Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-10 / 187. szám

Amíg van szabod fuvarkapacitás... Ütemes vasúti áruszállítást! MUNKACSÚCSOK NÉLKÜL Még nincs ído a piiienisre A korábbi években ilyen­kor, augusztusban már az őszi forgalom miatt főtt a vasutasok feje, most a szá­mítások szerint egész évben szabad fuvarozási kapacitás­sal rendelkezik a MÁV. Az első félévben 1 millió tonnával kevesebb árut ad­tak fel szállításra a terme­lő üzemek, vállalatok, mint a múlt év első felében. Eny- nyivel maradt el a vasút a szállítási terv teljesítésétől és ezt az év végéig aligha tudja pótolni. Több árut szombatra, vasárnapra ' V 1 A hét munkanapjain ki­Í egyensúlyozott a vasúti szál­lítás, naponta 310—330 ezer , tonna árut fuvaroz a vasút. Sajnos ennek csak egy töre­dékét adják fel a vállalatok a hétvégeken — a hétköz­napi árumennyiség 30—40 százalékát —, ami egyenet­lenné, kiegyensúlyozatlan­ná teszi a fuvarozást, A vas­úti kocsik napokig a csorog­nak kihasználatlanul, ez hátrányosan hat a követke­ző hét első munkanapjainak teljesítményére is. Csak látszólagos az ellent­mondás, hogy a szabad ka­pacitás hangsúlyozása mel­lett a MÁV-vezérigazgató- ság illetékesei a hét végi ra- I kodások növelését saorgal- j mázzák: most lehetne ideá- í lis körülmények között le- 1 bonyolítani a belföldi áru- l szállításokat, ősszel mér a mezőgazdasági termények szállítása jobban igénybe veszi majd a kocsiparkot, később pedig a kiszámíthatat­lan téli időjárás okozhat f Energiatakarékos villamos berendezések és háztartási gépek gyártását kezdte meg a Villamos Berendezés és Készülék Művek. A DIL- jelzésű, új olvadóbiztosító­család országos elterjeszté­sével például évente 35 ezer megawattóra elektromos energiát takaríthat meg a népgazdaság. i Az esti csúcsfogyasztás 1 csökkentése a cél, amelyet fennakadásokat a közúti és vasúti szállításokban. Több árura számítottak . 7 7 Az év elején hozott ener­giatakarékossági intézkedé­sek nyomán arra számítot­tak, hogy a gépkocsik üzem­anyagköltségének emelke­dése miatt a vállalatok, a szállíttatok jobban meggon­dolják, hogy mivel szállít­sanak: gépkocsival, vagy az 50—60 százalékkal olcsóbb tarifájú vasúttal? Sajnos a fuvaroztatók egy része nem látja be a vasúti szállítás gazdasági előnyét. Igaz, olyan tényezők is közreját­szottak, mint az építőipari beruházások 3,5 százalékos csökkentése, ezzel tetemes mennyiségű építőanyag-fu­varozás maradt el, de van olyan tényező is, melyet a vasútnál hagytak figyelmen kívül: érezhetően csökken­tette a szállításokat, hogy egyes gyárakat, feldolgozó üzemeket a nyersanyagfor­rások közelébe telepítették. Ez a helyzet a cukoriparnál. A kábái Hajdúsági Cukor- művekbe a répát nem kell messziről szállítani, 60—70 kilométeres körzetből a tsz- ek fuvareszközével kerül Kabára. A takarmányfeldol­gozó üzemek is ott létesül­tek, ahol a takarmány meg­terem. Az okos tervszerű lé­pések eredményeként jelen­tős fuvarkapacitások szaba­dultak fel. Segítenek a komplex­brigádok A Körösök vidékén pusz­tító árvíz szinte minden gazdasági ágazatra bokros tennivalókat ró. Sok száz vasúti kocsit köt le a véde­kezés, tartalék személyvo­például a hangfrekvenciás központi vezérlés megvaló­sításával segítenek elő. A karbantartást nem igénylő, hanghullámmal vezérelt elektronikus jelfogókat jö- vőre kezdi gyártani a VBKM. Győr után két év múlva a fővárosban és kör­nyékén is bevezetik az új üzemirányítási rendszert, amellyel 50—70 megawattal tehermentesíthetik az esti csúcsterhelést. nati szerelvények állnak ké­szenlétben, hogy a kitelepí­tett lakosságot elszállítsák. A MÁV-nál azonban már azt mérlegelik, honnan, mennyi építőanyagot kell heteken belül az árvizsújtotta terü­letre szállítani, hogy még a tél beállta előtt felépüljenek a rombadőlt otthonok. A Sarkadi Cukorgyár kör­zetéhez tartozó répaföldek szintén víz alatt vannak. Csak az ár elvonulása után becsülhetik fel a károkat és dönthetnek arról, hogy a gyár ellátásához szükséges cukorrépát az ország me­lyik vidékéről szállítsák Sarkadra. Ezekhez a szállí­tásokhoz is soron kívül biz­tosítják majd a vasúti ko­csikat. Az őszi forgalom sikere minden résztvevő együtt­működésén múlik. A fuva­roztatók, a Volán-vállala­tok, a MÁV, — nemzetközi fuvarozás esetén a határál­lomások személyzete, a vám-, és határőrség közös munká­jának eredménye az áru- szállítás zökkenőmentes le­bonyolítása. Sok helyen komplexbri­gádokat szerveztek vagy szerveznek, a legelterjedtebb formája ennek a MÁV és a Volán brigádjainak szer­ződéses együttműködése, de hasznos volna, ha minél több fuvaroztató is csatla­kozna ehhez a kezdeménye­zéshez. Nemzetközi fuvarozás — megszorítással Exportszállításaink — nemzetközi síkon — két fő irányban történnek. A Szov­jetunió és Olaszország felé. Mindkét irányban az a hely­zet, hogy a külföldi vasutak nem képesek mindig olyan ütemben átvenni és továb­bi tapi az árut, mint.ahogy a magyar szállító partnerek küldenek. Ez különösen az év végi torlódások esetén okozhat komoly nehézséget. A rakodásokat szigorúan rangsorolják, az élőállat, vagy gyorsan romló külde­ményeket soron kívül szál­lítják. Az olasz kikötőkből a tengeren túlra irányuló szál­lításokat a hajók indulási idejével egyeztetik. Havonta 950 ezer tonna exportárut továbbít a MÄV, ezért fon­tos, hogy a fuvaroztató vál­lalatok előre számoljanak azzal, hogy szállítmányuk esetleg hetekig fog átvételre várni. Az exportra dolgozó vállalatok gondosságén és előrelátásán múlik. hogy rajtuk kívülálló okokból — ne érje hazánkat anyagi veszteség. CB. ÍJ Az energiatakarékosság jegyében Új villamos Kévéséi a másod- és A halállomány védelmében Levegőztetik a főcsatornát Az augusztusi áradás kö­vetkeztében folyamatos víz­romlás lépett fel a Horto­bágy—Berettyó csatornában. A víz oldottoxigén-tartalma erősen csökkent, szervek anyagokkal telítődött, így nem biztosítja a halállomány -számára szükséges oxigént. A Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, a főcsatorna gaz­dája ezért ideiglenesen meg­szüntette a környékbeli ha­lastavak vízpótlását a Hor­tobágy—Berettyóból. Miután a víz csökkent oxigéntartal­mával még hosszabb ideig számolni kell, a 330 hektár­nyi halastavak vízellátását ideiglenesen műszaki létesít­ményekkel, a nagykunsági öntözőrendszerből oldják meg. Az igazgatóság — együttműködve a Debreceni és a Gyulai Vízügyi Igazga­tóság szakembereivel — egyéb intézkedéseket is tett a halállomány védelmére: a víz oxigéntartalmának dúsí­tása érdekében a főcsatorna apavári hídjánál levegőztető­berendezést helyezett üzem­be. (MTI) A rendkívüli időjárás miatt, bár ígéretes ered­ménnyel, mégis háromhetes késéssel érett be a gabona. így az aratás tovább tart megyeszerte. A korábbi fo­lyamatos esőzések miatt a földek nagyon átáztak és a betakarító kombájnok jelen­tős taposási kárt okoztak. Az őszi árpát július 18-ra és a korán érő búzák egy ré­szét is a fél év végére be­takarították Heves megye , gazdaságai. Esek helyére 'zömmel másod- és tarlóve­tés került. A közős gazdaságok az idén 650 hektáron vetettek főleg takarmánykeveréket: gyorsan beérő napraforgós csalamádét, szudáni füvet, takarmánycirkot és kölest az üresen maradt gabonal’öl- dekre. Kocsis Gyula, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője elmondta, hogy csaknem száz hektáron vetettek a gazdaságok ga­bona után uborkát és késői érésű káposztát is. Az idén a tavalyinál lénye­gesen kevesebb a másodve­tés, miután a gazdaságok augusztusban már nem koc­káztatnak vele. Bizonytalan ugyanis a beérésük és a fo­kozott takarékosság miatt nincs is vállalkozó kedv. Az üzemekben arra is panasz­kodnak, hogy a másodvetésű terményeknek nincs piaca, mert sem a Heves megyei ZÖLDÉRT Vállalat, sem pe­dig a Hatvani Konzervgyár nem tart rá igényt. Tavaly más volt a helyzet. Akkor a kemény, hó nélküli tél és a májusi kánikula után kevés gabona, valamint takarmánynövény termett, így nagyobb szükség volt a korán betakarított gabona után 2300 hektáron tarló­ra vetett növényekre. Most viszont a rendkívül csapadé­kos, napfényben szegény ta­vasz és nyárelő után minden növény egyszerre érik. így a betakarítási csúcs is hama­rabb jelentkezett, ami csök­kentette a másodvetések lehetőségét. Egyébként a gabonaaratás jól halad, a búza 65 száza­léka már magtárakban van Heves megyében. Nehezen haladnak viszont a Tisza menti részeken, főleg Saru­don és Poroszlón, valamint Eger farmoson, ahol belvizes ... s ahonnan lekerült a bűz: Még néhány napi vágni- való búza maradt hátra ott- jártunkkor a gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Tsz szán­tóföldjein. Ügy hinné az ember, ilyenkor mindenki megkönnyebbülten felsóhajt a gazdaságban. — Ma már az aratás ná­lunk egyáltalán nem olyan „feszítő” feladat, mint ami­lyen volt a közelmúlt évek­ben is — halljuk dr. Nagy János műszaki főmérnöktől. Tulajdonképpen „gépkér­dés” az egész, mondhatnánk. De hát várhatnánk mást a gépészmérnöktől, nem? — Ezt a feladatot, az ara­tást már mindenki érti és tudja is nálunk — toldja meg az előbbi summázást dr. Kocsis István termelési főmérnök. — Az embereket sem kell biztatni, tudják, hogy minden percet ki kell használni. Az aratásnak azonban van valami olyan hangulati kör­nyezete is, amit még a ka­szás, arató-koszorús és ara- tó-bálos időkből hoztunk magunkkal. Az „életet” gyűjtötték be, tartotta a hajdani vélekedés. — Most aztán ölbe tett kézzel, nagy