Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)
1980-10-19 / 246. szám
jfv; Kezdetben volt a fateknő. Sőt. még az sem! Ahhoz, hogy a patak, vagy a folyócska partjából fateknő legyen, hogy a mosás munka- folyamata elváljék a víz-folyamattól, szemlélet- és tér mékszerkezet-váltásra volt szükség. Hogy a fateknőből fémteknő — abból pedig mosógép legyen, hogy „gépesítve” legyen a hajdani fateknő, a termelés újabb folyamataira, új termékekre, az egész „mosóiparra” — vagy háziiparra? — vonatkozó termékszerkezet átalakítására volt szükség. Kétségtelen vannak divatos fogalmaink, amelyek vagy azért lettek egyáltalán fogalmak, mert valóban a divat dobta őket a köznapi nyelv felszínére, vagy azért, mert a szükségszerűség sodorja magával és rakja ki partjaira divathordalékként. Az előbbivel most nincs dolgunk, az utóbbival is inkább és alapvetően fogalmi tartalma, mintsem a divat formája miatt. Nos, egyik ilyen szépen megformált, divatos, de nagyon is valós tartalmat takaró fogalom manapság a termékszerkezet. Pontosabban, ösz- szetételében használtan, így: termékszerkezet-váltás. Divatos, mert alapvetően fontos, s mert alapvetően fontos, hát divatos is. Ami önmagában véve még nem lenne gond, vagy baj, sőt... A divat nemcsak bolondéria gyakran, de talán ugyanolyan gyakran lehetőség is a társadalom legkülönbözőbb szféráiban az elképzelések, tervek megvalósítására, a továbblépésre. A baj és a gond ott van, ahol e divattal a panaszkodás kényszere, vagy ha úgy tetszik, hát a nyafogás divatja is együtt jár. Világosabban fogalmazva: ahol a termékszerkezet-váltás nem járt együtt a szemléletváltással is. Mire gondolok? A gépesített fateknőre! Arra, hogy számos szakembere vagy csak érdeklődője gazdasági életünknek még mindig úgy véli, hogy ez a váltás egyszeri és szükséges rossz. I amit ha végrehajtottak, ha a fateknőről áttértek a fém- teknőre, hát örök érvényű tettet hajtottak végre. Már ez is nehéz volt, már ezt se kellett volna így, vagy ennyire, de most, hogy megindult az újfajta termékcsalád sorozatgyártása, hát pontot lehet tenni az ügy végére. A fogalmat pedig el lehet helyezni az elavult szellemi termékek archívumában. Nem feltétlenül csak azok a hibásak — naivak inkább? —, akik úgy vélik és hirdetik is, hogy a magyar népgazdaság, vagy egy iparág, avagy egyetlen üzem ma meglevő minden gondját egy csapásra és végérvényesen megoldja „a” termékszerkezet-váltás. Évtizedes — tán’ évszázados? — csökösödés, hogy ami egyszer már megvan, az öröktől és örökké van, mindközönségesen: a bölcső és a koporsó, az ágy és az asztal mindigtől fogva és mindig asztal, koporsó és ágv lesz:' olyan, amilyen. A közelmúltban Egerszóláton jártam, a joggal világhírű, ha nem is „bábolnai” méretűén dolgozó libatenyésztő termelőszövetkezetben. Valamikor, lassan már két évtizede is tán, a jóformán semmire sem való földeken tengődő szövetkezet számára egy merész „termékszerkezetváltás", a libatenyésztés hozta meg a felemelkedést. A liba ma sem rossz üzlet, de a szövetkezeti vezetők most mégis azon törik a fejüket, hogy tovább kell lépni, és hogy: hogyan kell továbblépni. Mert a libatenyésztés ugyan jó üzlet, ám a belső lehetőségei kimerültek, az optimumnál — ha nem a maximumnál! — vannak e tekintetben. Egy feldolgozó kapacitás megteremtésén töprengek: hogyan és mennyiért?! Termékszerkezet-váltás lenne ez? Az bizony. Nem is akármilyen. Még akkor sem az, ha az alap, a már bevált ágazat gyakorlata, tapasztalata — továbbra is a liba. Az egri Einomszerelvénygyár a közelmúltban kötött nem éppen kis tételre külhoni szerződést kompresszorok nagy tömegű gyártására. A gyár termékei, köztük a pneumatika, amelyet a svéd Mecman-céggel közösen képviselnek a világpiacon —, jó hírt, tisztes és biztos jövedelmet jelentenek és egy ideig jelentettek is volna, a távlatokban is, az ott dolgozók és a népgazdaság számára. Az olajadagoló azonban — nem kell részletezni ugye, hogy miért? — sem nem keresett, sem nem hasznot hozó terméke volt a gyárnak. Ha kellő időben és megfelelő körültekintéssel, rugalmassággal és piaci háttérrel nem keresik a termékszerkezet váltásának lehetőségét, nem vállalkoznak egy újfajta termék és egy új piac megteremtésére, a ma még jól dolgozó üzem holnap már állami segítségre szorul, hogy holnapután akár kapuit is bezárhassa. Volt idő, amikor egy-egy hazai gyártmány, egy-egy * üzem áruja hosszú időre, évekre, sőt évtizedekre biztosította — legalábbis úgy hittük — a piac ellátását, az üzemi , kollektíva nyugodt, felhőtlennek tő nő munkáját. Ez ; az ..idő" azonban véglegesen a múlté!-A termékszerkezet- i váltás immáron állandó és lerázhatatlan kísérője lett és • máradt a termelésnek, egész gazdasági életünknek, A ! már bevezetett termék mögött már keresni, kutatni kell ; annak továbbfejlesztését, vagy akár gyártásának meg- 1 szüntetését, hogy egy újabb és a piacokon keresett, szük- > séges áru kerüljön ki akár a mezőgazdasági, akár az ipari üzemből. Évekre előre kell a változásokat megtervezni. A rugalmasságot. A piackutatást. A belső szervezés lehetőségeit. A nyersanyag és a szellemi készség szükségleteit. A , fateknőtől a mosógépig évezredek teltek el talán, az automata mindenttudókig évek csak. hogy ami ma szenzáció, az holnapra bizony elavulttá váljék. Nincs megállás és nincs megnyugvás, csak állandó és szakadatlan újra- és újrateremtés van. A közgazdászok nyelvén: termékszerkezet-váltás. Mert a gépesítéstől nem lehet már visszatérni a fateknőhöz. K rakkó, szeptember. — John May all? — forgatja nyelvén az idegen hangzású nevet a szőke, bajszos lengyel határőr. — Igen, igen! Blues-kon- cert — bólogatunk lelkesen Még akkor is csodálkozik és csóválja a fejét, amikora sorompó leereszkedik mögöttünk. A Tátra csúcsaira felkíváncsiskodik a hajnali nap. John Mayall! — kiáltja a mikrofonba n nagybajuszát műsorközlő. Az a gyanúnk ébred, hogy ebben az országban Szarmach óta mindenki kackiás bajuszt növesztett az orra alá. A csarnok közönsége a név hallatán tombolni kezd. k Krakkó főterén, a R.vne- ken a blues magyar kedvelőit találjuk. Az itt álló Mickiewicz-szobor egyébként is zarándokhely. Azzá lett nekünk is. Hiszen, amikor egy-egy kiemelkedő zenei esemény ígérkezik, csehek, NDK-beliek. magyarok egyaránt itt. találkoznak. John Mayall neve hallatára nyilván minden zenerajongó szíve dobban egyet. Ez a név ma már — legenda. k A szobor lépcsőin, a lengyel gyerekek kórusa épp kezdi betanulni az egyik frissiben költött blues magyar szövegét, népes közönség előtt. — Mayall-koncert? — lépünk az