Népújság, 1980. október (31. évfolyam, 230-255. szám)

1980-10-14 / 241. szám

Egerben könnyebb Látogatóban egy művészháiaspárnál Shakespeare VAN-E KI E NEVET nem ismeri? Aligha. S van-e, aki ismeri az életét? Ügy és oly alaposan,, mint a műveit. Vagy csak annyira, mint kor­társai közül számosét, kik­nek nevük és történetük fennmaradt, műveik alig. A válasz erre is: aligha. Willi­am Shakespeare megírt 37 drámát, néhány kötetnyi ver­set. aztán alkotása színhe­lyéről. Londonból vissza­tért Statfordba, kiházasítvón lányait — elenyészett. Nem meghalt, nem eltűnt — ele­nyészett. A -bő másfél évti­zed, amely az Erzsébet-kori London és Shakespeare együttélését jelentette, vol­taképpen még az is jobbára ismeretlen. Alig ismert, A művek beszélnek csak. a drá­mák, a tragédiák, szonettek, egy-két kortársi feljegyzés, a filológusok makacssága, az irodalomtörténészek logiká­ja. Ez az eredmény: újra mint százkötetnyi hiteles tényanyagból. ... és így válhat egy vétek akár még erénnyé is. IV. Henrik király MEGÍR ATOTT 1031-ben. Megjelent először 1940-ben. És eljutott, voltaképpen elő­ször, mert százezres néző­számot kapott — ha nem többet — 1980-ban a közön­séghez Füst Milán IV. Hen­rik királya. íme a drámák­nak is megvan a maguk drá­mája. maga vesztését okozó em­ber sorsa és története. Min­denki megjárja így, vagy úgy egyszer a maga Canos- sáját és ereje, embersége csak a mérce, hogy e Canos- sa-járásból győztesként, vagy csúfosan és vesztesként tér-e meg. Esztergályos Károly ren­dezése elementáris erejű, sodró lendületű, látványos és ahol kellett, méltóságos volt. Nem magyarázott be­le semmit a drámába, nem akart a mához szólni vele és általa, hanem hagyta, hogy teljes mélységében ér­vényesüljön a IV. Henrik ki­rály költői, írói, a morális értékeket kutató és feltáró mondanivalója. Gálffy Lász­ló játéka élmény volt. Nem át-, hanem megélte szerepét, szövegmondásának tisztasá­ga és lendülete. gesztusai­nak a szertelenségében is egyértelmű fegyelme, arcjá­téka az ezredéves „hős’ -ben megmutatni volt képes ma válaszút előtt álló gyöt­rődő emberét is. A nagy lét­számú szereplőgárda —■ és ez is a rendező érdeme —• egységes stílusban. mély művészeti alázattal segítette sikerre Füst Milánnak ezt a méltatlanul majdnem el­felejtett drámáját. — Budapesten, a Ferihegy mellett laktunk. Több bará­tom mégis igen gyakran fel­keresett bennünket, hacsak perceket is töltött nálunk. Amolyan betérőféle, villám- látogatások voltak ezek, még. is sokat jelentettek minden alkalommal — mondta Pusz­tai Ágoston szobrászművész egri otthonában. Felesége, a textilművész Erdős Júlia gyorsan hozzátette: Termé­szetesen, akik akkor nem sajnálták a fáradságot, most is megtalálnak bennünket. ★ 1979 júliusában bemutat­kozó kiállításukon találkoz­hatott először az egrj kö­zönség azokkal az alkotók­kal, akik a harmincnyolc pályázó közül elfoglalhatták a Gárdonyi-kúria kertjében épített művészlakásokat. Egy év telt el azóta. Sike­rült-e a beilleszkedés? Kap­nak-e segítséget a város ve­zetőitől? Hogyan alakul éle­tük? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ a fiatal művészházaspár vendégeként. — A gyerekek miatt is na­gyon örülök, hogy ide kerül­tünk — jelzi az édesanya. — Az egyik óvodába, a másik pedig nemsokára bölcsődébe jár. A közösség sokat, jelent­het. a számukra. Az, hogy van területük; a kert, csak javukra válhat. Nekünk pe­dig itt sokkal több időnk marad rájuk. — A fővárosban úgy érez­tem, hogy mindig túlfeszí­tett vagyok. Ha ez a mun­kából eredt volna, még talán észre sem veszem — mondja a férj, — Ha bármi elintéz­ni való akadt a belvárosban, égy órába telt az út oda s egybe vissza. A zsúfoltság, az állandó rohanás tett túl- feszítetté, mert elaprózódott az időm, nem tudtam teljes energiámmal arra' koncent­rálni, amire akartam. Van egy autóm, s ha Pesten akad dolgom, a menetidő most is megegyezik. Utána azonban nyugodtan, elmélyülten, át­gondoltan tudok dolgozni Egerben. Júlia szerint a város veze­tése nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy a megyeszékhelyt ma már otthonuknak _ tekin­tik. — Az alkotó munkára itt a legideálisabb a környezet. Ügy érzem, elégedettek ve­lünk. Nem kívánják, hogy saját bőrünkből kibújva dol­gozzunk. Fogalmaz-hatnék úgy is, hogy szabad kezet kaptunk. — Ez így természetes — folytatja Ágoston. — A saját árnyékomat úgysem tudnám átlépni. Az általam elkép­zel teket szeretném megvaló­sítani. Nem tudnék megal­kudni sem a munkában, sem az emberi kapcsolatok te­remtésében. Ezt senki nem is kívánja tőlem. Elmúltam mér harmincéves, úgy érzem, megfontoltabb lettem. Nehe­zebben kötődöm, hosszabb időre van szükség a barétsá* gok szövődéséhez. — Jólesik viszont az em­berek közvetlensége. A na­pokban a Széchenyi utca egyik belső, átjáró udvaré­ban egy kutat állítottunk fel. Ez a munka is < bizonyította, hogy tudnak rólunk az itt élők. Közélet? Meggyőződé­sem, hogy jó formája volt ez a Széchenyi utcai találko­zás. Sokan megálltak, érdek­lődtek, beszélgettünk. Köz­ben vizsgáztunk. En is, ők is. örültem ennek. — Az itt élő művészek összetartanak? — Megbeszéljük gondjain­kat, ki-ki megpróbálja saját elképzeléseit a saját terüle­tén véghez vinni. Az érdeke­ink, céljaink azonosak. A szakmai viták pedig haszno­sak, szükségesek, mert min­denki túlfűtött, saját maga iránt elfogult. Ez így termé­szetes. Egy dologban azon­ban teljes az összhang: mindU annyian jól érezzük magun­kat, örömmel dolgozunk a Gárdonyi-kertben. Jtt köny- nyebb. K. Szabó Ervin Will Shakespeare Gyurkó Géza szinte a semmi. A világiro­dalom egyik legnagyobb alakjának van a világiroda­lom talán legkisebb életraj­za. így aztán nem , vállalkozik a leleplezés veszélyére az, aki „hitelesen” akarja meg­írni Shakespeare életét. Az a néhány adat, amely ren­delkezésére állt bárkinek, ren­delkezésére állt John Morti- mernek is, akj nem volt rest ezekből az adatokból, a kora­beli Anglia történetének mo- ' zaikjaiból, a tragédiák, drá­mák, versek ihletéseiből és saját fantáziájából Will Shakespeare címmel regényt kanyaritani. Életrajzi re­gényt. Hogy aztán életraj­zi tévéfilm is készüljön be­lőle. A regény és a film egyformán hiteles és hamis. Hiteles néhány adatában, a korabeli Anglia, London életének felvillantásában és természetesen hiteles azok­ban a részletekben, amelyek az „avoni hattyú” műveiből került be a regénybe és te­levíziós filmbe. A többj mind kitaláeió. írói fantázia, ami még nem lenne bűn, ha re­gényt írna az alkotó Anglia shakespeare-i koráról és ko­rából, de vétek bizony, ha a gyanútlan átlagnézőnek azt életrajzi regény, illetve tévéfilm címén és okán nyújtja át De mint minden vétkes­nek is véteknek, John Mor- timernek is van mentsége, s véle a magyar televíziónak is. S a mentség: Shakespeare iránt így és ezért lénye­gesen megnő az érdéklödés. S az érdeklődés nyomán a volt televíziónézőből lett olvasó, ha közelebb nem is jut a drámaíró életének is­meretlen tényeihez, de ami a legfontosabb, közelebb jut Shakespeare ismert alkotá­saihoz. S a drámaíró élete a műveiben van. Ha isme­rik, megismerik ezeket a drámákat. többet tudnak meg Will Shakespeare-ről és az emberekről általában, Jelenet a IV. Henrik királyból Több előadást tart a Népszínház A Népszínház utazótársu­latai az új évadban az eddi­ginél több előadást tartanak, hatékonyabban teljesítve így közművelődési feladatukat: a kulturális értékek közvetíté­sét a vidéki, főként a kisebb településeken élő közönség­nek — mondotta Malonyai Dezső igazgató, aki az együt­tes tájolócsoportjának tervei­ről tájékoztatta az MTI munkatársát. Az előadások • számának növelését elsősorban az tette lehetővé, hogy az idén meg­szerveztük' harmadik prózai utazócsoportunkat is. Az új művészgárda legalább ötven előadást tart majd a szezon végéig, de ha a technikai fel­tételeink engedik, többet is, Így ebben az évadban — opera-, tánc- és bábegyütte­seinket is beleértve — 'elő­reláthatóan 740 alkalommal lépnek művészeink a műve­lődési otthonok, színházter­mek színpadára. Kétségtelen: bár számottevő előrelépésről adhatunk számot, továbbra sem tudjuk teljesen kielégí­teni a ’ közművelődési intéz­mények igényeit. Ennek ugyanis mind a , sV.ínház, mind pedig az előadások he­lyeinek műszaki ellátottsága, a munka körülményei határt szabnak. Sok helyütt még ma is rendkívül kedvezőtlen, a régmúlt korok mostoha ván­dorszínészetére emlékezte­tő körülmények között kell tagjainknak színvonalas műr vészi produkciót nyújtaniuk, műszaki gárdánk segítségé­vel. Ezért elsősorban az utóbbi években épült, kor­szerű kulturális centrumok, nagy befogadóképességű ter­meiben igyekszünk játszani, számítva á környező telepü­lések színházbarátaira is. A színház korábbi , gya­korlatának megfelelően vala-' mennyi prózai utazócsopor­tunk — felnőtt repertoár­darabja mellett — egy-egy gyermekműsorral is járja az- országot. Ez a shakespeare-i hang­vételű és lélegzetű dráma — az angol drámaíró neve itt csak a mértéket kívánja jelenten; — minden bizony­nyal a budapesti művészeti hetek kimagasló, ha nem a legjelentősebb alkotása. A sokarcú, a királyi hatalmat, a központi hatalmat az egy­ház. hatalmával szembesí­teni akaró IV. Henrik. . a „Canossát járt” Henrik-tör- ténet nyújtott alkalmat ar­ra Füst Milánnak, hogy az ember személyiséggé válá­sáról, az ember és környe­zete meghatározó erejű kap­csolatáról, az ember és a tö- ténelem viszonyáról írjon drámát. A történet könnyen el­mondható. A drámai törté­nés már kevésbé. A cselek­mény, csak a felszín, a lé­nyeg, ami a cselekményszint alatt, az embérben zajlik le. Nem egysíkúak, nem jók, vagy gonoszak Füst Milán hősei, hanem koruk — és korunk! — emberei, ezer szállal kapcsolódva világuk­hoz. ezer kézzel próbálván szakítani ezeket a kapcsolat- szálakat. IV. Henrik „tör­ténete” a személyiséggé vál­ni akaró ember, az önmagá­val viaskodó, s gyakran ön­Újabh alkotások a vajai szoborparkban Űjabb képzőművészeti al­kotásokkal gazdagodott a va­jai Vay Ádám Múzeum kert­jének szoborparkja. Vasár­nap a szabolcsi településen &Mwm 1880. október 14„ kedd katonai tiszteletadás mellett avatták fel a Rákóczi-sza- badságharc, illetve az az.t megelőző históriai kor két neves alakjának, Zrínyi Ilonának és Béri Balogh Ádámnak mellszobrát. A vezérlő fejedelem anyjának portréját Bakos Ildikó ké­szítette bronzból, míg a ku­ruc vezér kőből készült mell­szobra Nagy Géza szobrász- művész munkája.-FANTASZTIKUS R£C xv. — Ilyen primitív dolgo­kat csinálni... lövöldözni az utcán, egy zárt gépkocsira. Meg Liliánre. egy magányos nőre.,. — Lehet, hogy csak tak­tika. .így akarják valami őrültre fogni a dolgot. S mellesleg így akarják ártal­matlanná tenni egyik legfon­tosabb emberünket. — Szegény Lilian... fog neki fájni? — Micsoda? Micsoda fog neki fájni? * — Hát.. „ ha maga. .., ugye, ahogy szokás. , rá­kapcsolja az agyát egy kom­puterre. . . — De Bertram! Lilian nem hazudik! Lilian biztos, hogy nem hazudik, ő mindent megtesz az MGB érdekeiért! — Dottore. ezt én is tu­dom. Nem is ezért kérném a vizsgálatot. Arra vagyok kíváncsi, hogy szeret-e. Hogy vonzódik-e hozzám. .. — Bertram, ez nagyon ve­szélyes. .., ebben az állapot­ban. . . — Értse meg. Dottore. ezt tudnom kell... És nem sza­bad tévednem. Egy hajszál­nyit sem. Semennyit sem. .. Tehát... — Rendben van. Megcsi­nálom az agyétvilágítást. — Kösz, Dottore. 41. — Látja, Mária..zaklat­nak. Egész egyszerűen zak­latnak. — És... tudnak... róla? — A Fekete Génre gondol? — Igen. — Nem, nem tudnak róla. Nem tud róla senki, csak maga. — Bocsásson meg, profesz- szor úr.... dé tulajdonkép­pen még most sem értem pontosan. Mi ez a. Fekete Gén ? — A tudomány csodája, a pályám vége, a csúcs. — Igen..., igen. De mit tud? — Mindent. A belőle lét­rehozható utód igen furcsán viselkedne, ha megszületne. — Mit csinálna? — Nem lehet teljes pon­tossággal kiszámítani. De ennek a földi civilizációnak vége lenne, az biztos. .csu­pa negatív erkölcsi tulajdon­ság. ... magas intelligencia­hányados mellett, aránylag tisztes, meggyőző külsővel, kifelé irányuló aktivitással... nagyon veszélyes... — Mint egy Antikrisztus.. 1 — Pontosan. Nem kellene ugyan elfogadnom ezt a tu­dománytalan meghatározást, de mit tehetek? Ha maga így jobban érti. hát értse így: igen. Antikrisztus... — Ezért van hat páncél- szekrényben. .. Most már ér­tem. .. — És ott Is kell marad­nia. .. Mária, a Fekete Gé­nért ketten vagyunk felelő­sek. Maga és én... — Egy utolsó kérdés pro­fesszor úr..ha megengedi. — Tessék. — Mi szükség volt... rá? — A Fekete Génre?' Tu­lajdonképpen semmi. De, tudja, Mária, ilyen az ember, főleg a tudomány embere: azt hajszolja, ami már a fa- loh túl van. Ami tilos, amit nem szabad. Mert ott van­nak a csodák, s a tudomá­nyok élén csak az haladhat, aki feltárja a csodákat... Ha akarja. Mária, .mindezt 'fog­ja fel egy öregedő ember hiúságának, önteltségének... Ha akarja, tiszteljen: a tu­domány egyik lehetséges végpontjára érkezett el... — De miért? — Ismeri a legkorszerűbb fegyvereket? A neutronbom­bát, a különböző vegyi-bioló­giai hatású kábító bombákat? — Nem ismerem, de hal­lottam róluk... — A Fekete Gén az em­beriség egészére nézve sok­kal veszélyesebb, mint a fel­halmozott fegyverek együtt­véve. Hiszen a fegyver csak fém. csak testetlen energia: de a Fekete Gén ember. .. a Fekete Gén szellem is; akarata van. és akaratát nem a világ, nem a földi társa­dalom, megmaradásának vá­gya, irányítja, hanem csak ő maga... Egyedül ő maga. — Értem, professzor úr, értem... — Mária elgondol­kozva bólogat, szinte oda se figyelve hallgatja a profesz- szor ömlengését —. de ennyi elragadtatással nem lehet mit kezdeni. — A Fekete Gén nem a Génbank teremtménye, a Fe­kete Gén az enyém!... És a magáé, kedves Mária.., De senkinek, érti! Senkinek sem szabad a Fekete Gént kiad­nia! Esküdjön meg. Mária, az emberiségre kérem: es­küdjön meg! Ezt a narancs- sárga kapszulát senkinek nem adja oda! — Esküszöm.. I —- Mária teljesen gépiesen,. mereven viselkedik, látszik, hogy egé­szen máshol jár az esze. — Ék az ügynökségek! Ök a mi igazi ellenségeink!.Kép­zelje el. mi történne, ha va­lamelyik megkaparintaná! Akié a Fekete Gén, azé a hatalom! Hiszen a Fekete Gén veszélyesebb ’ fegyver egy hozzáértő ember kezé­ben. mint bármilyen kábító bomba, a Fekete Gén a világ urává lehetne, így is, úgy is, és nem nézné az eszközeit, a Fekete Gén a világvége, a civilizáció vége. a Föld meg­szüntető je, az emberiség el- pusztítója! A Fekete Gén az Antikrisztus! Nem adhatja senkinek! Sen-ki-nek! Foxman liheg, teljesen ki­vetkőzött magából. Meglát­ja magát egy tükörben, kicsit lehiggad, elszégyelli magát.. — Ne haragudjon, Mária, de elragadott az indulat. Bo­csásson meg. de ez valóban nem akármekkora pillanat. — Érzem, professzor úr, érzem én is. — Akkör.... maradjunk ál­lamfő összeköttetésben. Én eddig is hívogattam magát, több-kevesebb rendszeresség­gel. Most felhatalmazom, hogy maga is bármikor fel­hívhat, ■ Akár otthonomban, akár az intézetben. Hol szo­kott még tartózkodni? Annál a fiatalembernél, akit reg­gel. .. .(Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents