Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-27 / 227. szám

Az országgyűlés tad ülésszakáról jelentjük

(Folytatás a 3. oldalról)

adataikat, a munkaerőhelyzet feszültsége tehát valamelyest csökkent. Az energiafelhasználás is jobb volt az elmúlt másfél évben, mint annak előtte. Korábban évente mintegy hat százalékkal növekedett az ország energiafogyasztása, másfél év ótá viszont — részben az ütem csökkenése, részben a takarékosabb energiagazdálkodás miatt — az energiafelhasználás nem növekedett. A jövőben tovább kell takaréi<oskodnunk az energiával.

Gazdasági helyzetünkről beszélve érdemes szóba hozni azt is, hogyan tanácskozunk mi mostanában. A Központi Bizottság' és végrehajtó szervei, a megyei pártbizottságok. a Minisztertanács, a gazdasági bizottság olykor o’.van üléseket tart. amelyekre. ha fekete hajjal megy be az ember, akkor meg- ószülve jön ki. mert. ott többnyire bajokról, nehézsé- g' k . él. problémákról, az el- ifta.v.dó üzemekről, ágazatoki ól tárgyalnak. Bizonyos mértékig ugyanígy van ez nyilvános tanácskozásainkon is. A sajtó, a rádió, a televízió jó szándékúan még hozzá is tesz sok más bajt es problémát.

Tudjuk, hogy üzemeink fejlődése egyenetlen; vannak kiválóak, élenjárók, mások megütik a mércét, eleget tesznek a kötelezettségeknek és vannak gyengék is. A a közvéleményt általában a problematikus vállalatok fog- lalkoztatják, de nekünk szólnunk kell azokról is. amelyek kiemelkedőek, hatékonyan dolgoznak, a helyes irányban Haladnak, s jó eredményeket érnek el. Ilyen a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Csepel Autó, az lka. rus, az Alumíniumipari Tröszt és annak több gyára — amelyek közül tegnap itt veszprémi üzemről is hallottunk —, továbbá a Chinoin. a Kőbányai Gyógyszergyár, a Medicor, a Borsodi Vegyi Kombinát, a Tiszai Vegyi Kombinát. Erqlítésre méltó a Péti Nitrogén Művek műtrágyatermelése és az Egyesült Izzó kiváló minőségű árui. Ezek az üzemek jól példázzák, hogy megfelelő hozzáállással nagy eredmények érhetők el. Azt kívánjuk, hogy folytassák ezt a munkát, a többiek pedig kövessék őket.

Ilyen üzemek természete, sén más ágazatokban is adódnak. Ezek a példák is azt mutatják, hogy nem kevés az, amit már elértünk. Az ország lélekszámút figyelembe véve az autóbuszgyártásban ma Magyarország az első a világon, a termelés nyolcvan százaléka export, a világ autóbuszexportjának egyötödét hazánk adja. Az izzólámpagyártásban az egy főre számított termelést tekintve ugyancsak elsők vagyunk. s a termékünk 85 százalékát exportáljuk. Svájc utfin a második helyen állunk a nemzetközi gyógyszerexportban. Az egy főre számított bauxit-timföld termelésben a világ hatodikhetedik helyét foglaljuk el. A műanyag-, a műtrágya-, és kénsav-, a cement- és az acélgyártás .terén az első húsz ország között vagyunk.

Mezőgazdaságunkról szólva még inkább óvakodok az egyes gazdaságok megnevezésétől, mert nem lehetne felsorolni azokat az üzemeket, amelyekben a sok becsületes törekvés nyomán már szép eredmények szülét, ték. Csak a nagyságrend miatt említem Bábolnát, a Nádudvari Vörös Csillag termelőszövetkezetet. A magyar mezőgazdaság dolgozói, a földek művelői és mindazok, akik részesei az eredmények, nek — a tudományos kutatók. technikusok és a magvar munkások — rövid történelmi időszak alatt elérték hogy

Magyarország ma lényegesen kisebb földterületen

0% M&mdcSn

Ulf

1980. szeptember 27„ szombat

kétomr smjl mease» terményt állít elő, mint s háború előtti utolsó békeév, ben.

Az egy főre jutó szemest«-mény-termelósfoen pedig — több éves átlagot nézve — túlhaladta az egy fő—egy tonna arányt Ez* sok ország még csak a célkitűzések között tartja számon,

A búza és a kukorica egy hektárra számított átlagter- melésében a világ első őt országa között van a magyar mezőgazdaság. Az egy főre jutó hústermelésben Európában a második-harmadik helyet foglaljuk el. És lehetne még tovább sorolni a mezőgazdaság szép eredményeit. Mindez a szocialista gazdálkodás, szocialista forradalmunk számottevő eredménye. Ezeket a sikereket a szocialista nagyüzemek. az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok érték el, s hozzájárultak a maguk módján ezekhez még a kisegítő gazdaságok, sőt a kertbarátok is. Feladatunk, hogy még ezeket az eredményeket is túlszárnyaljuk. Ennek érdekében a jövőben is minden lehetséges támogatást megadunk, mind a szocialista nagyüzemek,

mind a háztáji és kisegítő gazdaságok munkájához, mert mindezekre szükség

Az utóbbi években a közlekedésben is jelentős eredményeket értünk el.

A teljesség igénye nélkül: nagymértékben korszerűsítettük a vasutat, dízel és elektromos mozdonyok váltották fel a gőzösöket, javultak a pályatestek és kicserélődött a vagonpark egy része. Ez az ágazat megfelelően elégíti ki a népgaz-' diaság szükségleteit, ami azért is fontos, mivel Magyarország jelentős tranzit, út, nagy nemzetközi forgalmat bonyolít le. Ugyancsak számottevőek az eredmények a személyszállításban. Nem egy nyugati ország várospolitikusát hallottam némi irigységgel beszélni fővárosunk és általában országunk tömegközlekedéséről. Az előrelépés valóban jelentős, s nemcsak a metróról van szó, hanem a vasútról és az autóbusz-közlekedésről is. Nem hiszem, hogy sok olyan ország lenne, ahol, mint nálunk, úgyszólván mi. ten lakott területet el lehet érni autóbusszal. A közlekedés dolgozóitól — az eddigiekhez hasonlóan — az áru- és személyszállítási feladatok megoldását bizalommal várjuk a jövőben is.

Előreléptünk az életszínvonal terén is. 1979-ben és

1980-ban becsületesen, nyíltan megmondtuk, hogy ebben a szakaszban csak az életszínvonal elért szintjének védelmét ígérhetjük, s ehhez is komoly erőfeszítések kellenek. Amit ígértünk, azt megtartottuk. Az elmúlt több mint másfél évben megőriztük a reáljövedelem szintjét, s lehetőségeinknek megfelelően emeltük az alacsony nyugdíjakat, javítottuk a három- és többgyermekes családok, valamint a segélyezésre szorulók helyzetét.

Több évet, nagyobb szakaszt áttekintve megállapíthatjuk: növekedett a kereset, a jövedelem, a fogyasztás. fejlődött és megfelelő színvonalú volt az ellátás. Tartós gazdaságpolitikai elhatározásunk, hogy olyan béremeléseket, juttatásokat a jövőben sem szavazunk meg, amelyek fedezetéül nem tudjuk biztosítani a megfelelő árualapot! Ami fizetés és jövedelem formájában a lakossághoz jut, annak árufedezetét is meg kell termelnünk.

Gyár apociik tehát az ország. Vonatkozik ez a családi házak, az öröklakások, a magángépkocsik, a háztartási gépek számának növekedésére. s fölösleges is lenne tovább sorolni a bizonyító tételeket. Ha visszaemlékezünk rá, annak idején, körülbelül negyedszázada azt mondtuk: elvünk az. hogy a szocialista építésnek együtt kell járnia a dolgozók életemelésével.

Becsülettel eleget tettünk tehát a rendszeres emelésre vájlalt erkölcsi kötelezettségünknek. Az emberek ma másképpen élnek, mint 10—

20 évvel ezelőtt. Sajnos ennek a változóénak kedvezőtlen hatása is volt: erősödött az egyénieskedés, az önzés, a szerzési vágy. Ezek valóiban gondok, de az életszínvonal emelkedése nyomán ezeket a problémákat vállaljuk, mert biztosak vagyunk abban, hogy leküzdjük azokat.

Fontos, hogy népünk érezze: alkotás, munka nélkül nincs életszínvonal-emelkedés! De ennek a fordítottja

is igaz, hiszen, ha jól halad az ország építése, akkor az életszínvonal is emelkedni fog.

Ez lényeges része gazdaság- és szociálpolitikánknak. Eddigi eredményeink is szocialista rendszerünknek, céltudatos politikánknak és mindenekelőtt munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk. egész népünk odaadó munkájának köszönhető.

Jelenleg a gazdasági építés olyan szakaszában vagyunk, hogy csak alacsonyabb termelési ütemet tudunk diktálni. A VI. ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem évi 3 százalékos növelése látszik reálisnak- Ezzel a népgazdaság egyensúlyi

helyzetének további javítását akarjuk elérni, amibe beletartozik a nemzetközi fizetési . mérleg javítása, a vásárlóerő és a fogyasztói árualap egyensúlya és sok más tényező. Ezek a népgazdaság alapvető kérdései, amelyek a családok életkörülményeit is meghatározzák.

A hatékony, nyereséges termelés biztosításában nagy szerepet játszanak a kormány által meghatározott gazdasági szabályozók, valamint termelői és fogyasztói árak. A termelői árakat úgy kell szabályozni, hogy. azok ne szakadjanak el a világpiaci áraktól. Fogyasztói ásókat pedig úgy megállapítani, hogy azok is tükrözzék az önköltséget. Mindemellett • a kormánynak bizonyos folyamatokat, köztük az életszínvonalat befolyásoló árakat nagyon pontosan kell szabályoznia. hogy a fejlődésünkkel. lehetőségeinkkel összhangban tervezett életszínvonal-emelést megvalósíthassuk.

Ügy is, mint XIII. kerületi képviselő, egy kéréssel fordulok a Minisztertanácshoz. Jatiaslom, hogy bizonyos területeken »vizsgálják meg az árképzést. Akadnak ugyanis olyan ipari ágazatok, ahol szinte kizárólag csak hazai nyersanyagokkal dolgoznak. Mégis, amikor árképzésről van szó, mintha rendkívül meg lennének olajozva a számológépek kerekei, s mintha a számítógépek is több áramoj kapnának, akkora summa jön ki az önköltségre. Magyarázatként azt mondják, hogy magas a világpiaci ár, de valójában nagyon kevés közük van az importanyagokhoz. Esetenként a nyereség kiszámítása megalapozatlan, amit nem szabad hagyni! Az önköltséget az ipari vállalatoknak nem egyszerűen kiszámítani- ok, hanem — ahol lehet —, csökken térniük kell. A haszonkulcsot sem lehet felelőtlenül megállapítani. Reális számítás és szolid haszonkulcs alapján kell dolgozni a vállalatoknak.

Egyetértek Lázár elvtárssal, és a többi felszólalóval, akik aláhúzták: a bátor és a kezdeményező embereket, kollektívákat a kormányzatnak teljes erővei és minden fenntartás nélkül kall támogatnia.

Eredményeink nemzetközileg is elismertek. Még a nyugati kommentárok is azt mondják, milyen bátor ez a magyar koimányzat. amikor hozzá mer nyúlni a kényes gazdasági kérdésekhez is.' Aztán hozzáteszik, hogy kapitalista módszereket alkalmazunk — ők így ..dicsérnek" minket —, pedig mi csak azt mondjuk, hogy nyeAz őszi ülésszak résztvevői. Előtérben: Lázár György, balról jobbra: Gáspár Sándor, Németh Károly és Kádár János,

reségesen kell termelni, vigyázva a minőségre is. Rendszerünk szocialista és a módszereink is azok. A döntő, hogy nálunk a termelő- eszközök köztulajdonban .vannak, s amit megtermelünk, az is a népé. Hazánkban nincs kizsákmányoló osztály és nemzetközi monopóliumok sem zsákmányolják ki a munkáit, a népet.

Szocialista a mi rendszerünk abban az értelemben is. hogy nálunk minden gazdasági egység szocialista tervgazdálkodást folytat. Amikor több mint tíz évvel ezélőtt bevezettük a gazdaságirányítás új rendszerét, egyesek csak azt harsogták, hogy riincs a vállalatokra felbontott kötelező terv. Ez igaz, és valóban nagy a vállalatok önállósága. Áz ösz- szes beruházásnak a tele a központi, állami szervekben. a másik fele pedig a vállalatoknál dől el. Ez már nagyfokú önállóság, de a vállalatok ezzel együtt is kötelezve Vannak arra, hogy elkészítsék a saját terfíiket. A vállalatok tervszerű gazdálkodása is része az országos. népgazdasági méretű szocialista tervgazdálkodásnak.

