Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
Maszekotok Az ország egyik tele maszekol, a másik fele irigyli. Aki tud. kitalál magának valamilyen különmunkát, hogy jövedelmét kiegészítse, lakásra, bútorra, autóra spóroljon. Közben felvetődik a kérdés: lehet-e a szocializmust maszekban építeni? Tulajdonképpen nem lehet. Ha azonban tárgyilagosak akarunk lenni, felelnünk kell arra a kérdésre is, hogy lehet-e napjainkban. a szocializmust csupán nagyüzemi termeléssel építeni? Ezt sem lehet. Vannak olyan tevékenységek, amelyeket egyedül is lehet végezni, drága felszerelés sem kell. hozzá. Ezek olyan igényeket elégítenek ki, amelyek központilag fel nem mérhetők, területileg elaprózottak. Sok közülük töredékkapacitásokat hasznosít, olyanokat, amelyeket másképp a termelésbe bevonni nehéz lenne. Gondoljunk csak a kiskertekre, gazdasági udvarokra, pinceműhelyekre. Lehet ezeket a kapacitásokat, az itt végzett munkákat „államosítani”, „sző ve tkezetes í t eni ”, csakhogy akkor egy' csapásra ráfizetésesekké válnak. Mint ahogyan a MÁV nem lehet magánkézben, éppen úgy a langoasütést. a ház körüli kistermelést sem lenne célszerű államosítani. A maszek lángossütő, ha ráhajt, meggazdagszik — az „állami'’ lángossütés alig hoz nyereséget. A maszek zöldségesek egvike-másika villát épít — az állami zöldség- és gyümölcskereskedelem több oldalról támogatott tevékenység. Az öreg maszek suszter szerényen bár. de megél a kis javításokból — a cipőipari szövetkezetnek a lábbeli nem sokat hoz a konyhára. Gyakran elgondolkodom azon, mi értelme van annak, hogy él és dolgozik a faluban egy asztalos, vagy egy lakatos, aki egy távoli szövetkezet tagja. Végzett munkájának egy részéről elszámol, másik részéről nem. És gyakran elgondolkodom azon is, mi lenne a lakossági ellátással a háztáji gazdaságok nélkül? Bizony: a szocializmust maszekben is kell építeni. Ott, ahol éppen csak így lehet. Mert megtanultuk, hogy a termelési viszonyok a termelőerők fejlettségéhez igazodnak. Ez igaz nemcsak történelmileg, hanem egy adott társadalmi-gazdasági rendszerben is. Ha fejletlenek a termelőerők, nem szabad rájuk ölteni egy fejlett termelési viszony — állami vállalat, szövetkezet — ruháját. Rosszul érzik magukat benne. Miközben elismerjük a maszek tevékenységek nélkülözhetetlen ellátási szerepét, nem árt törekedni ezek sajátos társadalmasítására szerződéses termeltetéssel, szervezett felvásárlással, adóközösségek és munkaközösségek létesítésével, szervezett anyag- és gépellátással. Ezek formái szépen kialakultak. Az MSZMP XII. kongresszusának határozata szerint . .támogatni kell az egyéni és a családi munkaerő-tartalékok jobb kiaknázását. A dolgozók nagy hányada szabad idejében olyan munkát és kereső tevékenységet is végez, ami hasznos mind a népgazdaságnak, mind az egyénnek. Ez fejlődésünk olyan kiegészítő forrása, amely hozzájárul a bővülő és gyorsan változó szükségletek rugalmas kielégítéséhez, a nemzeti vagyon gyarapításához”. Nemcsak a kisipari és a lakossági szolgáltató tevékenységre vonatkozik ez, hanem a mezőgazdasági kistermelésre is, végezzék ezt tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók, vagy akár bányászok, kistisztviselők. El kell ismerni a kistermelés szükségességét és az általa szerzett jövedelmek jogosságát. Különösen a sertés-. a baromfi- és a kisállattartás területén szükséges a kisüzemi termelést növelni. De az sem mellékes, hogy hazánkban az élelmezés egyik legsebezhetőbb pontja a nyers zöldség- és főzelékfélékkel, valamint a gyümölccsel való ellátás. Nálunk ez azért nem indokolt. mert a hazai sajátosságok kedveznek ezen termékek termelésének; hosszú a szezon; megszokott népélelmezési tömegtáplálékról van szó. De az egészséges táplálkozás szempontjából is helyes minél több zöldség- és gyümölcsfogyasztás. Ezekben az években az államnak kevés pénze van termelésnövelő nagyberuházásokra. A vállalatok sem állnak valami jól. Az ipari termelés növekédése megtorpant. Most van igazán szükség az olyan tevékenységek gyors felfuttatására, ah 1 a termelésnövelés az államnak pénzbe nem kerül, és ahol olyan munkaerő- kapacitás hasznosul, amely egyébként kihasználatlan maradna. A nagyvállalatok — éppen nagyságuknál fogva — nehezen tudnak igazodni a lakossági igények változásához, a helyi és elaprózott szükségletekhez. Most van igazán szükség olyan maszekolásra, amely az igények kielégítésében mutatkozó hézagokat kitölti. Persze nem munkaidő alatti, vagy az üzemi munka rovására történő maszekolásra, fusizásra gondolok. Sokan a szabad időt féltik a munkaidőn túli ma- szekolástól. De hát a fiatal lakást akar magának. Az idősebb pedig szeret valami olyat csinálni, amelyben van fantázia, ahol nincs fölötte főnök. Ki kifogásolhatná. ha egy vájár a délutánját a kis szőlőjében tölti, s a fiatal mérnök hét végi maszekbrigádban családi házat épít? Nemzeti lövedelmet termelnek ők. nemzeti vagyont gyarapítanak. akár képes ezt kimutatni a statisztika, akár nem. Dr. Pirityi Ottó Teljes kiszolgáltatottság Lakások, albérlők, haszonlesők Eorr bennünk a düh. Is. ' mét nem sikerült lakást szerezni. Elveszettek, kisemmizettek, otthontalanok vagyunk. Jöhet újból a teljes kiszolgáltatottság: a főbérlő, vagy a háztulajdonos kisuj- jához sem érhetünk. A pénzünkért mosolyogva hallgatjuk a dorgálásokat; Már megint sokáig égette a villanyt! Későn jött haza, és felébredtem az ajtónyitásra! Nyitva hagyta az ablakot, nem azért, fizetem a drága gázt! 'Azt ír not pedigymeg ne lassam itt még egyszer! * Ugye ismerős szavak? Nyilván olvasóink közül is többen megjártak már az albérletek keserű harcait, a jobbára hónapos szobák kietlenségét, érezték az otthon- ta lanságot, s a megmerevedő idegháborút. Mert — érdekes módon — egyre több lakás épül, ám az albérlők száma nem csökken. Sőt. Úgyhogy az örök kereslet-kínálat törvénye érvényesülhet vígan — az emberek bőrére, a többnyire egyáltalán nem gazdag, kiskeresetű és tetőtől talpig kiszolgáltatottak bőrére. Jobban mondva a pénztárcájára. Nyilván, mi gyarló földönélők hajlamosak vagyunk kihasználni embertársunk minden hibáját, elesettségét, bizonytalanságát. kényszer- helyzetét. A hajlék azonban olyasfajta igény, amire ha- szonszerzés céljából egyáltalán nem emberséges számítani. Az albérlet: szükséges rossz — mondják. Ha majd mindenkinél* lesz lakása, akkor ez nem jelent gondot. Ha majd ... Addig azonban, holott az ország lakossága alig növekszik, az albérlők szaporodnak. Egerben is. Az árak pedig elérték a fővárosi „tarifát”. Vajön a barokk városban a történelmi levegőt kell megfizetni? * Belváros. Dobó tér. A hangulatos régi házban fé- lig-mecldig elszeparált ..lakosztályok”. Főiskolások lakják. A boltív alatt, a falakon rendre mállik a tufakőről a vakolat, s az udvarban vízcsap árválkodik. A tenyérnyi zöldterület a diákok mosdója, a mellékhelyiségre meg reggelente sorban állva várnak. Akad közöttük, aki inkább besiet a főiskolára. S mindez szobánként 1600 forint. * A következő hirdetést szerette volna feladni barátom: ..Dohányzó, nem ahtialkohó- lista. nem katolikus pap keres olyan olcsó albérletet, ahol nem fizető háziegérnek nézik. — Egy ember — jeligére a kiadóba.” A hirdetés felvételét megtagadták. * Lehet, hogy az ilyen szövegezésű lakáshirdetés erkölcsromboló. Az is lehet, hogy á fent említett szenvedélyekkel és tulajdonságoké kai megáldott valaki nem való a földre, emberek közé. Főleg nem albérletbe. — Dohányzik? — néz rám szúrósan az ötven fölött megállapíthatatlan korú asz- szony. Bólintok. Nézem a férjét, aki a kertpadon ül, s sárgás ujjakkal szívja a cigarettát. — Csak itt kint szabad — folytatja az asszony. — És nős? — villán még egyet a szeme. — Hát... — Mert én meg is mondom. hogy ebben a tekintetben konzervatív vagyok. Ha van menyasszonya, esetleg hetente egyszer ... — Megnézném a szobát — szakítom félbe a rögtöni ká- derezést, mert lassan már azt is tudja, hogy hányas cipőt hordok, de leendő lakosztályomat még nem is láttam. A kőházzal szemben, a valamikori nyári konyha, vagy istálló málló falú épületébe vezet. Jellegzetes dohszag. Balra is, jobbra is szoba. Mi jobbra megyünk. Két csöppnyi ágy, egy asztal, szekrény, két szék. Nevetséges polc és lógó villanykörte. — Fejenként nyolcszáz forint — mondja. — Ha egyedül jön, akkor ezer. De jobb lenne, ha társat keresne, hisz csak a gáz hatszáz forint. Kezdődik a gyűlöletes panaszkodás, inkább átnézek a másik szobába. — És ez? — kérdem. — Ezt az IBUSÉ-nak szoktuk kiadni, s ebben három ágy van. Ha jól számolom, akkor ez havonta négyezer forintot jelent. Munka nélküli jövedelem — így hívják. Más néven: kizsákmányolás. * Egerben, a Bartakovics utca, a Szépasszony-völgy út és a Vörösmarty utca által határolt területen különösen sok az albérlet. Magánházaknál. De akad a Csebok- szári-lakótelepen is. * Lakótelepi lakás. Mindennel fölszerelve. Az egyik szobát egy fiatal orvos házaspár, a másikat egv magányos pedagógusnő bérli. — Kijövünk egymással — mondja a férfi — hiszen mindannyian aüg-aüg vagyunk itthon. Jobbára csak aludni járunk haza. Mi kétezret. a tanárnő pedig ezerötöt fizet. A rezsit megfelezzük. A tulajdonost meg nem is látjuk, nem Egerben él. a pénzt postán küldjük neki rendszeresen. * A Széchenyi utca] hirdető- táblán mindig találhatunk kiadó szobákat, még ilyentájt, az isíkolakezdet után is. Legkedveltebb formula a „két-három lánynak szoba kiadó”. Ez legalább kétezer forintot jelent havonta, s úgy gondolják, hogy a lányokkal „kevesebb a baj”. Egyedülállók bizony nehezen jutnak megfelelő lakáshoz, hacsak nem vastag a pénztárcájuk. Mert akkor egy kétszoba- összkomfortost is bérelhetnek. Az önálló lakások 2500 —3000 forintba körülnek havonta. k És ezeket kik adják ki? * Pontosan ugyanúgy tiltakozik nevének kiírása ellen — miután megtudja, hogy újságíróval, s nem leendő bérlővel van dolga —, mint a többi „hirdető”. — Nézze, ez magánügy — szögezi le. Intelligens vonásai most is biztosak. Van egy felnőtt lánya, de az asz- szony igen fiatalosan tartja magát. Bár lehet, hogy a festék egy kicsit több a kelleténél. — Szóval a lakás az enyém, végül is azt csinálok vele. amit akarok. Ha kiadom, hát kiadom. És különben is, nem én vagyok egyedül, aki ezt csinálja, a pénz pedig manapsag egyre inkább kell. — De, ha jól tudom, a lányának is van egy lakása, mi több. egy „előkelő” üdülőhelyen kis villájuk közösen? — Tehát nyomozott utánunk? Mondhatom, szép dolog, ez a demokrácia? Miért nem hagyják békén az embert ? — S ön nem zaklatja a bérlőit? — Fizetnek, és kész. Tiszta üzlet. Nem? A sajtótörvény biztos ismeretében éppencsak nem rúgott ki az asszony. Most már érthétő is talán, hogy személyét homályba igyekszik burkolni. Van miért?! * Szálloda- és lakásgondot old meg az albérlet. A Heves megyei IBUSZ-nál elmondták, hogy mintegy százhúsz kisebb-nagyobb szobát bérelnek személyektől, köztük húsz önálló, teljes lakást. Természetesen tanácsi bérleményre nem köthetnek szerződést, ám több olyan akad — szövetkezeti, OTP —. ahol még meg sem száradt a tálakon a festék, máris kiadják. A tulajdonosok soha nem is laktak bénne. Foglalkozásra nézve pedig széles a skála: kőműves, mérnök, pedagógus. Van olyan is. aki szolgálati lakásban lakik, öröklakásán pedig ötezer forintot kaszlroz hé havonta. Az összegek egyébként eliképesztőek: négyezertől, tízezer forintig „kereshetnek” a „boldog tulajdonosok”. Ki gondolná ? Eger diák- és túr ista város is. Jól jön szezonban a fí- zetóvendéglátó-szolgálat is.» kolaidő alatt pedig a számtalan albérlet. Ezt kár is leru ne tagadni. Mégis. Elég csak a lakásra váró családok listájára pillantani, vagy körülnézni az egészségtelen, rossz körülmények között élő, hányódó, reményteljes, s egyáltalán nem milliomos fiatal házasoknál. Az ő zsebükből veszik Iá a pénzt „jótevő” főbérlőik. Amit pedig lehet, hogy leendő lakásukra tennének félre. * Siralmas állapotok. Szoba* konyha, mindkettő köves, de — nagy szó! — bent van a víz. A lány és a fiú még nem házasok, de együtt szeretnének élni. Ezerötszáz forintot fizetnek, plusz villanyszámla, plusz olaj. A kályhát állandóan égetni kell a s zu terén- ban, s a prüszkölő, nyögő masina csak úgy eszi a litereket. A tulajdonos pedig jól menő kisiparos a várállomásnál. Az a másfél ezer forint, úgy látszik, hiányzik neki. * Végül az üres lakásokat, a hónapokig, esetleg évekig lakatlan tanácsi bérleményeket említenénk meg. A városi tanács igazgatási osztályán elmondták, hogy jelenleg — „hivatalos papíron” — mindössze három lakás ál] üresen. A biztonsági lakástartalékot mellőzve ez valóban nem sok. Ám a gyakorlat egészen mást bizonyít, hiszen az Ingatlankezélő Vállalat az elhagyott, el nem foglalt, vagy a bérlő halála miatt fölszabadult lakásokat már csak akkor jelenti a tanácsnak, ha azokat felújította, kitatarozta, a szükséges javításokat elvégezte. Mind emiatt, mind az esetleges hagyaték, örökség, ingóság tárgyalásos úton történő rendezéséig a lakás kititálhatát- lan. Ez pedig eltarthat hosz- szú hónapokig, esetleg évekig. Az albérletek ellenőrzésére. az árak visszaszorítására — manapság Egerben 1000— 1200 forintot kell fizetni — törvényes eszköz nincs a tanács kezében. Mivel a megállapodások leginkább szóban történnek, vagy ha írásban, akkor is olyan — az albérlőre nézve — hátrányos leltételekkel, hogy ha nincs följelentés, a bírói út — semmit nem lehet tenni. Amíg ekkora az igény, mindig akadnak sufnit, nyári konyhát, vaságyat, vagy összkomfortos. modern lakást kiadók. Tetemes haszonért. * Teljes a kiszolgáltatottság. Józsa Péter
