Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-11 / 213. szám
Változások a szakmunkásképzésben diákok segítik a termés gyors betakarítását. Erdőtelken termőre fordult az új szőlőültetvények egy része. Jó termésre számítanak a borkombinát egri és egerszóláti célgazdaságában a bikavérprogram keretében létesített kékszőlőterületeken. A csúcsidőszak felvásárlási, feldolgozási munkálatai mellett folyamatosan végzik majd a pincészetekben az óborok kezelését, biztosítják a hordós és palackos borok forgalmazásra való előkészítését. Lukács András A szocialista szakmunkás- képzés eddigi történetét áttekintve az emberben óhatatlanul is megfogalmazódik a kérdés: segítheti-e végre megbízhatóan a szakmunkás- képzés a magyar népgazdaság mennyiségi és minőségi munkaerőigényeinek kielégítését? A kérdés jogos és időszerű, hiszen befejezetlen folyamat, a szakmunkásképzés ősztől esedékes újabb reformja előtt állunk, aminek végrehajtása nem könnyű feladat. Megoldásához nemcsak újabb pénzeszközök kellenek, de idő' és türelem is. 1950 és 1970 között annyi — egyes mozzanataiban egymásnak ellentmondó — „reformot” élt át a szakképzés, hogy tíz évvel ezelőtt — egy újabb reform elhatározásakor — jószerével mindent elölről kellett kezdeni. A mostani tanévkezdéstől esedékes újabb változtatások az elmúlt évtizedben meghonosított módszerek továbbfejlesztését célozzák. A korábbi alapelvek változatlanok: igazodni a képzési ütemben, a szakmastruktúrában, az oktatás tartalmában, a tanítás és a tanulás módszertanában a gazdasági, a műszaki. s persze a foglalkoztatási követelményekhez. Végül is tehát még közelebb jutni ahhoz, hogy a szakmunkásképzés valóban segítse a népgazdaság munkaerőigényeinek mennyiségi és minőségi kielégítését. Jelenleg — az elmúlt tíz évben végrehajtott szakma-, illetve tantárgyösszevonás eredményeként — 190 szakmát tanítanak, a korábbi 285 helyett. A most kezdődő tanévben, az iskolai rendszerben tanított szakmák száma tovább csökken — 128-ra. Ezen belül 22-ről 36-ra emelkedik az alapszakmák száma. ami azt is jelenti, hogy a tanulók kétharmada minden eddiginél szélesebb szakismereti alapokra épülő oktatást kap. Nézzünk egy konkrét példát. A vegyianyaggyártó szakmát a mai gyógyszer- gyártó, továbbá ennek egy- egy leágazását jelenlő szerves és szervetlen vegyianyaggyártó szakmákból, illetve a növényolaj- és a mosószer- gyártó szakmákból „ötvözték” össze. Merthogy a vegyianyaggyártó szakmunkás hasonló, vagy éppen azonos gépekkel, berendezésekkel és technológiai folyamatokkal találkozik, dolgozzék akár a gyógyszeriparban, vagy éppen a mosószergyártásban. Vagyis: mi szükség lenne külön mosószergyártó, és külön gyógyszeripari szakmunkás- képzésre? Vegyipari szakmunkásra van szükség. S hogy végül is kiből mi lesz, az majd eldől a munkahelyválasztással, s a munkahelyi továbbképzéssel. Ha eldől. .. (A vegyipar esetében ez egyszerűbbnek látszik. De például a sokkal nehézkesebben mozduló gépiparban már ok- kal-joggal merülhetnek fel némi kételyek. ..) Az oktatás tartalmi korszerűsítéséhez feltételeket kell teremteni. Mindenekelőtt: a szakmai követelmények és a tananyagok változása nem jelenti azok teljes kicserélését. Egyelőre mindössze 24 új tankönyvet jelentetnek meg. a többire majd csak két-három év múlva kerül sor. A következő öt évben, a várhatóan több diák ellenére sem emelkedik az egy tanteremre jutó tanulók száma. s még többen jutnak tanműhelyi oktatáshoz. Folytatódik a kollégiumépítés programja is (elsősorban az úgynevezett hiányszakmákban, és az ingázás csökkentése érdekében!. Várhatóan felgyorsulnak bizonyos szervezeti változások is. Tavaly jelent meg a Munkaügyi Minisztérium, s az akkor még létező Oktatási Minisztérium közös utasítása a tanácsok által fenntartott középfokú nevelési és oktatási intézmények szervezeti összevonásáról. Ennek végrehajtásaként már eddig is több szakmunkásképzőt és szakközépiskolát vontak ösz- sze közös igazgatású intézménnyé. A cél: az „oktatási kapacitás” ésszerű és gazdaságos kihasználása. Csak vigyázat! —: figyelmeztetnek a szakképzés irányítói, mert e törekvések könnyen fordulhatnak a visszájára is. Az efféle összevonások csakis akkor helyeselhetők, ha elősegítik az iskolák profiljának egységesítését, a nevelés-oktatás feltételeinek javítását, de nem úgy, hogy a közös igazgatású — ám különböző jellegű és feladatú — intézményekben összemosódjék a képzés tartalma és szervezettsége. A következő években — a pillanatnyi elképzelések szerint — megalapozottabbá válik a „beiskolázások” tervezése. A keretszámrendszer továbbra is fennmarad, sőt: az igazodást a keretszámokhoz az eddiginél szigorúbban ellenőrzik majd. Mint mondják, a túlképzés megakadályozása, illetve a hiányszakmák benépesítése érdekében. S mert az általános munkaerő-szükségleti tervek ma is gyorsan változók, a beiskolázás inkább csak a megyei tanácsok információira támaszkodhat. Vagyis: sok múlik azon, hogy a megyei tanácsok mennyire veszik komolyan e feladatukat, és mennyire ismerik fel a felelősségüket. Vértes Csaba — Nézzen oda fel — mutatja Anatolij (Fotó: Cyurlcó Géza) Valahol, a Volga mentén, I: Üzemi próbák Szüretre készül a borkombinát (T udósitónktól) A szőlőtermés tervezett betakarítása érdekében széles, körben megalapozott, gondos előkészítési tevékenységet folytatnak az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinátnál. Működési területükön, hazánk északi, északkeleti öt megyéjében a szőlőtermő tájak központja az egri és a Mátra aljai történelmi borvidék, valamint a Bükk aljai -termelési körzet. A 33 ezer hektár szőlőterület várható termését felmérték, amelyet a több mint 100 partnergazdaság szakembereivel közösen végeztek. A kombinátnál 45 ezer tonna szőlő felvásárlását irányozták elő, amennyiben a kedvezőtlen időjárás terméskieséseket nem okoz. A változékony, szeszélyes tenyész- időt figyelembe véve a szokásosnál későbbi szőlőéréssel számolnak. A nyáron az egri és gyöngyösi tmk-részleg szakembergárdája elvégezte a szőlőfeldolgozó géppark karbantartását. A gyöngyösi tmk-részleg szakmunkásai kijavították a gyöngyösi üzem és az ecsédi pincészet szőlőfeldolgozó gépsorait. A hevesi pincészetnél a folyamatos feldolgozó nagyjavítása mellett megoldották a törkölykihordó szalag felújítását is. Gyöngyösön, a Karácsondi úti szőlőfeldolgozó telepen, valamint a verpeléti pincészetnél a horizontal sajtolok karbantartása mellett előkészítették a nagy teljesítményű préseket, kiszolgáló berendezéseikkel együtt a szüreti-e, Verpeléten a kétsávos fogadórész szőlőbehordó . csigavályúit felújították. A nyírségi üzem Sóstóhegyi szőlőfeldolgozó telepén rendbe hozták a folyamatos feldolgozót és kijavították a »írállítószalagokat. Az ein-j tmk-részleg szakembere*készítették elő a főpincészet és központi szőlőfeldolgozó üzem gépsorait a szüreti csúcsidőszakra. A négysávos fogadóállomáson a garatok átalakításával lehetőséget teremtettek a billenős rendszerű tarcali szállítóedények gyors leürítése mellett a konténeres rakományok átvételére is. Az úgynevezett fehér feldolgozóvonalakon az illatos szőlőfajták fogadását és feldolgozását gyorsítja a szikkasztótartályok bővített léelválasztó rendszere. A nap közben átvett kékszőlő-szállítmányok egy .részét közvetlenül a folyamatos feldolgozó- vonalra vezérlik, más részét nagy méretű tartályokban tárolják és éjjeli műszakokban dolgozzák fel. A kombinátnál, a különböző telephelyeken üzemelő szőlőfeldolgozó vonalakon óránként 16 vagonnyi szőlő dolgozható fel. A pincészeteknél nagy teljesítményű fejtőgépek biztosítják a must- és bormozgatás folya- motosságát. A kádárrészleg dolgozói a gyöngyösi, far- 'kasmályi, az ecsédi, az aba- sári alpineészetek tárolóterét készítették elő új borok fogadására. Sóstóhegyen a szállítóhordók javítását végezték el. A szőlőfeldolgozók üzemi próbáit szeptember első felében tartják. Ellenőrzik a gépsorok üzembiztos működését. Az egri szőlőgazdaság javítóműhelyében műszaki szemlére előkészítették az erőgépeket, amelyek a szőlőtermés betakarításában végeznek jelentős tevékenységet. Az üzemegység 20 éve együttműködik az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szak- középiskolával. A tanintézet 400 fős tanulóifjúsága — az egység hét brigádkollektívá- ja mellett — elősegíti a szőlőültetvényekben a termés gyors betakarítását. Az eaer- szóláti—egerbaktai szőlőtáblákban évek óta az egri Gép- és Műszeripari Szak- középiskola diákjai szüretelnek. A nyírségi üzemben is is az építőanyag, hiszen évente mintegy hétezerrel nő a város lakosainak száma. És a város még fiatal — nőni, terjeszkedni fog —, az átlagéletkor 25 év. Egyébként a kotróhajón kegyetlenül kemény a szol. gálát. Itt nyoma sincs a modern tolóhajón látott kényelemnek. A kezelőház ugyan meleg, de ahhoz, hogy a személyzet eljusson a hajó bármelyik pontjára, a fedélzeten kell megtenni az utat szélben, esőben, fagy. ban. A szolgálat is hosszú. Van úgy, hogy két napot töltenek egyhuzamba a hajón. Nem könnyebb a helyzet a Volga nyolcadik és egyben utolsó duzzasztórendszerének építésén sem. A gátrendszer már áll, folyik a turbinák szerelése, s a tél folyamán már elzárják' a víz útját. A duzzasztás ötszáz kilométerre érezteti majd hatását a folyón felfelé, megkönnyítve a tengeri hajók számára a feljutást az eddig legnehezebb szakaszon Csebokszárí és Gorkij városa között. A gátrendszerbe épített tizennyolc turbina egymillió-nyolcszázezer kilowatt villamos energiát juttat a gyorsan fejlődő iparnak. Amíg az épülő duzzasztómű tetejére eljutunk, alaposan megizzad a gépkocsivezető. A hatalmas Kamaz teherkocsik valóságos szurdokokat vágnak a sárba, amelybe szinte belevesznek a személyautók. Fenn a gátrendszer tetején hegesztők, vasbetonszerelők. Az építkezésen több mint tízezren dolgoznak. Egy a sok közül Filatov Anatolij szerelőmunkás, aki fiatal kora ellenére — most lesz harmincesztendős — már tapasztalt munkaerőnek számit. Részt vett a Szaratovi' erőmű építésében, s mikor az befejeződött, átjött az új- csebokszári beruházáshoz, öt éve dolgozik itt. Mikor azt tudakoljuk, hogy milyen a rríunka. felmutat a gát tetején emelkedő tartópillérekre. ahol negyvenhét méter magasságban épül a két partot összefogó vasúti és közúti híd. — Milyen lehet ott fent dolgozni? Nehéz. Veszélyes is, fárasztó is. A folyó fölött állandó a légmozgás. Képzelje el ezt a munkát télen. — Lehet ilyen kemény munkát szeretni? — Lehet. Az apám mellett szerettem meg. „ki szintén vándorolt az egyik erőmű- építkezéstől a másikig. Mi már ilyen erőműépítő dinasztia vagyunk. Persze a kereset sem rossz. Százötven rubel az alapfizetésem, ehhez hozzájön ötven százalék prémium, hetvenöt százalék kiszállási pénz. na és a lakásért nem keil fi. zetni. Azt mindig a beruhá. só adja. Anatolijnafc egyébként minden szombatja szabad — ’II. A Volga néha ágakra szakad, szelíd szigeteket ölelget füzesekkel, nyírfaerdőkkel. A levelek korán sárgulnak. Itt hamar beköszönt az ősz. Sokszor — mint most is — még a termés sem képes beérni. A folyó mellett lábon' álló búzamezők sárgája ázik az esőben. A víz felett már kemény csípős szél rohan, erős hullámokat élesztve. A hajózás nem is annyira békés, hiszen a kuj- bisevi erőmű által felduzzasztott Volga szélessége néhol eléri a hatvan kilométert is. Ezen a részen a csebok- szári kikötőtől indulva már csak a tengerjáró szárnyas hajó tud megbirkózni a gyakorta három-négy méteres hullámokkal. A folyó, amely a legnagyobb és legfontosabb országút ezen a vidéken, állandóan tele megrakott uszályokkal, terhüket cipelő tolóhajókkal. utasokat szállító kecses szárnyasokkal. Végigjárjuk egy vontató óriás irányítóházát, bekukkantunk a radarral fölszerelt parancsnoki terembe, megreggelizünk a legénység szuper. • modern ebédlőjében, aztán továbbhajózva a vízen, találkozunk egy élő matuzsálemmel. A múlt század gőzhajóját alakították át a cse- bokszári kikötő munkásai kotróhajóvá. A szürke monstrum szépítkezéshez termeli a meder aljáról a nélkülözhetetlen finom homokot. A szállítmányok Üj- Csebokszári kikötőjébe futnak be, ahol a házgyár,, hasznosítja a Volga kincsét. Kell Az épülő duzzasztómű Emberek a folyom és a gyárban mint bármelyik más üzem, gyár dolgozójáé — s ilyenkor kedvenc időtöltése, hogy a Volga várossal szembeni partjára áthajóznak gombát szedni a két gyerekkel. Az asszony hosszú fűzérre köti a gombát és télen minden formában, néha ízesítőnek, néha csak fűszernek előkerül a szárított vargánya. A textilgyár szakácsa is féltve mutatta meg igazi kincsét, a legkülönbözőbb fajtákból összedarált gombaport, amivel otthon még a levest is „megsózza”. Az üzemi konyhákon egyébként újdonság volt számunkra, hogy a három műszakban és a veszélyes munkahelyen dolgozók térítés nélkül kapják az üzemi étkezést. Az élelmiszer-termelésről, a mezőgazdaságról Alekszander Petrovval, a Csuvas Területi Pártbizottság titkárával beszélgettünk, aki elmondta, hogy az 1977—78-as esztendő nagyon nehéz volt. A gabonák olyan rövid szárral nőttek, hogy százezer tonna szalmát Szibériából kellett hozni. Az idei esztendő is rossz időt hozott. A rengeteg eső miatt még mindig nem ért be a termés egy része. a korán beköszöntő hideg pedig nagy veszély. Alekszander Petrov az előzetes becslésről nagyon nyíltan annyit mondott, hogy ő úgy ítéli meg a helyzetet, hogy húsból, tejből és a gyapjú- felvásárlásból az idén sem tudják teljesíteni a tervet. A legfontosabb növényfajta azonban — a komló. A Szovjetunió összes komlóter- mésének negyven százaléka terem meg itt. a csuvas földön, amely rendkívül fontos exportcikk is. Ebből jó a termés, s a legfontosabb, hogy a negyvenezer hektáron termő burgonyát még a nagy esőzések előtt sikerüljön betakarítani. Az időjárás nagy ellenfél errefelé. A nyírfaerdők korán hullatják lombkönnyüket. A föld' felett hamar megjelenik az őszi köd, hamar esteledik. Fentről, az újonnan épült sportkomplexum tizenegyedik emeletéről. az ötven méter magasságban levő fedett teniszpálya ablakából nézzük az alkonyatot. A Volgáról lassú fuvallat görgeti a hideget Üj-Csebokszári parkjain át a város felé. Esteledik, odalent a körutakon végigszalad a fény korallfüzére. Mögöttünk kékes fénnyel fel villognak a duzzasztómű acélvázán dolgozó hegesztőpisztolyok. (VEGE) Szigcfhy András 1980. szcpt. 11,, csütörtök
