Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-26 / 252. szám
Hazafias tanácskozás Egerben (Folytatás az 1. oldalról) zési, termelési tevékenységet elősegítő feladata. Nem arról van szó, hogy ezt vissza kell szorítani, hanem a másik funkciónak is az azt megillető arányt megadni. Igen lényeges, — mondotta — hogy a gyárakban, üzemekben olyan légkör alakuljon ki, amelyben a munkások rendszeresen gyakorolják a mindennapi értelmes igazmondást a nagy nyilvánosság előtt. KAMENICZKY ANTAL, az egri Ipari Szakmunkás- képző Intézet igazgatója felszólalásában többek között a szakmunkásképzés fontosságát hangsúlyozta. Kifejtette, hogy a hazafiság szerves része a céltudatos emberi tevékenység. A szocialista hazafiság nem csupán az iskolai történelemórákon elsajátított tudást jelenti, hanem a jelen, a jövő építését is. Ma — emelte ki — a munkásosztály és a haza sorsa egybeesik, éppen ezért, nagyon fontos, hogy a fiatal munkásnemzedék megtalálja a munkában az alkotás örömét, s az egyéni boldoguláson túl a munkásokat a társadalmi felelősségérzet is jellemezze. Szólt arról —, hogy sok véleménnyel ellentétben a tiatal szakmunkások szeretnek és tudnak is dolgozni, ha ismerik a feladatokat és tudják, mit várnak tőlük. A siker, az alkotás öröme alapja a jó közérzetnek, amely olyan hajtómotor, amely legyőzi a tunyaságot is. MOLNÁR ZOLTÁN író a termelési viszonyok és a cselekvő ember kapcsolatát vizsgálta. Beszélt a közvetett és közvetlen demokráciáról visszaemlékezve arra az időre, amikor a földosztás történt. A magyar parasztnak — mondotta — egyik legnagyobb élményé volt. Talán életre szóló élmény a földosztás, amikor közvetlenül gyakorolta a demokráciát, azt érezve, hogy részt vett a történelemben, részese volt egy nagy történelmi folyamatnak. Semmi nem alakítja úgy az ember tudatát mint amikor érzi, hogy rá is szükség van, számol- vele a társadalom. Igaz hazafiság az — szögezte le — amikor tudjuk, hogy számít ránk az ország, hogy a mi életünket mi, saját magunk alakítjuk. Az egri tanácskozások igazi nagy sikerét az író abban látta, hogy az itt kimondott gondolatok tovább gyűrűznek, a vita nem fejeződik be a városi tanács dísztermében, belekerül az ország közgondolkodásának szerves egészébe. GAZDA ISTVÁN tudománytörténész azt fejtegette, hogy a maihoz hasonló igen nehéz 1 megpróbáltatásokkal terhes gazdasági korszaka volt már nem is egy a magyar történelemnek. A jelenlegi körülmények közepette — hívta fel a figyelmet a tudománytörténész — nagyon nagy hiba lenne, ha az említett nehezebb gazdasági feltételek hatása érezhetővé válna a kulturális életben is. Az egész oktatási rendszer, a magyar iskolai fejlesztés kulcskérdés, ha most az az oktatás, de akár a tágabb kultúra megérzi a gazdasági élet szorítását, akkor ez a későbbiekben fogja kifejteni negatív hatását. A társadalomnak éppen azért kell jól felkészült, nagy tudású szakembergárdát fölnevelni, hogy a jövőben adódó feszültségeket könnyebben vezesse le. A kulturális beruházás a jövő egyik leghatékonyabb befektetése, ugyanúgy, mint a demokrácia szélesítése. Való igaz, mutatott rá a tudománytörténész, hogy sok külső hatás is nehezítette a magyar gazdaság helyzetét, de ha alkotó viták szellemében születtek volna a gazdasági döntések, elkerülhető lett volna, hogy egyoldalú nézetek váljanak uralkodóvá. Így mindenképpen jobban a valóság talaján álló döntések születhettek volna. Visszatérve a gazdaság és kultúra kapcsolatára, annak a véleményének adott hangot, hogy ha a jelen helyzetben csorbát szenvedne a kultúra kérdése, félő, hogy később a kulturálatlanság „gyűrűzne be” a gazdasági életbe. •IESZENSZKI FERENC ezredes, a magasabb egység parancsnoka arról szólt, hogy a honvédségen belül egyre nagyobb szintű eszmei-politikai nevelés folyik — a' haza védelméért, de építéséért is. A katonafiatalok a haza védelme mellett alapvető feladatuknak tartják, hogy kivegyék részüket az országépítő munkából is. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt évben is több. mint hárommilliárd forint értékű munkát végeztek a különböző nagyberuházásokon, de most is dolgoznak a paksi atomerőmű építésén, a Lenin Kohászati Művekben, Dunaújvárosban, Százha- halombattán, Székesfehérváron és a budapesti lakótelepek építésénél. A szocialista hazaszeretet nem elvont elméleti fogalom, hanem jelentős szerepet tölt be az országépítő munkában is. Szerencsésnek mondható, hogy a katonafiatalok között "egyre több a képzett szakember, aki jelentős termelési gyakorlattal is rendelkezik. B NAGY IMRE. a budapesti műszaki egyetem tanára, mint a környezetvédelem egyik országos szakembere felszólalásának első részében a környezetvédelem fontosságával foglalkozott. Elmondotta, hogy a környezetvédelmet nem lehet csupán hatósági úton biztosítani, hanem a gondok felszámolására mindenki önkéntes társadalmi részvételére van szükség. A gond egyelőre a társadalmi megítéléssel van, a környézetvédelmet a társadalmi cselekvés részévé szükséges tenni, de egyúttal hazafias kötelességgé is. Felszólalása második részében azt bizonyította, hogy a mai fiatalok, köztük az egyetemi hallgatók egyáltalán nem közömbösek az ország, a ki- sebb-nagyobb közösségek gondjai iránt — mint sokszor hallani —, inkább az ifjúság szemléletformálásával vannak gondok. A mai ifjúság tehetséges, csak jobban kellene őket tanítani a gondolkodásra, a társadalom iránti nagyobb fogékonyságra. SZABÓI,CS OTTÓ, az Országos Pedagógiai Intézet főelőadója a következőket mondotta: a hazafiasság érzésének kialakulása az egyik legbonyolultabb folyamat. Különösen nehéz a fiataloknak . összekapcsolni ezt az érzést gazdasági, közgazdasági fogalmakkal. Sajnos, a tanulóknál nem alakulhat ki gazdasági szemlélet a jelenlegi oktatási körülmények között. Éppen ezért később Javarészük értetlenül és idegenül áll a gazdasági folyamatokkal szemben. Ügy ítélte meg, hogy a közgazdasági szemlélet kialakítását nem egyetlen tantárgynak kellene megcéloznia, hanem az egész iskolai nevelés egyik komplex feladataként kellene kezelni. Az Országos Pedagógiai Intézet főelőadója kitért a nemzeti közérzet és az ezt alakító tényezők kérdésére. Elmondta azt )a tapasztalatát, hogy bizonyos — főleg gazdag tőkés országokban — az idegenekkel szemben tartózkodást tapasztalni. Az idegennel általában rosszabbul bánnak, mint a sajátjukkal. Nem azt kívánta ezzel mondani, hogy nálunk is ezt a modellt kell követni, de felhívta rá nyomatékosan a figyelmet, a nemzeti közérzet szempontjából igen jelentős, hogy legalább any- nyira becsüljük meg egymást, mint az idegent. SZIGETHY ANDRÁS újságíró egy 1967-ben készített Lukács György interjút idézett, amely éppen az akkor bevezetésre került új gazdasági mechanizmus témája körül forgott. Az akkor elhangzott mondatok mai aktualitására hívta fel a figyelmet, amikor a