Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-12 / 214. szám

«I Ásatások Sopronban A soproni lakótelepi óvod* építésénél nagy, összefüggő őskori település nyomaira bukkanlak. A feltárás során kiderült, hogy több. térben és időben egymásra épülő kultúrái találtak. A telep és a hozzá tartozó temető együtt van a több mint 400(1 négy­zetméter feltárási területen. A rendkívül gazdag tárgyi leletek az 1. e. X., illetve IX. századból származnak. Ké­pünkön egy olyan sír feltá­rása látható, amelyen az egy­kori lakóházba temetkeztek. Zsugorított testhelyzetben találtak csontvázakat, amely ezen a területen szinte telje­sen egyedinek számit. (MTI fotó — Matusz Károly felv. — KS) Egy rendező a pályára lép Klemperer Budapesten A Hungaroton hanglemezhetok harmadszor Ha valaki a pályakezdő fogalom ismérveit egy szín­házi rendező magatartásából próbálná leszűrni, félő. hogy sok tekintetben kudarccal járna. A Lila akác című színdarab egri próbáján leg­alábbis semmi sem mutatott arra. hogy a színészek — fia­talok és vén rókák — majd húszfőnyi csapatát. olyan fiatalember dirigálja, aki nemrég kilépvén a: iskola­padból. első évadját kezdi a miskolci—egri színháznál. Széles karmozdulatai, lendü­lete, szavainak csengése már egy félóra után mutatta, hogy Hegyi Árpád Jutocsáta magabiztosság, a határozott­ság. a széles körű szakmai és kultúrtörténeti ismeretek, a derű. az emberekkel való bánni tudós jellemzi..., és persze a mélységes színház- szeretet. Ami viszont furcsa módon elég későn ébredt föl benne. — Műszaki főiskolára je­lentkeztem érettségi utón — mélyépítőnek — mondja már a kimerítő próba után mo­solyogva. — A diákévek alatt sokat statisztáltam és még többször jártam színházba. Nos, valahogy így kezdődött a szerelem amely úgy meg­erősödött bennem két év alatt, hogy utolsó éves ko­romban jelentkeztem a Szín­művészetire. Ma mór nehéz lenne megmondani, ml volt a nehezebb. a felvételi-e. avagy a miniszteri engedély megszerzése, hogy egyszerre két nappalis főiskolára jár­hassak... De sikerült. S ahogy négy év múlva ki­derült. tlfm is akárhogyan. Debreceni vizsga rendezésére fölfigyelt a szakma, érthető, hogy' végzősként nem Is egy színházt ajánlatot kapott. — Az az igazság, néhány kellemetlen tapasztalattal a tarsolyomban legszívesebben sehova se kötöttem volna le magamat, — komorodlk el. — De ez ma Magyarorszá­gon kivihetetlen, Így hát úgy döntöttem, megpróbálkozom a számomra legszimpatiku­sabb színházzal, a miskolci— egrivel. Ami leginkább ide­vonzott. az a sok és sokfaj­ta. nemegyszer eleve megha­tározott munka, amelyben A magyar könyvkiadás idei ■gyík nagyszabású vállalko­zásaként útjára indítják a Lukács-archívum és -könyv­tár Lukács György hagyaté­kából című könyvsorozatá­nak első köteteit. A forrás- kiadványok az egyes kézira­tokat eredeti nyelven, többnyire németül közük. Már az utolsó simításokat UpnuhSfz tust), szeptember 12., péntek kipróbálhatom magam. Per­sze. így van ez mindenütt vidéken, de a Nemzetiben még az a vonzó, hogy lehe­tőség van zenés, táncos da­rabokat la színpadra állíta­nom. Nekem pedig ez a vesz- szőparipám. Kicsit visszakanyarodik a főiskolás évekre, sorolja azo­kat. akik érdeklődését ilyen irányba terelgették. Elsősor­ban osztályfőnökét említi, Adóm Ottót, aki nagy hatás­sal volt rá. aztán Nádasdy Kálmánt és főleg Petrovics Emilt, akivel a hosszú beszél­getések mindig a zene körül folytak. — Azt hiszem, a zenés­táncos műfajoknak —, mint például az operettnek is —, meglehetősen kevés a becsü­lete nálunk, egy-két kivétel­től eltekintve. A színpadi tánccal, mozgással a főisko­lán sem foglalkoztunk. Talán ezért Izgat engem annyira, ml újat lehet, szakmailag ezen a területen elérni. Ezért is örülök annyira, hogy még az Idén módnm lesz megren­dezni az. Egy szerelem három éjszakája című darabot is. Arra a kérdésre, hogy mi­lyen tervei vannak még, egyszerűen hangzik a válasz. — Nagyon sokat szeretnék dolgozni. Kipróbálni min­denig I onescu-tól mondjuk Lehárig. Ügy ér^em. a mis­kolci—egri társulat maradék­talanul segíti majd elképze­léseim megvalósítását. De ng.mc.sak a „hazai pályán” próbálkozom. Meghívtak Veszprémbe is egy Shakes- peare-darab rendezésére, ezenkívül sokat rádiózom majd. Egyelőre azonban az első nagy feladat a Lila ákác. — Szeretném Szép Ernő e komolykásan derűs, avagy derűsen komoly művét Is új­szerűén földolgozni. A dara­bot az eredetileg megírt kis­regényből vett elemekkel el­mélyíteni. és sok-sok moz­gással látványossá tenni. Ta­lán sikerül, s tetszeni lő.g az egri közönségnek is a szín­házi évad első bemutatója. Ehhez, kívánunk ml is sok sikert! végzik a sorozat első darab­jain. Magyarországon először jelenik meg a drámaírás főbb irányai a múlt század utolsó negyedében című munka. Lukács Györgynek 1910—1911-ben írt ..Naplója” valamint az 1913-ban alko­tott. Ítélőszék című tanul­mánya. A szaktudomány művelői előtt közismert, hogy Lu­kács György életében 1910— 11 válságos időszak volt, s a naplóban közölt dokumentu­mok ezt tükrözik, egyben beoillantásl engedve annak hátterébe. Harmadik alkalommal — szeptember 12. és október 1. között — rendezi meg a Ma­gyar Hanglemezgyártó Vál­lalat a Hungaroton hangle­mezheteket. * Első ízben, 1978-ban ün­nepi kiadványokat, új, kü­lönlegesen szép, értékes le­mezeket hoztak forgalomba a nagy hanglemezvásár ide­jén, leszállított áron. Akkor csaknem hetvenezer lemez kelt el két hét alatt. Azóta immár hagyomány, hogy a zenei világnapot megelőző hetekben a hang- lemezgyártés a komolyzené­re legszebb kiadványaival hívja fel a figyelmet. Az Idei kiadványok közül ki­emelkedik az Állami Hang­versenyzenekar, illetve a Magyar Filharmónia Társa­ság zenekara tolmécsolásá­— Borja — szólt Jelena Jakovlevna a férjéhez — egy kérésem van hozzád .. . — Nos — dörmögte Borisz Pavlovics, felpillanatva az újságból. — Tudod, holnap szülői értekezlet lesz az iskolában, én meg pont arra az időre vagyok bejelentve az orvos­hoz.a rendelőintézetbe. Menj el, kérlek, te az iskolába. — Én?! — csodálkozott Borisz Pavlovics, — De hi­szen mindig te jártéi. — Holnap nem mehetek. Másnap Borisz Pavlovics munkaidő után elment a szülői értekezletre. Bejött az osztályba a ta­nárnő. Egy karcsú, platina­szőke nő. aki inkább hason­lított egy diáklányra, mint­sem osztályfőnökre. A szülők Körbefogták, és akárcsak a diákok — egymás szavába ban Kodály Zoltán Háry­szvitje és Concertója, vala­mint Haydn A megváltó hét szava a keresztfán című oratóriuma. Liszt Ferenc művei közül ezúttal a Koronázási misét rögzítették lemezre. A Bar- tők-centenáriumra Ránki Dezső előadásában adták ki a gyermekeknek sorozat Tp- lefunken-felvételét. Kocsis Zoltán koncertlemeze 1971 és 1978 között tartott hang­versenyeinek legszebb pilla­natait örökíti meg. A Klem­perer Budapesten sorozat el­ső lemezén, az 1950-ben ké­szült felvételen Bach V. Brandenburgi versenyének zongora szó latnát Fischer An­nie játssza. Megjelent Gluck Orfeo és Eut'idike című operájának felvétele is. (MTI) ta: — ...Aki a leginkább ag­gaszt engem, az Szemjonov. Itt van valamelyik szülője? — kérdezte a tanárnő. — Én vagyok! — Borisz Pavlovics fülig pirult, és — miközben felállt — beütötte térdét a padba. — A maguk fia, SzemjO- nov elvtárs. nagyon nyugta­lanít engem. Tavaly tanult, és kielégítően viselkedett, az idén viszont mintha kicserél­ték volna! A magaviseleté, és a jegyei, és dohányzik is! — Dohányzik? — kiáltott fel csodálkozva Borisz Pav­lovié«. — Igen, dohányzik! Ké­rem önöket Szemjonov elv­társ. hogy a legkomolyabban foglalkozzanak vele. Azt a csokorra való kettest és egyest pedig, amit összegyűj­tött kj kell javítani! Németi Zsuzsa Lukács-archívum és -könyvtár O.Ziszkind: vágva — kér­désekkel hal­mozták el. De ő nyugodt é« ellentmondást nem tűrő han­gon lecsendesí­tette. és a pa­dokba ültette őket. Aztán be­szélni kezdett. Borisz Pavlo­vics szórako­zottan hallgat­ta, míg egyszer csak a tanárnő ezt nem mond­HALSZÁLKA Kovács bátyja maszek keszegsütő volt a Balaton part­ján. Életszínvonalénak emelkedését az alábbi felsorolás is mutatja: Polski Fiat, Opel. használt Merci, új Volvo, fis kacsalábon forgó villa Siófokon. Sajnos mindez rtem egészen tisztességesen. A kedves fivér tehát oda került, ahová megérdemelte. Kovács hivatalnok. Egyszerű, derék ember, akiféléből száz tucat van minden városban. A hivatalban szeretik, ha­bár a főnök néhányszor már csúnyán nézett rá éles meg­jegyzései miatt. Mondta is egyszer. — Kovács! Magának akkora szája van, minit egy bala­toni villa. Kovács rántott egyet a vállán, azután hazament és gorw doikodott. — Mit is mondott a főnök? Méghogy balatoni vilié? Gyors szárnyon jár a hír: börtönbe került a csaló kék szegsütő. Másnap Kovács körül egyszerre megváltozott a légkör, Jancsi, a kollégája, „elfelejtett” szólni, hogy együtt menje­nek ebédelni. A takarító néni, akit mindig megkért, hogy hozzon neki két sósperecet, csak ímmel-ámmal vette el tőle a pénzt. Három nő beszélgetett a folyosón. Amikor Kovács árrá ment, gyorsan elhallgattak. — Csókolom, aranyos Mancika! Ma nem érne rá. t; Mancika, mintha semmit sem hallana, elindult a bejárai felé. Kovács hazament és gondolkodott. Aludni sem tudott «a éjszaka. — Csak nem gondolják az emberiek, hogy?? A felesége csitította, — Ne lelkizz, édes fiam! Amiért a négyszáz kilométerre élő bátyád sitten van. azért te nem felelhet»*. Másnap hívta a főnök Kovács beosztottját. Amikor Visa* saajött, mintha glória ragyogott volna az arcán. — Minek örülsz úgy, Donéi kém? « — Öröm azt tudni, hagy bennem bízik % főnök és. ? I * Harmadnap már az ebédlőben suttogták: — Kovács talán benne van a panamában. -J Valaki naivan megkérdezte: — Csak nem ő szállította a halakat? Vagy sütni segí­tetté — Hülye! Mit tudom én. Csak a főnök már kilenc em­bertől érdeklődött Kovács felől. Tőlem is... — Ne beszélj I Mit kérdezett? — Azt, hogy milyen ember ez a Kovács? Jár-e gyakran Siófokra? — Mit mondtál? — Mondtam, hogy Siófokra nem jár. meg hogy tudtom­mal egy időben haragban is voltak a bátyjával. De azért egy kicsit visszaadtam neki a kölcsöht a tavalyi pimaszkodásáért. Elmondtam, hogy egyszer részegem a kis Terikét erőszakkal meg akarta csókolni. Este K őrá csóka t telefonon hívták: — Vigyázzon. Kovács! Kikezdték magát. Már a fél hiva. talt kihallgatták. Maga rendes ember, sajnálnánk, ha... Szegény Kovács két Andaxinnal és öt Valeriánával aludt el. Álmai zavartak és szörnyűék voltak. Bálnákat, cá­pákat látott. Reggel a felesége is sírva ébredt. — Te, fiacskám! Csak nem, ugye. nem csináltál semmit? Hetek múltak el. Kovács körül forgott a világ. Sehogy nem értette, bogy a bátyja sütött keszeget, s mégis az ö torkán akadt meg a szálka. És ettől a szálkától fuldóklik ő hetek óta. Szalay István Az iskolától erős kocogás­sal futott hazáig Borisz Pav­lovit*. Az ajtót a mit sem sejtő Valerka nyitotta ki. Még Örült is a hazatérő apjának, de az örömét nyomban leher- vasztotta a két, pofon, amit kapott. “ Dohányzás!.. l Tűrhe­tetlen magaviselet!.,. Egy csokorra való egyes meg ket­tes!.., — ordította az apa. miközben a harmadik pofont igyekezett lekeverni, de Va­lerka — akj a boksz-szak- osztályba jár — egy balra elhajlással kitért az ütés elől. — Mi történt!? Mi ez a kiabálás? — szaladt ki az előszobába Jelena Jakovlev­na. — Mi történt! — utánoz­ta a feleségét. Borisz Pav­lovics. — Ez a gazember cigarettázik, összeszedett egy halom kettest meg egyest és illetlenül viselkedik. — Istenem, te dohányzol?! — hanyatlott le a székre erőtlenül Jelena Jakovlevna. — Nem! — zokogott fel Valerka. — Már leszoktam róla. — És a csokomyi kettes meg egyes? — folytatta a nyomozást az apa. — Nincs énnekem semmi­lyen csokrom — szipogott Valerka. — Nincs? — kérdezte bi­zalmatlanul az apa. — Egyesem nem is volt —• És kettesek ? — Hát, ha nagyon forszí­rozzuk ... Egy volt... De kíjavftotam. • — Hogy javítottad ki? — Hét, a naplóba húztam egy vonaláét és négyes lett belőle. — Bandita! — ordította Borisz Pavlovics. — A fiam egy bandita! — Nem értem — húzta fel a vállát Jelena Jakovlev, na, — Egy hete voltam az iskolában, és Olga Nyiko- lajevna majdnemhogy di­csérte Őt. — Olga Nyikolajevna? — kérdezte Borisz Pavlovics. — Hát persze. Olyan fe­kete hajú, már nem egészen fiatal, szemüveges nő. — A fészkes fenét! Egy világosszőke nő. A frizurája divatos. És egyáltalán nincs szemüvege. — És hogy hívják? — kér. dezte a lassan magához té­rő Valerka. — Tudja az Isten! De nem, várjunk csak, várjunk csak... úgy rémlik. Anna Petrovnának ... Igen, Anna Petrovna! — Éljen! — ordította fel Valerka, és egy szempillan­tás alatt felszáradtak sze­méből a könnyek. — Hát akkor te a negyedik B-bén voltál! Ott is van egy Szem­jonov. — És te hányadikba jársz? — kérdezte zavartan Borisz Pavlovics. — Már réges-rég az ötö­dikbe! — mosolygott lené­zően Valerka. — Ötödikbe?! — csodál­kozott az apa. — Az ördög vigye el. hát miért nem fi­gyelmeztettél erre előbb?! (Fordította: Juhász Lászlói)

Next

/
Thumbnails
Contents