Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

■ 1 Üzenet Dunántúlról A Heves megyéből ide be­vonult fiatalok után érdek­lődünk a parancsnoknál. Jó­kedvűen mondja Kucsora László: Közlekedés — terepasztalon (Hauer Lajos felv. — KS) — Bár mi nem szoktuk úgy osztályozni beosztottja­inkat. hogy ki honnét vonult be. de azért csak tudjuk, hogy évek óta a Heves me­gyéből idekerült gyerekek közül kerülnek ki az egység legjobbjai Kitűnnek szor­galmukkal. jó teljesítménye­ikkel. példás magatartásuk­kal. ök azok, akikre bármi­kor számíthatunk, s alig győzzük a szabadságos pa. pírjaikat is kitölteni... ott kezdődik, amikor rend­őr akar lenni? Tévedés. Az elhatározástól addig, amíg valaki valóban rendőr lesz, hosszú az út. Az út első és döntő állomása többek között a budapesti Böszörményi úti rendőrtiszthelyettesi is­kola, ahol a háromhónapos próbaidő után tíz hónapig az iskola adja meg az indítást,- hogy a közbiztonság őrei le­gyenek azok, akik minden­ben megfeleltek az előírt kö­vetelményeknek. Képeinken a tiszthelyettesi iskola életé­ből villantunk fel pillanato­kat. Mint később kiderült, nem udvariasságból mondja eze­ket a parancsnok. A Dózsa György Laktanyában járva, sok ismerős arcra bukkan a látogató. Juhász Ede, aki őr­mesteri ranggal rendelke­zik, az egri áfész-csapágy- bolt dolgozója például szol­gálatvezetői teendőket lát el. Egysége már tizenegy­Hárman, munkásőrök „Mi munká&őrök, az önkéntes fegyveres szolgálatunk ellátá­sára való lelkiismeretes felké­szülésen, kötelezettségeink pon­tos és fegyelmezett teljesítésén túlmenően, mindenekelőtt a szocialista építőmunkáhan ta­núsított helytállásunkkal és kiemelkedő teljesítményeinkkel tudunk hozzájárulni hazánk védelmi erejének növeléséhez. Ily módon válunk továbbra is méltóvá arra a bizalomra és megbecsülésre, amelyet né­pünktől kapunk.” (MUNKASOR, 1980.9) Két fektetett „S” — Van egy kollégám, Szkocsovszky György, akivel egymást nógattuk. Megyünk? Nem megyünk? Bár engem már korábban is foglalkoz­tatott a kötelékbe lépés gon­dolata. erre közösen mond­tunk igent. A kérdőíven sze­repelt egy olyan kérdés: Meddig akar munkásőr len­ni? Amikor a kitöltésben ed­dig jutottunk, összekacsin­tottunk és mindketten beraj­zoltunk hét feketetett „S” betűt. Tudja mit jelent? A végtelent. Legalábbis amíg Qj/émsög 1980. szeptember 28., vasárnap erőnk lesz hozzá. így kezdő­dött 1970-ben. Dobó Sándor, a visontai Thorez Bányaüzem forgácso­ló-csoportvezetője. Három műszakban dolgozik, keres havonta 6—8 ezer forintot, de ha kell, bármikor megy a hívó szóra, több éjszakára, ahogyan az üzem érdekei megkívánják. Elégedett em­bernek vallja magát, család­jával. két gyermekével Gyön­gyösön él. Többször . ismer­ték el munkáját, többek kö­zött a Bányászat Kiváló Dolgozója kitüntetéssel. Aho­gyan munkásőrnek tartja magát, kész jellemrajz. — Szókimondó ember va­gyok. s amit mondok, azért a hátamat is tartom. Én büszke vagyok az acélszürke egyenruhára, hogy benne járhatok. Ebben a kollektí­vában sokat kaptam, ' igaz, amit tudtam, adtam is. Ez a mostani kiképzés megerő­sített hitemben. mennyire össze kovácsolódtunk. Pedig sokan voltak új ismerősök, de néhány nap után már éreztem, mintha egy nagy családban volnék. Apáról fiára A mezőgazdaságba bele­született. Édesapja a tsz- szervezésekor egyik elnöke /olt Komló akkor hat szö- /etkezetének. Pályaválasztá­sát döntően befolyásolta környezete, hiszen 1963-ban Biatorbágyról friss mezőgaz­dasági gépszerelőként haza. a tsz-be érkezett. Nemcsak ennyiben követte az apai példát Antal József, aki ma a Május 1. Mgtsz 94 fős párt- alapszervezetének titkára. — — Édesapám alapitó tag­ja volt a munkásőrségnek, sőt parancsnoka a komlói szakasznak. Ügy éreztem, nekem is be kell állni a sor­ba. 1973-tól vagyok munkás- ör, öt éve rajparancsnok, s akikkel a rajkötelékbe tar­tozom. mindannyian pártta­gok. volt munkatársaim a gépek mellől. Nekem fegy­veres testületünk fejlődése a szembetűnő, ami régen volt, mondják: akkor az is megfelelt a célnak. Ma töb­bet követelnek, például több önállóságot a hozzám hason­ló beosztásúaktól is. s erre alaposan felkészítenek. Nem beszélve arról, mennyit gaz­dagodott felszerelésünk csak 1973-tól. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetésben ré­szesült párttitkár a családi háttér szerepét hangsúlyozta még. Nekik a feleségével volt kitől ellesni. Lehet, hogy a két fia egyszer majd átve­szi fegyverét? Bajnok, egyenruhában A nyáron napi 15—16 órát aratott Földi László, a káli A tanteremben A rencSör — Harchoz! — hangzik éles hangon a vezényszó itt, a Dunántúlon, a dimbes- dornbos. erdőpamacsokkal bo. rított tájon. S aztán éles csattanással, nagy durrogás­sal megszólalnak a fegyve­rek: rövid sorozatok pásztáz, zák a távoli célokat. Lőté­ren vagyunk, a környékbe­li alakulatok katonái. — sor- állományúak és hivatásosak — éleslövészeten mérik össze tudásukat, hogy aztán a legjobbakból válogatva képviseljék a magasabb egy. séget a hadseregbajnokságon. A parancsnok Kucsara László alezredes, aki éppen szabadságon lenne, de nem tudja megállni, hogy ne ve­gyen részt a foglalkozáson, ne figyelje árgus szemek­kel beosztottjainak teljesít­ményét. löeredményeit. — Ez a fiú ügyesen forgat­ja a fegyverét — mondja a mellette lévő Harasztosi Vin­ce őrnagynak, egyik helyet­tesének. amint leemeli szem elől látcsövét. A „fiú” Far­kas Tibor törzsőrmester, aki Detkről vonult be annak ide. jén. Ugyanis kiváló ered­ménnyel fejezte be éleslö­vészetét. mint ahogy később kiderült, Nagy István is. aki Abasárról került a Dunán­túlra. előtte a gyöngyösi „kó- lagvárban” volt gépkocsive­zető. szer nyerte el az élenjáró címet, ő is kétszeresen élen­járó katona, büszkén meséli: — Mi. Heves megyeiek, igyekszünk tudásunk legja­vát adni a szolgálatban. Er­re kötelez az eskü és a ha­gyományok. A parancsnoka­ink nagyon emberségesek velünk, utasításaikat végre kell hajtani. Közben előkerülnek a gé­pek, a harckocsik és az egyéb katonai eszközök mö­gül a fiatalabb katonák is. így ismerkedünk meg Ne­mes Lajossal, az Egri Épü­letkarbantartó Szövetkezet szerelőjével, Gyónt József­fel. aki Vécsen KISZ-titkár volt és pedagógus. Mihály Zoltánnal, az erkj lakatossal, az egri Gubera Károly fő­törzsőrmesterrel. Kiss Lász­ló tizedessel. aki a Gyön­gyös—domoszlói Állami Gaz­daságban dolgozott bevonu. lásáig, és az egerfarmosi Si­mon Józseffel, akik máris ott­honi, megye, légkört terem­tenek. Természetesen előbb ők érdeklődnek, hazai hírek­re kíváncsiak, hogyan szere­Az abasári Nagy István tüzelőállásban... Hárman a legjobbak közül (balról) Gyóni József, Juhász Ede őrmester és Bánhidi Zoltán­(Fotó: Perl Márton) változás családi és egyéb körülményeikben, amelynek megoldásához az ő segítsé. gükre is szükség van? Az Egri Bánhidi Zoltán honvéd és az időközben ideérkező Eger Károly sorállományú őrmester mondja, hogy ilyen nincs, hacsak. .. ? — Elterjedt a seregben az a hír, hogy 18 hónapra szál­lítják le két évről a szolgála. ti időt. Igaz-e ez? — kérdezi. — Nem! — mondja a fő­hadnagy — Ez évente visz- szat'érö pletyka a csapatok­nál. a haza szolgálata viszont úgy kívánja, hogy a kétéves szolgálatot mindenki töltse le. Ez egyértelmű válasz, más. kor már fel sem merül. An­nál inkább az, hogy „meg- emberesedtek” a fiúk. Né­hány kilóval valamennyien nehezebbek lettek. — Jó a kaja — meséli ne­vetve Kiss László tizedes. — Mindennap két menüből vá­laszthatunk, önkiszolgáló módon. De egyébként is én jól érzem magam itt. több a sikerélményem, mint a ci­viléletben. En ellenőrzőm azokat a járműveket, ame­lyek a közúti közlekedésben is részt vesznek. Eddig si­kerrel, balesetünk még nem, volt. Munkámat értékelik. Most augusztus 20-án léptet­tek elő tizedessé. Általában havonta még szabadságra is haza tudok menni. — Hogyan sikerült a be­illeszkedés a katonai életbe? — Nekem elég gyorsan. Rosszabbra számítottam, mint ami bekövetkezett. Raj- parancsnokom Balogh János őrmester sokat segített, bá­torított az első hetekben, Falumbeli. sőt utcabelim volt. — Mit üzennek haza? — Jól vagyunk, becsület, tel 'igyekszünk feladatunkat ellátni, s ha minden jól megy, a jövő héten mehetünk haza szabadságra. Fazekas István pelnek labdarúgó-csapataink, felépült-e már az új szálló Egerben, mikor adják át az M3-as autósztrádát stb. De mi is érdeklődünk. Bartók István főhadnagy, : Heves megyei Hadkiegészíté si és Területvédelmi Pa­rancsnokság részéről néldá ul arról, nem történt-e olyat Dobó Sándor. Antal József. Földi László (Fotó: Szántó György) Károlyi Mihály Termelőszö­vetkezet erőgépvezetője. Ám. nemcsak egyike volt a nyolc kombájnosnak. akikre 60(1 hektár tavaszi árpa. 1200 hektár búza. 200—200 hektái rozs és repce learatása várt. de a legtöbb rendet is ő vágta. Sporthasonlattal élve. egy magyar bajnoktól ez nem meglepetés. Ha nem tudnák, nyert már országos szántóversenyen, rajthoz állt nemzeti színek képviselője­ként Csehszlovákiában. Len­gyelországban, a KGST-trak- torosok erőfelmérőin. És ho­gyan lett munkásőr? — A felvételemet kértem 1974-ben a partba, s úgy gondoltam, jó elöiskola lesz munkásőrnek lenni, önként vállaltam ezt az egyenruhát is. noha évente .tartalékos katonaként gép jár műszerelői tapasztalataimat nem nélkü­lözi a honvédség sem. Fia­talok között vagyok, sőt ahogy látom, egyre inkább fiatalodik a munkásörállo- mány. Jól megértjük egy­mást. A leszerelés meg sem fordul a fejemben. A Kompoltori lakó csalá­dos fé^fi csakúgy, mint má­sik kei társa, kiváló mun­kásőr, rajparancsnok. Hár­man sokadmagukkal most zárták azt a kéthetes kikép­zést. amelyet a Munkásőr­ség Heves megyei Parancs­noksága első ízben szerve­zett mea a velük azonos be­osztásban tevékenykedők számára. Budavári Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents