Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1980-09-21 / 222. szám

Értelmesen, rugalmasan GYORSABB, BIZTONSÁGOSABB LESZ.:: lo ufón Kerecsend-Eger között Az utolsó réteg aszfaltot terítik (Fotó; Perl Márton.) NAGY KÖTÖTTÁRU­GYÁRUNK igazgatója ke­sergett: nem érteni a keres­kedelmet. Már napok óta vi­tatkozik egy régi partneré­vel, hogy bátran vegye át azokat a termékeket, ame­lyeket most egy exportszé­ria mellett ugyanolyan gép­beállítással készíthetnének neki, mint külföldi megren­delőjének. A legfontosabb tulajdonságokat tekintve nincs különbség, mindössze színben nem egyezik a ha- ! zai megrendelés a külhoni­val. Egy csík a ruhadarabon nem kék, hanem sárga szí­nű.. . De a partner ragasz­kodik a formális szerződés­hez, ezt pedig nagyon nehéz teljesíteni. Nincs éppen sár- i ga festék ... Nem áll módomban a vi- ! tát, minden részletre kiter- 1 jedően visszaadni. Talán nem is szükséges. Egy olyan jelenségre irányítja a figyel­met puszta jelzése is, ame­lyet — a nem könnyű anyagellátási és termelési körülmények között —, ér­demes szóvá tenni. Azt, hogy a szerződési fegyelem és a szerződéskötési problé­mák egy része fölösleges vi­tákra vezethető vissza, í Köztudott, hogy nálunk nincs minden rendjén a szerződéses vállalati kapcso­latokkal. Sok a pontatlanság, a fegyelmezetlenség, gyak­ran kerül sor még bírósági eljárásra is, mert egyik üzem nem végzi el vállalt felada­tait, s nem szállít megren­delőjének. Az is köztudott, hogy ilyen okokból néha kisebb­Tudjuk, mondjuk,. valljuk: ma már nem lehet 'ölbe tett kézzel várni arra, hogy a vevő majd jön és szinte há­lás lesz azért, ha vehet va­lamit a gyártó cégtől. Kivé­tel azért akad, hiszen min­den általánosítás sántít. — Tessék bátran vállal­kozni, ne féljenek a kocká­zattól. Ismerős megállapítások ezek? Hányszor elismételtük, de talán egyszer sem téte­leztük fel, hogy a kockázat magában hordja a sikerte­lenség lehetőségét is. Előfordulhat ilyen ? És ak­kor mire gondolunk? * Mindenki gratulált, bólo­gatott, további sikereket kí­vánt, és a kiállításokon át­nyújtották az okleveleket a a különböző díjakról, elis­merésekről. A sztár a Rain-Roll volt, amit a gyöngyösi Agrome- chanika Ipari Szövetkezet kí­nált újdonságként a piacon. Ez az öntözőberendezés na­gyon sokat tudott. Nemcsak a kezelése ment könnyebben, mint minden más hasonló társáé, hanem a teljesítőké­pessége is kiemelkedett és az egy hektárra vonatkozó költ­sége is nagyon vonzóvá tet­te. Nagy jövőt jósoltak a be­rendezésnek, aminek kizá­rólagos gyártója a gyöngyösi szövetkezet volt. Ügy lát­szott, ezzel a szerkezettel hosszú időre piacot szerez­tek maguknak. Aztán jött a meglepetés. A gazdasági szabályozók válto­zása miatt a mezőgazdaság­ban megcsappant a vásárlási kedv. Sokat tudna erről mon­dani az érintett kereskedel­mi vállalat. Valamit megsej­tettek már előre a gyöngyösi szövetkezet vezetői, mert már tavaly „körülnéztek”, mit volna érdemes gyártaniuk, ami a Rain-Roll iránti, vár­nagyobb zavarok támadnak az ellátásban, kifogynak az üzletekből még fontos fo­gyasztási cikkek is. Éppen e bajok orvoslására időnként határozott dönté­sek és intézkedések szület­nek. amelyek pontosan meg­szabják a vállalatok, az egymással kapcsolatban ál­lók jogait és kötelezettsége­it. És persze vannak szigorú ellenőrzések, vizsgálatok a helyzet értelmezésére, ob­jektív meghatározására. Tény — mindezek haszno­san befolyásolják a szerződé­ses kapcsolatok fegyelmét. — Ám önmagukban nem ter­melnek sem árut, s nem nö­velik a vállalkozó szellemet. Ha ugyanis csak a szigorú­ság nő, az nem oldhat meg minden olyan esetet, hét­köznapi ügyet, amelynek sorsa sokkal inkább múlik a vállalatok egymás közötti bi­zalmán, jó, valóban szocia­lista szellemű együttműkö­désén — és nem utolsósor­ban rugalmasságán. Azon például, hogy a meg­rendelő tudomásul vegyen olyan körülményeket, ame­lyeken a termelőnek nem áll módjában változtatni, és azt, hogy az adott helyzetben a szerződés be nem tartásán, a vitán kívül esetleg van más megoldás — a célszerű komp­romisszum. SZERENCSÉRE VAN PÉL­DA arra is, hogy a rugal­masság, a teljesítés érdekét és nem a szerződés formá­lis betűjét tekintő megoldás eredményesebb. Éppen a pa­naszkodó gyár igazgatója ható lanyhuló érdeklődés miatti nehézségeiken segíte­ne. Ügy gondolták, meg is ta­lálták a jó megoldást. A Mű­szaki Egyetem vízgazdálko­dási tanszékének szolgálati szabadalmát találták alkal­masnak arra, hogy jó pia­cot teremtsen. Mindenki megkönnyebbült. * Az új berendezés nemcsak a működése során bánik csínján a vízzel, ami nagyon figyelemre méltó tulajdonsá­ga, hanem változtatható is és így egészen kis területen éppen úgy használható, mint kétezer hektáron. Ez a tény főként a tőkés országok gazdaságai miatt fontos, mivel az ottani föld­művelők általában kisebb te­rületeket öntöznek. A Rain- Roll teljesítménye pedig nagy­üzemet tételez fel. Dehát hiába van jó ter­mék, azt a vevőnek meg is kell mutatni, hogy tudjon ró­la, de még jobb, ha működés közben is alaposan szem­ügyre veheti. A gyöngyösi szövetkezet­nek nincs önálló külkereske­delmi megbízatása. Közvetítő céget kellett keresnie. Az AGROBER már 1980-ra je­lentős tőkés exportot ígért. A terv azonban semmivé lett. Milliók váltak füstté. Elvitték a berendezést Me­xikóba, a Kanári szigetekre és Egyiptomba. Még a be­mutató telepeket is kialakí­tották. Az érdeklődésre nincs is panasz, nem is lehet, de­hát addig, amíg a megren­delés papírra nem kerül... ? A szövetkezetiek tehát nem ültek ölbe tett kézzel, az két­ségtelen. De azt sem lehet ál­lítani, hogy a jó szerencse a kegyeibe fogadta volna őket. Mi lesz velük? Az Agromechanika vezető­it nem olyan fából faragták, említette, hogy ilyen színvi­tája csak az egyik megren­delőjével volt — a másik áruház örömmel fogadta a kikötöttől eltérő szerződés­teljesítést. Hiszen kiderült, a vevők még örülnek is annak, hogy nem a megszokott ter­méket látják viszont a pul­tokon. Hogy miért hoztuk föl ezt a tulajdonképpen egészen i mindennapos apró ügyet? — azért, mert a merev ragasz­kodás nem mindig célrave­zető — nem szolgálja az el­látás érdekeit. Esetleg köny- nyen azt eredményezheti, hogy a termelés helyett a jogi vita veszi át a főszere­pet, a rossz értelemben vett csűrés-csavarás a szerződés- kötések alkalmával. Túl az elmaradó szállítá­sok okozta kieséseken, a ká­rokon. a termelés érdekei is megsínylik az efféle szöveg­munkát. Ezzel az idő telik, emberek fáradnak — csak áru nem lesz több. A megoldás az, hogy a ' szerződő felek — szűk vál­lalati érdekeiknél messzebb látva, népgazdasági szemlé­lettel ülnek az asztalhoz és állapodnak meg. Abban, hogy közösen veszik figyelembe az anyagellátást, az objektív körülményeket és azt a kö­telességüket, hogy árut kell adniuk. MERT BÁRMENNYIRE nem veszik észre, az adott kényszerű vitában — az első számú érdekük mégis csak a célszerű megegyezés, a ve­vők ellátása. akik könnyen bedobnák a törülközőt. Az elmúlt évek­ben is mindig az jellemezte őket, hogy soha nem marad­tak veszteg, mindig keresték az újat, a jobbat, a haszno­sabbat. Számtalan termékük futott már be sikeres utat eddig. Dehát a múltból megélni nem lehet. Amikor a városi párt-vb-n megkérdezték a szövetkezet elnökét: elismerő oklevele­ket mutat-e majd a dolgo­zóknak a bevételek helyett, akkor úgy válaszolt, hogy a módosított tervükben szere­peltetett nyereséget elérik az év végére. Ez csakugyan nagyon meg­nyugtató, dehát — miből? A szövetkezetnek vannak „hagyományos” termékei is, amelyeknek gyártását foly­tatják. Alkatrészeket készí­tenek és bár átmeneti visz- szaesés itt is bekövetkezett a mezőgazdaságra vonatkozó szabályozók változása miatt, mégis újabb piacot leltek, ami hosszú évekre látszik biztosnak. De nem ők lennének — ők, ha még újabb terméken nem törték volna a fejüket. Ma­radt a régi téma: az öntö­zés. Mert abban csakugyan igazuk van, hogy a kertész­kedésben a hozamok további növelésének ez az egyik fel­tétele, azaz: az öntözés. Mi több, a háztájikban, is, a hobbi-kertekben is. Ezek­ben a kisgazdaságokban vár­ható az érdeklődés .megnöve­kedése. Tehát olyan szerke­zeteket kell kínálná, amelyek alkalmasak a néhány száz négyszögölnyi vagy a még annál is kisebb területek ön­tözésére. És már meg is született az „■egységcsomag”. Ebben qlyan berendezés található, amely ötven négyszögölnyi területet lát el vízzel. Ha száz négy­Elsősorban a Bélapátfalvá­ról erre utazó cementszállít­mányok miatt lett sürgős a 25-ös út Egeren átvezető és Kerecsenénél a 3-as útba torkolló szakaszának' korsze­rűsítése. De nemcsak a ce- mentszállí toknak lesz jó; minden erre autózó érezheti a kedvező változást. Veszé­lyes kanyarokkal teli ez a 11 kilométer a megyeszékhely és Kerecsend között,- koráb­ban, amikor leesett az első hó, már indulhattak is a fo­tóriporterek, ha karambolt akartak fényképezni. A 25- ösnek ezen a szakaszán biz­tosan találtak árokba csú­szott autót. Akik nem ismer­ték előre az egyébként jó burkolatú út veszélyes buk- kanóit, hajtűkanyarjait, s fi­gyelmetlenül vezettek, bi­zony száraz időben is gyak­szögölet akar valaki öntöz­ni, akkor vesz két egység- csomagot. És így tovább. Egyszerű, nem? A Skála áruház és a Her­mész Áfész mit szólhat az egységcsomaghoz? * A további részletek nélkül is világos, hogy egy egészen fiatal vállalkozás megfenek­lett. A szabályozók műkö­désbe léptek és az Agrome- ohanika új helyzetbe került. A kockázat káros követ­kezményeit a saját bőrükön érzik, ami egy kissé szokat­lan dolog a hétköznapi gya­korlatban. Eddig inkább csak elvként ismertük a kocl^zat több irányú hatását. De az is kiderült, hogy a piac időleges bedugulásába sem szabad beletörődni, az újabb és újabb lehetsőégeket keresni kell és meg kell ta­lálni. Olykor — lásd mostani esetünket — ez is kacska- ringós utat követel. Tehát — lenni kell valami biztos fo­gódzónak, olyan gyártmány- tartaléknak, amely a hul­lámvölgy alászálló ívét ki­egyensúlyozza. Hogy ez rengeteg álmatlan éjszakát ad a felelős veze­tőknek? Azt bizony, dehát — hadd legyünk vulgárisak — akinek a kolompot a nyaká­ba akasztották, az rázza! Ez is a vezetői poszt tartozéka. Egy valamit biztosan meg­tanultak most a gyöngyösi szövetkezetiek és velük együtt mások is megtanul­hatják, azt nevezetesen, hogy nem árt egyszerre több va­sat is tartani a tűzben. Mert ha az egyikből kialakították a megfelelő formát, van még más is, több is, amit az ül­lőre lehet tennj. Aztán hajrá, hadd cseng­jen a kalapács. G. Molnár Ferenc ran csúsztak meg, sodródtak ki a szembe jövő forgalom elé. Sok súlyos baleset erre a bizonyság. Május óta dolgozik ezen a 11 kilométeres szakaszon az Egri Közúti Építőipari Vállalat. Szélesebb lesz, új burkolatot kap az út, a ka­pás zikodósávolk révén elke­rülhető lesz a torlódás. Szin­te végig három sávra széle­sítik; a harmadik-negyedik és a hatodik-hetedik kilomé­tert jelző táblák közötti, mintegy 1800 méter kivételé­vel. A tervben leírtak sze­rint az úgynevezett kiépítési sebesség, tehát a legnehezebb szakaszon is elérhető maxi­mum legalább 60 kilométer lesz. A mintegy 80 millió fo­rintos költségű korszerűsítési munkák során összesen 150 ezer köbméter földet moz­gatnak meg, jóval többet, az eredeti tervezettnél. Negy­venezer tonnát tesz ki a ke­verőtelepről ide szállítandó aszfalt súlya. Koskai Ferenc főépítésve­zetővel jártuk be az útsza­kaszt, s tájékozódtunk, hol tartanak a munkával. Az építkezést három részre osz­tották fel: a középsőn már az úgynevezett kopóréteget terí­tik az aszfaltozó gépek és szerelik az utat szegélyező acélkorlátot is, tehát a befe­jezésnél tartanak. Szeptem­ber 26-án már műszaki át­adás lesz az útnak ezen a mintegy nqgy és fél kilomé­teres szakaszán. Kerecsenden — ezt mond­ják az építők első szakasz­nak — a falun átvezető út mentén a múlt héten ásták ki a postakábeleket, kis pi­ros zászlók sora mellett le­het most, persze óvatosan, autózni. A kábelek áthelye­zését követően kiszélesítik az útszegélyt, leállósávok épül­nek az autóbuszoknak, par­kolókat alakítanak ki. Az emelkedőnél pedig mindjárt három sávra szélesedik az út. Itt október végére, no­vember elejére ígérik, hogy elkészülnek a két rétegű asz­faltburkolattal. A téli forga­(Tudósítónktól) A közelmúltban a hatvani Cukor- és Konzervgyár Mű­velődési Házában az ÉDOSZ Heves megyei Bizottsága ju­bileumi aktívaülést rende­zett. Az élelmiszeripar szak- szervezeti mozgalmának me­gyénkben elő veteránjait, a 13 alapszervezet képviselőit Szabó Béla, a megyei bizott­ság titkára, köszöntötte Ezt követően Rerecz Béla nyug­díjas, a szakszervezeti moz­galom régi harcosa emléke­zett meg a háromnegyed szá­zad főbb fejezeteiről. Dr. Szecskó Károly, a megyei pártbizottság archívumának vezetője , felszólalásában el­mondta hogy gyűjtik már „szűkeb b hazánk” szakszer­vezeti mozgalmának doku­lom már itt is akadálytala-j nul haladhat. A legtöbb embert, gépet a középső szakaszon láttuk, a műszaki átadás előtt ide összpontosítottak minden erőt. A 20 centiméter vastag betonlapra 12 centimétemyi aszfaltot terítenek három ré­tegben. Nérdesített, biztonsá­gos útpadka, vízelvezető árok, s ahol szükséges, acélkorlát épül. Égy nap alatt 1200 tonna aszfaltot dolgoznak be a gépek, tíz teherautó hord­ja állandóan az anyagot a baktai kéverőtelepről. Az Eger határáig húzódó harmadik szakasz már nem mutat ilyen jó képet. Nem tudnak itt megfelelő ütem­ben dolgozni, le kellett áll­niuk a földmunkákkal is az építőknek. Kábelek, víz-, gázvezetékek húzódnak az út mentén, ezek kötik össze az egri olajmezők telepeit a vá­mossal.-, Áthelyezésükre még most készítik a. terveket. A kivitelezők végig jó tem­póban haladnak,- s dicséretes szervezettséggel dolgoznak ezen a munkán. A bevétel miatt is érdekük a gyorsa­ság, de nem rajtuk múlik minden. — Gép, ember, anyag len­ne a gyors munkához itt is — mondta a főépítésvezető —, csak a területet nem kaptuk még meg. Amit le­hetett, minden munkát elvé­geztünk így is, látni a föld­gépek nyomát. Az épülő úton százával járnak a gépkocsik, igen so­kan figyelik nap mint nap az itt folyó munkát. Türel­mesen várakoznak az autó­sok, ha összetorlódik a sor, ám amikor „elszabadulnak”, egyenesen életveszélyes, aho­gyan legtöbben hajtanak a félig kész úton az építőmun­kások között. Hiába a sebes­ségkorlátozó táblák sokasá­ga. Csak a szerencsén múlt, hogy eddig nem történt bal­eset. Ki tudja, ha rosszabb lesz az idő, csúszósabb az út, marad-e még a szerencsé­ből ... mentumait, s mindjárt kér­te is azokat, akiknek birto­kában képek, írásos anyagok, vagy más dokumentumok vannak, küldjék el a megyei bizottságra. Az ünnepségen részt vevő veteránokat, a mozgalom ré­gi munkatársait oklevéllel tüntették ki, a ' fiatalok pe­dig virágokkal kedveskedtek nekik. Ezután megnyitották az élelmiszeripari üzemek életéről, munkájáról készí­tett kiállítást. Ködmön Ferenc fNwiismM 1980. szeptember 21., vasárnap M. I. ÉS HA NEM SIKERÜL? A kockázat hétköznapjai Hekeli Sándor Szakszervezeti jubileum az élelmiszeriparban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents