Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-10 / 187. szám

MIIB-dosszié Milyenek az iskolai napközi otthonok? Manapság — s ez nemcsa!< az egyén szempontjából ért­hető. hanem társadul mi la is indokolt — nő azoknak i .családoknak a szórná, aho mindkét szülő dolgozik. Eb­ből következik az. hog:, gyermekeik délutáni felügye­letéről. másnapra való felké­szüléséről a pedagógusok gondoskodnának. A jogos óhajok azonban nem. mindig teljesülnek, hiszen a fiúk- lányok jelentős hányada nem jut he a napközi otthonokba, ahol így Is nagy a zsúfoltság. A cseppet sem szívderítő helyzet okait kutatta az a megyei NEB által indított vizsgálódás, amelynek .során a népi ellenőrök — 35 álta­lános iskolában, három diák­otthonban, valamint a fel­ügyeletet ellátó szakigazga­tási szerveknél — arra ke­restek választ, hogy hol ál­lunk pillanatnyilag, s miként lehetne az olykor aggasztó gondokat — a lehetőségek­hez képest — minél hama­rabb felszámolni. A sok is kevés Az összkép — ezt egyéb­ként tények regimentjével igazolták — elszomorító. Ak_ kor is, ha az 1972-es okta­táspolitikai párthatározat óta a tanácsok nem keveset tet­tek a gyermekintézmények fejlesztéséért, a személyi és a tárgyi feltételek javításá­ért. Az ötödik ötéves terv során százharminckét új tan­termet kellett létesíteni, en­nél azonban tovább lépünk, hiszen az esztendő végére elérjük a százötvenhármas szintet. Az 1979—80-as tan­évben a diákok harmincnégy százaléka részesült napközis ellátásban. Ez ugyan hala­dás a fél évtized előtti hu­szonhat százalékhoz képest, ám . az országos átlagtól még­is. elmaradunk. adottságok igen sok helyütt mostohák. Szűkebb hazánkban mindössze 135 csoport kapott olyan otthont, amely megfelel az előírások­nak. Innen nem hiányoznak az érdemi munkához nélkü­lözhetetlen felszerelések, a kikapcsolódásra teret, adó já­téksarok. Kétszázötvennégy esetben azonban a fiatalok az osztálytermekben marad­nak, ahol így naponta ki- lenc-tíz órát is eltöltenek. ben a létszámgyarapodást csak lassú ütemű — ez a kívánt mértéknek mindössze negyedét érte el — fejlesztés követte. Így aztán a régi panaszok hat vány ozódtak. Az ebédlők általában kicsik, a konyhák kapacitása túlter­helt. Az étkeztetés több tur­nusban történik, s olykor há­rom és fél óráig is elhúzó­dik. Az anyagi eszközök gondos, ésszerű, felhasználá­sát erőteljesen gátolta az, hogy szétaprózódtak. A me­gyei NEB 1972-től kezdve folyamatosan vizsgálta a té­mát, s már 1976-ban azt ja­vasolta. hogy mind a váro­sokban. mind a községekben központi konyhákat építse­nek. olyanokat, amelyek megfelelnek a legszigorúbb követelményeknek is. Sajnos, a megszívlelendő ötletet az illetékesek nem mérlegelték kellőképpen, s csak ritkán jutottak túl az egyetértés szintjén, holott nem elvi igenlésre, hanem tettekre lett volna szükség. Így ért­hető, hogy jóval alatta va­gyunk az országos átlagnak. A 40,4 százalékos szint azért is alacsony, mert ezt a szol­gáltatást jóval többen igé­nyelnék. ha megteremtenék ennek feltételeit. Kifogásolhat«: minőség Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a minőséggel is bajok vannak. Az áíé- szek általában nem veszik fi. gyelembe az életkori sajátos­ságokat. A romlás fő oka — a közömbösség mellett — az. hogy a nyersanyagnorma itt nem elegendő a korszerű táplálkozás feltételeinek biz­tosítására. Elsősorban azért, mert számolni kell a ven­déglátóipari haszonkulccsal is. Az iskolai konyhák ét­lap-összeállítása csak ott igé­nyes, ahonnan nem hiányoz­nak a képzett szakemberek. Mi tagadás, e tekintetben sem rózsás a helyzet. Ezért a NEB javaslatára elkészült az 1980-ig szóló beiskolázási terv. Ennek megfelelően 1977- ben harmincnyolcán. 