Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-06 / 209. szám
ICtT FILM ötsióz falvedő, öt teremben Giccsszemle az vármúzeumban A sikeres szerencsétlen és az ö filmje Mindehhez jól alkalmazkodott az operatőr, Gordon Willis is. Az Annié Hallban Woody Allen partnerei voltak még: Hálókocsi Jugoszláv film Attól tartok, nehezen hittem volna el bárkinek, hogy jókat fogok nevetgélni az eitéie blöd humoron. . minthogy: aki semmihez zeniért, az szokott tanárnak elmenni, aizi pedig meg tanítani sem tud rendesen, abból lesz a tornatanár... és (meg) így (sem) tovább. Márpedig bármily furcsa .még ez az olcsó marhásko- dás is. meg tudja vidámíta- ni a nézőt, a dolog csak attól függ, ki mondja, s főleg hogyan mondja. Nos, az Annie Hall című új amerikai filmvígjáték be- mondogatós főszereplője ma. ga a produkció rendezője. Woody Allen volt, aki most ismét bizonyította, hogy nem csak kiváló komikus (lásd: Fogd a pénzt és fuss!, A jó nevű senki), de saját színészi képességeinek, lehetőségeinek remek ismerője, s tehetséges előadója is. A forgatókönyvet Marshall Brickmannal írta. Na nem nagyon, csak éppen annyira, hogy keretet biztosítson saját, úgymond fanyar mosolyú egyéniségeitek íölragyogtatására. A sztori egyszerű, Alvy Singer, a népszerű tévésztár, a brook- lyni gyerek (aki ennek folytán még a legyet is röptében. . közéleti és magánéleti sikerei ellenére voltaképpen gátlásos, szerencsétlen figura. Talán zsidó származása is az oka annak, hogy képtelen elfogadni a csiilogó-villogó amerikai életformát, magatartására jellemző például, hogy amíg egyetlen éhező is van. addig az ő szájában is megkeseredik minden falat... Épp ellenkezőleg látja a világot, mint legújabb bűbájos barátnője. Annie Hall, a kezdő énekes színésznő, aki karrierről, felemelkedésről álmodik (Diane Keaton játssza magával ragadóanj. Így hát hiába, hogy a 42 éves Alvy két házassággal a háta mögött benne látja élete vegleges társát, a fellángoló nagy szerelem csak ide. ig-óráig kapcsolhatja össze sorsukat. A szakítás után a férfi biztosan érzi. hogy már tényleg csak egy-két' jó éve van hátra, aztán menthetetlenül beköszönt a hanyatlás. az öregség... Mondtam, a sztori nem va. lami nagy. Ám a felszínességeket — a tartalmat és a vicceket illetően is — sikeresen ellenpontozza, s ezzel el is mélyíti Allen. Valahogy úgy játszik, hogy egyben jelzi is: mindezt a sok zagy- vaságot maga sem veszi komolyan, a lényeg valahol másutt van, akinek kedve van. keresse csak meg magának. Ettől válik a produkció nemcsak nézhetővé, de élvezhetővé is. Na meg az ügyesen alkalmazott apró rendezői fogások sokaságától, példának okáért, hogy a szereplők kibeszélnek a vászonról a nézőhöz, párhuzamosan futó képsorok szereplői vitáznak egymással, stb. Ez a film még annál is kurtább és egyszerűbb, mint amire a címből ítélve már a jegyváltásnál számítottam. Mikor' aztán a moziból ki- iö'-et fekóhajtottam — kicsit sajnáltam ilyen hosszú icló el vesztegetését erre a banális képsorra — azt is gondoltam magamban: bizony így jár az a filmrendező, aki maga írja meg a forgatókönyvet és meg is rendezi azt, amit képsorokban egyébként is olyan nehéz visszaidézni. A filmben tévedésből egy hálófülkebe kerül egy fiatal- asszony és egy egyébként mindenben hozzávaló férfi. A cselekmény majdnem csak annyi, hogy az asszony előbb tiliakozik. majd megengedi — mi mást is tehetne? —. hogy a férfi elfog!al- lalja a neki fenntartott hálóhelyet. És nem történik semmi. Azaz, hogy képzelődik ez is, az is. Egymást váltó apró, ‘néhol indokolatlan jelenetek bukdácsolnak erre. arra. hiszen az elméletileg kitűnő érzelmi hadszíntér ennek a két szemérmes embernek még arra sem kínál igazán alkalmat, hogy a leg- banálisabb kérdéseket megtárgyalják; ha már úti társak, s ha már ebbe az adott helyzetbe kerültek. Mondtam is a film után csak úgy magamban: milyen érdekes is ez a művészet! Ha ezt a kalandot a filmrendező forgatókönyvként feldolgozta. akkor nyilván a nyersanyag, az élmény egyedi. az övé. Jelzi ezt a filmben egyébként sok minden. A környezet pontos leírása, az utasok jellegzetes figurái, az adott szituáció ilyen vagy olyan ki bicéi, a termetes kalauz kifogástalan jellemének pontos körülírása, A rendező. Dragoslav llic, amikor rádöbbenhetett, hogy a forgatókönyv mondataiból és utasításaiból nem áll össze a költészet, azzal segített magán, hogy nem tett -különbséget a megtörtént jelenetek és az elképzelt. lehetőségek képi megalkotásában. Az -induló és lassan totyogó párbeszédben az asszony olyan válaszokat ad a férfi kérdéseire, hogy azokat egy higgadtan gondolkodó férfi akár a keringőre felhívásnak is hallhatná. Vera azonban a férfi helyett nem teheti meg azt a bizonyos első lépést, amihez Branának nincs bátorsága. Vagy sokkal inkább azt mondanám, hogy az a bizonyos beléneveltség, az a gátlásrendszer akadályozza meg a férfit a sors által elébe tálalt szerelmi lehetőségben. amely az életüket szürkén morzsoló emberekre, az érzelmeiket már elkoplátott, vagy igazán meg sent Ismert emberekre rátelepszik az évek múlásával. Ha már a forgatókönyv- író-rendező minden áron meg akarta filmen valósítani ezt a hálókocsis beszélgetést, a meg sem született romantikának ezt a megoldását, gondolnia kellett volna arra, hogy á párbeszédek izgalmát nem lehet vonatzaka. tolással helyettesíteni. Gondolhatott volna arra is, hogy az érzelmi viharzás érzékeltetésére nem elég ezekkel a jobb sorsra méltó emberekkel el'szivatni néhány cigarettát. Vagy már ennyire mindent közhelyekben és beidegzett mozdulatokban fejezünk ki? Vagy már eny- nyire rabul ejtett minket, a mai élet embereit a kézenfekvő unalom? Igen. az unalom. Vagy ezt az érzelmi restséget értékeljük szemérmességnek. idegenkedésnek? Ettől hamis a képsor? Farkas András Az jó. az dicséretes, ha egy újszerűnek tűnő kiállítás anyagát gonddal válogatják össze, s arról sem feledkeznek meg a rendezők, hogy a látogatókat sokoldalúan tájékoztassák. Nos, a Dobó István, a Hatvány Lajps és a kecskeméti Katona József múzeumok legutóbbi közös vállalkozása e kívánalmaknak fura és erősen vitatható módon tett eleget. Az egri képtár öt termét töltötték meg XIX—XX. századi magyar- országi szöveges falvédőkkel: ezekből ötszáz darab sorakozik a ialakon: félezer szánalmasan ízléstelen, szava- toltan értéktelen munka, felháborítóan suta, banális, szirupos, hamisítatlan szellemszegénységet sugárzó feliratokkal. . Szinte gigászi méretű giccsparádétól bor- zonghat meg az, aki ide betér, s mindjárt azon töpreng, hét: mi szükség volt erre az edzett gyomrunkat is próbára tevő bemutatkozásra? A gondolat gazdái bizonyára máig is azt hiszik, hogy nemes küldetést teljesítettek. s tevékenységük hiánypótló jellegű volt. Eleinte bizomyára akadtak kétségeik, mert mintegy kalauzként — megjelentettek egy beharangozó jellegű könyvecskét — egyébként az írások indokolatlanul tudomá- nyoskodóak, s egy részük bővelkedik stílus- és helyesírási hibákban —, amelyben nemcsak maguk kérnek szót, hanem- fórumot biztosítanak azoknak a néprajzi szakembereknek, akik jót jóra halmoznak erről a tárlatról. Célszerűbb lett volna mind-1 ezt szerényebben csinálni, megvárva, s nem megelőzve a visszhangot... Az igyekezetét, a hozzáértéssel társult . tettvágyat nem vonjuk kétségbe, az eredmény viszont elszomorító, s e ..seregszemle” hatása iosaal kelt aggodalmat sokakban. Az etnográfusok dolga, hogy eldöntsék, mivel fn®|alk07nqlc. mit. Vo+atnak, mit tndíitenek. Kedvükre vizsgálódhatnak, s vonhatnák le érdekes. értékes. vn«v kewsHé számottevő kő. VA+kez+’o+óeeket. Az azonban már köziinn bnmi mi-ml Ián- vek a vanyközönsén aló, F«l_ uiionfinak a meolévő falvédők láttán? Hadd tegyék! összehasonlítják, csoportosítják ezeket? Hadd áldozzanak rá idejükből, akkor is, ha világmegváltó tényekkel egyáltalán nem rukkolhatnak ki. Közölnivalójukkal nyitott kapukat döngetnek, mert az idősebb korosztály nagyon jól tudja, hogy nagy- és dédanyáink kulturális szintjét ilyen alacsonyra süllyesztette az a társadalom, amelyben éltek. Emlékeinkben élnek ezek a csömört keltő mondatok: „Jóa kúthoz járni, mert ott lehet kurizálni; Éljen Vilmos császár. éljen a király! Julcsa, ha kimegyen a piacra, kis kosarát jobb karjára felakasztja. Bármerre visz sorsom útja, hazaváígyom kis falumba; Kérted a szívemet én meg neked adom, eleget vérzett tövises utakon; Turul-madár szállj, sehol meg ne állj, vidd el a mi üzenetünk, lesz még magyar nyár; Kora reggel ily szerencse virradt rám, kéményseprő látogatja a konyhám,” Sajnos a rendezők tévedtek. amikor mintegy párhu. zamként nem vonultatták fel azokat az alkotásokat, amelyek a népművészet igazi értékei, s elődeink ötletességéről, ösztönös szépérzékéről tanúskodnak, holott ezeket a kincseket napjainkban is nagyra becsüljük, ápoljuk és továbbfejlesztjük. Ezt csak jelezte a meglehetősen visz- szaszorítva s díszítőelemként használt néhány bélapátfalvi eredető tányér. Az egyoldalúság következménye az, hogy sokakban torz szemlélet rögződhet. Kötelességünk utalni arra. hogy az ízlésformálás minden tárlat számára olyan vezérelv, amelyet vétek elvetni. S még egy: ezt a giccsdöm. pinget semmi sem indokolja: a jó szándékot sokkal hatásosabban szolgálta volna egy mértéktartó, egy szerény bemutatkozás, olyan,, amely valóban méltó a próbálkozás valódi értékéhez. Annál is inkább, mert mind Egerben, mind Hatvanban sokkal rangosabb relikviákat illene a látogatók elé tárni. Olyanokat, amelyek a raktárakban porladoznak. s alusszák majdhogy öröknek ígérkező álmukat Pécsi István Hazánk, Kelet-Európa (12.) Fények a hódoltságban (Befejező rész) A fasiszta hadigépezet ..nagyvállalkozásáig”, a Szovjetunió megtámadásáig tehát a nagy étvágyú Németország Közép- és Kelet-Európát v vagy közvetlenül csatolta területéhez (Ausztria, Csehország). vagy csatlósszerepre kényszerítette (Magyarország, Románia, Bulgária, a bábállam Horvátország és Szlovákia). vagy katonailag vetette alá (Lengyelország és •Jugoszlávia). Az egyes országok helyzetében — a korántsem jelentéktelen különbségek ellenére, illetve ezekkel együtt — az volt a közös vonás, hogy a német hadigazdaság kereteibe integrálódva még saját érdekeik rovására is a náci háborús erőfeszítéseket voltak kényszerítve szolgálni. Méghozzá úgy. hogy közben (19:58 és 1944 között) mintegy negyedével csökkent a németeknek elsőrendű fontosságú mezőgazdasági termelésük, holott a hadikonjunktúra folytán gyorsan (ám egyoldalúan) növekvő iparuk és a duzzadó hadseregek munkaerőt vontak el a földekről és maguk is élelmiszerkeresletei 1981). szeptember 6„ szombat teremtettek. Ezek az országok eltérő mértékben ugyan, de a kifosztó náci rablógazdálkodás súlyos gazdasági konzekvenciáit szenvedték. Feltétlenül ki kell emelnünk, hogy Kelet-Európábán a. háborús károk és veszteségek jó része nem is annyira a katonai cselekmények, mint a náci német módszeresség és kíméletlenség következménye volt. Teljesen érthető tehát, hogy a mindenben totalitásra törekvő német (és az ezt kiszolgáló hazai) fasizmussal szemben már igen korán kibontakozott a szélesebb. vagy szűkebb népi, nemzeti ellenállás. Az antifasizmus újjáéledése és'kiteljesedése, az ellenállási mozgalmak, a szinte egész Európát behálózó partizánháború a II. világháború olyan jellegzetessége volt, amely dominánsan megkülönbözteti az elsőtől. Sűrítve bizonyítja azt a felismerést, hogy ez a háború jellegében tért el az előzőtől: a brutális fasizmus és a. patrióta antifasizmus küzdelme volt, amely utóbbi a Szovjetunió belépésével különösen megerősítette eredetileg is meglevő társadalmi töltését. Ez a társadalmi töltet azokkal a viszonyokkal kívánt végleg leszámolni, amelyek a háborút, a fasizmust egvál- alán lehetővé tették. S mindez akkor is igáz. ha az ellenállási mozgalmakban területenként jelentős különbségek mutatkoztak a német behatolás szintje, a történeti és demokratikus hagyományok sajátosságai és az ellenállást vezető csoportok társadalmi-ideológiai mégha, tározottsága szerint. A régi renddel leszámolni akaró polgárháborús vonások — erősebben vagy gyengébben — szinte mindenütt jelen voltak. Nézzük az egyes országokat. A legjelentősebb, tényleges partizánháborúvá fejlődő ellenállás Jugoszláviában volt, amely eleve vonakodott alávetni magát a náci igényeknek. A Londonba menekült kormány és a király Mihajlovic tábornok személyében talált hazai képviselőt a gerillaharcra, ám amikor a kommunista párt és az élő legendává lett Tito vezetésével széles néptömé- gek nemzeti felkelése indult meg, ezek a volt tisztekből álló csoportok inkább a németekkel való kollaboráció- ikkal tűntek ki. A jugoszláv partizánok németellenes harca így egybeif polgárháborúvá és heves osztályharccá is vált. amely egyre nagyobb sikereket és a felszabadított területeken népi hatalmat eredményezett és azt. hogy a háború vége felé a.kommunisták az erő pozíciójából, hegemón szerepben köthettek kompromisszumot Londonnal. Lengyelországban a kegyetlen. népirtó náci terror nem törekedett kollaboráns erők felhasználására. Az életmentő ellenállás itt is hamar megindult, Sikorski tábornok londoni kormánya az egész országot behálózó partizánhadsereget hozott létre (Honi Hadsereg), amely azonban nem törekedett' felkelésre, hanem elszigetelt akciókkal zavarta a németeket. Nem kívánt a baloldal csoportjaival (Nép* Gárda) sem együttműködni, sőt heves szovjetellenességgel. a Szovjetunióval és a szovjet hadsereggel való együttműködés elutasításával tündökölt. Az ellenállási mozgalom belső megosztottsága te. hát itt is egyre inkább polgárháborús körülményeket teremtett, amely a Vörös Hadsereg előrenyomulásával és a Népi Gárda viszonylagos megerősödésével csak erősödött. Ezek az ellentétek eredményezték aztán hogy az 1944. augusztus 1-én kitört varsói felkelés kudarcba fulladt, s a hősiesen ellenálló és harcoló ezrek és a város a politikai machináció áldozataivá váltak! Csehszlovákiában már a történelmi hagyományokból eredően is inkább a passzív ellenállás különböző formái mutatkoztak- Sajátossága a csehszlovák helyzetnek, hogy Benes elnök londoni kormánya és a kommunisták viszonylag hamar megtalálták az együttműködés útjait és a polgári erőknek a Szovjetunióval sem voltak különösebb problémái. Ami rendezendő volt, az a cseh és szlovák viszony, amelynek problematikája 1938-ban hozzájárult a polgári Csehszlovákia felbomlásához. Mindenesetre az 1944-es szlovákiai felkelés és az 1945 májusi prágai megmozdulás bizonyítja, hogy megfelelő időben az aktív ellenállás erőit is mozgósítani lehetett, Romániában már az 1940- es területi változásokat is csak Antonescu tábornok kemény diktatúrájával lehetett elfogadtatni, amely egyébként alig hagyott teret az ellenállásra. A romániai helyzet sajátossága, hogy a háború előrehaladtával nemcsak a demokratikus erők (a kommunista párt, az Ekésfront, majd a szociáldemokraták) találták meg az együttműködés útját, hanem 1944-re a polgári pártok, sőt az udvar és a katonai vezetés jelentős csoportja is a Németországgal való szembefordulás mellett döntöttek. Így minden feltétel adva volt. az 1944 augusztus 23-i fordulathoz, a háborúból való sikeres kiugráshoz és az antifasiszta koalíció oldalára való átálláshoz. Bulgáriában a hagyományos oroszbarátság eleve lehetetlenné tette a szovjetellenes fellépést. Az erős kommunista párt már 1941-től partizánharcot szervezett és a dimitrovi vezetés már 1942-ben népfrontba tömörítetté a demokratikus erőket, amelyek a következő években fokozatosan aktivizálódva az 1944 szeptemberi felkeléssel megteremtették a kiugrás és átállás feltételeit. Magyarországon viszont a hagyományos németbarátság a revíziós sikerek folytán még erősödött is és a keresztény nemzeti kurzusnak is egyre inkább a jobboldala került előtérbe. Unikális sajátossága volt ugyanakkor a hazai helyzetnek, hogy egészen a német megszállásig parlament, legáis ellenzék,, köztük a szociáldemokrata párt működhetett és német csapatok sem tartózkodtak 1944. március 19-ig az országban. A népfrontcsírákat sikerrel fojtotta el • a több évtizedes antikommunista propaganda eredményessége és az ellenállás katalizátorának szerepét betöltő kommunista pártot rendszeresen lefejező erőszakszervezet. Az 1943-tól szaporodó vérszegény „kiugrási” kormánypróbálkozások pedig inkább az ellenforradalmi rezsim át. mentését célozták. Változás a német megszá ’ ,kor következett be, amikor megélénkült az aktív ellenállás, megalakult a Magyar Front és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága. Bajcsy-Zsilinszkyék tragikus lebukása után azonban az egyes csoportok irányítás nélkül marad,ak s csak a kommunisták fejtettek ki aktív ellenállást. Az ellenállásban — s ez Kelet-Európábán különösen igaz — az antifasiszta és a társadalmi gondolat ötvöződött. Sőt. az eseménvek előrehaladtával a szociális változások iránti, a strukturális el maradottság felszá molására irányuló jelleg egyre erősebbé váft. Nem túlzás azt állítani. hogy az ellenállási mozgalom a kelet-európai szociális forradalom édes- szülője volt. és méhében az eljövendő népi demokráciáit vajúdtak. Derer Miklós Tony Roberts, Carol Kane, Paul Simon, Janet Margolin és Shelly Duvall. (németi)
