Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-23 / 249. szám
SEGÍTSÉGRE VÁRNAK Tesztek, feladatlapok minden mennyiségben Öregen, magányosan, elhagyatva Pedagógusberkekben a tanítványaik jövőjéért aggódó nevelők egyre többet panaszkodnak amiatt, hogy elcsendesülnek az órák. A fiúk- lányok a munkafüzetek felé hajolnak, feladatlapokat töltenek ki, s nem menekülhetnek a különböző tesztek áradatától sem. Áldozati bárányként hallgatnak, s egyre riasztóbban terjed a némaság ragálya. Ráadásul nem nagyon jutottunk túl — eddig sem ért el sajnos mindenki — a diagnosztáláson. Arra viszont — s ez elszomorító — még igen kevesen gondolnak, hogy kutassák, s meg is találják a kórt orvosló leghatékonyabb gyógyszereket. ígéretesnek tűnt Az igazsághoz hozzátartozik az, hogy a ma egyre vészesebben terebélyesedő gyakorlat egykor jó szándékú kezdeményezésnek tűnt, olyan- vállalkozásnak, amelyet a korszerűség követelménye hívott életre. Ügy látszott, hogy bevezetése hosszabb távon fokozza az oktatás hatékonyságát, hiszen lehetővé teszi nemcsak az új ismeretek gyors rögzítését, elmélyítését, hanem megkönnyíti a számonkérést is. Emellett azt is remélték tőle, hogy hozzájárul az önálló gondolkodás készségének kialakításához és erősítéséhez. Nos, a zászlóbontók nem alaptalanul bizakodtak, valóban egészséges pezsgés bontakozott ki a tanulóifjúság körében. A diákoknak is tetszett az új, az eddig ismeretlen forma, így hát hamar meg is barátkoztak vele. Tamáskodók persze már a rajtnál akadtak, s olyan észrevételekkel rukkoltak ki, amelyekre már akkor érdemes lett volna jobban felfigyelni. Arra a divatmániára hivatkoztak, amely már annyi kárt okozott a magyar oktatásügy történetében. Attól féltek, hogy mindenki az Új változatra esküszik majd, s kritika nélkül csak azt alkalmazza, méghozzá kizárólag előnyeit hangoztatva, s nem törődve hátrányos vonásaival. Az idő a kétkedőket igazolta, s most már ott tartunk, hogy vészjelzéseket kell adnunk, megálljt parancsolva a teszt- és a feladatlap- dömpingnek. Tétova ifjak Szólnunk kell, mert a kóros tünetek egyre súlyosbodnak. Fogalmazzunk nyíltan: a fiatalok már megborzonga- nak attól, hogy esetleg szóban kell számot adniuk tudásukról. Ilyenkor za várttá válnak, kétségbeesetten keresgélik a megfelelő szavakat. Mondataik nehezen indulnak, s mindegyiket megtöri a folyvást visszatérő „háát. .. ööö. .. izé”. Kifejezendő gondolataik nem kapnak illő nyelvi öltözéket: csonkán, pőrén szerénykednek, s torzó mivoltukkal saj- náltatják magukat. Arra senki sem törekszik — hiszen érzi, ez teljesen reménytelen nekibuzdulás lenne —. hogy úgy szerkessze, tálalja mondanivalóját, hogy megnyerje a hallgatóság fokonszenvét, helyeslését, tetszését.. Súlyos következmények A pillanatnyi helyzet mindennek nevezhető, csak rózsásnak nem! Hol tartunk? Az oktatási intézményekben polgárjogot nyert a némaság. Az ifjak kis bürokratákká lettek, olyanokká, akik szorgalmasan — mi mást tehetnének, ha ezt követelik tőlük — kitöltik a különböző íveket. Igennel, nemmel válaszolnak, s akkurátusán aláhúzzák a 'megfelelő szövegrészt. Aki Fortuna kegyeltje, az minimális tudással is eltalálja a megfelelő rublikát, s bekerül a közepes derékhadba. Ez azt jelenti, hogy a hajdani előnyök hátrányokká változtak, s gúzsba kötik az alkotó gondolkodást, ahelyett, hogy szárnyakat adnának neki. A nyolc általánost végzettek jelentős része szakmunkás- képzőbe megy, ahol a szóbeli kifejezőkészség fejlesztésére már meglehetősen !-*>vés idő jut, annál is inkább, mert a feladatlapok és a tesztek itt is fő szerepet játszanak. Ezekből a tizenévesekből gátlásos felnőttek lesznek, akik húzódoznak a nyilvános, a közéleti fellépéstől, azaz nem élnek majd állam- polgári jogaik egy részével, Sátoraljaújhely: október 24-26. Az Édes anyanyelvűnk országos verseny döntője Az idén is Sátoraljaújhelyen tartják meg az Édes anyanyelvűnk országos verseny döntőjét: október 24— 26. között azok a középiskolai és szakmunkástanulók versenyeznek, akik a legsikeresebben szerepeltek szeptemberben a verseny megyei fordulóján, vagyis megyénként, megyei városonként két-két tanuló. A nyerteseknek Széphalmon. Kazinczy mauzóleuma előtt ünnepélyes külsőségek között adják ét a díjakat: értékes könyveket, Sátoraljaújhely díszplakettjét, a diplomákat. A verseny első, iskolai szakaszát az előző tanévben bonyolították le. A Kazinczy emlékét őrző nyelvhasználati verseny célja, hogy elősegítse anyanyelvűnk ápolását, a fiatalok beszédkultúrájának fejlesztését, A verseny résztvevőinek ugyanis szóban és írásban bizonyítaniuk kell, hogy ismerik, helyesen alkalmazzák anyanyelvűnk szabályait, szépen, választékosán beszélnek magyarul. (MTIj Régészeti feltárás Az oxfordi, budapesti és békéscsabai régészekből szerveződött közös magyar— angol expedíció a közelmúltban befejezte öthetes békési éMití,, eétuher 23., csütörtök munkáját, A Szeghalom és Déváványa térségében föltárt újkőkori településrendszer további kutatását a jövő évben folytatják. Az idén a kisebb, 4—7 ezer éves telepek vizsgálata szerepelt a felszíni műszeres kutatásból és ásatásból álló programban, 1381-ben a városiasodás küszöbé«« érkezett nagy települések kerültek soiwa.: nem aknázzák ki a demokratizmusban rejlő nagyszerű lehetőségeket. Egészséges arányokat! Ez az, amibe nem lehet belenyugodni, emiatt feltétlenül hadat kell üzenni a né- maságveszélynek. Örömmel adhatunk hírt arról, hogy megyénkben néhány próbái- kozás már sikerrel járt. A Pedagógusok Szakszervezete megyebizottságának támogatásával és szakmai irányításával működnek az anyanyelvi és közművelődési szakkörök. ahol a bizonytalankodó. a szavakat nehezen meglelő diákokat határozott fellépésre, korrekt, szabatos, szóbeli megnyilatkozásra nevelik. Az ide jelentkezők játékos módon elsajátítják a retorika alapvető fortélyait, kiselőadásokat tartanak, bátran vitáznak. Az egyik csoport nyilvános bemutatkozását e sorok írója is végighallgatta, s őszinte elismeréssel adózott a nem mindennapi eredményeknek. Sajnos, ez a reményteljes próbálkozás csak kis körre korlátozódik, holott semmi akadálya nem lenne annak, hogy egyre több helyütt bevezessék. Annál is inkább, mert a gazdag elméleti és gyakorlati tapasztalatokhoz publikált formában bárki hozzáférhet, s tanácsokért, ötletekért bármikor kopogtathat a szakszervezetnél. Ez a kiút egyik módja, sokat segíthet, de nem old meg máról holnapra minden aggasztó gondot. Országos, minisztériumi szinten kellane rendezni ezt az ügyet. Tévedés ne essék: nem össztüzet nyitunk a tesztekre és a feladatokra, csupán háttérbe szorításukat szorgalmazzuk, s azért kardoskodunk, hogy a szóbeli kifejezés minden iskolában nyerje vissza régi rangját. Ezt kívánja társadalmunk és a felnövekvő nemzedékek érdeke ... Pécsi István Senkije nem maradt. Feleségét öt évvel ezelőtt temette el, testvérei külhonban nyugszanak. Gyerekei? János bácsi is áltatja magát. Mint oly sok idős embertársa. aki ezért, vagy azért kénytelen egyedül élni. A szülői szív mindent megmagyaráz: azért nem érnek rá a gyerekek, mert sokat dolgoznak, az unokákat is el kell látni, s a mai rohanó világban igazán nincs idő arra, hogy meglátogassák falun az idős apát. Áltatja magát, hogy senkije sem maradt, mert csak így képes elviselni a magányt, az elhagyatottságot. A hevesi faluban nem ő van így egyedül: ott a nagy ház, János bácsi már nem bírja. Erővel, egészséggel. Még a konyhát* ahol él, sem tudja rendben tartani. Asz- szony kéne neki — mondogatják a faluban. De hetven fölött!? Meg jobban is érzi magát egyedül, szokásaival, bogaraival, magányos gondolataival s a Sokol zsebrádióval. támogatásra szorulnak. A felmérés szerint több mint húszán kérték azt, hogjf ha valaki tud, akkor a takarításban, a bevásárlásban segítsen. Ebédhordást, állandó gondozást, illetőleg szociális otthonba való felvételt kilenc idős ember kért. Szociális segélyre hatan tartottak igényt, s egyéb támogatást csupán négyen kértek. A népfront a felmérést, a felvetődő gondokat természetesen megbeszéli a tanács egészségügyi osztályával, a Vöröskereszttel, a KISZ- szervezettel és a gondozó szolgálattal is. Ezek a szervezetek is sokat tehetnek azért, hogy hajlott korban se érezzék magukat az emberek elesettnek, magányosnak. A házi szociális gondozó szolgálatot öt gondozónő és tíz tiszteletdíjas dolgozó látja el. Több mint harminc egyedülálló személyhez, vagy házaspárhoz járnak el rendszeresen, s ezenkívül 35 idős ember szociális étkeztetését biztosítják. Sajnos ez a létszám nem elegendő, s ezért van szükség a társadalmi aktívák segítségére is. A népfront körzeti nőbizottságai különböző formában patronálják az időskorúakat, s a KlSZ-esek is, valamint a szocialista brigádok alkalmanként felkeresnek egy-egy magányos embert.' Egerben két öregek napközi otthona működik 25—25 férőhellyel. Ezekben a viszonylag egészséges, mozgásképes idős emberek gondozása folyik. A beutaltak korszerű, kényelmes környezetben kaptak helyet, s a szórakozási lehetőségük is nagyjából megvan, rendelkezésükre áll a rádió, tévé, könyvtár. Felvetették azonban, hogy szívesen végeznének még társadalmilag hasznos munkát, persze erejükhöz mérten. A szociális otthonnal azonban bajok vannak. Erre nagyon nagy az igény. Sajnos megyénkben a férőhelyek száma az országos átlag alatt van! Egerben mindössze egy szociális otthon működik, ahol 85 idős ember kapott helyet. Az épület azonban régi, elavult, korszerűtlen. A férőhely hiánya miatt általában öt-hat hónapig kell várni, amíg a gondozásra szoruló személy bekerülhet az otthonba. S így sem biztos. Ezen az áldatlan helyzeten próbál segíteni a megyei tanács, amikor is a hatodik ötéves tervben remélhetőleg több mint 530 férőhelyet alakíthat ki szociális otthonokban. Már jóváhagyták azt a tervet, mely szerint a Cse- bokszári-lakóteleppel szembeni területen felépül egy kétszáz férőhelyes szociális otthon. A mintegy ötvenmillió forintos beruházást igénylő építkezés első ütemében, a hatodik ötéves terv időszakában száz férőhely készül el. A maradék másik száz előreláthatólag áthúzódik majd a következő tervidőszakra. A másik elképzelés az, miszerint a bélapátfalvi nagy- beruházáson üresen maradt épületet, ahol a munkások laktak, megvásárolja a megyei tanács. A ház felújítására való terveket a tanács már kiadta a Heves megyei Beruházási Vállalatnak. Itt, Bélapátfalván mintegy háromszáz idős ember kaphat majd otthont. Amikor ezek a szociális otthonok mér lakhatók lesznek, megyénk akkor éri el majd az országos átlagot. Jelenleg 930 nyugdíjast gondoznak, s ha a. következő öt évben még ötszáz hajlott korú ember költözhet jó körülmények közé, akkor talán könnyebb lesz az idősek helyzete. Annál is inkább, mert egyre többen maradnak egyedül. A népfront-bizottságoknak és a más társadalmi szervezeteknek egyben az is a feladatuk, hogy ne csak az idősek segítségéről, elhelyezéséről gondoskodjanak, hanem a gyerekek körében végzett felvilágosító munkával a figyelmet az idős emberek felé irányítsák. Józsa Péter Nyilván János bácsi nincs egyedül. Sok idős ember akad megyénkben, aki bizony hajlott korára gondozásra szorul már. Természetesen van olyan idős ember is, akinek valóban nincs senkije, de persze a többségnek élnek gyermekei, hozzátartozói. A Hazafias Népfront városi bizottsága készített egy felmérést az időskorú emberekről Egerben. A velük való foglalkozást és a segítségnyújtást kiemelkedő fontosságúnak tartják a pépfront- mozgalomban. A megyeszékhelyen több mint tízezer időskorú ember él, s ezek közül mintegy ötszázan részleges, százan pedig állandó gondozásra szorulnak. Az Egyesített Szociális Intézmény keretében hármas gondozási rendszer alakult ki: a házigondozás, az öregek napközi otthona és a szociális- otthon. A HNF Egri Városi Bizottsága felkérte Eger 89 lakóbizottságát — az elnököket és a tagokat —, hogy vizsgálják meg körzetükben, kik azok az idős emberek akik XXIII. — Nem, nem arról van szó. Tudja professzor úr, hogy én magát mindig megértettem. . . akkor is. ha a szavakat nem mindig tudom szó szerint megérteni... de a professzor úr olyankor valami belső erő segítségével hat rám. és akkor megértek mindent. Vagy legalábbis úgy érzem, hogy értek mindent. .. Vagy majdnem mindent. — Hát akkor mi a probléma? Elfelejtkeztünk szegény Józsefemről. Idehívhatom, professzor úr? — Ha 'ragaszkodik hozzá. Elküldöm érte Markot. Jó? — Köszönöm. professzor úr... Maga olyan jó,.. — Ugyan, kérem. Folytathatom? Hol is tartottunk? — Ott, hogy én, buta vagyok. a delfinek meg okosak. — Dehogy is buta maga! Ha maga buta lenne. nem lehetne a tanítványom! Nos, akkor elmondanám... — Professzor úr! És József? — Ja. igen. Látja, máris elfelejtettem. ., A professzor feláll, lesétál a teraszról, benyit egy különálló lakrészbe. — Mark! Alszik már? — Nem professzor úr! — Akkor legyen szíves, tegyen még egy fordulót a Kék Pisztrángba... hozza el ide nekünk Józsefet... tudja, aki Máriával érkezett oda,.. Melvik szobában is lakik József? — kiált föl Máriának a teraszra. — A tizenhetesben! — kiált le a teraszról Mária, — Akkor ért mindent, ugye. Mark? — Igen. — Jól van. Mark, jól van, pilóta... 50. Erzsébet, ás Dán táncolnak. ,József ül egy asztalnál, iszogat valamit. Erzsébet és Dán tánc közben is a vendégeket nézegetik. József — ahogy meghagyta neki Mária — figyeli Erzsébetet és Dánt. Beszélgetésükből természetesen nem hall semmit, szól a zene. általános az emelt hangerejű beszéd — Hol lehet Mária? — kérdezi Dán, szilbe önmagától. — Talán zuhgüycizik. Itt ül ez a fiatalember. Ezzel érkezett. Most biztosan zuhanyozik, ez a becsületes udvarló meg itt várakozik rá. — Biztos ez? — Nem. De legalábbis vigasztaló. .. — Ej, ez nem eljárás! Dan a parketten hagyja Erzsébetet, siet a hallba. A pult mögött most. csinos fiatal nő áll. Dán súg neki valamit, és mutat neki valami igazolványfélét. A nő mosolyog, besétál Dan-nel a bárba, biccent a dobosnak, közben megnézi Józsefet. Űj- ra biccent a dobosnak, kimennek a bárból, vissza a hallba. — A tizenhetesben... — súgja a nő, immár a pult mögül. — De a lány elment. — Biztos? — Biztos. — Nem valami vigasztaló — morogja Dán. Közben megérkezik Erzsébet is. — De legalább biztos — mondja Erzsébet. — Még egy telefont megengedsz? — Igen. Hogyne, Csak tessék. És ha közben beüt egy hölgyválasz? z— Akkor kirohansz utánam, visszaakasztjuk a telefont, és fölkérsz láncolni. Világos? — Világos, 51. Dán telefonál. — Hello, itt Dán. Elment a madárka. Nem, azt nem tudom. Nem mondta meg. Erzsébetnek sem. Tulajdonképpen nem is találkoztak, nem is köszöntek egymásnak. .. Olyan gyorsan történt az. egész,.. Hibáztam, főnök? Sajnálom. Borzasztóan sajnálom. .. Igazán nem tehetek 'óla... Nem, a fickó Wt van. Itt üldögél és bárnál a pofánkba. Mintha figyelne minket. .. Igen. értettem. Értettem, Főnök. Most a fickó elmegy valakivel. Igen. elmennek. Értettem. Viszlát. 52. Mark vezeti a gimrskocsit, József kicsit ijedten pillog benne. — Hová megyünk? — A kisasszony után. Egyenest a kisasszony után... — Foxmanhoz? — Igen. — Be, a Génbankba? — Nem. haza. — Hogy hívják magát? — Mark. — Jól van, Mark. — A főnök azt is szokta mondani: jól van. pilóta! — Jól van, Mark, mondom én is: jól van, oilóta! — Az, hogy „mondom én * is”, nem kell. — Nem? — Egyáltalán nem. — Csak annyi, hogy „Jól ■ van, Mark, jól van, pilóta!”? — Igen. Ennyi. Meg is érkeztünk. Tessék. — Jól van, Mark, jól van, pilóta. — Látja, így van ‘ ez, mire összejönnénk, már vége is a fuvarnak. — Köszönöm, Mark! — Hello, főnök! Meghoztam a nagyfiút! — Jól van, Mark! Jól van, pilóta! — szól le a teraszról Foxman, — Jöjjön föl, fiatalember! — Úgy van, gyere, Jó* zsef! Gyere, édesem. — Jövök már, jövök! — Amíg megy föl, alig hallha« tóan morcJf magának: „Meny* nyit ránt&tják az embcrtl* (FoiytatjuUi Vigyázat! Némaság veszély!
