Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-30 / 255. szám
(Futó: Perl Márton! Ahol nem pufogtalnak frázisokat... Közművelődés a Csepel Autó egri gyárában lenés látványosság Ha az újságíró a szocialista brigádok kulturális vállalásairól, azok minőségi szintjéről érdeklődik, akkor az üzemi, a termelőszövetkezeti vezetők nagy része elkomorul. s végül kirukkol a következő véleménnyel: — Nehéz kérdés ez, nem is érdemes feszegetni. Végtére is első a munka. Ha az emberek e téren jeleskednék. akkor aligha követelhetünk többet. Többségük bejáró, s ez a jelentős réteg a műszakok után siet haza. mert. otthon nemcsak a család várja, hanem a hóz körüli teendők zöme is. Az óvatosabbak, a diplo- matikusabbak gondosan megfogalmazott, óm mégiscsak általánosságokban, frázisokban bővelkedő jelentést tesznek elénk, s ezt ajánlják áttanulmányozásra. Ezért ért kellemes meglepetés a Csepel Autó 3. számú egri gyáregységében, ahol Szabó Ferenc, a személyzeti é,s az oktatási osztály vezetője, a helyi művelődési bizottság titkára nem jól fésült mondatokkal fogadott, hanem őszinte örömömre a brlgádvezetőket kérte meg arra, hogy számoljanak be eddig elért eredményeikről. Egészséges pezsgés Cseh Sámáné, pénzügyi előadó, a számvizsgáló brigád tagjai nevében szól, s közben jó néhány érdekességre hívja l;el a figyelmet: — A mi körünkben bevált az a módszer, hogy évente két-három könyvet vala* mennyien elolvasunk — az idén Szilvást Lajos Hozomány és Kertész Ákos Makra című művei kerültek sorra —, s ezeket aztán közösen megvitatjuk, méghozzá úgy, hogy általában igényeljük az itteni könyvtáros segítségét. Tudom, most arra gondol, hogy kísértenek a sablonok. Nos, a mi esetünkben ezeknek nyoma sincs, ugyanis folyvást azt vizsgáljuk, hogy a regények miként kötődnek napjaink valóságához, s ezzel kapcsolatban sokszor eltérő vélemények formálódnak, azaz az ilyen összejövetelekről valamennyien ismeretekben gazdagodva távozunk. Beváltak a filmvetítések, s ezek számos érdeklődőt von- zan'ak. Alkalmanként legalább negyvenen-ötvenen szánják rá magukat arra, hogy munkaidő után itt maradjanak. Tavaly például nálunk tartották az Angi Vera című magyar alkotás megyei bemutatóját. Arra is utal, hogy nem véletlenül kedvelik a vetélkedőket, méghozzá úgy, hogy társai helyeselnek neki. — A legutóbb Lenin életéről és munkásságáról rendeztek ilyet. Csak dicsérni Ch ilpniiifStí áWfi********m 1380. október 30., csütörtök lehet a gondos előkészítést. Mindenki kapott egy totó- szelvényt, s csak az a tíz brigád állhatott rajthoz, amelynek tagjai ezeket hibátlanul kitöltötték, s ezzel igazolták tájékozottságukat. Megkaptuk a szakirodalom jegyzékét, s aztán közösen tanultunk, nem sajnálva azt sem, hogy néhány nap szabadságot vegyünk ki erre a célra. Hasonlóképp zajlott le a munkavédelmi versengés is, amelyen gyári szinten a harmadik, a vállalatin pedig a negyedik helyet szereztük meg. Jó úton Gonda Márton villanyszerelő, a Bláthy Öttó brigád vezetője, sajátos kezdeményezésüket mutatja be: — Mi más lehetőségeket aknázunk ki: tmk-sok lévén, sok dolgunk akad az NDK- beli gépekkel. Németül Viszont egy kukkot sem tudtunk korábban. Egyik kollégánk ^viszont három esztendőt töltött kinn, s alaposan elsajátította ezt a nyelvet. Rávettük arra. hogy- ismertesse meg velünk a legfontosabb szakkifejezéseket. Így aztán nem kell a magyar fordítások után szaladgálni, s ha megérkeznek a külföldi szerelők, azokkal is szót tudunk váltani. A Nagy József nevét viselő gárda „főnöke” Bartus István, a meósok köréből hozott híreket. — Az átlagéletkor nálunk alig haladta meg a harminc évet, ezért még senkiből sem hiányzik a lelkesedés, a tudásszerzés vágya. Ez az óhaj régebben is létezett, ám mivel a művelődési bizottság korábban csak vegetált, nem teljesülhetett maradéktalanul. Két esztendeje egészséges pezsgés formálódott, s most már olyan gazdag a kínálat, hogy van miből válogatni, mindenki arra voksolhat, ami leginkább közel áll hozzá. Megtapsolhattuk az Egri Szimfonikus Zenekar bemutatkozását, megtekinthettük az Ag- ria ’80 színházi előadásait. Nekünk különösképp a politikai vitakörök tetszenek, ezeket negyedévenként rendezzük: a témákat mi szabjuk meg, s igen sokoldalúan tájékozott előadókat hívunk meg, akikkel nyílt légkörben vitathatunk meg minden kérdést. Szerintünk a ma emberének kötelessége, belső szükséglete az, hogy tisztán lásson, s véleményt alkosson a nemzetközi élet megannyi fontos eseményéről. Tanulás, munkaidő után Egy nagyon lényeges motívumot hangsúlyoz Hegyi Sándor csoportvezető, a Dobó István brigád vezetője. — A legkorszerűbb gépekkel .dolgozunk, ezért hamar rájöttünk arra, hogy lé- oést kell tartanunk az idővel. ha boldogulni akarunk. Ügy döntöttünk, hogy kollektívánkban mindenki befejezi abbahagyott általános ífkolai tanulmányait. Ezt el Is értük. A kővetkező lépés a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése volt, Természetesen olyan munkatársunk is van, akiből technikus is lett. — Dicsérném az új, az ed- dik ismeretlen lehetőségeket. A nyáron például Szegedre utazhattunk, s ott Bizet Carmenját néztük meg. Eleinte húzódoztunk az operától, s aztán felfedeztük a zene szépségeit, Aki valamilyen közhasznú hobbi megszállottja az helyi kiállításon mutathatja be, hogy mire képes. Azért külön elismerés jár a szervezőknek, hogy előbb felmérik az igényeket, s csak azután áltitják össze, s juttatják el hozzánk az ajánlatlistát. ✓ Nem anyagi kérdés Lehetne még folytatni a sort, de úgy hisszük, hogy az eddigiek is érzékeltetik: a munkásokban él a többre- jutós, a mind sokoldalúbbá válás vágya. A Csepel Autóban jó érzékkel meglátták ezt, s alapoztak is rá. Az ezzel kapcsolatos részleteket Szabó Ferenc tolmácsolja: ■f— A tudásszomj arra kötelezett bennünket, hogy mind hatékonyabban dolgozzunk, s megteremtsük az ismeretszerzés lehetőségeit. Együttműködési megátlapo- dásokat kötöttünk — többek között — a Megyei Művelődési Központtal, a Heves megyei Moziüzemi Vállalattal. s ezt tesszük majd a Megyei Könyvtárral és a Dobó István Vármúzeummal is. Minden év vége előtt felmérjük az emberek igényeit, s a már említett köziművelődési szervekkel tisztázzuk, hogy mit nyújthatnak nekünk. s csak ezután alakítjuk ki a kővetkező esztendőre szóló tervet, s ezt végleges forrpabR öntés előtt értékeltetjük a gyáregység vezetőivel. Ebből válogathat azután minden kollektíva. Olyannyira száműzzük a sablonokat, hogy a munka- versenyből kiesik az a gárda, amelyik nem teljesíti kulturális vállalásait. Anyagi gondok? Nincs sok pénzünk, de gondos beosztással a meglevő summából is futja mindenre, mert elképzeléseinket a pillanatnyi adottságokhoz mérve formáljuk. íme a recept, bizonyítja azt, hogy frázisok pufogta- tása vagy folytonos panasz- kodás helyett tettekkel is lehet érvelni. Nemcsak a Csepel Autóban, hanem másutt Is... Pécsi István A Fistulatorés et Tuhfdonator es Varsovlenses — magyarul 'a Varsói Fuvolások és Kürtösök — nevet viselő lengyel kamaraegyüttes lépett fel hétfőn este a Gárdonyi Géz,a Színházban az Országos Filharmónia hang- versenysoroza tá ba n. A műsorfüzet és a zenetörténeti bevezetőket szokás szerint hangulatot teremtően elmondó Bánd i Mariann ismertette ezt a tiszteletre méltó családi vállalkozást, ahol a családfő, Kazimierz Piwkowski egy kitűnő .gondolatot valósított meg: felkutatta a lengyel középkor fellelhető zenei hagyományait, megszerkesztette ehhez. a zenei anyaghoz azokat a hangszereket, amelyeken annak idején, a későközépkarban, a reneszánsz századában, a barokk zenei virágzásban zenéltek, ráadásul megterveztette a reneszánsz-korabeli divat szerinti ruhákat és készen is állt a hat tagú családban az a kamarazenekar, amely két énekessel kibővítve járja Európát. Van ebben a Kazimierz Piwkowski által létrehívott együttesben a nosztalgián túl sok érték. Feltérképezi azt a zenei világot, amelyről mi olyan keveset tudtunk és tudunk. Elfeledett művészi értékek kerültek így vissza egyrészt egy nép, egyáltalán a zeneirodalom vérkeringésébe, másrészt ébresztgeti azoknak a századoknak a lelkiségéi, szellemi világát, amely nálunk is a mostoha történelmi viharok áldozatául esett. Amikor a számunkra kuriózumként megjelenő hangszereken a Máriát dicsérő énekek hosszú sora felhangzott, nem is az lepett meg minket, hogy a középkori egyházi énekeknek és a valóságos hitnek mekkora hatása volt Lengyelországban is, hanem Inkább, és elsősorban az, hogy ez a dallamvilág elüt attól, amit mi az egykorú nyugati, az olasz, a francia muzsikában megszoktunk. Az is maradéktalanul középkori hatásra utal még. hogy a legtöbb felcsendülő dallamnak nincs szerzője, hiszen a közös éneklés akkor nem művészet, hanem a közös áhitat kérdése volt — a kor regulája szerint. Egerben A Máriát dicsőítő énekek közül kompozíciós rendjével is kiemelkedik az előadott Magnificat. Nemcsak azért, mert részt vesz benne több korabeli hangszer, hanem azért is, mert a himnikus versezetet hárman énekelve megsejtették, milyen is lehetett egy későközépkoti reneszánsz vagy barokk zenei esemény egy-egy ünnep alkalmával Varsóban. Sokan idegenkednek a kamaramuzsika ilyen műsorra tűzésétől, mintha nem igényelnék azt a bensősé- gességet, amely egy viszonylag egzotikus műsorból árad. Magam is úgy vagyok vele, hogy a nagyzenekari és hozzám közelebb álló, korban és szellemiségben „testkö-» zelből” ható műveket szívesebben meghallgatom, hiszen az élmény foka és ereje mégis két forrásból, a zenéből és belőlem táplálkozik: itt azonban én is lelkesen tapsoltam, mert a lengyel nosztalgián és szellemi célokon túl az is eszembe jutott, hogy ezek az azonnal áttekinthető dallamok a maguk naiv tisztaságában édestestvérei, vagy közeli rokonai lehettek lelkiségükben azoknak az énekeknek, amiket a zivataros századok magyarjai nyugod- tabb perceikben, ünnepeiken énekelhettek. És jól tette az Országos Filharmónia, hogy ezeket a himnikus hangulatú zeneműveket és azt a néhány, ismert szerzőtől származó korabeli profán dallamot, apró zenei vidámságot megismertette a fogékony hazai közönséggel. Farkas András „Ide figyeljenek, emberek” A Vidám Színpad Kamaraszínpada október 20-én mutatja be „Ide figyeljenek, emberek” című Alfonzé-kabaréját. Rendezte: Zsudi József (MTl-fotó — Ruzsonyi Gábor felv. — KS.j ,.*aBÍrív.- - ^ •/ 'k y.. .. ' »...-FANTASZTIKUS R£i xxix. — Ez S2öniyű — mondja Mária. — Rettenetes — sóhajtja József. — Valóban az. De legalább biztosan tudom, hogy itt nyugodtan beszélhetünk. Ide nem szoktam beengedni senkit. — Ez nagyon megtisztelő, professzor úr — mondja József. — Az igazán megtisztelő nem ez. fiatalember. — József... — Bocsánat, kedves fiatalember. Hanem az, hogy beszélgetni is hajlandó vagyok magával, sőt: megengedem. hogy Mária is beszélgessen magával. — Mária nekem mindent elmond... — Elmondta a Fekete Gén titkát? — Nem. Semmilyen Fekete Génről nem tudok. Mi az? — Mondhatom, professzor úr? — Mondhatja, kedves Mária. Neki mondhatja. Megbízom benne. Teljesen megbízom benne. — Arról van szó — kezd bele Mária a történetbe —, hogy a professzor úr előállította a Fekete Gént. Az An- tikrisztust. Ott őrizzük a Génbank páncélszekrényében. — Nem értek semmit. Mi az, hogy Fekete Gén? Mi az, hogy Antikrisztus? Nem értek semmit. — Majd én elmondok mindent — mondja Foxman. 55. Bertram alszik. Lilian és a Dottore megjön a készülékkel. Rákapcsolják Bert- ramra az érintkezőket. — Tessék Dottore, itt az engedély. És tessék, itt vannak a kérdéseim. — Igenis. Lilian, meglesz. — Én most elmegyek, dolgom van. Hagyja aludni Bertramot. — Ez agyátvilógítás után amúgy is előírás... — Azért mondom. Reggel megyek magához az eredményért. Viszontlátásra. — Viszontlátásra, Lilian. Pihenjen maga is. Lilian kilép a szobából. Arcán a már ismert, győztes mosoly. 56. Jones és Charlie. Még mindig sakkoznak. Nagyon fáradtak, nagyon törődöttek, szinte alszanak. — Várjuk még Dánt? — Azt hiszem, nem érdemes. — Én is azt hiszem, Charlie. Akkor? Mi lesz vele? — A fiúval? — Én azt mondom, hogy mivel még semmit, de semmit nem tudunk igazából, hagyjuk a helyén. — És ha azért nem tudunk semmit, mert ö adagolja a híreket ? Most is milyen , gyorsan eltűnt ez a Mária... — Igen, de erről aligha tehet Dán... — Ez igaz. Igaz. Rendben van, Charlie, egyetérték. Ügy döntöttünk tehát, hogy Dan a mi emberünk. — Igen, egyelőre igen. — Most pedig... — Tudom, főnök. Lefekszel. Megyek én is. — Rendben. Charlie. És kösz, hogy eljöttél. Reggel találkozunk. — Igenis, főnök. Viszlát, reggel. Charlie elmegy, Jones egyedül marad. Mérhetetlenül fáradt. Tölt egy italt magának, szürcsölgeti. Kinyílik egy ajtó, belép rajta Lilian. — Alig vártam már, hogy lelépjen ez a vörös ördög. — Lilian, ne bántsd Char- liet. Örülök, hogy végre lát- 'ak. .. — Nem bántom, de nagyon akartam veled beszélni. Régen, nagyon régen szeretnék veled.,, — Tudom, hogy Bertram megindult... tudok min- den$,.. — Foxmant Is? — Igen. — Mártát is? — Igen. — Szeretsz? — Igen. — Tudod, hogy rém lőttek? — Igen. — Ki tette? Ki tehette? — Egy új ember a harmadik ügynökségtől. Nyilván megtudták, hogy összedolgozunk, és attól féltek... — ... hogy a két ügynökség összefog ellenük. — Én is így gondolom, így, mert így logikus. Lilian és Jones hosszan, boldogan nézik egymást. — Lilian! Mit akartál mondani még? — Megúsztam valamit. — Mit? — Bertram álvilágította az agyamat. Jones idegesen járkálni •kezd a szobában. — És? — Megúsztam. — Hogyan? — Véletlenül. — Mégis? Hogyan? — Ö azt mondta, csak arra volt kíváncsi, hogy szeretek-e valakit... — És? — Hát persze, hogy szeretek. .. — Kit? — Téged.' Lilian és Jones megcsókolják egymást. — Itt alszol? — Igen. De hajnalban vissza kell mennem. — Miért? — Reggelre a dokinál kell lennem. Addigra készülnek el az eredmények. (Folytatjuk.)
