Népújság, 1980. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
Több szigorra ionná szükség mm. Töprengés a levelező oktatásról „A népművelőnek kiskereskedővé is keli válnia...” AZ ANYAGIAK ÉS A KULTÚRA A téma sűrűn felvetődik. Erre utal az is. hogy helyet kapott a viccek birodalmában. A szellemes és kifejező megközelítés így hangzik: „Mi a különbség a csalogány és a veréb között? Az utóbbi levelezőiként szerzett diplomát.” Nos, ez egy kissé sarkított álláspont, de igazságtartalma aligha vitatható, mert a két képzésfajfa közti szakadékot eddig ugyanis — jó szándék ide vagy oda — még mindig nem sikerült áthidalni. Adósságot törlesztettünk A felszabadulást követő időszakban áz új rend szorgalmazta ezt a kétségkívül könnyebb oktatási formát. Kellett, szükség volt rá — méghozzá széles körben —, hiszen az ellenforradalmi rendszer huszonöt éve alatt tehetségek ezrei kallódtak el, mert nem .volt módjuk a tanulásra. 1945 után zöld jelzést kaptak, s valóra válthatták dédelgetett álmaikat. A többség természetesen úgy, hogy nap mint nap helytállt a munkapadnál, az íróasztaloknál, a kisebb-nagyobb irányító posztokon, s a könyveket csak késő este vette elő. Nehézségeiket enyhítették azzal, hogy lejjebb vették a mércét, s engedtek a követelményekből. Ebből következik, hogy a felnőtt diákok sokkal kevesebb anyagot sajátíthattak el, mint azok a középiskolások, egyetemisták, akik napjaik jelentős részét az iskolapadokban töltötték. Érettségi bizonyítványhoz, oklevélhez is jóval zökkenőmentesebben jutottak, mint előbb említett társaik. Nem is beszélve azokról a gyorstalpaló tanfolyamokról, amelyre visszaemlékezni is rossz. Azt azért meg kell jegyezni, hogy mindegyiken jócskán akadtak olyanok is, akik nem elégedtek meg azzal, amit hivatalosan kaptak, érezték a hiányosságokat, s ezeket, szabad idejükben pótolták is. Tisztelet jár nekik ezért, de sajnos nem ők alkották a többséget. Ettől függetlenül — utólag mérlegelve — csak azt kell mondanunk, hogy kellett ez az adósságtörlesztés, s ráadásul ezt kívánta a fejlődő népgazdaság érdeke is. Új szakasz Mindez már légen a múlté, a lelkes próbálkozással járó időszak káros öröksége azonban ma is élő. Arról van szó, hogy a liberalizmus ma is dívik, holott a körülmények alapvetően megváltoztak, épp ezért ezt sein mi sem indokolja. Az idősebb korosztály beválthatta jogos ábrándjait. Most a fia+alabbak pályáznak, ők kérnek belépőt, azok, akiknek módjuk lett volna nappali tagozaton is megszerezni a munkakörük ellátásához szükséges végzettséget. Egy részük azonban úgy vélekedik, hogy célszerűbb kisebb erőbedobással célba érni. Ezt számos érv igazolja. A kényelmesség annyira meghatározó, hogy a szakmunkások szakközépiskolájában legszívesebben az egynapos levelezésre szavaz mindenki. Annál is inkább, mert ebben az esetben nincs heti számonkérés, a foglalkozásokra sem kötelező eljárni. Nézzük a képesítés nélküli pedagógusok ügyét! Zömük csak bejut valamelyik felsőoktatási intézménybe, s ott már semmi sem menti meg attól, hogy diplomás legyen. Mennyivel több buktatóval kell megbirkózniuk azoknak az ifjaknak, akik tizennyolc esztendősen akarnak gólyák lenni. A papírforma szerint mindkét csoport ugyanolyan oklevelet kap, ez azonban csalóka látszat, mert a két okmány értéke erőteljesen különbözik. Akkor is, ha az életben ugyanolyan szakmára, illetve hivatásra jogosítanak. Ezt a színvonaleltérést rögzítette az írás indításaként jelzett vicc is. Jól tudjuk: az érdekeltekben megütközést kelthet ez a kitétel, mégsem hallgathatunk róla, mert ha nem nevezzük meg, Országos cserépvásár Székesfehérvárott Különvonaton is érkeztek érdeklődők szombaton Székesfehérvárra, a Fehérvár Áruház által megrendezett, s a régi vásárok hangulatát idéző, országos cserépvásárra. Fazekasok, kékfestők, fafaragók, kosárfonók, különböző dísztárgykészítők hozták el legszebb portékáikat, csaknem száz népművész kínálta áruját, állította fel sátrait, az áruház előtti téren. A vásári hangulatot fokozta az egész napos kulturális műsor, s a vidám vetélkedők sora. Megrendezték többek között a bűvöskocka- kirakó versenyt, amelyen a kockát legügyesebben, legrövidebb idő alatt „bűvölök” vetélkedtek. Délután beat- koncertre került sor, este pedig utcabál zárta az egész napos vigadalmat. (MTI) Megkezdődtek a szakköri foglalkozások Évnyitó a megyei úttörőházban Szombaton délelőtt került sor Egerben, a Hámán Kató Megyei Üttörőház ünnepélyes évnyitójára. Ez alkalommal mintegy ötszáz pajtás gyűlt egybe, köszönteni az új mozgalmi évet. Az ünneplőruhás kisdobosoknak és úttörőknek a 4-es számú iskola diákjai adtak műsort. Majd a ház igazgatója, Molnár Lajos mondott megnyitó beszédet Többek közt az 1980/81-es tanév legfontosabb mozgalmi feladatait, valamint a különböző szakkörök lehetőségeit ismertette. Az idén a Heves megyei és az egri pajtások összesen 22 szakkör 1880. szeptember 2U vasárnap közül választhatnak érdeklődésüknek megfelelően. A hagyományosok mellett most indul először természetkutató csoport, ahol is a gyerekek fölkészülhetnek a tudományos-technikai szemléletre. A legtöbben most mégis a vegvészettel, illetve a gépjármüvekkel szeretnének foglalkozni, a több mint 50—50 jelentkezőnek így két csoportot indítanak. A megnyitó után a hat megyei szakkör tagjai már meg is tartották az első foglalkozást. Ezzel egyidőben került sor az úttörő tanács- titkárok megyei találkozójára, ahol a közel száz résztvevő az év eleji feladatokat beszélte meg. Az úttörőházban a városi szakkörösök október 1-én találkoznak először, 7-től pedig megkezdődik a mozgalmi képzés. ha nem korrigáljuk a hibákat, akkor a jelen gondjai a jövőben megsokszorozódnak. Merre tovább? Tévedés ne essék: nem e levelezés létjogosultságát vitatjuk, nem ellene nyitunk össztüzet. Erre az oktatási módra később is szükség lesz. Csupán azt hangsúlyozzuk, hogy nem szabad ilyen széles körben elterjeszteni. Emellett még egy dologért kardoskodunk: magasabbra kell tenni a mércét, emelni kell a színvonalat, egészen megközelítve — ha el nem is érve — a nappali tagozatosok normáit. Képletesen fogalmazva: társadalmunk nem verebeket, hanem csalogányokat vár minden képzési formátó., mert csak ezek alkalmasak arra, hogy maradéktalanul oldják meg az egyre nagyobb rátermettséget és szakmai hozzáértést követelő feladatokat. Legyenek továbbra is nyitottak a kapuk: a szakmunkások szerezhessenek érettségi bizonyítványt. Jussanak hozzál ehhez azok a jó képességűek, akik családi, vagy egyéb okok miatt nem folytathatták, vagy abbahagyták tanulmányaikat. Fogadják őket az egyetemek, a főiskolák. Persze csak akkor — s ettől kezdve már nincs, már nem lehet megalkuvás! —, ha megfelelnek a kívánalmaknak. Vétek lenne továbbra i.s zöld jelzést adni az engedékenységnek, a már erélytelenségre valló túlzott megértésnek. Erről sok helyütt — s nemcsak pedagógusberkekben — beszélnek. Az alapgondolattal egyet is értenek. Ez érthető is, hiszen a tanárok tudnának legtöbb igaz sztorit idézni arról, hogy tanítványaik jelentős . hányada miként bukdácsolt át osztályról osztályra, szemeszterről szemeszterre. Azt sem hallgatják el, hogy a nappalin szerzett jegyek rangjától messzire kullognak a levele- zős osztályzatok. Ez annál inkább aggasztó, mivel az utóbbi helyütt a számon kért anyag is kevesebb. Mindez arra utal, hogy a szigor időszakának kell jönnie. Ez az igény nem a csalogányok valamiféle fenn- sőbbségérzetéből fakad, ezt társadalmunk regulája írja elő. Méghozzá mindannyiunk érdekében... Pécsi István Sokszor mondjuk: van, ami megfizethetetlen, vagy hogy a kultúra nem válhat áruvá. Pedig, amikor a művelődési intézmények munkáját vizsgáljuk, egyre gyakrabban kerülünk szembe anyagi kérdésekkel. Bizony, nem kis összegbe kerül egv- egy „ház” fenntartása, és sokszor még az sem biztos, hogy a befektetés megéri. Az is. nagyon valószínű, hogy a gazdasági feltételek szigorodásával kevesebb jut ezekre a nem termelő, nem közvetlenül „nyereséget előállító” beruházásokra. Arról beszélgettünk Szívós Józseffel, a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ igazgatójával, hogy milyen módon lehet megélniük ilyen körülmények között, s hogyan biztosítható az, hogy ne csak fönnmaradjon, hanem meg is haladhassa jelenlegi sanyarú állapotát a közművelődés. Esélyek és veszélyek — Ügy tudjuk, hogy mielőtt Gyöngyösre került, az egri Megyei Művelődési Központ egyik vezetője volt, tehát kétféle gazdálkodási rendszerrel is megismerkedhetett. .. — Valóban, a megyei központok úgynevezett nettó, míg a kisebb intézmények bruttó elszámolásban dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy az előzőeknél nefn számítanak a bevételre, mindent a központi alapból finanszíroznak, míg az utóbbiaknál az állami hozzájárulás mellett jelentős mértékben rá vannak szorulva az általuk előteremtett összegre. — A különválás azért történt, bogy minden megyében legalább legyen egy módszertani kőzpőhtf amiSf nípcs ráütátvá á forgalmára. Más- kérdés, hogy különböző okok — belső és külső feltételek hiánya ~ miatt ezeknek az értéke erősen kétségbe vonható, még itt, szükebb hazánkban is. — Megvan mindkét útnak a maga veszélye. Az elsőben — éppen a legnagyobb városokban, így Egerben is — nincsenek érdekeltté téve a közönség toborzásában, hiszen amit belépőjegy címén beszednek, azt az utolsó fillérig be kell fizetniük. Természetes tehát, hogy itt az elkényelmesedés fenyeget, nem szükséges azon törniük a fejüket, hogy minél szélesebb köröket vonjanak be a kulturális ellátásba, a munkába. A másik lehetőségnek viszont a pénzhajhászás a rákfenéje. Egy kisebb város, vagy község művelődési otthonának már az előző évben komolyan építenie kell a bevehető összegekre, különben még működési feltételeit is alig tudná biztosítani. Az ottani népművelők sokszor örülnek, ha a fűtés, világítás költségeit és a munkabért valahogy kiszurkolják. Helyiségeik is alkalmatlanok többnyire nívósabb műáorok fogadására, marad hát a haknibrigád és a diszkó. — Hogyan alakult az egyre növekvő árak mellett az állami hozzájárulás mértéke? — Sajnos, évtizedek óta egy szinten mozog a dotáció, 1968 óta legjobb esetben nem csökkentették, de nem is emelték. Ez abszolút mértékben veszteséget jelent. Nemrégiben beszélgettem erről a városi művelődésügyi osztály vezetőjével, aki rákérdezett: nektek olyan jó bevételeitek vannak. hogyan lehet, hogy mégis panaszkodsz? Erre elkezdtem sorplni, hogy gondold át, hogy mi mindennek változott meg az ára a saját háztartásodon belül. Rövid töprengés után azt mondta, hogy igazam van. Megjelentek a közművelődésről szóló határozatok és törvények, utána pedig befagyasztották a pénzt. — Emellett a központi szolgáltatások, programok száma is jelentősen csökkent, áruk pedig nőtt. A Népszínház fele annyi előadást rendez, mint annak- előtte a Déryné. Még a bábelőadásokat sem tudják megvenni kisebb helyeken, mivel két-háromezer forint a •minimum, s még ha húszfo--. Tiniét'! adják a jegyeket, akkor is ráfizetnek. Csak gyöngyösi út? — A Mátra Művelődési Központ sajátos helyzetben van: gyönyörű, új épületét nemrég adták át. Ügy hisz- szük, hogy ez jó adottságot jelent... —- Igen, ez valóban egyedi szituáció, nagyon korszerű, szép házban dolgozunk. Az! szokták mondani, hogy az új seprő jól seper, de hát ezzel is be lehet fürödni... — Akár régi, akár új, csak úgy lehet megoldani a problémákat, ha a közművelődési gárda minden lehetőségre érzékenyen reagál. Mi például eljutottunk már odáig, hogy tudományos előadássorozatot tudtunk bérle- tezni, rangos előadókkal: érdekelte az egyetemre menő fiatalokat. Ezenkívül számos olyan közhasznú tanfolyamot szerveztünk, amely legalább önköltséges, de lehet., hogy többletbevételt is hozott a konyhára. Ezenkívül módjával, de élni kell a szórakoztató rendezvények lehetőségével is, a rablógazdálkodást kerülve. Sokan jönnek be a havonta kétszer megrendezett diszkórá. Ilyenkor a bevétel terhére filmet, előadóművészeket, pol-beat énekeseket is hozunk. A magas szintű színházi szolgál, tatásoknak is van közönsége. Jó előadásokat kell hozni. neves művészeket meghívni. nívós környezetet teremteni és biztos, hogy ez sem lesz veszteséges. Ezenkívül a termeinket csak megfelelő bér kifizetése ellenében bocsátjuk át külső rendezvények céljára... — Ezek szerint elég egy kis leleményesség, s máris megoldódnak a gondok? — Korántsem ilyen rózsás a helyzet. Erősen megkötötték a kezünket. A kifizethető tiszteletdíjak összegében történt megszorítás, s most erősen gondolkozni kell azon is, hogy egy nagyon jól jövedelmező programot megszervezzünk. Hiába jön be nekünk hetvenszázalékos kamat egy táncos összejövetelen, úgy kell sakkoznunk, hogy kijöjjön egy másik, rangosabb esemény is. vagy a Vidróczki koreográfusának a díja. Nagyon csínján kell bánni a rendelkezésünkre álló anyagi lehetőségekkel, mivel hiába veszünk be jelentős bevételt, ’ nem használhatjuk föl szükségleteink szerint. Egy népművelőnek kiskereskedővé is kell válnia: meg kell találnia a kiutat. — Ezek szerint mégis féltenünk kell a közművelődést? — Nem, amíg lesznek olyanok, akik szenvedéllyel dolgoznak ezen a területen, s megtalálják a sok tilalomfa és anyagi nehézség között a lehetséges legjobb megoldást: összeegyeztetve az igényes művelődést a szükséges szórakoztatással. Gábor László A könyvespultnál álló tömegben láttam meg öt. Egy gyönyörű szőke hajú, kék szemű lányt. — Bocsánat — szólítottam meg —, nem tudna egy kis időt szentelni nekem? Csodálkozva vonta fel szemöldökét és gyanakodva nézett rám— Nem, nem — siettem megnyugtatni —, nem arról van szó, amire maga gondol. Tisztán irodalmi kérdésről van szó. Tudja, én író vagyok.*; — Maga könyveket ír? —• Kíváncsian nézett rám. — Általában igen — mondtam —, de sajnos, az író útja sincs mindig rózsákkal telehintve ... — Kijöttünk a könyvesboltból. — A legnagyobb nehézség — folytattam — a papírhiány. És amíg üzembe nem helyezik az új cellulózkombinátot, aligha fog észrevehetően javulni a helyzet. Egyelőre az alkotó- művészeknek évekig kell várniuk műveik megjelenésére. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy lépéseket teszek annak érdekében, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljek az olvasókkal. — Hogy érti ezt a közvetlen kapcsolatot? — csodálkozott. — Ha megengedi..: — motyogtam —, most éppen a házaim előtt vagyunk.., Talán, ha bemennénk egy percre, és ott bent nyugodtan ki tudnám fejteni módszerem lényegét. Ismétlem, a papírínség miatt van az egész. — És ez illő? — ijedt meg a lánv. — Nem értem, mi zavarhatná magát — siettem megnyugtatni. — Hiszen csak a kiadók papírébatási zavarairól van szó. Néhány perccel később már a .kabátját1 segítettem le róla kis lakásom előszobájában. Szemmel látható megköny- nyebbüléssel engedte. — No és mit' fogunk, csinálni? — kérdezte gyanakodva. — Hát tudja, valahogy szeretnék a papírhiány ellen harcba szállni. És ezért elhatároztam. hogy szóbelileg mondom el az olvasóknak azt, amit a könyvemben kellett volna megírnom. — A, igen ... — Hangjába némi csodálkozás vegyült. — Ez bizonyára nagyon nehéz ... — Igen, kedves olvasó. De nem titkolom: a kiadókkal sem mennek valami túlságosan könnyen a dolgok. Maga el sem tudja képzelni, hogy mennyit tudnak vacakolni a szerkesztők, belekötnek mindenbe, és kínozzák az embert... Remélem, nem utasít vissza egy kupica konyakot? — Inni fogunk? — ijedt meg a lány. — Ki beszél itt ivásról? — csodálkoztam, miközben kitöltöttem a konyakot. —Csupán az irodalmi folyamat kedvező körülményeinek a megteremtéséről van szó. Mint bizonyára sejti, egy olyan író anyagi helyzete —, aki szóbeli módszert kénytelen alkalmazni — elég nehéz. No, de én nem spórolok az irodalmi folyamaton. Épp ezért — ne vegye hencegésnek — csak Napoleon- konyakot veszek... — És mondja — kérdezte váratlanul a lány —, férfiaknak is el szokta mesélni a műveit? — Megpróbáltam — vallottam be. — De nem bírtam anyagilag. Egy női olvasó megiszik egy pohár kávái. Mondjuk kettővel. Ritkám hárommal. Ám egy férfinem- béli olvasó úgy szívja magába a szeszt, mint a szivacs. Ezt egyetlen irodalmi költségvetés sem bírja ki. Kiváltképp — mint már mondottam — a mai papírgondok közepette... És aztán, benyakalván egy flaskával, a férfi elveszíti a cselekmény fonalát, és teljesen közömbös számára, hogy miről mesélek ... — Egyszerűen el vagyok ragadtatva magától! — kiáltott fel lelkendezve a nő. — Hát akkor engedőmével, kezdjük el az irodalmi folyamatot — mondtam, és közelebb húzódtam hozzá. — íme, az elbeszélésem témája: a férfi író. A nő olvasó. Találkoznak egy könyvesboltban egy papírínséges időszakban. A férfi lefizetvén a maga obulusát, azon buzgólkodik, hogy harcba szálljon a ... Amikor kikísértem a taxihoz, már késő éjszaka volt. Felsóhajtottam, és előre kifizettem a taxit. Másnap újra elmentem a könyvesboltba. S miközben a tömegben egy könyvbarát, egy új női olvasó után kutattam, arra gondoltam, hogy minden író arról ábrándozik, hogy művét sok példányszámban adják ki. Sajnos, az én módszeremmel sokról szó sem lehet... Juhász László fordítása a Krokodilt tSfiü. 15. számából
