Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-27 / 200. szám

Lazább vagy szorosabb?

BIZTATÓAK AZ ERED MENYEINK. E rövid meg- áltapitás. amely talán közhelyként is hangzik, sajnos az utóbbi időben nem éppen közhelyszerűen megszokott. Nem mindig és mindenütt mondhattuk el ezt gazdálkodásunkról. Az év eddig eltelt csaknem háromnegyede viszont jogosít a bizakodásra, s azért figyeljük különös érdeklődéssel a vállalati teljesítmények mutatóit. mert tudjuk: sok múlik as idei esztendő sikerén. Kel: tervidőszak találkozásánál. a minőségi változás külgazdasági hatásoktól terhes időszakában kell talpon maradniuk önállóvá cseperedő vállalatainknak.

Érthető volt az óvatosság, az új szabályozás előírásaira váró lassú tervezés az év elején. Bár nem éppen lelkesítő ez a visszahúzódás a korábbi esztendők bizser- getö nagy lendülete után. Bírálatot is kaptak a gazdálkodók, mondván, hogy a csökkentett ütem végső soron kevesebb új értéket is jelent. A lassú tempó az új helyzethez való igazodásban is megmutatkozik, s éppen amit szeretnénk, a vállalatok alkalmazkodóképessége a világgazdaság gyors változásaihoz, nem fejlődik ki időben. Ne vesszen hát ki a kezdeményezőkészség, a friss gondolkodás, a vállalkozókedv; csak ez hozhat új minőséget.

Azt a közhelyet mondtuk bevezetőként: biztatóak az eredményeink. A kezdeti bizonytalankodás után sikereket hoztak az eddig eltelt hónapok. Megmutatkozik ez a tőkés exportban. amely több mint 13 százalékkal haladta meg a tavalyit, miközben a behozatal csökkent. Vagyis az egyensúly irányába billent eddigi mérlegünk. Csökkentett fogyasztás. kisebb felhalmozás, változó termékszerkezet a gazdaságtalan gyártás megszüntetésére. Egy „szorítás” a szabályozórendszerben, hogy a vállalatok még szorosabban keressék tartalékaikat, jobban ta k ar ékoskod j anak.

Szorítás? Az első félévi tények azt igazolják. hogy megyénkben — eltekintve az építőipartól — az ipar szinte minden számottevő vállalata, üzeme túlteljesítette nyereségtervét,

Mondhatnánk persze, hogy az év elején túlzott óvatossággal „aláterveztek", inkább kevesebbet vállaltak, mint amire valójában képesek gazdálkodó egységeink. Az év eleji tapogatózás valóban sok helyütt járt ilyen következményekkel, de az eddig eltelt hónapok bizonysága szerint a szervezettebb, hatékony bb munka hozta a tervezettnél jobb eredményeket. Az új, gazdaságos és főleg exportképes termékek gyártása hozta a nyereséget ; lehet erre példát találni az egri Finomszerel- vénygyárban, a VILATI. a Csepel Autó egri gyárában, a Mátravidéki Fémmüveknél, vagy a sokat vajúdó, de most már eredményesen gazdálkodó apói Quaiitál Vállalatnál. Már valóban konkrét tervek készülnek az anyaggal, energiával való takarékosságra, s ha lassan is, de elkezdődött a munkaerő átcsoportosulása oda, ahol nagyobb hasznot hoz a szellemi, a fizikai energia. Érezni a jobb munkaerőgazdálkodás érdekében hozott megyei intézkedéseket.

Most. hogy már a szabályozórendszer reformja irányítja a gazdálkodást, s az elszámolások is e szigorúbb rend szerint történnek, az eredmények láttán megkérdezhetjük: akkor tehát lazább vagy szorosabb ez az irányítás? Ezek szerint meg mindig sok az úgynevezett tartalék? Azzal, hogy megszűnnek az egyedi elbírálások, kedvezmények, hogy azonos feltételeket igyekeznek teremteni minden gazdálkodó egység munkájához, jobban kitűnik, hol dolgoznak rosszul, s hol igazították időben a piac követelményeihez a munkát. Nemigen marad már olyan pénz a vállalatoknál. amelyhez például monopolhelyzetből származó eredmények révén jutottak hozzá. Ez a szigor

nem jelenti viszont azt, hogy letörik a kezdeményezéseket, gátat szabnak a jó irányú útkeresésnek.

