Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-27 / 227. szám

Az országgyűlés őszi ülésszakáról létesítjük Kádár János és Czinege Lajos az országgyűlés szünetében. (Folytatás az 1. oldalról) Ugyancsak üdvözöljük a szovjet külügyminiszter azon javaslatát, hogy valameny- nyi állam, de legfőképpen a Biztonsági Tanács állandó tagjai és a hozzájuk katonai szerződéssel kötődő országok 1981. január 1-től ne növel­jék fegyveres erőiket és fegyverzetüket. Ä közelmúltban megkez­dődtek a helsinki értekezle­ten részt vevő államok mad­ridi találkozójának az elő­készületei. Ezzel kapcsolat­ban hangsúlyozni szeretném, hogy mi a helsinki értekez­leten elfogadott ajánlások teljes körének tényleges ér­vényesítéséért dolgozunk. Az a véleményünk, hogy a madridi tanácskozásnak is konstruktív munkával elő kell segítenie a záróokmány megvalósulását. Ez a célja az előkészítő értekezleten beterjesztett magyar napi­rendi javaslatnak is. Véle­ményünk szerint a madridi tanácskozáson tárgyalni kell . a helsinki értekezlet részt­vevőit érintő összes fontos kérdésről. Ezen belül ki­emelten üdvözölnénk, ha Madridban egyetértés szület­ne abban a nagy fontossá­gú kérdésben, hogy 1981-ben megtartsák a ka­tonai enyhülés és leszere­lés kérdéseivel foglalkozó európai konferenciát. Támogatjuk a Szovjetunió­nak azt a rendkívül fontos döntését — amelyet a Schmidt kancellárral folyta­tott tárgyalások során ter­jesztett elő —, hogy min­den előfeltétel nélkül kész tárgyalni a közép-hatótávol­ságú nukleáris fegyverekről és az előretolt állomásozta- tású amerikai fegyverrend­szerekről, minthogy ezek a kérdések szükségszerűen összetartoznak. Számtalan­szor hangsúlyoztuk, hogy ugyancsak híved vagyunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői által Becsben aláírt SALT—II. szerződés hatályba léptetésé­nek, amellyel megnyílhatna az út a más fegyverekre is vonatkozó SALT—III. szer­ződés megtárgyalása előtt Ezek a mi alapvető kül­politikai törekvéseink, ame­lyekről nyugodtan elmond­hatják, hogy bennük nem­csak pártunk és kormányunk hivatalos álláspontja, hanem egész népünk őszinte óhaja is kifejezésre jut Mi, • szocializmust építő magyar nép a világtól sem­mi mást nem kívánunk, mint azt, hogy béke legyen és folytathassuk építőmun­kánkat Mindazok, amikről eddig szóltam, természetesen ma­gyar állásfoglalások, de nemcsak egyedül a mieink, hanem kifejezik szövetsége­seinkkel azonos platformun­kat is. Nagyra értékeljük a varsói szerződést, amely a mi védőpajzsunk, de még ennél is több: a világ-impe­rializmust féken tartó leg­hatalmasabb erő, amely ma létezik. Ennek megfelelően mi a varsói szerződés or­szágaival külpolitikai kér­désekben tanácskozunk és széles körű összehangolt együttműködésre törekszünk. Együttműködésre, álláspon­tunk egyeztetéséi-e törek­szünk kivétel nélkül azösz- szes szocialista országgal is. Ez a szocialista országok nagy többségével meg is va­lósul, és ahol nem így van, az nem a mi hibánk. A szocialista országok kö­zül kettőről külön i^ szeret­nék szólni. Lengyelországról, amellyel az utóbbi időben a nemzetközi és a magyar közvélemény is sokat, fog­lalkozik. Mint " ismeretes. Lengyelországban a társa­dalom életében felhalmozó­dott különböző problémák miatt július végén, augusz­tusban széles körű munka- beszüntetésekre. sztrá lkok­ra került sor. politikai konf­liktusok támadtak. Ezeket C% MEmü eMa 1980. szeptember 27., szombat az eseményeket egész né­pünk nagy figyelemmel és bizonyos aggodalommal kí­sért. Mi szolidárisak va­gyunk a testvéri lengyel néppel, lengyel testvérpár­tunkkal, a Lengyel Népköz- társasággal, s ennek több oka is van. Egyrészt a tör­ténelmi, hagyományos len­gyel—magyar barátság, amely az utóbbi évtizedek­ben szocialista alapon tovább erősödött és szilárdult. A lengyel nép nehéz történel­mi útján — a mi népünk­höz hasonlóan — sokat szen­vedett és alapvető törekvé­se, hogy a megtalált igaz úton, a szocialista építés út­ján békében haladhasson előre. A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között sokoldalú együttmű­ködés van. Politikai, gazda­sági és kulturális kapcsola­taink, a tömegek széles körű érintkezésének révén mint partnerek is érdekelve va­gyunk abban, hogy a Len­gyel Népköztársaság helyzete szilárd legyen. Ezt az elv­társi, testvéri kapcsolatrend­szert, sokoldalú együttmű­ködést a jövőben még to­vább akarjuk fejleszteni. Hazánk és Lengyelország a varsói szerződés szervezeté­nek tagállama. A varsói szer­ződés egysége, ereje létfon­tosságú a magyar és a len­gyel nép. valamennyi tagál­lam népének, sőt a világ népeinek szempontjából i6. Szolidaritással, együttérzés­sel, ésszel és szívvel lengyel barátaink mellett állunk. Ér­ről a miniszterelnöki prog­rambeszéd is hangsúlyozot­tan szólt Még azt fűzném hozzá, hogy a társadalom fejlődési prob­lémáit a lengyel népnek magának kell megoldania, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt vezetésével. Mi teljes sikert kívánunk lengyel elvtársainknak, ba­rátainknak. a testvéri len­gyel népnek. Ahogyan Lázár elvtárs is megfogalmazta, azt kívánjuk, hogy valamennyi fontos és aktuális kérdésre igazi szocialista megoldást találjanak. A másik szocialista ország, amelyről szólni kívánok. Ju­goszlávia. A közelmúltban teljes együttérzésünket fejez­tük ki Jugoszlávia népeivel abban a nagy veszteségben és gyászban, amely őket Tito elnök elhunytéval sújtotta. Ezt az alkalmat és az azóta létrejött • kapcsolatainkat is felhasználtuk arra. hogy nyo­matékosan hangsúlyozzuk: miként eddig, úgy a jövőben is arra törek­szünk, hogy sikerrel épít­sük a kölcsönösen hasznos magyar—jugoszláv politi­kai. gazdasági, kulturális és sportkapcsolatokat, a lakos­ság szélesebb körű érintke­zését, az egymás belügyei- be való be nem avatkozás elve alapján, kiindulva abból, hogy mi a varsói szerződés tagállama vagyunk. Jugoszlávia pedig el nem kötelezett ország. Kapcsolataink jelenlegi ál­lapotával elégedettek va­gyunk, és úgy ta laszlaljuk. hogy mindkét fel részéről megvan az akarat kapcsola­taink további kiszélesítésére, elmélyítésére. Érdekeltek va­gyunk abban, hogy szomszéd­ságunkban egységes, szocia lista Jugoszlávia fejlődjék. Ez nemcsak a két ország népé­nek válik javára, hanem en­nek még szélesebb nemzet­közi jelentősége is van. Szolidárisak vagyunk Viet­nam, Laosz. Kambodzsa né­peivel abban a harcban, amelyet függetlenségükért, szuverenitásukért, felemelke­désükért vívnak. Kiállunk az afgán forradalom mellett. Támogatjuk a Közel-Kelet arab népeit — külön is em­lítve a palesztin népet —. amelyek harcolnak a minden nepnek kijáró törvényes jo­gok érvényesüléséért, az ag­resszió következményeinek felszámolásáért. A Paleszti­nái Felszabadítási Szervezetet a palesztin nép egyedüli tör­vényes képviselőjének ismer­jük el. Szolidárisak vagyunk Ázsia. Afrika, Latin-Amerika népeivel, amelyek igazságos harcot folytatnak szabadsá­gukért, függetlenségükért. Bővülnek kapcsolataink a gyarmati sorból nemrég fel­szabadult valamennyi fejlő­dő országgal — ezt kifejezi Losonczi elvtárs mostani af­rikai látogatása is. Értékel­jük az el nem kötelezett or­szágok mozgalmát, mindazt, amivel ez a mozgalom hoz­zájárul a világbékéért foly­tatott küzdelemhez. Támo­gatjuk az el nem kötelezett államok minden olyan lépé­sét. amely az imperializmus megfékezését szolgálja. Az utóbbi években a poli­tikában — a nemzetközi po­litikában is — gyakran ta­lálkozunk az emberi jogok fogalmával. Ez valóban fon­tos, tiszteletre méltó gondo­lat, de talán szükség volna az emberi jogok fogalmának bizonyos tisztázására is. Ami bennünket illet, . készek va­gyunk ehhez hozzájárulni, és a jogok érvényesülését min­denütt a világon elősegíteni. Meggyőződésünk, eddig a szocialista országok tették a legtöbbet ezen a téren, mert az élet nélkülözhetetlen alap- feltételeit jelentő emberi jo­gokat — mint például az élethez, a munkához való jogot — mi jobban biztosí­tottuk. mint a kapitálist® or­szágok. Ezzel kapcsolatban azért meg kell említeni egy-két dolgot mindazon jóindulatú emberek számára, akik a tő­kés világban is meggyőző­désből vallják az emberi jo­gok szükségességét. Mi nem szeretjük például, ha valaki valamely ország nevében egy másik országban akarja ren­dezni az emberi jogokat. Azt tartjuk, hogy a felelős té­nyezőknek saját országukban kell érvényesíteni az emberi sza badságjogokat. Az emberi jogok kapcsán a népek jogára is gondolni kell. mert a kettő nagyon nehe­zen választható el egymás­tól. Miféle emberi jogokról lehet beszélni olyan népek esetében, amelyek elnyomás alatt élnek és a világnak még mindig nem jelentékte­len részén kénytelenek el­szenvedni a táji elnvomást es üldözést, a bőr színe alapién való megkülönböztetést, vagv a külföldi imperialista fegy­veres beavatkozást? Érvé­nyesülhetnek-e az emberi jo­gok ott. ahol az imperializ­mus megakadályozza, hogy nemzeti kincseikkel maguk rendelkezzenek, s elnyomiák a népek elemi törekvéseit a szabadságra, a szuverenitás­ra. a gazdasáai egyenlöséa- re? Figyelmükbe ajánljuk mindazoknak, akik az embe­ri jogokat a szívükön vise­lik: a népek jósait kell biztosi. tani ahhoz, hn-rv az embe­ri jogok a világ valameny­nyi országában ténylegesen érvényesüljenek. A népek jogaihoz pedig hoz: átartozik a társadalmi cél és rend szabad megvá­lasztása is. Egyaránt elle­nezzük a forradalom és az ellenforradalom exportját. Teljes szolidaritást vállalunk a gyarmati elnyomás, U új­gyarmatosítás ellen küzdő nepekkel. Elutasítjuk azt a rögeszmét, hogy Dél-Afrika színes bőrű lakossága, Na­míbia népe. vagy más orszá­gok népei azért küzdenek a kolonializmus ellen, mert va­lamiféle kommunista ügynö­kök uszítják őket. Ez nem igaz, s ezt azok is tudják, akik ezt a rágalmat terjesz­tik. Mi. kommunista meggyő­ződésű emberek lehetősége­inkhez mérten, a nemzetközi jog tiszteletben tartásával segítjük a harcoló népeket. Nekem egyébként is mély meggyőződésem, hogy ha va­laki közülünk Dél-Afrika színes bőrű lakóinak. Namí­bia népének, vagy a politi­kai terrorgyilkosságokkal fe­nyegetett latin-amerikai ha­ladó embereknek azt mon­daná — ami persze a mi ol­dalunkról kizárt dolog —, hogy tűrjetek, ne harcolja­tok. akkor sem hallgatnának ránk. Mert — s ezt minden­kinek meg kellene értenie — új világ született, amely­ben a szocializmus világ- rendszerré vált. a gyarmati rendszer klasszikus formá­jában egyszer s mindenkor­ra megsemmisült, és az új- gyarmatosítás minden for­mája is pusztulásra van ítélve. A népek többé nem viselik el az idegen igát. Éppen ezért harcukat minden tisz­tességes embernek támogat­nia kell. , Szólni kívánok — mégpe­dig megelégedéssel — a fej­lett tőkés országokkal fenn­álló kapcsolatainkról is. Mi a békés egymás mellett élés elvét a gyakorlatba átültetve jó kapcsolatokra törekszünk ezekkel az államokkal. Ezt sok országgal sikerült meg­valósítani. Ezek közé tarto­zik például Finnország, a szomszédos Ausztria, a Né­met Szövetségi Köztársaság. Franciaország. Olaszország — és így lehetne még sorolni tovább. Az Amerikai Egye­sült Államokkal is rendezni tudtunk több — s ezen belül két lényeges — vitás kér­dést. Kapcsolatunk normali­zálódott. A haladás erőivel való teljes szolidaritásunk mellett a fejlett tőkés orszá­gokkal békés egymás mellett élésre, sokoldalú, gyümöl­csöző kapcsolatokra törek­szünk. Ide sorolhatók a po­litikai kontaktusok, a szük­ségszerű eszmecserék, a köl­csönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolatok, sőt a lakosság széles körű érint­kezése is. Tapasztalataink szerint ez a politika nem vá­lik hátrányunkra. A lakosság széles köreinek kölcsönös lá­togatása is a mi igazságunk felismerését szolgálja. Ennek hatására nálunk eltűnnek a nyugati paradicsomról kiala­kult illúziók a nyugati látó-, gatókban pedig szertefoszla­nák — a burzsoá propagan­da által táplált — életünk­kel kapcsolatos rémképek, s inkább azon csodálkoznak, hogy milyen emberi és nyu­godt élet van Magyarorszá- gon. Amikor hangsúlyozzuk, hogy készek vagyunk az együttműködésre minden reálisan cselekvő politikai tényezővel, akkor hozzátesz- szük: a tőkés világban ilyen kapcsolat csak azok­kal alakulhat ri. akik va­lóságunkat, a Magyar Nép- köztársaságot a tényeknek megfelelően fogadják el, akik tiszteletben tartják, hogy népünk a szocializmus építésének útján jár, és azon fog járni a jövőben is. Akik ezt tudomásul veszik — s nekünk egyéb feltéte­lünk nincs —. azokkal ké­szek vagyunk mindenféle ér­telmes együttműködésre, be­leértve azt a törekvést is, hoav a világon béke lesven. A világhelyzet áttekintése erősíti azt a mély meggyő­ződésünket. hogy az enyhü­lés az egyetlen ténylegesen jái'ható út. A feszültség nö­velése. a hidegháború: zsák­utca. Ennek a zsákutcának a végén egy erős fal van. amelven még a kalandórlé- pétekre leginkább hajlamos imperialisták sem hatolhat­nak át. Mert ennek a zsák­utcának a torlasza: a világ összes népeinek békeakam­Fábryné Dobai Ilona és Eper­jesi Iván képvise'",~k az ülés­teremben ta! Ha egyszer megszavaz­tatnák a világ népeit, akkor minden országban, minden nép — társadalmi rendszeré­től függetlenül — a békére szavazna. Ezt jól kifejezi a jelenleg Szófiában ülésező Népek világparlamentje a békéért, amelyen 120 or­szágból több mint 2 ezer részvevő — politikai hova­tartozására, világnézetére, hivatására való különbség nélkül — az emberiség el­szánt békeakaratát képviseli, A békéért, s a társadalmi haladásért folyó küzdelem­nek óriási a jelentősége, mert nincs olyan ország, amelynek kormánya figyel­men kívül hagyhatná a köz­vélemény’ szavát. Ez a mi külpolitikai el­vünk és gyakorlatunk. Min­den tettünket az a mély meggyőződés vezérli, hogy nemzetközi harcunk össz­hangban áll szocialista cél­kitűzéseinkkel, népünk ele­mi érdekeivel és akaratá­val. Belpolitikai kérdésekre rá­térve szeretném én is alá­húzni, amit Lázár elvtárs programbeszéde is hangsú­lyozott: a Magyar Népköz- társaság belpolitikai helyze­te kiegyensúlyozott, szilárd, s ez a jövőben is így lesz. Egyetértve mindazzal, amit Lázár elvtárs belpolitikánk­ról és törekvéseinkről mon­dott. szólni kívánok néhány más természetű kérdésről, s ennek során ismerős dolgok­ról is. Hiszen sokszor a régi dolgok sem vesztik el aktua­litásukat. Gondolok egyebek között arra. hogy megéri a fáradságot, ha a csaknem negyedszázaddal ezelőtt né­pünknek tett ígéretünket — amikor nagyon nehéz belpo­litikai helyzetben voltunk é* kiutat kerestünk — össze­vetjük azzal, amit abból megvalósítottunk. Először a Magyar Szocia­lista Munkáspártról szeret­nék szólni. Jól ismert, hogy alkotmányunk is rögzíti: tár­sadalmunk vezető - eréje a magyar munkásosztály mar­xista—leninista pártja. A vezetést mi eszmei-politikai irányításnak tekintjük, mely­nek az a funkciója, hogv szervezze és mozgósítsa a tö­megeket az építőmunkára. Ezt értjük a vezetésen, hoz­zátéve, hogy a pártnak az- alkotmányban is rögzített szerepe számunkra termé­szetesen végtelenül megtisz­telő, de egyben nagyon ne- héz es fe'elős szolgálat is. Nem uralkodás, hanem a nén ügyének becsületes szol­gálata. Ez. a lényege a párt vezető szerepének. Legfőbb módszerünk a meggyőzés, nem a paran­csolgatás. Különleges törté­nelmi helyzetekben egy nép forradalmi erőinek arra is készen kell lenniük, hogy a haladás ügyét erővel védel­mezzék. De ez a történelem (Folytatás a 3. oldalár'

Next

/
Thumbnails
Contents