Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-28 / 201. szám

ZENÉS HéIHC Ahol idegnyugtató csend sátoroz... Látogatóban a mátraszentlászlói pedagógusüdülöben Nérn mindennapi élmény várja azt. aki felkeresi ezt a , hetven-nyolcvan lakosú ■ te­lepülést. A nyugalomra, a pihentető csendre vágyók Mekkájának is nevezhetnénk ezt az aprócska falvak Itt semmi sem zavarja a kikapcsolódást, itt zabolátla­nul szárnyalhat a fantázia, itt háborítatlanul lehet gyö­nyörködni a szépséget önzet­lenül varázsló természet krő­zusi bőkezűségében. Errefelé nemcsak tiszta, hanem gyógyulást kínáló is a levegő, az, ország legmaga­sabban fekvő helységébe nem véletlenül zarándokol­nak a légúti megbetegede- sekben szenvedők. Aki Itt tölt két hetei. 'tú­rákra Indulhat, bebarangol­hatja a környező hegyeket, a hívogató völgyeket, megmász- hatja a lombkoronázta csú­csokat, Csoda-e. ha üdülők települtek Ide. ha Itt várják a megújulást az erőgyűjtést remélő pedagógusok Is, aki­ket kimerített a szép. de munkás tíz hónap, megannyi gyérek nevelésének tengernyi gondja. Valaha az egykori iskolát vették birtokba, s e körül nőttek a faházak. A részle­tekről hallgassuk Elekes Ist- vánné gondnokot, aki egyéb­ként magyar-német szakos középiskolai tanár. — A fenntartó a pedagó­gusok szakszervezetének köz­pontja. A bungalókat viszont a megyék, a járások és a vá­rosok építtették, illetve állít­tatták fel. Kezdetben csak tizenöt volt, most viszont már harmincnégy van. A lé­giek szerényebbek, az újak viszont minden igényt kielé­gítenek. A kényelem alapve­tő feltételei azonban sehon­nan sem hiányoznak. Eszten­dőnként — csak a nyári hó­napokban üzemelünk — nyolc tu must fogadunk, s ezek tizenkét naponként vált­ják egymást. Az itt dolgozók — harmincán vagyunk, füg­getlenítettként csak én te­vékenykedem, a többiek idő­szakos alkalmazottak — min­dent megtesznek azért, hogy a vendégeket ne érje sem­miféle bosszúság, hogy ízle­tes ételekből válogassanak, s ne unatkozzanak. Az utóbbi persze nem könnyű feladat, hiszen az ide­érkező nevelők nemcsak fá­radtak, de túlontúl igényesek is. Ez érthető, mert közülük jó néhányan év közben nép­művelői teendőket is ellát­nak. s felettébb kíváncsiak arra, mit nyújtanak nekik. Az « szerencse, hogy a ve­zető kollégájuk tapasztalatok gazdag tárházára tett szert kórábban az »basáéi műve­lődési házban. — Annak különösképp örülök, hogy nem maradtam magamra, az egyik üdülőnek annyira megtetszett a kör­nyezet., hogy vállalta a kul­túráéi megbízatást, s azóta évről évre visszatér, s vele együtt alakítjuk ki a válto­zatos ajánlatot. Bujdosó Balázs a budapes­ti gyógypedagógiai főiskola tanársegéde. A beszélgetés során mindjárt kiderül, hogy soha nem na do zott a nehéz­ségektől. — Senkit sem akarunk terhelni túlzott elfoglaltság­gal. csupán olyan ötleteket javaslunk, amelyek az adott­ságokból fakadnak. Minden­napra túrát hirdetünk, ter­mészetesen betartva a foko­zatosság elvét: előbb kisebb, kevésbé megerőltető, majd hosszabb utakra hívjuk a kollégákat. Eddig még senki sem csalódott azok közül, akik kedvelik a hegymászást. Kis közösségek kovácsolód- nak így össze, akik menet közben seregnyi történelmi, természettudományos isme­retet sajátítanak el úgy, hogy szakjuknak megfelelően fe­dezhetik fel egymással a his­A USnSiimS» uwimmm***! 