Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-27 / 227. szám
Az országgyűlés őszi ülésszakáról jelentjük (folytatás « 2. oldalrot) ritka pillanataira vonatkozik. A konszolidált építőmunka korszakában másra van szükség. Azt valljuk — s ezt. vallottak a kapitalista rendszer, a tőkés hatalom ellen vívott harc idején is —, hogy mi annyian vagyunk, ahány embert igazunkról és a szükséges tennivalókról képesek vagyunk emberi szóval meggyőzni. Ez vezére] bennünket a jövőben is. Ebben a politikában és az ilyen módszerekben van pártunk ereje. Amit annak idején megfogadtunk, azt ma az ország egész népe a gyakorlatban tapasztalja: mindig csak olyan határozatokat hozunk, amelyek kizárólag a párt tagjaira és a Kommunista Ifjúsági Szövetségire kötelezőek. Ha a párt vezető testületéiben az ország alapvető, fő kérdéseiről tárgyalunk, vagy bármilyen más témát megvitatunk, mindig figyelembe vesszük és tiszteletben tartjuk az állami szervek, valamennyi társadalmi szerv és mozgalom önállóságát, felelősségét. Eddig is erre törekedtünk és erre törekszünk a továbbiakban is. Társadalmiunk politikai rendszerének fontos eleme az állam, amellyel a marxista—leninista elmélet tudományos alapossággal sokat foglalkozott. Megállapította, hogy az állam az osztálytársadalmak szülötte, -amely meghatározott körülmények között majd el fog halni. De a történelmi fejlődés jelen szakaszában is szükséges 'pontosan meghatároznunk az állam szerepét. A szocialista rendszerben az állam funkciója és tevékenysége megváltozik. Magyarországon, a szocialista fejlődés jelenlegi szakaszában nincsenek anta- gonisztikus, kibékíthetetlen osztályellentétek, nincsenek kizsákmányoló osztályok. Az állam elnyomó funkciója — belpolitikai értelemben — elhalványult, s már-már eltűnőben van. Növekszik viszont — és véleményünk szerint a szocialista építés egész szakaszában növekedni és erősödni fog — az állam szervező funkciója a gazdasági és kulturális építés legfontosabb területein. Mi így fogjuk fel az állam szerepét, amely egyben országunk szabadságát, szuverenitását, nemzeti függetlenségünket is védelmezi, amire a jelenlegi világhelyzetben szükség van. Politikai rendszerünkben a tömegszervezetek, a tömeg- mozgalmak nélkülözhetetlenek. Munkájukban a párt tagjai minden szinten részt vesznek. Ezek a szervezetek önállóak és rendeltetésüknek megfelelően működnek, így például a szakszervezetek — amint ezt tegnapi felszólalásában Herczeg elvtárs nagyon helyesen megemlítette— önállóan dolgoznak, végzik a maguk — a mi viszonyaink között többirányú — feladatait. Fundamentális támaszai a nép hatalmának és segítik az anyagi javak létrehozását. Másfelől védik. képviselik tagságuk mindennapi érdekeit. Ez nem üres szó, hanem valódi igény és szükséglet. Irányítási rendszerünk a gazdasági életben — de nemcsak ott — decentralizált, nagy önállóságot biztosít az egyes gazdasági szerveknek, üzemeknek és vállalatoknak. Ez nemcsak az állami, gazdasági vezetők önállóságát és felelősségét fokozza, hanem az ott dolgozó pártszervezetekét. szakszervezetekét. KISZ-szervezetekét is. Hiszen egy jóravaló igazgató mellett, aki elsősorban a termelékenység fokozását, a vállalat nyereségét tartja szem előtt, kellenek olyan intézmények, amelyek révén ellenőrizhető a politika helyessége, és lehetővé válik a dolgozók elemi, napi érdekeinek védelme és képviselete. így működik politikai rendszerünk és ugyanezen az trtom akarunk továbbhaladni. Vannak-e hibák politikai intézményeink rúűködésében? Ügy gondolom, tannak, ezt a pártkongresszus is megállapította. Ez alól a párt, a szakszervezet, az ifjúsági szövetség sem kivétel. Miféle hibák ezek? A gyakorlat hibái, a határozatok végrehajtásának gyengeségei, de akadnak másfajta hibák is. A pártszervezetek, a tömegszervezetek és a tömegmozgalmak munkájában a konszolidált helyzetből fakadó betegségeket is fölfedezhetjük. Elfeledkeztünk bizonyos tanulságokról és egy kicsit túlszerveztük saját magunkat és társadalmunkat is. Egy ülésre — legyen az párt-, szakszervezeti, vagy KlfjZ- ülés — szinte már csak tudományos felkészüléssel lehet elmenni. Annyi papírt és statisztikai adatot kell elolvasni, hogy szédül tőle az ember. Mindig eszembe jut, hogy milyen nehéz helyzetben lehet egy fiatal magyar állampolgár, például egy leány, aki párttag, szakszervezeti tag, KISZ-tag, s talán még a népfrontban, is aktíva. Vajon hányszor magyarázzák meg neki és sajnos ugyanazokkal a szavakkal, hogy mi a helyzet és mi a tennivaló? Nehezítő tényező a helyenként növekvő bürokrácia is. Ez, úgy látszik, nemcsak a kapitalista rend zer sajátossága, hanem sajnos, valamelyest kitermelődik a szocialista rendszerben is. Olyan ez. mint amikor az eleven vízfolyás nyomán lerakódások, vízkövek képződnek. Te- / hát tartsuk mindig kéznél a drótkefét, és távolítsuk el ezeket a lerakódásokat. Külön szeretnék szólni a nemzeti egységről, a Hazafias Népfront néhány kérdéséről. Mi azt valljuk, hogy megszületett, növekszik és erősödik népünk szocialista nemzeti egysége. Ez ■ osztályok szövetsége, hiszen társadalmunkban vannak még — bár nem ellentétes érdekű — osztályok, rétegek. Vannak párttagok és párton- kívüliek. különböző világnézetű, nemzetiségű emberek, akiknek összefogása a népfrontmozgalom keretében a nemzeti egység fontos eleme. És ez jó dolog. A nemzeti egységről szólva gyakran említjük a szocialista jelzőt. Ez helyes, mert ezzel meghatározzuk a nemzeti egység célját, történelmileg új vonásait. Mert milyen tartós nemzeti egység lehetett, mondjuk, egy kizsákmányoló tőkés és a kizsákmányolt proletár, a nagy- birtokos és a jobbágy között? Most a nemzeti összefogásnak új és szilárd alapjai van- ' rtak, az új, szocialista rendszerben mindnyájan közelebb kerültünk egymáshoz. Mi ezt a folyamatot, a szocialista nemzeti összefogást, a szocialista demokráciát erősíteni, fejleszteni akarjuk. A szocialista rendszer nem egy véglegesen befejezett épület, nem egy kifaragott kőszobor, amely így marad az idők végezetéig. A szocialista társadalmi rendszer élő társadalom, amelynek szünet nélkül fejlődnie kell. Belpolitikai fejlődésünk fő iránya a szocialista demokrácia további ■ kibontakoztatása. másképp kifejezve, szövetségi politikánk folytatása. Ez a számunkra oly fontos szocialista nemzeti egység, a párt és a tömegek összefor- rottsága nem egy pillanat alatt született meg. azért óvnunk, erősítenünk kell. Ahogyan Bíró plébános űr is említette, a minap emlékeztünk meg az állata és az egyház viszonyát 30 éve rendező nagy jelentőségű megállapodásról. Ez idő alatt kialakult az állam és az egyház rendezett viszonya, amely rendszerünk nagy történelmi vívmánya. Az, hogy az egyház az új társadalom viszonyai között is megtalálja a maga helyét, egyrészt gépünk 'érdeke, államérdek, de Képviselőink: előtérben Úszta Gyula, jobbra Fiala Tivadarné érdeke az egyháznak 5s. Emellett külön is érdeke a hivő embernek. Nincs esnem is lehetséges olyan statisztika, amelyik kimutatná, hogy hány hivő és nem hivő van nálunk, ez magánügy. De tény, hogy jelentős számban vannak hívők Magyar- országon. Engem különösképpen nem zavar, hogy valaki vasárnap az öregfiúk csapatában futballozok, vagy misére megy. Sokkal fontosabb, hogy eljutottunk odáig: a vallásos emberek meggyőződéssel szolgálhatják a haladás, a szocializmus ügyét, miközben hitükhöz is hűek maradnak. Nem kell, hogy emiatt lelkiismereti válságba kerüljenek. Ezt az eredményt nagyra értékeljük, és ha lehet, tovább erősítjük. Vallása, hite miatt senkit sem érhet semmiféle társadalmi hátrány. Hazánkban teljes a lelkiismereti szabadság, mindenki maga dönti el világnézeti hovatartozását. Nálunk teljes mértékben érvényesül az állampolgári egyenlőség pártállásra, világnézetre, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. A közfunkciók is nyitva állnak mindenki előtt. E tekintetben elég körülnézni e teremben. A párttagok mellett jelentős számú pártonkívüli képviselő ül itt. Képviselvé vannak a dolgozó osztályok és rétegek: munkások, parasztok, értelmiségiek, alkalmazottak, nők, a legkülönbözőbb korosztályok, valamint az egyházak, a nemzetiségek. Országgyűlésünk, legfőbb törvényhozó szervünk híven tükrözi szövetségi politikánkat, szocialista nemzeti egységünket, összefogásunkat. Nyugaton azzal gyanúsítanak minket, hogy a másként gondolkodók, a belső ellenzék nem nagy csapatával úgymond szerződést kötöttünk, bizonyos „tabukat” kikötve, például azt, hogy nem szabad támadni a párt vezető szerepet, '■ a szocialista rendszer alapjait, szövetségi rendszerünket. PérsZe, ilyenfajta szerződések, vagy tárgyalások nem voltak, de úgy látszik tényleg van egyfajta hallgatólagos egyetértés a másként gondolkodók nem különösen nagy számú tábo- rávalamit talán úgy lehet a légé tehetőbben kifejezni, hogy jobb a békesség. (Munkatársunk telefon- jelentése) Színes thlevizio működik a körfolyosó egyik sarkában. A tévések itt állítják össze az esti adásba kerülő tudósítást. most azonban nemcsak a televíziós újságírók ülik körül a képernyőt, ott állnak többek között a teremőrök, a parlamenti büfék dolgozói, s mindazok, akiknek már nem jutott hely a páholyokban. Az ülésteremben Apró Antal, az országgyűlés elnöke jelenti be: — Kádár János képviselő- társunkat illeti a szó... Időszakonként ■— jelenleg a nemzetközi helyzet kapcsán .— azt mondják, hogy a magyar politika most „ke- ményedni” fog. Erre csak az-t válaszolhatjuk, amit már a pártkongresszus is hangsúlyozott, hogy Magyarországon a nagy osztályharcok időszaka befejeződött. Magyarország dolgozó osztályai legyőzték és megsemmisítették a volt kizsákmányoló osztályok hatalmát. Nekünk osztályharcot ebben az értelemben már nem kell folytatnunk. De még ennek a •harcnak a menetében is az volt a munkásosztály és forradalmi élcsapatának az elve. hogy ne törekedjünk a helyzet élezésére. A harcot akkor éleztük, amikor minket erre rákényszerítettek. Most erre semmiféle jelentős társadalmi tényező sem késztet bennünket, politikánkat sem kell „keményítenünk”, a pártnak nincs is ilyen szándéka. De figyelnünk kell bizonyos dolgokra, például a nemzetközi helyzet éleződésére. Ilyenkor a világ minden államában arra intik az állampolgárokat, hogy kicsit szorosabbra zárják soraikat. így tehát nekünk semmiféle belpolitikai okunk és S az MSZMP KB első titkára elkezdi beszédét, amely -i- mint azt lapunkban olvashatják — a kormány- programhoz kapcsolódik. A korábbi tudósításomban már említettem, hogy ez a téma nemcsak határainkon belül tart számot az érdeklődésre, hanem a nagyvilágban is. Jelzi ezt. hogy a legkülönbözőbb nemzetek tagjaival — a diplomáciai testületek képviselőivel- — találkozhat a folyosón a tudósító. ★ Az első napon előterjesztett kormányprogram egyébként széles körű vitát váltott ki, a képviselők szinte egymás szájából vették ki a szót. Többek között felszólalt Pál József. a győri Rába lakatosa is. aki a gazdasági kérdésekkel foglalkozva hangsúlyozta: — Van egy dolog, amelyben mi, munkások tehetjük a legtöbbet: ha nap mint nap számon kérjük önmagunktól és munkatársainktól a fegyelmezett munkát és kiközösítjük magunk közül a lógósokat, a látszattevékeny,, séget folytatókat, vagy a pazarlókat ... Ez a pár .mondat adta a beszélgetésünk témáját Zsi- dei Istvannéval, aki szintén gyári közösségben dolgozik. A siro-ki Mátravidéki Fémművek Láng-üzemének diszpécsere, így vélekedett: — Az a feladatunk, hogy a munkánkat elvégezzük, nem mindegy azonban, hogy miként. A mai feladatok megkövetelik az emberektől, hogy naponta helytálljanak, becsületesen ledolgozzák a munkaidejüket. Az üzemekszándékunk sincs a dolgok élezésére és bízunk abban, hogy erre nem is kerül sor. De azt is meg szeretném mondani, hogy, aki az alapvető vívmányainkat támadja, annak csak egy régi magyar mondás szerint válaszolhatunk: amilyen az adjon isten, olyan lesz a fogadj isten. Mi tehát nem keressük az összeütközést, de szükség esetén nem is térünk ki előle, mert vívmányainkat, amelyekért az egész nép megszenvedett és megdolgozott, senkinek a világon nem engedjük bántani. És amikor azt mondjuk, hogy mi a szocialista demokrácia útját járjuk, akkor a magunk, pártunk, munkásosztályunk, népünk útjá- ra-feladataira gondolunk. Kívülről senki ne próbálja továbbfejleszteni szocialista demokrá ci á n ka t. Már jó néhány éve a gazdasági építés új szakaszában járunk. A szocialista fejlődés jelenlegi szintjén megszűntek az extenzív fejlődés lehetőségei, a továbbiakban már csak intenzív fejlődésre van mód. Ennek rendeljük alá a növekedési ütemet is. Korábba« gyafcraw bíszkélkedtünk azzal, milyen gyors ütemben fejlődött szocialista gazdaságunk. Tény, hogy a kezdeti szakaszhan mindig könnyebb egy kicsit gyorsabban haladni, mint később, egy bizonyos szint elérése után. Gondoljunk csak az élsportolókra: a futónak, aki a 100 métert 11 másodpercen belül futja, minden további tizedmásodpercekért nagyon meg kell küzdenie. Így van ez a gazdasági munkában is. Ma már a nyereséget újabb egy-egy százalékkal növelni már nehezebb, mint valamikor 10 százalékkal. A világgazdaságban is új helyzet állt elő. Bekövetkezett az 1973—74. évi óriási árrobbanás, amely minket hátrányosan érint. De érezhetők általános problémák is, ilyenek a különféle pénzügyi nehézségek, diszkriminációk, a kapitalista világ recessziója. Nemzeti jövedelmünket 50 százalékban a nemzetközi árucsere-forgalom révén hozzuk létre. A világgazdasági körülményeket megváltoztatni nem tudjuk. Olyan feltételek között kell élnünk, dolgoznunk, előrehaladnunk és boldogulnunk, amilyenek a mai helyzetből adódnak. Az elmúlt másfél évben a korábbinál szigorúbb feltételek között kellett gazdálkodnunk. Ennek bizonyos eredményei már mutatkoznak. A fő célunk a népgazdaság, s főként a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyi helyzetének javítása volt. Kemény munkát végeztünk és a legkényesebb, legfontosabb területen, az ország fizetési mérlegében sikerült bizonyos javulást elérnünk. Tőkés külkereskedelmi for. Ráírnunk idén eddig csak. nem egyensúlyban van, exportunk több mint kilencven százalékban fedez, te az importot. Ez jelentős előrelépés a korábbi évekhez képest, ezt a munkát folytatnunk kell. A javulás lényeges jeled, tendenciái mutatkoznak a népgazdaság többi, nem kevésbé fontos egyensúlyi kérdésében is. Az ipar, a mező- gazdaság, a közlekedés dolgozói a terv szerint végezték munkájukat. Üzemeink kisebb létszámmal — mintegy százezerrel kevesebb emberre] — oldották meg a fel(Folytatás a 4. oldalon) ben mindenki tudja, hogy, ki, milyen munkát végez: ki dolgozik a maximumot adva, s ki lazít időnként. Mi, bizony szólunk, ha nincs elég anyag, de szólunk akkor is, ha valaki nem végzi el lelkiismeretesen a munkáját. Mert igaza van a képviselő- társamnak: sokat tehetünk a magunk portáján. ★ Szó esett az ülésszakon arról is, — s ez már az elmúlt évi költségvetéssel függ, össze —, hogy az ország lakossága a társadalmi munkájával miként támogatja a közös tervek megvalósítását. Mint kiderült: 1979-ben 4,7 milliárd forintot ért az önként, országos és helyi gyarapodásunkért vállalt munka. Ezzel a témával kapcsolatban említette Eperjesi Iván, aki éppen társadalmi megbízatásából, a munkásőr- rajparancsnoki továbbképzésről érkezett az ülésszakra: — Tíz község tartozik a körzetemhez, mind a tízben szorgalmas, a lakóhelyükért tenni akaró emberek élnek. Érthető hát. hogy ezen a környéken is sok társadalmi munkát végeznek a lakók. Gyöngyöshalászon utat, Karácsondon óvodát köszönhet összefogásuknak a közösség.. Arró] nem is szólva, hogy a munkahelyem bá- nyászkollektívája — több mint száz szocialista brigád — hány óvodát, iskolát, öregek otthonát patronál társadalmi munkában. Talán idetartozik még, hogy mi, bányászok. legközelebb október 4-én tartunk kommunista műszakot, ezt azonban még sok-sok brigádkezdeménye- zés előzi meg. ★ A napirendek közötti szünet a parlamenti tudósító aranybányája. Az őszi ülésszakon azonban nem kényeztetett el bennünket a napi „menetrend”: Kádár elvtárs csaknem kétórás beszéde után csupán egy szusszanásnyi idejük volt a képviselőinek, hátravolt még ugyanis Hetényi István pénzügyminiszter expozéja. A szűk pár perc azonban elegendő arra. hogy megyénk képviselői egy-két gyakorlati kérdést megbeszéljenek. a fiatalabbak néhány jó tanácsot kérjenek a jártasabb honatyáktól. Ezúttal! a fogadónapokról esik szó. Fábryné Dohai Hona újságolja, hogy — igaz, nem kis szorongással és érdeklődéssel — túlesett a tűzkeresztségen : megtartotta első fogadónapját. Dobos Józsefeié és Zsidei Istvánná szívesen hallgatja „élménybeszámolóját”, ők ugyanis majd a több ciklus tapasztalataival rendelkező képviselőtársakkal együttműködve, a közeli hetekben várják először fogadónapjukon a választópolgárokat. Íme. a bizonyíték: a képviselők munkája nem szűnik meg azzal, hogy az ülésszak után kilépnek az ország házából... Szilvás István ,Jléwsm& 1980. szeptember 27., szombat