Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-06 / 209. szám

Kérdések és válaszok DOLGOZUNK, iparkod­nunk kell, hogy megőrizhes­sük eddigi vívmányainkat, és lerakjuk továbbfejlődé­sünk alapköveit. Munkánk lendületét, elért eredménye­inket az egész világ elisme­ri. A bajok, a gondok, az előforduló melléfogások el­lenére is kiegyensúlyozottan élünk. Az is igaz, hogy so­kat dolgoztunk, nem sajnál­tuk az időt, a fáradságot, az áldozatokat, hogy így legyen. Hiszen csakis ilyen módon érhettük el fejlődésünk mai tiszteletre méltó lépcsőfokát. Mégis- igazat kell adnun azoknak, akik óva intenek az elégedettségtől. Minél fen­tebb áll az ember, annál ne­hezebb elérni a következő lépcsőfokot. Márpedig tovább kell lépnünk, hiszen a tartós álldogálás elveink és bizo­nyos vívmányaink feladását jelentené. Hogyan tovább? Ez most tehát a kérdések kérdése. S erre adta meg pártunk XII. kongresszusa a helyes, kézenfekvő választ: együtt, közös erővel! A jelszavak erejét, hatás­fokát vagy igazolja, vagy megcáfolja az élet. A mi jel­szavunknak életté, valósággá kell válnia, mert jelenünk és jövőnk fundamentuma. Csak­hogy amilyen nagy erő van az összefogásban, épp olyan nagy dolog megteremteni. Nagy igazságot kell felmu­tatni ahhoz, nagy célokat felvillantani, hitet, embersé­get árasztani, hogy népünk apraja-nagyja valóban ösz- szefogjon. A nagy igazságot és a vonzó célt a mi pártunk már akkor felvillantotta, amikor a szocialista haza felépítését tűzte programul mindannyiunk elé. A hit. az emberség melege sem újdon­ság nálunk, hiszen a szocia­lista demokrácia fejlődése, örvendetes kiteljesedése mind erősebbé teszi a közössegek, az egyes emberek egymásra találásának alkotó, cselekvő kedvének, közéleti kiállásá­nak kibontakozását. Mégis ez az a terület, ahol nem tarthatunk pihenőt, ahol ál­landó, egészséges elégedet­lenséggel kell mind többet és többet tennünk és követel­nünk. A JO KÖZHANGULAT, a közösségi szellem, a szót ér­tés megteremtése nem egy, sem tíz, vagy száz ember dolga, nem csupán a vezető­ké és nem is csak a kommu­nistáké. Mégis elsősorban a párt, a kommunista párttag­ság felelős azért, hogy tár­sadalmunk irányitói. vala­mint a dolgozók milliói kö­zött állandó szoros és gyü­mölcsöző legyen a kapcsolat. A jó kapcsolatteremtés nem áll nálunk példa nélkül. Elég csak az év első felében meg­tartott, a XII. pártkongresz- szus és az azt követő válasz­tások előkészületeit megem­líteni. Talán még soha nem mozdult meg annyi jó erő, soha nem vetődött fel annyi jó ötlet, gondolat, nem sütött annyira a közéleti érdeklő­dés melege, mint a két nagy politikai esemény idején. Egész országunk közvélemé­nye elismeri, hogy a kom­munisták jól vizsgáztak az össznépi tanácskozás, a kö­zös fejtörések sodrában. Azt viszont a kommunistáknak kellett meglátniuk, hogy ma már a pártonkívüliek száz­ezrei sorakoznak fel mögöt­tük, hogy velük egy akarat­tal. azonos hőfokon, bízva, gondolkozva munkálkodja­nak a mindannyiunknak egyaránt jó. szocialista tár­sadalom felépítésén. Egyetlen kommunista szá­mára sem lehet közömbös a nagy párbeszéd során felsor- rakozott erő és tettrekészség, de az .sem. hogy az ünnepi percekben fellobbant aktivi­tás állandósuljon és a hét­köznapok hajtóerejévé vál­jék. Ezt elérni már jóval nehezebb feladat, de éppen a tanulságok fényében sikerrel megoldható. A legnagyobb tanulság áz. hogy dolgozó tömegeinkben mind, nagyobb a politikai érdeklődés, az emberek igénylik a párt közelségét, benne látják a vezető erőt, készek az együtt gondolkodásra, a közös cse­lekvésre is. Kétségeikre is a párttól várják a választ. A gazdasági gondok, a világ- politikában kirajzolódó fe­szültségek sokakban kelte­nek nyugtalanságot, aggo­dalmat, indukálnak kérdése­ket. Az emberek éhesek a válaszokra, toborozni sem kell a hallgatóságot egy-egy vitára, megbeszélésre, tájé­koztatásra. S ahol a kom­munisták elébe sietnek en­nek a természetes igénynek, ahol őszinte választ adnak mindenkinek, ott különösebb utánjárás nélkül is megte­remtődik a szoros kapcsolat. Ám nem kell idegenkedni attól á bizonyos aprómunká­tól, az utánajárásoktól, egy- egy ember gondjainak, két­ségeinek tisztázásától sem. Mindenkire szükségünk van, nem lehet közömbös egyetlen dolgozó állásfoglalása, maga­tartása. jó vagy rossz közér­zete. Az egyik tsz nemrégen nyugdíjazott elnöke mondta el. hogy ő bizony annak ide­jén házról házra járva, hó­napokig tartó viták, ellenke­zések során hozta össze azt a magot, amelyikkel a mai jó szövetkezet alapját meg­vetették. Egy felkészült kommunista mindig fel tud villantani valami jó célt,, ráadásul hite, sugárzó meg­győződése is van. S ma már nemcsak a szavak erejével érvelünk, érvnek itt van egy item is akárhogyan működő szocialista ország. Ahol van mozgató EKÖ, ott van vállalkozókedv is. Ahol a töprengésekre, kétségekre kielégítő választ adnak, megnő a bizalom, fellobban a cselekvőkedv. A tisztán látókat nem ijeszti, hogy még távol vagyunk a bőség szocializmusától. Meg­értik, hogy a mai világban a nyilvánvaló fejlődés sem teremt zavartalan gazdasági biztonságot. S azt. is megér­tik, hogy egyik napról a má­sikra erőink minden megfe­szítésével sem lábalhatunk ki a külső és belső gazdasági nehészégek okozta bajokból. Néhány közömbös, kishitű, magának elő embert kiv.éve senki, kedvét nem szegik, in­kább mozgósítanak a felve­tett gondok, ha az emberek érzik a bizalmat, ha keresik őket. ha szót akarnak érteni velük, ha közös munkára, közös cselekvésre hívják őket. Kékesdi Gyula Egyetem helyett ca nyomda Adalékok egy konzervgyári gépmester portréjához Érettségi után, 1968-ban, egészen más elképzelései voltak az életről, a jövendő­ről, Káli Ferenc konzerv­gyári gépmesternek. Agrár­mérnöknek készült. Egy idő­sebb barátjával, Simon Mi­hállyal, véletlenül vetődött a gyárba, az akkoriban indult litográfiái műhelybe, s a nyomdagépek, lakkozok vi­lága, a sok színes feliratú doboz, címke varázsa meg­kapta. Olyannyira pedig, hogy kétszer sem kellet t biz­tatni, beiratkozott Buda­pesten a Ságvári Endre Nyomdaipari Szakmunkás- képző Intézetbe; majd azt sikerrel elvégezve, visszatért Hatvanba, visszatért a gyár­ba. Ma tizedmagával, felelős poszton, fél ország konzerv­iparának szolgál. Igen! A litográfia, a lemez- és pa- pírnyomda. több testvérüzem dobozigényét elégíti ki. Most éppen Nyíregyházának ' ké­szül meggybefőtt-címke. Szép, színes, csábító. Aki a kira­katban látja, bemegy az áru­ért a boltba. . . ★ Hogy mi egy gépmester napi dolga? Amikor délután három előtt beérkezik, kez­dődik az egyezkedés. Az elő­ző műszaktól átveszi a mun­kát. nyomólemezt cserél, el­lenőrzi a kenést, olajnyo­mást, beállítja a festék és a víz adagolóját, számba .ve­szi a lemez vagy a papír mennyiségét, próbanyoma­tokkal kísérletezik, majd ne­kiereszti a gépet. Innen már főként a figyelem, a gyors beavatkozás a gondja. Egész műszak alatt szemmel kell tartania a nyomat minőségét, s bárminő eltérést, hibát ész­lel. pillanatokon belül cse­lekednie kell. Persze, ha nem kiíejezetten a mechanizmus­ban keletkezett valami törés, rendellenesség! Mert az már a gépjavítók feladata. Csak­nem tíz esztendő futott el Káli Ferenc ifjú gépmester feje fölött, hogy kevéske ki­vetnivalót találtak munkájá­ban. Aztán, hogy a KISZ és a szakszervezet háza tá­ján is a közösségért tevé­kenykedett, jöttek is az el­ismerések. Szakma ifjú mes tere. Dicsérő oklevél a KISZ Központi Bizottságától. Majd 1978-ban a „Kiváló dolgozó” kitüntetés. Tudatosan töre­kedett mindezért? A kér­désre fejet ráz. Egyszerűen szeret • dolgozni, és ha már csinálja, csak úgy van értel­me. ha jól, ha hibamentesen teszi ★ Szakszervezeti tisztségvi­selőként, amikor a munka- védelem területén szorgos­kodott, szintén természete után ment. Vallotta, hogy úgy szép, úgy igaz minden kény er kereső foglalkozás, ha közben egymásra is figyel az ember. Azokra, akikkel egy fedél alatt dolgozik, azokra, akiknek magatartásától függ az ö boldogulása, egészsége is. Havonta rendezett üzemi bejárásokra emlékezik a gép­mester. majd az ifjúkommu­nistákkal közösen szervezett munkavédelmi őrhálózat te­vékenységének mozzanatait idézi. A’ hol itt, hol ott föl- fedett hibákat, amelyeket még időben kiküszöböltek. Majd néhány szomorú tényrögzí­tést, csonkulással, sérüléssel, s a behne föllobbanó fele­lősségérzettel: miért is nem sikerült megelőzni a romlást! Hogy mind jobban megfelel­jen önként vállalt tisztének, egy ilyen eset után végzett Gyöngyösön tanfolyamot. ★ Káli Ferenc, a harmincesz­tendős fiatalember, a kon­zervgyári nyomdagépek keze­lésének tudora, a gyári KISZ- bizottság korábbi munkavé­delmi felügyelője, a Kinizsi hajdan volt röplabdája. aki most a HKVSC szakosztálv- vezetóségében vett nyakába újabb tei'het: öt esztendeje párttag. Tulajdonképpen ez­zel hozható összefüggésbe közéletisége is, hiszen ahogy mondja, a fiatal kommunis­táknak naponta keil bizonyí­tania. Naponta és az élet minden vonatkozásában. To­Fclidőben larí Miskolcon, a Lenin Kohászati Művekben a 3-as kohó átépítése. A mun­ka jól halad tartani tudjak a kilencvennapos határidőt. A három nagyolvasztó közül a javítás alatt álló a legnagyobb, ezt 1953-ben építették. 1975-ben végeztek egy kisebb ja­vítást rajta, most pedig teljesen felújítják. Az eredeti hétszázhatvannvolc köbméteres térfogatát kilencszázötven köbméterre bővítik. (MTI fotó: Kerényi László felv. KS) A TERVEZETTNÉL TÖBB BÚZA TERMETT Az évtized legnehezebb aratása volt Az agrártörténet lapjaira úgy kerül majd be 1980. nya­ra, mint az évtized legnehe­zebb aratásának időszaka. Küzdelem a rendkívüli idő­járással, az esővel, sárral, miközben mentik a kenyér- nekvalót. Azt a kenyérnek- valót, amely a kemény, ha­vas tél után jól attelelt és a hűvös tavasz, illetve nyár ellenére is mindvégig ígére­tes terméssel bíztatott. Nem ismertek lehetetlent Nos, volt mit-mentem, hi- ,szen a tervezettnél több ka­lászos termett az idén, ami örömmel töltötte el társa­dalmunk széles rétegeit. Megtermett tehát a kenye­rünk, nem lesz gond az ellátással, sőt búzából ex­portra. is jut. Országosan, így Heves megyében is derekasan helytálltak a me­zőgazdasági üzemek. Időben vábbá úgy, hogy a bizonyítás soha se tűnjék tetszelgésnek, öncélú akciónak. Azután a népszerűtlen feladatok elől sem szabad menekülnie. Fő­bizalmijukat, Fork Jánost idézi példaként, aki a belső átcsoportosítások alkalmával nem félt a párt, a szakszer­vezet irányelvei mellett agi­tálni, viszont súllyal esett lat­ba a szava akkor is, amikor egy-egy ember munkáját fo­rintban kellelt fölértékelni. A szakszervezeti .mozgalom jól érezhető. felfrissülését egyébként a struktúraváltás­ból eredezteti Káli Ferenc. A tagsággal szorosabbra fű­zött kapcsolat hatékonyabbá tette a munkát, mondja. ★ Harmincéves. Magányos. Édesapja a szülőfaluban, Tar- nabodon, ő itt, Hatvanban. Tizenkét esztendeje, nagy rátö­rő vágyakkal lépett ki a Baj­za Gimnáziűm kapuján, de később ezek a vágyak ellen­kező irányba fordultak. Nem fölfelé, hanem a földj ember­sűrűbe. Arra, amerre közvet­lenül szolgálhat. a társada­lomnak, még ha ezt a tár­sadalmat a hatvani konzerv­gyár közösségére szűkítjük is. A munkával, a gonddal és az örömmel teli tizenkét év pedig most már izmos csomó, nehéz kötelék. Káli Ferenc sem tudja elképzelni egyebütt élete folytatását, mint itt. első munkahelyén. És ha vé­letlenül álmodik, ezekben az álmokban utak egyenesednek, felhők oszolnak a táj felett, a lélek repedéseit pedig tömíti a közérdek, a közös ügy. Ami­nek szentségéi-e a gépmes­ter esküszik. .. Moldvay Győző felkészültek a nagy nyári munkára. Szervezetten ha-í ladt a kombájnok és a szál­lítójárművek kijavítása. A rendkívüli időjárás, a soro­zatos ■ esőzések miatt azonban a vártnál később, csak júli­us első hetében kezdhették meg az őszi árpa aratását. 'Aztán, amikor felmelege­dett az idő, július második felében láttak hozzá a bú­za aratásához is. Heves me­gyében 66 ezer 386 hektár kalászost takarítottak be csaknem másfél hónap alatt. Emellett 1519 hektár káposz­tarepce és 2810 hektár mag­borsó aratására is sor került. Nagy volt tehat a feladat és nem kicsiny a kockázat sem, mivel az érésben mu­tatkozó kéthetes eltolódás az aratást is megnyújtotta. Augusztus 23-ra azonban a megye északi részén, vala­mint a Tisza menti tájon is befejeződött a nagy mun- ka. Megyeszerte kalászünnep volt ez a javából, a helyt­állás, a példaadó tenni aka­rás ünnepe. Helytálltak a kombájnosok, a szállítók, a rakodók, a gépszerelők, az anyagbeszerzők, akik nem ismertek lehetetlent. Ha kel­let, az ország túlsó részé­ből is hozták a szükséges alkatrészeket, hogy a gépek ne vesztegeljenek. Nem utol­sósorban pedig azok a ve­zetők, akik másfél hónapon keresztül, kora reggeltől az éjszakába nyúlóan irányítot­ták az aratást. Példamutató helytállás Köszönet érte. Köszönet azért is. hogy ebben a rend­kívüli aratásban ott voltak a szomszédos Csehszlovákiá­ból érkezett kombájnosok száz géppel, valamint a szál­lító teherkocsikkal. Köszö­net azoknak a Szolnok me­gyei gazdaságoknak, ame­lyek hat lánctalpas kombájnt küldtek a Heves megyeiek- megsegítésére. Folytathat­juk a sort az üzemek közöt­ti jó együttműködéssel is, hiszen Bátorban például nagyrédei, Szajlán sarudi. Bélapátfalván pélyi kombájn segített a munka gyorsításá­ban. A szakemberek szerint a búza minősége jő közepes, ami az időjárás hátrányaira írható. A kevés napfény miatt a vártnál kevesebb lett a sikértartalma! A He­ves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál azonban derekas munkát vé­geztek. A megye tíz átvevő­helye közül hatban éjjel­nappal dolgoztak és fogadták a gabonát. Folyamatosan működtek a szárítók is. me­lyekre nagy szükség volt a kezdeti magas nedvességtar­talom miatt. Egy percre sem volt fenn­akadás, az átvétel mindvé­gig folyamatosan haladt. Búzából a vállalat 138 ezer tonna felvásárlását tervez­te. Ez a nagyobb termésered­mények miatt, örvendetesen több lett! Jelenleg a felvá­sárlás kenyérgabonából a me­gyében megközelíti a 150 ezer tonnát, ami rekordot jelent. Emellett háromezer tonna takarmánybúzát, 4200 tonna őszi árpát és 14 ezer tonna tavaszi árpát is vásá­rolnak. Kalászosokból tehát több mint 170 ezer tonna termés átvételére számíta­nak, ami folyamatos. A tá­rolók tehát teljesen megtel­nek. Tizenkét és fél ezer tonna búza került próbater­helésre az épülő gyöngyösi 20 ezer tonnás gabonatáro­lóba. A következő napok­ban további hatezer tonnát helyeznek el benne. Jó.kenyeret süthetnek Nagy reményeket fűztek az idei úgynevezett javító minőségű búzákhoz. Ezek a Ljubilejnaja—50, a Partizán­ka, a Martonvásári—4, a Mar- tonvásári—5, valamint a GK—Tisztái fajták. A ked­vezőtlen időjárás, miatt azon­ban mindössze 10 ezer ton­nát tudtak ezekből felvásá­rolni, ami jóval elmaradt a várttól. Az említett faj­ták termelésében ebben az évben a komlói, a detyi, a horti, a hatvani és a tisza- nánai termelőszövetkezet járt élen. A búzák sütőipari ér­téke azonban nem rosszabb a tavalyinál, tehát jó minő­ségű kenyeret készíthetnek belőlük. A "vállalat július közepétől új búzát exportál a Szovjetunióba, augusztus­ban pedig Csehszlovákiába is szállítottak belőle. Az aratást követően ismét benépesült a határ. Megye­szerte befejezéséhez közele­dik a szalmalehordás és a tarlóhántás. A gazdaságokban már végzik a talajelőkészí­tést az őszi vetéshez. A ko­rábbi kedvezőtlen időjárás késlelteti a zöldségfélék, á kukorica, a napraforgó és a szőlő beérését: Bár ezek­ből is biztatóak a terméski­látások, a csaknem három­hetes eltolódással a betaka­rításnál is számítanak a szak­emberek. A kalászünnep után tehát ismét nagy erőpróbára ké­szülnek mezőgazdasági 'üze­meink. Az őszi munkacsúcs­ra, amely újabb szervezett­séget követel. Remélhetőleg sikeres eredménnyel zárul majd. természetesen, ha az időjárás is engedi. .. Mentusz Károly 1989, szeptember 6„ szombat

Next

/
Thumbnails
Contents