1980, augusztus 28., csütörtök tóriai, « botanikai érdekessé­geket. Emellett nem marad el a bányalátogatás, s meg­tekintjük a piszkéstetől csil­lagvizsgálót Is. — A foci, a pingpong ra­jongói is hódolhatnak hobbi­juknak. s házi versenyeken b i zo n y í t h a t J á k ügy esség ükét. Nem feledkezünk meg az ol­vasás barátairól: háromszáz kötetes mini könyvtárunkból nem hiányoznak a legújabb kiadványok sem. Tavaly egymillió forintért építettünk egy társalgót, amely kényel­mes berendezésével, is csá­bítja a tereferére szomjúho- zókat, a tévénézőket. A felsoroltak i.s érzékelte­tik' hogy jó úton haladnak, hiszen a lésken,vesebb ízlésű- ek sem vélhetik mellőzöttnek, magukat... Szétnézünk a kis házakban, azonnal meggyőződünk arról, A térség népeinek több­ségénél a múlt század dere­kára kialakult az a nemzeti kultúra, amelyben a moder­nizált vagy frissen megte­remtett Irodalmi-nyelv és a művészetek elsődleges .funk­ciója a nemzeti célok szol­gálata volt, Így fokozatosan létrejött és a társadalom széles rétegei között is el­terjedt az etnikai azonossá­gon alapuló modem nem­zettudat. A folyamat kitel­jesedéséhez azonban kevés volt az önkéntes társadalmi szervezkedés, meg kellett nyerni az állam támogatását és közreműködését. Az adott politikai keretekben ez leg­följebb úgy volt elképzelhe­tő, ha az egyes nemzeti cso­portok területi önkormány­zatra tesznek szert, és ez az önkormányzat a nemzeti cé­lokat megfogalmazó és pro­pagáló polgári-értelmiségi (esetleg liberális nemesi) ke­zekbe kerül. A nemzeti éb­redés kulturális szakasza így törvényszerűen egy politikai szakaszban folytatódott, és megindult a küzdelem az államhatalom befolyásolá­sáért. a benne való részese­désért. 1848 tavaszán a belső tár­sadalmi és politikai fe­szültségek, a hatalomnaik az engedmények és a merev el­lenállás között váltakozó po­litikája és a külső példa robbantotta ki a népek for­radalmi föllépését. A liberá­lis jelszavakat hangoztató megmozdulások elsődleges célja a polgári politikai és társadalmi berendezkedesre való áttérés gyors megvaló­sítása volt, de a mozgalom motorját a nemzeti célok alkották, az új néptribunok Séta a lombsál rak alatt hogy a gondnoknő nem túl­zott, mert valamennyi az ott­honosság légkörével marasz­tal. Elég távol esnek egy­mástól. s így egyik család sem zavarja a másikat. Leg­feljebb a gyerekeket sarkall­ja a játék önfeledt öröme hangoskodásra. de hát emiatt- senki sem méltatlankodik. Aki messzebbre sétál, áz előtt feltárulkozik a kékellő Mátra szemet, szívet gyö­nyörködtető panorámája. El­ábrándozhat a múlton, em­lékeit idézheti, ehhez minden kelléket megteremtett a leg­nagyobb rendező, a minden­kinek maradandó élményt kínáló Természet.-.. Jöhet az első csengetés, az iskola zsivaja, a tanévkezdés­sel járó ezernyi gond, ám, ha a volt üdülők visszagondol­nak s mátraszentlászlói na­mögé fÖlsoi'ökozó tömegeket a fölébredt nemzeti tudat járta át. A minden ösazehangólás nélkül egy időbe» jelentke­ző hullámmal szemben a hatalom tehetetlen volt, mindenesetre gyom enged­ményekkel próbálta lefé­kezni a forradalmi lendüle­tet. A pánikból , főloeáüdva a manőverezés mellett kezd­tek előtérbe kerülni a kato­nai eszközök. A németorszá­gi mozgalmak kifulladása