicsom... sokkal jobb. Egészségesebb. — Tudom. De egyedül... — Egyedül én se eszem ilyen jókat. — Mindig sietek. Várnak a kísérleteim, a munkám... nincs rá időm. — Idő mindig van. Az egészségre mindig kell, hogy legyen idő. — Tudom, tudom. De ha egyedül vagyok, ezt nem érzem. — Biztos dohányzol is. — Igen. — Sokat? — Igen. — ígérd meg nekem, hogy nem fogsz dohányozni. — Soha? — Soha. — Hát... megpróbálom. Nagyon nehéz lesz. — Tudom, hogy nehéz lesz. Majd én segítek. A levegő a legfontosabb. — Tudom. Épp erről szólnak az én kísérleteim is. A rák... — Mi van a rákkal? — Majd, ha a végére járok mindennek, ha mindent kiszámítottam, ha minden' ellenőriztem... majd akkor elmesélem. — Most! Most meséld el... — Űgvse érted ... — Hátha ... Mondd úgy, hogy értsem.-— A műanyagokra gyanakszom. Tudod, azóta gya’ korj betegség a rák, mióta általánossá vált a műanyag használata. — Műanyagok mindenhol ott vannak. .. Már nem tud. nék élni nélkülük. — Nem minden műanyag veszélyes. Vagy nem minden egyformán veszélyes. Tudod, a bőr is lélegzik. Azok a veszélyes anyagok, amelyeket be tudunk lélegezni. A bőrünkkel vagy a tüdőnkkel, — Én nem lélegzem mű. anyagot. — Dehogynem. Csak nem tudsz róla. A ruháid, a fehérneműid, az ételtároló anya-* gok, az. égetés során belélee. zett . gőzök, gázok... ezek veszélyesek. — De miért? — Mert a műanyagot csak elégetni lehet, mert a műanyagok többsége nem tud elbomlani. De égetni se lehet, mert az égés során rák, keltő anyagok kerülnek a levegőbe. A földet ezért lassan elborítják a műanyagtemetők. És hiába ásod el. soha nem fog elbomlani, elrohadni. Ottmarad. Még jó, hogy nem szaporodik. De kevesebb se lesz, sajnos. — És? — A műanyagok többsége az élő fehérjékhez képest pontosan úgy viselkedik, mint az elrákosodott sejt, (Folytatjuk)