A szocialista rendszerben ezekkel a módszerekkel értük el eredményeinket. Behoztuk az ország százados elmaradottságát, s Magyar- ország már az iparilag közepesen fejlett országok közé tartozik.

Célunk az, amit a pártkongresszus is kimondott,

hogy az iparilag fejlett országok közé küzdjük fel

magunkat.

Ez a belátható jövőben elérhető.

Ha a szocialista társadalomban — amely hosszú történelmi korszak és átmeneti szakasz az emberiség fejlődésében — árutermelés van. akkor piac is van, a piaci törvények hatnak és léteznek árak is. Ez nem kapitalista vagy szocialista módszerek kérdése: a szocializmusban is nyereségesen kell termelni. Ha a tőkéseknél kegyetlen szabály, hogy a kezükben levő termelőeszköz és a rendelkezésükre álló munkaerő a maximumot adja számukra, akkor miért nem lehet a szocializmus viszonyai között kimondani, hogy a vállalat- vezetés rendelkezésére álló termelőeszköznek és munkaerőalapnak a legtöbbet kell hoznia a szocializmus, a nép javára? Ha ezt kimondjuk és megköveteljük, attól még nem hatalmasodik el rajtunk a kapitalista szemlélet.

S vajon a minőség, a márka jó híre csak a kapitalistának fontos? Szocialista viszonyok között a rossz lehet jó? Ezt mi nem tűrhetjük, van még behoznivaló.nk. ez számunkra politikai, erkölcsi, és gazdasági kérdés.

Eszembe jut erről, hogy egy meglehetősen ismert vezető nyugat-európai nagytőkés szakembereinkkel tárgyalva meglepő kijelentést tett: „Tönkre fogunk menni”. Amikor megkérdezték, hogy miért, így válaszolt: mert a mi munkásunk azt akarja, hogy neki a legfejlettebb ipari ország legmagasabb bérét fizessük, de ő csak azt a munkatempót teljesítse, ami maguknál megszokott.

Vagy eszébe jut az embernek az egykori disszidens álma, mely szerint tulajdonképpen az lenne jó, ha itthon dolgozna, fizetést azonban Nyugaton kapna, s azt itthon költhetné el.

Jó lenne, hagy egy idő után senkinek sem lenne alapja az ilyen összevetésekre.

Hogyan javítsunk a helyzeten? Talán nem árt, ha azt hangsúlyoztuk, hogy mi nem több fizikai erőfeszítést, nem vért és verejtéket követelünk a dolgozóktól. Nem azt hajtogatjuk, hogy dolgozzatok többet — mert az emberek nagyrésze enélkül is tisztességgel és becsülettel dolgozik —, hanem azt, hogy jobban kell dolgoznunk.

A termelékenységet kell

emelni, jobb üzemszervezésre és irányításra van

szükség, a műszaki színvonalat kell fejleszteni,

és természetesen jobban ki kell használnunk a munkaidőalapot is.

Ezek a mi fő eszközeink.

Előrehaladásunkban építünk a szellemi erők, értelmiségünk nélkülözhetetlen közreműködésére és egész társadalmunk alkotó erejére. Csatlakozom ahhoz, ami itt tegnap elhangzott, hogy társadalmunk nagyon sokat fejlődött, és magas fokú érettségről tett tanúságot a közelmúlt évek politikai és gazdasági feladatainak megoldásában. Enélkül nem is tudtunk volna megbirkózni mégnövekedett feladatainkkal. Helyeslem, hogy a jövőben is a nemzeti jövedelem három százalékát fordítsuk a kutatásra és a fejlesztésre. Számítunk a műszaki és a humán értelmiség munkájára a közoktatás dolgozóira, a pedagógusokra, akik sokat tesznek azért, hogy világnézetileg egészséges, szocialista gondolkodású, és a szocialista erkölcs szellemében nevelt ifjúsága .legyen a magyar népnek.

A közvélemény formálásában fontos szerepük van az íróknak, a művészeknek, a kiadóknak, a sajtó, a rádió és a televízió dolgozóinak is. Nem akarok belemerülni egy ilyen kényes terület problematikájába, de azt hiszem, hogy az irodalom, a művészetek is a dialektika, az élet törvényeinek megfelelően hullámvonalban fejlődnek. Az előrehaladást olykor megtorpanások követik. Ez a dolog természete. Az irodalom. az egyes művészetek terén tapasztalható visszahúzó, dás, begubózás. sőt még pesszimista hangvétel is.

Egyes fontos, s néha költséges művészeti ágakban bizonyos művészek azt mondják, hogy fő törekvésük az önmegvalósítás. Ez néha több millió forintba is belekerül, de én nem is ezt akarom szóvá tenpi. Inkább azt szeretném kérni a művészektől.

sz IréJÖÖt * íftsssfleményíormálás valamennyi tényezőjétől, hogy törekedve ön* maguk megvalósítására, meri másképpen alkotna nem is lehet, szolgálják népünk önmegvalósítását, mert népünk a kapitalista igától megszabadulva a szocialista rendszerben kibontakoztatta alkotóerőit és valóban megvalósítja önmagát.

A pesszimizmus sokszor hangulattól, s talán néha az életkortól is függ. De egy másfajta pesszimizmusról is szó van. Az irodalomban, a művészetekben vannak nemzetközi irányzatok, amelyek hullámzanak, váltogatják egymást. A nyugati világ igazi alkotói teljes joggal pesszimisták, ha saját kapitalista világuk jövőjére gondolnak. De divatból ezt nem kell átvenni, mert a szocialista és a kapitalista rendszer problémáit illetően két különböző dologról van szó. A szocializmus problémái — bár néha igen fájdalmasak — esetenként szülési fájdalmak, máskor gyermekbetegségek, vagy a fejlődés betegségei. A kapitalista társadalmi rendszer betegei pedig egy elöregedő — és mély meggyőződésem szerint — pusztulásra ítélt rend tünetei.

Tehát azt kérném íróinktól,

művészeinktől, hogy tükrözzék népünk valóságát Ezt szoktam kérni akkor is, »útikor egy-egy külföldi diplomatával találkozom. Ismerkedjen meg a magyar valóság tényeivel és erről adjon hiteles tájékoztatást kormányának'. Se rózsaszínűre, se feketére ne fesse Magyarország képét, mert mind a kettő a valóság torzítása. Az írók és a művészek is a valóságot adják vissza, mert ezzel segítik a legjobban törekvéseinket. népünk szocialista terveinek valóra váltását. Viszonzásul pedig azt tudom ígérni, hogy irányítási gyakorlatunk változatlan marad, itt sincs szó a vonal semmiféle „keményedéséről”.

A művelődés területén lg megfelelő decentralizációt hajtottunk végre.

A kormányzati szervek természetesen kötelességük és felelősségük szerint járnak el, amikor területük átfogó és fontos kérdéseivel foglalkoznak. Ezek közé sorolom a Nemzeti Színház és az Operaház kérdéseit is. Mi nem. írjuk elő sem az alkotói stílust. sem azt. hogy mit Írjanak, vagy milyen szobrot készítsenekA művészeti feladatok végrehajtása a művészre marad. Ez továbbra is így lesz, mert így helyes.

Iránymutató elvünk a marxista—leninista tudomány. Ez jó iránytű, ezért azt követjük. Az elveket a valósággal egybevetjük, tehát reális célokat tűzünk ki, vagyis csak olyanokat, amelyek megvalósításához megvannak a feltételek.

Politikánk iránya, jellege, a szövetségi politika, a párttagok és pártonkivüliek, a különböző világnézetű emberek összefogása Hevált. A párt a nép nélkül nem létezhet, s a kormánynak is szüksége van a tömegek támogatására. Törekvéseinkét, cselekedeteinket megértik az emberek, s a helyes felvilágosító szó is formálja a köz- gondolkodást. Az emberekben nagy a tettrekészség, cselekedni akarnak szocialista céljainkért, ennek érdekében jó vezetést követelnek és főleg azt, hogy mondják meg nekik, mi a feladatuk.

Meggyőződésem, hogy céltudatos, állhatatos munkával tovább haladhatunk előre.

Ehhez egységre van szükség és a nemzet haladó, alkotó erőinek összefogása, ra. Így haladhat népünk továbbra is előre a szocialista társadalom építésének útján.

Kormányunk, az állami és a gazdasági vezetők, a tanácsok és a közalkalmazottak lelkiismeretesen végzik a maguk munkáját és feladataik jó megoldására törekszenek. Bízunk bennük, mert megérdemlik!

(Folytatás az n. oldáson»