Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-12 / 214. szám
Élni és visszaélni ŐSZI HÁTÁR Nem mostanában történt, de a?, eset tulajdonságai ma is jellemzőek. X esztergályos egy par talapszervezeti taggyűlésen szóvá tette, hogy a művezetője gorombán, durván bánik az emberekkel. Nem a szigorúsága ellen emelt kifogást, hanem a hangvétele ellen. Meg lehet mindent nyugodtan, higgadtan is magyarázni — mondta — nem szükséges egyből a felső cén kezdeni. A bírálatot is — párttag lévén — niaga a művezető is hallotta, sőt maga is elismerte, hogy néha valóban túlzottan hirtelen. Ezzel mindenki úgy gondolta,- hogy az eset le is \'an zárva. Csakhogy korántsem így történt. X azt tapasztalta. . hogy bár a művezető nyugodtan beszél vele, mindig azt a munkát kapja, amivel nem lehetett annyit keresni, mint a többiek. Először' azt hitte, hogy csupán véletlenről van szó, de nem, ez folyamatosan ismétlődött. Végén ismét a pártalapszer- Vezethez és a pártvezetőséghez fordult, hogy tegyenek rendet. Ez még is történt. Az ügy tehát végeredményben megnyugtatóán rendeződött, dé azért az esztergályosban mégis maradt egy kis keserűség. Hiszen a pártalap- szérvezetben legyen bár művezető, vagy esztergályos, mindenki egyenrangú és egyenjogú párttag, ezért is lehet őszintén bírálni és feltárni a hibákat. Az illető művezető azonban már nem mint párttag, hanem mint munkahelyi vezető visszaélt hatalmával, s megtorolta a rajta esett „sérelmet”. S ráadásul — diplomatikus ember lévén — nem látványosan, hanem szépen, csendben, később meg is magyarázva. hogy a „gyengébb” munkát is el kell valakinek végeznie. Az eset és tanulságainak felidézése annyiból időszerű napjainkban is. hogy bár társadalmi rendünk egyre fejlődik, növekszik a szocialista, ezen belül a munkahelyi demokrácia is, azért még mostanában is akadnak olyanok, akik megfeledkeznek arról, hogy a hatalommal élni és nem visszaélni kell. Másrészt azért érdemes-e kérdésről beszélni, mert mai társadalmi valóságunkban már nincsenek a hatalommal való visszaélésnek olyan kézzelfogható, mondhatni durva megnyilvánulásai, mint jóval korábban, ma már a módszerek „finomodtak”, vagy ha úgy tetszik „korszerűsödtek”. Jó tíz évvel ezelőtt történt, hogy lapunk egyik munkatársa egy községi kultúrház áldatlan állapotát tette szóvá, mire az illető tanácsi vezető egyszer és mindenkorra „kitiltotta” a falu területéről. A közelmúltban történt más jellegű, de hasonló eset kapcsán már nem volt ennyire „határozott” »az ellenakció. Mégis, ha mások is a formák, társadalmunktól teljesen idegen a bírálat fenyegetéssel való elfojtása, a retorzió alkalmazása. Közéletünket jogosan irritálja, ha valaki hivatali hatalmát nem arra használja fel, hogy az adott munkaterületen minél eredményesebben dolgozzék, hanem esetleg saját hasznára kamatoztatja. Ha például olyan előnyöket követel ki magának, ami más számára nem elérhető, s bár jogszabályba nem ütköző, de azért nem is etikus. Vagy. ha munkakörének jellegét arra használja fel, hogy másokat juttasson előnyös helyzetbe. Természetesen nem válogatás nélkül. A hatalommal való visszaélésnek szárptalan „kulturált” és kevésbé „kulturált” formáját lehetne példaként felhozni. A lényeg mégis az, hogy különösen a vezetőknek — akár a gazdasági, akár a társadalmi élet területén — vigyázniuk szükséges arra, hogy még a látszatát is elkerüljék annak, hogy pozíciójukból egyéni érdekeiket '.szolgálják. S itt nem csupán az anyagiakra, hanem a presztízsre is gondolunk. Arra például, hogy az adott vezető úgy érzi, hogy az adott munkaterületen miután ő a főnök, csakis ő érthet igazán a dolgokhoz, ezért aztán elnyom minden alkotó elképzelést, újításra való szándékot. Az egri városi pártértekezleten e témával kapcsolatban többen hangsúlyozták, hogy a hatalom az adott kollektíva szolgálatát szükséges, hogy jelentse. Nem pedig azt. hogy visszaéljenek vele. Kaposí Levente Kötelező tantárgy a munka- és környezetvédelem Már simábban siklik a tekintet. A dús kalászú gabonák helyén frissen fordult földcsík bámulja a felhőket, néhol még a tarlók szögszőnyege szalad a látóhatár felé. Napraforgók fáradt feje himbálózik a zorduló szélben. Az út mentéti, a kukorica tömör fala dacol még a nyárfasor túlsó oldalán leselkedő ősszel. A szárak gazdagon. élettől tömötten, egymásba fogódzva levélkarjaikkal még menedéket adnak a szabadon szárnyaló pillantásnak a kiüresedő mezőn. Még apró vad talál menedéket, biztos búvóhelyeket a kardélű tengerben, még itt- ott büszke címer emelkedik a kukoricásban, még rejtelmeket, titkot, a nyár leheletét őrzi a tábla sötétülő Itt az ősz A szakmunkásképzés r m uj A szg-knum Kas képző iskolákban xpbben a tanévben, 128 szakmát. a korábbinál 82-vel kevesebbet oktatnak. Viszont az eddigieknél 14- gyel több. vagyis 36 alapszakmában olyan ismereteket tanítanak, amelyek később lehetővé teszik több szakma, elsajátítását. A tanulók kétharmada konvertálható, azaz átváltható szaktudást szerez. Mint a Művelődési Minisztérium szakoktatási és ..továbbképzési főosztályán elmondották: a szakmunkásképzés korszerűsí lésének új szakasza kezdődött ebben a tanévben: a gazdasági-műszaki követelményekhez ..igazították” a szakoktatást. Több integrált szakmát, komplex tantárgyat oktatnak, mint az utóbbi tíz évben, a képzés korszerűsítésének kezdeti időszakában. Némelyik szakma tanulóinak új tantárgyakat, a többi közt irányítástechnikát, mechanikát is oktatnak. Mindegyik szakma tanulója számára kötelező tantárgy a munka- és környezetvédelem. A tanterveket- is korszerű- , sítették. Az elsőéves szakmunkástanulók oktatásához 113 féle megújított szakmai, nevelési és oktatási terv készült, s 27 féle új tankönyvet alkalmaznak. A három évfolyam számára összesen 218 féle új tan tervet készítettek A korszerűsítésekkel egy- időben új rendtartást léptettek életbe a szakmunkásképző iskolákban. Ez a szabályzat tovább szélesíti az iskolai demokratizmust: az igazgató egyszemélyi felelősség mellett több lehetőséget ad a nevelőtestületnek és a tanulói közösségeknek az iskolai életre vonatkozó döntések előkészítésében, végrehajtásában. E tanévtől egyébként a szak-középiskolákban ismét kötelező érettségi tárgy a történelem. Akárcsak a szakmunkásképzőkben, a szak- középiskolákban is igyekeznek az eddigieknél jobban felkészíteni a diákokat a tanultak gyakorlati alkalmazására. A közgazdasági szakközépiskolában például a korszerű számítástechnikai és más adatfeldolgozó rendszerekkel is megismerkednek a diákok. E tanév végén már nemcsak a harmadik, hanem a második osztályos tanulók is részt vesznek kéthetes üzemi gyakorlaton azért, hogy megismerjék a rájuk háruló feladatokat és azoknak a gépi felszereléseknek a működtetését, amelyekkel az iskolák nem rendelkeznek. (MTI) mélye. A földúton acélos sereg közeledik. Mint a tenyér széttárt ujjai, előre mutatnak a kukoricakombájnok adapterei, Fordulnak, sorakoznak, mígnem az első belemar, belekap a tábla szélébe. Először keskeny, szűk sikátor marad utána, ahogy kettéválik mögötte a kukorica első fala, majd jön utána a következő gép, az utca szélesedik, tágul, térré bontakozik. A levágott szár édeskés nedve fölszivárog a levegőbe. Elhullanak a nyár utolsó bástyái. Az út túlsó oldalán a napraforgók szelíd megadással . hajtják fejüket a vágóasztalok pengéi alá. Szigethy András (Fotó: Szántó György) Nem a gép Mármint: nem a gép tehet arról, hogy az utóbbi napokban százával mentek, be a gyöngyösi városi tanács ügyfélszolgálati irodájába az állampolgárok. Mindegyiküknek papirszelet volt a kezében, a szerencsésebbeknek kettő is jutott ■ belőle. — Az .új gépi könyvelés miatt most kapták meg az emberek először az elszámolást az adókról. És nem értik, mindegyiküknek külön meg kell magyarázni, mi mit jelent. — Hiba nincs is az elszámolásban? Ugyanis éppen előtte két perccel beszéltem valakivel, aki csendes beletörődéssel - közölte: ö még a tavasszal kapott felszólítást arra, hogy fizessen gépkocsiadót. Mondta, gépkbesi- ja sincs. Ennek ellenére most az ö címére is kikézbesítette a posta, az elszámolást. Az már csak a véletlen pikantériája. hogy az illető maga is a városi tanács dolgozója. — Hiba is akad. nem is egy. és ilyenkor ki kell számolnunk az egészet. Sajnos, a gépet úgy programozták be, hogy a kiadott elszámolás nem mindenkinek érthető. Nem mindenkinek? Jó vicc. Tessék elképzelni: az egyik papírcsíkon az olvasható, hogy C +t***ett nmius 30-ig X nsz- volt hátralékban. A másik fecni szerint ugyanaz a személy ugyancsak június 30-ig X összegei ..túlfizetett". Nomár- most. Á magyar nyelv szerint a hátrálék az adott. megjelölt . időponthoz viszonyítva, tehát a június 30-hoz képest meglevő tartozást jelenti. A nil fizetés pedig azt. hogy az adott időponthoz, tehát ugyancsak június 30-hoz képest a kötelezettségen felül befizetett összeget jelzi, így van ez, amióta világ a világ. Jön azonban a gépi könyvelés és ugyanannak a személynek, ugyanarra az időpontra kimutat az elszámolás X összegű hátralékot és X összegű túlfizetést. Lehetséges ez? Vagy hátralék nincs., vagy túlfizetés nem lehet. Ha mind a keltő van, akkor á gépet programzó személy fogalomzavarban szenved. És még csak azt sem állíthatja, hogn ö jól végezte a dolgát és az a sok száz és száz ember szenved értelmi hiányosságban, aki mea- zavartan szaladt be Gyöngyösön a városi tanácshoz. A technika segít, a technika nagyon hasznos. De csak akkor, ha az alkalmazója nem keveri Össze a fogalmakat és a köz- nyelvet veszi figyelembe. Ugyanis azért, mert valami. ..hivatalos”, még vem kell feflétle.nW érthetetlennek is lennie, (gmf) Évtizedek a köz szolgálatában ® Amíg hasznomat veszik és amíg bírom... Gyöngyösi számot tárcsázok. A telefon hosszasan ki- csöng, míg a vonal másik végén fölveszik a kagylót. — Studer-lakás — jelentkezik egy idősebb női hang. — Dr. Studer Bélát keresem. — Melyiket? Az idősebbet, vagy a fiatalabbat? — Az idősebbet — mondom. — A felesége vagyok. Ö dolgozni van az építő- és szakiparinál — tájékoztat a hang. — Nem nyugdíjas? — lepődöm meg. — De igen. Mint nyugdíjas dolgozik. Fél ötig ott találhatja meg — hallom a választ. — Otthon kerestem — mondom az idős férfinak. — Kilenc éve mentem nyugdíjba, majd egy nyúlfarknyi pihenő után itt folytattam az alig abbahagyott munkát, a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezetnél. mint belsőellenőr. Egyrészt nem bírtam a nyugdíjjal járó tétlenséget, másrészt eay kis kiegészítésre is szükségem volt. A lányom akkor kezdte meg egyetemi tanulmányait. — ön a gyöngyösi járási- városi népi ellenőrzési bizottság egyik létrehívója, majd elnöke volt. annak megalakulásától — 1958-tól 1971- ig. — A semmiből kellett megteremtenünk a társadalmi aktívák hálózatát. Akkoriban még kevés volt a gazdasági szakember és a meglevők közül is sokan vonakodtak attól, hogy a vizsgálatokban részt vegyenek. Hiába jártam őket sorba és kértem fel őket egyenként, hogy segítsék a bizottság munkáját — kibúvókat kerestek és visz- szautasítottak... 1958-at írtunk. Az emberek bizalmatlanok voltak: tüdejükben még volt az 50-es évek elejének levegőjéből. Meg aztán, ahogy az újjunk sem egyforma, az emberek sem: nem mindenki vállal szívesen társadalmi munkát — sajnos ma sem. A jelentkezők közül pedig sokan azért jöttek, nehogy ..baj” legyen a visszautasításból; ott voltak ugyan á vizsgálatoknál, de nem dolgoztak becsülettel. Mások pedig nem is értettek hozzá. A bizottság megalakulása után — s ez megyei, sőt országos tapasztalat is — a 60- as évek közepéig a szervezet munkájában a mennyiségi szemlélet uralkodott. Volt olyan esztendő, hogy 30—40 vizsgálatot is el kellett végezni. Nem volt szabad este és nem volt akkoriban vasárnapunk sem. A kampányjelleg aztán megmutatkozott a vizsgálatok színvonalában is. Felszínesek voltak, sok hibával... De ez csak a szervezet gyermekbetegsége volt és 65~66-tól fokozatosan az ellenőrzések mélységére és minőségére került a hangsúly. Erre az időszakra az országban felnőtt egy új szakembergárda is, és velük már jól és hatékonyan lehetett együtt dolgozni. Ebben az időben már egy kicsit megtiszteltetésnek és szak. mai elismerésnek vették a szakemberek meghívásainkat, bogy dolgozzanak velünk. De mikorra ez az idő eljött. én egy kicsit elfáradtam és 60 évet kuromton kértem nyugdíjazásomat. Addig, amíg mások sorra dőltek ki a megfeszített tempóban, én egy napot sem hiányoztam. De most vágytam a pihenést, a nyugalmat, és vágytam könyveim közé. .. Aztán csak egy fél évig bírtam. Továbbra is dolgoztam a bizottságban és végeztem tanácstagi teendőimet, egészen az idei évig. Idén azonban bejelentettem, hogy már nem tudom vállalni az ellenőrzé- 'seket és ezzel együtt lemondtam tanácstagságomról is.' Hetvenéves lettem és úgy érzem, nem tudok már any- nyi mindennek egyszerre a magamtól elvárt színvonalon eleget tenni — hát visszavonulok a társadalmi tevékenységektől. Ezt. ha becsületesen csinálja az ember, nagyon sok energiát követel. Nem szakadok el a munkától teljesen, a szövetkezetnél továbbra is dolgozom, amíg hasznomat veszik, s amíg szükség lesz rám... Dr*. Studer Béla 1967-ben megkapta a Munka Érdemrend bronz, 1971-ben pedig az ezüst fokozatát, és idén tüntették ki másodszor Heves megye Tanácsa „Társadalmi Munkáért” kitüntető jelvényével. Szilágyi Andor íNőmiú&j 1980, sieBtemiJfa 12,, péntek