következőket mondotta: a tanácskozáson többször elhangzott, hogy a teljes odaadással végzett gazdasági építőmunka hazafias állásfoglalás a szocialista Magyarország mellett. Valóban az, de ha ezt elvárjuk a tömegektől, akkor cserében jogosan várja el a lakosság a teljes nyíltságot, a teljes őszinteséget. Az objektív külső hátramozdító tények mellett essék szó a legnagyobb nyilvánosság előtt a konkrét felelősség kérdéséről, személyek, testületek, fórumok által elkövetett hibákról. Az ilyen őszinte dialógusnak sokkal nagyobb lenne a mozgósító, az új feladatokra orientáló ereje, mint a semmitmondó általánosságoknak. A szocializmus számára igazi és tényleges megrázkódtatást az jelenthet, ha teljes őszinte elemzés hiányában lemaradunk a valóság változásai mögött, a valóság megelőz bennünket és ebből a lépéskényszerből kényszer, megoldások és kényszerdöntések születnek. A jelenleg előttünk álló feladatok igaz, gazdasági kérdésekben esűJ* csosodnak ki, de a kérdések nem pusztán gazdasági ügyek. Arról van szó, hogy az egész szocialista társadalmat kell magasabb szintre emelni, — mondotta a vitában az utolsó felszólaló. Nyers Rezső vitazáró beszéde Beszédének elején Nyers Rezső, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója kifejtette, hogy a kétnapos tanácskozásnak nem az volt a célja, hogy örökérvényű téziseket fogalmazzon meg, ezért nem is kerül sor szabályos vitazárásra, az elhangzottak ösz- szefoglalására. A tanácskozásnak a legnagyobb érdeme a szemléletformálásban mutatkozik meg most is és a későbbiekben is. Elmondta, hogy többen megkérdezték tőle, vajon nem erőltetett-e a gazdaság és a hazafiság témakörének összekapcsolása. A tanácskozás igazolta, hogy nem erőltetett, hanem természetes a kapcsolat, de igazolta egyben a téma időszerűségét is. A tanácskozás életszerű is volt, figyelembe vette a szocialista hazafiság jellegét, összetettségét. Forradalomban, történelmi sorsfordulóknál — mondta — szinte természetesnek tűnik a hazafiság. De vajon szükség van-e rá a hétköznapokban? Igen — mondta — hiszen a nemzet mindig két sorsforduló között van, még akkor is, ha a sorsforduló nem feltűnő, nem azonnal érzékelhető. Az előadásban, de a hozzászólásokban is igen sokat szerepelt a gazdasági hatékonyság kérdése — fejtette ki Nyers Rezső. Nem véletlenül, hiszen a hatékonyságra való törekvés mindig volt a magyar népgazdaságban, a mostani hatékonysági politika azonban merőben más, mint a korábbi. A társadalmi célok elérése érdekében az össztársadalmi hatékonyságot szükséges növelni, mert többletet teremteni csak e révén lehet. Szólt a munka és a hazafiság viszonyáról, valamint a hazafiság és a demokrácia összefüggéséről is. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hazánkban az elmúlt időszakban sokat erősödött a szocialista demokrácia, de ami tegnapelőtt demokratikus intézkedés volt, az lehet, hogy ma már nem az — tehát a demokráciát állandóan szükséges fejleszteni. Hazánkban ma igen erős a demokratikus légkör, bizonyos tekintetben azonban a demokratikus intézményrendszer és a döntések tartalma elmarad emögött. Főként az alulról jövő demokratikus, társadalmi elllenőrzést szükséges magasabb szintre emel- ni. Szólt még a hazafiság és kultúra, hazafiság és honvédelem kapcsolatáról, majd ismételten hangsúlyozta a tanácskozás fontosságát és eredményességét, kiemelve, hogy a hazafiság a tettekben, kell, hogy tükröződjön jelenünkben és jövőnkben is. Nyers Rezső vitazárója után dr. Bán Károly alezredes, a Magyar Néphadsereg Politikai Főcsoportfőnökének helyettese átadta a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar írók Szövetsége közös nívódíjait. Nívódíjat nyert Gáli István „Obsitosok”, Thiery Árpád „TR 23- as kísérlet”, Zsombok Tímár György „A csel”, és Ördögh Szilveszter „Az ismeretlen katona” című elbeszéléséért. A díjak átadása után dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára megköszönte a rendező szervek munkáját, a hozzászólásokat, kiemelve, hogy a város ismét méltó helyet adott az országos tanácskozásnak. Kifejtette, hogy az idei tanácskozás is eredményes munkát végzett, s kifejezte reményét, hogy a jövő tanácskozásai is méltónak bizonyulnak a kialakult hagyományokhoz. Vélemények a tanácskozásról A kétnapos tanácskozás szüneteiben arra kértünk néhány résztvevőt, fogalmazza meg röviden véleményét az elhangzottakról, a- munkáról. DR. LÖKÖS ISTVÁN, az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanára: — A hazafiság-gazdaság támaválasztás nem tűnt furcsának, bár elgondolkoztatott, hogy a két témakört ho. gyan lehet úgy összekapcsolni, hogy életközeibe kerüljön a nem gazdasági szakembereknek is. Nem arról van szó, mintha a kettő közötti összefüggés nem lenne ismert, inkább a kivitelezés formájára voltam kíváncsi. Azt hiszem Nyers Rezsőnek elsődleges érdeme van abban, hogy a hazafiság és a gazdasági élet kapcsolatát egyszerre tudományos mélységgel, ugyanakkor közérthetően világította meg. A tanácskozások múltját ismerve a jövőjét is biztatónak tartom. Ügy gondolom a hazafiság új oldalait kibontva néhány régebbi témához is vissza lehetne idővel térni hiszen az eltelt években is újabb adalékok járultak hozzá a téma még jobb megértéséhez. DR. MÓD ALADARNÉ, s^pciológus: — Azt persze naivság lenne gondolni, vagy hinni, hogy az itt elhangzottak rögtön valamiféleképpen beépülnek a magyar belpolitikai életbe. Egy azonban kétségtelen: a vitában voltak nagyon jól felkészült, nagyon átgondolt, politikailag is felelősségteljes megnyilatkozások. Olyan megnyilatkozások, amelyekben számtalan új és mindannyiunk boldogulása szempontjából hasznos elem volt felfedezhető. Nos, ezeknek a gondolatoknak az a sorsuk, hogy asz- szimilálódnak a magyar köz- gondolkodásban, jelen vannak az ország életében, így vagy úgy, de előbb-utóbb Szerves katalizátoraivá válnak jelenünk és jövőnk alakításában. MLINKÓ LÁSZLÓ, a megyei KISZ-bizottság első titkára : — Hasznosnak tartom a tanácskozást olyan szem- J pontból hogy tovább erősítette a természetes kapeso- latot a hazafiság és a gazdaság között. Tetszett és jólesett az a felelősségérzet amely az ifjúság jelenéért és jövőjéért nyilatkozott meg a téma kapcsán. Nagyon örvendetesnek tűnik, hogy lassan szétoszlóban van a ha- zafisággal kapcsolatos úgynevezett „múzeumi szemlélet”, amely a hazafiságot a tárgyak, jelképek tiszteletére és ápolására szűkíti le csupán, s nem a cselekvő hazafiságot helyezi előtérbe. Ugyanakkor bizonyos hiányér. zetem is támadt: véleményem szerint valóságos vita nem tudott kibontakozni. Minden hozzászóló hozzáadta a maga véleményét, „színét” az előadáshoz, de mégsem volt a vita igazán vita. Azt is tudom, hogy különböző véleményeket nagyon nehéz összefoglalni, de valamiféle szintetizálást mégis hiányoltam. Kaposi Levente > Szigethy András > Fotó: Perl Márton £
