Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-31 / 204. szám
A 25 hektáros dohányültetvényről gazdag termést takarítottak be a tiszanánai asszonyok; jelenleg a dohánylevelek szárításán szorgoskodnak a .„górékban”. Na hiszen: éppenséggel nejn nagy öröm, hogy ilyen szemszögből kell nézni a dolgok alakulását! Hogy két évszak mezsgyéjén! Mert a másik,, az bizony a z ősz már, és ha az alig-volt nyártól nem is válik el olyan éles határral, mint mélyzöld kukoricatábla a vele szomszédos tarlóhántástól, azért megannyi iel erre mutat. Jó jelek is, rossz jelek .is, ahogyan ez mar lenni, szokott. Hogy a rosszak egyikéni hamar túllegyünk, ahhoz el kell fordítani á fejünket az általunk bejárt utak két széléről. hogy ne lássuk a vastag, sok-sok kilométer hosz- szü búzacsíkokat, amelyeket napjainkban a terményszál- lító kocsik húznak maguk után, szorgal masa ii. Hiába, úgy látszik, hogy nagyon jó volt az idei nyár, ennyit igazán megengedhetünk magunknak. Mármint: szerintünk. Akik húzzák és akik húzni engedik ... De vigye ördög a rosszat, mi pedig próbáljuk meglátni inkább a jót, mert tagadhatatlan. hogy az is akad. Itt van mindjárt a sarudi határban az egyik, s hozzá — képnek sem utolsó: az útról nézve úgy tűnik, mintha egy nagy lánctalpas K—TOO jelzésű kombájn most igyekezne felmászni egy nála is nagyobb szállítójármű platójára. — Csak igyekezne — mondja Szöcs Imre fiatal gépészmérnök, a tisZaszöllö- si termelőszövetkezet fel- lánctalpas kombájnjára mutatva, mely körül a svájéi- sapkás Iriáncsi József és az öreg Aranyosi. Péter szorgoskodik, méreget, de már nem sok haszonnal: szélesebb a lánctalp, mint a felkapaszkodást szolgáló alkalmatosság. s szélesebb a platónál is, így aztán lábon kell neki eljutnia a Borsod megyei Szentistvánba, ahol lényegében szintén befejezték ugyan az aratást, de akad még néhány sáros, süllyedés terület, amelyre csak ilyen talpakon merészkedhetnek be a gépek, hogy az utolsó kalászokat betakarítsák. A Szolnok megyei gép tehát Hevesből Borsodba készül. Egy percre elgondolkodunk. hogy szép példája ez a megye- (és) országhatárokat sem ismerő összefogásnak . . . Ha pedig már itt vagyunk, nézzünk be a Ti- szamenti Tsz irodájába. Igaz ugyan, hogy a falu harangja a delet csendíti már, de Nagy Dezső elnököt ez még nem nagyon serkenti ebédre. Szívesen szól, ha nem is mindenről örömmel. — összejött minden. Már ha csak azt veszem magában, hogy a búzát csak augusztusban tudtuk learatni, plusz a takarluány es a szalma betakarítása ... Na mindegy, fontos, hogy sikerült, bár ném könnyen, mert ezer hektár (isszbuzaveté- sünkből 300-op lánctalpas kombájnokkal kellett learatni. —' .Eggyel éppen mosl találkoztunk, , Szolnok megyei . .. — Igen, négyei kaptunk tőlük kölcsön ahhoz at egyhez, amit mi magunk vettünk. Ez sem ment könnyen, csak a területi szövetség segítségével sikerült, mert az időjárás miatt most nagy volt a lánctalpasok kőiül a tolongás. Főleg a Tisza melletti területeken, ahol viz- ben-sárban állt a búza, ott volt nagyon nehéz learatni. Na. de most már túlvagyunk rajta, és sok morfondírodás- ra nincs időnk, tisztítjuk a vetőmagot — elsősorban az őszi árpát — és visszük a környező gazdaságoknak: Poroszló. Vámosgyörk, Mezö- szemere. Azután; szalmale- takarítás, kazlazás. talajmunkák .. . Soroljam? —eddig csak vagy 400 hektár van felszántva, tárcsázva, és hétfőtől indul a műtrágya- és a szerveslárgya-kiszórás. B üszkén mutatnak az új istállókra, szárítókra, átalakított raktárépületekre a téesz-elnökök. az állami gazdaságok igazgatói, a mezőgazdasági üzemek vezetői. Örömük jogos, az építmények házi kivitelezésben készültek. esetleg a tervezést is ők maguk végezték. S megmagyarázzák rögtön az elégedettség okát is: „egy-más- fél évvel előbb került így tető alá az épület, mintha külső céggel dolgoztattunk volna, záatiásul spóroltunk vagy kétmilliót Hasonló adatokat sorolnak országszerte. Saját építőbrigádja, csoportja, kivitelező részlege van már majd minden jelentősebb mezőgazda- sági termelőüzemnek. ^ A megszaporodott építési, felújítási tennivalókat valakinek el kell végeznie. Mi sem egyszerűbb, vélhetnénk, megbízunk egy irodát a tervezéssel, építőipari -vállalatot, szövetkezetét a kivitelezéssel, előteremtjük a szükséges pénat, fizetünk, s „kulcsrakész." épületet kapunk. A tapasztaltabbak már tudják, , hogy ez nem ilyen egyszerű. Az építési munkákat faluhelyen jórészt a viszonylag kis kapacitású építőipari szövetkezetek végzik. Karbantartási. felújítási feladatokat ók sem szívesen vállalnak, hisz gaz.da.sagi eredményességük elsősorban attól függ. hogy milyen értékű anyagot ■építettek be egy adott időszak alatt. Ha mondjuk egy istálló falát vakoljak újra. vagy új közfalat húznak fel. az bizony nem emeli az eredményességi mutatóikat. . Ha pedig távoli munkahelyen építkeznek, a hasznot felemészthetik a szállítási, felvonulási költségek. A kapacitásukat gyakorta hónapokra előre lekötötték. Egyre többet .bása&taefc aarateeróAprómagunk is van, összesen 250 hektár lucerna, vöröshere, szintén betakarításra vár. Míg ezekkel megleszünk, addig a gépműhelyekben folyik a gepek javítása, felkészítése az őszi munkákra: 1250 hektáron lesz őszi vetésünk. Nos, úgy tűnik: Sarudon nem unatkoznak még jó ideig. Nem unatkozunk mi sem: van bőven látnivaló, szép a határ. Most éppen Tiszanána és Komló közt lehetünk félúton. Látjuk, hogy o letarolt táblákon bálázók, szé- naszedök dolgoznak, s rövid időre megállunk, hogy rácsodálkozzunk a szép tájra, a Tisza közelében. Ez itt éppen, ahol megálltunk, egy kis nádas, tenyérnyi vadvíz- ország. A nád suhog, hajladozik, amint fújja a szél. s a náddal néhány mutatóban megmaradt búzakalász, mezei virágok. A szemtől szinte teljesen elrejtett vízfelületről bíbic- fiókok bi-bi-zése hallszik, s úgy tűnik, sohasem akar vége szakadni. De most nagy robajjal a nádas madarai felrebbennek: vadkacsa, kócsag, sirály, nádi poszáta , Nem messze innen a ti- yzanánai termelőszövetkezet dohánypajtái sorakoznak, amint közelebb érünk, éreztük a nyersdohány nehéz, tie valahogy mégis kellemes illatát. Bakos Jánossal váljunk néhány szót, azt mondja magáról, hogy — gya- iogmunkás. — És dohányzik is, itt, a iohányban ... — Igen, hal'istennek. — Milyen a termes? — Milyen lenne: jó. Nar tyon jó. Rekordtermés, 25 í.ektáron. *Va lóban, hatalmas- levelesei'fűzne® fel a pajta liorná- yaban apró sámlikon kupor- ló asszonyok, akik — úgy nondják — a Hámán Kató zocialista brigád tagjai. Regjei 7-től délután négyig dolgoznak, és ezalatt 120—130 orintot keresnek. Somogyi 5ándorné a kisfiát és a kis- ányát is elhozta, mert Ná- lán nincs napközi ilyenkor, óbb, ha itt szem eiött van- lak, mintha otthon, ki tud- a. hogy s mint rosszalkodtak ■,. Közel esik a dohánypaj- akhoz a Isz gépműhelye, itt ledig a változatosság kodéért jászladányi kombájno- okat találunk: Fekete Midig, Táncos Zoltán. Pál- zabó András e.s még két nun ka társuk. Vincze Karoly s Veres Sándor javítanak gy Claas-Dominátort. Há- om- geppel jöttek segíteni, Munkában a szénabegyűjtő Hamszterck a komlói határban előbb Tiszanánán, aztán Sarudon s most éppen Besenyőiélekre készülnek. — Azután irány haza — mondja Fekete Mihály —, és jöhet a nagyjavítás az őszi betakarításhoz. Ami az itteni munkát illeti: jó volt, megértettük magunkat a Heves megyeiekkel, és sem a fogadtatásra, sem az ellátásra nem lehet panaszunk. 'Ezt a véleményt örömmel tarsolyunkba tesszük', s irány — Komlő. Ahogy közeledünk, az út bal óldalán feltűnik néhány nehézfejíí napraforgó: kerek képük a földet nézi, akárha merengenének vagy gondolkoznának. Komlón Csáti Jónás. a termelőszövetkezet elnöke mondja: — Sűrűsödött az idő', sok a tennivaló. Talán az aratásnál is nehezebb napok várnak ránk, pedig 81-ré jól elő kell készíteni a talajt. Nem fáradhatiíhk el, meg kell újulni mindenben, mindenkinek. És ezt meg is értik ''az "élnbetek, dolgoznak vasárnap is, és dolgoztak' augusztus 20-an is. Ment a -tárcsázás, a szalmalehúzás, szóval, munkával ünnepelt a tagság. Hiaba, nagy úr a muszáj! Utol kell érni magunkat, mert például a tarlóhántás is jól elcsúszott — mert meg az utolsó napon is vontatni kellett a kombájnokat. Vigasztalóul megjegyzi az elnök, hogy a búza viszont szépen fizetett, valamivel több lett a tervezettnél, pedig: bátran terveztek. Most viszont mán- alaposan benne járnak a talajelőké- szítesben, a silokeszítésben és a szeptember 15-én kezdődő cukorrépa-betakarítás megszervezésében. i— Csak az a baj — mondja búcsúzóul Csáti Jónás —, hogy a magyar gyártmányú l HC-tárcsához nem kapni munkahengert. És mintha csak az elnök szavait akarnák illusztrálni, két gyűrűs hen gerező traktorral találkozunk a komlói határban, Klész Ignác és Szabó Joáchim, a „pilóta”, a cukorrépához készítik elő a talajt, — Hogy számítanak, mikorra végeznek? — Dolgozunk a inogunk módján, ahogy lehet. De ha minden jól megy, vasárnapra megleszünk... Mintha csak összebeszélt volna Kömlő és a szomszédos Átány; szinte, teljesen egyforma termésátlágot siker-ült elérniük búzából. — Azzal elégedettek is lennénk, a búzával — mondja Galvács Károly, az átányi párttitkár. Jó lett a termés, és a betakarítás is sikerült. Nekünk is segítettek a ■ rimaszécsiek, mi is nekik. 1 Jelenleg két-kombájnunk és egy szalagbetakarílónk van odakint, és egy Rába Steigert még utánuk küldünk tarlóhántásra. Ami viszont a saját portánkat illeti, bár a járulékos munkákkal kissé megkéstünk, a szalmalehúzást befejeztük, és megy a szalma- és lucarnakazla-. zás. A Tisza közelében, a me« gye déli csücskében gazdálkodó szövetkezetekben tehát nem éppen tétlenül telnek «■ két évszak mezsgyéjén a napok, amikor a munka jellege már az őszt hozza közeibe, de az izzadtságfoltok a poros hátú ingeken még olyanok, mint a nem-volt igazi nyár idején. B. Kun 'liboir A tiszanánai gepiizemben készítik elő a jászladányi kom. bájnosok és szerelők a Claas-Dominátort a besenyőtelki aratáshoz. hiányról, s a téeszek állítólagos tisztességtelen módszereit hánytorgatják föl. Mert azok, úgymond, elcsábítják a szakembereket, a kőműveseket. ácsokat, az asztalosokat. Megfeled kezn éli közben arról, hogy ezeket az embereket nem ők képezték ki. annak idején az építőipari nagy, vállalatoktól .jöttek hozzájuk, nagyobb kereset reményében. A mezőgazdasági üzemek kényszerhelyzetben vannak. Kénytelenek építő brigádokat. szervezni. Nem olcsó mulatság. Tervezőt, építészmérnököt a városokból kell hozniuk. Olyan keresetet keli biztosítaniuk, olyan feltételeket kell teremteniük, hogy a diplomásnak megérje elmennie a ..világ végére”: Általában nem is maradnak ott végleg. Addig viszont elké- iiütíV aaoAaasL a amelyekhez a gazdaságok csak hosszú-hosszú hónapok várakozása után juthatnak —, s ami szintén nem mellékes szempont, úgyhogy figyelembe veszik a helyi sajátosságokat.. igényeket. Szakmunkásokat is toborozni kell. Biztos állást ők is csak többletkereset fejében adnak fel. A személyi feltételek megteremtése után a gépek, berendezések következnek. Időnként megteszik máshol már kiselejtezett masinák is. beszerzésük azonban így is drága. • Olyan csoportot, amely az adódó építési munkák zömét szakszerűen'el tudja végezni, csak a jobb módú gazdaságok tarthatnak. Ök tudnak akár milliókat is megtakarítani azzal, ha maguk építkeznek, nem várnak az építőipari vállalatok vagy szövetkezete^ szabad kapacitására, a saját munkásaikat nógatják, s nem kell alkudozniuk az egyre növekvő kivitelezési költségeken Cabetsn-baB András A tiszaszőlősi termelőszövetkezet fcllánctalpas kombájnját erősen megviselték a dél-hevesi határban végzett munkák. Jelenleg a legfontosabb, hogy mielőbb újra üzemképes le« Hessen a gép. és útra indulhasson a Borsod megyei Szent, Büuasba, ('Falói Perl Már%4 > Házi kivitelezés Tisza menten Két évszak mezsgyéjén
