Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-29 / 202. szám
Áz egyenes út — hátrányos? MINDENKÉPPEN MEG AKARUNK VÁSÁROLNI valami divatosabb ruhadarabot vagy egy nehezen kapható alkatrészt háztartási gépünkhöz. Az eladó a fejét .csóválja, ám egyszeriben megváltozik az arckifejezése, amikor a markába, vagy a köpenye zsebébe csúsztat a ..kedves vevő" egy-kél bankjegyet. És csodák csodája — mindjárt hozza a keresett árucikket. Aki a pénzt adta, talán nem is gondolt arra, hogy megvesztegette az eladót. S a veszély az, hogy ezt olykor természetesnek vesszük! . A számokat vizsgálva úgy tűnik: nem is olyan nagy a veszély. Hiszen az évenként felderített bűnügyeknek még fél százalékát sem érik el a megvesztegetések. A valóságban azonban ennél sokkal ■ többet. Erre hívta fel a népi ellenőrök figyelmét az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet munkatársa a Népi Ellenőrzés című szaklap hasábjain.. Mindenütt van korrupció, és nemzetközi összehasonlításban a tőkés országokban sokkal rosszabb a helyzet. Csakhogy — ez bennünket egy csöppet sem vígasztal. Szerencsére a hivatali megvesztegetés nálunk viszonylag ritka, az igazságügyi területen pedig évtizedek óta egyetlen eset sem fordult elő. Társadalmunk és gazdasági rendszerünk sajátossága, hogy a korrupció szánté . kizárólag gazdasági területen honos. De ott aztán «okféle formában. Először is nehéz megszabni, hol a határ a szokásos borravaló—hálapénz— csúszópénz—kenőpénz legális-féllegális láncolata es a tényleges megvesztegetes között. Ki vállalkozna annak meghatározására, hogy meddig számít borravalónak, amit a munkaidőben, hivatalosan küldött, a lakásunkon dolgozó szerelőnek adunk, és hói kezdődik a korrupció. Mert a szerelő még ezt-azt megjavít pénzért. de vállalati anyagból és munkaidőben. Vagy: meddig valóban hálapénz, amit az orvosnak adunk, s mitől kezdve korrumpáljuk, hogy hozzátartozónk jobb elbánást kapjon? Mi tekinthető még kedveskedő ajándéknak, amit a hiánycikket szállító vállalat megbízottja kap, s mi az, ami már ráveszi, hogy máskor is nekünk adjon abból, ami mindenkit egyformán megillet? KAR LENNE TAGADNI, hogy a korrupció forrása, táptalaja éppen az, ha valamiből hiány van. Senkinek sem jutna eszébe külön juttatást adni olyasmiért, amit bárhol, bármikor kapni lehet. Ugyanazon a TÜZÉP- telepen természetesnek vesz- szük, hogy minden további nélkül megkapjuk a téli tüzelőnket és busásán honoráljuk, ha ilyen-olyan építési anyagot kaphatunk. Pontosan fogalmaz az idézett szaklap szerzője: „.. .a vesztegetés alkalmanként előteremti a hiánycikket, megoldja az egyes gazdálkodó’egységeknél a mesterséges hiánykeltésből ei'edő gazdasági problémákat, a csúszópénz nyomán kereslet keletkezik az eladhatatlan árura. átmenetileg kiküszöbölhető az áruelosztás hibája, megkerülhető a gazdasági kényszerpálya. ..” Csakhogy ez ugyanakkor újra előidézi az ellentmondásokat, s újabb és újabb alapokat teremt a korrupcióra. Ami egyben azt is jelenti, hogy hátrányos helyzetbe szorul- aki megmarad az egyenes úton. Ez pedig semmiképpen sem engedhető meg. Természetes, hogy a törvény fellép a megvesztegetés, a megvesztegetők és a megvesztegetettek ellen. Ám nem könnyű a helyzet, hiszen az ilyen ügyek általában ..köztünk maradnak”. Tenni ke)l azért ellene az egyes embernek, az állampolgárnak is. hiszen — akár azért, mert többet kell fizetnie, akár azért, mert kimarad abból- ami megilletné — mindenképpen ő jár rosszul. A MEGOLDÁS KULCSA végül is az, ha minél több cikkből megszűnik a hiány. Akkor a keresett áruk és szolgáltatások helyett a korrupció tűnik el. Remélhetően örökre... V. E. Ma nyílik Hatvanban „Szatmár bútorhetek"* Pár esztendeje, amikor sok gondot, problémát jelentett a lakosság bútorellátása, a Belkereskedelmi Minisztérium arra ösztönözte az áruházakat, hogy közvetlenül a gyártó vállalatokkal teremtsenek kapcsolatot. 1 így felgyorsul az ellátás, az üzletfelek pedig osztozhatnak a kiiktatott nagykereskedelmi árrésen. Ezt a lehetőséget kihasználva keresték meg akkoriban a hatvani áfész vezetői a mátészalkai Szatmár Bútorgyárat, amellyel azóta, állandó szerződéses viszonyban vannak. Évente ötmillió forint értékű árura kötTk a megállapodást, ami az eddigi gyakorlat szerint mindig H.7—7 millióra emelkedik, a vásárlóig , idényekhez igazodva. Az áfész. Horváth Jklihály ut-Cai bútoráruházának megnyitása óta az is gyakorlattá vált, hogy kétévenként kiállítással egybekötött bú_ torhetet rendez Hatvanban a Szatmár Bútorgyár. Ezen felvonultatja legújabb termékeit, s a helyszínen megrendelhetők a különböző árucikkek. A termékeny üzleti kapcsolat szellemében nyílik meg az áruházban ma. pénteken délelőtt a nyárvégi bútorbemutató, amelyre a gyártó cég csaknem másfél millió forint értékű árut küldött, gyer- mekszoba-garni túrától a konyháig, ebédlőig vonultatva lel a bútordarabokat. Az. áfész kereskedelmi osztályán azt is . elmondották, hogy a Szatmár Bútorgyárral teremtett együttműködés alapja a szinte reklamáció nélküli vevőellátás, illetve az a gyors ügyintézés, amit egy-egy panasz orvoslása terén meghonosítottak az áruházban. Mi huszonegyen Avagy: egy kazalmester monológja D erecskéi vagyok, hetvenöt esztendős. Tisztes apám után a Gál József nevet kaptam, s hogy lekopogjam: kórság nem emészt, ha csak a nikotint nem nevezzük annak. Mert a pipaszóról le nem mondok. A pipaszóról, máskor a bagóról. Lent. Vásárhelyen, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet gabonatábláin, vagy éppen a bálakazal hegyiben ugyanis nem füstölöghet az ember. Olyankor kis dohányt gyömöszölök az. ínyem mellé, s tartja bennem a lelket. Kínálom a többit is! Zám Péter komámat, aki a papot rakja a kazal tetejébe- hogy akkurátus legyen. De nem kell nekik. Csak nevetnek rajtam. Mint ahogyan az éjszaka ránkhulltával, szálláshelyünkön is elviccelődtünk két héten át minden este, míg az első álomittas hor- kantás föl nem hangzott. Attól kezdve hallgass a neve mindenkinek. Igazi, jó pihenés nélkül nincs másnap munka. Pedig minket azért szerződtettek, hogy a gépek után járva elvégezzük a hátramaradt dolgokat. M iféle indulat visz rá bennünket, hogy régi summások módján nyaranta nekiinduljunk az Alföldnek? Biztos, hogy nem az ínség, mint hajdanta. De aki /nun- - kában nőtt fel. nem mindig bírja a tétlenséget. Meg aztán az is igaz, hogy szépen megfizetik a munkánkat, gazdagon ellátnak bennünket ételiek remek szállásokon éjszakázunk, s az utolsó napon helybe szállítják a gabonajárandóságot, aminek négyezer forint körül mozog az értéke. Ebből lehet gazdagítani a lakWPendezést, vagy egy hetet még eltölt némelyik a családjával üdülőben, erre-arra. Szóval belejöttünk. összeszoktunk mi huszonegyen, mind Párád környékiek, s mivel érdemes, hát csináljuk. Akad. aki az ötödik, a hatodik nyár heteit töltötte Vásárhely határában- ahová Holló Józsi irányít bennünket. Ö itt a szervező. Egész szezonban jár. gyűjti a dolgos embereket. Nem mindegy a minőség! Ha linkek kerülnek egy-egy csapatba. ártanak mindannyiunknak, meg aztán sértik az évek során kiérdemelt res- pektust. Keres-e rajtunk? Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Meg aztán nekünk elsősorban a tisztességes jövedelem, a rangos ellátás a fontos., n z idei, két hetünk, meg kell valljam. keményebb volt mindeneknél. A bálagyűjtés közepébe gyakorta .csiholt eső. zápor, a szalma megszívta magát vízzel olyannyira, hogy erőművésznek is dicsőségére vált volna a produkció, midőn a súlyos kötegeket Somfai Sanyi' Kiinka János, vágy Csintalan Ferkó felnyomta villájával a kazalba, a kezem alá. Merd ez az én valódi gondom. A bálák igazgatása, rendezése. Hogy takaros legyen az öt-hat méter magas szalmahegy. Ne ázzék be könnyen. És majdan jól szolgálja az állattenyésztést. Ott is eövekeltünk le mindig. Egy-egy juhállás, vagy szarvasmarhatelep szomszédságában. Legutoljára is az Erzsébeti út mentén, ahol rengeteg jószágja van a Vörös Csillagnak. Persze, ha jobban megvizsgálom, nem kunszt Csintalannak futóra adnia a bálákat, órákig pi- henetlen. Bányászgyerek a javából, akár a két mátra- ballai. Fortgó Sanyi meg a testvére. A bodonyi Kovácsok, Janos és László sem irkafirkára termettek. Alakulástól a termelőszövetkezetben győzködnek. Szóval- ide ember kell! T udják, mit nem szereltünk eleinte? Azt a sárga Zsigulit, amivel a juhászat nagy főnöke rendre a közeliinkbe gurult, ellenőrizendő, hogy miként szolgálunk. Hórukkozott is ez a Deák Feri. De csak addig, amíg egy zuhancs után oda nem állítottuk a kazal tövébe, kezében villával, hogy most már aztán mutasd, miként kell rakodni. Izzadott az ártatlan tizenöt-húsz spnngyaként megszivalkodott szalmaköteggel. erőltette darab ideig az inát. aztán megrekedt. Rossz ennek a villának a fogása- mondta men tegetőzve. majd hozzátette még. hogy mi jobban megszoktuk. Hát az bizonyos! Amit évről évre csinál az ember, az.t megszokja, az könnyebben megy. De azért pár napig került bennünket a sárga zsigulis. Jóformán a Ha nincs napfény, hát csinálunk... A MEDICOR debreceni Orvosi Muszergyárának egyik legrégebbi terméke a kvarclámpa. melyből évente három változatban nyolcvan- ezer darab készül. (MTI fotó — Oláh Tibor íelv. — KS) Nincs két egyforma ügy D nap minden órájában Mintha más lenne ez a község, mint a többi. Dombnak fel, völgynek le vezetnek zegzugos utcái. Ha valaki veszi magának a fáradságot. végiggyalogol a szeszélyes irányú utakon, akkor döbben rá. milyen nagy méretű település Gyöngyöstarján. A ..völgy” pedig maga a romantika. Ez a régi település. Mély szurdok, aprócska, a domboldalra könyöklő házakkal, amelyeket a frissítő lelemény igyekszik téglával, betonnal, sok-sok virággal megfiatalítani. A dombhátakon fent villaszerű, több szintes házak néznek szembe a napfénynyel. A vasrácsos kerítés és a faragott kőből emelt lábazat arról tanúskodik, hogy itt nem fukarkodnak az emberek a forintokkal. A lányokon és a fiúkon farmer és ' selyemruha, az idősebbeken pedig sokrétű bő-S7oknya, pruszlik, illetve fekete bársonynadrág és laj- bi. Kendő és kajla szélű kalap dukál hozzá, már persze: neniek szerint más. A tegnap es a ma keveréke ez. a község, álig karnyújtásnyira a várostól, bizonyos részeiben mégis évtizedekre távol a mától, nemcsak külsőségekben, de szokásokban is. ★ A tanácsháza ajtaja nyitva. A hosszú folyosókról nyíló szobákban inkább csak a székek és az asztalok csodálkoznak rá a betoppanóra. Minek zavarja meg ez a kíbúcsúztatásunkra jelent meg a kerek, nagy határban a birkás. ahogyan magúnk köz.t hívtuk, és kenetes volt a hangja, megállapítván, hogy a Vörös Csillag földjein ezen a nyáron is a parádiak rakták a legszebb, legjobb kazlakat. N a persze- mert volt közöttünk versengés, volt cukkolás! Valamelyőnk a délután közepében, amikor már szinte végtelennek tűnik a nap, fölsóhajtott: Miért is nem hallgattam a feleségemre. maradtam vóna otthon! Hát, ez. a szöveg, kérem. annak mindig kijárt, aki eleresztette magát. A jó futóért pediglen féldeci kisüsti dukált a rakodónak, mert azzal lehetett alapozni, formát adni a kazalnak. Es volt bizony, amikor a rossz időben fölérkezett bála hatnyolc összegyűlt féldecire mondott áment. Zám Péter komám- kit már fölemlegettem. évödő fajta. Csak a bajuszomhoz. rikkantotta a tetőn, s nem sajnálta a kacs- karingós szavakat, ha sökat kellett igazgatni a villával fölnyomott bálán. Én. jómagam. szent meggyőződéssel bagót kínáltam a lankadóknak. erőgyűjtés végett. Ipe hát nem tudták ezek. miféle hatalom lakozik benne, igya rágással, serein léssel megmaradtam magamnak. Szóval, jól elvoltunk! És most is azzal vagyok, túl a hetvenötödiken. hogy jövő nyáron ott szeretném folytatni. ahol az idén fölhagytam vele. Nem virtusság ez, inkább beidegzett életritmus. Amit nem szabad megbillen- téni, mert addig él az em- bér... Moldva/ Győző vánesiskodó a pihenő irattartók csendjét? A végrehajtó bizottság titkára, Horváth Sándor a szabadságát tölti — valahol. A pénzügyi előadó, Kiss Mátyásáé szintén a pihenés napjait számolgatja. Az. ..adó- ügyes” Tihanyi Miklósáét pillanatnyilag nem lehet bent találni. A bejárat utáni első szobában. mindjárt jobbról Török Istvánná, igazgatási előadó az íróasztala fölé hajolva szorgoskodik. Egy aktán dolgozik, egy ügyön, Két ember további életének sorsa fordul meg azon. hogyan sorolja egymás után a betűket arra a bizonyos papírra. Akta? Ügy?/ Dehogy csak az. Mennyire belénk rögződött: ha már hivatal, akkor csak akta lehet a hozzá párosuló fogalom. Pedig menynyivel szebben hangzik a mostanában már gyäkran emlegetett — szolgálat. A lakosság szolgálata az íróasztalok mögött. __ Nemrég kerültem ebbe a beosztásba — tudjuk meg a fiatalasszonytól. — Azelőtt a. húsipari vállalatnál ■ könyveltem. A férjemmel együtt idevalósiak vagyunk. De nemcsak ez a körülmény ösztönzött, hogy ide, a tanácsházára jöjjek dolgozni. Mindig is szerettem az emberek között lenni, az emberekkel együtt dolgozni. — Mert „prófétának" menni a saját hazájába? — Nincs ebben semmi különös. Nem „kezelnek le” azért, mert én is tarjáni vagyok. — Mennyire tanult már bele ebbe a munkakörbe? — Nagyon az elején tartok. Nem szégyellem bevallani. ha valami új dolog kerül elém. hogy én ezt még nem tudom pontosan, jöjjön velem, néném, vagy bátyám, megkérdezzük a másik szobában. mit kell csinálni. Az én munkám olyan, hogy nincs két egyforma ügy. Mindebből kiderül, hogy a bölcs mondások sem meg- dönthetetlenek, és az is, hogy a hivatalban az íróasztal nem trónus. ★ Az elnök szobájában két sóhajt ásnyi időközönként szólal meg a telefon. Sza- mosvölgyi Péter feláll a tárgyalóasztal mellől, odamegy a másikhoz, felemeli a kagylót és. .. — Halló! Tessék! Amikor visszaül az előbbi helyére, elmondja. így megy ez mindennap. Reggeltől délutánig harminc-negyven telefon. — Megállás nincs nálunk, mert itt a nap minden órájában az jön be. aki akar. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy melyik napon, annak melyik részében nyitnak be az emberek. Sorolja is egy munkanap tennivalóit. Az már szinte természetes, hogy a házasságkötéskor mondott ünnepi beszédét csak részletekben tudta megfogalmazni. — Tegnap is este fél nyolc lett. mire hazaértem. Ezt nem „dicsekvésből” mondja, hanem a tény miatt. Mert az is kiderült, hogy van gondja a tanács elnökének, éppen elég. ilyenkor, a nyár végi napokban is. Izgulhat, hogy az új iskola elkészül-e a tanévnyitó ünnepségre. Az óvoda bővítésének előkészítése sem megy minden zökkenő nélkül. A gyöngyösi áfésznek már le kellett volna bontania a község központjában levő felvásárlótelepét. de még mindig csak a telefonálás, a tárgyalás folyik. Az utat felújítja a KPM és a régi telep körüli teret is rendbe tenné, ha a bontásra ítélt épület nem állná útját az aszfaltozásnak. A határidő...? HelyetLe csak ígéret és ígéret. A tsz a szőlőfeldolgozóját korszerűsíti. Kisajátítás is kellett hozzá. Ez is, mint a rétes tészta. A volt tulajdonos igyekszik a helyzetet kihasználni. Mennyi idő telik el a tárgyalással, győzködés- sel? Nyár? Pihenés? Csend? Ugyan már! ★ — Nehéz teher a hivatal? — Nem erről van szó. A tarjáni emberek készek segíteni ott, ahol csak tudnak. A tsz vezetőihek sem kell könyörögni. De az is furcsa, amikor bejön ide egy ember azzal, hogy ő megépítette a járdát, a lefolyót a háza előtt, ami úgy nyolcezer forintba került volna a tanácsnak. Adjunk neki három köbméter sódert helyette. Mikor mondom, hogy nincs miből adni, akkor azzal válaszol, hogy persze, mert nem támogatjuk a bányászokat. De hát meg is van a véleményük a munkásoknak a vezetőkről, teszi még hozzá. Mondom erre: én is a munkapad mellől jöttem ide. Nem születtem bele az elnöki székbé. Akkor is más az, feleli. Igen, tudom, más „onnan" nézni ide. Amikor „ott” voltam, én is sok mindent másként láttam. De ez természetes. Mégis, hogy három köbméter sóder miatt így...?! Hihetetlenkedve csóválta a fejét a fiatal tanácselnök, aki tegnapelőtt még maga is üzemi munkás volt. Mindebből pedig az is kitetszik, hogy nemcsak az ügyek között nincs kél egyforma. de az emberek sem húzhatók rá egy kaptafára. ★ A tanácsháza szomszédságában ott a szép művelődési otthon, mellette pedig* az a bizonyos új iskola. És ha már iskolaépítkezés, hol lehetne az igazgatót máshol találni. — Most mindenki azért izgul a községben, hogy a nemzetiszín szalagot az évnyitón elvághassuk — mondta Hajdú István igazgató, aki úgy érezte, még, ezt a néhány szót is időfecsérlés volt kimondani, amikor az új iskola alsó szintjén még ott dolgoznak a burkolok, a vízvezeték-szerelők, a festők és olyan nyúlfarknyi a távolság már szeptember 1-ig. Ebből a kis epizódból pedig az is kitetszhet, hogy a sok tennivaló közül mindenki a sajátját érzi a leginkább. De nemcsak érzi — végzi is. G. Molnár Ferenc íNwmm® 188«. augusztus a»., péntek