alkalmi karmester mögé. — Yes! — bólint a kócos fej beleegyezően. — Ennyien vagyunk, öten. Otthon. Magyarországon senki sem tudja. hogy ma itt miféle hangverseny lesz — mormogja a bozontos. Egyébként a fiúk Mezőkövesdről, Pestről érkeztek. ★ A csarnokban ötezerszer kél kar lendül a magasba, „öregek" és „fiatalok" — mind Mayall kortársai. k Két hely van a városban, ahol megtalálhatnánk a neves muzsikust — röpke beszélgetésre. Az egyik a Cra- covia. a másik Holiday Inn szálló. Kora délután. Már érződik a csúcsforgalom. Cikázunk a Polski Fiatok és Polonézek között. A hotel portása csinos, fiatal lány „Mayall?” — kérdez vissza. „Betűzzük” — segítenénk neki. de mielőtt nekivágnánk, megszólal munkatársa: „A jó öreg blues-man a Holidav-ben szállt meg.” Ott letagadják. Biztos, hogy letagadják. Hiába az Interpress. hiába a megvesztegetési kísérlet, hiába a kérés, vagy a dolláros mosoly. Mit csináljunk? Gyerünk a Visztula sportcsarnokba. A koncertig még legalább három óra. Csak néhányan lézengenek a bejárat eíőtt, ám a parkírozóban fölfedezünk egy UI-s Ladát. k Mayall lehet atlétatrikóban. nyakában állatfogakkal, gyöngyökkel fogadja a közönség ünneplését. k — A Mayall-hangverseny- re jöttél ? — Hát persze. Tegnap érkeztem, s még az éjjel hazamegyek. — Csak ezért vágtál neki az útnak? És hol tudtad meg ? — „Füles”, az ORl-tól. — Ott dolgozol? A muzsika zarándokhelye Koncert Krakkóban A blues királya bűvöli a közönséget. (Fotó: Józsa Péter) — Félig-meddig. Dobos vagyok, haknizunk. Amikor Kanadában játszottam szerződéssel, át-átruccantam az Államokba is. hogy meghallgassam Mayallt. Akkor egytől egyig fekete, kiváló blues-zenészekkel dolgozott együtt. Kíváncsi vagyok most. azért utaztam ide. — Mennyibe kerül ez neked? — Kábé két ezres, de az mindegy. Szóts Béla dobosnak lehet, hogv megéri. No, majd meglátjuk! k A sportcsarnok előterében még szabad' a mozgás. A rendezők és a ..rendreutasí- tók” most öltik fel karsza- lagjaikat. A színpadon minden hangláda a helyén. Hűha, csak nem késtünk? És hogy jutunk hátra? Előbb egy úszómedencébe gyaloglunk. ahonnan a tréner egyszerűen kiradíroz bennünket. Aztán mégis találunk egv nyitott ajtót. Körbejárjuk kívülről az épületet. s a lébecolók istene seeít: utolsóként bejutunk. Utánunk már sehogyan sem lehet, még igazi tűzoltó-igazolvánnyal sem. Néhány autogramért lihegő bomba tinit ki is penderít keményen az ajtónálló. A folyosók már izgalommal telve. Pedig a koncertig még két óra. Műszakiak, road-man-ek rohangálnak zsinórokkal, .szervezők jegyzetekkel. világosítók színes üvegekkel. Micsoda felhajtás! k Maggie nyugodt. Nagyon szép lány. A színpad háta mögött skálázik. Rendezi ruháia redőit. — John nehéz ember lenne? Ó. nem. ellenkezőleg. Ö nagyon is oké. Én már két éve dolgozom vele. néha persze idegeskedik, de hát az csak a zene miatt van. ő a legjobb blues-jnuzsikus. Maggie Parker énekes és ütős hangszereken is játszik. Szerinte Mayall csak azért cserélgeti sűrűn a zenekarát, mért szereti a . változatosságot. — No, és keresi a megújulást is. Nemhiába nevezik az Anyai Blues Atyjának. — Nagyapjának — vág közbe Soko, a dobos, akin nem látszik a koncert izgalma. Fehér, hatalmas kalapján igazít egyet és elvigyo- rodik. Vidám legény ez a louisianai néger fiú, aki 1974 óta játszik együtt Mayall-lel. Agyondicséri a lengyel lányokat. s Katowice helyett rendszeresen Katovicsit mond. — Ott volt az első koncertünk — döngi basszusán a dobos. — Krakkó után vár még Varsó és Dg ... Gna ... szóval, az a tengerparti város. Gdansk nevének kiejtése gondot okozott neki. Nekünk is. És nemcsak a neve. Maggie-t és Sokót várja a színpad, kezdődik a koncert. Hiszünk Mayallnek is, hogy a hangverseny után ráér majd néhány mondat erejéig/ ★ A teremben gyülekezik a közönség. Ünnepelnek egy- egy újonnan érkezőt: torkukat acélozzák másfél órára A harcsabajúszú konferansz bemutatja a „bandát”. A függöny mögül először a diákarcú basszusgitáros. Kevin Mc’Cormick lép ki és veszi fel hangszerét. „Soko Kikér, a szexis énekesnő. És chardsnn. dob!” — kiált a bajszos ürge. A dobos pedig széles karimájú kalapjával integetve elfoglalja helyét a bőrök mögött. Majd a szőlős James Quill Smith és Maggie Parker. a szexis énekesnő. És végül... az első. a legenda. Jooohn Maaayallül A közönség fütyül, tombol, amikor a koncert hőse magasra emeli kezekkel élfoglalja helyet az óriás Yamaha mögött Az „öreg” a billentyűk közé csap ... k Egy laza rock-kai melegítik be magukat, s a közönséget. majd Mayall előkapja a derekára fűzött, pisztoly- táskához hasonlatos tartóból szájharmonikáját. A -hangulat forrósodik, a tizenévesek, a húsz évvel ezelőtti igazi blues-rajongókkal együtt tapsolnak, énekelnek. A Ca- lifornia-nál egészen „be is pörög" a közönség, s a régi sikeres szám végén, amikor egy Beatles-dalra eszmélünk — a Norvég erdőre —. már senki sem ül .a helyén. Föl- átlva hullámzanak a zenére. A dobos gyors pergő szólókkal pezsdíti a vért, a basz- szusgitár döngeti a gyomrot, a szólós, amit csak lehet, kihoz gitárjából, az énekesnő pedig táncol, mókázik, észrevétlen Mayall partnerévé válik. Már csak együtt vannak a színpadon, mindenki őket figyeli. Az „öreg” igyekszik meghódítani a lányt, tánccal, énekkel. S a bluesban feloldódik a feszültség. Felsír Mayall száj- harmonikája. s a közönséggel már nem lehet bírni. Rázzák magukat, rekedten próbálják túlkiabálni az erősítőket, s a csarnok egyetlen egy egyéniség, a most 47 éves, ősz zenész varázsával lesz tele. k Koncert után beverekéd- jük magunkat az öltözőbe. Mayall Beckett arca fáradt, s most közelről venni igazán észre a ráncokat Halk szavú. — Negyvenhét éves. Nem gondolt még arra, hogy abbahagyja? — Nem! Miért, úgy érezte, hogy öreg vagyok — elmosolyodik, s határozottan kijelenti : — A közönség szeretett! Egyébként ez volt második koncertünk Lengyel- országban, s az itteni közönség nagyon élvezte. Elősző* járunk ebben az országban, jobban mondva, először járunk Kelet-Európábán is. Pedig Maggie-nek néhány őse idevaló. Tizenhat koncertet adunk ez alatt a turné alatt, ebbe beletartozik az USA-beli néhány fellépés is, aztán új nagylemezein megjelenését várom. A hosszú ősz hajú, szakállas ^muzsikusnak a blues tanárának hangja egyre halkabb. Csak a szeme csillog élénken, amikor kinyitja az autogramkérők előtt az ajtót. k A szőke bajszos határőr ízlelgeti a szót: Mayall. De már nincs is időnk megmagyarázni. Hazafelé jövet csupán ezt hoztuk magunkkal: UPVoJóLji/^ S Nápújiig* ^ fityeg J7 Józsa Péter Szilagyi Andos Gépesített fateknő
