Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-31 / 204. szám
St diós Votsis: Tájkép / (Hauer Lajos felvételei — KS) Stelios Votsis: Emberpár Ciprusi képzőművész alkotásai „Új tüzek lobognak ott...” 100 éve született Guillaume Apollinaire Kereken száz ’ esztendeje/ Rómában látta meg a napvilágot a századelő talán leg- kisugárzobb hatású költője- akiről M. Raymond a neves irodalomtörténész többek között ezt írja: ..Minden úton, amely 1905. es 1920 között nyílt a francia művészetben. ott található az ő árnyéka”. Pedig Apollinaire —• eredeti nevén Wilhelm Apollinaris de Kostrowicky — tulajdonképpen nem is volt francia; anyja száműzött lengyel arisztokrata lánya, apja kilétét máig is homály fedi; de feltehetően olasz' volt. Ez az „etranger”, aki Monte Cáriéban és Nizzában nevelkedett, azonban hamarosan a francia szellemi és művészeti élet egyik központi figurája lesz, a kor legnagyobbjainak barátja és harcostársa; Jarry. Salmon, Jacob társaságában Párizs kávéházainak ismert és népszerű alakja. Az „új festészet” (Matisse. Picasso. Léger, Braque. Duchamp és mások) nagyhatású propagátora; az új képzőművészeti irányzat, a kubizmus legalább annyira az ő nevéhez is fűződik- mint az alkotókéhoz; képző- művészeti kritikáiban, elemzéseiben külföldön is érezhető hatással népszerűsíti az avantgarde-ot. De mindenekelőtt költő, akinek neve egybefon! a modern líra fogalmával. A villoni örökségen, s a szimbolizmus átmeneti hatásán túllépve a költői kifejezés- mód megújítására törekszik, tele van ötlettel, leleménynyel. játékossággal es mélységgel; költői képeinek szépsége magával ragad, s követőkre talál. Csodálatos nyelvi gazdagsága, s ugyanakkor egyszerűsége ezért a fordítók legnagyobb próbatétele is; elég, ha csak a Mirabeau híd című költeményére gondolunk. amelynek utolerhe- tetlen zeneiséget a legjobb magyar versfordítók igyekeztek egymással versengve megőrizni a magyar nyelvű átültetésekben. Versei néha ri pontszerűen reálisak- s ugyanakkor jelképekkel teliek. ..Koponyám gyermeke te lettél ..szép Minervám örökre koronám a vérem csillaga” — írja miután 1916-ban a lövészárokban egy grónátrepesz átüti sisakját es koponyáját, s a sebesülés nyomait haláláig viselnie kell. Ugyanez az élmeny másutt szinte a tudósítás egyszerűségével lényegül át költészetté: „Járt a háborúban, s látta a Gyalogság és Tüzérség .harcait Fejsebet kapott meglehették míg kloroformtól részegen aludt S a szörnyű küzdelemben, elvesztette legjobb• társaiI”. Hatasa a francia, majd később. már halála után, a világ irodalmára belathalatlan nagy; ahol modern •'líra született, ott mindenütt kimutatható Apollinaire öröksége. Kassák Lajos szavaival élve: -.az új költészetet, adta a világnak”. De senki sem tudna jobban összefoglalni ars poeticáját. mint ó maga nagy összegező versei . egyikében (Egy szép vörösesszőkéhez), ahol mintegy szintézisét adja az új költői törekvéseknek: . .az óriási s furcsa birtokra vágyunk . Ahol a virágzó rejtőiem hajlong felelik Üj tüzek lobognak ott s eleddig nem látott színek Ezernyi súlytalan lebegő látomás ‘ S ezekből kell valóságot teremtenünk" Gömöry Albert Forgácsok egy fakeresztröl Simonyi Imre verskötetéről A hatvan évvel ezelőtt született Simonyi Imre új verskötete a Szépirodalmi Kiadó gondozásában jelent miß. . Könyveinek élen a Tisztességes írás' áll (19561, amelyet áz ■ Önéletrajz helyett (1962) követ. A Ne sírjatok 1966-ban taV tolt napvilágot, a Hatodnapon 1970-ben. a Gyulai krétamjzöH pedig 1978-ban. Ezt a sort zárja a legújabb köteti.a Főrgá* csok egy fakeresztről. A bihari táj, a Körösök vidéke-jelenti számára a szükebb pátriát, az útraindító, költő fiát visszahívó és mindmáig éltető szellemi tájhazát. Gyula lett választott lakóhelye, iskoláinak, újságírói és szerkesztői" munkájának színhelye. Egyszer megpróbált elszakadni az anteuszi talajtól, a szülőföldtől: az ötvenes évek elején nekivágott az útnak, a fővárosba ment világot látni, országot és hazát építő szándékkal. Embert próbáló körülmények között dolgozott segédmunkásként és írta a Verseket áz asztalfióknak. Édesanyja súlyos betegsége térítette vissza. Megtért a szülőföldre: anyjához, az éltető forrásokhoz. Lakóhelyét- Gyulát azóta sem cserélte tel ígéretesebb, melegebb és gazdagabb szellemi klímával kecsegtető városokra. Simányinak itt sikerült szellemi kilátót építenie, szellemi provinciát teremtenie maga körül. Tudatos megkomponáltságot mutat új kötete. Á ciklusba rendeződő versek ívét A forgácsok fejezet emeli magasra. A megfeszítettek és A fakereszt verscsokra adja a középső tartópilléreket, a Dramolettek pedig a záró részt. Vallomas- töredékek. gondolatfutamok, félszikrázó költői meglátások, felfénylő képek sorjáznak a rövid versekben: ..muzsikáltam nektek s nem táncoltatok / feljajdultam néktek s nem sirattatok”. Szelíd óhaj szakad fel a költőből: -,egv elesésre érdemes csata- / teret adjatok legalább. Az elemi kötődésék 'versihlető erővé válnak a Szülőföldem című költeményében: „A nagyvilágon e kívül:.. / [ma már tüdőm} a szív kihűl, / s a kisvilág, mi megmaradt belül [teszek, eresz alatti ...Szülőföld, születés, haza [köldökzsinór kapcsolata.: Á„ verscímek is költői birtokbavételt jeleznek: Szülőhazám, Hazám. Megrázó arcképcsarnok A megfeszítettek ciklus. József Attilára „egy ájult nemzet / zuhant”, Babits és József Attila vitájában két igazság feszül- egymásnak, amely az utókor számára tanulságul jelzi a végtelenben, a halhatatlanságban találkozó párhuzamos életutak summáját: „aki szegény, az a .legszegényebb” és ,.vétkesek, közt. cinkos, aki nérjia”. A legtöbb emlék vers Krudyt idézi. Olvasmányélmények, hangulatok, az ember örök szépségvágya és ékességszomja kap költői megfogalmazást. A legszebb és legdöbbenetesebb .azonban mégis a Németh Lászlónak szentelt három vers. A Németh László No. 1. nyitánya a megszólító verstípust példázza: „emeld föl elgyötört gyönyörű koponyád. ..” A második mindössze háromsoros vers a mosolyba bújtatott szellem fölényét villantja: ..a torkodnak szánt harapások / azért mégiscsak megsebeztek / valahol a bokád tóján”. Németh temetése, a gyászszertartás számvetésre készteti Simonyi t. A látvány gondolatokat indít, a költő a szemtanú objektivitásával, a krónikás tényszerűségével rögzíti a szívében megszólaló szók Titles zi hangot, a lelkiismeret szavat: ,'A temetésén számosán megjelentek. És számtalanok nem jelentek meg. ,4 szónokok elmondták ezt is meg azt ts. • ' És természetesen ezt meg azt elhallgattak. A koporsóra döngve hulltak a göröngyök: mintha több szívről kő esett volna le." Emlékversben idézi meg Adyt, Bartókot, Sinkát. Kőbán Györgyöt, Hemingway-t. Nadányi Zoltánt. Rekviemet mopd Tímár Józsefért... Versmonológok, duettek zárják a kötetet. A jellem és a.szellem legszebb jelzőjének Simonyi is az egyenest tudja. Fény csillan, indulat lüktet a folyamatos és szakadatlan költői vallomás és számvetés verskötetében. Emberi hűséget őriz Simonyi a szülőföld és az ifjúkori erkölcsi-- emberi eszmények iránt. (Szépirodalmi, 1980.) TVS. VARGA ISTVÁN ^ I stván nevű rokonom még egészen pici gyerek volt, amikor szülei elváltak. Ettől kezdve az apja nevelte egy alföldi falucskában. Néhány honapja aztán megjelent -nálam — isten tudja, miért jutottam eszébe, és egyálta. i Ián, hogy talált meg. Nem felejtette el a várost, mondja. Visszajött, | hiszen ide tartozik... A csöpp, vézna, beteges fiú bivalyerős fiatalemberré cseperedett; , ha akarná, könnyűszerrel kiteker, hetné a nyakamat is. De aggódnom fölösleges, mert István jólel- . kű ember, és erejét demonstrálan. ' dó. szerencsére nem vetemedik effélére. ; így aztán jól kijövünk egymás! sál: nem nagyon zavar a jelenlé- - te. amíg meg nem szólal. (..Disz. tingvált” fiatalember, egyáltalán nem szószátyár.) Nem múlhat el nap, hogy — ha csak néhány órára is — be ne kukkantana hozzám. (Általában éppen ebédelek! A vendégjog szent és. sérthetetlen; hellyel kínálom, étellel, s ha éppen van. itallal is. Szokás szerint előbb szabadkozik, aztán segít fölfalni feleségem ■ aznapi főzljét — de megenné a szé- } ráz kenyeret. » meginná hozzá az J árvák könnyét is.) i i i Az első találkozás alkalmával J már kiveséztük egymás életútját, viselt dolgait. Ezért már csak egykét felületes szót váltunk: én jól vagyok, te jól vagy? én, látod, dolgozom. te niég most sem:. . ? Hát igen. Ö. a két finom metszesd — megjegyzem: lapát! — tenyér birtokosa: nem érez elhivatottságot a szerszámok iránt. Szóval, én dolgozom, akkor is, ha ott van — írok. hogy pénzem legyen — ö meg a rádióm állomás- kereső gombját csavargatja. És elmotyogja időnként: én is veszek majd egv rádiót. De nem ilyen ócskát hanem amiben magnó is van. Meg pecsétgyűrűt is veszek, attól lesz menő az ember. Hamvasszürkére festetem a hajamat, attól buknak majd rám a nők. Dzsentlemen leszek, meglátod, hamarosan az leszek. .. Érted, nem kell neked ma. gyarázni... , Persze, hat hogyne érteném. ★ Lelki szemeim előtt elvonulnak az ősök. Csupa olyan — élő, vagy már régholt — ember, akinek ég (vagy égett) keze alatt a munka. (Meg meghalni se érnek rá. ahogy ezt mondani szokás.) A nagyszülők ..nem vitték sokra”: eppen csak a betevő falatot tudták — amikor tudták! — biztosítani ,a számtalan éhes szájnak, a gyerekeknek. Akik aztán „megcsinálták” a maguk szerencséjét: ki tanult, ki gyári munkás ..maradt”. De egyiküknek se a fodiasz.székben szürkült-őszült meg a haja .. Csak Istvánban rendeződtek furcsán a gének:.. Vagy kiszakadt a a szükebb szülőföldből, ki tudja, milyen emberek között élve évekig — gyökért elenné'vált? De akkor mi hozta mégis vissza? A nosztalgia. a. honvágy? Vagy' a minden- mindegy? Nosztalgia: sóvárgom valaki vagy valami iránt. után. Ami előliem, vagy ami mögöttem• van? Vagy