1978- ban pedig negyvenné­gyen iratkoztak be a kétéves szakmunkásképzőbe. Elége­dettek mégsem lehetünk, mert a dolgozók negyven százaléka még mindig képe­sítés nélkül tevékenykedik. Mi a teendő? Az alapos tájékozódást gondos összegzés követte. Ennek során számos olyan ötletet ajánlottak a népi el­lenőrök. amelyet célszerű minél hamarabb megvalósí­tani. Központi intézkedés­ként. remélik azt, hogy a vendéglátóipari egységek kapjanak az eddiginél is na­gyobb szerepet a gyermekét­keztetésben. Elsősorban azért, mert ezekben adottak a kor­szerű feltételek. Természete­sen szükség van — ezt az árváltozások indokolják — új nyersanyagnorma megál­lapítására is. A TANÉRT által forga­lomba hozott bútorok mére­te és minősége egyaránt ki­fogásolható. Lényeges válto­zás csak akkor remélhető, ha az illetékesek pályázat meghirdetésével módot ad­nak más vállalatoknak, ipari szövetkezeteknek ezek terve­zésére, esetleg gyártására is. Megköveteli eat a napközi otthonok érdeke, ahol a meg­levő felszerelés felett már eljárt az idő. Jó lenne, ha a hatodik öt­éves terv során az oktatási ágazat rendelkezésére álló összegeket mindenekelőtt a napközis hálózat bővítésére, korszerűsítésére., az étkezte­tés növelésére, színvonalának emelésére fordítanák. Annál is inkább, mert az elkövetkező öt esztendőben négyezerrel több tanulót kell fogadni az általános iskolák­ban, mint korábban. Ügy véljük, ez az adat ön­magáért beszél, ehhez feles­leges kommentárt fűzni... Pécsi István Kolumbia kincsei A mai Kolumbia területén — Amerika felfedezése előtt — nyelvileg és kulturálisan sok tekintetben rokonítható. de nem egyszer eltérő indi­án törzsek éltek. E törzsek azonban nagyjából egységei és jelentős kulturális szintet teremtettek. E virágzó kul­túráról. az Amerika meghó­dításáról szóló korabeli kró­nikások mellett, elsősorban a régészet feltárásai nyomán tájékozódhatunk. A pre-ko- lumbián társadalmak hagya­tékai közé tartoznak többek között azok a finom mívű aranyremekek, amelyeket e térség egykori magas fokú művészetét igazolandón a Budapesti Néprajzi. Múzeum mutat be kiállításán. Felvételünkön e kincsek kö­zül láthatunk néhányat. Gyorsítják, egyszerűsítik a tanácsi ügyintézést Ügyintézési időelemzés kezdődött országszerte a vá­rosi és községi tanácsoknál, hogy rövidesen rátérhesse­nek az intézkedési határidők rövidítésére: a kérelmek azonnali teljesítésére, illető­leg három, nyolc és 15 napon belüli elintézésére. Az Ilyen ütemezésű ügykezelés ez év január elsejétől a fő­városi tanácsnál már gya­korlattá vált, rendkívül ked­vező tapasztalatokat hozott. Lényegében arról van szó, hogy az államigazgatási munka törvényben előirt, általában 30 napos ügyinté­zési határidejét „házon be­lül” ésszerűbb szervezéssel az élet diktálta követelmé­nyekhez, a tanácsi appará­tus lehetőségeihez igazítják. Most a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatala kezdeményez­te a jól bevált" ‘ fővárosi gyakorlat meghonosítását a megyékben is. A tervek sze­rint a jövő évtől tehetik or­szágossá az államigazgatási ügyintézés gyorsított gyakor­latát. Az MTI tudósítójának ér­tesülése szerint a törvény- előírások nem változnak, de a rövidített ügymenet mint­egy 70 féle államigazgatási témát érinthet. Ezeknek kö­rülbelül a fele olyan ügytí­pus, amely az állampolgári bejelentések nyomán azon­nal elintézhető. Például — miként a fővá­rosi tapasztalatok bizonyít­ják — a vidéki tanácsoknál is minden bizonnyal nyom­ban kiadhatják > az adóigazo­lásokat, a vagyoni helyzetre vonatkozó okmányokat, csakúgy, mint a főiskolai ta­nulmányokhoz, az üzleti könyvek hitelesítéséhez, va­lamint a végrehajtás felfüg­gesztéséhez, a tartozások be­fizetéséhez nélkülözhetetlen irományokat. Ugyancsak azonnal intézkedhetnek a tanácsoknál a haláleset be­jelentésének (temetés céljá­ra) tanúsításáról, személyi igazolványba adatváltozások bejegyzéséről, anyakönyvi okiratok kiállításáról, hely­színi szemlét nem igénylő hatósági bizonyítványok ki­adásáról. lakcím ki- és beje­lentéséről, birtokvédelmi ügyekben (lakásból kizárás, közüzemi szolgáltatások el­zárása esetén) a kérelmezett végrehajtás elrendeléséről. Az általános igazgatási jog­körbe tartozó ügyeken túl különféle művelődésügyi illetőleg olyan szociális té­mák is rögtön rendezhetők, mint a családi pótlék meg­állapításához igazo'lás kiállí­tása, kiskorú intézeti beuta­lása ideiglenes hatállyal, gyermek láthatása az , érde­kelt felek megegyezésével. Nyomban kiadhatják az ál­lampolgároknak egyebek kö­zött a közgyógyellátási iga­zolványt, a hatósági orvosi igazolást. A kisiparosok szá­mára minden olyan igazolást várakozás nélkül rendelke­zésre lehet bocsátani, amely a nyilvántartásból azon nyomban ellenőrizhető, ezek közé tartozik például az iparjogosítvány iránti kére­lemhez szükséges erkölcsi bizonyítvány. Három napon belül elin­tézhetik a tanácsi szervek például a rendkívüli teme­tési segély, halálozási anya­könyvi kivonat bemutatása esetén a temetési segély, il­letve a rendkívüli szociális segély kiutalását. Az államigazgatási munka vezető szakembereinek véle­ménye szerint a különféle hatósági ügyek intézési-elin­tézési határidejének terve­zett gyakorlati rövidítése jobbítólag hathat a tanácsi szervek és az állampolgárok közvetlen kapcsolatára, gör­dülékenyebbé teheti a hiva­tali munkát, javíthatja az ügyes-bajos dolgaikat inté­ző emberek közérzetét. v- (MTI) Ügy hisszük, felesleges bi­zonygatni. hogy ez pedagó­giai szempontból milyen ká­ros. Sajnos, az is előfordul — például Hatvanban és a he­vesi járásban —. hogy az ifjak a klubszobákba kerül­nek, vagy éppen a folyosó­kon szoronganak. A meglevő nehézségeket csak súlyosbít­ja az, hogy a csoportbőví­tések még inkább növelik a tumultust. Ilyen körülmények között nincs könnyű dolguk a ne­velőknek, akiktől azt remé­lik, hogy hivatásérzetükből fakadó lelkesedéssel számol­ják fel az áldatlan állapotok szülte bajokat. Szerencsére nemhiába bíznak bennük, ám a lehetetlennel ők sem birkózhatnak meg hosszú tá. von, ezért kell a korábbi időszaknál is többet tenni az előbbre lépés érdekében. Étkeztetés — kérdőjelekkel Megyénkben száznyolcvan­két főző- és ötven melegítő- konyha működik. Az előb­biek harminc százaléka fel­újításra szorulna, ám a pénz­ügyi fedezet csak részben van meg. Az elmúlt öt év­1*8«. augusztus 10., vasárnap Vilii Breinholst: Tegezem a feleségem Cseppet sem a karom meg­szépíteni . jellememet vagy túlbecsülni lényemet, de még így is biztosíthatom önöket, hogy derék, kelle­mes és udvarias ember, hű­séges férj és gyengéd apa és nagyapa vagyok. Mind­erről halálos komolyan ke- zeskedhetem. Sohasem ve­szekszem Mariannával, és már el is felejtettem azt a napot, amikor utoljára haj­ba kaptunk egymással, sőt arra sem emlékszem, hogy miért csinálta ezt a felesé­gem. Ezért bárki, aki vala- menyire ismer bennünket, megesküdhet mindenre, ami szent, hogy egy olyan har­monikus családban, mint a miénk, sohasem alakulhat ki olyan helyzet, amelynek te­tőfoka az volt. hogy egy tá­nyért vágtak a fejemhez — méghozzá olyan erővel, hogy ez a gyönyörű porcelánhol- mi ezer darabkára tört szét, akárcsak az aknavetőgrá­nát repeszdarabjait. Arra is letenné a nagy esküt, hogy Marianne sohasem volna ké­pes egy ilyen erőszakos cse­lekedetet helyénvalónak te­kinteni. Pedig éppen tegnap este történt, amikor Marian­ne az imádott konyhájában tett-vett, mosogatott, és a szalonból a nyitott ajtón keresztül behallatszó han­gomra figyelt, hogy én — sajnos — olyasvalamit mondtam, ami bősz harag­ra gerjesztette, és a fent említett tányért hozzám vágta. „Csirr-csörr!” —csat­tant a tányér, és ezer da­rabra tört! Az egész azzal kezdődött, hogy kis unokám, Jakob felkapaszkodott az ölembe. — Nagyapa — mondta, ha a királynő váratlanul be­toppanna hozzánk, tegeznéd őt? — Nem, fiacskám. — De hát a nagymamát tegezed! , — Ez egészen más. — És mindig tegezted a nagymamát? — Nem, nem mindig. i — És mikor ejtetted fog­lyul a nagymamát? — Foglyul ejtettem? — fe­leltem kérdéssel, és mélyet .szippantottam a szivarom­ból. — Mit értesz ezen, drá­ga kisfiam? — Hát. .. mikor találtad meg? — Megtaláltam és punk­tum! Egyszer összetalálkoz­tam vele. — És nem emlékszel ar­ra, nagyapa, hogy hol ta­lálkoztál vele először? — Persze, hogy emlék­szem. Kissé félrefordítottam a fejemet, és egy pillantást vetettem a nejemre. Mari­anne éppen a mártásos tá­lat törülgette, és helyeslő mosollyal jutalmazott — ez azt jelentette, beleegyezik abba, hogy elmeséljem Já­kobnak az első találkozá­sunkat. A nők általában na­gyon romantikusak, és sze­retik az ilyesféle visszaem­lékezéseket és elbeszélé­seket. — Mikor találkoztam elő­ször a nagyanyáddal? — kezdtem eléggé hangosan, hogy minden szavamat jól lehessen hallani a konyhá­ban. — Azonnal elmesélem, drága kisfiam. Hát valaha is elfelejthetem ezt a na­pot ?! Gyönyörű, meleg nyá­ri este volt. Nagyon régen történt. Egész este teljesen egyedül csatangoltam, mo­ziban voltam, és megnéz­tem egy kalandfilmet, amelyben cowboyok lövöl­döztek egymásra, meg más efféle — hiszen sok ilyet láttál már. És amikor ezen a csodálatos estén kiléptem a moziból, ezt mondtam ma­gamnak: „Ma este! Ma este elmész a Tivoli parkba. Igyekszel szórakozni és fe­lejteni, hiszen egyes-egyedül vagy ezen a világon”. így is tettem. S az egész kör­nyezel. eblx*n a csodaszép, meseszerű parkban, ahol tarka lampionok égtek, a pódiumról zene szólt, fia­tal párok sétáltak karonfog­va, ahol szökőkút tündökölt — teljesen x-endkívüli álla­potba ejtett. Szinte érez­tem, hogy ez a csodás este valami rendkívülit hoz a sorsomban, olyasvalamit, amiről világéletemben áb­rándoztam. Kis ideig. . ott álldogáltam, és elnéztem a dodgemet, azután a vidám, tarka tömeggel sodródtam, és jóformán még nem is tudtam, mit csináljak az­után. Akkor még nem vol­tak játékautomata-termek és más efféle szórakoztató üzemek. El’búsultam, és ak­kor hirtelen egy hang va­lahol a szívom mélyén e?t suttogta: „Menj és szállj fel az óriáskerékre!” Szerencsé­re meghallottam azt a han­got és. .. sohasem bántam meg! Odarohantam az óri­áskerékhez, és helyet fog­laltam, s amikor az óriás­kerék forogni kezdett, és a föld kisiklott a lábam alól, és egyre magasabbra emel­kedtünk a világoskék esti égbe, ezen a csodaszép, de­rült éjszakán — akkor ész­revettem, hogy egy fiatal nő ül velem szemben a szűk gondolában. Ó, a leggyönyö­rűbb nő volt valamennyi közül, akit valaha is lát­tam. .. Egyedül ültünk egy­mással szemben ott azon a szűk helyen, ö meg én, és akkor valami hihetetlen do­log történi, az a gyönyörű teremtés rám mosolygott, s én viszonoztam a mosolyát, és ráeszméltünk, hogy ben­nünket a sors egymásnak teremtett... Nem, várjunk csak! Ez nem a te nagyma­mád volt! Nem a nagyma­mával találkoztam azon az estén az óriáskeréken! Charlotte volt... Charlotte Lind, az első szerelmem! Ma is úgy emlékszem, mint­ha tegnap történt volna;.. A te nagymamáddal nem az óriáskeréken ■ találkoztam, hanem... várjunk csak, hol az ördögbe is találkoztam én először a te nagyma­máddal? Egy pillanatra megálltam a beszédben, hogy össze­szedjem a gondolataimat, és ekkor repült felém az a tá­nyér. Mostanában, vala­hányszor a nyakamat vaka­rom, még ma is érzem he­lyét — Marianne féktelen kezének a nyomát! Torzította: Gél lért 'György

Next

/
Thumbnails
Contents