Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-31 / 204. szám
> ? ) J ) i l Jegyzetek optimizmusról és pesszimizmusról ELSŐ PILLANATRA könnyen hajiunk arra. hogy igazat, adjunk a mondásnak: az emberek optimisták,) vagy pesszimisták, a dolgok pedig a maguk útját í járják. Valóban: a történések saját logikája gyakran, megtréfálja mind az optimistát, mind pedig a pesz-' sztmistát. Az „ész-csele” — adja meg a nevét e' tréfának az idealista Hegel. „Nem tudják, de teszik”; — világosit fel a történelem nem tudatos oldalának \ érvényesüléséről a materialista Marx. Csakhogy egyi- ' kük sem az optimistákról vagy pesszimistákról be- i szél, hanem a cselekvő emberről, s a cselekvő ember! kalandjairól, m íglepetésekkel tarkított odüsszeájáról. Es joggal. Mert aki cselekszik, több mint pesszi-' mista vagy optimista. Aki csak optimista, az mégi lehet netncselekvő. Optimista, mert majd valahol, va- ) laxik (a számára mindig kéznél levő tekintélyek)) megoldják a problémát. Az optimisták egy része’ ezért nem jut el sohasem a cselekvéshez. A pesszi- < mista viszont „már túl van” a cselekvésen. Eleve el-) döntötte értelmetlenségét, s ha mégis akarja — 6, a > kultúra alakzatai kimeríthetetlenek! —, hát valamiféle sziszifuszi pátosz tragikus életfilozófiája élteti. Az optimisták es a pesszimisták ezért inkább a han-) gúlátok emberei és rabjai. S ebben az értelemben rájuk igaz az indító közhely: ok optimisták vágyj pesszimisták, mert az események — így vagy úgy —) a saját útjukat járják. / Ily módon azonban a világ kettészakad, a valóság \ feltartóztathatatlanul objektíy folyamatára és kétkedő ! vagy feltétlenül bízó ember érzés világára. Persze, er- ) re is találhatók kulturális párhuzamok. Démokritosz, ) a „nevető filozófus” az egyik oldalon. Hérakleitosz, a \ „zokogó filozófus” a másikon. Az egyikben a szilárd; alapokra épült világ rendíthetetlen hite csap át el- \ méletbe, a másikban a változékonyság és múlandó- ) ság megrendítő élménye rombolja le egy zárt világ- > nézet megteremtésének lehetőségét. Csakhogy az > analógiák, a történelmi összehasonlítások gyakran \ sántítanak. Az emberiség cselekvési lehetőségei tör- j ténelmileg nagyon is változóak. A gondolkodó embert) egyrészt kényszerű szemlélődésre kényszerítheti kora. ! •míg egy másik esetben utat nyit számára a gvakor- > lati tevékenységre is. A szemlélődés és a cselekvés / történelmi határai rendkívül változékonyak. S amíg- egy szemlélődő álláspontot az egyik korban igazol az j általános történelmi tényállás és világállapot, addig) más korban ugyanez, a magatartás merő modorosság.) anakronizmus és pózolás. Vagyis: áz optimizmusnak) és pesszimizmusnak létezik egy mindenkori kulturá-; lis-történelmi szintje. Ám ez a történelmi és kulturá- j lis alakká fokozódás csak a cselekvő ember tetteiben: bontakozhat ki, és kaphatja meg mindenkori értei-j mét... VOLTAK KORSZAKOK, amelyek a mai modern korszaknál sokkal magabiztosabban ítélték meg sor-; sukat és lehetőségeiket. Hitték, hogy a jók üdvözöl- ? nek. a rosszak pedig végül is bűnhődni fognak. Igaz. > hogy e hithez kultürális formákra, vallásra, filozófia-) ra. művészetre volt szükségük; ezek nélkül sohasem) tehették volna elviselnetővé és sajátjukká életüket és? a valóságot. Még a mese is így szólt: a hangya szór-) galmas és dolgozik, izzad egész nyáron, a tücsök vi- í szont csak hegedülget. azaz a népi előítéletben min- ' dig benne rejlő túlzással: lazsál. De jön a tél. s a dolgos hangyának nincs gondja, bezzeg a tücsök az? éhhalállal küszködik. Napjainkban azonban már ’ megszülték a mese modern parafrázisát is. Eszerint ;! a tücsök csak hegedül, a hangya csak szorgalmasan i dolgozik °gész nyáron át. aztán jön a tél, és. .. és i elpusztul mind a kettő. NO. DE Ml EBBÖL A TANULSÁG, amit predesz- inációra és determinizmusra hajló énünk majd min-.; denkor számon kér a világtól? A pusztán optimista) természetesen háborog és árulást, az erkölcsi világrend bomlasztását sejti a modern átírásban. A pusz- ) tán pesszimista viszont olvadozik gyönyörűségében./ mert — ugye — ő már rég megmondta, hogy sem- ? minek sincs értelme. Mert van bizony úgy. hogy a jó nyeri el jutalmát.) meg van úgyis, hegy a rossz jár jobban. A világ tú- / lontúl kusza és összetett az. egyértelmű igazságokhoz./ s ezen bizony semmiféle világtörvény sem változtat < önmagéban. Vigyázzunk hál a tanulságok levonásé-) vall Ahol nincs tanulság, ott ne ksVessünk. A világ) mégsem .anulságpáldatár , mindenkori valóságértei-) nézésünk számára. S ha ebből a tételből indulunk / ki: akkor sem leszünk képesek komolyan venni) a tanulságot, ahol nagyon is lenne tanulság. EZÉRT MINDENEKELŐTT valóságlátó. valóság-) gal számvető. gondolkodva cselekvő emberekké keli) lennünk. Mert a cselekvő ember józanságra kénysze- ; rül és ezért már szaoad is körülményéivel szemben. S ugyanezért bizonyéra optimista is a dolgok állásá: í nak valóságos mértéke szerint, (mint ahogy pesszi- j mista is ugyanazon dolgok állását.ak mértéke szerint). Tudta, meddig terjed akaratának határa (de azt is) tudja, hol Kényszerül szemlélődésre). S a tettével! szerzett bölcsességgel kiindulva formaija valóságát.. .) Hüvely István ) Omladozik a vakolat A boconddiak kérdik: Mi lesz a Szeleczky-kasléllyal? A méreteivel is lenyűgöző, tiszteletet, keltő barokk épületről egyre többet beszélnek a községben. A helybeliek féltik, aggódnak amiatt, hogy mind jobban omladozik a vakolat, s egyre nagyobb teret hódít magának a salétrom. Bántja őket az, hogy pusztul a tetőzet, s ereszcsatornák híján az esőzések háborítatlanul rombolják az időnek úgy- ahogy ellenálló falakat. Komoly veszélyt emlegetnek, 6 azt tanácsolják: nézzen szét a látogató ebben a hajdan pompás kastélyban. Aki hallgat rájuk, s mindenhová bekukkant, megérti a kétségbeesett jelzéseket. A régen tündöklő, a színeikkel szemet gyönyörködtető. mesterkézre valió freskók talán már nem is restaurálhatok. Valószínűleg csak arra jók., hogy útjára engedjék a fantáziát, s az élettel töltse meg a csendtől borzongó termek sorát. Egy pillanatra nem jut eszünkbe, hogy az egykori ügyes asz- • talas által készített ajtókegy részét eltulajdonították, hogy a tetőzetet tartó gerendák közül jó néhányat kivágtak a sajat érdekeikkel törődő házépítők. A valóságra döbbenés aztán annál szörnyűbb. Mék- kora vétek volt itt mindent veszni hagyni. Azok az apák nem gondoltak arra, hogy vaskos hibáik következmé~ nyeiv’el fiaiknak kell majd szembenézniük. Gyűlölték a földesúri hatalom és fölény jelképét. Ezt annyi év múltán is megértjük, azt viszont egyáltalán nem, hogy építészeti kincseket herdáltak el. azokat, amelyek nemzeti vagyonunk szerves részei lennének, amelyeket büszkén mutogatnánk a hazai és a külföldi turistáknak. Most viszont bármerre tekintünk, az enyészet borzongat meg bennünket. Megriadunk attól, hogy néhány esztendő elteltével már azon lehet vitatkozni, hogy kiket illet a bontási anyag... Vf) A boconádiak ezt nem akarják, s ezért kopogtatnak, emiatt kilincselnek gyors segítségért. Mondjuk meg mindjárt: érveik nagyon1 is figyelemre méltóak- Erről győz meg minket Sedan János tanácselnök. — Az épületben kapott helyet. az óvoda, a könyvtár, az alsó tagozatos napközi, ide jönnek majd'a felsősök is. Itt van a tornaterem, s csak itt tarthatjuk a politechnikai foglalkozásokat 's. Itt találhatna méltó otthonra a művelődési otthon. Jgazi kulturális központot alakíthatnánk ki, ha nem maradnánk magunkra.. Az előbb felsorolt intézményekre mindenképpen szüksége van a falunak. Ha újakat emelnénk, ötvenmilliónál is többet költhetnénk rájuk. A holnapok gondjait viszont megoldhatnánk, ha megmentjük ezt a becses műemléket. Cseh Béla iskolaigazgató megjegyzése is mérvadó: — A jövő — s ezt senki sem vitatja — az oktatás és a közművelődés gyakorlati közelítését szolgáló komplex intézményeké. Nálunk ez csak akkor alakítható ki. ha igéhybe vesszőik a Szeleczky- kúriát, ahol üres és tágas helyiségek garmada állna rendelkezésünkig. Persze csak a rendbehozatal, a felújítás után. 2 Nos a gondok ezzel kapcsolatban tornyosulnak. Az annyira óhajtott munkálatok megindításához hiányzik a legfontosabb: a degeszre tömött pénztárca. Ez akkor is igaz, ha a tanácsi vezetők igen előrelátóan — bárcsak hajdani elődeik lettek volna ilyenek — mindent megtettek' azért, hogy biztosítsák a kedvező pénzügyi alapokat. Közben kivitelezőről is gondoskodtak : a dél-hevesi építőipari szövetkezet vállalta volna a megbízatást, ha garantálják a fizetséget. — Itt rekedtünk meg az első menetben. Természetesen a pillanatnyi kudarcba nem nyugodtunk bele. A megyei tanácstagi csoporthoz fordultunk: onnan tavaly 300 000 forintot juttattak nekünk. Az Országos Műemléki Felügyelőséget is értesítettük elképzeléseinkről, s kértük a támogatást. Ök is zsebbe nyúltak, s 1979-ben 200. az idén pedig százötven- ezer forintot adtak, illetve küldenek. A Népújságból örömmel értesültünk arról, hogy mecénás! szándékukról a jövőben sem mondanak lé. Úgy véltük, hogy ezek után. indulhat, a második nekifutás. ' Nagy nehezen szereztünk húsz köbméter gerendának való fenyőfát. A nyergesújfalui eternitgyártól rendeltünk 63 000 darab műemlék palát, ereszcsatorna vásárlására negyvenezret áldoztunk. — Most már kezdhetünk valamit. A. legfontosabb az állagmegóvás lenne, más szóval a tető üijávarázslása. a beázások megszüntetése. A baj csak az, hogy meglehetősen kevésnek tűnik az erre a célra tartalékolt félmilliónyi készpénzünk. Próbáltunk ésszerűen társuló partnereket keresni. A termelőszövetkezet egy ideig kacérkodott is a gondolattal: az egyik. szárnyban ebédlőt akart berendezni. Később azonban lemondott érről az ötletéről, holott ez kitűnő megoldás lett volna. A gazdaság másutt épít, mi viszont ismét egyedül maradtunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy tétlenkedünk, s várjuk, hogy a sült galamb a szájunkba repüljön. Valamit minden~ keppen csinálunk, de csalc addig nyújtózhatunk, ameddig a takarónk ér. 3 Itt tartunk most, A kastély gazdája, a tanács érzi felelőssége súlyát. Az mindenképpen biztató, hogy folytonos panaszkodás helyett kész a cselekvésre. Azt azonban meg kell érteni, hogy szólóban nem sokía mehet. Jó, hogy akadnak támogatók, azt is meg kell mondani azonban, hogy jelenleg még kevesen vannak. Reméljük a megyei tanács is felkarolja ezt a tiszteletre méltó vállalkozást. Tévedés ne essék: nem harminc- negyven millióról van szq, csupán egy több lépcsős elképzelés első fordulójáról. Ez a leglényegesebb, mert így megóvhatják az épületet a további romlástól. Ha ez megtörténik, akkoa nem kell a településnek idővel tornatermet, napközis helyiségeket, óvodát, könyvtárat, művelődési házat, a gyakorlati oktatást szolgáló termeket emelnie. Akkor nem kell majd félszáznál is több milliót költeni mindenre. Ügy is fogalmazhatnánk : a ma gondjait orvosolva, a holnapokat alapoznák meg. Ugye, hogy érdemes... ? Pécsi István Se ajtó, se ablak . Hol van már a freskó? (Perl Márton felvételt^