és tehetetlensége, Radetzky osztrák tábornok itáliai si­kerei és a prágai megmoz­dulás leverése a nyár vé­gére megteremtette az álta­lános ellenforradalmi föllé­pés lehetőségét, Egyedül Ma­gyarországon végződött e kí­sérlet első menete kudarc­cal, s a dinasztiával való — nem keresett — szembeke- rülés természetszerűleg radi- kalizálta a célokat és a po­litikát. Az európai és a magyar forradalom hatására ugyanekkor nemzeti és tár­sadalmi követelésekkel áll­tak elő Magyarország nem magyar népei is. önálló nemzetként való elismerést és területi autonómiát igény­lő program.j lük nehezen volt összeegyeztethető a magya­rok nemzetfogalmával és ál­lameszméjével. amibe a min­denkire kiterjedő szabadság- jogok belefértek, de a külön nemzeti jogok nem. A bécsi udvarnak mindenesetre jól jött a magyarok hátában tá­madt zendülés. A magyar kormány részéről mutatkozó kezdeti értetlenség és türel­metlenség a szerbek majd a horvátok részéről fegyveres reakciót váltott ki. és a rö­vides«! nyílttá váló Habs­pokra nyugalom színezi te­kintetüket. Szeptember elsejétől ‘még, sem zárulnak a kapuk, mert az utószezonra érkeznek a nyugdíjas pedagógusok, akik a vendégkönyvben ilyen megjegyzéseket olvadhatnak: .. .Sokkal többet kaptunk a vártnál...: frissebben távoz­tunk. mint elképzeltük,.,; jólesett a kollegáiig törő­dés.a táj hangulata ben­nünk marad... Milyen kár, hogy Heves megyei nevelök ritkán jut­nák be ide. pedig az alföldi­ek vágyódnak a lombok kö- szorúzta hegyek közé, Forró nyárban és kora őszben, tű­ző napsütésben és melengető, szőlőt érlelő ' "aranysárga fényben egyaránt. Ide, ahol mindig idegnyugtató csend sátoroz... burg—magyar Honfi 1 ktu*ban létrejött a föderálist« álcát öltő dinasztikus abszolutiz­mus szövetsége a magyaror­szági délszlávokkal, a romá­nok zömével cs a szlovákok kisebbségével. Nincs értel­me számolgatni, kit . terhel mindezért a nagyobb fele­lősség, s hogy miért vég­ződtek kudarccal a tragikus szembenállás időben törté­nő fölszámolására tett kí­sérletek. A kölcsönösen el­követett hibák végzet ességét csak az demonstrálta min­denki számár« egyértelműen, hogy az orosz segítséggel végül győzelmet arató csá­szári hatalom a magyaror­szági nemzetiségeknek „azt adta jutalmul, amit a ma­gyaroknak büntetésül”, al­kotmányosság. nemzeti jo­gok és föderalizmus helyett a centralizált, bürokratikus, mindenkit elnyomó rendőr­államot. A monarchiabeli forradalmak vívmányaiból egyedül a jobbágyfelszaba­dítás maradt fönn — s ta­lán a leg,jobbakban az egy­másra utaltság némi fölis­merése. A közép-európai nemzeti mozgalmak veresége csak ideiglenes lehetett. A tőkés fejlődés folytatódása és ki­terjedése. az ebből fakadó belső társadalmi változások és a nemzetközi helyzet mó­dosulása rövidesen újabb kí­sérletekhez. a nemzeti átala­kulásért vívott küzdelem újabb fordulójához vezetett. 1859 és 1871 között megoldói dott az olasz és a német egység # ügye, ha nem is az ideális (fora^éalmi, demok­ratikus) formában. Ez köz­vetlenül érintette a közép- keletTeurópai lére éget, el­Pécsi István Hazánk, Kelet-Európa (4.) A nemzeti m politikai s A kamarakórus újból bizonyított Nem én tehetek róla. ha kénytelen vagyok ezt a ne­vet így leírni: a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázi­um és a TUSZSZl Muzsikus Céh Leánykara. A jobb sors­ra érdemes, mindenképpen elismerésre méltó mecénások iránti tisztelet, a megmond­hatója, mi kényszeríti a mű­vészeti csoportok vezetőit arra, hogy a „cégérben” min­den benne legyen. Ha öt fenntartója van az együttes­nek. akkor mind az ötnek a neve. Ha ezek külömkülört is eléggé faramuci, nyelvtörő szövegek- akkor jaj annak a műsorközlőnek, aki a „nagy­érdeművel” tudatni akarja, milyen kataszter lelhgtő fel a pódiumra lépők mögött. Dehát az a lénia most nem' alkalmas a továbbfejtegetés- re. Talán eljön az idő, ami­kor a „hiúság vására” keve­sebb csinnadrattával jár majd együtt, mint. manapság. Es senki sem érzi majd ktsem- /ítzve magát, ha annak az. egy csapatot alakító harminc kislánynak, akik most leg,- utóbb közönség elé állták a Múzeumi zenés hétfők több hónapos rendezvénye során, csupán csak annyi neve lesz. hogy: Muzsikus Céh. Ebben 1* van fantázia, nem Is ke­vés. Miután a gyöngyösi ren­dezvény eleve a barokk ne­vében fogant, amelyre a hangulatos múzeumi belső udvar szinte rákényszerítette bz ötlet gazdáját, Gácsíné Holló Erzsébet irányításával a lányok ilyen jegyeket ma­gukon és magukban hordozó műveket szólaltattak meg. A hangverseny most Is szép élményekét, nyújtott, mint a kórussal való koráb­bi találkozások idején is. Azt talán kevesebben tudják, hogy a Céh tagjai hányszor szerepeltek máshol ís arany­érmes sikerrel, de akik er­ről eddig nem hallottak, most meggyőződhettek arról, hogy az éneklő lányoknak ez a csapata megérdemelten ju- ■tott a szépen csillogó érmek birtokába. A mostani zenés hétfőd az is bebizpiiyoaodotu, hogy a kórus egyre érettebb együttessé forrt össze. Szé­pen hangzó előadása mára már nemcsak technikailag csiszolt' hanem kláug,árazza azt a semmivel sem pótolha­tó hőfokot, ami az érzelmek, az értelmezések nyomán vá­lik érzékelhetővé. Éheikül nincs igazi kapcsolat az elő­adó és a közönség között. Éneikül nincs lélegzetelállító csend a széksorok között Anélkül nincs felszabadult taps. Az előadás belső értékei­nek ez a fajta érlelődé«© ma már kétségtelen jegyék alap­ján érzékelhető. Amikor örömmel soroljuk fel az énekkar jelenségeit,, érdemeit, még egy nevet kell említenünk — Schubert Hen­rikét. Jól cseng ez a név vá­rosszerte. Az a zene iránt; szeretet, az a használni aka­rás, az a szíves együttműkö­dés. amely enhek a sorozat­nak is egyik mozgató ereje volt. ezen a legutóbbi hétfőn is kitetszett, szinte a műsor egészében. Társak között te­vékenykedik, szorgoskodik,1 ami az együttmunkSlkodés készségének Is jele. de an­nak is, hogy minden jó ügy­höz kell egy „megszállott’* is. Szerencsére iIvének Gyön­gyösön egyre többen vannak: és nemcsak a zene Iránti ra­jongásban. Hogy az utóbbi időkben ez a fajta buzgől- kodás egyre inkább teret kap, abban nagy része lehet a nemrég megépült, egyre inkább alkotó műhellyé vá­ló művelődési központnak. Mindezt említeni kellett, a Céh hangversenyével össze­függésben, mert a mostam tény. ez a jól sikerült hang­verseny. egy olyan szélesebb sugarú körhöz tartozik, amely sok örömet és nem kevés büszkeséget Is szerez a gyön­gyösieknek. Okkal. G. Molnár Ferenc sősol'ban az itt ható nem­zetközi erők megváltoztatá­séval. Egyes nemzeti moz­galmak. legalábbis rövid tá­von. előnyösebb helyzetbe kerültek (például a magya­rok), mások — csehek, len­gyelek — nehezebb föltéte­lekkel találták magukat szemben. A korábban is lé­tező Orosz fenyegetéshez hozzátársult a német ter­jeszkedés vagy asszimiláló* veszélye, s az érintett ki­sebb népékben mindez erő­sítette a nagyobb, államke­retbe tartozás mellett szóló érveket. Az 1880-as években nagyjából az is eldőlt, hogy ez a keret nem a dunai kon­föderáció lesz (amivel ugyan sokan kacérkodtak, de kellő határozottsággal egyetlen nép vagy mozgalom sem állt. ki mellette, s különösen a hatalmon levők nem), hanem a megreformált szerkezetű, alkotmányos külsőt öltő, Habsburg-mónarchia. Az 1887-es kiegyezés három erő. a dinasztia, az ausztriai né- . metek és a magyarok poli­tikai elitjének a kompro­misszuma volt, de a többi kilenc nép és azoknak a ha­tárokon túl élő rokonai. Is elfogadható kiindulópontnak tartották a dualizmust saját nemzeti érvényesülésükhöz. A következő évtizedekben valamennyi keletközép­európai nép csalódott vára­kozásaiban. mert még jtor- látozott nemzeti céljai sem valósultak meg. 1914-ig azonban a politikai helyze­tükkel. súlyukkal elégedet­len nemzeti vezető rétegek nem adják föl a belső szer­kezeti reform, az adott ke­reteken belüli jobb érvénye­sülés reményét. Határválto­zásról. teljes Önállóságról legföljebb álmodozni lehe­tett. hiszen az évtizedek óta szilárdnak mutatkozó állam- rendszerben a német. az. orosz vagy a Habsburg-biro- dalom fölbomlása és a ben­nük élő népek szabaddá vá­lása legföljebb valamiféle általános európai háború esetén látszott elképzelhető­nek. márpedig e kis nemzet ábrándjai kedvéért egyetlen nagyhatalom sem volt kész kirántani kardját. A legkedvezőtlenebb hely­zetben élők, így talán a né­metországi lengyelek és min­denképpen a Balkán török járom alatt élő népei viszont várták a fölszabadulást hozó háborút. A nemzeti újjászü­letés a délszlévoknál ment végbe a legkésőbb, de náluk igen széles népi bázisa lett a nemzeti mozgalomnak, mert a szociális, vallási és nemzeti téren egyaránt erős .törökországi elnyomás szinte semmi teret sem kínált szá­mukra az érvényesülésre. A liberális és keresztény Euró­pa, vagy az ortodox és szláv Oroszország nem is tagad­hatta meg követeléseik leg­alább részleges támogatását. Fölkelésük eredménye 1878 - ban Törökország jelentős visszaszorulása lett: Szerbia, Montenegró és Románia el­nyerte a teljes függetlensé­gét, Bulgária egy része tény­legesen függetlenné , vált (formálisan csak 190B-ban). A Balkán teljes fölszabadu­lása csak 1912—13-ban kö­vetkezett be, amikor a bol­gárét, szerbek és görögök — Oroszország aktív közremű­ködésével — félretették egy­más közti ellentéteiket, szö­vetkeztek az oszmán hata­lom ellen, s az eredmény a harcmezőn is megmutatko­zott. Ugyanekkor azonban a nacionalizmus természeté­nek másik oldala is megmu­tatkozott: a közösen kivívott siker után a . zsákmány el­osztásán össze is vesztek a győztesek és Bulgáriát kö­zös erővel (Románia támo­gatásával ) jelentős mérték­ben megcsonkították. Előre­vetítette árnyékát, hogy a nemzeti fölszabadulás önma­gában még nem hozza meg a békét és nyugalmat, köny- nven válik új konfliktusok forrásává. (Folytatjuk) Jeszenszky G(tu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents