Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-30 / 229. szám
Zenés hétfők Hívójel TŰNŐDVE FORGATOM vekkert. A szerkezete éppen olyan, mint elődeié volt. rendszere sem különbözik a talán már évszázada megszokottakétól. csak a formája más. mint az előbbi, a javíthatatlanná vált/ öreg órámé volt. Igen. de ezt felhúzni meg az ellenkező irányban kell! Ám melyik is az az ellenkező irány? Már egy hónapja, hogy méltóság. teljes lassúsággal — már ez is szokatlan, ez a méltóság- teljes lassúság, az előbbinek gyors, ziháló futásához képest —. mintegy csak ballagva az időt. ketyeg a szekrény tetején. Ám valahányszor felhúzom, mindig tanakodnom kell magamban, melyik is hát az a bizonyos ellenkező irány, öregszem? Nehezebben viselem el az újat, a mást? Vagy a megszokás oly erős. hogy nehéz átváltási az újra? Tűnődöm, aztán megnyugodva teszem le az órát. az újat. mert ím már alig kell gondolkodnom és máris a helyes iiányba húzom fel a rugóját. És. ha mégsem? Hát annyi baj legyen. ettől nem dől össze a világ... Szánlel Sáaduinak tilost jelzett vissza az integrado- mino. Azt hitte elromlott, azért. Üjból megnyomta a szükségesnek vélt gombokat, s a gép ismét tilost jelzett. Szániel Sándor mire legyint- hetett volna — és egyáltalán, legyinthetett volna? — már bekövetkezett a tragédia: két vonat összefutott az állomáson, és félszáznál is több halott maradt a roncsok alatt. Mert Szániel Sándor forgalomirányító még, vagy már nem tudott alkalmazkodni az új órához, azazhogy az állomás új. automatikus térköz-biztosító rend. szeréhez. Nem hitt neki. Nem tudott hinni. túl a tett körülményein, az ember és a világ, az ember és a tárgy, az ember és az új kapcsolatának mély, sokszor kibogozhatatlan régióit. Ez a történet, a kérdésfeltevés az általános érvényű, a mély társadalmi problémák vizsgálatára, a korszak- váltás kínjait, s kínok áldozatainak szinte _ klasszikus bukását hozó konzekvenciák levonására is alkalmas lett volna. A tévéfilm írója nem bocsátkozott le a lélek, a tragédia mélyebb régióiba. Megelégedett a köznapi, a könnyebben megfogalmazható. ezért közhelynek is ható igazságok bemutatásával. Dokumentumfilmet írt, nem dokumentáris,eszközökkel. illetőleg játékfilmet készített dokumentarista módszerekkel. Kétségtelen, hogy így a hatása közvetlen, mondandója azonnal s könnyen, mindenki számára tanul- ságszintűen érthető, s bár talán kissé fáj a szívem, hogy egy, a lehetős-égétől elmaradt tévéfilmet láttam, azt el .keli ismernem, hogy végeredményben odafigyelésre késztető és figyelmeztető alkotás volt ez. Nemere László rendezése is került minden elvontságot, absztrakciót, emiatt ugyan helyenként didaktikus hatást keltett, de végül is hatásve- dászmente'sen. a mondandót hűségesen szolgáló játékfilmet teremtett. Bencze Ferenc, mint Szániel Sándor, egyszerű eszközökkel, szinte a dokumentumfil-m. pontosabban egy híradófilm „főszereplőjének” (vagy áldozatának?) hitelességével formálta meg és fogalmazta is meg az öregedő vasutas emberi. szakmai tragédiáját. Juhász Jácint, az ügyész szerepében más stílust játszott, nyomozása során többet tudtunk meg róla. töprengéseiről, mint arról, amit és amiért nyomozott. Ez önmagában véve még nem lett volna baj. ha cserébe a vádat képviselő ügyész alakját formálja meg hatásosabb, el- hihetőbb eszközökkel. A HÍVŐJÉÉ PERSZE ígv is „felhívójel” akart lenni és talán kissé lesz is mindazok számára, akik felelősek tudnak, akarnak lenni. vagy egyszerűen csak azok. hogy az ember és környező világa között valami módón megteremtessék a harmónia. Mert legtöbbször nemcsak egg lusta vekker hangja zavarja meg ezt a harmóniát. Gyurkó Géza Jelenet a tévéfilniből Szániel Sándor ötvennégy éves vasutas voltaképpen az 53. áldozata lett a .szeren- csétlpn.segnek. HÍVŐJÉÉ CÍMEN, Keresztit András riportjából Szántó Erika írt tévéfilmet egy megtörtént vasúti szerencsétlenségről és annak kapcsán arról a konfliktusról. ahogyan az ember képes. vagy már nem képes alkalmazkodni az állandóan és gyakran robbanásszerűen is változó környezetéhez. Az egykori, a megtörtént súlyos vasúti szerencsétlenség oka hibás váltóállítás volt. Aki a „hibát” elkövette, az egyébként maga volt a fegyelem megtestesülése. a szolgálat leghűségesebb szolgája — csak éppen alkalmazkodni volt már képtelen a szolgálat új körülményeihez. Egyéni. emberi, szinte mindennapos tragédia lett volna mindez, ha az egyén tragédiájának vágánya nem fut össze félszáznál is több más ember immáron szó szerint is holt vágányával. A váltóállítás hibája igy lett hibából vétek, bűn, rettenetes tömegtragédia. így lett Szániel Sándor vasutas élete figyelmeztető. tanulmányozni való tragédia. Az írónő. Szántó Erika. dr. Pálos István ügyész alakjában indul nyomozásra, kutatván. Zí.Mflűjsőg last), szeptember 30.. kedd IV. —• Jól van, Algernon. Ne nyugtalankodj, ma nem libasültet kapsz enni. Tudod, kedves Algernonom, a libasült vasárnap és hétfőn, igen, kedden már sokkal kevésbé tápláló... Tudd meg, édes Algernon, hogy valaha, a régi Mexikóban így végezték ki a halálraítélteket... Húsz napig csak libasült, semmi más... és az elítélt éhenhalt. Mária feláll, újra a tálaló automatához megy. Alger - nonnak diót, magának libasültet és padlizsánsalátát rendel. Cipősarkával töri meg a diót, s úgy adja oda Al- gernonnak. Az egér víg falatozása közben Mária unottan eszegeti a sültet és a salátát. Maga mellé húz egy készüléket, gombokat nyomogat rajta, mígnem megjelenik egy fiatalember arca a képernyőn, s kedvesen megszólal. — Helló. Mária. Megjöttél, kedvesem? — Látod. nem. .. Telefonáltál a mamának? — Igen, de... nem tudom mi van a mamával. — Azt mondtad, fölhívtad. .. — Fölhívtam, de nem jelentkezik. Különben is: a te mamád. — József! Hogy mondhatsz ilyet? Hogy lehetsz ilyen goromba ember! — Jól van. Mária, igazad van.. Ott is esik az eső? — Igen, Józsefem. Esik. Megírtam a kérvényt, ha érdekel. — Milyen kérvényt? — Tudod, mondtam már. Hogy a mamával lakhassak. — És ő? — Semmi és. Csak megírtam, csak hogy tudd... — Ezt azért mondod, mert nem velem akarsz lakni... Mert nem is akarsz a feleségem lenni... — Ugyan, dehogyis, édes Józsefem... HiSzen még olyan fiatalok vagyunk... És szegény mama... — Én már azért nem vagyak annyira fiatal. — Ugyan, Józsefem, még harminc sem vagy. — Igen, de te... — Én meg már elmúltam húsz. — De hát ez tíz év.. „ ez rengeteg. — Nem rengeteg. Nekem nem rengeteg. Tudod, mi a rengeteg? A rengeteg az egy hatalmas erdő. Érted ? — Ez valami szójáték lesz, ugye Mária? Tudod, hogy ehhez én nem értek... — Tudom hogy nem értesz hozzá, Józsefem. .. — Ha tudod, akkor miért? Míg a beszélgetés tart, Mária egy kapcsoló segítségével József arcának állóképeit vetíti a falra, egy vetítővászonra. Ilyenformán Mária, mint egy idomár, olyan szabadon rendelkezik József képi arcai fölött, kedvére válogathat. hiszen a mozgó, gesztikuláló videoképet bármikor megállíthatja, kivetítheti. kimerevítheti. — Igazad van, Józsefem. Ha a vége Mos már hónapokra visz- szatekintve jelenthetjük ki. hogy a Múzeumi zenés hétfők sorozatnak nemcsak a vége sikerült jól. Erre az összegzésre szükség Van, mivel illik röviden áttekinteni a mintegy féltucatnyi koncertet magába foglaló programot. és egyben arra sem árt választ keresni, vajon ennek a kezdeményezésnek érdemes volt-e helyet adni? Az összegzés csak egyértelműen az eredményességet hangsúlyozhatja. Az ötlet, és annak végrehajtása jónak bizonyult. Tudjuk, most a keret várt a tartalomra, amit éppen ennek a külső tényezőnek, tehát a 'zárt múzeumi udvarnak a ténye inspirált. Ha úgy tetszik, ez a fordított kölcsönhatás a lényeget nem zavarja, mivel a tartalom és a forma egysége végül kikerekedett. Jól számoltak a rendezők azzal is, hogy a nyári időszak nem bírja el a zsúfoltságot a kamarahangversenyek gyakoriságát. Ezért húzták szét az egyes esték sorát. Azon lehet vitatkozni, szükség volt-e ilyen hosszú térközökre, illetve: időközökre. Csak egyetlen fiaskó zavarja a különben egységes ívét ennek a gyöngyösi vállalkozásának. amiről már annak idején részletesebben elmondtuk a véleményünket: a tűzoltók budapesti kamarazenekarának félbeszakadt koncertje. Ezt is el lehetett volna kerülni, ha „profi” szervezőkre bízzák a közönség toborozását. Gondolunk a művelődési központ munkatársaira. Ha van megszívlelendő tanulsága a Múzeumi zenés hétfőknek, akkor ez feltétlenül az. De azt sem ártana általánossá tenni, amire most is többször láttunk példát: jól szerkesztett „ismeretterjesztő” bevezetővel „fogyaszthatóvá” hangolni a közönség előtt a nem éppen közismert kamaradarabokat, és azok szerzőit. És nem csupán az illendőség okán kell szólnunk a Heves megyei Művelődési Központ Kamará-vegyeska- rának mostani koncertjéről Szépen szóló, kimunkált előadást élvezhettünk. A vegyeskari együtthangzás „festet adott” az akkordoknak, a szép ívelésű dallamoknak. Lírai hangzás jellemzi a kart aminek szolgálatába állítják a darabválasztásukat is, és az előadás szerkezeti felépítését. Nemcsak a tényleges, nagy fegyelemezettség- gel korrigált megbillenés mondatja: az intonálás határozottságát még fokozniuk kell. ■ r JO Azért külön dicséretet érdemelnek, hogy hangszeres zenét is beiktattak műsorukba, A tekerőlant és az orgona jól idomult az énekkar 'alaphangulatához és karakteréhez. Tat Lőrinc érzékeny karnagy, igényesen dolgozza ki a részleteket is, és igazán szép pianókra nevelte énekeseit. Egyénisége a vegyeskar egész teljesítményében visszatükröződik. A Mátra Múzeum belső udvara hónapokon át várta és fogadta a közönséget egy olyan zeneélményre, ami örömet nyújtott a zeneszeretőknek. Senki sem hiszi, hogy éppen a kamaramuzsikálás képes „rákapat- ni” a hangversenyek ízére bárkit, aki addig csak hallott a zenéről és nem élt együtt a zenével, mégha nem is a zeneértő tájékozottságával. De ez a múzeumi udvar nem bír el másfajta műfajt A kis. okos értelmező szöveg ezért való itt minden alkalomra. Miután a most zárult évad volt az úttörő, a tapasztalatszerző, a tanulságait meg kell fogalmazni, és azoknak ismeretében érdemes és kell folytam ezután is a múzeumi zenés esteket Gyöngyösön. G. Molnár Ferenc / Gazdag programsorozat megyeszerte Képzőművészeti világhét ’80 Mint már hírül adtuk, megyénkben Kastaly István fes. tőművész tárlatával szombaton nyitották meg Selypen a cukorgyári művelődési házban az idei képzőművészeti világhetet. Művészet a változó világban, e jelmondat jegyében számos ér. dekes eseménnyel, kiállítással folytatódik e programsorozat. Vasárnap a Hatvani Ga_ lériában került sor Sváby Lajos Munkácsy-díjas festőművész tárlatának megnyitójára, melyen Lévay Ferenc, az SZMT titkára mondott beszédet. Az érdeklődők legfrissebb alkotásai közül mintegy húszat' tekinthetnek meg. A galériabarátok számára egyébként október 4-re kirándulást is szerveztek Debrecenbe, a Déry Múzeumba. A város cukor- és konzervgyárának művelődési házában pedig szerdán délután 4 órától Rénes György üvegtervező iparművész munkái láthatók majd. Gyöngyösön a Mátra Múzeumban a világhét idejére tárlatvezetést szerveztek Herman Lipót festőművész munkásságának bemutatása, ra. A művészettörténészj kalauzolásra mindennap 3 órá. tói keiül sor. Október 5-én számos más előadást is rendeznek a kép. zőművészet barátai számára megyeszerte. Csak néhány a gazdag kínálatból: Mátra- derecskén, Hevesen. Füzes, abonyban. Gyöngyösön, Hatvanban Népművészet a lakásban címmel lesz beszélgetés. ■ Rózsaszentmártonban pénteken a drezdai képtár gyűjteményét mutatják be. Nagyúton ma a környezet esztétikus kialakításáról be. szél Kőhegyi Béla. A hagyományoknak megfelelően a Heves megyei Mo. ziüzemi Vállalat :s kapcsolódik a programhoz műsorával. Egeiben, Gyöngyösön és Hatvanban művészeti rövid, filrriek vetítésére kerül sor. A képzőművészeti világhét alkalmából háromnapos elméleti tanácskozás kezdődött hétfőn, a budapesti párt" bizottság Villányi úti oktatá. si központjában. Az értekezlet témája megegyezik az idei világhét mottójával: „Művészet a változó világban”. A magyar képző- és iparművészek szövetségének rendezvényén a résztvevők — neves alkotók, művészeti szakírók és a kultúraelmélet kutatói — egyebek között megvitatják a művészet hely. zetét. szerepét mai társadalmunkban. A tanácskozáson szó esik az alkotómunka jelenlegi lehetőségeiről, eszközeiről, a művészeti oktatás távlatairól. s a műkritika orientáló feladatának megvalósulásáról is. A hétfői ülésen, vizuális közízlésünk jel. lemzőit, valamint a művészek és a közönség viszonyát elemezték a szakemberek. A következő napokban pedig a műfajhatárok mindinkább tapasztalható átalakulásé, ról, és a művészet—anti- művészet problémájáról tanácskoznak. Nem akarlak én tége<4 bántani. — Köszönöm, Mária. Nagyon szeretlek. — Én is. Józsefem. — Atmehetek hozzád? — Igen. de tudod, hogy el kell mennünk a mamához... — Persze, tudom. Csak elfelejtettem. Akkor nem is megyek. — De József! — Mária kiabál. — Ezt kikérem magamnak! Nem lehetsz ilyen szívtelen! A mama téged is vár! És ha a mamát nem szereted, akkor ne szeress engem se. érted! — Mária lecsapja a készüléket a földre, József a földről beszél. — De Mária, én téged igenis..., meg a mamát is... Megyek érted! — Jó. Várlak. És aztán megyünk a mamához... 8. —- Azért hívtalak át, kedves Charlie, hogy döntésünket együtt hozhassuk meg... — Jones megpördült a karosszékében, az italok előtt stoppolt. — Tölthetek? — Köszönöm, most nem. Jones! Miről akarsz dönteni? És miért kellek én ehhez ... — Mert te vagy a helyettesem. Döntenünk pedig az ügynökség eddigi legfontosabb dolgában kell. — Hallgatlak. — Charlie!. Dan olyan információt hozott, hogy ezután alaposan mérlegelnünk kell minden lépésünket. Egyelőre nem tudunk semmit sem arról, hogy mi késztette ekkora aktivitásra az MGB ügynökséget. — Talán csak próbára akarnak tenni ... — Én is ezt mondtam Dannak. De az EinStein-szo- borba rejtett lehallgató meggyőzött arról, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk. Hiszen ők is tudják, hogy mozgásukkal fölkeltették figyelmünket. — Jones, egy kérdésemre kérek választ! — Tessék. Charlie ... Tessék! — Mi az, hogy lépett az MGB? Hogy megmozdult?..; Mit jelent ez egészen pontosan? — Ezt csak Dán tudja egyelőre. — És te még csak meg se kérdezted ? — Nem. — De miért? — Az az érzésem, hogy egyelőre Dán se tudná pontosabban megfogalmazni, ö csak egy hírt hozott, s a hír ennyi: az MGB megmozdult. Vagy lépett. Ennyit tud ő, ennyit tudunk mi is. — Értem, főnök, értem. — Charlie kócosra gyűrte vörös üstökét, mialatt főnöke magyarázott. — És most? Most mi lesz? — Dán és én elkezdtük a Magnólia-akciót. Erről kell döntenünk. — Magnólia? Az mi? — Egy bokor. Arról híres, hogy előbb virágzik, mint leveledzik. És á virága nagyon szép. Minden szirom olyan, mint egy kis rózsaszínű csónak. Érted? — Értem. De most ne biológiáról oktass. Azt mondd meg, hogy hol tart a Magnólia-akció? — Sehol. Illetve ott, hogy Dánt megbíztam: éllenőrizze a híreit. — Tehát becsaptad Dánt .. .Vén csaló, én jól ismerlek ... — Charlie! — Jól van no, csak meg ne sértődj... — De valamit mégiscsak ki kell találnunk! Mit tegyünk, merre keressük az MGB lépéseinek indítékát? — Nem tudom, főnök ... Így még nem álltunk. — Azt javaslom, hívjuk ide Dánt. — Nagyon veszélyes. — Főnök! Hívjuk ide Dánt, s mondjuk meg néki, hogy őt bíztuk meg a Magnólia-akció részletes kidolgozásával ! — Nem tudom... talán jó. — Hívjam? — Hívja. 9. — Itt Dan. — Dán az ágyában fekszik, mellette egy nő, kicsit riadtan. — Maga az, Charlie. . megismerem a hangját... (Folytatjuk)