nyugalomban lehet várni a szüret idősza­kára? A kérdésre nagyon gyor­san érkezik a válasz: — Annyi a munkánk, hogy ha kétszer ennyien lennénk és ha még több gépünk lenne, akkor sem kellene senkit tétlenségre kárhoztatni. Mondják ezt ott. ahol több mint félszáz erőgép találha­tó, ahol a munkagépek sem hiányoznak, és ahol csak ámuldozni lehet a tagok több százat kitevő létszáma hallatán. a tarlóvetés táblák is vannak. A közös gazdaságok learatták a ta­vaszi árpának is több mint a felét, amely az idén ugyancsak megkésve érett be. A nagyüzemekben tovább­ra is segítik egymást a be­takarításban. Ahol már előbbre tartanaik a munkák­kal, ott a felszabaduló kombájnokat átcsoportosítva mások rendelkezésére bo­csátják. Az utóbbi napok­ban a kánikulai meleg ha­tására csökkent a búza ned­vességtartalma és jelenleg 13—15 százalékos. Jó ter­mést ad a magborsó is, me- lyett most gyűjtenek be An- dnrnaktályán. Kerecsenden, Hatvanban, Hevesen, vala­mint a Füzesabonyi Állami Gazdaságban. A szatmalehordás után, amely mindenütt meggyor­sult. folyamatosan végzik a tarlóhántást és a talaj-elő­készítést az őszi vetésekhez. Nagy munkát ad ez, főleg a taposási károk miatt, nem beszélve arról, hogy a be­takarítással párhuzamosan végzik. Ezért nagy körülte­kintést és szervezettséget igényel. , ott már Kovács Vince John Mi olyan sürgős ebben a mintegy nyolcezer hektár te­rületű nagyüzemi gazdaság­ban? * Az elszámolás gyorsan megy. A férfiak mind gé­pen vannak. De nem ám úgy, hogy a traktoros és a gépkocsivezető! — Mondtuk, a kőbánya leáll, a.z építőcsoport sem habarcsot kever, téglát rak, hanem mindenki ki a ha­tárba. Most ezt kell csinál­ni, mert a nagyobb érték a döntő. — Es az emberek tapsol­va, hurrázva hagyták ott a fejtőkalapácsot, a malteros- kanalat? — Néhány kisgyűlést azért szerveznünk kellett. Egyik- másik méltatlankodott is, hogy nem azért tanult ő szakmát, hogy a szőlőben... De hát a nyíltan kimondott szó csak használt náluk is, Ha metszeni kell a szőlőt, akkor azt metszeni kell. De most azt mondtuk, inkább nőjön még néhány centit a fű a tőkék között, mert most az őszibarack a • legfonto­sabb és a szalmabehordás. Igen, a gyümölcs. Kezdő­dött a cseresznyével és a meggyel, most a őszibarack idejét élik, aztán a szilva következik, a végére pedig marad a szőlő. Rázzák a gyümölcsöt. — Olyan a termés meny- nyisége, hogy kézzel nem győznénk a leszedését. — De hát az ára... ! — Aránylag így is jó árat kapunk érte. De gondolunk a fogyasztókra is, a házi­asszonyokra is. Kiváloga­tunk mindig annyi piaci ér­tékű gyümölcsöt, amennyi­re igény van. A környező nagyobb üzemekbe elvisz- szük, ott kedvezményes áron kimérjük. Például az Izzó­ban. Csak szóljanak, visz- szük az őszibarackot. — Csak a szépet lehet el­sorolni a gyümölcsösükről? — Hát... ! Van egy jóko­ra terület, amibe annak ide­jén, még az elődeink diófát ültettek, hogy azzal alig lesz munka. Így igaz, de még termés se volt rajta, tavaly sem, még egy kilónyi diót sem tudtunk leszedni. De a fa sem akar nőni, te­hát még a fáját sem tud­nánk értékesíteni. Az a te­rület csak legelőnek való. Most tehát minden „gya­logmunkást” — az asszo- . nvok népes laborét — a gyümölcsösök kötik le. Len­ne pedig zöldmunka a sző­lőkben is. de arra csak el­elcsípni tudnak egy-egy na­pot. * Mindenki dolgozik. Még­hozzá úgy, hogy ugyancsak kell igyekeznie. Szívesség­ből még egy fillért sem fi­zetnek ki senkinek. Hord­ják a szalmát, végzik a ta­lajmunkát, permeteznek megállás nélkül. Még az a szerencse, hogy a dolgozók száma megnövekedett, mert sokan visszajöttek olyanok, akik néhány évvel ezelőtt, az előd-tsz-ek kritikus sza­kaszában máshol próbáltak szerencsét. — Ügy volt, hogy 1980-ra ml is szőlőkombájnt ve­Deere-je nyomán fordul % (Fotó: Szabó Sándor) szünk, mert a szüretre nem tudtunk volna elég embert összeszedni — halljuk a főmérnököt. — El is vittük a pataiakat a szőlőkombájn munkájának megtekintésére. Hadd szokják a gépet. Azt mondták, jó gép ez, hadd jöjjön hozzánk is. De egye­lőre leálltunk a vásárlással, mert van emberünk elég. A gépek. Minden rend­ben van körülöttük? — Igen — kapjuk a vá­laszt. — Az aratáskor is csak egyetlen esetben kel­lett állnia egy napra az egyik gépnek, mert el kel­lett menni az alkatrészért. A KITE keretében ez a feladat jól oldódott meg. Ha a szőlőhöz is lehetne egy komoly alapgépet beszerez­ni, akkor sokkal jobban éreznénk magunkat. Szóba hozzák, hogy a csehszlovák gyártmányú, fiagy ' teljesítményű " traktor sokat tud; de hát alkatrészt kapni hp?zá,.’,„ !?, ■ ■* Tetszik,. nem tetszik, ahogy fogy a -munkaerő, az ember a gazdaságban; úgy kell a gépekre bízni a mun­kákat. Például a szalma kazlazását, Milyen, egyszerű munkának látszik. — Ma már néhány idő­sebb ember ért csak a ka­zalrakáshoz, tehát azt mond­tuk: a kazlak nem lesznek szépek, a veszteség is lesz vagy húsz százalék, de hát mit lehet csinálni ? — Becsülete lett újra a szalmának? — Már nem égetjük el, mert az állattenyésztésben nemcsak az almozáshoz használjuk fel a búzaszal­mát, hanem az etetéshez is. Másodvetés? Nem. Akkor nincs idejük az őszi talaj­munkákra. Különben is, ha kisebb területen nagyon bel- . terjes módszerrel termeszte­nek .silót; elérik'a céljukat. Szántás?;'Csak. a’ tavaszi­ak alá. A tarlóra talajlazító- val mennek rá, amit „házi­lag” készítettek el, aztán a tárcsázás következik. Vetésváltás? Igen. igen, igen. Nagyon jók a tapasz­talataik, és most már tuda­tosan törekszenek a vetés­váltás elérésére, ha a klasz- szikus vetésforgót nem is tudják megvalósítani. — Könnyű a mezőgazda­ságban — jegyzem meg. — ősszel elkészítenek egy tervet, aztán mindenki tud­ja a dolgát, ahogy jönnek a hónapok egymást követően. — Ha így lenne, nagyon jó lenne. Az alapterv azon­ban a napi tennivalókat nem dönti el. Ma is fél kilenckor három gépet vettünk ki a szőlőből, mert... máshol kellett jobban. * Mondjuk, nagyüzem, de olykor még a kisüzemi mód­szerekre gondolunk. azok élnek bennünk továbbra is. Pedig a patai példa is iga­zolja, hogy a mezőgazdaság­ban is el lehet érni az egész éven át tartó egyenletes ter­melői munkát. Nincs -szük­ség a nagy kapkodások utá­ni nagy semmittevésekre. Folyamatos termelés. Is­merős a fogalom? G. Molnár Perea«

Next

/
Thumbnails
Contents