csak az első. valóban fölfogott környezet utáni vágy az igazi nosztalgia? Talán valami — egyedi vagy egyetemes — jó utáni vágy? Szittya utca tíz. ahol — ..nyak. tilóm. fabrikáltam”. Háromszor három méteres szoba, hajam a meny. nyezetet súrolta, pedig nem vagyok eppen kosárlabdázó-alkat. (Termetem miatt még harckocsizó is lehetnék.) Rajtam kívül a szobába bele volt zsúfolva egy törött- sodronyú heverő, öt — magányos embernek minek ennyi? — rozoga szék, egy szekrény (nincs-ruhaim tárolására hivatott), meg egy szén- tüzelésű kályha... (Keresem a lovamat: legyen most az a kályha, ami arra való, hogy albérletemet fűtsem vele.) Tel volt. és én az elméleteknek élvén, ahelyett, hogy pénzkereső foglalkozást űztem volna: olvastam csak, és írtam rém rossz költeményeimet. A szén vásárlást, a begyújtást egy nyomorult vagánysá- gával mellőztem. A fűtőalkalmatosságot pedig v visszaminősítettem papírkosárrá. Fáztam, dideregtem, és — kimondjam — még éheztem is. Mégis. mennyi nosztalgiával gondolok erre az albérletre! A szobára, benne a 'tárgyakra! Visszavágyom? Nem valószínű. Fűthető lakásom van — rá is szoktam arra. hogy .télvíz idején használjam a kályhát. Azért van. Ágyam normális (annak mondható). szekrényemben nem perceg a szú — a molyok pedig van-kabátomat lyuggathalják. A falon nincs repedés — és életemben először ízlésem szerint van bemeszelve. Tehát: ideköf... Mi is? A tárgyak bűvölete? . Vagy itt sokkal több ember van körülöttem? Mondhatnám: több emberem -van. .. Lám. egy turista mélyrelátásával turkálok legkínosabb emlékeimben. Mégis, jobban megvannak nekem azok az emberek, akik körülvesznek. vagy körülvettek. Többet törődöm velük, és kevesebbet magammal? Jobban érzejn őket? ★ István rokonomhoz semmi közöm. Legszívesebben kirúgnám; boldoguljon egyedül, ahogy tud. (Már a dugipálinkámra is lecsapott!) El is határoztam,'hogy megmondom neki: fel Is út, le is út, unom már öüresfejűségét! Aztán meg eszembe jutott: milyen jó lett volna valaha, ha én is elmondhattam volna valakinek töméntelen, gondolattalan elméleteimet. Igaz, talán már kinőttem őket, de még most is keserű lesz a szájízem, ha visszagondolok: senki sem segített.. Bujkáló tolsztojánusi elhivatott. Ságomnak engedve egy napon így szóltam Istvánhoz: Van egy meló. egyedül nem bírom megcsinálni. -Szénport kellene fölhordani egy pincéből Két-három éjszaka, és mindegyikünknek leesik százszáz „rongy”. István vette a lapot, de láttam, csak mert úgy gondolta: nekem van égető szükségem a pénzre. (Ebben volt valami.) A munkát megcsináltuk, dq amikorra eljött a fizetés ideje — ő eltűnt. Nemrég rövidke levelet kaptam tőle, melyben közölte: „társbérlő” egy büntetésvégrehajtó intézetben. Kis csomagot küldtem neki. ★ (Keresem a lovamat, melyről azt hiszem: megütöm én a szőrén is. És csak esetlenkedem; hol a ló egyik, hol a másik oldalán. Szüntelen rámcsapódik égy-egy cellaajtó. Gubbasztok pn-csapdámban. erre-arra kandikálok az emlékezet rácsain át. Képzeletem zabolát, hámot, kötőféket, béklyót nem tűrő méneket futtat az álmos földnek... Ablakokban — kirakatokban — em berek állnak: figyelnek, várják, mi lesz velem. Én meg csak aggódom értük, és 'tudom: mindannyian nagyon magunk vagyunk.) Herceg Árpád: Keresem a lovam
