Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-09 / 211. szám
V BEN TRAVERS neve ismeretlen, legalábbis nálunk. Angliában, mint olvashattuk már, számos darabja közül kettő a legnépszerűbb, s ebből a kettőből az egyik, a Rablók került az elmúlt vasárnap a televízió képernyőjére. Néztem és közben gondolkodtam. A gondolkodás szót használtam és nem az el gondolkodást, amiből máris kiviláglik, hogy nem meggondolkodtató társadalmi szatírát láttam. hanem egy olyan vígjátékot (?), amelynek nézése közben oly kevés alkalom adódott a víg nevetésre, hogy bőven jutott emiatt idő a gondolkodásra. Nevezetesen: milyen kemény néha a kritika és milyen engedékeny a dramaturgia. Az elmúlt hetekben mutatták be a Winer Walczer című magyar vígjátékot. Nem, semmiképpen sem ve- rekedte be magát a halhatatlan televíziós alkotások közé, sőt odáig „vetemedett", hogy olyan (jelentős színészt, mint Szirtes] Ádám, jelentéktelen. a „hulla” szerepbe .kényszerített. Persze: fniért vatlalty el ezt a szerepet a népszerű Ádi?! Nos, kevés jó szót kapott ez a vígjáték, amelyet pedig a Magyarországon ismert (!), a magyar Görgey Gábor írt. Vajh, általában ugyanilyen kemények leszünk mi kritikusok ezzel az angol vígjátékkal is? Vágj', mint következetes szülők a saját gyermekünkkel leszünk?: a magunkét olyanért is elverjük, amiért a szomszéd gyerekére csak rámosolygunk ? NOS, EZEN fiS meg máson is gondolkodtam. A vígjátékok kétségtelen hiányvoltán, ami miatt kényszerű a megalkuvás, meg a/.on is. mint változnak a korok a nem igazán értékes alkotások felett, mert az igazán klasszikus műveken nem fognak a korok, a századok, de az évtizedek változásai semmiképpen nem. A Rablókban egj'koron lehetett, néminemű társadalombírálat, aligha több mint egy Molnár Ferenc-vígjátékban, csakhogy míg Molnár Ferenc a műfajának klasszisa — ha nem a klasszikusa — ma is friss és eleven, addig ez a vígjáték. a számunkra, a nem angolok számára aligha több. Zrinyiemlékünnepség Szigetváron emlékünnep- seget tartottak vasárnap Zrínyi Miklós és vitézei 1566. szeptember. 7-én történt hősies kitörésének évfordulója alkalmából, amely a várvédők utolsó rohama volt a túlerőben levő török haddal szemben. Hazánkban ez a legrégibb világi jellegű ünnepség. Zrínyi ifjú zászlótartójának, Juranies Lőrincnek egy kései leszármazottja ugyanis 1883-ban alapítványt tett a várvédők emlékére, s azóta minden évben a hősök tiszteletének szentelik ezt a napot Szigetváron. Keleti Márton filmjei a tv-ben A magyar filmművészet nagy egyénisége. Keleti Márton filmrendező életművével ismerkedhetnek meg a közeljövőben a televízió nézői. A háromszoros Kossuth-dí- jas. kiváló művész válogatott alkotásait október 19-től vasárnap délutánonként láthatják az érdeklődők. keleti Márton készítette el — 1945-ben — a felszabadulás utáni első mag,var filmet. Bródy Sándor a Tanítónő cí- 'mű színdarabjának változatát. amely a most induló sorozat első darabjaként kérül a képernyőre. (MTI) I0SO- szeptember 9„ kedd Népi együttesek barátságáról Szabadka-Bajmok mint egy inkább mosolyt hervasztó. mintsem varázsló színpadi történetecske. Amelytől bizonyos színpadi ismereteket elvitatni aligha lehet, de amelyben a jellem- ábrázolásnak még a felszínessége is hiányzik. A társaságbeli betörő és a vagyonért bigámiát elkövető házvezetőnő, a nemes miss és a félnemes mister alakja az egykori füzetes regényekből másoltatott. És Málnay Levente megpróbált úgy másolni tovább, immáron a képernyőre, hogy színeket rajzolt a figurák köré. akik a tőlük telhető lelkesedéssel mozogtak a szobabelsők színtelen világában. Más szóval: a semmiből próbált Málnay Levente valamit teremteni a mi. neveltetésünkre, s ha bűne van, az nem más. mint hogy ezt a7- angol vidámságot választotta, eré- nj’e pedig, hogy szorgossággal. színészvezetéssel próbálkozott vezekelni bűnéért. OSTOBA KÖZHELY, hogy a jó színész még a telefonkönyvet is úgy képes felolvasni, hogy az megrázó erejű lehet a hallgatója szamára. A semmiből nem lehet valamit csinálni, legfeljebb a majdnem semmiből képes a rutinos színész, a szakmát jól ismerő művész felszínre hozni a majdnem valamit. Szilágyi Tibor volt elsősorban az, aki „életet lehelt” D’Arcy Tuck alakjába, mert voltak olyan pillanatai, amikor már_már elhittük, hogy ez a figura hús-vér csirkefogó: Hogy a varázslat rendre megtört, az nem Szilágyi Tiboron múlt. Balázsovits Lajos egyszerre próbált elegáns és gentleman módon gazember lenni. Balázs Péter kellően idióta volt a bárgyúra nőtt örök kamasz szerepében, Tóth Enikő megfelelően vonzó volt, a többiek kellően hűvös angolok, ahogyan azt mi egy gj’enge vígjátékban elképzeljük, Márk Iván kameráj fegyelmezetten lefényképezték a lefényképe zen dókét. Gyurkó Géza Szabadka, Bajmok, Ecséd, három helj'ségnév. Kettő Jugoszláviában van, Bajmok Szabadkától 25 kilométerre eső község. Ecséd pedig itt, a Mátra széliben-végében. Sok-sok kilométer választja el egymástól, meg országhatár is, mégis meleg barátság fűzi őket egymáshoz. Ennek voltunk tanúi szombaton, az egri Megyei Művelődési Központ dísztermében, ahol a szabadkai Népkör Művelődési Egyesületének Róna nevet viselő néptánccsoportja és Napsugár citerazenekara, valamint a bajmoki Jedinstvo- Egység népi tánecsoportja es zenekara adott hangulatos műsort. Eger — úgy tűnik — úgy jött ebbe az ecséd iekkel létrejött szabadkai—bajmoki barátságba, hogy az ecsédiek meg akarták mutatni vendégeiknek ezt a történelmi levegőjű várost, s ha már a vendégek itt voltak, ki is rukkoltak egy színes-táncos- zenés népi forgataggal, aminek a párját aztán vasárnap Ecséden adták az ecsédiekkel együtt. A bajmokiak Horvát, bunyevác és bánáti táncai a délszláv folklór bájos színeit idézték meg nekünk. A mozgás és a dallam más érzelmi világ, más temperamentum szülötted, mint a mieink. Azoknak a kicsiny, de szorosan összetartó és ösz_ szetartozó falusi közösségeknek a hírmondói, amelyek a modern, városiasodó élet kavargásában már-már eltűnni, elhalni látszanak mindenütt. A társas szórakozásnak eme hagyományait, az együtt éneklés, a tánc formáit, témáit az évszázadok alakítgatták, adták tovább mindig is a felnövő fiatalságnak. Dobi János, a bajmoki csoport szakvezetője egy csokornyit mutatott be abból a sokszínű délszláv népi örökségből, aminek a továbbélését a fiatalok oly nagy lelkesedéssel szorgalmazzák. A szabadkai Népkör amatőr együttesei anyaországi táncokkal is kedveskedtek, a somogyi karikázóval a botolóval többek között. De hogy számukra a magyar népi zenei és tánchagyomány egységes egész, azt azzal is bizonyították, hogy a maros- széki forgatóét, a székely verbunkot és a dél-alföldi csárdást egyként „anyanyelvi szinten” járták. A magyar együttes koreográfusa, Lackó Illés a tánckompozíciókat úgy fogalmazta meg, hogy az amatőröknek a viszonylag kicsiny egri színpadon ne legyenek nehézségeik a jól megválasztott és kitűnően betanított számok előadásában. Egy csokorra való magyar népdalt játszott a Kacsa József vezette citerás zenekar, köztük az Egri ménest is! Polkák hangzottak el harmonikán. Albijanic Peso és társa érzelmes délszláv népdalokat énekeltek. Tuskál Valéria székely dalt és balladát adott elő. A zeneszámok közül a legnagyobb hatást mégis a Hartig Albert vezette kis zenekar érte el, tüzes csárdásaival. Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a hegedűből, citerából, tambú- rábóL, harmonikából és egy fazék formájú, gyolccsal lekötött-lefödött edényből meg a belevaló ütögetőből álló ütőhangszerből összeverbuvált zenekar feledtetni tudta azt a „bandai” felállást, amit honi, népi muzsikát szolgáltató vidéki együtteseinktől megszoktunk. Azzal csak a beszámoló egyik részét, a kisebbiket tel. jesítettük, ha a műsor gerincét, a sikeres számokat, a valóban kitűnően sikerült táncos-zenés produkciókat, említettük. Azt a bizonyos másik részt, azt az atmoszférát ami a vendégeskedő műsort létrehozta és körülvette, néni hagyhatjuk említés ' nélkül. Az ecsédiek bejöttek erre az alkalomra Egerbe és tapsoltak . itt a szabadkaiaknak és a bajmokiaknak. És vasárnap persze vitték' ki őket Ecséd- re. Azt a forró nyüzsgést, szervezést, a rögtönzött próbákat, az ott elhangzott magyarázatokat, utasításokat és a közös ügy szolgálatának a hevét kellene érzékeltetnünk. De ezt igazán csak a.z érzi meg. az éli át, aki ilyen „nemzetközi vendég járáson” már részt vett. A közös szándék, a közös dallam, a közös tánc, az együtt éneklés és -zenélés öröme nemcsak vigasság határon hu nen és túl, hanem az egymásmegismerésének és megj szerelésének a lehetősége is. Mekkora lelkesedés van abban is, hogy a modern jugoszláv busz ablakára, rögtön a vezetőfülke mellé hatalmas betűkkel kiírták a vendégek: Szabadkai . Népkör, Bajmok Jedinstove. Mert a barátokhoz jönni több, mint rég várt utazás! Farkas András —' Tóth-Máthé Miklós : ALKU A szemközti lakásba egy fiatalember költözött. Jóképű. szőke, olyan harminc év körüli. Elvalt ember. Az értesüléseit a házmesternétől szerezte az öregasszony, aki részletesen beszámolt mindenről a férjének. — Felőlem a perzsa császár is odaköltözhet — nézett fel a rejtvényből az öregember. — Mi dolgod vele? — Csak úgy mondtam — felelte az öregasszony —, hiszen sokáig állt üresen az a lakás, amióta szegény Regina. . Az öreg legyintett. Nem szerette a megboldogultat, pletykásnak, hazudósnak tartotta, tudta ezt, az öregasz- szony is. ezért inkább elhallgatott. Csak sóhajtott néhányat a barátnője emlékezetére. Egyik este a fiatalember csöngetett be hozzájuk. Tiszteletét kívánta tenni, mondta. hiszen így illendő az új szomszédtól, mégha szemközti is. azonkívül meg akadna egy dolog, amiről szeretne szót, váltani. Az öregek leültették, likőrrel, aprósüteménnyel kínálták. majd kis idő múltán megkérdezte a házigazda: — Aztán miről szeretne szót váltani, öcsém uram? — Tetszenek tudni — kezdte a fiatalember —, én egy szabadabb erkölcsű családban nőttem fel. Ne tessék félreérteni, egészen egyszerű dologban nyilvánult ez meg. Nyitott ablaknál tornáztunk reggelenként. ' — Hiszen ebben nincsen semmi — szólt közbe az öregember —, ez nagyon egészséges cselekedet. — Igen, de mi meztelenül tornáztunk. — Jézus Mária! — lebbent k.i a fohász az öregasszonyból, de a férje nyugalomra intette, akár egy gyereket, aki valami szörnyűségről hallott. — Ez a szokásom — folytatta a fiatalember — a mai napig megmaradt, viszont jól tudom, hogy közösségben élünk, és a közösségnek megvannak a maga szabályai. — Bizony, ez szent igaz — helyeselt az öregember, és várta, hová csavarintja a szót a látogatójuk. — Arra kérném önöket —, tért a lényegre az ifjú —, hogyha lehetséges, nézzék el nekem ezt a szokásomat. Ezt a tízperces meztelen testgyakorlást nyitott ablaknál. Cserébe az elnézésért felajánlanám, hogy fölhordom a pincéből a fát, és segítenék a bevásárlásban is. — Szénnel fűtünk — szó.- lalt meg hirtelen az öregasz- szony. de az ura pillantására másfelé fordította fejét. Mintha azt kutatná: ki szólalt meg az 5 hangján? — Hát, kérem — mondta aztán az öregember —, ez fölöttébb furcsa kívánság ... Már közeledek a nyolcvanhoz. de ilyen kéréssel még senki sem állított be hoz-- zánk ... Éppen ezért ezt alaposan át keli gondolni, és meghányni-vetni az asszony- nyaL — Ez természetes — bólintott a fiatalember —, magam is így gondoltam.. Holnap este ismét átjönnék a válaszért. A vendég távozása után az öregember ráripakodott a nejére. — Te már mindjárt belementéi volna! Azért kottyan- tottad el, hogy szénnel fűtünk. — Csak helyesbítettem — védekezett az öregasszony —, eszem ágában se lenne nélküled dönteni... De kérlek, gondolj a szivedre, meg a derekadra ... Mindig panaszkodsz a szénhordás miatt. — Igaz — sóhajtott meg- adóam az öregember —. nagyon sok már nekem ez a két emelet.. . Kiszáll belőlem az erő, amire felérek... Másnap a pincekulcsot szorongatva várta a fiatalembert.. Ezzel kívánta jelezni, hogy egj'etértésre jutottak az asszonnyal, amit aztán szóban is közölt, mielőtt, átadta a kulcsot. — Azt a ládát hordja tele — mutatta meg a konyhában —. az kitart egy hétig, így elegendő lesz hetente egyszer... — És nem fog tornázás közben fázni? — kérdezte kíváncsian az öregasszony, aki kijött a beszélgetésre, — Ilyenkor télen könnyen meghűlhet az ember ... Az ifjú megnyugtatta, hogy nem szokott fázni, de különben is hozzáedződött a dologhoz. Ebben segíti a sportolás is. hiszen röplabdázik a vállalati csapatban. Azonkívül. ha alkalma adódik rá. akkor szauna zik. amit még egy finnországi útja során szeretett meg. így ez a kis meztelen kedés igazán csak a legnagyobb felfrissülést jelenti neki. Hetek teltek el. és a fiatalemberre nem lehetett, panaszuk az öregeknek. Szorgalmasan telehordta a szenesládát, és segített a bevásárlásban is. — Muszáj állandóan az ablaknál ülnöd? — támadt egj'szer ingerülten a feleségére az öregember. — Azelőtt sose húztad oda a széket, most meg alig mozdulsz el onnan. — Jobban látok így kötni — mutatta a félig kész pulóvert az öregasszony. — Neked csinálom karácsonyra. — Közben meg kukucskálsz! Nem szégyelled magad? — Még ilyet... 7 Fe\ sem emelem a fejem a kötésből. — Azt nem! Csak éppen a kötést tartod föl, és kikandikálsz a lyukakon. Azt hiszed nem vettem észre? Szerencsére még nem vagyok vak! Vagy azt szeretnéd, ha vak is lennék? Az öregasszonj' szipogott, és tüntetőén elvonult az ablaktól. Aznap keveset szóltak egj'máshoz. és ami nem történt meg évek óta: elmaradt a hitvesi puszi elalvás előtt. Három napig kerülte az ablakot az öregasszony, de a negj'ediken, a postáról visz- szaérkezve. megint ott lepte meg az ura. — Szóval. így állunk? Akkor jobb, ha az ablakkal kötsz házasságot! — Már azt is megtiltanád, hogy lemossam az üveget? Nem szórakozásból csutakolom! Nézd meg, csupa kosz, alig lehet kilátni rajta. Erre csak legyintett az öregember, és átment a másik szobába. Este ott ágyazott meg magának a kanapén. Az öregasszony egj'edül sírdogált a családi nyoszo- lyán. Negyven évig hűséges volt — forgolódott az öregember —. és most bolondult meg vénségére. Ketrecbe kéne engem zárni, amiért ráálltam erre az alkura. Kellett ez nekem? Reggel odaállt a felesége elé és megkérdezte: — Mondd meg igaz telkedre: mi a fészkes fenéért bámulod azt a fiút? — Nem bámulom. — Ne hazudj, men bámu. lód. De miért? Az öregasszony hallgatott egy keveset, majd csendes pironkodással ezt mondta: — Csak összehasonlításból... — Kivel akarod összepdszítani? — Hát, veled ... Hogy ifjúkorodban volt-e ilyen jó az alakod. — És mire jutottál ebben a mustrában? — Mire? Még kérdezed, te bolond? Hát persze, hogy neked volt jobb az alakod, de még mennyire ... 7 Akár rólad is mintázhatta volna Michelangelo a Dávidot. Nézték egymást. Az öregember kicsit kihúzta magát, így nem tűnt annyira hajlottnak. És az öregasszony szénié is tisztábbra fényesedéit, mintha az ifjúsága kíváncsiskodna elő onnan. Mint amikor a hamut megkotorják, és egy régen eltemetett parázs újra felszikrázik. Másnap az öreg átment a fiatalemberhez és felbontotta a megállapodásukat. — Tudja, kérem — mondta —, én férfiember vagyok, megértem ezt az egészet... de. a feleségem nehezen bír ebbe belenyugodni... Ö még apácáknál tanult, és nagyon szigorú erkölcsű. Ezentúl hát ne pucérkodjon előtte... A szénhordást meg köszönjük, majd csak elboldogulok azzal magam is. És aznap már ismét ő cipelte fel a szenet, többszöri megállással ugyan, fújtatva, zihálva, de önmagával igen elégedetten. i /
