Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-28 / 201. szám

Ä jé szándék, a nagy elhatározás kevés Takarékosabban a hulladékokkal is... »I Több szakmával... A KÖZISMERT SZÖI.AS- MONIJÄS... annyi ember vagy*. -áhánv nyelven be- szélíő/.:,. . másképpen is ér- vélij'és: annyi ember vagy, ah'any szakmához, ahány munkafolyamathoz értesz. .. Csakhogy: a nyelvekkel sem birkózhat mindenki a siker reményében, s a szakmavál­tás. a több szakmához nél­külözhetetlen tudásanyag megszerzése is reménytelen vállalkozás, ha hiányzanak a tudásbeli alapok. Mert a tanuláshoz a jó szándék, a nagy elhatározás kevés ... Tudott dolog, hogy a tech­nikai-gazdasági fejlődés, va­lamint napjaink egyik leg­fontosabb gazdasági köve­telménye, a termékszerkezet­váltás többféleképpen, is érinti a munkások szakkép­zettségét. Egyrészt megköve­teli a magasabb iskolai vég­zettségen alapuló konver­tálható — tehát több szak­ma. több munkakör ellátá­sához megfelelő — szaktu­dást; másrészt a munkások jelentős hányadának szük­ség szerinti átcsoportosítá­sát. illetve — az átcsoporto­sítás feltételeként — átkép­zését, továbbképzését. A gaz­daság működése szempont­jából létfontosságú feladatok végrehajtása nem az elhatá­rozásoktól, s a központi ki­nyilatkozásoktól függ. Alap­feltétele, a munkaerő-állo­mány megfelelő minőségi összetétel^, s persze az is, hogy milyen az emberek al­kalmazkodóképessége. E két feltétel pedig összefügg a munkások iskolázottságá­val, szakmai képzettségével. Vitathatatlan tény, hogy a fizikai munkások iskolá­zottsága az elmúlt három évtizedben jelentősen vál­tozott. Egyre többen feje­zik be az általános iskolát, egyre több az érettségizett szakmunkás, s a szakközép­iskolai oktatást is egyre job­ban összehangoljak a szak­munkáiké p zéssel. U g y a n a k - kor a kedvező —■_ s főleg a felnőttoktatásban ' jelentke­ző — eredmények mellett a fizikai munkakörben dol­gozók ölven százaléka (több mint egymillió ember) nem végezte el az általános isko­lát. S miközben a felnőtt­oktatás szervezete mindent elkövet, hogy csökkenjen ez az ijesztően magas szám, évről évre 12—15 ezer fiatal lépi túl a tanköteles kort anélkül, hogy elvégezné az általános iskolát. Vagyis: a nyolc osztály nélkül munká­ba lépők száma évről évre „újratermelődikBizonyí­ték erre az is. hogy az álta­lános iskolai végzettség nél­kül dolgozó fizikai munká­sok mintegy harminc száza­léka (félmillió emberj a 15 —39 év közötti korosztály­ba tartozik, tehát hiányos iskolai végzettségük nem kezelhető afféle múltbeli örökségként. S ők még leg­alább 20—30 évig részt vesz-, nek a társadalmilag szerve-' zett munkában. A GAZDASÁGI ST11ÉK- TLIRA fejlesztésének szem­pontjából nem elhanyagol­ható az sem, hogy az aktív keresők közül körülbelül egymillióra tehető azoknak a száma, akik közvetlenül a háztartásokból, illetve a me­zőgazdaságból kerültek áz ipari szervezetekbe. Több­ségük szakképzetlen, vagy olyan ismeretekkel, s főleg olyan gyakorlattal rendelke­zik. ami ma már hasznave­hetetlen a gazdaság számára. Ráadásul az ö esetükben még mindig számolni kell a nehézkes alkalmazkodás mi-, atti elemi gondokkal; olyan környezetbe kerültek — és kerülnek —, ahol a szerve­zeti- és a munkastruktúra egészen más, sokkal maga­sabb színvonalú, mint amit eddigi életük során tapasz­tálhallak. Mindez persze köz­vetlenül hat az ipari terme­lés minőségére. az alkalmaz­ható technikára és a fejlett technika kihasználásának le­hetőségeire. Az alkalmazott technika viszont meghatároz-, za a termékstruktúrát. Azt már tudjuk, hogy a műszaki fejlesztés nem köny- nyen ' előteremthető anyagi eszközök függvénye. Azt’ is tudjuk —, mert drága pénz­zel megfizetett keserű csaló­dások árán megtanulhattuk (lásd például: textilipari re­konstrukció) —. hogy a vég­rehajtandó fejlesztéseket, re­konstrukciókat nagyon pon­tosan össze kell — kellene! — hangolni a lehetséges és szükségszerű struktúramó­dosítással. Mondom: mindezt többé-kevésbé jól tudjuk, ám alighanem egy valamire csak mostanság kezdünk rá­döbbenni: a technika működ­tetéséhez, a műszaki fejlesz­téssel megalapozott struktú­raváltáshoz erre alkalmas emberek is kellenek. Képzett, és viszonylag könnyedén to­vábbképezhető munkaválla­lók. Olyan dolgozók, akik munkája szükség esetén — szaknyelven szólva —. gyor­san konvertálható. S itt hadd ismételjük meg a né­hány bekezdéssel korábban leírt adatot: a fizikai mun­kakörben dolgozók ötven százaléka éppericsak írni-ol- vani tud, az általános isko­lából kimaradt ember. Mi­attuk i-s történt, hogy egy sor szakmában eltekintettek a műveltségi minimumot je­lentő általános iskolai vég­zettségtől, mint alapkövetel­ménytől. MÁSKÉPPEN FOGAL­MAZVA: jelenleg a szak­munkásoknak csak meglehe­tősen szűk rétege rendelke­zik azokkal az adottságok­kal, amelyek képessé teszik őket arra, hogy az üj köve­telményeknek megfelelje­nek. Következésképpen: hiába lepne elyg pénz. hiába lenne még több elszántság és még nagyobb cselekvő akarat, a strukturális- át­rendeződésből adódó gond­jaink csak súlyosbodnak az­által, hogy túl sokan van­nak olyanok, akik tanulat­lanok, akik speciálisan kép­zettek ugyan (egy valamihez jól értenek), de az igények diktálta gyors átállásra képtelenek. S mert az isko­larendszer — a jelek sze­rint — halad tovább az ed­digi úton. nincs más megol­dás. mint hogy e gondok enyhítését a vállalatok vál­laljak magukra. S csak re­ménykedhetünk: talán el­bírják ezt is. talán még megbirkóznak ezzel is ... Vértes Csaba Hogyan a Az elmúlt esztendőkben megszoktuk már; ha me­gyénk gazdaságának, ipará­nak büszkeségeiről volt szó. nemigen beszéltünk a Cse_ pel Művek apci vállalatá­ról, a Qualitálról. Évről év­re sok gonddal, bajjal küsz­ködtek itt. többnyire inkább csak kértek a „nagy kalap­ból". minthogy raktak vol­na bele valamit. így aztán lassan halad a mind sürge­tőbb korszerűsítés. A Qualitál a hulladékot összegyűjtő, értékesítő MÉH és Metalloglobus vállalat­tól vásárolja az alumí­nium hulladékot é.s önt be­lőle tömböket, készít öntvé­nyeket. így adja -tovább. A hulladékot, különösen azt. amiben sok a különböző szennyeződés. olcsón vásá­rolja. A tiszta öntvényekhez azonban úgynevezett ..K”_ tömböket, vagyis kohóalu­míniumot is felhasználnak. Az ajkai alumíniumkohó­tól vásárolják, meglehető­sen drágán jutnak hozzá. Nem jó üzlet a hulladé­kokkal foglalkozni? A mind nagyobb veszteség ezt látszott igazolni Apcon. Az értékesítők sem mutatkoz­tak igazán jó partnereknek, hiszen a jobb minőségű hul­ladékot exportra, mégpedig Nyugatra adták el. Maradt itthon a rossz, a nehezeb­ben feldolgozható. Az. alu­mínium világpiaci ára is jó_ val meghaladta az itthoni árakat, s ez is nyomasztot­ta a vele foglalkozó hazai vállalatokat. A mélypont 1978-ban volt a Qualitálnál: akkor ötven­milliót tett ki a gazdálkodás vesztesége. Idén januárban — ahogy ezt az üzletekben edényt vásárló háziasszonyok ugyancsak tapasztalhatták — hozzóeíneltük ,az ''alumínium árát a világpiacéhoz. S most minden megváltozni látszik Apcon is. A maga­sabb áraktól lenne? Kíván­csian vártuk a magyaráza­tot Horváth Lajostól, a fia­Hifii lett a Itaualyi OlUlf-nagifclijas termékek sorsa? Egy hónap múlva- megnyílik az őszi Budapesti Nemzetközi Vasár. A fogyasztási cikkek sereg­szemléje látogatóinak évről évre visszatérő kérdése a hazai vállalatok, szövetkezetek reprezentatív árubemutatóinak láttán: mikor és hol kerülnek forgalomba a kiállított termékek? Tizenegy hónap telt el a legutóbbi őszi vásár óta. Összeállításunk annak a 15 terméknek a sorsát követi, amelyek a múlt évi íogyasztásicikk-bemutatón a legnagyobb/ elismerést, a BNV nagydíját kapták meg. A Kőbányai Textilművek tavaly hét termékével pá­lyázott sikerrel a BNV-nagy- dijra. A divatos, áttört min­tázatú, női blúz és ruha ké­szítésére alkalmas „Azsúr termékosalád” gyártását már a múlt évben elkezdték. Ex­portra eddig 500 ezer métert készítettek belőle, a hazai igények kielégítésére pedig az idén mintegy 400 ezer métert. A Köbtext másik jiagydíjasa, a ..Roulette” fantázianevű cérnapuplin a Fékon divatingeinek alap­anyagául szolgál, a hazai üz­letekben fekete tulipáA véd­jeggyel kapható. A Pamuttextil Művek az idén már tizenkétezer mé­tert gyártott a rugalmas, elasztikus fonal felhasználá­sával készülő Lille koydszö_ vetből. A hagyományos kord­szövetnél rugalmasabb, elő­nyös tulajdonságokkal ren­delkező anyagból divatosan szűkre szabott ruhadarabok készíthetők, ezek viseléskor nem nyúlnak meg maradan­dóan. Á nagydíjas szövetből a Ruhaipari Szövetkezet az idén 5—(i ezer konfekcionált terméket, zömmel nadrágo­kat gyárt. A győri Graboplast Pa­mutszövő és Műbőr gyár G ra­bomat Carina elnevezésű, valódi bőrre emlékeztető, pu_ ha tapintású termékéből az idén már 110 ezer négyzet- métert gyártottak. A meg­rendelők sorában ott találjuk a legnagyobb hazai bőrdísz­mű-vállalatokat, melyek a Carina vastagabb, strapabí- róbb változatából női táská­kat, retikülöket készítenek. A Carina puhább változa­tából készült őszi-tavaszi mű- bőrkabátok a Centrum Áru­házakban • megvásárolhatók. A Carinából készült táskák az országhatáron túl is sikert arattak, a bőrdíszműipari szövetkezetek például az NSZK-ba szállítottak belő­lük. Az igények eddigi fel­mérése szerint a műbőrfel­dolgozók jövőre az idei meny- . nyiségnek mintegy másfél- szeresét kérik a győri válla­lattól. A Habselyem Kötöttáru- gyár a polieszter-acetái alap­anyagú nagy-díjas fehérnemű- családját „Dublon” fantázia­névvel hozta forgalomba. A könnyen kezelhető, kényelmes és egészséges női fehérneműk a hazai választékot bővítik, az idén 140 ezer -darab ké­szül belőlük a belkereskede­lem megrendelésére. A Budapesti Bútoripari Vállalat teljesen új vonalú, íves. rétegeit idomú bútor­családja is a belföldi piac választékát bővíti. A lakos­sági igények kielégítésén túl szállodák részére is gyártják. Régi igényt elégít ki a Szék- es Kárpitosipari Vál­lalat a plüssel kárpitozott Glória elnevezésű bútorcsa- ládja. A modern lakások mé­reteihez és az egyéni ízlés­nek megfelelően összeválo­gatható fotelok, . fotelágyak, sarokeíeimek, ágyneműtartós heverek, ülőkék és dohány­zóasztalok rendkívül kere­settek az alapanyag-ellátási gondok azonban az igények teljes kielégítését nem te­szik lehetővé, bár a vállalat a tavalyinál két és félszer többet, 500 Glória garnitúrát készít az idén. Az eltelt egy év alatt meg­kedvelték a vásárlók a Koz­metikai és Háztartás-vegyipa­ri Vállalat Velmetina sam­ponját is. A gyár ez idő alatt több mint kétszeresére emel­te a termelést, az idén ösz- szesen 1.2 millió flakon kü­lönböző illatú sampont hoz­nak forgalomba. Tervezik a választék bővítését i.s. újfaj­ta banán, alma és mandarin illatú samponnal, habfürdő­vel. Gondot [okoz azonban, hogy a Mátraplast szövetke­zet pvc-Ha konokból nem tud­ja kielégíteni a megnöveke­dett igényeket, ezért a KHV saját flakongyártásra rendez­kedik be. Népszerűvé vált a Hun­gária Műanyag-feldolgozó Vál­lalat Hungelastic habbetetes pvc-padlója is. Az idén a gyárból több mint egymillió négyzetméter kerül ki. a ta­valyinál nagyobb választék­ban. Jelenleg nyolc minta ban kapható, de a nagy ér. deklődésre való tekintette' — e padlófajta ugyanis ol­csóbb, mint az importból származók — tervezik a ter­melés növelését és a minta­választék bővítését is. A Tiszai Vegyi Kombinát fakkfestékgyárában folya­matosan gyártják a fémfe- lületek korrózióvédelmére szolgáló Tiszákon!, a fafe­lületek konzerválására hasz­nálható Tiszám,attot, vala­mint a mindkettő bevonásá­ra, „lakkozására” alkalmas Tiszaluxot. A BNV-nagydí- jas termékek jól helyettesí­tik az eddig importból be­szerzett hasonló festékfajtá­kat, az idén összesen 2500 tonnányit állítanak elő üzemi es lakossági felhasználásra. A Lampart salgótarjáni gyárában az év elején kezd­ték meg a GÁ-LA tűzhely­család hat típusának soro­zatgyártását. s arra vállal­koztak. hogy az év végéig több mint 100 ezer készülé­ket adnak át a belkereske­delemnek. Ezzel egyidőben megszűntették a hosszú éve­ken át készített Komfort gáztűzhelyek előállítását. Az élelmiszeripar nagydí­jasai: a Budapesti Konzerv­gyár kapros töltött káposz­tája, a Borsod megyei Tej­ipari. Vállalat gyümölcsös habosított túrókrém-család­ja és a Magyar Hűtőipar gyorsfagyasztott morzsolt csemegekukoricája rendkí­vül hamar népszerű lett a vásárlók körében. Mindhá­rom termékből az igényeket kielégítik. Krémtúróból rö­videsen forgalomba kerül az almával ízesített ú.i termék, mely kalóriaszegényebb a meggyel, a kajszibarackkal, vagy eperrel ízesített társai- riál. A hűtőipar zalaeger­szegi gyárában készülő gyorsfagyasztott csemege- kukorica iránt külföldön is nagy a kereslet, az évi termelés nagyobb hányadát exportra szállítják NSZK svéd és finn megrendelésre. lett nyereséges Qualitál? tál mérnök-közgazdásztól, akit tavaly neveztek ki gaz­dasági igazgatónak, az idén pedig, a régi igazgató be­tegsége mialt megbízott ve­zetője lett a vállalatnak. — Megelőztük az áreme­lést. sikerült ■ nagyjából rendbe hozni a gazdálkodá­sunkat már az elmúlt év­ben — kezdte beszélgeté­sünket Horváth Lajos. — Ha ezt nem tettük volna, a jobb árak is legfeljebb „nullára” hozzák fel a cé­get. Tavaly viszont a régi árak mellett is nyolcntílliós nyereséget könyvelhettünk el, vagyis jót ugrottunk az ötvenmilliós veszteség után. Az is igaz viszont, hogy a termelési tervet nem telje­sítettük: 760 millió forint helyett 710 milliót termel­tünk. — Ezért persze nem járt dicséret... — Őszintén szólva csak elhatározás kérdése volt, mi a fontosabb. Termelni bármi áron vagy nyereseg- geL gazdálkodni? Korábban mindig azt várták tőlünk, hogy többet, egyre többet. A veszteségek miatt nem kel­lett magyarázkodni, de az elmaradt termelésért min­dig. Itt volt a drága „K”- tömb különben tavaly is, csak utasítást kellett volna adnom, hogy be a kemencé­be. Csak amit abból készí­tünk, az anyag áráért is alig tudjuk eladni. Viszont ősszel . megmondtuk már a tröszt vezetőinek, szakítani szeretnénk a régi szemlélet­tel. Rendbe akarjuk hozni a portát. Nagy dolognak tar­tom, hogy elfogadták az ér­velésünket. — Korábban a vesztesé­gek fő magyarázata az volt. hogy a leggyengébb mi­nőségű anyagokból tudlak csak termelni••• — Aliért hibáztatják a partnercéget? A ^aját nyere_ sége. a saját gond}a. s mi is azzal gazdálkodunk, ami­vel tudunk. Meg kell talál­nunk a közös érdekeltséget. Valóban kísértett ez a ki­szolgáltatottságérzés, mert azt a hulladékot is megvá­sároltuk, amiről pedig tud­tuk, képtelenek leszünk fel­dolgozni. A tárolásra nem volt elég helyünk, az anyag szétporladt, használhatatlan­ná vált. Volt nekünk 115 milliós