A NÉPGAZDASÁGI ÉRDÉK természetesen az első, de szerintünk nem olyan nagy baj, ha a vállalati csoportérdekekről is legalább ilyen hangsúllyal beszélnek a termelési tanácskozásokon. A legnagyobb ösztönző ' a jobb munkára, ha saját érdekeiket látják megvalósulni a közösségek. Olyan helyzetet kell viszont teremteni. hogy a népgazdasági érdek ismerete, az ahhoz való igazodás nélkül ne érvényesüljenek a csoportérdekek sem — erre valók a közvetett szabályozás eszközei. Hatásukat tapasztalhattuk az idei első iélévben.

Persze most még sok kényszerítő körülmény is befolyásolja e leírva szépen hangzó elvek megvalósulását. Hogy csak egyet említsünk: jó néhány üzemben teremt váratlanul nehéz helyzetet s rontja- minden téren a gazdálkodást a rend- szertelen. bizonytalan alapanyag-ellátás.

Egyelőre a gazdasági egyensúly megteremtése érdekében a hazai fogyasztás csökkentése, a kivitel gyors növelése a kívánatos. A fékezett ütemű növekedés, vagy éppenséggel a termelés visszaesése — kevesebb importanyag, csökkenő készletek — azonban csak egy bizonyos határig hasznos, hosszabb távon újabb veszteségeket hoz a vállalatoknak. a népgazdaságnak. A nyereségtervek túlteljesítése, bár ez nem mindenütt járt a termelés hasonló ütemű gyarapodásával, most talán bátrabbá teszi a gazdasági vezetőket, több kockázatot mernek vállalni a jövő érdekében.

MERT A JÖVŐBEN mindenféle új szabályozás nélkül érezni lehet a szorítást. De.ez már ..belülről” is jön: a versenyképesség fenntartása, a jobb minőség érdekébe ru.

Hekeli Sándor

A tiszai kubikos fia

Két ember keveri a cementet. Amint a nehéz lapátot oda-vissza húzzák a sűrű. szürke lében, mozdulataik inkább lassúnak tűnnek — ez az igazság — semmint gyorsnak, frissnek. Az egyik fiatal, a másik öreg.

Del felé jár, sűrű meleg van. Ügy tűnik, mintha az augusztus most akarná behozni. amit az egész nyár elmulasztott. Mint a legtöbb nagy igyekezet: ez sem sikerül igazán, mert nem jóleső, inkább amolyan mellre ülő, tarkót szorító a hőség. Meglehet, ezért tűnik úgy, hogy ők ketten, a fiatal meg az öreg oly finoman bánnak a sűrűsödő cementtel. itt. a Hangi—sajfoki Vízgazdálkodási Társulat immár felépült, de itt-ott még kiigazításra szoruló, új géptelepén.

(Özsvári László, a társulat igazgatója mondta. hogy három évvel ezelőtt határozták el a telep létesítését. Akkor szinte járhatatlan sártenger volt ezen a sok száz méternyi területen. Most impozáns épületek sorakoznak itt: nagy javítóműhely, raktár, szociális épület, az egész nagy udvart sima beton borítja. saját üzemanyagtöltő állomásuk működik itt, az udvar végében kocsimosó, leghátul sportpálya, már szétterítették rajta a vörös salakot, most is jöhetnének játszani a kézisek. kispályás focisták, toüaslabdázók. . .)

A két cementkeverő közül a nagyobb darabot, az öregebbet Guri Istvánnak hívják. Most 55 éves. Ö a tiszai kubikos fia. De ez most még nem derül ki. Más oldalról közelíti a kérdés. Valahogy úgy szól, hogy nehéz-e ebben a nagy, nyomasztó melegben?

— Kibirhatós.

— Néhány percre abbahagyna ?

— Ha muszáj.

— Muszájnak éppen nem muszáj, de azért jó lenne.

— Akkor az legyen.

Nagy nehezen hagyja magát becsalogatni az új műhelycsarnok egyik kis helyiségébe. amely irodaként már funkcionál. Kis asztalhoz ülünk, kicsi székekre. A földsúlyos ember óvatosan ül le a törékenynek tűnő alkalmatosságra, s mielőtt beszélni kezdene, csontszáraz, nehéz kezével beletúr bozontos üstökébe.

— Miről esnék szó? — és ahogy kérdezi, abból pontosan látszik, hogy szívesebben keverné a maltert kint. a fojtogató napsütésben, semmint a hűvös irodában szavakat fecsérelni.

— Magáról lenne szó. Űgv mondják, hogy a húsz évvel ezelőtt alakult társulat egyik legrégibb dolgozója.

— Ez igaz.

— Hát erről a húsz évről, meg egy keveset a korábbiakról kellene beszélni. Kezdjük talán azzal, hogy az. édesapja kubikos volt.

— Az. Ha volt neki munkája. de igen szokszor nem, volt. Ha mégis volt. akkor leggyakrabban a Tiszán volt. máshol nemigen. így aztán jobbadán tiszai kubikos V0U az apám.

— A fia is at lett. ..

— Hoev. , . ? Ja. igen. De nem a Tiszán, hanem Sze- retfalván. 41-ben. amikor tizenhat éves voltam..

— Hol van az a Szeretfal- va?

— Iff. Erdélyben. Nekünk itthon nem volt munkánk, a

kenyér meg kellett, és ott útépítéshez szükség volt az emberekre. Így mi vagy tízen felkerekedtünk, oda vonatoztunk, aztán dolgoztunk egész évben. Utána egyszer haza, azután újra vissza, ahogy az út vagy a vasút ment, amin éppen dolgoztunk. De haza. Kiskörére, mondom. egy esztendőben csak egyszer jutottunk. . . Végül. 44-ben már Dés alatt dolgoztunk, onnan jöttünk haza.

— Itthon mi volt a folytatás?

— Először a felrobbantott hidat kellett kiemelni, azzal volt sok munka, azután romeltakarítás Budapesten, azután munka Salgótarjánban. mégazután pedig itthon, már úgy 1950-től. az efemesznéi. Az a földművesszövetkezet volt. az átúsznak az elödie Ott voltam minden: segédmunkás, anyagbeszerző, boltvezető, még irodista is. Az elég jó munka volt

— Mégis átjött a társulathoz.

— Át, mert egyszer találkoztam Sipos Bélával, a mostani párttitkárunkkal. Akkor már én is párttag voltam, mert ahogy Kiskörén megalakult — akkor, akik jöttek Pestről meaala- kítani. úgy mondták. hogy zászlót bontott, — szóval én ot; mindjárt beléptem. és mint nárttas is. meg mint munkás is kérdeztem Sipos Bélát, hoey ha már megalakult itt ez a társulat Körén (mert először ottan székelt, csak azután költözött be He., vés re), na. szóval, kérdeztem hogy nem lenne-e ott valami nekem való munka. — Dehogynem — azt mondta Sipos Béla —; vízőrt. Jó

Csapágyak

Debrecenből

A Magyar Gördiilöcsapágy 1W .ckbcn ina már megközelítőleg nyolcszázféle csapágyai gyártanak. A külföldön is jól ismert nagyüzemben a magyar népgazdaság csap. ágysziikségletének mintegy hetvenöt százalékát állítjáI elő.

(MTI fotó — Tarkanyi Béla l'elv. — KS)

Csütörtök:

A családi bevásárlások

napja

Ugyan ki megy majd este hétkor, fél nyolckor telev í_ ziót vagy ruhát venni?! Semmi értelme az egésznek, úgysem lesz forgalom! -—

Igv vélekedett sok kereskedelmi dolgozó egy évvel ezelőtt, amikor bevezették a vásárlócsütörtököt.

Kételkedésük nem volt egészen alaptalan. bár a szemléletet személyes érdek is diktálta. Annak idején ugyanis, a Belkereskedelmi Minisztérium illetékesei úgy döntöttek, hogy a nagyobb,'településeken a hét egy meghatározott napján — csütörtökön — legalább este 7-ig. de lehetőleg 8 óráig kell nyitva tartani a jelentősebb iparcikkboltokat és az áruházakat.

A közönség valóban megszokta a sok évtizedes gyakorlatot, hogy ezek a boltok már délután .5—6 óra tájban bezárnak. Valóban kérdésesnek tűnt. hogy a nyitva tartás módosításával megváltoznak-e a vásárlói szokások, felkeresik-e a vevők csütörtök esténként az áruházakat?

Ám a kereskedelmi alkalmazottakat nemcsak ez a jogos kétely vezette, hanem személyes érdek is: nem kívántak az esti órákban dolgozni. Érthető az ellenállás:

lesz? — Jó, mondtam, és azzal el is volt intézve, felcsaptam.

— Akkor mégsem kubikus, hanem vizör.

— De, az vagyok én, kubikos, mert a vízőrség csak idénymunka volt, legtöbbször kubikoltunk.

— Közben telt az idő —, de hogyan?

— Dologban. Mint mindenkinek.

— Korábban több munkahelye volt, itt. a társulatnál meg idestova húsz éve dolgozik egyfolytában.

— Mert jól megvagyunk. Egymással is, a vezetőkkel is, akkor meg minek mennék el... ? Azután pedig, meg is becsülnek. A tizedik évemre kaptam egy „Kiváló dolgozót”, azután pedig vagy három éve. egy másik oklevelet, egy még magasabbat, azt is a kiváló munkáért.

— És közben 55 éves lett. Nem fáradt bele a sok, nehéz munkába?

— Nem nagyön. vagy hát, mikor hogy. Van úgy, hogy nehezebben, van úgy. hogy könnyebben bírja az ember.

— Talán, mert beleszületett a dologba ... A tiszai kubikos fia szintén kubikos lett.

— Az. De az én fiam, az ö unokája már nem lett kubikos, kitanulta a pékmesterséget . ..

És Guri István keményen, büszkén kezei szorít azzal a naav. kérges kezével. És nem saját magára büszke, hanem a fiára, a tiszai kubikos pékunokájára . . .

:k

A Hanvi—sajfoki Vízgazdálkodási Társulat az alkotmány napján ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját. A dolgozók közül tízen jutalomban részesültek. köztük Guri István, a tiszai kubikos Fia.

K. Kun Tibor

az új munkarend ellenkezik a kereskedelmi dolgozók családjának életritmusával is. A pultok mögött túlnyomó többségben asszonyok dolgoznak, akiket este vár a háztartás, akik délután sietnek — sietnének — a bölcsődébe, óvodába a gyerekekért.

A csütörtök este munkára kényszerülők máig sem örülnek — ez nem is kívánható tőlük — a nyitva tartási idő módosításának, ám tény ami tény: az ország 79 városában és 7 nagyközségében — összesen 2267 boltban, áruházban — tartanak nyitva immár egy esztendeje csütörtökönként este. s a vásárlóközönség bizony él is a lehetőséggel. A hétvégi csúcsforgalom ezeken a helyeken enyhült és a csütörtöki nap vált a legforgalmasabbá.

Már ez is igazolja az intézkedés helyességét — utólag. Előre látható volt a siker. hiszen azelőtt csak azokban az órákban lehetett iparcikkeket vásárolni, amikor a lakosság túlnyomó többsége a munkahelyén volt. Az esti órákban, a szabad idő óráiban csak a kirakatokat nézegethettük. A vásárlási lehetőség és az általános munkaidő egybeesése. a munkafegyelem megsértésére is készletett. Akik tehették, például a'z ebédidőt meghosszabbítva szerezték be a szükséges termékeket.

Bár a vásárlócsütörtök a számok tanúsága szerint népszerű, mégsem olyan sikeres. mint lehetne. Ahhoz, hogy a nyitva tartó boltok a késő délutáni, a kora esti órákban még látogatotiab. bak legyenek, elengedhetetlen a propaganda. Igaz. a vállalatok, a szövetkezetek

Hatvan egyetlen ékessége a Kossuth tér. Barokk épület- együttesével, parkjaival, szobraival és tavaszon virágba boruló, őszig zöldet lobogtató vadgesztenyéseivel. Ami kilóg a városias képből: a buszállomás. Egy távlati terv azonban már számol e ténynyel. odébb telepítve a forgalom szempontjából sem előnyös helyzetű indóházat és a kocsik egymást követő állásait.

Vannak, persze, akik másként gondolkodnak!

Használjuk ki a konjunktúrát jelszóval így épült nemrég ormótlan vléhbodega a buszállomás mellé, hogy ablakán át reggeltől estig fagylaltot mérjenek a szabadidős. „Pipacs”-beli kiszolgálók. Száz méterre. a ..Flózsa” cukrászdától. s dicsőségére a városszévészeti bizottságnak, ha, van ilyen.

És hallom, a szolgáltatások fejlesztése, a lakossági ellátás föl javítása végett további standok létesülnek a közelben: Sőt! Kitűzték az újabb bódé helyét a fagylaltos szomszédságában. Itt pecsenyesütő táborozik majd hogy a húsok, kolbászok zsíros fűszeres illata valamiként e' lensúlyozza a nehéz benzinszagot.

Hogy miért van erre szüle, seg, amikor a buszra bárók,

hirdetik is a megváltozott nyitva tartási rendet, sőt, csütörtök esténként némely portékát árengedménnyel is kínálnak, a reklám nem átütő erejű. Nincs még kellőképpen a köztudatban: a városok központjaiban, főútvonalain csütörtökönként estig várják a vevőket..

A boltokban dolgozók állítják: esténként az emberek többsége csak nézelődik, nem vásárol. Noha a számok mást mutatnak, ez sem lenne baj. A tapasztalatok szerint ugyanis a csütörtök egyre inkább a családi bevásárlások napja lesz. Az esti órák alkalmasak' arra, hogy a család együtt menjen az áruházba, a boltba, közösen válogasson a háztartási gépek, ruhaneműk, bútorok között. Akik ilyenkor nézelődnek, mustrálgatnak, azok később visszamennek'és vásárolnak.

Televíziót, szekrénysort, télikabátot, szőnyeget nem leltet percek alatt kiválasztani. Az évekre szóló, bizony nem olcsó cikkek kiválasztását senki sem szereti kutyafuttában elvégezni.

Fontos. ez a bevásárlócsütörtök, még egy okból. Kevés az üzlet, az áruház. Kiszámították, hogy a meghosszabbított nyitva tartás évi 140 ezer órával növelte a nyitva tartási időt, amig a boltok fogadják a vevőket. ez pedig 136 üzlet kapacitása. Tehát a nyitva tartási idő meghosszabbítása építkezés nélkül 136 bolttá] növelte az ország üzlet- hálózatát. s ilyen ‘értelemben egyúttal beruházást is pótolt. Manapság, mikor beruházásokra alig van módjuk a vállalatoknak, ez nem elhanyagolható szempont.

g. z's.

a városba érkezők 'kultúráit viszonyok között reggelizhetnek, uzsonnázhatnak a Há- mán Kató utcai tejcsárdában, vagy az állomástól ugyancsak ötven méterre eső „Gondola -ban?

Nehéz a válasz. Néni köny- nyű a hivatal aktái mögé tekinteni. Viszont amilyen lendülettel megindult a Kossuth tér maszek bódékkal való benépesítése, abból gazdag jövő sejlik. Dicső jövendő, amelyben öles gesztenyefákat irtanak ki egy mézeskalá- csos, luftballonos pultért, virágágyások helyén kukoricát, szotyolát pattogtatnak élelmes boldogiak, két túrái kofa pedig a szovjet emlékmű talapzatánál méri a krumplit napestig.

Én — bevallom — szívesebben annak a talapzatára, méretnék párat somfabottal, aki mindehhez segédkezet nyújtott. Tekintet nélkül funkciójára! Mivel értékeinket, ha városkülsőröl van is szó, nem tékozolni, sokkal inkább megbecsülni illik...

(moldvay)

1980. augusztus 27., szerda

Busz és lacipecsenye