készletünk is. ötezer tonna összehordott hulladék, amikor egy évben összesen 15—16 ezer tonnát dolgoz­tunk fel. — Hogyan lett nyereség mindebből már tavaly? — Ennyi anyagot nyilván­tartani. szétválogatni, egyál­talán lemérni is szinte le­hetetlen felada^. Vettünk ócskavas áron egy nagy rá­zórostát, magunk rendbe hoztuk. azzal úgy-ahogy szétválogattuk a hegyekké halmozódott hulladékot. Fel­dolgoztuk az egészet és mint gyengébb minőségű tömböt, eladtuk az egészet — Nyu­gatra. — Gyengébb minőséget tőkés exportra? — Az olcso alumínium­árak miatt a magyar öntö­dék csak a legjobb minő­ségű tömböket^ használják, így nem kell olyan szigo­rúan figyelni a gyártás elő­írásaira. A nyugati vállala­tok már régen vásárolnak gyengébb minőségű, szeny_ nvezettebb tömbökét is, az árak miatt. Megéri nekik jobban figyelni a technoló­giai előírások betartására. — Tiszta kohótömböt a szállítási költségek, a magas ár íniatt nekünk nem éri meg gyártani; a jövőben csak addig használunk kohó_ alumíniumot, amíg az ne­künk gazdaságos. Megegyez­tünk az ajkatokkal: helyben, a kohónál nyereséggel tud­nak tömböket gyártani. A hazai felhasználók így nem nagyon vették észre a mi profiltisztításunkat. Végül is 1300 tonnával kevesebb ..K”-tömböt dolgoztuk fel változatlan termelési érték mellett, ez már önmagában is harmincmillió forint megtakarítást jelent. Egy Juhász Ferenc gúlába rakja az ötvözött alumíniumtönibö-' két (Fotó: Szabó Sándor) sor intézkedés a pontosabb készletgazdálkodásra, s mindezekkel együtt fizetőké­pes vállalat lettünk. Meg, szűnt a sorbanállás a bank­nál, nyomasztó terhektől sikerült megszabadulnunk. — A vállalat a tömbök öntése mellett félkész ter­mékeket is gyárt, az öntvé­nyeket más üzemekben al­katrészként hasznosítják. Eddig jobbára ezekben az üzemekben is a veszteség volt a jellemző... — Világos a tennivalónk: magasabb minőségi színvo­nalat elérni, s a gyengébb termékektől megszabadulni, leadni olyan kisebb teljesít­ményű, öntödéknek, ahol niég nyereséggel gyárthatják. Nagy mennyiségben gyár­tunk festékszóró berendezé­sekhez öntvényeket: ez igen fegyelmezett munkát, szu­pertiszta alumíniumot igé­nyel, de még is van az ára. — Arra törekszünk, hogy lehetőleg készre munkáljuk az alkatrészöntvényeket, fúrókkal, menetvágókkal, kisgépek beállításával. Igyekszünk- versenyképessé válni. — Ez már a jövő ígérete is. Mit hozhatnak a követ­kező esztendők? — Az idén 60 millió forint nyereséget terveztünk a megnövekedett vállalati be­fizetéseken túl. Fél év alatt 45 milliót ebből ínár teljesí­tettünk — persze, ebben a magasabb árak is segítettek. Összesen 80—85 milliós nye­reségre számítunk ebben az évben, egymilliárd 300 millió forint termelési érték mel­lett. — A teljes hulladékfel­dolgozást itthon is meg le­hetne szervezni, hogy ne kelljen nekünk hulladékot exportálni. Csak meg kell találnunk a közös érdekelt­séget. A MÉH és a Metal­loglobus vezetőivel meg­egyeztünk, közös beruházás­sal létrehozunk egy hulla­dékelőkészítőt. Kétszáz­millióba kerül, a számítá­saink szerint két-három év alatt megtérül. Megoldat­lan a salakfeldolgozás is, ezt szintén exportáljuk, ól- esőn. Nyugatra. A salak ne­gyedrésze alumínium, ha lenne berendezésünk, Szé­kesfehérvárról is idehoznák a salakot. Ez a beruházás egy év alatt megtérülne. Át akarunk állni pakuráról a földgázfűtésre; a pontosabb, egyenletesebb hővel így a leégési veszteségeink csök­kennének. Mindezek megvalósításá­hoz persze fizetőképes, szi­lárdan gazdálkodó vállalat kell, hiszen hitéihez nem könnyű jutni. Akkor bebi­zonyíthatják Apcon is: jó üzlet a hulladékokkal fog­lalkozni ... Ilckeli j

Next

/
Thumbnails
Contents